A Rábaközben, Szilban született 1941. február 23-án, Székely Viktor és Kovács Emília negyedik gyermekeként, tízgyermekes családba. A kisparaszti gazdaság a népes família minden tagját – így a felcseperedő Emíliát is- kemény munkára nevelte. A járványos gyermekbénulás azonban az eleven kislányt a négy fal közé, mozgásában korlátozott személlyé tette. A gyógyulásban reménykedő szülők a szépen rajzoló gyermeket a fővárosba vitték, ahol 1956-ban felvették őt a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. Az érettségi után a pécsi Tanárképző Főiskolán tanult, ahol 1964-ben diplomázott.
A nyelv- és rajztanári hivatást Kapuvár, Rábacsanak, majd Szilsárkány iskoláiban gyakorolta. Szabadidejében sokat rajzolt és festett. Akvarelljeivel 1973-ban a Petőfi-pályázat harmadik, 1989-ben pedig a Duna-pályázat első díját nyerte el.
Képeit egyéni és csoportos kiállításokon a szűkebb pátria (Bakonycsernye, Bogyoszló, Csorna, Farád, Pápa, Szil, Szilsárkány) mellett Budapest, Győr és Tatabánya közönsége is láthatta. Nyaranta Kőszeg és Sarród művésztelepeinek visszatérő vendége és alkotója volt.
Férje, Závory Zoltán mellett elsajátította a falkép-festés és az olajkép restaurálás mesterségét. Nagy hozzáértéssel és odaadással végzett munkája nyomán több tucat dunántúli és néhány felvidéki település oltárképe újult meg.
Általa restaurált festmények, illetve saját alkotások ékesítik például : Árpás, Bakonygyirót, Bozsok, Cirák, Csepreg, Győr(Szeminárium), Himod, Kám, Kisfalud, Lövő, Sopronnémeti, Szany Vadosfa, Zalakoppány templomait (a felsorolás nem teljes!).
Elhunyt Szilsárkány, 2003. október 9-én.
