„A barátaidhoz vezető ösvényt sose nője be a fű.”
Amikor Sarrod történetével foglalkoztam, különös figyelmet fordítottam a település nevének eredetére.
Két magyarázatot találtam:
- A Sarrod elnevezés Balthasar erdőirtásához köthető („erdőirtás” ~ Rodung”; BalthaSARRODund). A magyarázat hitelességét alátámasztja a korszakra jellemző erdőirtás (700-1000), illetve az a tény, hogy Sarrod nevét először 1297-ben említették.
- A Sarrod elnevezés levezethető az ófelnémet „Sar” – „Schilf” szóból („nád”, „nádas”; „Schilfrodung” ~ „nádirtás”).
Mivel Sarrod egy (a Fertő és Hanság között elterülő) kiemelkedésen fekszik, valójában kizárólag az első magyarázat bizonyulhatott igaznak.
Egy napon, a polgártársakkal történő beszélgetések során mesélte el nekem az Ulmbachból származó Josef Hohmann, hogy felesége, Erna beutazását a magyar határon gátolták, ugyanis sarródi (Magyarország) menekültnek hitték („Republikflüchtling”). Ennek kapcsán egy érdekes meglepésre derült fény:
Talán létezik még egy Sarrod? Nézzenek utána Magyarország térképein, keressék meg a másik Sarrodot!
Elképzelhető, hogy csupán egy tévedéssel állunk szemben? Hogyan lehetséges ez?
Magyarország térképein Sarrodot nem jelölték.
Nem sokkal később felkeresett Alfred Röder, Erna testvére, aki felhívta a figyelmemet egy új térképre, amelyen már a magyarországi Sarród is fellelhető, a Fertő tótól délre. A térkép láttán egyre erőteljesebben dobogott a szívem, izgatott lettem. Hogy történhetett ez? A kérdésre a következő magyarázatot kaptuk: az érintett terület határterület volt, lezárt zónaként működött, amelyből biztonsági övezetet alakítottak ki, a titoktartásnak megfelelően pedig nem minden falut tüntettek fel a térképen. A „Sarrod nélküli” térképet természetesen gondosan megőriztem.
Nagy örömünkre szolgált, különösen számomra, hogy a fentieknek köszönhetően lehetőség nyílt a határokon átnyúló kapcsolatok kialakítására is.
A kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy Sarród nevének kialakulása valóban összefügg a „Schilfrodung” („nádirtás”) szavunkkal és annak jelentésével. Kíváncsiságom egyre nőtt, szerettem volna megismerni az itt élő embereket és magát a térséget is. Felkértem szederkényi barátainkat, akiket az Ulmbachhal való partnerségünkön keresztül ismertem meg, hogy közösen vegyük fel a kapcsolatot Sarróddal. Együttműködésünk eredményeképpen sikerült felkeresnünk a sarródiakat. Rendkívül megörültünk, amikor a polgármesterasszony, Varjas Endréné 1996-ban válaszolt megkeresésünkre, leveléhez egy Sarród nevezetességeit ábrázoló képeslapot is mellékelt. Sarród valóban a tavak vidékének idilljét testesíti meg, megannyi hajóval a tavon.
A 700 éves jubileumi ünnepségünket már előkészítettük, amelyet egy kitűnő lehetőségnek tartunk a következő találkozásunk megszervezésére. Az eseményre a magyarországi sarródiakat is szeretnénk meghívni, hogy velünk ünnepeljenek.
A fentiekben leírtak kitűnő példát szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogyan lehetnek az „idegenekből” „barátok”.
A testvértelepülések polgárai szívesen látják vendégül egymást. Ez a szívélyes, családias viszony az évek során erős, népeket összetartó kötelékké vált, amely mindannyiunk életét bearanyozza és gazdagítja.
Ezen pozitív kapcsolat kialakulására számított maga Alfred Röder is, aki első ízben mutatta meg nekem a Magyarországra vezető utat. Feleségül vette a magyar származású Giselát, amely házasságnak köszönhetően személyes aspektussal gazdagította településeink kapcsolatát, és felhívta figyelmünket az élet szépségeire, az életben rejlő lehetőségekre.
