Kötetünk e fejezetét 1937-ig Dr. Élő Dezső Sarród monográfiája című könyvéből, 1937-től 1992-ig pedig a Ferenczi-házaspár kéziratban meglévő munkájából állítottuk össze – kiegészítve a szerkesztők által fontosnak ítélt információkkal.
Sarród mai neve az okiratokban a következő változatokban fordul elő: Saro(l)d, Sarud, Saruld (1313), Soruld (1334,1356,1359), Sorud (1386, 1418), Sarod (1420), Saruold (1432), Sarold (1467), Sarród (XVII. sz-tól).
A Sarródot először említő okiratból (1313) tudjuk meg, hogy Sarród rendezett nagy falu, melynek bírója van.
Sarród mai neve és a régi okiratokban használt elnevezések között lényegesebb eltérés nincs.
A község egy régi pecsétjén „Sigilla in oppido Sarród” körirat látható. A XIII. század második feléből ered az az esztergomi okirat, amelyen e pecsét található. Sarród ebben az időben számottevő központ lehetett, a Hanság szélén menedék, mentsvár szerepét tölthette be. Laza talajú, mocsaras környéke tette alkalmassá e szerepre. Feltételezhetjük, hogy az egyházi élet élénk volt, ezt bizonyítja a pecséten lévő kis templomunk rajza. És ha deszkából vagy bármiből is készült e templomocska, annyi bizonyos, hogy fontos szerepet töltött be a sarródiak életében. Ezért is került a pecsétünkre.
Sarród jobbágyfalu volt. Az Ostffy-család birtoka 1334-ben, amelynek az utódai 1359-ben megosztoznak a vasvári káptalan előtt. Sarród Ostffy Jánosnak jut. Ugyancsak az 1359-es okiratból tudjuk azt is, hogy az Osl-nemből való Bresztolci-család is jussosul a sarródi, széplaki és sárkányi földekből.
1368-ban a vasvári káptalan jelenti Nagy Lajos királynak, hogy Ostffy János két sarródi jobbágyát Nagymartoni Lőrinc fia, Miklós, fogságba vitte. A csepregi törvényszék ítélkezik ez ügyben, ahol háromszáz tanú a hatalmaskodás elkövetéséről, ötszáz tanú az ellenkezőről tanúskodik.
Még a XV. század végén kapcsolódott be Sarród birtoktörténetébe a Czikó-család két ága, a baszti és a pomázi ág.
A XIV. század végén Bebek Miklós országbíró ítélkezik Agyagosi Péter és Domokos bán fia, Miklós és Asszonyfalvi János fia, Ferenc között lévő perben, amely Sarród birtokért folyt.
A falu helye gyakran változhatott, amint a Fertő víze nőtt, avagy csökkent az évszázadok folyamán. Erre enged következtetni az 1420-ban kelt okmány. Az Asszonyfalvi Ostffy Gergely a maglóczai birtokrészét az összes haszonélvezeteivel átengedi a csornai prépostnak és a konventnek. Ennek fejében a konvent a sarródi birtokából faluhelynek a Fertő mellett 60 holdat átenged Ostffynak.
1428-ban Ostffy Gergely Molnári Péter fiait testvéréül fogadja és Zala-, Sopron megyei birtokait, így Sarródot is rájuk ruházza.
Az Ostffy-család címere
1431-ben az Ostffyak a csornai konventet a sarródi birtokrészükbe iktatják. A beiktatást Garai Miklós nádor megbízásából a győri káptalan végzi. A sarródi Fertő-rév 1420-ban az Osly-családé.
Osfi László főispán és unokatestvére Benedek, Maglócza nevű birtokát, melyet nőrokonuk, Asszonyfalvi Lökös leánya, Olka el foglalt, a csornai conventnek Sarród nevű birtokáért csereképpen viszaadják.
A budai káptalan előtt Bodófalvi Ferenc deák, Baszti Czykó Gáspár, Pomázi Czykó János leányát, Katalint, óbudai Porkoláb Andrásnét Németi, Farád, Csorna, Beled, Sárkán, Sarród, Széplak nevű birtokokból kielégítik (1498).
Sarród német nevét: „Schrollen”-t az 1457-es okirat említi először.
II. Lajos király 1524-ben Ostffy Lászlótól elveszi összes birtokait, mivel testvérét megverte és megölte. Ekkor lesz Sarród felsőlendvai Szécsi Tamás, Vas megyei főispán tulajdona.
A XVI. század 40-es éveiben Ostffy Jakab, László és Domonkos, a század második felében Jakab, Tamás és Mihály voltak a család ősi ingatlanainak urai. A Nádasdyak is kaptak Kanizsay Orsolya kezével együtt két portányi birtokrészt.
A falu története összefügg a Fertő tavával, amelynek partján Sarród épült. Eleinte halászat jelentősebb tevékenység volt, mint a mezőgazdaság.
A XVI. század közepéig a tó vízfelülete állandóan növekedett, de a század második felében (1568) már visszahúzódik. Ez a halászatnak sokat ártott. Amit megérzett Bécs városa is. Kérésére az udvari kamara küldöttjei kiszállnak vidékünkre és megjárják Apetlon (Bánfalva), Pomogy, Szentjános, Sarród és Szergény határát, ahol ráakadnak a panasz okára.
Pomogy és Sarród között a vízgázlót a Nádasdyak bírják 1558-ban. Nádasdy Tamás özvegye 1568-ban Pomogy és Sarród között töltést rakat, amelyen szárazvámot állít fel.
Nádasdy Tamás özvegye a Rábca vizét nem engedte a Fertőbe folyni. Ez volt az egyik oka az apadásnak és vele együtt a halászat pangásának is. Azt a kevés halat, amit fogtak, a nép felélte és így nem jutott Bécsnek. A második ok az volt, hogy az özvegy Sarród-tól Pomogyig töltést húzatott, így a Hanságot elvágta a Fertőtől. A töltésen vámházat állított fel. A szárazvám jól jövedelmezhe-
tett, mert állat, ember után egyaránt vámot szedett, ami az udvari kamara harmincad jövedelmét nagyban csökkentette. A kamara kívánságára Nádasdyné valószínűleg elhordatta a töltést.
A Fertőn átmenő töltésút (térkép a 18. sz-ból) feltételezhető, hogy itt volt a középkori vízi közlekedés útvonala is
Több parti község fürdőhely volt. Maga özvegy Nádasdyné is eljárt hozzánk fürödni
A Fertő vízszintje állandóan változott, hol nőtt, hol zsugorodott.
1570-ben 4 halászcsárdáról, 1558-ban a sarródi vámházról szól az okirat. Az 1598. évi házszámlálás eredménye: Megyery Imre 7, Seged György 6, özv. Ostffy Mihályné 5, Virginás György 2, Nádasdyk 2, Joó Pál 1 jobbágyház (füst) birtokosai.
Az 1558-ból eredő okirat szerint Hunyad megye örökös főispánja enyingi Török Ferenc Martonfalvy Imre deáknak Széplakon és Sarródon cserébe néhány sessiót adományoz, miről Szapolyai János özvegye, Izabella királynő adott privilégiumot.
I. Ferdinánd király 1558-ban Nádasdy Tamás nádornak adja Kapuvárt, Lékát és három mezővárost, harminckét falut, huszonöt pusztát. Így kerül Sarród több környékbeli faluval együtt a Nádasdyak földesurasága alá. Nádasdy Ferenc a XVII. század közepe táján Széplakot, Sarródot és a többi szomszédos birtokait a máriacelli apátnak zálogosítja el.
Nádasdy a Kanizsai-féle birtokot kapja meg. Nádasdy Tamás 1535-ben veszi feleségül a fiúsított Kanizsay Orsolyát. Így a hatalmas Kanizsay-birtok Nádasdyra szállt, aki így az egyik leggazdagabb főura lett az országnak. Sarród már 1536-tól birtokában volt, és csak 1558-ban iktatják be.
Kanizsai Orsolya (1521–1571)
Nádasdy Tamás (1498–1562)
Megyery Imre Sopron megyei alispán a XVI. század végének legügyesebb birtokszerzője; királyi tanácsos, Nádasdy Pál gyámja, lutheránus. Utódja fia, Megyery Zsigmond (1610–1635). Ezzel a Megyery-család kihalt. Birtokainak legnagyobb része (Szerdahely, Süttör) az Esterházyakra szállt.
A Czikó-család rokoni kapcsolat folytán 1490 körül lett birtokos Sarródon, s a XVI. század végén Sárándy László személyében eltűnt a megyéből. Csekély birtoka végül is a nagyobb középbirtokosok kezére került.
A reformáció küzdelmes időszaka sem múlt el nyomtalanul falunk felett. Az akkori két legnagyobb birtokosunk, Ostffy Jakab és Megyery Imre is áttért az új hitre. „Cuius regio eius religio” Akkoriban általánosan elfogadott elv szerint természetesen a falu lakosainak is követniük kellett uraikat az áttérésben. A Megyery-, majd a Nádasdy-családnak a katolikus hitre való visszatérése után újból katolikussá lett Sarród.
Az 1663. évi Visitació aktáiból kitűnik, hogy a sarródi templom földbirtokát, amely a Mocsolya és Keréktóból, egy rétből és 15 holdnyi szántóföldből állott, Megyery Imre jogtalanul elfoglalta.
A falunak 1631 előtt is volt temploma, de még ekkor is puszta, üres volt, mert a törököktől is sérülést szenvedhetett.
A Wesselényi-féle összeesküvés hozta magával azt, hogy nemzete boldogulását szívén viselő Nádasdy Ferenc, a bakó keze által múlt ki (1671). A Nádasdytól elvett birtokokat I. Lipót a királyi Kamara fennhatósága alá helyezi. Esterházy Pál grófnak 1681-ben adja, aki 1682-ben kapja meg a hercegi címet is. Ekkor került Sarród határának legnagyobb része az Esterházyak kezére.
Esterházy 1682. május 10-én 20.000 forintért zálogba adta Széplakot és Sarródot Széchenyi György érseknek. A Széchenyiek ekkor jöttek Széplakra. Sarród történetébe is ekkor kapcsolódnak be.
A következő évtizedekben Sarród sokat szenved a különböző megszállások miatt. Rákóczi szabadságharcának hullámverései átcsaptak a mi vidékünkre is. A fejedelem 1705-ben ostromolta Sopront, amikor a Fertő-menti faluktól hadisarcot szedett. Gróf Széchényi György 1710. január 10-én keltezett levelében azt írja, hogy de Rokaimon lovas regimentje birtokain fog megszállni, aminek Széchenyi nem örült, végül az egész lovasságot Süttörre, Sarródra és Szentmiklósra irányította.
1710-ben falunkban pestisjárvány ütött ki, amely a lakosság egyharmadát elpusztította. A nép nagy veszedelmében Istenhez fordult segítségért. Ígéretet tett, hogy amelyik szent napján a járvány megszűnik, annak tiszteletére szobrot emel és azt a napot örök időn át búcsúval szenteli meg. Valóban, a vész 1714. szeptember 4-én, Rozália napján meg is szűnt. Ennek emlékére állította a lakosság a falu Fő utcájának a közepére Rozália szent szobrát. Megyénkben Szentmiklóson és Sarródon pusztított a legnagyobb mértékben a járvány. A pestis után lakatlan porták maradtak.
Rozália-szobor a Fő utca közepén 1741-ből
Püspöki jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy ebben az időben Sarród temploma elhanyagolt állapotban volt. Tornya, sekrestyéje még 1733-ban sincs.
Udvardy széplaki plébános (1749–1785) feljegyzéseiből tudjuk, hogy Sarródon valamikor két kápolna is volt.
Sarród és Széplak jobbágysága 1746-ban fellázadt Széchényi ellen ama dézsmaegyezség miatt, amit az a püspökkel kötött a jobbágyság rovására.
E nyílt lázadás komoly helyzetet teremtett. A jobbágyok nemcsak hogy nem dolgoztak, de a gazdatiszteket meg a grófot magát is csak vékony hajszálon múlt, „hogy az árnyékvilágból ki nem szólították”. A gróf napokig nem mert kimozdulni kastélyából. Végre is Felsőbükki Nagy Pál, az akkori alispán és Pásztori József szolgabíró közbenjárására csitultak el a lázongók. A viszályt mindkét fél engedékenysége szüntette meg.
Mária Terézia uralkodása alatt, 1767. június 22-én volt Sarródon az úrbérrendezés. Vezérgondolata az volt, hogy segíteni kell a jobbágyon, hogy az biztosabb adóalannyá váljon.
A francia császárnak, Napóleonnak hadjárata anyagilag érintette a falu lakosságát. A községben talált eredeti irat tanúskodik erről. A megszállás alatt Sarród 1809. szeptember 24-én Napóleonnak 542 forint 58 krajcár adót fizetett.
Az Urbárium adataival egyenlő értékű és érdekes feljegyzéseket találunk az 1828. évi conscriptiokban.
Az összeírás 96 jobbágycsaládot tüntet fel. Robotot teljesít ebben az időben falunkban 215 egyén, 18 évtől 60 éves korig. A jobbágyporták száma 86. Jobbágykézen 324 hold föld, 27 kaszás rét van. Állatállomány: igásökör 64, vemhes tehén 37, meddőtehén 29, három évnél idősebb növendék 6, két évnél idősebb növendék 6, futó- és igásló 32 darab.
Sarród és a szomszédos Süttör népe között határvillongás volt 1834-ben. Az utóbbiak a sarródi legelőből egy részt elsajátítottak. A falu ezért a vármegyéhez folyamodik, amely a jogait megvédelmezi.
Sarródon is volt összetűzés a legelő miatt. A negyvenegy zsellér panasszal fordult a vármegyéhez, hogy a helyes gazdák őket a legeltetési jussukban zavarják. A megye az uradalom hozzájárulásával elsimítja az ellentéteket.
Részlet Esterházy herceg jobbágyainak adólajstromából
az 1833, 1834, 1835-ös évből
A hercegség pert indított 1839-ben a sarródi, széplaki, süttöri, szentmiklósi jobbágyok ellen az Úriszék előtt, hogy azok adósságaikat és pénzbeli járandóságaikat „pengő pénzben” fizessék.
1846-ban a falu kibővíti templomát, tornyot emelnek és orgonát készíttetnek.
A magyar szabadság és a nemzet becsületének védelmére lelkesen szállt síkra a Fertő környékének népe. Minden községben megalakították az őrsereget. Sarródon is a sorába állott minden épkézláb ember. A legelő dombján, ahol most leventéink gyakorlatoznak, 1849-ben nagyapáink készültek a nagy harcra. Falunk őrseregét Élő József és Bors József képezték ki, akik a kapott utasításra Sopron felé vezették a csapatot.
Az itthon maradottakat nagy meglepetés érte, amikor hírül hozták, hogy a pomogyi töltésen jön a horvát sereg. Szekéren hordták az öregeket, asszonyokat, kisebb gyerekeket és az ágyruhát stb. a Fertő szélén lévő nádas közé. Akik pedig a faluban maradtak, minden eshetőségre felkészülve, várták a további fejleményeket. Arról is esett szó, hogy ha kell, vagy ha sor kerül rá, megtámadják a horvátokat. Bene István az akkori pap, mikor meghallotta a nép szándékát, közéjük ment és óva intette őket a támadástól. A nép az intelemre hallgatott és türelemmel várta a horvátokat. A megérkező sereg nem jött be a faluba, hanem a peregházi úton haladt Eszterháza felé, községünkbe csak küldöttek jöttek be, akik kenyeret, lisztet és állatot követeltek. A falu ezt megadta.
A szabadságharcban két sarródi esett el Győr alatt.
Okiratokból olvasható, hogy a császári és királyi sereg határunkban táborozott. Az Angyali-dűlőben vontak sáncot, amiért a tulajdonosok kárpótlást kértek. Kéri Péter járási biztos 360 forint 30 krajcárra becsülte a kárt, továbbá elrendelte, ha Sarród ereje nem volna elég a besáncoláshoz, úgy Süttör és Széplak községek is igénybe vehetők.
A sereg részére táborozása alatt a falu 8 q kenyeret, 96 adag zabot és 720 font szénát adott le.
Özvegy Dallos Józsefné 1849-ben azzal vádolta a sarródiakat a megye alispánjánál, hogy gátolják nádlási jogában. Elöljáróságunk felel a vádra. Felemlíti, hogy egyáltalán nincs és volt szándékában a falu népének özvegy Dallos Józsefnét akadályozni a nádlásban, sőt az őt megillető részt a hercegi nádbérletből is kiadják.
A Dallos nemes família volt egyedüli állandóan közöttünk lakó uraság. A sarródi Dallosokról először az 1785. évből eredő okirat tesz említést. A családnak 100 kat. hold nagyságú birtoka lehetett határunkban. Jobbágycsaládja e famíliának nem volt. Bentkosztos cselédség végezte a mezei munkát. Beszélik a régi öregek (Bors György, Goda Albert), hogy ha valaki ki akart bújni a katonasorból, hozzájuk szegődött el.
A Dallos család címere a Fő utca végén levő Pieta-szobron
Valószínűleg ennek a családnak volt tagja Dallos Márton, aki a XVIII.sz végén Sopron vármegye levéltárosa volt és ő írta az Esterházy-kastélyt bemutató könyvet verses formában, melyet 1781-ben adtak ki Sopronban: Sarródi Dallos Márton: Az Eszterházi Várnak és ahhoz tartozandó nevezetesebb helyeinek rövid leírása címmel.
Falunk egyetlen emeletes háza a Dallos-kúria volt. A nemesi család kihalása, illetve elköltözése után a sorozatos gazdacsere miatt elhanyagolás lett az osztályrésze. Az 1950-es években lebontották.
Dallos József és Dallos Pál, a pap voltak azok az utolsó sarródi Dallos-fiak, akiknek halálával magva szakadt az egyetlen köztünk élő nemesi família férfiágának.
A Hanság kiváló szénatermő területe vetette meg a híres sarródi szénakereskedés alapját. Gyakran megfordultak szekereink Sopronban, Győrben, Kőszegen, de nem volt ritka az sem, amikor Bécsújhelyre szállították a szénát.
Községünk elöljárósága 1849-ben elutasítja az első zsidó letelepedési kérelmét, aki a hatósághoz fellebbez, amely az elöljáróságokat arra utasítja, hogy a zsidó letelepedését engedje meg. Falunkban ez időtől kezdve három-négy zsidó család lakott. Az I. világháborút követően az egyetlen zsidó család a Fellner-család Sarródon.
Mária Terézia is foglalkozott 1777-ben a Fertő lecsapolásának kérdésével.
A Fertő legnagyobb kiterjedését 1768-ban érte el.
A XIX. század elején gyakran kiöntött, de a század közepén beálló csapadékhiány következtében teljesen kiszáradt. Az 1866-70-es években a kiszáradt mederrészeket művelés alá vették. Ekkor épült Mekszikómajor is.
1870-től folyton növekedett a víz, úgy, hogy 1876-ban már csónakon jártak rajta. Két évvel később a sarródi felső kertek alatt volt a víz.
A Fertő–Hanság-főcsatorna felrobbantott hídjának újraépítése a háború után
Vidékünk ármentesítésének a gondolata már a IV. században is felmerült. Később 1620, 1640, 1795, 1799, 1834-ben kísérleteztek a lecsapolásokkal.
Végleges és számottevő eredménnyel csak a Rába-szabályozó Társulat munkálkodása járt. A társulat, amely Győrben alakult meg, tervbe vette a Kis Rába, Rábca, Hanság és a Fertő ingoványos területeinek a lecsapolását. Az 1886-ban megkezdett munkát az 1900-as évek elején fejezik be. A lecsapolás eredménye az, hogy a Fertő visszahúzódásával a Hanság 98.000 katasztrális holdat kitevő területének ma már 70%-a alkalmas mezőgazdálkodásra.
Ismeretlen szerzőtől jelent meg 1899-ben a „Gazdaságtörténelmi Szemle” 419. oldalán „ A sarródi komp- és vámbérlet 1648-ban” című ismertetés. Ez okirat szerint Nádasdy jószágainak praefectusa, Réchey György köt szerződést Salamon zsidóval a sarródi vámbérlet ügyében.
Sarródon a halászat játszotta a főszerepet. Részben, mint fontos kenyeret adó és részben, mint kedvelt nomád foglalkozással kapcsolatosan szerepel falunk sokat az okiratokban.
A XIX. század végén még javában állt a halászvilág Sarródon. Átlag 40-50 ember foglalkozott állandóan a halászattal, akik céhszerű szervezetben éltek. Élükön a halászmester állott, akinek a „legény” mindenben engedelmeskedni tartozott. A mester árulta a halat, sőt faluzni is eljárt.
A sarródi halászok cégérhajója a XIX. századból
Tapogatóval való halászat a Fertőn. A képen Heiner József. A Heiner család régi halászfamília Sarródon.
Vejsze állítása a Fertőn. Régi halászati eszköz. A nádfalak
egy szűk fogórészbe, kürtőbe vezetik a halakat.
Bánfalváról jöttek a „fischer”-ek, akik Bécsbe szállították a halat. A fischer minden vasárnap délután fizetett a mesternek, aki egyúttal bérlője volt a fertői halászatnak.
A Fertő nem csak vadat és halat szolgáltatott a sarródiaknak, hanem visszahúzódásával a medrét elfoglaló nádas is hosszú időn át nyújtott jövedelmező kereseti forrást. A múlt század derekán a 2806 katasztrális holdas határunkból 874 kat. hold volt a nádas.
A le nem aratott nádat felégetik a jövő évi termés érdekében.
Mind jobban fejlődő nádkereskedelmünk nagy bevételhez juttatta a falut. Még 1880 táján is szép jövedelme volt a sarródi népnek a nádasból.
Nádkereskedőink nem csak Győrt, Szombathelyt, Kőszeget és Sopront keresték fel szekereikkel, hanem Bécsbe és Bécsújhelyre is elvetődtek. Üzleti összeköttetésbe került falunk a bajor, német és franciaországi nádfeldolgozó gyárakkal.
A hosszabb nádszálakból lészát fontak (a stukatur alapanyaga). Ennek árában busásan megkapták a munkabérüket is. Azok a gazdák (nádkereskedők), akik tehették, megvásárolták a kévenádat és feldolgoztattál a falu szegényeivel.
Éppen az élénk kereskedelem hívta fel a külföld figyelmét falunkra. Rühl Pál duzenteichi gyáros az eszterházai (Gy.S.E.V.) állomás mellett felépíti a nádgyárat, amelyben 110 fonógépet állított fel. Nádkiviteli üzletekkel foglalkozott leginkább a gyár. A gépek munkairamával nem tudott lépést tartani falunk lakossága és így alul marad a versenyben.
A Rühl-ház középen, a Petőfi téren
A XIX. század végén a vasút is elérte falunkat.
A sarródi vasútállomás az 1930-as években
A lészafonást abbahagyják, és csak nádat aratnak. A lésza összekötő anyagát, a sást is a Fertőn aratták. Ma Rákosra mennek sásért.
Valamikor a sarródi Fertő is bőven ontotta a gyékényt. Ma már ezt is Rákoson és a Balatonon aratják. Gyékényiparunk fejlett.
A víz visszaszorulásával előtérbe került a legelőgazdálkodás, legeltetés és szénakereskedelem. Az 1860-as években a sarródi gulya Pomogy alatt legelt emlékeztek vissza a harmincas években a régi öregek (Nyékiszállás). A legelő fejében nádat aratott a gazda a hercegségnek. A csikók delelője a mai Nyárliget környékén volt. A majort később alapította meg a hercegség.
Bár 1848-ban a jobbágyságot felszabadították, a nemesi és a paraszti földek elkülönítése elhúzódott. Sarródon 1869 -ben volt a tagosztás, amikor a falu megkapta a hercegi földektől elkülönített legelőjét. A nagy legelőterületnek tulajdonítható, hogy a gazdasoron (a mai Fő utca) nem volt olyan birtokos, akinek 20-35 db állatja ne lett volna.
A huszadik század első éveiben befejeződött vízszabályozásokkal határunk gyorsütemű átformálódáson ment át. A legelőgazdálkodás és az állattartás után előtérbe került a szántóföld művelése, ami régen Sarródon másodrendű volt. A tőke is belépett a mezőgazdaságba. A hercegség először bérbe adta a környező területeit, majd maga kezdett nagyüzemi gazdálkodásba. Ekkor épült ki László-, Mexikó-, és Nyárosmajor.
Uradalmi ökrösfogat a sarródi Fő utcán
A falu népessége nőtt, aminek következtében a családok földjei elaprózódtak. Egyre nehezebb lett a megélhetés. Több földhöz az emberek nem juthattak, hiába volt a falu határában rengeteg föld, de az az Esterházy Hercegi Hitbizományé volt. A hercegség földjeire elmentek napszámba dolgozni, de az uradalom a nagy idénymunkákra az ország más részeiből hozott munkásokat (sommások), akiknek a helyzete talán rosszabb volt, mint a sarródiaké.
Munka és megélhetés hiányában megkezdődött a kivándorlás az országból.
Sarródról 56 ember került ki Amerikába, akik közül a háború előtt és után tizenketten tértek vissza. Amerikában az akkori lakosság 7,4 százaléka járt.
Fencz Sándor adatai az amerikai nyilvántartásból. 25 évesen Antwerpenben szállt hajóra, és 1904. augusztus 4.én ért Amerikába
Eredeti feljegyzés Boha Kálmánról és Németh Istvánról. Mindketten 24 évesek és nősek voltak, amikor kimentek 1906-ban. A kivándorlási dokumentumokat Németh István unokája, Németh Imre küldte az USA-ból.
A háború rovására írhatjuk azokat a romlásokat, amelyek előálltak a nép világában.
A trónörökös pár meggyilkolása után mindenki tudta, hogy a háború bekövetkezése órák kérdése. Nem is lepődött meg falunk népe, amikor dobszóval hírül adták 1914. július 31-én késő este az általános mozgósítás elrendelését. Lázban volt a falu, apraja, nagyja talpon. Az asszonynép sütött-főzött a bevonuló férfiak részére, akik pedig az éjszakát testvéreik, fiaik és apáik között töltötték víg nótaszó mellett a korcsmában. A harcba menőknek Tschida István, id. Kirschner János és Szalay Ferenc tartottak szívhez szóló beszédet. Nem volt e perctől kezdve haragosa senkinek. Sírva borult egymás nyakába a falu népe. Fájdalommal megtelt szívvel, de hazafias büszkeséggel küldték a sarródi édesanyák fiaikat a harcba.
Nemcsak a csatatéren lévők, de az otthon maradottak is kivették részüket a megpróbáltatásokból. A háború első napjaitól kezdve mindvégig figyelemmel kísérték az újságokat. Nem idegenkedtek a rekvirálásoktól sem. Annyira híven szolgáltatta be gabonáját a nép, hogy 1915-ben oly szűkös helyzetbe került, hogy vetésre és kenyérnek való gabonát a hercegségi uradalom eszterházai raktárából utaltak ki a számára.
A háború alatt 10-12 hadifogoly élt községünkben. A szerbek, oroszok itt dolgoztak.
Az olasz háború kitörése után isztriai menekültek jöttek a faluba. Egy évig tartózkodtak nálunk. Ezek helyébe később galíciai zsidókat hoztak, akik a forradalom alatt mentek el tőlünk.
Az „aranyat vasért” mozgalom megértő szívekre talált. Réztárgyait, harangjait a község szívesen adta a haza oltárára. Könnyes szemmel kísérte felvirágzott harangjait a lakosság a falu határáig. Mind a három harangot elvitte a háború. Helyükbe Széplak községből hoztak egy kisebbet. Ezt a harangot a háború után Széplak visszavette. Egy-két hétig harang nélkül maradt a falu. A nép bízott győzelmünkben és ezért nem is sajnálta az áldozatot.
Sarródon 40 hősi halott emléke él. Fogságba 8 sarródi került. A jelenben 10 özvegy, 6 árva és 15 hadirokkant van a községben. Fogságban kettő maradt, az egyik Moszkvában, a másik pedig Olaszországban. Falunk egyik fia Oroszországból hozott magával menyecskét. Kitüntetése sokaknak van. Ötnek lett volna jogosultsága vitézségre. Ezek közül két hadnagy és egy altiszt halott. Tényleg pedig egy kapta meg a vitézi előnevet.
A sarródi „Rév” elején áll vitéz Boha Kálmán. Talán itt lehetett a középkori Fertői-rév déli kikötője. A hely régi elnevezése erre utal.
Elesett fiai emlékére állíttatta képviselőtestületünk határozata folytán falunk népe a temetőben lévő hősi emlékművet, amelynek 892 pengős költségét Pokker Mihály igazgató-tanító és vitéz Boha Kálmán gyűjtötték össze. Iskolás gyerekeink színielőadásai-nak jövedelme, majd a Tűzoltó Egyesület és Tschida István számottevő adományai kerekítették ki ezt az összeget. Kegyeletes ünnepség keretében leplezték le a temetőnkben felállított emlékművet.
Hősi emlékmű a sarródi temetőben
Károly király bejövetele alkalmával a budaörsi ütközetben halt meg Kámán Máté. Ez mutatja azt, hogy falunk népe minden küzdelmes időből kivette a maga részét.
A kommunizmusnak alig akadt híve a faluban.
Az 1919. évi pünkösd táján végbement pár napos forradalomkor a sarródi nép hiányos fegyverzettel vonult a cenki frontra. A telefondrótokat a helybeli állomás előtt elvágták.
A kommunizmus alatt Sarród sok szarvasmarhát szolgáltatott be. Az ellenforradalmi megmozdulás vezetője Bors József és Élő Lajos volt. Élő Lajos sógora, Bodnár Alajos tanító a kommün alatt Csornán volt vezető beosztásban, majd egy ideig itt Sarródon sógoránál lakott a Tanácsköztársaság megszűnése után.
Bors József
Élő Lajos
Földbirtokreformnak nevezett föld- és házhelyosztogatás nálunk is volt. Az 1920. évi XXXVI. Tc. végrehajtása kínosabb helyzetet és nagyobb elégedetlenséget szült az itteni állapotok várt javulása helyett. Az első és talán legnagyobb hibája az volt, hogy a 3-10 kataszter holdas, sokgyermekes gazdák birtokát nem egészítették ki. Ennek ellenére a fogat és állat nélküliek jutottak 1-2 kataszter hold földhöz, amely hozzá még távol is van a falutól.
Elégedetlenséget szült az, hogy a kiosztott földek árát csak 1932-ben határozta meg az O. F. B. A nép ugyanis azt gondolta, hogy az évente kifizetett árendával már törleszti is részben az árat. Amikor a valóságot megtudta, nem is sietett fizetni.
A hercegségi birtokból 78 egyén kapott földreformföldet, amely területből 132 kataszter hold a szántó és 245 kataszter hold a rét. A földigénylők közül 35-nek nincs fogata. A jelenlegi helyzet az, hogy ezek legnagyobb része visszaadná a földet. A terményárzuhanás és a föld kizsarolása következtében nem tud anynyi jövedelmet előteremteni egyik sem, hogy adózási kötelezettségének is eleget tehessen.
Községi bizonyítvány a Vitézi Rendbe való felvételhez
A reform során 18 házhelyet osztottak ki. Részben a községi, részben a telkes gazdák közös szérűjén, az úgynevezett Bő-Sarródon. 1935-ig 8 házat építettek fel, ez a csekély szám a nép pénztelenségére vall.
Pomogyot elcsatolták, Sarródon nincs nagy forgalom. Falunkon át bonyolították le a Moson-megyei községek Sopron felé irányuló szénkereskedelmét.
Sarród határszéli község. A Fertő-parti nádasban sok egérutat találnak a csempészek. Cukor-, állat-, gabonacsempészet kapott egy időben lábra, ami nem is csoda, mert szép haszonnal kecsegtetett.
Sarródról sok gyermek (főképpen fiúk) került Ausztriába és Moson- és Sopron megyei németajkú községekbe német szóra. Ezek helyett cserébe jöttek onnan gyerekek. Falunkban a gyerekcsere olyan felkapott volt, hogy évenként 10-15 német gyerek is járt iskolába. Az idősebb férfiak 80-90 százaléka beszélt németül.
A háború után sajnálták, hogy annyi akadály gördült a gyerekcsere útjába.
Nagy befolyással volt a háború utáni hangulat kialakulására a felkelők itteni tartózkodása (1921–1922). Nekik köszönhető, hogy a háború után lábra kapott nemzetközies és nemzetellenes szellem csírájában elfulladt. A felkelők többsége az elcsatolt területekről származott és ideiglenesen ezen a vidéken települt le. Közülük sokan a Rongyos Gárdában is részt vettek elérve Sopron visszacsatolását.
A fiatalság hazafias nevelésében nagy szerepe volt a levente mozgalomnak. Az elméleti oktatás mellett testedzés és katonai jellegű kiképzés is folyt.
A Levente Egyesület zászlószentelése a temető előtti téren. A zászlóanya dr. Vitéz Riha Jánosné volt.
Egyesületeink voltak még: az Ifjúsági Egyesület, a Sarródi Önkéntes Tűzoltó Testület, a Sarródi Sport Egylet és Pokker Mihály főtanító fáradozásának köszönhetően a Sarródi Daloskör.
A gazdasági világválság (1929–1930) előtt
A bankok nyakra-főre ajánlották pénzeiket. A városi ügynökök rá beszélésére egymás után vettek kisebb-nagyobb gépeket. A könnyű életet láttuk az egész faluban.
A válság beköszöntével a korábbi időszak jóvilága nyomorúságot hozott magával. Egyre nagyobbodtak az adóhátralékok. A posta ügyvédi felszólításokat hozott falunkba. Már a bankkamatok rendezésére sem tudtak pénzt előkeríteni. Szorultságuk hozta magával azt, hogy sokszor a szájuktól is meg kellett vonni a falatot, hogy rendezni tudják az adósságot. Erre az időszakra eljutott Sarród népe oda, hogy lerongyolódva, gazdaságát elhanyagolva, illetve kizsarolva várta az elkövetkezendőket.
A jegyzőség bejárata az 1940-es évek elején
1931 -től a faluban önálló jegyzőség alakul. Ide tartozik közigazgatásilag Sarród Lászlómajor, Mexikópuszta és Nyárosmajor. A falu a hivatalnak új épületet emeltetett (mai Fő utca 63. számú ház). A ház hátsó részében az eszterházai csendőrőrs kihelyezett irodája volt. A falu jegyzőéről nevezték el az Ady Endre utca végén kialakított erdős pihenőt Boros ligetnek. A jegyzőség épületével szemben volt a Pieta szobor mögött a Mihálicz nagyvendéglő. Itt tartották a faluban a nagyobb bálokat. A Miháliczok előtt a Tschida család üzemeltette a vendéglőt.
Mihálicz Gyula nagyvendéglője, mögötte a Dallos-ház kétszintes épülete
A háború előtt több kocsma is üzemelt a faluban, a képen Goda Sándor vendéglője a Fő utcán a mai főkút mögötti telken
1938-ban a megye kezdeményezéséből Sarródon bevezették a villanyt. A munkálatokat a Győri Ipari Rt. végezte.
1938, 1940,1941-ben többen részt vettek falunkból a felvidéki, erdélyi és délvidéki bevonulásokon, amikor visszakerültek az országhoz az elszakított területek főként magyarlakta részei. Fáklyás felvonulásokat szerveztek a faluban, ahol Erdélyről, Felvidékről és Délvidékről hazafias énekeket énekeltek.
Magyarország közigazgatási térképe 1943-ban
Bors József a Felvidék és Észak-Erdély emlékéremmel. A háborúban elesett.
Bors Emil Kárpátalján a Felvidék és az Észak-Erdély emlékéremmel
Magyarország nemzetiségei az új határok között az 1941es népszámlálás alapján
Barcza Ferenc a Délvidék-emlékéremmel. A háborúban
a lábán súlyosan megsebesült
1939-ben lengyelek érkeztek Mekszikópusztára és ott dolgoztak a hercegi földeken. 2-3 fő lengyel itt találta meg a párját, ahol családot is alapítottak. 1941-ben Magyarország is bekapcsolódik a II. világháborúba. Tőlünk is sokan kaptak behívót és elindultak a frontra.
Sarródi regruták (újoncok) a háború idején. Bal oldalt Élő Sándor, jobbra Tóth László
Boha Lajos harctéri szolgálati lapja 1942–43-ból. Ekkor harcolt a Donnál.
A háború alatt Budapestről gyerekeknek szerveztek vidéki nyaralást. Sarródra is kerültek gyerekek.
A háború vége felé a falu is közvetlenül megtapasztalhatta a háborút, bár a nagyobb harci események elkerülték Sarródot. A helyi légvédelmi tüzérek többször lőtték az ellenséges amerikai repülőgépeket. Egy ideig zsidó munkaszolgálatosokat is szállásoltak el házaknál a még meglevő Dallos házba is. Szombatonként a fertőszentmiklósi zsinagógába mehettek imádkozni.
Ételosztás Simon Gyula udvarán
február 12-én falunkban járt Szálasi Ferenc. 1944. március 19-én német katonák vonultak Sopron város utcáin keresztül a főváros felé. Megszállták az országot. 1944. október 15-e, Horthy Miklós sikertelen háborúból való kilépési kísérlete után a nyilasok vették át német segítséggel a hatalmat. Ekkor már az ország területén folytak a harcok. A nyilas „nemzetvezetők” az idősebb leventéket behivatták a mi falunkból is katonai szolgálatra. A falu kivezető részein sáncokat ásattak a szovjet harckocsik ellen.
Mikor már közeledett a front, hosszú kocsisorok tartottak nyugat felé az utakon. Sarródon pihent meg egy időre Szeleczky Zita és Szilassy László, a kor híres színészei is. Sokan végleg elhagyták az országot.
A visszavonuló német csapatok is a faluban voltak egy ideig házaknál elszállásolva. Nagyobb összecsapásra nem került sor. Kivonultak a szovjetek elől. 1945 nagyszombatján érték el a szovjetek a falut. Néhány német katona későn ment el, már a faluban voltak az oroszok. Egyiküket lelőtték a „ré”-ben, az emberek azonban nem merték egyszerre eltemetni, félve a retorzióktól. (1990 után a sarródi temetőből elszállították földi maradványait.) Ezen a napon a németek még aknavetővel lőtték a falut észak felől. Néhány ház találatot kapott. Az asszonyokat és a lányokat el kellett bújtatni a szovjet katonák erőszakoskodása elől. Eszterházán, a Kastélyban kórházat alakítottak ki a szovjetek. Sarródról is vittek embereket a kórházba dolgozni.
A mekszikópusztai (Fertőújlak) állomásnál itt maradt egy hoszszú vonatszerelvény, amelyet a németek már nem tudtak kivinni. Tele élelmiszerrel, ruhával, lőszerrel. A robbanásveszély ellenére sokan kijártak oda és néhányan meg is sebesültek. Fertőújlaknál még napjainkban is robbanóanyagokat hatástalanítottak a tűzszerészek.
A határban meginduló munkát számos, fel nem robbant lövedék tette veszélyessé. Többen, főleg gyerekek estek áldozatul a véletlennek, vagy meggondolatlanságnak. A kiskorú áldozatok Jámbori László, Módos János, Vinkovits László, a felnőttek közül Módos Mihály, aki öt árvát hagyott hátra.
A háború viharának elvonulása után megindult az élet, benépesült a határ. A földosztó bizottság lázas ütemben fogott hozzá a volt nagybirtok felosztásához. 5050 kataszter holdat osztottak fel a közigazgatási község területén belül a majorokkal együtt. 172 földigénylő részesült juttatásban.
A földosztó bizottság tagjai voltak: Galambos György, id. Jámbori Kálmán, Bors Mihály, Hernitz Márton, Kovács Jenő, akik nap, mint nap fáradhatatlanul osztották a határt. Még 1945-ben Földműves Szövetkezetbe (FMSZÖ) tömörültek a volt uradalmi cselédek Mekszikópusztán, mivel az egyéni gazdálkodáshoz nem voltak meg az eszközeik. A rendelkezésükre álló, nagyüzemi gépekkel, gazdasági épületekkel kezdték meg a munkát. Mikor megteremtették az egyéni gazdálkodás feltételeit a szövetkezet feloszlott. A hadiözvegyek tehenes fogatokkal maguk szántottak, vetettek, dolgoztak a földeken. A lovak nagy része is odaveszett a háborúban.
A férfilakosság jelentős része nem tért haza. 45 sarródi vesztette életét a háború alatt. Sokan, akik nem nyugati fogságba kerültek csak hosszú évek után kerültek vissza a Szovjetunióból. Akik csendőrök voltak, a fogság után haza sem jöhettek. A magyarországi munkatáborokból vagy a kijelölt kényszerlakhelyükről csak az ’50-es években kerültek haza.
Horváth Ferenc honvéd szakaszvezető, majd csendőr tiszthelyettes
Jámbori József csendőr volt a visszacsatolt Nagyváradon. A sarródi helytörténet kutatója.
A városok munkássága sokkal jobban megérezte ezt az időszakot, mint falunk népe. Szalonnát, zsírt magas áron cseréltek ágyneműre, ruhaneműre. 1946-ban a Forint megjelenésével stabilizálódott a helyzet. Megindult az építkezés, egyrészt Fertőd felé, másrészt Bő-Sarród felé.
1948-ban megépült a szövetkezeti daráló a Boros liget végén. Megalakult az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége). Ebben a mozgalomban lelkesen és önzetlenül dolgoztak a nők. A daráló kocsiszínjében rendezték a bálokat, majálist, színdarabokat. A bevételekből sport- és zenei felszereléseket vettek. Társadalmi munkával elkészült a sportpálya a Bő-Sarród rétjén, ahol jó mérkőzéseket láthatott az érdeklődő közönség. Vidéki bajnokságot is rendeztek körmérkőzősekkel. Rontai Zoltán 1949-től 1959-ig volt a helyi sportegyesület elnöke. 1948-ig a postai küldemények Eszterházán keresztül érkeztek. Ezután létesül önálló posta Sarródon.
1948 májusában államosították az iskolákat. Új iskolai forma jött létre: az első négy osztályok maradtak a saját községükben, az öttől- nyolc osztály pedig átjárt a Körzeti Általános Iskolába, Fertődre. Így az iskolánk, mint fiókiskola működött.
1950 őszén megalakultak a helyi tanácsok. A régi községháza tanácsházzá alakult át. A Népköztársaság új szervezete, a megválasztott tanácsi, közigazgatási vonalon megkezdte működését. Mind a három településen (Sarród, Mekszikópuszta, Nyárosmajor) a sarródi tanács látta el a közigazgatási feladatokat. Tanácselnököt választották Sarródon özv. Szakács Imrénét, akit mosolyogva „asszonybírónak” is tituláltak. Nyugat felé elkészült a „vasfüggöny”, a határ vonalát elaknásították, és szögesdrótot húztak. 1951-ben megépült a tanácstitkári lakás. A boltokban jegyrendszer szerint lehetett vásárolni lisztet, cukrot, zsírt. Kibocsátották az első békekölcsönt.
Megkezdődött a kulákok (vagyonosabb parasztok) üldözése. Falunkban 6-7 családot minősítettek kuláknak. Keserves és kegyetlen időszakot éltek át. A beszolgáltatást a földek aranykorona érték szerinti arányban vetették ki, nemcsak gabonából, hanem tojásból, húsból, zsírból, baromfiból is.
1952-ben mozgalom indult Rákosi elvtárs 60. születésnapi ajándékainak összeállítására. Nagy lendületet vett a selyemhernyó tenyésztése, a padlások tele voltak selyemhernyó-gubókkal, még az iskola is.
Az 50-es évek „nagy” vállalkozása volt a Hanság teljes lecsapolása. A képen diákok a Hanyban. Jobbról a harmadik Németh Imre.
1953-ban magalakult a helyi népkönyvtár 350 kötettel. A Szabad Föld Téli Esték keretében különösen sok érdeklődőt vonzottak Oláh Sándor és Horváth Pál előadásai. 1954 őszén a Népfront nagygyűlésén elhatározták a kultúrház építését. Helyi hozzájárulásként az ún. Boros liget kivágott fáit értékesítették. Lófogatos munkára kétnapi, gyalogmunkára négynapi megajánlás történt.
október 23-án az emberek a rádióból hallgatták az eseményeket. Tömeges felvásárlás kezdődött a boltokban. November 1-jén híre jött, hogy a kommunista vezetőket mindenütt felváltották a Nemzeti Bizottság tagjai. Sarródon is tüntetést szerveztek. Mosonmagyaróváron hősi halált halt Nagy Árpád, Módos József határőr pedig szolgálatának tejesítése közben halt meg. A novemberi események nyomán megindult az óriási áradat Nyugat felé. Az ország minden részéről érkeztek a kivándorlók, akik kis csomagjaikkal az éjszakát a határban, kukoricakúpok tövében töltötték, majd hajnalban mentek tovább. Sarródról is több fiatal hagyta el otthonát.
Nagy bizonytalanságban indult meg újból az oktatás a helyi iskolában. Naponta futárszolgálat útján többféle utasítás érkezett, milyen szellemben kell tanítani.
1957-ben ismét megindult a gazdasági élet, benépesült a határ, reggelente a fogatok hosszú sora indult a földekre. 1958-ban a kapuvári pártbizottságtól küldöttek érkeztek, és a meglepett, a helyzetükkel megelégedett parasztokat arra agitálták, hogy alakítsanak termelőszövetkezetet. Az elbeszélgetésre kijelölt házakhoz hívták az embereket. 1959. február 24-én viharos gyűlés után megalakult a termelőszövetkezet. Az első elnöke 1963-ig Boha Jenő tanácselnök volt. Irodájukat a Rüll-házban rendezték be. A TSZ 312 fő taglétszámmal indult. Évente a nőknek 135, a férfiaknak 180 munkaegységet kellett teljesíteni
1962-ben a Kossuth utca 3. szám alatt felépült József Attila Kultúrotthont ünnepélyes keretek között adták át a falunak. Az épületben kapott helyet a könyvtár, az Ifjúsági Klub, a mozi, a nagytermet beépített színpaddal látták el. Az idősebb korosztály számára megalakult az Obsitos Klub. A kulturális élet számára előrelépést jelentett, amikor HNF és a MNDSZ közös báljának bevételéből sikerült megvásárolni a falu első televízióját. Mindegyik településen hetente egyszer filmvetítés volt. A mozi kezelője Galambos Sándorné, esőben, hóviharban lovaskocsin szállította a filmeket és a készüléket. A mozi 1971-ig működött. Ekkorra már megnövekedett a televízióval rendelkezők száma, így a mozielőadások iránt csökkent az érdeklődés. Sarródon volt a Vöröskeresztnek is helyi szervezete. Ők szervezték a véradásokat, ismeretterjesztő előadásokat tartottak.
Közönség a kultúrotthon nagytermében
Megkezdődött a Kossuth utca kiépülése, ma ez az utca köti össze Sarródot Fertőddel. 1962. január 1-től a majorok termelőszövet kezeteit is egyesítve „Haladás” néven, 5103 kh-val megalakult az új termelőszövetkezet. A Kossuth utcában elkészült a járda. Parkosítottak, virágokat ültettek, fásítás keretében akácokat telepítettek. 1967-ben rendezték a TSZ nyugdíjasok, járadékosok ügyét. 160-170 járadékos főnek havonta 200,- Ft-ot, 800 négyszögöl háztáji földet, kenyérgabonából fejadag mennyiségét biztosítottak, fuvar és egyéb szolgáltatások mellett.
1968-ban felmérést végeztek a falu takarékosságát illetően. 127 betétkönyvben 1.945.000 Ft összeget tartottak nyilván. Az autóbusz megálló építésére 150.000,- Ft, a nyárosi ravatalozóra 25.000,- Ft összeget terveztek be. Ebben az évben javasolták először Sarród község üdülőhellyé, Nyárosmajort határőrközséggé nyilvánítását. Elkészült a tűzoltószertár a MG TSZ iroda udvarán. Telekvásárlás után megépült a mai helyén a bolt.
A Mihálicz-féle vendéglő lett az ÁFÉSZ boltja
1970-ben megalakult a Fertődi Nagyközségi Tanács, Sarród társközség lett. Mekszikópuszta és Nyárosmajor az Elnöki Tanácshoz folyamodott névváltoztatási kérelemmel. Kérésükhöz hozzájárultak, azóta Fertőújlak, illetve Nyárliget néven szerepel a két település. Sarródon orvosi rendelőt alakítottak ki. A körzeti orvos dr. Locsmándi Alajos, majd dr. Kovács Gyula volt. A TSZ ebben az időszakban melléküzemági tevékenységet is folytatott. Cirokseprű készítéssel majd tökfeldolgozással foglalkoztak, néhány évig szilvás gombócot készítettek a hűtőháznak.
1971-ben megszűnt a közös tanács, mindhárom terület a Fertődi Nagyközségi Közös Tanács irányítása alá került. A faluban szakigazgatási kirendeltséget létesítettek a helyi feladatok ellátá sára.
1971–72-ben megtörtént a vízvezeték-hálózat átadása. Megnyílt a Váci Mihály utca, ahol elsősorban fertőújlakiak és nyárosmajoriak építkeztek. 1973-ban megszűnt a helyi iskola, a 3–4. osztály is Fertődre költözött. Ferenczi József, az iskola eddigi vezetője Agyagosszergénybe került szaktanári beosztásba. Sarródon a régi iskola épületéből alakították ki az óvodát. 1973-ban a tanácsi kirendeltség és a MGTSZ irodája épületet cserélt. 1980-ban megoldódott a szervezett szemétszállítás.
1983-ban vett búcsút híveitől Tarcsai Imre tisztelendő úr, aki 1944-től gyakorolta Sarródon hivatását. Utána Szabó Miklós lett a plébános.
1989-ben a környéken is megindult a pártszervezkedés a pluralizmus jegyében. A Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Szocialista Párt egyaránt szervezte tagjait. 1990-ben az országos választásokon és helyben is az MDF győzött. Ebben az évben önkormányzattá alakult a sarródi tanács is. A Váci Mihály utca lakói szavazással eldöntötték, hogy Fertődhöz csatlakoznak.
Jegyzetek
1: Nagy I.: Sopron vármegye története. Oklevéltár I–II. kötet
2: Német I.: 1437. aug. 5-én
3: Az okirat a gróf Széchenyi-család soproni levéltárában
4: Soós Imre i. m.
5: Magyar Sion I. k.
6: A széplaki bírói ládában talált eredeti irat alapján
7: Szabó D.: Gróf Széchenyi-család Tört. II. k. 184–185. I.
8: Élő József iratai között
9: Bors György elbeszélése
Felhasznált irodalom
Élő D. (1937): Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség, Budapest.
Ferenczi Jné. – Ferenczi J.: Sarród története 1937–1992 című, kéziratban maradt monográfia. A mű megírásában részt vettek: Bors Ernőné, Fekete József, Nagy Lajos, Posta Károlyné, Rujavecné Ferenczi Katalin, Szalay Józsefné
