Címke: sarród

  • A testvérkapcsolatok további alakulása

    Az elmúlt évek során a két település barátsága tovább mélyült. Kezdetben évente voltak találkozók, majd később, német barátaink javaslatára kétévente vannak a látogatások.

    A főbb találkozások a teljesség igénye nélkül:

    1997-ben a németországi sarrodiak meghívására 9 fős magyar csoport utazott Steinau 700 éves fennállását megünneplő rendezvényre.

    1998-ban a német település lakói háromnapos látogatásra érkeztek Sarródra, ahol a helyi családok fogadták őket.

    1999-ben Sarródról utaztak családok a németországi Sarrodra. A német családok viszonzásul a korábbi vendégfogadókat látták vendégül három napra. A településen felállították a sarródiak ajándékát, egy, a barátságot jelképező kopjafát.

    2000-ben a német csoport jött újra Sarródra. Ekkor állították fel a Petőfi térre is a német sarrodiakkal közösen a barátságot jelképező kopjafát. A sarródi önkormányzat Karlheinz Willführt díszpolgárává avatta.

    2003-ban 4 fős magyar küldöttség utazott a németországi Sarrodra szoboravató ünnepségre.

    2007. június 7-én Németországból 31 fő érkezett a magyarországi Sarródra. A találkozó legfontosabb eseménye a barátság fennállásának 10. évfordulója.

    A testvérkapcsolat eddigi, 16 éves fennállása alatt 12 alkalommal találkoztak a két település polgárai az önkormányzatok szervezésében, amelynek alapvető értékei a barátság, együttműködés, kölcsönös odafigyelés az emberek között.

    A német és magyar családok összebarátkoztak, egymást kölcsönösen látogatják.

    Sarrod és Sarród kapcsolata a baráti kapcsolatokra épül, amely hosszú távra biztosítja a települések közti együttműködést.

  • Sarrod-Sarród – Deutsch

    „Auf dem Weg zu deinen Freunden darf das Gras nie hoch wachsen.”

    Als ich mit der Chronik für Sarrod beschäftigt war, interessierte natürlich sehr, woher der Name Sarrod kommt.

    Es fanden sich zwei Erklärungen:

    • Sarrod kommt von einer Rodung eines Balthasar (Baltha SARRODung). Dies passt auch zu der Rodungsepoche (700-1000) und der Ersterwähnung Sarrods 1297.
    • Sarrod lässt sich vom Althochdeutschen „Sar” – „Schilf” ableiten, also „Schilfrodung”.

    Da Sarrod am Berg liegt, konnte eigentlich nur die erste Erklärung zutreffen.

    In Gesprächen mit Mitbürgern ergab sich eines Tages, dass Josef Hohmann aus Ulmbach mir erklärte, dass seine Frau Erna einmal an der ungarischen Grenze an der Einreise gehindert wurde, weil man dort meinte, sie sei „Republikflüchtling” aus Sarrod (Ungarn). Die Überraschung:

    Es gibt noch ein Sarrod oder?

    Also Landkarten besorgen und in Ungarn nachschauen nach dem anderen Sarrod.

    War die Nachricht eine Verwechslung? Wieso?

    Auf den Karten gab es in Ungarn kein Sarrod.

    Nach einiger Zeit kam Ernas Bruder, Alfred Röder zu mir und zeigte mir auf einer neuen Karte „Sarród” am südlichen Teil des Neusiedler Sees in Ungarn. Da war schon etwas Herzklopfen dabei. Doch wie konnte das sein? Nun, später wurde es uns erklärt: Das Gebiet war Grenzgebiet und Sperrzone und wurde so zum Sicherheitsgebiet, unterlag einer gewissen Geheimhaltung und nicht alle Dörfer wurden in den Karten aufgezeigt. Die Karte „ohne Sarrod” habe ich gut aufbewahrt.

    Unsere Freude war groß, besonders für mich, denn für mich zeigten sich Möglichkeiten des Kontaktes über unsere Grenzen hinaus.

    Auch vom Namen her würde sich „Sarród” zu den Nachforschungen als „Schilfrodung” gut einfügen. So wuchs die Neugier, aber noch mehr der Wunsch, die Menschen und ihren Lebensraum kennenzulernen. So nutzte ich die Verbindung, die wir durch die Partnerschaft Ulmbachs mit Szederkény hatten, und bat Freunde, eine Verbindung mit „Sarród” aufzunehmen. Sie wollten meinen Wunsch nach Kontakten übermitteln. Ich wurde nicht enttäuscht. Sehr erfreut waren wir, als die Bürgermeisterin Frau Varjas 1996 ausführlich antwortete, und Postkarte mit Sehenswürdigkeiten „Sarróds” beilegte.

    Tatsächlich eine Idylle in der Seeregion und – viel Schiff am See – siehe oben!

    Unsere 700-Jahr-Feier wurde gerade vorbereitet, eine ausgezeichnete Gelegenheit „Sarróder” Bürger/innen aus Ungarn hier zu unserer Feier zum Mitfeiern einzuladen.

    Ja, und dann kamen „Fremde” und wurden zu „Freunden”.

    Besuche und Gegenbesuche wechselten sich ab und gerade die herzlichen familiären Verbindungen wurden zum starken Völker verbindenden Band und für alle zu erlebnisreichen persönlichen Bereicherung des Lebens.

    Und das ausgerechnet Alfred Röder, der mir als erster den Weg nach Ungarn zeigte, die liebe Gisela aus Ungarn heiratete, bringt einen ganz persönlichen Aspekt in die Verbindung, aber zeigte euch wunderbare Wege des Lebens, doch davon bald mehr!

    Autor

    Karlheinz Willführ, Sarróds Ehrenbürger, Begründer der Partnerschaft

  • Sarrod-Sarród testvérkapcsolata

    Sarrod-Sarród testvérkapcsolata

    „A barátaidhoz vezető ösvényt sose nője be a fű.”

    Amikor Sarrod történetével foglalkoztam, különös figyelmet fordítottam a település nevének eredetére.

    Két magyarázatot találtam:

    • A Sarrod elnevezés Balthasar erdőirtásához köthető („erdőirtás” ~ Rodung”; BalthaSARRODund). A magyarázat hitelességét alátámasztja a korszakra jellemző erdőirtás (700-1000), illetve az a tény, hogy Sarrod nevét először 1297-ben említették.
    • A Sarrod elnevezés levezethető az ófelnémet „Sar” – „Schilf” szóból („nád”, „nádas”; „Schilfrodung” ~ „nádirtás”).

    Mivel Sarrod egy (a Fertő és Hanság között elterülő) kiemelkedésen fekszik, valójában kizárólag az első magyarázat bizonyulhatott igaznak.

    Egy napon, a polgártársakkal történő beszélgetések során mesélte el nekem az Ulmbachból származó Josef Hohmann, hogy felesége, Erna beutazását a magyar határon gátolták, ugyanis sarródi (Magyarország) menekültnek hitték („Republikflüchtling”). Ennek kapcsán egy érdekes meglepésre derült fény:

    Talán létezik még egy Sarrod? Nézzenek utána Magyarország térképein, keressék meg a másik Sarrodot!

    Elképzelhető, hogy csupán egy tévedéssel állunk szemben? Hogyan lehetséges ez?

    Magyarország térképein Sarrodot nem jelölték.

    Nem sokkal később felkeresett Alfred Röder, Erna testvére, aki felhívta a figyelmemet egy új térképre, amelyen már a magyarországi Sarród is fellelhető, a Fertő tótól délre. A térkép láttán egyre erőteljesebben dobogott a szívem, izgatott lettem. Hogy történhetett ez? A kérdésre a következő magyarázatot kaptuk: az érintett terület határterület volt, lezárt zónaként működött, amelyből biztonsági övezetet alakítottak ki, a titoktartásnak megfelelően pedig nem minden falut tüntettek fel a térképen. A „Sarrod nélküli” térképet természetesen gondosan megőriztem.

    Nagy örömünkre szolgált, különösen számomra, hogy a fentieknek köszönhetően lehetőség nyílt a határokon átnyúló kapcsolatok kialakítására is.

    A kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy Sarród nevének kialakulása valóban összefügg a „Schilfrodung” („nádirtás”) szavunkkal és annak jelentésével. Kíváncsiságom egyre nőtt, szerettem volna megismerni az itt élő embereket és magát a térséget is. Felkértem szederkényi barátainkat, akiket az Ulmbachhal való partnerségünkön keresztül ismertem meg, hogy közösen vegyük fel a kapcsolatot Sarróddal. Együttműködésünk eredményeképpen sikerült felkeresnünk a sarródiakat. Rendkívül megörültünk, amikor a polgármesterasszony, Varjas Endréné 1996-ban válaszolt megkeresésünkre, leveléhez egy Sarród nevezetességeit ábrázoló képeslapot is mellékelt. Sarród valóban a tavak vidékének idilljét testesíti meg, megannyi hajóval a tavon.

    A 700 éves jubileumi ünnepségünket már előkészítettük, amelyet egy kitűnő lehetőségnek tartunk a következő találkozásunk megszervezésére. Az eseményre a magyarországi sarródiakat is szeretnénk meghívni, hogy velünk ünnepeljenek.

    A fentiekben leírtak kitűnő példát szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogyan lehetnek az „idegenekből” „barátok”.

    A testvértelepülések polgárai szívesen látják vendégül egymást. Ez a szívélyes, családias viszony az évek során erős, népeket összetartó kötelékké vált, amely mindannyiunk életét bearanyozza és gazdagítja.

    Ezen pozitív kapcsolat kialakulására számított maga Alfred Röder is, aki első ízben mutatta meg nekem a Magyarországra vezető utat. Feleségül vette a magyar származású Giselát, amely házasságnak köszönhetően személyes aspektussal gazdagította településeink kapcsolatát, és felhívta figyelmünket az élet szépségeire, az életben rejlő lehetőségekre.

  • Sarród és Csongor testvérkapcsolata

    Sarród és Csongor testvérkapcsolata

    1995-ben a kárpátaljai 2300 fős színtiszta magyar Csongor településről általános iskolás diákok érkeztek Magyarországra. Turi Lajost is megkereste dr. Istvánffy Miklósné, hogy fogadna-e két csongori kislányt 2 hetes üdültetésre. A lányok nagyon jól érezték magukat. Az egyik kislány még ez év nyarán visszajött Sarródra. Turi Lajos és felesége a kislány szüleinek meghívása alapján Dianát visszavitték a kárpátaljai Csongor településre. Várakozásukat felülmúlóan nagyon kedves, barátságos magyar emberekkel találkoztak. Mindkét kislány szüleit meglátogatták, és Hadar Vincével és családjával baráti kapcsolatba kerültek, akik a lányokat és a többi csongori diákot elkísérték Magyarországra. Sajnos Kárpátalján akkor és ma is nehéz az élet.

    Később Turi Lajos, aki a Fertődi Kertészeti Középiskola igazgatója volt, állást biztosított Hadar Vincének és feleségének, akik átköltöztek Magyarországra, Sarródra két gyermekükkel. Csongor település polgármestere, Baksa Tibor és Turi Lajos, Sarród polgármestere a Hadar család fiának esküvői vacsoráján találkozott 2006 decemberében. Esti beszélgetésük után szóbeli megállapodást kötöttek, hogy a két település között testvérkapcsolatot hoznak létre, melyet röviddel ezután, 2007 év elején írásban is megerősítettek a képviselő-testületek egyetértésével.

    Első alkalommal Csongorról érkezett hozzánk a képviselő-testületből álló delegáció. Vendégül láttuk őket és megmutattuk a környék nevezetességeit. 2008-ban Sarród község képviselő-testületével látogatott el Csongorra. Küldöttségünk is megismerte a környék Ungvár és Munkács nevezetességeit, és felutaztunk a Vereckei-hágóra, ahol megkoszorúztuk a magyar emlékművet. Ezt követő évben 2009-ben már családokkal, gyerekekkel érkeztek hozzánk a testvértelepülés lakói a sarródi falunapra, ahol a fiatal csongori tánccsoport nagy sikerrel szerepelt. 2011-ben sarródi családok, főleg nyugdíjasokból álló csoporttal látogattuk meg barátainkat. 2012-es sarródi falunapi rendezvényre 80 fős csongori csoport érkezett hozzánk. A vendégek fogadásába az önkormányzat két külső települése, Fertőújlak és Nyárliget is bekapcsolódott. Megismerték Sopron nevezetességeit és a fertődi Esterházy-kastélyt. Hajókirándulást szerveztünk a Fertő tavon Ausztriába. Kapcsolataink minden találkozással erősödtek.

    A gazdasági problémák miatt nehéz körülmények között él a csongori lakosság nagy része. Infrastrukturálisan elmaradott a település. Mindezen hiányosságokat a vendégszeretetükkel, figyelmességükkel pótolják. 2013-ban várják a sarródiak látogatását. Az önkormányzat általa szervezett látogatást nem tervez, tekintettel arra, hogy ez évben ünnepli a település 700 éves fennállását, és a sok program és feladat ezt nem teszi lehetővé. Az egymással kapcsolatot kialakított családok telefonon, interneten folyamatosan kapcsolatban vannak. A tőlünk kb. 600 km-re Ukrajna területén Munkácstól 20 km-re lévő település lakóival igazi magyar, baráti kapcsolat alakult ki.

    Remélhető, hogy ez a kapcsolat még sok-sok éven át fog tartani, és egyre több fiatal fog belekapcsolódni.

  • Závoryné Székely Emília (1941 – 2003) – Festőművész, tanár

    A Rábaközben, Szilban született 1941. február 23-án, Székely Viktor és Kovács Emília negyedik gyermekeként, tízgyermekes családba. A kisparaszti gazdaság a népes família minden tagját – így a felcseperedő Emíliát is- kemény munkára nevelte. A járványos gyermekbénulás azonban az eleven kislányt a négy fal közé, mozgásában korlátozott személlyé tette. A gyógyulásban reménykedő szülők a szépen rajzoló gyermeket a fővárosba vitték, ahol 1956-ban felvették őt a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. Az érettségi után a pécsi Tanárképző Főiskolán tanult, ahol 1964-ben diplomázott.

    A nyelv- és rajztanári hivatást Kapuvár, Rábacsanak, majd Szilsárkány iskoláiban gyakorolta. Szabadidejében sokat rajzolt és festett. Akvarelljeivel 1973-ban a Petőfi-pályázat harmadik, 1989-ben pedig a Duna-pályázat első díját nyerte el.

    Képeit egyéni és csoportos kiállításokon a szűkebb pátria (Bakonycsernye, Bogyoszló, Csorna, Farád, Pápa, Szil, Szilsárkány) mellett Budapest, Győr és Tatabánya közönsége is láthatta. Nyaranta Kőszeg és Sarród művésztelepeinek visszatérő vendége és alkotója volt.

    Férje, Závory Zoltán mellett elsajátította a falkép-festés és az olajkép restaurálás mesterségét. Nagy hozzáértéssel és odaadással végzett munkája nyomán több tucat dunántúli és néhány felvidéki település oltárképe újult meg.

    Általa restaurált festmények, illetve saját alkotások ékesítik például : Árpás, Bakonygyirót, Bozsok, Cirák, Csepreg, Győr(Szeminárium), Himod, Kám, Kisfalud, Lövő, Sopronnémeti, Szany Vadosfa, Zalakoppány templomait (a felsorolás nem teljes!).

    Elhunyt Szilsárkány, 2003. október 9-én.

  • Závory Zoltán (1906 – 2000) – Festőművész, restaurátor, tanár

    Závory Zoltán (1906 – 2000) – Festőművész, restaurátor, tanár

    Pápán született, 1906. január 20-án.

    Édesapja ács volt, aki szabadidejében szívesen festegetett. Édesanyja háztartásbeli. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1924-1928-ig tanárai voltak: Bosznai István majd Réti István. Akvarellfestést Baranszky E.Lászlónál és Edvi Illés Aladárnál tanult. Művészettörténetet Lyka Károlynál hallgatott. Szobrászmesterei Bory Jenő és Szentgyörgyi István voltak. Főiskolai tanársegédként Dudits Andor freskófestő mellett tanult. Mesterének tartotta még Megyer-Meyer Antalt, aki kegytárgyakat és miseruhákat tervezett, valamit üvegfestészettel is foglalkozott. 1930-ban a pápai tanonciskola tanára. Több pályázaton nyert díjakat.

    1990-ben II.János Pál pápa magyarországi látogatásának plakátját ő készítette, Életünk Krisztus címmel. Művészi munkásságát kitüntetések sorozata kísérte: többek között 1996.: Köztársasági elnöki aranyérem, 1997.: Szent József emlékérem, melyet Rómában vett át, majd Stuttgart püspökének emlékérme a nagylózsi, illetve a hőgyészi templomok restaurálásáért stb.

    Oltártervek, szentélyrácsok, egyházi zászlók, gyertyatartók, templomi berendezések tervezője, kivitelezője. Első restaurálási munkája a pápai ferences templom. Főbb restaurálási munkái: kalocsai székesegyház, az ajkatósokberéndi, az egervári, a káldi, a nagylózsi, a sárvári és a soproni Domonkos templomok felújítása- kb. 280 templomban dolgozott.

    Alkalmazott grafikával, akvarellezéssel, autonóm rajzzal, figurális kompozíciókkal egyaránt színvonalas eredményeket ért el. Több egyéni és csoportos kiállításokon vett részt, vagy feleségével, Z. Székely Emília festőművész tanárral.

    A sarródi művésztábor mentora volt, előadásokkal és szakmai útmutatókkal segítette a táborlakók munkáinak színvonalát. 1996.évi táborban Életutam címmel előadást tartott a tábor lakóinak, majd bemutatta néhány festményét, és kötetlen beszélgetés formájában a színek és formák térbeli elhelyezéséről volt szó.

    1997. tábornyitó kiállítás a Závory házaspár alkotásaiból, melynek jó része Závory Zoltán szakrális témájú, nagyméretű képeit mutatta be. Ezen a héten esténként az elkészült munkákról szakmai tájékoztatót tartott személyre szólóan. 1999. zárókiállításán utószavában összefoglalta a tábor lényegét, az alkotó- és művésztábor céljait, eredményeit: Sarród, ez a határmenti kis falu a kultúra végvára lett, melyet védeni kell és tovább fejleszteni. Egyben értékelte Ferenczi Józsefné áldozatos munkáját „ilyen Dobó Katicák kellenek, mint Ferencziné Katica„ – Závory Zoltán nevét és tudását adta a pár éve működő művésztáborhoz, mert jól tudta, hogy az ilyen táborok szakmai színvonalát a már ismert és elismert tanárok adják.

    Az 1997.évi tábornyitó kiállításon Sarród Díszpolgára kitüntető címet kapta.

    Sajnos az 1999.évi tábori megjelenése volt az utolsó alkalom, 2000. január 26-án elhunyt. Felesége 2003-ban követte. A Závory házaspár Szilsárkányban alussza örök álmát.

    Forrás

    Salamon Nándor: Kisalföldi Művészeti Lexikon, 2012. Magyar
    Nyugat Könyvkiadó, Kisalföld napilap, 1992.április 16. Kálmán
    Gyula: Nyolcvanhat évesen az állványokon, a sarródi, Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor archív anyaga.

  • Turi Lajos (1943 – )

    Turi Lajos (1943 – )

    Turi Lajos 1943. október 22-én születetett a Sarród községhez tartozó Nyárosmajorban. Az általános iskola 8 osztályát szülőfalujában végezte. 1958. év szeptemberében a Fertődi Kertészeti Szakiskolába került. A szakiskola elvégzése után Budapesten az Asztalos János Kertészeti Technikumban érettségizett levelező tagozaton 1964-ben. Kertész üzemmérnöki diplomát a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola kihelyezett fertődi tagozatán 1969-ben szerezte meg. Első munkahelye a Fertődi Állami Gazdaságban volt, mint kertészeti ágazatvezető. 1969-től 1975-ig a Sarródi Mezőgazdasági Szövetkezetben üzemegység-vezető, majd növénytermesztési főágazat-vezetőként dolgozott. 1966-ban nősült, felesége Kiss Gizella. Házasságukból egy fiúgyermekük született, Attila. Közben aktívan sportolt a labdarúgás szerelmeseként. Volt megyei ifjúsági válogatott, felnőtt járási válogatott. Több NB I-es csapat is érdeklődött iránta. Családi okok és a fertődi klub vezetőinek nyomására eligazolása meghiúsult. 22 évig játszott a Fertőd megyei és NB III. csapatában néhány évet, mint játékos edző. 1975. év őszén került a Fertődi Középiskolához gyakorlati oktatóként. 1977–79-ben elvégezte a tanárképzőt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanárképző szakán, gyümölcs-szőlő szakon. A fertődi középiskolában többféle pozíciót is betöltött. Volt szakmai munkaközösség-vezető, gyakorlati oktatásvezető, igazgatóhelyettes, majd 1990-től 2002. július 30-ig, nyugdíjazásáig a szakközépiskola igazgatója. Igazgatósága ideje alatt a diáklétszám több mint a duplájára nőtt. 1994-ben indították el a Magyar–Osztrák Kereskedelmi–Közgazdasági Technikumot. Felsőfokú kertészképzést indított levelező és nappali szakon a Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskola együttműködésével.

    2002. év októberében választották Sarród község polgármesterévé, melyet 2014-ig töltött be. Óraadóként sokáig tanított nyugdíjasként is a Porpáczy Aladár Kertészeti Középiskolában. A sport meghatározó része egész életének, segítője volt évtizedekig a helyi futballcsapatnak, nemcsak hirdeti, hanem meg is mutatja, igenis a kor nem lehet akadálya a mozgásnak, 70 éves koráig rendszeresen futballozott. Unokája és szerető családja körében él napjainkban Sarródon.

    Élete szinte valamennyi szakában emberekkel foglalkozott. fiatalokkal, felnőttekkel, napjainkban pedig az idős, elesett emberekkel.

    Életfilozófiája a munka és az emberek iránti tisztelet, szeretet.

    A sarródi önkormányzatánál az 1990. szeptember 30-i választást követően – kivéve az 1994–1998 választási ciklust, ugyanis ekkor nem indult a választáson – képviselőként majd polgármesterként napjainkig dolgozik, időt, energiát, fáradságot nem ismerve Sarród, Fertőújlak és szülőfaluja, Nyárliget lakóiért. A múlt tisztelete, a jelen szebbé tétele és a jövő pillérének lerakása és megerősítése hatja át szellemét. Szociálisan érzékeny ember, mindenekelőtt a közösség előtérbe helyezése vezérli minden tettét.

    Szerény, de lelkiekben gazdag, jólelkű ember. Lehetetlen számára nem létezik, fontos a váltás és a megújulás mindenkor. Picik és nagyok, erősek és elesettek támogatója.

    Településünk 700 éves fennállásának ünnepe alkalmából munkássága méltóvá teszi őt a díszpolgári címre.

    Az Ő szelleme hassa át a fiatal nemzedék életvitelét! Legyen követendő példa azok számra, akik a közösségért tesznek és tenni akarnak!

  • Szalay Sándor (1933 – 2011) – Jegyző

    Szalay Sándor (1933 – 2011) – Jegyző

    Fertőszéplakon született, 1933. szeptember 27-én.

    A soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd a Fáy András Szakközépiskolában közgazdasági technikusként végzett. Ezt követően szülőfalujában, majd Fertődön dolgozott, Fertőd nagyközség tanácselnökeként. 1961-ben házasságot kötött a veszkényi születésű Rácz Katalinnal, akivel haláláig példaértékű életet élt. Egy fiuk született.

    1992-től nyugdíjba vonulásáig Sarród község jegyzőjeként állt munkaviszonyban. A közel 50 éves közösségi szolgálaton belül a közigazgatás területén rendkívül sokat tett Fertőszéplak, Fertőd és Sarród, valamint a környező települések, Fertőújlak, Nyárliget, Fertőendréd, Tőzeggyármajor és Agyagosszergény fejlődése érdekében. Szalay Sándor nevéhez fűződik a sarródi jegyzőség megszervezése, valamint a fertőújlaki és nyárligeti kirendeltségek kialakítása. Ellátta a képviselőtestület munkájának törvényességi felügyeletét, a határozatok előkészítésében és végrehajtásában is részt vett. Munkássága ideje alatt épült ki a telefonhálózat a három településen, a csatornázás és gázközmű, majd Sarródon is létrejött a kábeltévé, út- és járdaépítések, a temetők felújítása a ravatalozókkal együtt, valamint a sarródi kultúrház és a polgármesteri hivatal felújítására, kibővítésére is sor került. Szervezője és aktív résztvevője volt a németországi Sarroddal kialakított kapcsolatnak.

    Számtalan kitüntetéssel ismerték el munkásságát. 1973: Munka Érdemrend Bronz Fokozata, 1985: Közművelődésért Díj, 1988: Haza Szolgálatáért Arany Fokozat. Részletes életrajzáról és további kitüntetéseiről a sarródi könyvtárban elhelyezetett anyagban olvasható. 2001-ben Sarród község képviselőtestülete Díszpolgári Oklevéllel köszönte meg áldozatos munkáját.

    Megérte fia boldog házasságát, három szép unokája születését.

    szeptember 9-én hunyt el, a fertőszéplaki temetőben nyugszik.

    Forrás

    Felesége, Szalay Sándorné szíves közlése alapján.

  • Szabó József (1926 – 2014) – Plébános, kanonok

    Szabó József (1926 – 2014) – Plébános, kanonok

    Felsőságon született 1926. május 10-én. Alapfokú iskoláit Simaságon, a gimnáziumot a kőszegi Szent Benedek-rendi Ferenc József katolikus iskolában, teológiai tanulmányait pedig a győri Római Katolikus Hittudományi Főiskolán végezte 1946-51-ben.

    A győri székesegyházban 1951. április 15-én szentelték pappá. Egy évig Halásziban szolgált, majd hosszú évek igazságtalan megpróbáltatásai következtek

    1952-ben tartóztatta le az ÁVO kémkedés vádjával. 1953-ban 15 év börtönbüntetésre ítélte a Katonai Bíróság. Budapest, Fő utca után Vácon, majd Tatabánya bányáiban raboskodott, majd újra Vácra került. 1956-ban szabadult, de 1958-ban újra letartóztatták. Vác, Budapest, Márianosztra börtönei következtek, ahonnan 1963-ban szabadult.

    Szabadulása után püspöke papi szolgálatra nem alkalmazhatta, ezért raktári segédmunkási állást volt kénytelen vállalni, ahonnan, mint raktárvezető ment nyugdíjba. Ezek az évek hitét, szeretetét, életkedvét nem csorbították. Megtanulta a gomb- és cipőkészítést, a perzsaszőnyeg csomózását. Gazdálkodott több hektáron, és állatokat gondozott. Nyugdíjazása után visszakapta lelkészi hivatását. 1991. szeptember 1-től 20 éven át Fertőd-Süttör plébánosa, majd kanonok.

    Amikor mások nyugdíjasként megpihennek, ő ekkor kezdte el igazi hivatása gyakorlását. Fiatalokat megszégyenítő frissességgel felépít Nyárligeten egy új templomot Jáky György tervei alapján, felszentelése 1995. szeptember 11-én történt Pápai Lajos megyés püspök úr által. A templom új oltárképét, melyet gr. Crouy-Chanel Adél festőművész felajánlásból festett meg Mária élete címmel, 2002. szeptember 15-én áldotta meg Horváth István mocsai plébános. A templomba új harang is került. A temetőt új kerítéssel látja el, majd Süttörön is megteremti az idősek otthonát, amelyet ma a Máltai Szeretetszolgálat működtet. Szolgálati évei alatt közel 80 millió forintot fordít szeretett egyházközsége javára. Mindezeket a munkákat összefogta, szervezte. Miután újra nyugdíjas lett, tovább tevékenykedik az idősek otthonában. Hitével, szeretetével, jókedvével és hihetetlen energiájával támasza az itt élő embertársainak.

    Hatvanéves jubileumi, hálaadó gyémántmiséjét 2011. április 25-én mutatta be a süttöri Szent András-templomban.

    2014. december 21-én elhunyt. A fertőd-süttöri temetőben helyezték örök nyugalomra.

    Kitüntetései

    Hazáért Érdemrend, 1996.
    Szabad Magyarországért Érdemkereszt, 1997.
    Szabad Magyarországért – a Magyar Köztársaság Kormánya emléklap kitüntetése, 1999.
    Vitézi rend, 2004.
    Cziráky Margit-díj, 2012.

    Hitvallása: a munkájához szükséges erőt egyháza és hazája iránti szeretete adja.

    Nyárliget község Díszpolgára 2005. „Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” (Fil 2-4) A díszpolgári cím indoklása: „Mert nehéz életútja során megőrzött emberszeretetével, segítő gondoskodásával, az egyes emberek tiszteletével, mélyen érző gondolkodásával, közösségszervező, megtartó erejével követendő példát mutat az egész település lakosságának, kiemelten a jóra mindig fogékony ifjúságnak. Ezzel a címmel köszöni meg a település az egyházközösségi és világi tevékenységét.”

    Felhasznált irodalom

    Szabó József önéletrajza
    Kisalföld c. napilap 1995. szeptember 11, 2000. január 25, illetve a Nyugati Hany 1993. június 25. lapszámai
    Szent Anna Plébánia Kapuvár hírlevele 2011. április