Sarród természetföldrajzi-turisztikai adottságait a Fertő-táj jellegzetességei határozzák meg. A Fertő tó, Európa legnyugatibb sztyepptava és övezete geológiai, klimatikus, zoológiai és botanikai szempontból különböző zónák találkozási területe, ezáltal táji értékei kiemelkedő változatosságot mutatnak.
A térség turisztikai fejlődése a magyar–osztrák határt érintő történelmi változásokkal szoros összefüggést mutat.
A tó turisztikai hasznosítása már a térségi turizmus kezdeti fejlesztése során a tóparti részeken eltérő intenzitású volt. A tó vízrajzi jellegzetességei, a parti nádöv kiterjedése elsősorban Fertőrákos–Ruszt, Neusiedl am See, Illmitz, Podersdorf térségében és az északi parti területeken kedveztek a fejlesztéseknek. Trianon után a Monarchia hagyományos üdülőhelyeinek határon kívül helyeződése felértékelte a Fertő tó és Sopron turisztikai értékeit. Osztrák oldalon már a tízes-húszas évektől kezdődően történtek a tavat érintő fürdőhelyi és vízi turisztikai fejlesztések („Bécs tengere”), noha Burgenland turizmusa akkor és jelenleg is még nagyságrendekkel elmaradt a többi tartomány turisztikai volumenétől. Erre az időszakra tehető azoknak a kezdeményezéseknek a megindulása magyar és osztrák oldalon egyaránt, melyek célja a tó természeti értékeinek védelme volt Ezek a kezdeményezések, hatásukat tekintve a mai ökoturisztikai vonzerőket őrizték meg/teremtették meg. Sarród környékét a turisztikai jellegű fejlesztések hosszú időn át nem érintették, melynek egyik okaként megnevezhetjük egyrészt a tó partvonalának térségi jellegzetességeit, másrészt a Trianon következtében létrejövő határzónai státust.
A Fertő tó keleti part menti része egészen Trianonig Sopron, illetve Moson vármegyéhez tartozott, tehát nem volt közvetlen határ menti terület. Az 1921-ben meghúzott határok megbontották ugyan a táj földrajzi egységét, de még átjárhatók voltak, gyakorlatilag a szűrő (filter) funkció dominanciájával, és egészen a II. világháborúig nem korlátozták jelentős mértékben a két állam közti kapcsolatokat. A határ menti térségek lakói között útiokmányok birtokában korlátozás nélkül átjárható volt a határ. A II. világháborút követően gyökeresen megváltozott a helyzet. A térség ekkortól már nemcsak két ország, hanem két világrendszer, a kapitalizmus és a szocializmus eltérő politikai, gazdasági és ideológiai rendszerének választóvonala is volt. A határ elválasztó térelem, gát (barrier) funkciója mellett a perem- és ütközőfunkció (frontier) került előtérbe, mely magyar oldalon a szigorú határőrizetet megvalósító műszaki zár, a Vasfüggöny létrejöttével további izolációt teremtett. A politikai, ideológiai és határvédelmi szempontok nemcsak Sarródon és környékén, hanem a Fertő-táj vonatkozásában és Sopront érintően is sokáig gátolták a turizmus fejlesztését. Sarród a határsáv létrejöttével szinte zsáktelepüléssé vált, hiszen a közvetlen határsávba tartozó Mekszikópuszta csak határsáv-engedéllyel volt megközelíthető. Az ezerkilenszázhatvanas évektől fejlődésnek induló térségi belföldi turizmus elsősorban Sopron látnivalóit és legfejlebb a fertődi Esterházy-kastélyt érintette. A határőrizeti szempontok, a mekszikópusztai határőrőrs és a fertődi szovjet laktanya jelenléte miatt hosszú időn keresztül nem volt kívánatos a térség turisztikai fejlesztése, konkrétan az, hogy a turisták helyben szálláshelyet, programot találjanak, mivel így a határőrizettel kapcsolatos katonai mozgások is figyelemmel kísérhetők lettek volna. A Vasfüggöny időszakában a térség turisztikai potenciáljának fő elemei közé sorolható a műemléki turizmus és ifjúsági turizmus, mely főként Sopron, a fertődi Esterházy-kastély és a nagycenki Széchenyi-kastély értékeit érintette. Zenei és kulturális turizmus szempontjából népszerűek voltak Sopron és Fertőd rendezvényei, a gyógy- és termálturizmus Balfot, Hegykőt, Petőházát tette ismertté.
A nyolcvanas években a növekvő beutazó turizmus és a világútlevél kiutazást növelő hatása kevéssé érintette Sarród környékét, hiszen a mostani időszak fő turisztikai vonzerejét jelentő nemzeti park (korábban tájvédelmi körzet) még nem volt látogatható, és a térségi turisztikai infrastruktúra továbbra is fejletlen volt. A kilencvenes években végbement változások és infrastrukturális fejlesztések (telefon, gáz, csatornázás) kedveztek a helyi turizmus megfelelő feltételeinek kialakulásához.
Kiemelkedő jelentőségűnek tekinthető a napjainkban népszerű ún. aktív és szelíd turizmus, ökoturizmus szempontjából a magyar és osztrák nemzeti park megalakulása. 1991-ben jött létre a Fertő Tavi Nemzeti Park, mely 1994-től a hansági területek hozzácsatolásával Fertő–Hanság Nemzeti Park néven ismert. A nemzeti park sarródi központjának, a Kócsagvárnak megépülésével Sarród idegenforgalmi státusa felértékelődött. A Fertőd–Pamhagen határátkelőhely megnyitásával a Trianon által szétszakított térségi kapcsolatok újjáélesztésére és egyben a turisztikai kapcsolatok fejlesztésére is lehetőség nyílt, melynek a Neusiedler See-Seewinkel Nationalpark 1993-ban történő megalakulása új ösztönzést adott.
A turizmus fejlődésének másik meghatározó tényezője a Világörökség státus elnyerése volt 2001-ben, amikor Fertő-táj Kultúrtáj magyar–osztrák közös pályázat alapján megkapta az UNESCO-tól ezt a rangot. A státus, noha közvetlen anyagi haszonnal nem járt a településekre nézve, közvetett módon a térségi turizmus fejlődését rendkívüli módon elősegítette. A 2003-tól érvényes egyszerűsített határátlépés az EU-tagok és tagjelölt országok állampolgárai számára kedvező feltételeket teremtett, mely Magyarország 2004. évi EU-csatlakozásával, majd Magyarország teljes jogú schengeni státusának elnyerésével (2007. dec. 21.) a határátlépés adminisztratív és fizikai korlátait is enyhítette, feloldotta. A határ funkciói közül ezáltal napjainkra a kontaktuszóna szerep vált a meghatározóvá, amely segíti a térségi turizmus dinamikus fejlődését.
A változások nyomán a térség, köztük Sarród település turisztikai kínálatának elemeiben is bővülés következett be.
Napjainkban a Fertő-táj magyar és osztrák települései a korábbi elzártság után egyértelműen turisztikai fogadóövezetekké váltak. Turisztikai kínálatuk a földrajzilag egységes táj következtében több hasonló elemet tartalmaz. A magyar és osztrák terület dominánsan aktív és passzív rekreációs profilú, de részben eltérő irányultságú kínálata egyidejűleg jelent forgalmat generáló tényezőt és egyben konkurenciát is a turizmusban érdekeltek számára.
A Fertő-táj jellegadó turisztikai kínálati termékei napjainkban:
- kulturális és örökségturizmus, kiemelten a műemlék-turizmus és zenei turizmus elemei,
- bevásárló- és szolgáltatásturizmus,
- egészségturizmus,
- gyógy-, termál- és wellnessturizmus,
- vízi turizmus,
- természetturizmus, ökoturizmus,
- kerékpáros turizmus, sportturizmus, aktív turizmus,
- ifjúsági turizmus,
- élményturizmus,
- bor- és gasztroturizmus,
- falusi turizmus,
- vallási turizmus.
Az évente Sarródra érkező turisták számáról nincsenek statisztikai adatok, tekintve, hogy a nemzeti park regisztráció és belépődíj nélkül látogatható. A nemzeti park szálláshelyeinek vendégforgalmáról is csak összesített szállásadatok állnak rendelkezésre.
Sarródon a szálláshelyek és szolgáltatások tekintetében is dinamikus bővülés következett be. Néhány adat: 1999-ben a községben a magánszállásadók összesen 20 férőhellyel rendelkeztek, 167 vendéget fogadtak, akik összesen 201 vendégéjszakát töltöttek el a faluban. 2008. évi adatok alapján a kereskedelmi és magánszálláshelyek kapacitása 224 férőhelyre nőtt, és az összes vendégéjszakák száma megközelítette a négyezret, 2023-ban pedig meg is haladta. (KSH) A legnagyobb szálláskapacitással jelenleg a Fertő–Hanság Nemzeti Park rendelkezik, mely a Kócsagvár szálláshelyein kívül a fertőújlaki (volt Mekszikópuszta) határőr laktanya épületéből kialakított Csapody István Látogatóközpontban is fogad vendégeket. 2013-ban Sarródon több, különböző jellegű és kategóriájú magán- és kereskedelmi szálláshelyen szállhatnak meg a turisták.
A helyi programkínálatban bővülést jelentett a Sziki Őszirózsa tanösvény kialakítása, a Csapody István Természetiskola programjai, a Tájház 2006. évi megnyitása és 2012-ben Sarród-Lászlómajorban – az egykori Esterházy-majorságban – egy látványgazdaság és különféle tematikájú kiállítások kialakítása. Vélhetőleg a vallási turizmus helyi fejlesztését segíti az önkéntes felajánlásokból, önkéntes munkával kialakított Szent Ferenc-kápolna megépülése és a község bekapcsolása a Mária-út zarándokútvonalába.
Sarród vonatkozásában a legnagyobb volumenű fejlesztések közé tartozik a 2010–2012 között elkészült osztrák–magyar államhatárig húzódó kerékpárút, amely Apetlonnál közvetlenül becsatlakozik a meglévő ausztriai kerékpárút-hálózatba, s ezzel az egykor „zsákfalu” Fertőújlak, és közvetve Sarród is, már nem a vége, hanem a kezdete az Ausztriából érkező kerékpáros forgalomnak. Az út mellett kerékpáros pihenőhelyek kerültek kialakításra. Mára a falukép kifogástalan, vendégcsalogató, az építészeti hagyományokat ápoló külsőt kapott.
Sarród idegenforgalmának fejlődésében a térségi magyar és osztrák kiemelt turisztikai „vonzerők” is jelentős szerepet játszanak, melyek közül megemlíthetjük Hegykő és Bük termálfürdőjét és programjait, Frauenkirchen, Lutzmannsburg–Frankenau élményfürdőjét, a pamhageni Vila Vita Pannonia Feriendorf wellnesskínálatát és a St. Margarethen im Burgenlandban kialakított Family-parkot.
Sarród település távlati turisztikai kínálatában vélhetőleg tartósan jellemző marad az ökoturizmus, az ifjúsági és kerékpáros turizmus, a falusi turizmus, melynek fejlődését a helyi programkínálat és szolgáltatások fejlesztése segítheti.
Felhasznált irodalom
Barcza A. (2012): Rekreálódás határok nélkül – A magyar–osztrák határ menti térség rekreációs turisztikai lehetőségeinek egyes aspektusai a kapcsolatok térbeli és időbeli változásainak tükrében = „Társadalomföldrajzi kihívások a XXI. század Kelet-Közép-Európájában” Nemzetközi Földrajzi Konferencia, Beregszász, 2012. március 29–30. Konferenciakötet II. 123–131. pp.
KSH (szerk.) (2010): Kulturlandschaft Neusiedler See – Fertő Kultúrtáj. Eisenstadt–Győr. 105–107. pp.
Locsmándi Sz. (2008): Fejezetek a Vasfüggöny emlékkönyvéből II. Valóság 2008(9). Budapest. 97–109. pp.
Rechnitzer J. (1999): Elválaszt és összeköt – a határ. MTA RKK, Pécs–Győr 9–73. pp.
