Határmegállapítás

Sokak számára ismertek az 1921-es év végi események, melyek során Sopron és a környéken elhelyezkedő 8 község Magyarországon maradhatott. Kevésbé ismert, hogy ezzel Ausztria és Magyarország határmegállapítása még nem záródott le véglegesen. Ez a folyamat még 1923 szeptemberéig tartott. Az osztrák béketárgyalásokon 1919-ben Ausztria beadta igényét a zömében német anyanyelvűek által lakott területekre. Ez a kérés az Antant hatalmaknál meghallgatásra talált, így szándékoztak kárpótolni Ausztriát a németajkú Dél-Tirol elvesztése miatt. Magyarországon ez nagy felháborodást okozott, mivel Ausztria szintén a vesztes államok közé tartozott, ellentétben “győztes” Kisantant országokkal. Nyugat-Magyarországon még megmaradt a magyar közigazgatás, ellentétben Magyarország további elcsatolt területeivel, ahová a megszálló hatalmak 1918-1919 folyamán már bevonultak. A Trianoni békeszerződés 29. pontja értelmében a Nagykövetek Tanácsa előírása folytán, 1921. július 21-én francia elnökség alatt magyar, osztrák, angol, olasz és japán delegáltakból megalakult Grácban az Osztrák-Magyar Határmegállapító Bizottság, mely később Sopronba helyezte át székhelyét. 1921 szeptemberében mindkét érintett fél képviselői felszólítást kaptak, hogy tegyenek javaslatot az új határ végső helyére vonatkozóan. A Magyar Királyi Kormány ‘21 nyarán alkotott törvényt a békediktátum elfogadásáról, amit július 31-én ki is hirdettek, ez teremtette meg a jogalapot a területek átadásához. A másnap kihirdetett átadási terv szerint a magyar csapatoknak augusztus 29-ig kellett elhagyniuk a három zónára osztott Nyugat-Magyarországot, mosoni-, soproni- és vasi-zónára. Mekszikópuszta a mosonizónába lett sorolva. A magyar kormány a területek átadását a Baranya megye déli részét még mindig megszállva tartó szerb csapatok kivonulásától tette függővé. A határmegállapító bizottság helyszíni kiszállások, dokumentumok vizsgálata és szakértők véleménye alapján hozta meg döntését. Megállapodás született arról is, hogy az országhatár a községek közigazgatási határai mentén fog húzódni, azoktól legfeljebb helyi gazdasági érdekek és földrajzi adottságok miatt térnek el. Ilyen földrajzi határnak lett kijelölve a Hansági-főcsatorna is. Mekszikópuszta hovatartozását is a gazdasági érdekek írták felül, mivel közigazgatásilag Pomogyhoz tartozott, a csatornától északra helyezkedett el, ellenben vasúti összeköttetése az uradalmi helyi érdekű vasútvonal magyarországi részével volt, ezért is kérte Esterházy Pál herceg, hogy maradjon magyarországi birtokainak szerves része. A magyar kormány Pomogy iránti igényét a Nagykövetek Tanácsa kétszer is elutasította, így Ausztriához került, viszont a Hansági-főcsatornától délre helyezkedő területeit elvesztette, így azok Sarródhoz és Süttörhöz kerültek. A határmegállapító bizottság a vitás területekről azok tulajdonosainak (Batthyány, Lónyay, Esterházy, Erdődy és Frigyes főherceg) véleményét is kikérte, akik egyértelműen birtokaik magyar fennhatósága mellett foglaltak állást. 1921. október 6-án az Antant javaslatára, elkerülendő a határvillongásokat, ezeken a területeken demilitarizált övezetet hoztak létre, így eddig vonulhatott be november 13. és 15. között az osztrák csendőrség. A határmegállapító bizottság munkája 1922 októberében ért véget, amikor döntését a Nemzetek Tanácsához elküldte, amit az osztrák kormány még megfellebbezett, de ez elutasításra került, majd 1923 szeptemberében a fellebbezés viszszavonásával kialakult a végleges határ. Érdekességként megjegyezzük, hogy Sarród község képviselőtestülete 1923. augusztus 9-i rendkívüli közgyűlésén visszavonta azt a július 11-i határozatát, melyben támogatta a járási főszolgabíró javaslatát, hogy Sarród a Kapuvári helyett a Soproni Járásához tartozzon. Ugyanis attól féltek, hogy Sopron esetleges elcsatolása esetén Sarród is erre a sorsra jut.

1922-23. A moson–hansági határszakasz véglegesítése
Keresztcsíkozott terület: az 1921-23-as semleges zóna; szaggatott vonal: osztrák határbizottsági javaslat; pontozott vonal: a közigazgatási és a végleges (piros) határ nem esik egybe. Számokkal jelölt helyek: 1: Mexikópuszta; 2: Pomogy (Pamhagen; községhatárával jelezve); 3: Hansági birtokrészek; 4: Lehndorf (Röhrerhof); 5: Haidstatt (a másik cikkben: Jesse-major, ma Várbalog), Új-Saida-major; Haidhof; 6: Albertkázmérpuszta; 7: Kleinhof, Wittmannshof; 8. Márialiget (Marienhof); 9: Károly-major; 10: Laura-major; 11: Ürgéd-puszta; 12: Fácánkert. A korábbi kataszteri településhatároktól – a Hanság-főcsatornát leszámítva – az 1, 4, 6, 7, 11 és 12. számú esetekben történt eltérés. https://trianon100.hu/blog-cikk/hatarmegallapitas-a-mosoni-sikon-
es-a-hansagban