A magyar történelem egyik legtragikusabb pillanataként tartjuk számon a trianoni békét, amely során egy nemzet vált a nagyhatalmi törekvések áldozatává 1920. június 4-én.
A trianoni béke életbelépésével új államok jelentek meg Európa térképén, akik mind a magyar területek rovására jöttek létre, vagy váltak meghatározóvá a térségben. A nagyhatalmi törekvések nem tartották szem előtt a nemzetiségi kérdéseket vagy a diplomáciai küldöttség tagjainak véleményét a területi elcsatolásokkal kapcsolatban, a béke pontjait előre eldöntötték.
Az ekkor 10 millió főt számláló magyarság harmada is az új határokon túlra került. A legfájóbb ezzel kapcsolatban, hogy a színmagyar, határ közeli területeken élők is kisebbségbe kerültek az utódállamokban.
A magyar–osztrák határ kijelölése – bár jogilag ugyanúgy történt, mint másik három szomszédunkkal tartalmát tekintve, minthogy nem „győztes, kisantant” állammal álltunk szemben – sokkal nagyobb mozgásteret adott Magyarországnak. Éltünk is vele, amennyire lehetett. Sopron és a Pinka-völgy története talán közismert, az már kevéssé az, hogy a Mosoni-síkon is érdemben változott a határ az eredeti vázlathoz képest.
1921 végére, 1922 elejére a Mosoni-síkon is nagyjából eldőlt, hogy melyik falu hová tartozzon. A falvak többsége német nyelvű volt, köztük azonban voltak magyarok, az itteni nagybirtokok gazdasági telepei, „puszták”, „majorok.
Egy volt közöttük, a ma már Fertőújlak néven ismert, közigazgatásilag Sarród Községhez tartozó „Mekszikópuszta”. Egyes források a magyar többséggel indokolják Mexikópuszta Magyarországnak juttatását a bizottság által. Valószínűbb azonban, hogy a területet tulajdonló nagybirtokosok, az Esterházyak befolyása érvényesült.
A határmegállapító bizottság 1922. októberi döntése ellen(miszerint Mekszikópuszta magyar település maradjon) az osztrákok a Nagykövetek Tanácsához fellebbeztek, majd a fellebbezést 1923 szeptemberében visszavonták, így 1923. szeptember 13-án, a semleges zóna ugyanekkori megszűnésével kialakult a mai határ, Ausztriával itt utoljára. 2023.09.13-án volt az eseménynek a 100 éves évfordulója. A Fertőújlaki Római Katolikus Egyházközség, Sarród Község Önkormányzata, és a Három Település Alapítványa az eseménynek méltó emléket állított egy emlékmű formájában, amit az egykori Esterházy uradalmi magtárból kialakított Világ Királynője-templom kertjében állítottak fel, hogy az itt imádkozókat, az ide érkezőket is emlékeztesse a felszentelt emlékmű történelmünk eme nehéz időszakára, és hogy büszkén hirdesse magyarságunkat. A következő fejezetben a témát részletesebben is kifejtjük.
Fertő
A Fertő tó az Alpok nyúlványainak végződésénél terül el, és követi annak vonulatát. A tó vizére nem lehet rálátni, mert a közvetlen partot nagy szélességben nád övezi. Ezen a területen tényleg tenger volt valamikor, ezt ékesen bizonyítja, hogy a homokbányában, és a legelőn sok csiga váza, és annak maradványai találhatók. A Hanság területe is a Fertő tóhoz tartozott, mely körülbelül Győrig húzódott. Lassan töltődött növénnyel, porral, növényi törmelékkel. Így keletkezett a tőzeg. Az alacsonyabb helyeken megnőtt a nád. A nádi rengeteghez titkos utak voltak, melyeket csak a helyi emberek ismertek. Jókai Mór is megemlíti ezeket az utakat, a „Névtelen vár” című regényében.
Dombi Márton bácsi is csak úgy tudott eljutni a szomszédos Tőzeggyár majorba a nádtengeren keresztül, hogy a nád végeit összecsomózta, és ez volt a jel, hogy haza is találjon.
A Fertő tó Magyarország egyik legszeszélyesebb tava. Kiöntéseivel nagy károkat okozott. Volt idő, amikor a víz teljesen eltűnt. Kisebb-nagyobb visszahúzódására az itt lakók is emlékeznek. Dombi Márton bácsi, az uradalmi cseléd ember, aki gulyás volt, a tó partján elterülő legelőre hajtotta ki a gulyáját. Éjjelre biztonságosabb helyre terelte a marháit. Az egyik reggel arra ébredt, hogy a gulya nyugtalankodik, és szép lassú mozgásban tartanak kifelé, a major irányába. Ahogy közeledik a gulyához, előbb erős harmatot, beljebb pedig bokáig érő vizet érez és lát ott, ahol előtte való nap még szárazság volt. Ez 1900 táján történik, amikor egy kisebb száradás után a víz újra elfoglalja a helyét.
1941-ben erősen feltöltődik a Fertő vize, és a gátat átszabva nagy területet önt el. Bellovits István juhász éjjel menekül ki az elöntött lakásából. Juhait hajóval szállítják ki a Borsodi útra. 1946-47-ben ismét kezd erősen fogyni a tó vize. A híres Madárvártához – melynek csak romjai voltak meg – száraz lábbal lehetett elmenni.
A Fertő tó vizének a szabályozására a Hanság-csatornán megépítik a hidat, zsilippel együtt. Ezt a zsilipet később a körgátra helyezik át. 1945-ben a hidat és a körgátra áthelyezett zsilipet a viszszavonuló németek felrobbantják. 1952-ben a Rábaszabályozó Társulat újraépíti. Az újjáépített híddal egyidőben a zsilipet is elhelyezik, a régi eredeti helyén.
A körgátat 1932-34-ben építették meg a kubikusok, mely az osztrák határtól kb.Hegykőig húzódik, és védi a megművelt területeket az elöntéstől, az áradástól.
Mekszikópuszta lakossága halászattal is foglalkozott, de fő foglalkozás a földművelés és a nádaratás volt.
A nádaratást nagyon befolyásolja a széljárás. Fűszél vagy Ószél fúj a Fertőn végig, a nép nyelvén. Télen, Fűszéllel orhágy keletkezik. A jég alól visszafolyik a víz, és így a víz és a jégtér között légtér keletkezik. Ez az orhágy. Ilyenkor a jég nem vastagszik meg, és könnyen beszakad.
A Fertő vize iszapos, és gyógyító hatású is. A tó környékén nagyon sok az ásványvíz forrás. Mekszikópusztán a víznek is erős, vasas íze érezhető.
Mekszikópuszta
1860-1945
1866-70-es esztendőkben a Fertő tó vize nem önt el minden területet. A szárazabb helyeket a föld tulajdonosa és bérlője feltörette, és megindult rajta a mezőgazdálkodás.
Mekszikópuszta helyén először csak 2 hanyőr kunyhó volt, de a mezőgazdálkodás megindulásával az építkezés is kezdetét veszi. Az első építkezésből három ház maradt meg. Tizenkét család lakott benne. Az egyik „L” alakú volt, ez volt az úgynevezett cigány ház. Az elhelyezésük az abban a korban szokásos módon történt. Egy szobában három család lakott, és egy konyhában hat család részére főztek.
A major körül nádas terült el. Sarród községből csak hajóval lehetett kijutni. Ez a hajóút ma is megvan, az országút mellett lévő, széles vízelvezető árok. Erre nagy szükség volt, mert a Fertő tó vize a sarródi kertek alját mosta abban az időben. Gyalogos összeköttetés Pomogy községgel volt.
A földtulajdonos Herczeg Esterházy nem tartja szükségesnek a föld megművelését ezen a vad, kietlen vidéken, ismeretlen helyen, ahol még a madár sem jár. Ezért is kapta Mekszikópuszta ezt a nevet. Inkább bérbe adja a földeket.
Az első bérlő az olasz származású Magetti volt, aki Mekszikópuszta közvetlen környékét bérli. Később mind több területet hódítanak el a Fertő tótól, teszik alkalmassá a megművelésre. Többen is béreltek ki szántóföldet és legelőt. Farád községből Fésűs, Jobaházáról Borsodi nevű bérlő. Komárom és Ürmény is ott van a bérlők között. A dűlők a bérlőkről kapják a neveiket, melyek a mai napig használatosak. Így van: Borsodi-dűlő, Komáromi-dűlő, Ürményi-dűlő, Kis-Fertei-dűlő.
A Kis-Fertei-dűlő onnan származik, hogy a Fertő vizének a maradványait itt csapolták le legutoljára.
Borsodi bérlő a mocsáron keresztül cölöputat épít, ez kb. 80-100 méter hosszú. Ennek maradványait akkor találták meg, amikor a csatorna átereszét megásták.
Érdekes elnevezés Szúnyog hodály is. Rengeteg szúnyogjáról kapta a nevét. Az uradalom idején a csikókat itt nevelték. A hodályt lebontották, és anyagát nemesebb célra használták fel. /Fertőszéplaki kultúrterem/
A major mellett terül el kb. 200kh. terméketlen Szikes. Nép nyelvén „Cikes”. Nevét a sziksóról kapta. Nádas rész volt, ide jártak legelni a cselédek marhái, szélkútróll pedig figyelték a járást.
Lecsapolása 1941-ben megtörténik. Megássák a Határárkot, mely közvetlenül a határon húzódik, és ezzel a mocsaras területet sikerül lecsapolni. A nádas kiveszik, a sziksó pedig mind jobban kivirágzik.
A major bővítését 1902-ben kezdik meg, 2 x 6-os cselédház megépítésével.1940-41-ben tízes lakásokká bővítik őket.
Minden családnak már volt egy szobája, konyhája, és egy kamrája. Méretei: szoba 4,80 x 3,80m, konyha 4 x 2,50m, kamra 4 x 1,50m alapterületű. Ez már szociálisabb cselekedet volt az uradalom részéről, mint az 1866-70-es építkezés. 65 konvenciós cseléd lakott itt, de voltak még ¾-es és ½-es konvenciós, és hónapos munkások is.
Közvetlen felettesük a majoros gazda, aki felelős volt a munkaelosztásért és az elvégzett munkáért. Helyettese az algazda. A munkások közvetlen felügyelői a botos pallérok. Volt még raktáros, gépész, bognár, kovács, sajtmester, akik nélkülözhetetlenek voltak a mezőgazdasági munkákban. Az egész terület ura és parancsolója a tiszttartó.
A konvenciósok ¼ évente kapták a fizetésüket, úgy pénzben, mint természetben.
Évi fizetés: 1914-1919-ig.
18q gabona
5 korona készpénz
10q tűzelőfa
1200 négyszögöl föld
lakás
1 tehén
1 sertés és ezek szaporulatai
orvosi kezelés és orvosság.
A majoros gazda 3200 négyszögöl földet, 2 tehéntartást, 2 sertéstartást szaporulataival, fű pénzt kapott többletként az éves konvenciósoknál. Ha nem volt tehén, akkor tehenenként 2-2 liter tejet kaptak.
1919-ben a járandóság ugyanaz, mint 1914-ben, de ehhez jön még egy pár csizma a férjnek és családtagoknak, melyet 1920-ban és a további években már nem adtak meg.
Csikósnak és gulyásnak egy fűbéres marha, ellátó gulyásnak borjúnként 50 fillér, teheneseknek tejszázalék, 20-30 korona, vagy pengő, juhásznak egy bárány után 6 fillér, egy liter tej után 5 fillér, kocsisoknak egy csikó után/ 6 hónap nevelés/ 5 korona, vagy pengő volt a jutaléka. A sajtmester minden legyártott sajt kg után kapja a 6 fillért, ha a zsírtartalom kevesebb volt az előírtnál, akkor 2 fillér büntetés járt kg-onként. A traktorosok 3000 kh leszántása után 270 ft jutalékban részesültek. A cséplőmunkások 100q elcséplése után ½ liter tejet, 200q gabona elcséplése után 1 liter tejet kapnak. A cséplő pallér ha elérte a kitűzött tervet, akkor 1q ocsut kapott. A munkaidő télen-nyáron egyformán napkeltétől napnyugtáig tartott. A major lakossága közvetlenül földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, de télen nádat aratott. A nádaratást kocérral, vagy tolókaszával végezték. A cseléd emberek gyalázkának is mondják a kaszahegyből készített kocért, melynek 1m-es fanyele van. Azért gyalázka, mert a kaszát szégyeníti meg.
1919-ben Mekszikópusztán nem volt földosztás, de a szomszédos majorok területéből hasítanak ki termőföldeket. Ez a proletár föld.
A végleges földosztás 1945 április hó 4-e után történik meg. Megalakul a földosztó bizottság.
Élő Ferenc elnök
Papp Géza
Cs. Horváth István
Horváth János
Cs. Fekete János
A földosztó bizottság első teendője a földek aranykorona szerinti összeírása és felmérése. I.-II.-III. osztályba sorolják a földeket, s minden minőségű táblából minden konvenciós cseléd 4 kh. 800 négyszögöl földet kap sorsolás útján. A lakásokat is felosztják, és az évek folyamán az építkezés sorrendjében le is bontják azokat. E bizottság tagjai:
Élő István
Takács István
Köő Sándor
K. Németh János
Gombás Tibor
1945 őszén „Földműves Termelő Szövetkezet” társulásba tömörülnek az új gazdák. Megindul az első társas gazdálkodás a felszabadult Magyarországon. Az új gazdáknak nem voltak meg a megfelelő munkaeszközeik, csak a nehéz uradalmi gépek álltak rendelkezésre. A megalakult FTSZ.-nek az alábbi vagyona volt:
2 szamár
2 szekér befogó nélkül
15 csikó
43 cseléd marha
2 traktor
3 cséplőgép
1 arató kévekötőgép
1 kovácsműhely
1 bognár műhely teljes felszereléssel.
A tagság 2q búza beadásával biztosítja az alaptőkét
A megválasztott igazgatósági tagok:
Élő István ig. elnök
Papp Géza
Köő Sándor
Tarpai György
Rosta István
Dombi József
Cs. Horváth István
Megválasztották még a felügyelő bizottsági tagokat, pénztárost, és az ellenőröket.
A szövetkezetben nem az elvégzett munka szerint fizettek, hanem az eltöltött órák száma után. Napi 10 óráért 12kg búzát fizettek, vagy a napi árnak megfelelő kg/Ft-ot. Az alapszabály nem írta elő, hogy hány négyszögölet kell megkapálni, egyelni, stb. Ez lazaságra vezetett. A szövetkezet vezetése célul tűzte ki, hogy a szövetkezet tagjainak 10 éven belül felépíti a háztáji lakásokat. A szövetkezet fizette a tagjai részére az adót, villanyt, orvost. A ledolgozott munkaórák után megtörténik a munkadíj fizetése. Egyegy gazda 60-80q gabonát kap, vihet fel a padlásra.
A szövetkezet vagyona egy év után 270db állat, /ló, szarvasmarha, sertés/ 24db saját készítésű szekér befogóval, műhelyek, cséplőgépek, traktorok, és nagymennyiségű gabona.
A szövetkezet egy évig volt csak életképes. A belső egyenetlenségek, a sok párt agitálása a szövetkezet ellen felbomláshoz vezetett.
Az önálló gazdálkodás a kezdetét veszi.
Nagyon megváltozik az élet. Az idősebbek nem tudják, hogy mi tévők legyenek. Erejük fogytán. Nem akarják elhinni, hogy az igazi szabadság csak most veszi kezdetét. Az élet újrakezdésének gondolata fogalmazódik meg bennük. A fiataloknál a magabiztosság, az önbizalom, határozottság látszik, és hallani is a hangjukon. Igyekeznek a földművelés nehéz és gondoktól terhes munkáját mielőbb elsajátítani. Önálló gazdává válni, de hogyan?
Szükségét érzik annak, hogy elméleti tudásban is fejlődni kell a fizikai munka mellett. A „Szabad Föld Téli Esték” mozgalmát, és az „Ezüst kalászos” tanfolyamokat több éven át megszervezik, melyek nagyon látogatottak. Majd minden gazda megszerzi az „Ezüst kalászos” jelvényt. Gazdasági eszközeiket is beszerzik csekély ellenérték ellenében. Az összetartozás tudata már csak a rokonság között van meg, megindul a termelési verseny, ki tud többet, jobban termelni. Megszűnt a cselédsors, megszűnt az összetartozás. A tízes lakások sok haragot szülnek. Mindenki igyekszik a saját házát megépíteni, beköltözni, és a tízes cselédlakásokat mielőbb felszámolni. Ma már mindenkinek van új háza, szép kertje, önálló gazdasága, és elfelejtették a tízes házak szülte haragokat.
1946-ban földműves szövetkezetté alakul át az 1945-ben megalakult szövetkezet. Célja a tagok részére biztosítani, fenntartani és javítani a mezőgazdasági gépeket. 1948-ban megnyílik az első szövetkezeti bolt, 5860 Ft-os árukészlettel. A tagság igyekszik megérteni a szövetkezet nehéz helyzetét, de örül annak, hogy 2 kg lisztért, cukorért, stb. nem kell 8-10km-t gyalogolni. A szövetkezet alaptőkéje az a 2q búza, melyet az 1945-ben alakult szövetkezet alaptőkéjeként biztosítottak. A jobb áruellátás érdekében fúzionál a mai ÁFÉSZ-szel, fertődi székhellyel, 1954-ben. A szövetkezetet Fertődön Uzorai Németh Imre igazgatósági tag, és Gombás Tibor felügyelőbizottsági tag képviselik.
1952-ben a határőrséget Mekszikópuszta lakossága zászlóval ajándékozza meg. A zászlóavatás az egész major ünnepe. Az 1956-os forradalomkor (melyet a jegyzet írása idején ellenforradalomnak minősítettek) a határőrséget a védelmébe vette, tüzelőanyaggal, liszttel, és egyéb ételekkel ellátta, és személyes védelmével segítette a határőrséget.
1959-ben a majori lakosok életében egy új életforma gondolata vetődik fel, a közös gazdálkodás gondolatáé. Megalakul a „Jövő útja” és a „Hajnal” Termelőszövetkezet. Átlagban 46Ft/munkaegységet keresnek.
Most már szervezettebb a gazdálkodás és irányítás, és a munkához való hozzáállás is. Két év múlva „Bástya” néven egyesülnek. Egy falu egy szövetkezet. Munkaegységnyi forintjuk nem sokkal kevesebb, mint az egyesülés előtt. Pár évvel később megalakul a nagy termelőszövetkezet „Haladás”TSZ néven . Sarród, Mexikópuszta és Nyárosmajor egyesült .Az évi keresetük a fuzionálás óta nagyon változó.
Az első iskolai oktatás 1905-ben kezdődik, melyet az iskolai anyakönyv is bizonyít. Az első terem az akkori követelményeknek is alig felelt meg. Vályog falas és egy teremből állott. Az első tanulók tanítója Belák Jenő, aki három évig dolgozott Mexikópusztán. 1919-ben Kraxner Rezső volt az iskola tanítója, de forradalmi magatartása miatt el kellett hagynia Mexikópusztát. A további sorsáról nem tudunk, a kutatás semmiféle eredményt nem hozott. A felszabadulás napjáig 1945.április 2-ig az uradalom volt az iskola fenntartója. Gondoskodik a tanulók taneszközökkel való ellátásáról, fűtésről és világításról. 1945-től Rk. Egyházközség az iskola fenntartója, s majd az államosítás után az iskola neve Állami Általános Iskola. Körzetesítés után Fertőd az iskola székhelye . Analfabéta nem volt.
1956 nyarán a nép társadalmi hozzájárulásával (88 e Ft) megépül a 2.sz. tanterem , és megszűnik a délutáni tanítás . A továbbtanulás jogait most már élvezhetik a volt uradalmi cselédek gyerekei, és élnek is ezzel a joggal.
A felszabadulás előtt a majorban két telepes rádió volt. Újság is csak egy-kettő járt (Friss újság).
Felszabadulás után az igények és a szellemi szükségletek is megnőnek. A fiatalok megépítik a kultúrtermet, és megindul a szervezett politikai élet. Majd minden családnál van rádió és Tv. Újság majd minden családnak jár. Autó (16) életszükségletté válik. Autóbusz is segíti a kapcsolatot a fejlettebb községgel, városokkal. Az iskolai kirándulások is a kultúrigények kielégítését végzik.
1945 előtt, amikor Fertőújlak (Mexikópuszta) lelkes dolgozóit még cselédembereknek mondták, el nem tudták volna képzelni, hogy az életszínvonal ilyen nagymértékben fel tud emelkedni. Ez már csak emlék az idősebbeknek is, és mese marad a fiataloknak is.
Valamikor régen, amikor még összejártak kukoricát fosztani az idősebbek meséltek a fiataloknak, ez tetszett nekik, mulattak rajta, és megszólalásaik csak növelni tudták a vidámságot, és feledtetni a nehéz uradalmi cselédsorsot.
