Mivel Sarród kialakulásához és lakóinak mindennapi életéhez is szorosan hozzátartozott a Fertő és a Hanság, ezért tartjuk fontosnak, hogy foglalkozzunk a régi vízivilág lehetséges állapotaival. A lecsapolások előtt egy teljesen más arcát mutatta a vidék, ennek bemutatására teszünk kísérletet régi térképek, leírások, műholdfelvételek és helyszíni terepbejárások segítségével.
A Habsburg birodalomban, így környékünkön is először II. József uralkodásától végeztek méréseket, amik alapján születtek meg az első (1782-1785), a második (1819-1869) és a harmadik (1869-1887) Katonai Felmérési Térképek. 1856-ból származnak azok a Kataszteri Térképek, amik már teljes részletességében ábrázolják a környéket. Sarród a Fertő és a Hanság medencéinek találkozásánál kialakult láptorok délnyugati részén fekszik. Mivel itt a legkisebb a távolság északról Moson vármegye és délről Sopron vármegye között, ezért itt létesített rőzséből vízgázlót, majd töltést Kanizsay Orsolya, amin szárazvámot szedett. Az Esterházy hercegek később ennek helyén 1777-1780 között már utat is építettek, húsz híddal kiegészítve a töltést, biztosítva ezzel a szabad vízáramlást a két oldal között. Azonban az 1786-os áradás olyan intenzív volt, hogy ez a töltés is megrongálódott, aminek helyreállítása újabb munkát adott az útépítőknek. Áradások idején gyakori volt a vízmozgás a Fertő és a Hanság között. A Duna magasabb vízállása esetén a Rábcán keresztül a Hanság vize megemelkedett, és ez a Fertő irányába nyert utat. Ellenkező esetben fordított irányú volt a vízmozgás.
A víz okozta károk, és a földművelésből remélt haszon a földbirtokosokat arra ösztönözte, hogy rendezzék a vízviszonyokat. Nehezen egyeztek meg a szabályozás hatalmas költségeiről és hogy honnan kezdjék a munkálatokat, ilyenkor uralkodói-, kormányrendelet, vagy országgyűlési határozat kötelezte a birtokosokat és a vármegyéket a munkák megkezdésére, vagy hitel felvételére. A magas költségek miatt sok esetben nem teljesen a mérnökök elképzelései valósultak meg, hanem a rendelkezésre álló pénz volt a döntő. A lecsapolási munkálatok a Hanságban kezdődtek meg a Hegedűs-csatorna (1775-1799, mai Rábca) megásásával, ami környékünk szempontjából azért is fontos, mert 1811-re elkészült az a Süttör-Boldogasszonyi (égererdő) határcsatorna, ami az Eszterháza környéki vizeket, az Ikvát és a Kardos-eret (1808) belevezeti a Királytói-főcsatornán (1800-1813) keresztül a Hegedűs-csatornába. 1830 és 1835 között kezdődött a mai Hansági-főcsatorna Pomogytól keletre lévő szakaszának kiásása, 1840-ben ebbe vezetik bele az Ikva új medrét. Az Ikva régi medre az említett régi térképeken és a műholdképeken a mai napig jól látható, viszont a lecsökkent vízállás miatt elvesztette vízgazdálkodási jelentőségét. Az Ikva elterelése volt a legfontosabb eleme sarródi és a süttöri területek kelet felőli vízmentesítésének.
Szekendi Ferenc: A Hanság és a Fertő lecsapolási kísérleteinek története, 126. kötet/Specimina dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis, „Mosonvármegye” Nyomda, 1938
Az egykori térképeken látható (II. katonai felmérési- és 1856.-os kataszteri térkép), hogy az Ikvát új mederbe terelték, ami Neuer Canal/Új csatorna néven szerepel, de emellett az Ikva eredeti medrét még szintén feltüntetik. Az Ikva Süttört kelet felől, a mai Sírdomb nevű kiemelkedést északról megkerülve fordul nyugat felé, majd a Pomogyi töltés alatti hídon és több ágra szakadva érkezik a sarródi határba a Kacsák nevű dűlőkbe, majd a mai Kócsagvár környéki területeken a Fertőbe. Abban az időben Sarródot majdnem minden oldaról mocsár vette körbe, amit nyugatról a Sid/Séd patak, délről a Pöz folyásai, keletről a Kelemente- patak, északkeletről az Ikva és az áradó Hany betorkolló vizei tápláltak, északról pedig a Fertő határolt. A templomtól északra volt található a Rév, ahová ezek a vizek beszivárogtak. Ettől É-ÉK-re volt a Mocsolya/Czamuta nevű belső tó. A 2000-es évek elején a templom szigetelésének kiásásakor előkerült az északi sekrestye sarka alapjában egy áthidaló boltozat. Erről az odasereglő öregek azt mesélték, hogy erre a laza vizenyős talaj miatt volt szükség, mert a templom környékének feltöltése előtt itt nagyobb esőzések után vízátfolyás volt, a Keréktó -dűlő vizeinek egy része erre folyt le a Rév felé. Ugyanekkor találtuk meg az Élő Dezső által említett templom környéki középkori temetőt őseink csontjaival, akiket Fodróczy László plébános szentmise keretében temetett újra e boltozat alá.
Ennek a révnek amellett, hogy itt volt a halászok és nádvágók kikötője, fontos szerepe volt a Moson vármegyei utas- és áruszállítás szempontjából is, mivel magasabb vízállás esetén hajóval közlekedtek Pomogy irányába. Az oklevelek már 1420-ban is tettek említést erről a révről. Az Ikva elterelése után a tó vízszintje lecsökkent, és több kilométerre vonult vissza a falutól, ezért volt szükség egy új csatornára, amin a Fertő továbbra is megközelíthető maradt, amit Zillen Weg néven jelöl a térkép. Ma a Kelemente-patak vizét vezeti el. Német nyelvterületen Zille-nek nevezik a hosszú, keskeny, lapos fenekű és hegyes orrú áruszállító csónakot. Élő Dezső és Gombás Tibor tanító is megemlékezik erről a hajóútról.
Az 1865-ös kataszteri térképen az Ikva régi medrének folyásiránya ellentétesen van feltüntetve. Ez arra enged következtetni, hogy a Süttör-Boldogasszony-csatorna megásása után még a Mocsolyából/Czamutából is áramolhatott víz a Hany felé. Ez a víz rengeteg iszapot hozott magával, ami a Süttör-Boldogasszony-csatorna eltömödéséhez vezetett, ezért is volt szükséges az Ikva számára egy alternatív útvonalat biztosítani, ami a Hansági-főcsatorna 1830-35 közötti Pomogytól keletre lévő szakaszának elkészülte után meg is valósult 1840-ben a mai Tőzeggyármajor irányába ásott új mederrel. Magas hanyi vízállás esetén viszont nem tudta az új csatorna az Ikva összes vizét elvezetni, így kénytelen volt a régi medrében utat találni magának. 1850-ben a Sopron vármegyei közgyűlés elhatározta, hogy az Ikva Süttör és Sarród felé vonuló régi ágán töltéseket és duzzasztót kell építeni, de ezt a szomszédos községek, Szergény Agyagos, Vitnyéd, Endréd gazdasági érdekeire hivatkozva meghiúsították. Az 1953-as folyószabályozási tervben viszont már feloldották ezeket az érdekellentéteket. (Bertha 2006. p. 124.). Az Ikva elterelésével a Fertő vízszintje annyira lecsökkent, hogy a partja visszavonult körülbelül Lászlómajorig, ellenben a Mocsolya/Czamuta tó vizét a Keréktóból beömlő Kelemente, Pözi folyás, Séd patak leszivárgó vizei továbbra is táplálták, aminek túlfolyása az Ikva régi medrén talált utat magának a Hany felé. A Mocsolya vízutánpótlása a Kelemente- csatorna megásása után szűnt meg, mivel így a Kelemente vize a Fertői csatornába/Zillen Weg lett vezetve, így idővel ez a tó is eltűnt, viszont alacsony fekvése miatt továbbra is vizenyős és csupán legelőként hasznosítható.
Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés
Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés
Sarród vízrajzához szorosan hozzátartozik a Pöz nevű dűlő. Élő Dezső szerint a régi sarródiak között az a hagyomány élt, hogy a Pöz, Öreg-Séd és Kis-Séd alatt patak folyt, és itt több forrás is található. Az ártézi kút 1910 környéki fúrása előtt innen hordták a sarródiak az ivóvizet. Az 1870-es években egy ilyen forrást be is tömtek az Eszterháza-Sarród közötti út építésekor, ami a Szentháromság-szobor mögött újra feltört. Egy másik forrás is található a mai focipályától délkeletre. E források vize régebben körbeölelte a Keréktó dűlőt, ma mesterséges mederben a Kelemente csatonába ömlik. Az 1960-as fásítás előtt a Pözben is rét volt.
1873-ban megalakult a Rába Szabályozó Társulat, amelynek egyik feladata volt a Fertő vizének szabályozása. Ennek finanszírozására a földbirtokosokra Rába-Szabályozási járulékot vetettek ki, ami a földadó 1929-ben 65%-át, 1930-ban 73,6%-át 1931-ben 60%-át tette ki, ami súlyos tehernek minősült azoknak a településeknek, akik a Rába-Szabályozási ártérbe tartoztak.1910-ben befejeződött a Hansági-főcsatorna összekötése a Fertővel, miáltal lehetővé vált annak levezetése, ekkor a tó vízszintje kb. 70 cm-rel csökkent le, ami által a nádas rohamosan elterjedt, lecsökkentve a nyílt vízfelületet. 1911-ben elkészült a Körgát is, ami a tónak délkeletről szabott határt, amire azért volt szükség, mivel az északi szél megemelte a tó déli felén a vízállást, elárasztva az ottani területeket, ahol csak szigetszerűen maradtak meg szárazulatok. Innen ered a Szigetek-dűlő elnevezés is. Déli szél esetén pedig a víztömeg az északi partok felé tódult, akár 80 cm-rel lecsökkentve a vízállást a déli oldalon. Ezt a jelenséget hívjuk tólengésnek. 1912-ben pedig megépült a Fertőszéli zsilip, aminek segítségével a tó vízállása szabályozhatóvá vált. A lecsapolási munkálatok végeztével a Körgát alatti részekről (Szigetek-dűlő, Tőkény allja, Mocsola-mellék…) a víz eltűnt mezőgazdasági művelésre alkalmassá váltak. A II. világháborúban a Fertőszéli zsilip megsérült, a csatornát földdel torlaszolták el, ezálta a tó ismét lefolyástalanná vált, és vízszintje egy méterrel megnőtt. Ez a vízállás kedvezőbbnek bizonyult az előzőnél, így ezt a szintet vették alapul az 1955-ös zsilip építésekor. 1965-ben a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság elfogadta a Fertő vízszintjére vonatkozó szabályozást. 1992-ben készült el a mai billenőtáblás zsilip.
Élő Dezső könyvében még nem említi, de az ártézi kút megfúrása után egy újabb tó alakult ki a mai Jókai utca nyugati részén, ami a ‘80-as évek végén, miután a kút állandó folyása abbamaradt, eltűnt. Helyén csak nagyobb esőzések után marad meg a víz.
Az 1960-as években kavicsbányászat indult a Kacsák-dűlőkben, két kisebb tavat is eredményezve, viszont manapság ezeket teljesen beborította a vízinövényzet. Szárazabb években teljesen ki is száradtak.
A 2021/22-es évek extrém mértékű csapadékhiánya a Fertő drasztikus lecsökkenéséhez vezetett, majdnem ki is száradt, mivel a vízutánpótlást 90%-ban az eső látja el, 10%-ban a Vulka és a Rákos-patak, ezért érdemes lenne megfontontolni újra az Ikvából való vízutánpótlás lehetőségét.
Felhasznált irodalom
Bertha J. (szerk.) (2006): Fertőd, Süttör-Eszterháza Évszázadaiból Tanulmányok. Hazánk Kiadó Kft., Győr.
Dömsödi J. (1974): A lecsapolások hatása a Hanság medence tőzeg- és lápföldkészletére. Agrokémia és talajtan, 23 (3-4).
Élő D. (1937): Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség, Budapest.
Ihrig D. (1973): A magyar vízszabályozás története. Budapest. Jánossomorja –helytörténeti monográfia, Jánossomorja, 2004.
Fally J. – Kárpáti L. (szerk.) (2012): Fertő-Hanság Neusiedler See-Seewinkel Nemzeti Park. Monografikas tanulmányok a Fertő és a Hanság vidékéről. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.
Kövér F. J. (1930): A Hanság földrajza, Szeged.
Studinka L. (1980): A Hany. Új Tükör 13, 12-13. p.
Szekendi F. (1938): A Hanság és a Fertő lecsapolási kísérleteinek története, Magyaróvár.
Zólyomi B. (1938): A Hanság növényszövetkezetei. Vasi Szemle (1). 146–174 p.
Térképek
Habsburg Birodalom – Kataszteri térképek (XIX. század)
Habsburg Birodalom (1869-1887) – Harmadik Katonai Felmérés (1:75000)
Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés
Magyarország (1782–1785) – Első Katonai Felmérés
Egyéb források
Ifjúsági Magazin, 1972./7 – Dicséri őket a táj
Illa berek, nádak erek – A hansági mocsarak lecsapolása. (2015) https://pangea.blog.hu/2015/08/05/illa_be-rek_nadak_erek_hansag
Kisalföld, 1975. március 12. – A Hanság veteránjai
Kisalföld, 1977. szeptember 13. – Szivattyútelepek a Hanságban