A Teremtő különösen jó kedvében volt, amikor Sarród környezetét olyanná teremtette és formálta, amilyen, biztosítva, hogy az itt élők rendre évezredeken át megtalálják boldogulásukhoz a feltételeket, az élhető környezetet. De nemcsak az emberre kell itt gondolni, hanem arra az élővilágra is, amely annak köszönhetően maradt meg és gyarapodott, hogy a helyiek egyfajta „meghagyó szemlélettel” csak annyit vettek el a tájból, és használtak mindmáig fenntartható módon, amely a megélhetésükhöz és fennmaradásukhoz okvetlenül szükséges volt. A falu síkvidéki elhelyezkedésének ellenére sem beszélhetünk unalmas tájról a környezetet tekintve. Változatos felszíni formákkal, jó klimatikus adottságokkal rendelkező vidéken élünk, amely méltán vált központi részévé a világörökségi Fertő-tájnak és a Fertő-Hanság Nemzeti Parknak egyaránt.
Sarród természetföldrajzi elhelyezkedése
A falu – Nyárliget és Fertőújlak – közigazgatási egységeivel együtt a Kisalföld tájegység nyugati részén, a Hanság–Fertő-medence déli pereménél található. Elhelyezkedését tekintve a Fertő délkeleti csücskénél, a történelmi Fertő-táj és a Hanság találkozásánál van. A két tájegység közötti egykori lápszűkület déli kapuja itt volt a XIX. századi lecsapolási és vízrendezési munkái előtt (innen lehetett legkönnyebben átjutni a valamikori összefüggő nagy víz északi partjára, Pomogyra). Máig fennmaradt az egykori kikötő neve (Rí vagy Rév), ahol manapság a Fertő–Hanság Nemzeti Park igazgatósági központja, a Kócsagvár van. A település átlagos tengerszin feletti magassága 112–113 m.
Kócsagvár (fotó: Fersch A.)
A település és térségének geológiai viszonyai
A falu alatt helyenként 150-200 m vastagságban kavicsos terasz húzódik (csakúgy, mint az egész Fertő-táj és Hanság alatt), amely az egykori Pannon-tengerbe (majd kiédesülő Pannon-tóba) érkező folyók hordalékaként keletkezett 7-9 millió évvel ezelőtt.
Sarród térségének mai felszíni, alaktani változatosságát a leg utolsó jégkorszak szeles, tundrai jellegű száraz szelei alakították ki. A Fertő-tájon és a Hanságban lévő közel 250 homokdomb (helyi nyelven gorond) ugyanis ekkor keletkezett. Ezek a környezetükből csupán néhány méterre kiemelkedő helyek a Fertő mint egy 15 000 évvel ezelőtti megjelenése után is szárazulatok ma radtak, lehetőséget kínálva arra, hogy rajtuk lakott telepek, később pedig falvak alakuljanak ki. Egy ilyen kiemelkedésre épült a középkori Sarród (a mai Fő utca és környezete), de ugyancsak ilyen gorondra épült Mekszikópuszta (a későbbi Fertőújlak) és Lászlómajor is. További hasonló dombok vannak a fertőszéplaki községhatárnál (Szúnyogakol), illetve Fertőújlak mellett a ma csak „Ürge-dombnak” hívott helyen, valamint Sarród falu közvetlen közelében a „Keráktói-domb” és az „Angyali-dombok” is egykori jégkori szélfútta kiemelkedések.
A Fertő peremvidékének teljes lecsapolása a XIX. század végére és a XX. század elejére befejeződött. Ennek köszönhetően a tó korábbi elöntéseinek területén felszín közelben a Fertő egykori iszapjával keveredett, kedvezőtlen vízháztartású kötött talajok (Bé–Sarród térségében), nem ritkán szikes talajok találhatók (pl. a mekszikói Cikes mellett vagy Lászlómajortól északra, északnyugatra), illetve a Szúnyogakol térségében.
A falu és környezetének hidrológiai viszonyai
Sarród és térsége gazdag úgy felszín alatti, mint felszíni vizekben. Különösen így volt ez a régmúltban, amikor a lecsapolások előtti időszakban a Fertő nemritkán a falu határáig kiöntött.
A jó vízháztartású vastag kavicsos alapkőzet telített felszín alatti réteg- és artézi vizekben egyaránt. A Fő utcában lévő artézi kút például sok évtizede szolgálja már a falu lakosait. A rétegekben magasabban lévő talajvizek esős, csapadékos időszakok után telítettséget mutatnak, azonban a környék sok tíz km-es össze függő lecsapoló árokrendszere miatt a száraz időszakokra nem ritkán vészes mélységekre lemegy a talajvíz, amely – különösen aszályos periódusokban – a mezőgazdaságra mind a mai napig hátrányos hatású.
A felszíni vizek tekintetében korábban a Fertő-tónak volt a legnagyobb szerepe és hatása a falu életére (Élő, 1937), azonban a Fertőt érintő lecsapolások XX. század eleji befejeződése után ez már nem mondható el. Ma természetvédelmi szempontok mellett leginkább ökoturisztikai jelentősége van a falu életében úgy a Fertőnek, mint a Fertőújlak határában lévő szikes tavaknak egyaránt.
Szikes-tavak – háttérben a Schneberg – Fertőujlaknál (fotó: Pellinger A.)
Sarródon folyik át a Kelemente patak, amely a Homok–sarródi-csatornába torkollik Lászlómajor térségében. Jelentősége a falu életére kevés, aszályos időszakokban nemritkán ki is szárad.
Sarród belterületén a Jókai utca nyugati végénél a mély fekvésnek köszönhetően két kisebb tó alakult ki – amelyet azóta benőttek a fák (füzek, nyárfák, égerek). Az Angyali-földek határában pedig két kisebb kavicsbányató van.
Az egykori Keréktót alkotó vizek időszakos gyűjtőcsatornaként működnek, és ma a sarródi futballpályától tartanak a Kelementébe. A fertői lecsapolásokat szolgáló csatornahálózat pedig Sarród északi községhatárában több tíz km hosszúságú. Sajnos e csatornák kezelése csak kampányszerűen valósul meg a Kapuvári Vízitársulat által. Így csapadékos időszakban nem kellően szolgálják a sarródi mezőgazdálkodók érdekeit azáltal, hogy a földeken lévő belvizeket elvezessék, míg a nyári száraz, aszályos periódusokban öntözésre használhatatlanok, mert a zsilipek és tiltók hiánya miatt ekkorra már rendre szárazak. Megjegyzésként megemlítendő, hogy a globális felmelegedés miatt az éltető víz szerepe folyamatosan felértékelődik – különösen a gazdálkodás tekintetében –, ami miatt településünk vízgazdálkodásának javítása érdekében a jövőben átgondolt, felelős döntésekkel, minden érintett bevonásával kell megvalósítani szükségszerű fejlesztéseket.
A Fertőújlak határában a Fertő vízszintszabályozása érdekében 1908–1912 között ásott Hanság-csatorna a lecsapoló árkok vizeinek összegyűjtésén túlmenően inkább csak szabadidős (pl. horgászat) jelentőséggel bír. A Hanság-csatorna zsilipjét magyar-osztrák közös vízjogi egyezmény alapján működteti az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság.
Klimatikus viszonyok Sarród térségében
Sarródon és térségében a kontinentális klímahatások jellemzőek. Azaz leggyakrabban hideg, enyhén csapadékos tél, nyáron pedig száraz forróság jellemző. Érdekes, hogy miközben a közeli (alig 30 km-re lévő) Sopronban és a Soproni-hegységben az éves csapadékátlag nemritkán eléri és meghaladja a 650 mm-t, addig a Fertő keleti felén, így Sarródon az 500-550 mm a jellemző. Azonban gyakran mediterrán és atlanti éghajlati hatások is megfigyelhetők. Előbbi enyhe, az átlagnál csapadékosabb havas telekben nyilvánul meg leginkább, míg utóbbi hűvösebb, az átlagnál szintén csapadékosabb nyarat eredményez. Érdemes feljegyezni 2011 nyarát, amelyen alig volt olyan nap, amikor nem esett az eső, és bizony a környező lakosokkal együtt mi, sarródiak is gyakran hiányoltuk a meleg napokat. Ezzel ellentétben a 2013. január–március közötti időszakában olyan havazások voltak, amilyenre még a legöregebbek sem emlékeztek. A hóréteg vastagsága elérte, sőt nemritkán meghaladta az 50 cm-t a faluban, nem beszélve a méteres hófalakról, amelyeket a gyakori hófúvások emeltek.
Általában minden hónapban van csapadék. Sokéves átlag alapján a legkevesebb februárban, a legtöbb júliusban esik. Ugyanakkor a Fertő rendre „leszívja” a falu elől a jégesőt, ami így Sarródon nagyon ritka, nem úgy, mint az északabbra eső Fertőújlak és Nyárliget településrészen. Ez azért van, mert a nyári jégesők rendre a nagy melegek után az északi, észak-nyugati szelekkel érkező hidegbetörések kísérő jelenségei, és a falutól északra lévő Fertő „jótékony leszívó hatásának” köszönhetően Sarródra rendre már csak a „jég” nélküli hidegfront érzik meg.
Az Alpok közelsége miatt az északnyugati szél az uralkodó. A Bécsi- és a Cseh-medencén át a Lajtán és Duna-völgyön keresztül beáramló légtömegek miatt szinte alig van nap, hogy a szél ne fújna. A szélcsendes napok száma évente 30-40. Az északi szelet „fű”-szélnek, az esőt hozót „ó”, vagy „gyuk”-szélnek nevezik (Élő, 1937).
A falu környezetének állapota
Sarród település Fertőddel szinte teljesen egybeépült az elmúlt évtizedekben. Főút elkerüli a települést, de – bár keresztülmegy a GYSEV vonala a falun – a vonat már régóta nem áll meg. Sarródot országút köti össze északi településrészével, míg Nyárliget körigazgatási egységéhez aszfaltúton csak fertődi kerülővel, a Fertőd–Pomogy országúton lehet eljutni. Sarród és Nyárliget, valamint Nyárliget és Fertőújlak között mezőgazdasági út van, amelyek személygépkocsikkal nem vagy alig járhatók. A jövőben szükséges lenne ezeknek az utaknak szilárd burkolatot adni. Nyárliget és Fertőd között kiépített kerékpárút van (ami egészen Pomogyig tart). Fertőújlakon is megszűnt a GYSEV vasútállomása, az egykori patinás épület már igen rossz állapotban van. Ugyanakkor 2012-ben Sarród önkormányzata kerékpárutat épített Fertőújlakról Ausztriába (Mosonbánfalva és Pomogy községhatárig), remélve, hogy így a turizmusban nagyobb szerepe lesz a térségnek.
Kerékpárút-avatás Mekszikópusztán 2012.augusztus 4-én (fotó: Goda I.)
Sarród teljes belterülete, valamint külterületének északi és észak-nyugati fele nemcsak része, hanem központi eleme a világörökségi Fertő-tájnak. Az évezredek óta folyó fenntartható gazdálkodásnak köszönhetően méltán kapott világörökségi rangot Sarród a Fertő-tájjal együtt az ún. „kultúrtáj” kategóriában. Az előző fejezetekben írottak alapján könnyen el lehet képzelni, hogy évszázadok óta a föld és a víz határozza meg az itt élők életét. Így a falu egy halászatra és mezőgazdasági létre berendezkedett település volt, kisebb erdőfoltok csak az utóbbi évtizedekben színesítik a határt.
A lecsapolások miatt azonban a Fertő mára négy kilométerre van a falutól, így a halászatnak nincs jelentősége a faluban. A néhány megmaradt, ún. kisszerszámos fertői halász között sajnos
már nincs sarródi. Utolsó sarródi képviselőjük a néhány éve idős korban elhunyt Heiner József volt, aki a mekszikói határban, a Madárvárta-öbölben berendezett kis halásztanyájából indulva űzte mesterségét szinte haláláig. Az erősen leromlott állagú Heiner-féle halásztanya ma a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében van, és ideális helyszíne lehet majd az ifjúság természetvédelmi szemléletformálását megcélzó környezeti nevelési terepi foglalkozásoknak.
A falu fertői határában kiterjedt nádasok vannak, azonban a nádnak szintén eltűnt a szerepe a falu életében. Míg korábban a Fertőszentmiklóson működő állami nádgazdaság mintegy 600 embernek adott munkát (köztük számos sarródinak), a nádgazdaság 2005-ös privatizációja után a magánkézbe került nádüzem alig arat nádat a Fertőn. Kisebb vállalkozások működnek még, akik főleg a Fertőújlak melletti ún. „kizárt” részen aratnak. A nádasnak természetesen nagyon komoly élővilág-védelmi szerepe is van, mint élőhely.
A Fertő-menti szikes területek nagy része puszta, ahol a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság szervezi a területek élővilág-védelmi szempontú kezelését régi magyar háziállatok (magyar szürkemarha, bivaly, rackajuh) legeltetésével.
A pusztától tovább haladva déli irányba a falu felé, mezőgazdasági szántóföldekkel találkozunk. De nemcsak itt, a település északi határában, hanem keletre és nyugatra is jó talajok (főleg az egykori gorondokon) vannak a szántóföldi termesztésre. Jellemző termények a gabonafélék közül a búza, árpa, továbbá a repce, napraforgó és kukorica. Korábban a cukorrépa is fontos termény volt, de sajnos a petőházi cukorgyár pár évvel ezelőtti bezárásaképpen erre már nincs kereslet.
Magyar szörkemarha gulya a pusztán (fotó: Vámosiné H.A. )
A falu határában mindenfelé – jellemzően különböző nyárklónokból ültetett – mezővédő erdősávokat találunk. Ezek kísérő fajaiként a mezei juhar, a keleti ostorfa, az oszázsnarancs, itt-ott a bálványfa, a cserjék közül leginkább az ezüstfa – elsősorban a szikes területeken – a veresgyűrűs som és a fekete bodza, nedvesebb részeken a zselnicemeggy. A faluhoz közelebbi helyeken gyakori az orgona, sokfelé van dió és ringló az erdősávokban. Fertőújlak nyugati részén az országút mellett főleg virágzáskor látványos az ültetett tamariska bokorsor. Sokfelé – főleg a magasabb részeken, és a csatornák mellett – akácból ültetett erdősávok, fasorok vannak. Sarród külterületének északi részén a sok fás terület an nak fényében különös, hogy a XIX. század végén és a XX. század elején egyetlen fa sem volt a területen. Még az Esterházyak ültették azt a csodálatos keleti platán fasort, ami erősen foghíjasan bár, de látványos kísérője a fertőújlaki országútnak a Hanság-csatornától délre lévő szakaszon egészen az út „nádtelepi” kanyarjáig. Ez a fasor mindenképpen megőrizendő nemcsak szépsége, hanem kultúrtörténeti jelentősége miatt is az utókornak. Ugyancsak érdemes a védelemre az a hatalmas öreg fűzfa (fehér fűz), amely a Kócsagvár mögötti nádasban árválkodik.
Sarród nyugati határában, az egykori vasúti megállótól induló Őszapó Tanösvényt két oldalról övező akácos illetve fenyves (erdei és fekete fenyő állományokkal) kiserdő kellemes sétahely. Sarródon, a Kossuth utca keleti felének egy részén, a Keréktóidomboktól délre egy középkorú égererdő van. A Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság központját, a falu északi végénél lévő Kócsagvárat egy akácos erdő övezi.
A Keréktói-dombokon vannak a sarródiak szőlői. Jó minőségű, elsősorban fehér csemege- és borszőlőfajtákat termesztenek. Ennek eredményeképpen a borosgazda sarródiak pincéiben igen jó rizling érik rendre minden szüret után.
A Keréktói-dombok alatt, valamint a legtöbb háznál háztáji veteményest művelnek a sarródiak, csakúgy, mint a nyárligetiek és nfertőújlakiak. A talajok és a klíma talán a káposztafélék kivételével szinte minden terménynek ideális.
Ugyanúgy minden háznál vannak gyümölcsfák. Szinte minden gyümölcsnek kedvez a klíma és a talaj, bár a barackfélék inkább csak a magasabb, homokos részen jellemzőek. Ki kell emelni a dió jelentőségét. Többen jártak a soproni piacra piacolni egészen a közelmúltig dióval (no és más terménnyel, gyümölccsel egyaránt). Lászlómajorban a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság egy bemutató majorságot alakított ki a régi magyar háziállatok – baromfifélék és négylábúak – bemutatására, valamint régi magyar gyümölcsfajtákból egy gyümölcsöst telepített 2012-ben.
Régi magyar háziállatok bemutató majorsága Lászlómajorban (fotó: Fersch A.)
Sajnos állattartásról a faluban már nem beszélhetünk. Csupán néhány háznál tartanak még baromfit, szarvasmarhát, disznót gyakorlatilag sehol. Lovat Sarródon már csak a Gömbös-család tart (részben ún. bértartásban, részben lovasoktatás és versenyzés céljából). Lótartás szempontjából meg kell még említeni azt, hogy a Széplak Lovasudvarnál Sarród és Fertőszéplak határában működik egy lovarda, ahol rendszeres lovasoktatás van, illetve az ott lévő istállókban bértartás működik. Fertőújlakon betelepült osztrákok tartanak még lovakat.
Sarród keleti határában az Angyali-földek mellett két egykori kavicsbányató lett 2012-ben egy nagy projekt keretében kitisztítva. Az előbb említett Őszapó Tanösvény mellett remélhetőleg kedvelt sétahelye lesz a sarródiaknak. Itt jó lenne egy pihenőparkot kialakítani asztalokkal, padokkal a későbbiekben.
Sarród megjelenésében, küllemében is szelíd faluképet mutat, ahogy annak rendjén-módján nincsenek hivalkodó magas házak (az már régen rossz, ha egy településen nem a templom a legmagasabb épület). A régi, több mint százéves parasztházak – különösen a Fő utcában – pedig a korábbi korok Sarródját idézik. Egy ilyen régi parasztházban alakította ki a falu a Tájházát 2006-ban. Egyfajta helytörténeti kiállításnak is helyt ad az épület a számos ottani rendezvény mellett. 2011-ben egységes utcafásítás keretében tovább csinosodott a falu, ugyanis a régebben jellemző gömbakáccal lett fásítva az utca. Ezzel párhuzamosan kerékpáros pihenőhelyek lettek kialakítva, valamint megújult a templom és környezete is.
Sarródi fiatalok összefogásával épült meg néhány éve az Assisi Szent Ferenc Kápolna Bé-Sarródon a Jókai utca és a mekszikói országút csatlakozásánál.
A sarródi Fő utca öreg parasztházakkal (fotó: Kemenár K.)
Fertőújlak a „Vasfüggöny” által okozott elzártságból mostanára kezd magára találni, bár a házak és telkek egy részét osztrákok birtokolják. Az egykori határőrlaktanya komplexuma 2006 óta természetvédelmi iskolaként és bemutatóközpontként működik a nemzeti park által.
Mindhárom településrész temetői rendezettek, az elmúlt években megújultak, urnahelyek, ravatalozók lettek kialakítva, illetve felújítva.
Fertőújlak környéke, elsősorban a nemzeti parki látványosságoknak köszönhetően az egyik legmutatósabb része a Fertő-tájnak, jól szolgálva a lélek felüdülését és kikapcsolódást itt, a szikes tavak vidékén (pl. Sziki Őszirózsa Tanösvény, madármegfigyelő kilátók stb…)
Sarród és a Világörökség
Többéves előkészítés után Magyarország és Ausztria közös felterjesztésére 2001-ben az UNESCO kihirdette a Fertő / Neusiedler See Kultúrtájat mint világörökséget. Teljes területe 74 716 hektár, amelyből az ún. magterület 68 369 hektár, a maradék az ún. ütköző zóna. Hazánkban a Fertő–Hanság Nemzeti Park teljes fertői védett természeti területe mellett a nagycenki Széchenyiek és a fertődi Esterházyak kastélyainak műemléki környezetét, Sarród, Fertőd, Fertőszéplak, Hegykő, Fertőhomok, Hidegség, Fertőboz, Balf, Fertőrákos települések belterületét, valamint a Fertő felé eső külterületét is magában foglalja a világörökségi táj (Horváth, 2005).
A mintegy 15-20.000 éves Fertő a kezdetektől meghatározza az itt élők életét, azaz a szelíd tájgazdálkodás a természeti értékekre is jótékonyan hat. A táj egyediségét növeli, hogy három klíma (kontinentális, szubmediterrán, atlanti) találkozásánál terül el a Fertő, és néhány km-en belül kis helyen előfordul akár a jégkori időket idéző láprét, vagy éppen a száraz kontinentális pannon puszta, illetve a sekély vizű, hatalmas kiterjedésű nádas mocsár.
Az ember által évszázadok óta művelt nádgazdálkodás, halászat, a tó környéki pusztai területeken a pásztorkodás mind olyan tevékenységek, amelyek közvetve segítik az élőhelyek és fajok sokszínűségének fenntartását. Jól megfér mindezek mellett a rómaiak óta művelt szőlőkultúra a Fertő-melléki dombokon. Az UNESCO ezt a szelíd tájhasználatot ismerte el a világörökségi cím odaítélésével, egyúttal ösztönözve a térségi szereplőket a megőrzés mellett a fenntartható tájhasználat folytatására. Így sajátosan egy világörökség foglalja magában az itteni élővilágot, a páratlan kulturális és történelmi gazdagságot és az itt több évezrede folyamatosan jelen lévő fenntartható tájhasználatot.
A Fertő-táj magyar oldalán lévő tíz település mindegyikében – így Sarródon is – számos kulturális és kultúrtörténeti érték található. Van közöttük olyan, amely a már a 2000 évvel ezelőtt itt élt rómaiak és a korábbi népek javát is szolgálta, míg mások „csak” pár száz évesek. A falvak építészetileg arányosak, hiszen a sok évszázada itt élő magyar, német és horvát nemzetiségű lakosság generációról generációra átadva életszemléletét, megőrizte ezeket az arányokat. Akár a Fertő vizéről, akár a dombokról tekintünk a tájra, abba szelíden belesimuló települések kerülnek szemünk elé, csupán a kiemelkedő templomtornyok mutatják, hogy éppen hol jár tekintetünk.
Sarród a következő fejezetben bemutatott páratlan élővilága révén méltán lehet büszke arra, hogy a világörökségi terület zászlóshajója. Mindemellett szép látnivalót jelentenek a régi faluközpont, valamint a Szt. István-templom közötti Fő utcai szakasz felújított, régi, népi építészeti hagyományait őrző tornácos parasztházai.
A sarródi tájház (fotó: Kemenár K.)
Sarród hírnevét 1993-tól tovább öregbíti a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság központja, az építészeti „remekként” méltán számon tartott Kócsagvár. 2006 óta tájháza van a településnek, amely a tárgyi emlékeken túlmenően gazdag rendezvénysorozattal járul hozzá a helyi örökségvédelem céljaihoz. A Sarródhoz tartozó Lászlómajorban, az Esterházyak egykori majorsági központjában pedig a Fertő-Hanság Nemzeti Park újította fel a világörökségi cím szellemében a régi épületeket, alakított ki bemutató majorsági centrumot, tovább növelve a település világörökségi látványosságait.
A falu és környezetének élővilága
Akkor, amikor Sarród – és vele együtt Fertőújlak és Nyárliget – környezetének élővilágáról kell szólni megkerülhetetlen az, hogy Sarród és közvetlen külterületének jelentős hányada a Fertő–Hanság Nemzeti Park része. Ugyanakkor emellett vannak olyan értékes területei falunknak, amelyek nem részei a nemzeti parknak, ugyanakkor élővilág-védelmi szempontból jelentősek. Ezért az élővilágot két alfejezetben mutatom be. Az egyik a nemzeti park sarródi területeihez köthető élővilágról szól, míg a másik az Sarród egyéb területeinek állat- és növényvilágát összegzi röviden.
A Fertő–Hanság Nemzeti Park
A nemzeti parkról általában
A nemzeti park mozaikos szerkezetű, azaz a védett területek nem alkotnak összefüggő tömböt. Főbb területei a Fertő-táj, a Hanság a Tóközzel, valamint a Répce menti területek. A Fertő–Hanság Nemzeti Park a Világ Természetvédelmi Unió (IUCN) zonációs elveinek megfelelően lett kialakítva. Így a terület harmadát teszi ki a természeti zóna, amely az élővilág és a kutatás számára fenntartott legbelső területet jelenti. Ezt követi a pufferzóna, amely a szelíd tájhasználat, valamint az ökoturizmus számára is jó lehetőségeket nyújt, míg a legkülső zóna, az úgynevezett környező zóna a legkisebb korlátozások alatt lévő, gazdálkodásba vont védett területeket jelenti.
A Fertő–Hanság Nemzeti Park védett területei jelentősebb nemzetközi egyezmények védelme alatt is állnak. Ezek az alábbiak:
UNESCO MAB terület (1979)
A teljes hazai és osztrák Fertő-táj része az UNESCO Ember és Környezete (Man and Biosphere) programjának 1979 óta. E jelentős nemzetközi védelem ismerte el először azt, hogy a helyi lakosság által végzett gazdálkodási formák jótékonyan segítik az életközösségek, élővilág fennmaradását a térségben (pl. gyepgazdálkodás, nádgazdálkodás, szőlőkultúra stb.). A program része mindkét országban egy összehasonlító kutatás (monitoring), amely folyamatosan elemzi a gazdálkodási szempontból érintetlenül hagyott, ún. magterületek és a szelíd tájgazdálkodásba vont területek biodiverzitását. E tevékenység jelenleg a nemzeti park kutatási programjainak égisze alatt folytatódik. Sarród vonatkozásában a mekszikói ún. „Ürge-dombnál” lehet ennek a programnak ékes példáját megtekinteni, miszerint a gyepek legeltetése révén maradnak fenn azok az élőhelyek, amelyek az ürge számára fontosak. Az ürge pedig ritka ragadozó madarainknak (kerecsensólyom, parlagi sas) táplálékállata. Így közvetve az ember gazdálkodói tevékenysége jótékony hatással van az élővilágra.
RAMSARI terület (1989)
A Fertő 1989, míg a Hanságban a Nyirkai-Hany 2006 óta része a vizes élőhelyek védelmére, az iráni Ramsarban létrehozott nemzetközi egyezménynek. Vízi gerinctelenek, halak, kétéltűek, madarak páratlan fajgazdagsága figyelhető meg a tavon és a tó nádas mocsarában, a Fertőzug szikes tavain, a környező vizenyős mocsár- és lápréteken. Mindez együttesen igazolja a fertői ramsari terület jelentőségét. Sarród vonatkozásában a fertőújlaki szikes tavaknál szemlélhető meg az a páratlan gazdagságú élővilág, amely jól reprezentálja az egyezmény, és annak előírásainak jelentőségét.
A Fertő–Hanság Nemzeti Park területei, legfontosabb jellemzői
A mintegy 309 négyzetkilométeres kiterjedésű Fertő az eurázsiai sós sztyepptavak legnyugatibb tagja. Jelentős a sótartalma, egy köbméter vizében 1,7-2,0 kg só van. A jégkorszak után, mintegy 15-20 ezer évvel ezelőtt keletkezett, miszerint a korábbi tektonikai földkéregmozgásokkal létrejött Fertő medencéjében összefolynak a rétegvizek és csapadékvizek. A XVI. századig zavartalanul összefolyt a Hansággal, mely felől magas Duna vízállás esetén rendre vízutánpótlás érkezett a tóba. Azonban az elmúlt közel 400 évben több beavatkozás történt (lecsapolás, csatornázás, gátépítés stb.) a Fertő és a Hanság életében. Így a Mekszikópuszta térségében a Hanság-főcsatornán 1912-ben felépített ún. Fertő-széli-zsilip létrehozása óta a hansági – és ezen keresztül a dunai – felszíni vizekkel való közvetlen összeköttetés végérvényesen megszűnt (Kárpáti, 2002).
A lefolyástalan Fertőbe két kisebb patak, a Wulka és a Rákos folyik be a tó nyugati felén. Jellemző az amúgy is sekély víz nagyfokú vízszintingadozása. Az átlagosan 1 m körüli vízszint a nyári párolgási vízveszteséggel éves ritmusban nagyon változó, míg az erős déli és északi szelekkel 20-30 cm-rel is megemelkedik a víz az ellenoldalon, a szél felőli oldal rovására. Jelentős a sótartalma, amely köbméterenként 1,7–2 kg. Ez hatással van a Fertő menti területekre, különösen a keleti részeken, ahol a talajvizek, illetve időszakos kiöntések és a későbbi elpárolgás révén visszamarad a glaubersó.
A Fertő a múltban többször eltűnt, teljesen kiszáradt. Legutóbbi teljes kiszáradása 1865–1871 között volt (Kárpáti, 2002). Erről az időszakról emlékezik meg Fertőrákos mellett a virágosmajori kápolna falán lévő egykori emléktábla felirata: „A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére és annak emlékezetére, hogy a rákosi hívek a kiszáradt Fertő medrén át 1869. október 3-án tartották Boldogasszonyba az első búcsújáratot” (Hárs, 2000).
A Fertő, részben a természetes folyamatok, részben a humán beavatkozások révén erősen feltöltődött, elnádasodott és elmocsarasodott, erősen elöregedő állapotú tó képét mutatja, különösen a magyar oldalon. Ugyanakkor a tó és közvetlen környezete úgy a Fertő nádas mocsara, mint a keleti részeken a szikes tavak és szikes puszta vidéke, valamint a nyugati felén a Fertőmelléki-dombsor és azok lábánál a láprétek, páratlan fajgazdagsággal bíró értékes természeti területek. Mindezt alapvetően az okozza, hogy a Fertő-táj három éghajlati övezet találkozásánál fekszik: a kontinentális, szubmediterrán és atlanti klímák együttes hatása révén e klímákhoz tartozó növény- és állatfajok sokasága egyidejűleg van jelen. Mindezek mellett az itt végzett extenzív tájgazdálkodási formák folyamatosan megteremtik, illetve fenntartják fajok sokasága számára a megfelelő élőhelyeket.
A Hanság, a Tóköz, valamint a Rábaköz medencéje keleti irányban természetes folytatása a Fertő-medencének. A jégkorszak megszűnése után, a Fertővel egy időben keletkezett, miszerint a Hanság medencéjébe megérkező folyók (Ikva, Répce, Rába és Duna ágak) folyamatos árasztásaként kialakult egy 55 000 hektárnyi öszszefüggő lápterület, amelyet a jégkori szelek által emelt szigetek (gorondok) tarkítottak.
A XVIII. században épített gáttal a Fertő és Hanság vizeinek közvetlen kapcsolatát megszüntették. A Hany két jelentősebb medencéjét – ahol a holocén folyamán tőzegesedési folyamatok indultak meg, ugyanis az állandó vízborítottság, valamint a dús vegetáció kedvezett a tőzegesedésnek –, az ún. bősárkányi lápszűkület választotta szét, míg a Hanságot a Fertő-tájtól elválasztó lápszűkület Sarród–Pomogy között volt.
A Hanság a Kisalföld legmélyebben elhelyezkedő „medencéje”, amely északnyugaton a Fertőzuggal, nyugaton a vele egykoron felszíni vizeiben is összefüggő Fertővel, délen a Rábaközzel és a Tóközzel határos, míg keleten és északkeleten a Mosoni-síkságba, valamint a Szigetközbe „vész”. A jelenlegi védett területek a lecsapolások 1960-as évekbeli befejezése után is megmaradt nagyobb vizes élőhelyeket foglalják magukba (a Hanságban mintegy 1500 km-nyi lecsapoló árok és csatornarendszer „gondoskodik” a területek kiszárításáról). A területen keresztül folyó Hansági-főcsatornától délre elhelyezkedő rész a Dél-Hanság, míg tőle északra az Észak-Hanság terül el.
A Hanságtól délre, a Rábaköz déli végén helyezkedik el a Fertő–Hanság Nemzeti Park legkisebb mozaikja, a Répce-ártér, amelynek részét képezik a Csáfordjánosfa környéki rétek, valamint a híres Csáfordi-erdő.
A Sarród vonatkozásában fontos nemzeti parki élőhelyek
A tó és a nádas
A Fertő magyar felének 88-90 %-a nádas mocsár. Az összefüggő nádast csak az ún. belső tavak, valamint a közlekedés céljára létrehozott vízi utak (csatornák) hálózata töri meg. Sarród külterületéből a Madárvárta-öböl és környéke a legjellemzőbb tavi élőhely. Nagy része a Fertő–Hanság Nemzeti Park fokozottan védett természeti zónájába esik. Növénytanilag nem túl diverz élőhely, hiszen az agresszíven terjedő náddal nem nagyon tudnak versenyezni a növényfajok. A vízi gerincteleneket fogyasztó rence (Utricularia aquatica) hínártársulásai mellett a hazánkban csak itt, a belső tavakon előforduló tengermelléki káka (Schoenoplectus taberneumontani) tűnik érdekesebb fajnak.
Annál gazdagabb állatvilág. Száznál több az itt élő vízi és nádhoz kötődő gerinctelen fajok száma. Itt van a Fertő halainak halbölcsője a réti csíktól (Misgurnus fossilis) kezdve a nyurga pontyon (Cyprinus carpio), compón (Tinca tinca) keresztül a csukáig (Esoxlucius), süllőig (Stizosteidon lucioperca) bezárólag. Békák, gőték, unkák, varangyok tízezrei fejlődnek a nádas mocsárban. A leglátványosabb élőlények azonban a madarak. Kiemelkedik ezek közül a több mint 700 párral fészkelő nagy kócsag (Egretta alba), a százával költő nyári lúd (Anser anser) és a szintén nagy számban itt lévő vörös gém (Ardea purpurea). Jelen van a kanalasgém (Platalea leucordia), bölömbika (Botaurus stellaris), üstökös (Ardeola ralloides) és törpegém (Ixobrychus minutus) is. Elterjedésének keleti határán a récék közül többek között a Fertőn még fészkel a díszes üstökös réce (Netta rufina), valamint a ritka cigányréce (Aythya nyroca). Nádi énekes madárfajok nagy számban vannak jelen. A legjelentősebbek a sitke (Acrocephalus melanopogon), barkós cinege (Panurus biarmicus), kékbegy (Luscinia svecica), nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides), cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus).
A Fertő jelentősége nemcsak a fészkelő madárvilág számára kiemelkedő. Madarak tízezreinek jelentős gyülekező helye a madárvonulás során. Ízelítőül csak néhányat megemlítve: az ún. északi ludak (nagy lilikek [Anser albifrons], vetési ludak [Anser fabalis] stb. több tízezres csapatokban jelennek meg minden tavasszal és ősszel, enyhébb teleken áttelelve. Őket rétisasok (Haliaetus albicilla) követik északról. Böjti (Anas querquedula) és csörgő récék (Anas crecca) nagy tömegei gyülekeznek a vizeken vonulási időszakban. Ősszel-télen a nádasokba akár százezres csapatokban húznak be az ott éjszakázó seregélyek (Sterna hirundo).
Bölömbika (fotó: Váczi M.)
A szikes puszta, szikes tavak vidéke
A Fertőújlak környéki mélyebb fekvésű pusztai területek egykor a Fertő időszakos kiöntéseinek következtében árterületek voltak. A vízrendezések után alakultak csak állandó pusztává, a Fertő szikes vizével összeköttetésben lévő talajvíznek köszönhetően szikes pusztává. Mindez a hazai oldalon leginkább a mekszikópusztai területeken, a Fertő-táj keleti részén tanulmányozható. A sótartalom koncentrációjától függően különböző só tűrő növények fordulnak elő ezeken az élőhelyeken a sziksófűtől (Salicornia prostrata) a sziki útifűn (Plantago maritima), sziki ürömön (Artemisia maritima) és tengerparti kígyófűn (Triglochin maritimum) keresztül a sziki budavirágig (Spergularia salina) bezárólag. Külön kell szólni a pókbangóról (Ophrys sphegodes) és a sziki őszirózsáról (Aster tripholium ssp. pannonicus). Előbbi egy fokozottan védett orchidea faj, amely május közepén ezres állományával virágzik a pusztán. Utóbbi pedig egy pannóniai bennszülött (endemizmus) fészkes virágú növény, amelynek sok tízezres állománya lila virágszőnyeggé varázsolja szeptemberben a máskor zöld szikes pusztát.
Sziki őszirózsa (fotó: Fesch A.)
Gazdag a puszta állatvilága is. A védett szongáriai cselőpóktól (Lycosa singoriensis) az elevenszülő gyíkon (Zootoca vivipara) keresztül a különböző kétéltűeken át, madárfajok tucatjai kötődnek ezekhez az élőhelyekhez, mint a mezei pacsirta (Alauda arvensis), sordély (Emberiza schoeniclus), sárga billegető (Motacilla flava), nagy póling (Numenius arquta) stb. Megemlítendő, hogy a lazább talajú homokos kiemelkedéseken, az egykori jégkorszaki szelek által emelt gorondokon jól érzi magát az ürge (Citellus citellus), amely a kerecsensólyom (Falco cherrug) elsődleges táplálékállata.
A Fertő–Hanság Nemzeti Parkban nélkülözhetetlen szerepe van a természetszerű gyepek kezelésében a legeltetésnek. Így magyar szürke marhák, rackajuhok és bivalyok többek között a Fertő-menti pusztán, a mekszikópusztai és Lászlómajor környéki gyepeken segítik a biológiai sokféleség fenntartását.
Itt, a pusztai területek közé ékelődve több szikes tó is van (a mekszikópusztai Cikes, Borsodi, Nyéki Szállás, Paprét). Kétségkívül a nemzeti park leginkább keresett élőhelyeit jelentik e tavak, hiszen a nyílt területnek köszönhetően az ott lévő kilátókból, a változatos madárvilág nagyon jól tanulmányozható. Nemritkán egyszerre 40-50 faj figyelhető meg szinte az év bármely szakában. A sekély – átlagban csupán 30-40 cm-es vízzel rendelkező, nyár végére kiszáradó – szikes tavak fontos gyülekező, vonuló, táplálkozó, fészkelő, vagy éppen éjszakázó helyei a különböző madárfajok tömegeinek. Elsősorban az ún. parti madarak láthatóak itt nagy számban, de a különböző récefajoknak is fontos gyülekező helyei, és gémek, kócsagok is kijárnak a nádasból táplálkozni e tavakra. Külön megemlítendő, hogy a nádasban fészkelő nyári ludak (Anser anser) fiókás családjainak százai nyár közepéig a fő látványosságot jelentik e területen.
Nyáriludak (fotó: Pellinger A.)
A közelben fészkelő, és a ludakra vadászó réti sas (Haliaetus albicilla) látványa is igen gyakori. Csupán néhány fajt megemlítve a sokadalomból (a nádas fejezetnél említetteken túlmenően): gulipán (Recurvirostra avocetta), gólyatöcs (Himantopus himantopus), nagy goda (Limosa limosa), bíbic (Vanellus vanellus), piroslábú cankó (Tringa totanus), pajzsos cankó (Phylonaphus pugnax), tavi cankó (Tringa stagnatilis), szürke cankó (Tringa nebularia), apró partfutó (Calidris minuta), havasi partfutó (Calidris alpina), havasi lile (Charadrius morinellus), nagy póling (Numenius arquata) dankasirály (Larus ridibundus), szerecsensirály (Larus melanocephalus), kanalas réce (Anas clypeata), kerceréce (Bucephala clangula), szárcsa (Fulica atra), kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) stb.
Nagy kócsag (fotó: Pellinger A.)
Gólyatöcs (fotó: Pellinger A.)
A Fertő-táj keleti vidéke – így Sarród és Fertőújlak térsége – a XX. sz. elejére megszenvedte az ember átfogó vízrendezési munkálatait. Az ekkorra elkészülő lecsapoló árokrendszernek, valamint a Fertő medrének keleten határt szabó, mesterséges körgátnak köszönhetően, az egykor a Hansággal felszíni vizeiben összefüggő tó elvesztette árterületeit, illetve nem is tud kiönteni a legcsapadékosabb időszakokban sem. Érzékeny beavatkozás volt ez annak idején, hiszen a Fertő-tó szikes vizének kiöntései után a felszíni mélyedésekben nyár végéig megmaradt sós sekély tavak, mint élőhelyek megszűntek. A nemzeti park 1991-es megalakulását követően 1998-ra mintegy 600 hektáros szikes tavi élőhely-rekonstrukciós munka eredményeként e korábban megszüntetett biotópokat sikerült újra létrehozni a Fertő sós vizével történő átgondolt árasztás révén. A fentebb említett szikes tavak közül három, a Paprét, Borsodi, Nyéki Szállás is ilyen újra alakított tó.
A falu élővilága a nemzeti paron túlmenően
Kétségkívül a legnagyobb jelentősége a falu és környezetének élővilágára nézve a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóságnak van, azonban számos érdekességet rejtenek e szempontból a település nem védett részei úgy a külterületeken, mint belterületen. Nézzük sorjában a legérdekesebb vonatkozásokat.
Keréktói-láprét
A sarródi futballpálya keleti végének közelében van egy nagyon kicsi, néhány négyzetméteres rezgőfüves láprétfolt. Ezen a területen négy csodaszép védett orchideafaj virágzik május–júniusban kisebb-nagyobb mennyiségben, a láprét vízviszonyainak függvényében. Ezek a békakonty (Listera ovata), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), mocsári kosbor (Orchis laxiflora) és a vitézkosbor (Orchis militaris). Tekintve, hogy a rezgőfüves (Briza media) láprétek országosan is ritkulóban vannak, a falu számára unikális értéket jelent ez a terület. Sajnos az állathiány miatt a terület nincs kaszálva, egyre jobban becserjésedik, azaz fontos lenne egy kicsit megtisztítani ezt a láprétfoltot (lekaszálni, cserjésedést visszaszorítani), azért, hogy a jövő generációi és láthassák e védett növényeket.
Békakonty (fotó: Fersch A.)
Hússzínű ujjaskosbor (fotó: Fersch A.)
Nádas élőhelyek Sarród közvetlen határában
A Kócsagvár, valamint a tavaly megtisztított kavicsbányató közötti nádasban vannak magasabb részek, ahol még elő- előfordulnak szintén ezek a fentebb említett orchideák a békakonty kivételével. Itt néha a nád visszavágása kívánatos lenne. Ugyanakkor e nádas nagyon jó élőhelye a nádi énekesmadaraknak. Ugyanitt idős fűzfákból álló füzesek is vannak, amelyek potenciális élőhelyei a bakcsónak (Nycticorax nycticorax). A szomszédos kavicsbányatóra rendszeresen járnak táplálkozni, azonban fészkelésük még nem nyert megerősítést.
Erdősávok, ligetek, fasorok
A Keréktói-dombok melletti égererdőben évek óta rendszeresen fészkel a holló (Corvus corax), az egerészölyv mellett pedig valószínűsíthető fészkelő ragadozó madár az erdőfoltban a héja (Accipiter gentilis) és a karvaly (Accipiter nisus). Itt kell szólni a baglyokról, hiszen a macskabagoly (Strix alucco) és az erdei fülesbagoly is fészkel (Asio otus). Több fészkelő harkályfaj mellett a fekete harkályt (Dryocopus martius) kell megemlíteni, amelynek rendszeresen hallani jellemző hangját nemcsak fészkelési időben, hanem szinte egész évben.
A fülemüle (Luscinia megarrinchos) hangja április második felétől május közepéig minden ligetből, fasorból rendszeresen kitölti az éjszakát. Itt-ott a ritka harkályféle, a nyaktekercs (Jynks torquilla) nyenyeréző hangja szól többfelé a faluban, Bé-Sarród felől pedig a szintén nem túl gyakori búbosbanka (Upupa epops) is jól hallható fészkeléskor.
A megannyi fészkelő énekesmadár (pintyek, légykapok, poszáták cinkék stb.) teszik teljessé a fás állományok, így a gyümölcsösök élővilágát.
Vizek (tavak, vízállások, csatornák)
Gerinctelen állattani elemek tekintetében e vizek többek között védett szitakötő fajoknak, csiborféléknek különböző vízicsigáknak adnak otthont. Halak tekintetében a kisebb keszegfélék mellett a ragadós ikrájú halak (pl. csuka/Esox lucius) fordulnak elő leginkább ezekben a vizekben. Legnagyobb jelentősége ezeknek az élőhelyeknek a különböző védett kétéltűek (varangyok, békák, unkák) szempontjából vannak, amelyeknek stabil szaporodó helyei.
Védett élőlények a házak közelében
Bár Sarródon még várat magára az, hogy fehér gólya (Ciconia ciconia) fészkeljen, a nyárligeti és fertőújlaki településrészeken hosszú ideje van egy-egy fészkelő gólyapár, amelyek rendre 3-4 fiókát nevelnek minden évben. Sarródon ugyanakkor két, fogyatkozóban lévő bagolyfajt lehet fészkelési időben hallani. Ez a „halálmadárként” ismert kuvik (Athene noctua), valamint a hideg fagyos napok elhúzódása esetén nappal is gyakran vadászó, és így látható gyöngybagoly (Tyto alba). Mindhárom településrészen gyakran látni telelő erdei fülesbaglyok nagyobb csapatait nappal, pihenésük alatt. Külön kell szólni a közkedvelt védett fecskékről. Sajnos az európai tendenciáknak megfelelően Sarródon is fogyatkozóban vannak. Molnárfecske (Delichon urbica) ma már sajnos alig-alig, míg a füstifecske (Hirundo rustica) is „csak” több tucatnyi mennyiségben fészkel. A másfél-két évtizeddel ezelőtti ezres csapatoknak sajnos már csak hírmondóival lehet találkozni.
Felhasznált irodalom
Élő D. (1937): Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövet-ség, Budapest.
Horváth A. (szerk.) (2005): Örökségünk a Fertő-táj. Porpáczi Aladár Középiskola Szaktanácsadó Intézmény és Kollégium, Fertőd, 19. p.
Kárpáti L. (2002): The common treasure of two countries. The Fertő–Hanság National Park. In: Dosztányi I. (szerk.): Cherishing Hungary’s Heritage. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 170. p.
Hárs J. (2000): Fertőrákos. Száz magyar falu könyvesháza Kht., Budapest, 11. p.