Címke: történelem

  • Élő Anna (1912 – 1980) – Sütő Károly (1916 – 1999)

    Élő Anna 1912. augusztus 4-én Sarródon született, oldalági rokona Dr. Élő Dezsőnek. Édesapja az első világháborúban hősi halált halt. Édesanyja a két gyermekét egyedül nevelte fel. Tanítói diplomáját a soproni tanítóképzőben (Orsolya Rend) kapta meg. Sástelekre került tanítani.

    Sütő Károly 1916. augusztus 22-én Szegeden született. Édesapja árvízvédelmi-szabályozási állami tisztviselő, vízmester. Édesanyja háztartásvezető, 3 gyermekük született. 1919-ben Nagyszentmiklósra került a család az apa áthelyezése miatt. A tanítóképzőt Marosvásárhelyen végezte. 1939. szeptember 1-jén Temesváron kezdett tanítani, addig hivatalnokként, magántanítóként tevékenykedett. 1942. május 18-án Sásteleken vezető tanítói kinevezést kapott.

    A közös élet kezdete: „Iskola születik Nyárosmajorban”

    Sütő Károly és felesége, Élő Anna 1944. szeptember 25-én Sarród községbe költöztek. Pár hónapos sarródi tanítás után 1945. november 26-án Nyárosmajorba kerültek.

    A Soproni Tanfelügyelőségtől megbízást kaptak, hogy a herceg Eszterházy tiszttartójának rezidenciájából iskolát alakítsanak ki a major gyermekei számára.

    Az iskolát a „semmiből” szervezte, indította a fiatal, lelkes pedagógus pár. A majorban élő családok szinte minden tagja segédkezett a munkálatokban.

    A kis kastélyból 2 szobás szolgálati lakás és egy tanterem lett, ahol váltott tanítás folyt 8 osztállyal, 66 tanulóval 1–4., illetve 5–8. osztályok összevonásával. Délelőtt az alsós tanulók Sütő Károlynéval, délután a felsős gyerekek tanultak Sütő Károly irányításával. A tanterem meghosszabbításával kicsi kápolna is épült, így a vasárnapi szentmisén résztvevők az iskolapadokban ültek.

    Sütő Károly hatalmas energiával, tenniakarással, szeretettel fogott munkájához. Ebben a munkában felesége támogató segítségére mindig számíthatott, akit szintén kiváló pedagógusként emleget az utókor.

    Hamar tudatosította diákjaival, hogy egy összevont iskolában nagyon fontos az otthoni tanulás, a szorgalom. Tudta motiválni a gyengébb képességű tanulókat is. A tananyag elsajátítását megkövetelő, de mindig igazságos pedagógusok jó kapcsolatba kerültek a diákokkal, a szülőkkel, a falu lakosaival.

    A tanulói létszám növekedésével bővítették az iskolát. Szükség volt még több pedagógusra is. Az új pedagógusokkal a Sütő házaspár jó munkakapcsolatot alakított ki.

    Az 1960-as években a felnőtteknek is lehetőségük volt a dolgozók általános iskolájának esti tagozatán a 8 osztály elvégzésére.

    Sütő Károly a pedagógusi munkáján kívül jelentős szerepet vállalt és töltött be a település életében. Kezdeményezte az illetékes hatóságoknál a község névváltoztatását Nyárosmajorról Nyárligetre. Sokat tett a sport, a kulturális élet, a gyerekek, a felnőttek szabadidős tevékenységének szervezésében. Könyvtárat vezetett. Feleségével együttműködve egy- és többnapos kirándulásokat szervezett szülőknek, gyerekeknek. A tanulókkal különböző versenyeken vett részt számos szép eredménnyel. Irodalmi színpad, tánccsoport is működött az irányítása alatt. A rendezvények növelték a falu összetartó erejét, a színdarabokat a környék falvaiban is bemutatták. A téli szünetek idejére sem maradtak magukra a diákok. Ilyenkor asztalitenisz-, sakkbajnokságokat bonyolítottak le. Éveken keresztül kiemelkedő eredményeket ért el az általa vezetett labdarúgócsapat a környező települések bajnokságain.

    Fontosnak tartotta a szülők ismereteinek a bővítését is. Megindította a „Szülők iskolája” előadássorozatot. Igazi közösséggé formálta a települést, amelynek lakói bármilyen ügyes-bajos problémájukkal fordulhattak hozzá. Rendkívüli közösségi ember volt. Az évek során a társadalmi élet aktív szereplője. Nevéhez fűződik az 1954-ben alakult vöröskeresztes csoport. Támogatta a tűzoltó egyesület létrehozását. A falu határain túl is aktív volt. Sarródon, Fertődön, Kapuváron működő szervezetek tagja, elnöke volt.

    • A Fertődi ÁFÉSZ igazgatósági tagja
    • A Fertődi Sport Klub elnökhelyettese
    • A Sarródi Haladás MGTSZ sportkörének elnöke
    • Fertőd Közös Községi Tanácsa tanács- és VB-tag
    • Járási tanácstag
    • Járási Tanács Egészségügyi és Művelődési Állandó Bizottságának tagja, majd elnöke

    Munkája elismeréseként számtalan oklevelet, kitüntetést kapott úgy szakmai, mint társadalmi vonatkozásban:

    • Oktatásügy Kiváló Dolgozója
    • Kiváló Tanító
    • Kiváló Úttörővezető
    • Kiváló Határőr
    • Szövetkezeti mozgalom jubileumi emlékérem
    • Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója

    Szervezésével Nyárligeten 1970-ben új kultúrotthon épült, ahol a könyvtár, valamint az orvosi rendelő is helyet kapott. Az építkezés során az egész falu közreműködött a munkálatokban. Megismétlődött az a példamutató összefogás, mint 25 évvel előtte az iskola építésénél.

    Sütő Károlyné a nyugdíjkorhatár elérése után még 10 évig tanított a nyárligeti iskolában, majd Sarródra költöztek. A költözködés után is megmaradt a jó kapcsolat a lakossággal. Mindig szeretettel fogadták őket.

    A Sütő házaspár nyugdíjazásával egyidejűleg az 1977/78-as tanévben megtörtént a nyárligeti iskola körzetesítése, amit kénytelenek voltak tudomásul venni a község lakói.

    Sütő Károly, mint nyugdíjas pedagógus 1991. június 30-ig dolgozott. Szívesen hívták a környék iskoláiba tanítani: Fertődre, Agyagosszergénybe, Fertőszéplakra, Fertőszentmiklósra.

    Két gyermeket neveltek (Gyöngyi, Julianna), akik – talán a szülői példa hatására – szintén a pedagóguspályát választották.

    1997. augusztus 17-én Sarród Község Képviselőtestületének határozata alapján Sütő Károly a „Nyárliget Díszpolgára” kitüntető címet kapta meg.

    1999. november 4-én hunyt el. Földi maradványait a sarródi temetőben az 1980-ban elhunyt felesége mellé helyezték örök nyugalomra.

    Nyárliget valamennyi lakója, volt diákja a tiszteletadás, a megbecsülés, az elismerés legnagyobb formáját kifejezve 2005-ben a nyárligeti művelődési ház (Kultúrotthon) intézményének névadójául Sütő Károly volt tanítót választotta, hogy emlékét örökre megőrizze.

    „A nyárligeti iskola 33 éve” kiadvány méltón emlékezik meg a Sütő házaspár pedagógusi tevékenységéről, példamutató magatartásáról.

    2009-ben a győri Hungaro-Dalton Pedagógiai Innovációs Egyesület kiadásában megjelent „Sok fény maradt utánuk” Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében c. könyvben megjelent Sütő Károly életrajza, munkássága.

    Ez a visszaemlékezés csak töredékét tudja bemutatni a 33 év történéseinek, de alkalmas arra, hogy visszavezesse a volt diákokat azoknak az éveknek a varázsába, melyeket átéltek.

    Egy volt diák visszaemlékezései: „Én nagyon örülök, hogy ennek az iskolának a tanulója lehettem, hiszen megfelelő tudást, emberséget, becsületességet, szorgalmat és felebaráti szeretetet tanultam és kaptam. Utólag is hála és köszönet érte!”

  • A sarródi római katolikus egyházközség

    A sarródi római katolikus egyházközség

    A Szent István Vértanú-Templom története

    A sarródi templom a felújítás után

    Sarród középkori eredetű, egyutcás falu. Temploma valószínűleg a XIII. században is volt már. A mai templom helyén az 1631-es protestáns egyházi vizitáció egy kápolnát említ. Tudni kell, hogy a XVI- XVII. században a falut az Ostffy-család, majd a Nádasdyak és a Megyeryek birtokolták. Az újhitű (protestáns) patrónusok nyomán, ebben az időben a lakosság is Luther hitét fogadta el. Majd miután a Nádasdyak és Megyeryek is áttértek a katolikus hitre, itt sem tartotta magát tovább a protestantizmus. A falu később az Esterházyaké lett. Ezekben az évtizedekben sokat szenvedett a falu és a templom is a különböző megszállásoktól, hiszen a település fontos útvonal mellett feküdt. A templomról is negatív megnyilatkozásokat találunk a különböző püspöki feljegyzésekben. Egy 1714-es szerint rosszak a padjai, az 1733-as feljegyzés szerint nincs sekrestyéje és tornya sem. A templomot 1752-ben újjáépítették, így egy 1766-ban kelt püspöki jegyzőkönyv már a sekrestyéjét is említi. Egy, a fertőszéplaki plébánián őrzött 1873-as jegyzőkönyv szerint a templom a mai alakját az 1846. évi átalakítással nyerte el. Ekkor az épületet meghosszabbították, előcsarnok került az épület elé, és tornyot emeltek hozzá. Az átépítést Sztankovics János püspöknek, és a falu szülöttének, Borbély György győri kanonoknak az 1000 Ft-os adománya tette lehetővé.

    Dr. Csatkay Endre a Sopron vármegye műemlékei című munkája II. sorozatában megjelent bírálatában említést tesz a templomépítési módról, szobrokról és egyéb értékes templomi kegyszerekről:

    „A templom a Fő-utcán áll, kissé oldalvást annak tengelyétől. Meglehetősen egyszerű épület. Hajója három keresztben álló, téglalapalakú szakaszból áll cseh bolttal, ugyanilyen széles a szentély is, mely kívülről a nyolcszög három oldalával, belül kereken zárul. Az egyik oldalfalat három dór falpillér tagolja. A másikat nagy részben eltakarja a tágas sekrestye, melynek egy része egyúttal oratórium. A főhomlokzat elé 1846-ban előcsarnokot építettek, az orgonakarzat két hatalmas toszkán oszlopra került, és új, a klasszicizmus jegyében álló homlokzatot állítottak az épület elé. Az egyszerű ajtó fölött félkör alakú ablak van, a széleken quaderkövek fogják be. Keskenyebb nagypárkány fölött indul a magasba a torony, melyet nyolcoldalú kősisak fed. A sisak lábánál tekebáb formájú dísz. Órája nincs a toronynak.”

    A templom első harangját 1771-ben a soproni Pfistermeister József öntötte, emellé helyeztetett el a falu népe egy másodikat, melyet Seltenhofer Frigyes öntött Sopronban. A harmadik harangot 1854-ben Győrött öntötte Hofer Károly, az utolsó győri harangöntő mester. A régi harangok már nincsenek meg, mert azokat az I. világháború idején rekvirálták. Élő Dezső így írja munkájában: „Az „aranyat vasért” mozgalom megértő szívekre talált. Réztárgyait, harangjait a község szívesen adta a haza oltárára. Könnyes szemmel kísérte felvirágzott harangjait a lakosság a falu határáig. Mind a három harangot elvitte a háború. Helyükbe Széplak községből hoztak egy kisebbet. Ezt a harangot a háború után Széplak visszavette. Így egy-két hétig harang nélkül maradt a falu. Más tárgyi bizonyítékok szerint Széplak 1917. szeptember 29-én Lukáts József plébános úr közbenjárására valóban adott Sarródnak egy harangot, de a jegyzőkönyv tanúsága szerint „csak a háború tartama alatt marad Sarródon”, mivel az egy műemlék harang. Ennek kalandos története Fertőszéplakon közismert, a Fertőből került elő, talán a jakabfalviak egyik harangja lehetett. Ezt támasztja alá a jegyzőkönyv is, ahol szintén említést tesz Barcza Flórián sarródi bíró arról, hogy a „Fertőből kihúzott” harangról van szó. Az írás szól arról is, hogy „az esetben, ha a fíliákból minden harangot visznek, akkor ezt a sarródi harangot vissza kell adni Fertőszéplakra, és egy másik haranggal kicserélik.” Ennek ellenére ezt is beolvaszthatták, mivel Fertőszéplakra nem került vissza. (Ihászné Lajber Rita helytörténeti kutatásából) Jelenleg a toronyban két harang található.

    Mint fent említettem a templom a mai, végleges alakját az 1846. évi átépítéssel nyerte el, azóta is végeztek rajta kisebb- nagyobb felújítási, állagmegőrzési munkálatokat.

    Tarcsay Imre szolgálati ideje alatt villamosíttatta az orgonát (addig a gyerekek fújtatták), automatizáltatta a harangozást, villanykályhákat állíttatott fel.

    Szabó Miklós lelkész szolgálati ideje alatt cserélték ki az oldalsó nagy ablakokat, javították a templom alsó szigetelését. Sajnos ebben az időben cserélték le a templom gyönyörű régi oltárát (ami állítólag később megsemmisült) egy egyszerű kis fa oltárra.

    A templom régi oltára

    Fodróczy László plébános szolgálati ideje alatt a 2000-res évek elején elkezdődött a templom külső- belső felújítása. Ennek az első lépése egy új oltár építése volt, új anyagokból, de az eredeti oltár stílusának megfelelően. Ezt követte a tetőzet teljes cseréje, falak víz elleni szigetelése, külső homlokzat felújítása, és a templombelső festése.

    A templom belső festését és aranyozását, valamint a Rózsafüzér titkai című kép (amelynek rendkívül rossz állapotáról már Csatkay Endre 1935-ben is tesz említést) restaurálását is Czanik Ferenc festőművész végezte el. A templom felújítása Szarka Gábor plébános szolgálati ideje alatt fejeződött be az ajtók cseréjével, valamint a sekrestyék járólapozásával.

    Ezek költségeit a befolyt egyházközségi adók, a hívek kisebb-nagyobb adományai, valamint a helyi önkormányzat támogatása is biztosította. Külön ki kell emelni Rábensteiner Máté Amerikába elszármazott sarródi több millió forintos adományát.

    A templom berendezései

    A templom berendezéséről szintén tesz említést Dr. Élő Dezső Sarród monográfiája című könyvében.

    „A berendezés jó része az első építés idejéből való. Csinos rokokó díszek csinosítják a tabernákulumot, ajtaján a kehely kifaragva, tetején a szent bárány. Oldalt két jó angyalfigura és klaszszicisztikus gyertyatartók. A menza mögött a hátsó falhoz tapadva fából az oltár építmény: két szárnya behajtva, korintusi oszlopok és fél pillérek az élekben, a középen orom, mellette igen helyes angyalkák. Jó munka a szószék. Négyszögletes alaprajzú, mellvédjén a jó pásztor reliefje, egyebekben fonatok és rozetták. Hangvetőjén a hétpecsétes könyv. A padok egyszerű munkák a rokokó csigás lezárásával. Az orgona szép szekrénye feltűnik nemes klasszicista faragásával. Készítője König Frigyes polgári orgonaművész, aki helyben készítette, ahogyan az orgonán elhelyezett cédula tanúsítja (1846).

    Templombelső az újjáépített oltárral

    A templom belsejében egy nagy vörösréz szenteltvíztartó és egy borzasztóan tönkretett nagy kép, a Rózsafüzér titkai (19. század) keltenek még figyelmet. A miseszerek közt van egy szép ezüstkehely melyet két ötvös készített. Talpán Krisztus kínzószereit, a Törvénytáblát és az Oltáriszentséget véste ki rokokó díszek és virágok mellett Reiner bécsi ötvös 1856-ban. A cuppán, jelzése szerint N kezdőbetűs keresztnevű ötvöstől (a második bélyeg elmosódott) Szent monogramok ékeskednek szép keretezésben. A patena szintén Reiner műve. A másik kehely újabb keletű; talpa réz, ezüst kuppánján és patenáján B. G. mesterjegy.”

    A templomban található berendezések nagyrészt a hívők adományai, akik valamely jelentős esemény alkalmából vásárolták ezeket a szobrokat, képeket.

    A két háború között Élő Gizella és férje Komatits András szombathelyi nagyvállalkozó adományozott a templom részére Jézus Szíve-szobrot, lourdes-i Szűz Mária-szobrot, a stációkat Krisztus szenvedésével, Betlehemet kis szobrokkal.

    Élő Gizella és férje, Komatits András

    A szószék az 1930-as évek elején készült Amerikában élő sarródiak adományaiból.

    1948-ban Honyák Anna a KALOT (Katolikus Leányok Országos Társasága) elnöke gyűjtést szervezett a Mária-szobor vásárlására. A szobrot fel is állították hálából azért, hogy a háború borzalmait túlélték, és a bevonuló katonák zaklatásaitól megmenekültek. Az asszonyok ennél a szobornál szoktak imádkozni, mellette rengeteg hálaadó tábla található. E szobor alá került felállításra 2018-ban az újonnan elkészített keresztelő kút, melyet a hívek adományaiból vásárolt meg az egyházközség. A keresztelőkút Cseh Zoltán fertőszentmiklósi kőfaragó műhelyéből került a templomba, a sárgaréz fedő pedig Renner Erika ötvösmester munkája.

    1960-as évek elején Barcza Gyula egy kegyszobrot szeretett volna építeni a falu északi kijáratánál, mivel abban az irányban még nem volt szobra a falunak. De ezt az akkori rendszer nem engedélyezte, ezért ő új gyóntatószéket készíttetett. Barcza Gyula terve 2007-ben megvalósult olyanképpen, hogy családja is résztvevője volt a fiatalok és a falu összefogásából épült Assisi Szent Ferenc kápolnának.

    Az Assisi Szent Ferenc-kápolna és az építését kezdeményező és megvalósító fiatalok, balról jobbra: Rabi Géza, Barcza Attila, Fejes István, Horváth Norbert, Németh János, Horváth Zoltán, Horváth Gábor

    A mostani padok az 1970-es években készültek szintén adományból. (Főző Józsefné, született Varga Mariska néni adományából)

    A templomban megtalálható szobrok, és festmények elhelyezkedését az alábbi alaprajz szemlélteti.

    A sarródi egyházközség története

    Sarródon az állandó káplánságot 1873-ban szervezték meg, addig csak minden harmadik vasárnap, és minden második ünnepen volt Sarródon mise. Ezt követően Sarród filiális község volt, a fertőszéplaki plébániához tartozott, amelynek története visszanyúlik az első királyaink idejébe.

    A falu lakossága törekedett az önálló lelkészség létrehozására, erről már Dr. Élő Dezső is írt 1935-ben, a Sarród monográfiája című könyvében.

    „Lelkiek terén nagyon kívánja a falu a pap állandó ottlétét. Ebből az érzelemből fakad az a törekvés, hogy helyi lelkészség megalapításán fáradozik a jelenben. Üdvös lenne, ha e törekvésük sikerülne, mert legalább egy kis nemesítő szellem kerülne közéjük. A pap lelki és egyéb tanácsainak hiánya lépten-nyomon észlelhető.”

    Ezen törekvések 1948-ra sikerrel jártak, azóta van önálló lelkészség a településen. Egészen 1991-ig volt helyben lakó papja a falunak, azóta a környékbeli nagyobb egyházközségekről látják el oldalágon a lelkipásztori teendőket.

    Az egyházközség lelkipásztorai

    1948–1983 TARCSAY IMRE
    Született: Rábapordány, 1915. szeptember 21.
    Pappá szentelés: Győr, 1940. június 23.
    Plébános Sarródon: 1948–1983
    Aranymiséjét 1990-ben a faluban mondta el

    1983–1991 SZABÓ MIKLÓS
    Született: Zsira, 1946. december 8.
    Pappá szentelés: Győr, 1973. június 19.
    Plébános Sarródon 1983–1991

    1991–1994 ORMÓDI KÁROLY
    Született: Sopron, 1940. január15.
    Pappá szentelés: Győr, 1963. június 20.
    Plébános Sarródon 1991–1994

    1994–1998 SZABÓ JÓZSEF
    Született: Felsőság, 1926. május 10.
    Pappá szentelés: Győr, 1951. április 15.
    Plébános Sarródon 1994–1998
    Sarród község díszpolgára: 2005. május 15.

    1998–2000 MILUS FERENC
    Született: Csorna, 1961. február 27.
    Pappá szentelés: Győr, 1988. június 16.
    Plébános Sarródon 1998–2000

    2000–2009 FODRÓCZY LÁSZLÓ
    Született: Fertőszentmiklós, 1949. július 4.
    Pappá szentelés: Győr, 1972. június 19.
    Plébános Sarródon 2000–2009

    2009–2010 SZARKA GÁBOR
    Született: Sopron, 1975. december 17.
    Pappá szentelés: Győr, 2004. június 18.
    Plébános Sarródon 2009–2010

    2010 – 2017 TÓTH MIKLÓS
    Született: Sopron, 1958. december 8.
    Pappá szentelés: Győr, 1984. június 14.
    Plébános Sarródon 2010-2017

    2017 – TURNER LAJOS
    Született: Bágyogszovát, 1951.május 9.
    Pappá szentelés: Győr 1976. június 17.
    Plébános Sarródon 2017- napjainkig

    Statisztikai adatok az egyházközségről

    Anyakönyvvezetés Sarródon 1948-tól, az önálló lelkészség megalakulásától van. A statisztikák ezeket az adatokat tartalmazzák.

    Keresztelések száma

    1948194919501951195219531954195519561957195819591960
    37403538403141432824242820
    1961196219631964196519661967196819691970197119721973
    16131523191025202021201918
    1974197519761977197819791980198119821983198419851986
    232519161416131513871410
    1987198819891990199119921993199419951996199719981999
    231413192097772242
    2000200120022003200420052006200720082009201020112012
    8441124352358
    201320142015201620172018201920202021202220232024
    43145443061

    Bérmálások száma

    19526919681041984521995120058
    19561111972711987382001520062
    196012719765719903220029
    19641551980461992120046

    A bérmálások számánál figyelembe kell venni, hogy 1991-ig volt a falunak helyben lakó papja, addig a bérmálkozás szentségét is helyben szolgáltatták ki. Korábban 12-14 éves kortól bérmálták a fiatalokat, így magasabb volt a létszám. Ezt követően a lelkipásztori teendőket oldalágon látták el valamely környékbeli egyházközségből. Így sok esetben a sarródi bérmálandók is abban a templomban vették fel a bérmálás szentségét, ahonnét ellátták a lelkipásztori teendőket.

    Házasságok száma

    1948194919501951195219531954195519561957195819591960
    2113201917201012991153
    1961196219631964196519661967196819691970197119721973
    61114116111814141181011
    1974197519761977197819791980198119821983198419851986
    17859368553455
    1987198819891990199119921993199419951996199719981999
    51166143343321
    2000200120022003200420052006200720082009201020112012
    1211211111
    201320142015201620172018201920202021202220232024
    02011011200

    Halálozások száma

    1948194919501951195219531954195519561957195819591960
    1613191316161012112916209
    1961196219631964196519661967196819691970197119721973
    8151610202012181914132319
    1974197519761977197819791980198119821983198419851986
    24251020231823191811667
    1987198819891990199119921993199419951996199719981999
    8910101411101791271113
    2000200120022003200420052006200720082009201020112012
    11181413152111121413151211
    201320142015201620172018201920202021202220232024
    191213897106111010

    Kegyszobrok Sarródon

    A település látnivalói közé tartoznak az úgynevezett hálaadó szobrok, melyek színessé teszik a faluképet.

    Rozália- vagy Pestis-szobor

    A legjelentősebb szobor a Fő utcában található, és 1741-es évszámú. Ezzel a szoborral azért érdemes egy kicsit többet foglalkozni, mert ez a falu védőszentjének a szobra. A szobornak hoszszúkás talapzata van, melynek volutás konzolra előugró részén Szent Rozália pihen. Szent Sebestyén és Szent Rókus alakjai között korintusi oszlop emelkedik fel, melynek fejezetén kis rozetta van, a Madonna gyenge alakjával. A szobor Eisenkölbl Lőrinc, soproni kőfaragó alkotása.

    A Szent Rozália fogadalmi szobor

    A szobor történetéhez tartozik, hogy a 1700-as évek elején kitört pestisjárvány 1710-re elérte Sarródot is. (A járványban a lakosság harmada elpusztult.) A nép Istenhez fordult imádsággal, és azt az ígéretet tette, hogy mikor a járvány megszűnik, annak a napnak a tiszteletére szobrot emelnek, és búcsút rendeznek. A járvány 1714. szeptember 4-én, Szent Rozália napján szűnt meg a faluban. A szobrot ennek emlékére örök mementóként emelték. S azóta, „hogy a halál az élet helyébe lépjen” minden évben szeptember 4-én búcsút rendeztek nagy lakomával és sok-sok vendéggel. (A XX. század második felében már csak a templomi búcsú van ezen a napon, a vigasságok mindig augusztus utolsó vasárnapjára esnek.)

    Sajnos a szentek alakját és arcát, a ruházat szépen omló redőit már kikezdte az idő, ami nem is csoda, hiszen ez a szobor lassan 300 éves lesz! Ha hozzátesszük, hogy nem márványból készült, kész csoda, hogy még áll.

    A Rozália-szobor 1741-ben egy járvány végén, háladó szoborként lett felállítva közadakozásból. 2020-ban ismét egy világjárvány ütötte fel a fejét, ezért a leromlott állapota mellett, még nagyobb aktualitása volt a szobor felújításának. Sarród Község Önkormányzata és a Három Település Alapítványa kezdeményezte a szobor felújítását, melyhez természetesen minden anyagi forráslehetőséget megmozgattak, és felkutattak. Így a Teleki László Alapítvány, Népi Építészet Programja támogatásának, és helyiek adakozásának köszönhetően, közel 3 millió forintból a szobor teljes restaurálása megtörténhetett. A szobor ünneplélyes magáldására 2021. szeptember 4-én Rozália napján került sor.

    Szent Rozália – a falu védőszentje

    Szicíliában, grófi családban született 1130-ban. A fejedelmi udvarban nevelkedett kényelem és pompa közt. Titokban mindezt otthagyta, ő az önmegtagadást, a magányt választotta. Egy elhagyatott helyen barlangba vonult. Később Palermo mellett a Monte Pellegrinón talált egy még ridegebb barlangot, abba költözött. Lába előtt terült el ekkor Palermo, a gazdag város, minden pompájával, csábításával. Körülötte csodálatos vidék pompázott töménytelen szépségével. Rozália azonban a legkeményebb önmegtagadást és a szüntelen imát választotta.

    Halála is ima közben érte 1166-ban, jobbjában feszületét szorongatva. Csaknem ötszáz év múlva, 1614-ben ott találták meg barlangja padlóján fekve, a palermói pestisjárvány idején egy csodálatos útmutatás nyomán. Járványos betegségek ellen azóta is sokan érezték hathatós közbenjárását.

    Szent Sebestyén

    Sebestyén a legnépszerűbb szentek közé tartozik. Mint segítőszenthez fordultak hozzá pestis és más – embereket vagy állatokat pusztító – járvány idején.

    Szent Rókus

    Maga is megkapta a pestist, és hogy másokat ne fertőzzön, a város melletti erdőben húzódott meg. A legenda szerint egy kis kutya látta el élelemmel, és egy, az égből leszállt angyal takarta be sebeit. Miután felgyógyult, visszatért szülővárosába, ahol kémkedés gyanújával börtönbe vetették. Ötévi raboskodás után 1327-ben, lényegében ismeretlenül halt meg, bő két évtizeddel az 1348-as nagy pestisjárvány előtt. Nevezetessé az tette, hogy amikor 1414-ben Konstanzban ütötte fel a fejét a pestis, egy ottani szerzetes megemlítette, hogy tud a montpellier-i patrónusról. Erre elrendelték, hogy képmását hordozzák végig az utcákon. A dühöngő járvány épp oly hirtelen szűnt meg, ahogy támadt, és Szent Rókus nevét az egész keresztény világ megismerte.

    Piéta-szobor

    Szintén a Fő utcában található. A szobor talapzatának szélei ívesen emelkednek felfelé, rajta a Dallos címer, melyet 1758-ban kapott a család. Keretezése a rokokó ízlést mutatja. A talapzaton vaskos, egyszerű kereszt, lábainál koronás Mária tartja ölében a holt Krisztust. Valamelyik kegyhely csodatevő szobrának másolata, Mária Terézia korából.

    A nemes Dallos család által állított Piéta-szobor

    Mária-kegykép

    A Széplaki utca elején található az a szobor, melyet Élő József és Horváth Anna állítatott, ötvenéves házasságuk emlékére, 1882. június 24-én.

    Kegyszobor a Széplaki utca elején

    Ugyancsak 1900-ban állíttatta Szalay Istvánné, Gerencsér Annamária a Kossuth utcában látható Szentháromság-szobrot.

    Szentháromság-szobor a Pözi-földek mellet még az erdősítés előtt

    A széplaki határban is található egy kőkereszt a megfeszített Krisztussal, alapzatán Mária alakjával. A talapzat alján olvasható felirat szerint: „Felállítatott Sarród helység ajtatosságából, Szalay István Bírásságában, 1857. június 30.

    Kegyszobor Fertőszéplak irányában, az Öregföldeken

    A falut az Angyali irányába elhagyva, a mezőn álló szobron Mária tekint az égre, mintha a termésért imádkozna. A felirata szerint a lourdes-i Szűz Mária-képet Horváth Zsigmond és neje, Szántó Rozália állítatta, 1884-ben. A szobor 2022-ben, egy helyi asszony adományából felújításra került.

    Az Angyali dűlőben lévő lourdes-i Mária-szobor állíttatói, Horváth Zsigmond és felesége, Szántó Rozália

    A temetőben található, talapzaton álló Jézus-szobrot Élő Gizella és lánya, Németh Teréz állítatta 1897-ben.

    A temetőben álló kegyszobor

    Kápolnák Sarródon

    Püspöki vizitációs feljegyzések szerint valaha két kápolna is volt a településen. Ezek egyike a mai templom helyén állhatott. Ma már csak egy kápolnája van a településnek, ez pedig 2007-ben épült.

    Az Assisi Szent Ferenc-kápolna

    Sarródi fiatalok saját munkával és sok segítséggel megépítették a kápolnát, melyet Assisi Szent Ferencről, az állatok és a természeti környezet védőszentjéről neveztek el. Az egész település összefogott, és a világörökségi településünkön, a Fertő–Hansági Nemzeti Park központjával, a Kócsagvárral szemben elkészült a kápolna. Az elmúlt években a kápolna a település aktív részévé vált, a nemzeti parkba érkező turisták és a helyi lakosság is gyakran látogatja, így sikerült elérni a célt, hogy ne egy épület, hanem olyan hely szülessen, ami aktívan bekapcsolódik a település szakrális életébe.

    Az Assisi Szent Ferenc-kápolna

    Az Assisi Szent Ferenc Kápolna 2012-től hivatalosan is a Mária Út része.

    A Mária Út egy kialakítás alatt álló, Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózat, melynek kelet–nyugati tengelye az ausztriai Mariazelltől az erdélyi Csíksomlyóig vezet, mintegy 1400 km-es távon, gyalogosan 60 nap alatt bejárhatóan.

    A kápolna felszentelésének 10. évfordulós ünnepségére, 2017.október 5-én került sor. Ezen alkalomból, Dr. Veres András római katolikus megyéspüspök szentmisét mutatott be a Sarródi Szent István Vértanú-templomban. A szentmise után körmenet indult a kápolnához, ahol a megyéspüspök megáldotta a kápolnát, és köszönetét fejezte ki felújításért, és a kápolna környezetének a megújulásáért. A kápolnaépítő fiatalok nevében Barcza Attila kihangsúlyozta, hogy ez a kápolna is bizonyíték, hogy egy kisebb kezdeményezés hatására egy kis település is válhat szakrális központtá.

    Szent György kápolna

    Sarród, Nyárliget, Fertőújlak három külön település, de mégis összefonódik az életük közigazgatásilag és mezőgazdaságilag is. A kápolnát mindhárom irányból megközelíthető Gagarini út, Sarród felöli végére építették helyi és környékbeli gazdálkodók és önzetlen lelkű emberek. A zarándok kápolna megvalósításának ötlete, és később tervezése Vámosi Lajos kezdeményezésével indult, majd emellé álltak támogató vállalkozók és civilek. Voltak, akik két kezű munkával, és voltak, akik anyagi hozzájárulásukkal segítettek, hogy az elképzelés életre keljék, és a földművesek védőszentjének, Szent Györgynek tiszteletére emelt kápolna megvalósulhasson. A zarándokhely átadása 2018.04.23. napján volt, amikor is Turner Lajos plébános megáldotta a kápolnát. Az elmúlt években a kis kápolnának számtalan látogatója volt, ezt igazolják az elhelyezett virágok, mécsesek, apró emléktárgyak. Szent György napján minden évben orgonaággal ünnepeljük az átadás emlékét, és tisztelgünk a helyi gazdálkodók előtt. Így az elmúlt évek távlatából is hálás szívvel gondolunk minden támogatónkra, akik hozzájárultak a kápolna megvalósításához és bizonyították, hogy egy nemes kezdeményezés mindig támogatásra és összefogásra talál.

    Szent György Kápolna

  • A II. Nyugat-Magyarországi felkelés fertőújlaki vonatkozásai

    A II. Nyugat-Magyarországi felkelés fertőújlaki vonatkozásai

    A Velencei Egyezményben (1921.10.13.) foglaltaknak megfelelően a magyar kormány felszámolta a fegyveres szabadcsapatok ellenállásának nagy részét. A felkelőknek 1921. november 5-ig kellett fegyvereiket átadniuk, és elhagyniuk az Ausztriának ítélt területeket. Lehetőséget kaptak a magyar hadseregbe való belépésre, viszont ha nem kívántak élni ezzel a lehetőséggel, akkor az ország belső területeire költöztették őket, bizonyos esetekben kényszerlakhelyre. Azonban a fegyveresek kisebb része a nyugati határ közelében maradt, nagyrészt Sarródon, Mekszikópusztán és Nyárosmajorban telepedett le, feltehetően herceg Esterházy Pál támogatásával. Vezetőik Budaházy Miklós, a Lajta-bánság egyik parancsnoka, Szabó József, a Székely Hadosztály egykori tisztje és páter Bónis Lajos Arkangyal ferences szerzetes volt. Községünkbe valószínűleg Sopronból és környékéről jöttek a felkelők, ugyanis 1921 október végén IV. Károly király második hazatértekor Osztenburg-Moravek Gyula csendőr őrnagy és csapatai elhagyták Sopront, hogy a királyt Budapestre kísérjék. Helyüket Budaházy Miklós és csapatai vették át, akik viszont Horthyhoz voltak hűek. A községeinkben állomásozó szabadcsapatokat a magyar rendőrség és az osztrák hírszerzés is folyamatosan megfigyelte. Az magyar rendőrség 1922. februári jelentése szerint Sarródon 186 fő, Nyárosmajorban 2 tiszt és 52 fő legénység, Mekszikópusztán 20-25 tiszt és 116 fő legénység, összesen körülbelül 380 fő tartózkodott. (Békés, 2007, Botlik, 2010)

    Zadravecz István tábori püspök, aki 1922. február 20-án páter Bónis kérésére látogatta meg a felkelőket naplójában így emlékezik vissza: „A vezérek Sarudon (Sarród) vagy Osliban privát házakban laknak. A jámbor, jó katolikus nép nagyon szívesen látja őket. Jöttömre összefutott az egész község apraja-nagyja, s én beszédet intézve hozzájuk, megköszöntem szeretetüket, amellyel viseltetnek a felkelők iránt. Mexikó-majorban is örömet jelentett jöttöm híre. Vagy 200 felkelő mind otthon volt. Éretlen gyerekeket és aggastyánokat láttam együtt… egy nagyapát unokájával… s mind-mind egy vágytól ég: osztrák ellen menni, magyar integritásért küzdeni. […] Hazafias ünnepi estét is adtak a felkelők. Engem nagyon meghatottak a füsöltölgő istállómécses világánál, pokróc kortinás (függöny) színpadon leadott irredenta énekek és szavallatok. Valami nagyon fájt. Ezek már nem azok a tavalyi huligánok, csak bújdosó magyarok, politizálgató, haldokló irredenták.” (Borsányi, 1967, p. 179.)

    A felkelők vezetői a Társadalmi Szervezetek Központján keresztül megkeresték Bethlen István miniszterelnököt, közölték, hogy lojalitásuk mellett nem kívánnak a magyar hadseregbe lépni, de várnak, amíg lehetőség kínálkozik újabb fegyveres fellépésre. Fedőszervként létrehozták a Dunántúli Munkaközvetítő Hivatalt, és a Felkelő Munkáselhelyezési Bizottságot. Hivatalosan az Esterházy Hitbizomány alkalmazásában álltak, de a télen a mezőgazdasági munkák szünetelésével inkább támogatásokból élhettek. Gazdasági vezetőjük páter Bónis volt, akinek feladata ezeknek a forrásoknak az előteremtése is volt. Több szervezet is segítette őket a támogatások összegyűjtésében. (Botlik, 2010)

    Élő Dezső is megemlékezett 1937-ben monográfiájában az akkori felkelőkről és hatásukról a falura: „Nagy befolyással volt a háború utáni hangulat kialakulására a felkelők itteni tartózkodása. (1921-22.) Neki köszönhető, hogy a háború után kapott nemzetközies és nemzetellenes szellem csírájában elfulladt. Ez időtől fogva a nép újra készen áll arra, hogy fegyverrel védje a hazát. Nem fél a katonáskodástól, sőt kívánta, hogy már egyszer fiai újból katonák lehessenek, mert csak ott tanulják meg a rendet. E szép nyereségnek ára is lett. A felkelők könnyelmű élete megtetszett az itteni fiatalságnak, ami sok anyagi romlást hozott maga után.” (Élő, 1937 p. 70.)

    Február elején Nádosy Imre országos rendőrfőkapitány Budapestre kérette P. Bónist, Budaházyt és Szabót, hogy tartsanak beszámolót az itt folyó eseményekről, majd felszólította őket az anyaországi illetőségű felkelők elbocsátására. Hunyecz Károly csendőr ezredes február 22.-én ellenőrizte, és nyugtázta, hogy a parancsot végrehajtották. Ezután kb.144 maradt a létszámuk. (Békés, 2007, Botlik, 2010)

    Március 24-én éjjel a felkelők megtámadták a mosonbánfalvi (Apetlon) csendőrőrsöt, ahol egy osztrák csendőr esett el, igyekeztek befolyásolni az akkori osztrák választásokat plakátokkal és propaganda tevékenységekkel. (Békés, 2007, Botlik, 2010)

    Esterházy Pál herceget – akinek jelentős területei maradtak Ausztriában – 1922 tavaszán politikai és sajtótámadások érték, hogy határ melletti birtokain menedéket ad a “banditák”-nak, ezért májusban Nagy Emil, az Esterházy-uradalom jogtanácsosa levélben kérte P. Bónist, hogy hagyják el ezeket a birtokokat. Ezután parancsnokságukat Osliba helyezték, és a csapatok a határtól beljebb vonultak Kistölgyfamajorba, Agyagosba, Szergénybe és Petőházára. (Békés, 2007, Botlik, 2010)

    Július 17-ére a felkelők egy betörést terveztek a megszállt osztrák területekre, ezt azonban későbbre 24-25-ére halasztották, mert a népszövetség tanácsa, július 21-én tárgyalta a magyar-osztrák Határmegállapító Bizottság javaslatát az új, végleges határról. A betörést három irányból tervezték, Héjjas Iván vezetésével Mosonmagyaróvár felől, Budaházy Miklós és Szabó József vezetésével Kapuvár felől, és délen Apáthy László csapatai Körmend irányából. Azonban a kormány értesült a szervezkedésről, a rendőrséggel, a csendőrséggel és a honvédséggel együtt lehallgatta a telefonokat, elfogatta a táviratokat és leszállítatta a vonatokról a felkelésre igyekvő embereket. Július 27-ére a felkelést minden ellenállás nélkül végleg felszámolták. A becsült adatok szerint 1200-1300 főre tehető a felkelésben résztvevők száma. A vezetők ellen eljárás indult, a legénységi állományt viszont hazaengedték, az elcsatolt területekről származókat pedig kijelölt lakhelyekre toloncolták. Kis idő múltán a vezetők is kormányzói kegyelemben részesültek. (Békés, 2007, Botlik, 2010)

    Felhasznált irodalom

    Békés M. (2007): A Fegyveres Revízió Útja Nyugat-Magyarországon. Vasi Szemle 2007/4.

    Borsányi Gy. (1967): Páter Zadravecz titkos naplója. Kossuth Könyvkiadó, Budapest.

    Botlik J. (2010): A Második Nyugat-Magyarországi Felkelés. Vasi Szemle 2010/4.

    Tóth I. (2020): Két Anschluss között – Nyugat-Magyarország és Burgenland Wilsontól Hitlerig. Kronosz Könyvkiadó Kft., Pécs.

    Zsiga T. (1989): Horthy ellen, a királyért. Gondolat Könyvkiadó, Budapest.

    Zsiga T. (2003): “Communitas Fidelissima” Szentpéterfa. A Magyar-Osztrák határmegállapítás. Kiadó Corn Kft., Szombathely.

  • Határmegállapítás

    Határmegállapítás

    Sokak számára ismertek az 1921-es év végi események, melyek során Sopron és a környéken elhelyezkedő 8 község Magyarországon maradhatott. Kevésbé ismert, hogy ezzel Ausztria és Magyarország határmegállapítása még nem záródott le véglegesen. Ez a folyamat még 1923 szeptemberéig tartott. Az osztrák béketárgyalásokon 1919-ben Ausztria beadta igényét a zömében német anyanyelvűek által lakott területekre. Ez a kérés az Antant hatalmaknál meghallgatásra talált, így szándékoztak kárpótolni Ausztriát a németajkú Dél-Tirol elvesztése miatt. Magyarországon ez nagy felháborodást okozott, mivel Ausztria szintén a vesztes államok közé tartozott, ellentétben “győztes” Kisantant országokkal. Nyugat-Magyarországon még megmaradt a magyar közigazgatás, ellentétben Magyarország további elcsatolt területeivel, ahová a megszálló hatalmak 1918-1919 folyamán már bevonultak. A Trianoni békeszerződés 29. pontja értelmében a Nagykövetek Tanácsa előírása folytán, 1921. július 21-én francia elnökség alatt magyar, osztrák, angol, olasz és japán delegáltakból megalakult Grácban az Osztrák-Magyar Határmegállapító Bizottság, mely később Sopronba helyezte át székhelyét. 1921 szeptemberében mindkét érintett fél képviselői felszólítást kaptak, hogy tegyenek javaslatot az új határ végső helyére vonatkozóan. A Magyar Királyi Kormány ‘21 nyarán alkotott törvényt a békediktátum elfogadásáról, amit július 31-én ki is hirdettek, ez teremtette meg a jogalapot a területek átadásához. A másnap kihirdetett átadási terv szerint a magyar csapatoknak augusztus 29-ig kellett elhagyniuk a három zónára osztott Nyugat-Magyarországot, mosoni-, soproni- és vasi-zónára. Mekszikópuszta a mosonizónába lett sorolva. A magyar kormány a területek átadását a Baranya megye déli részét még mindig megszállva tartó szerb csapatok kivonulásától tette függővé. A határmegállapító bizottság helyszíni kiszállások, dokumentumok vizsgálata és szakértők véleménye alapján hozta meg döntését. Megállapodás született arról is, hogy az országhatár a községek közigazgatási határai mentén fog húzódni, azoktól legfeljebb helyi gazdasági érdekek és földrajzi adottságok miatt térnek el. Ilyen földrajzi határnak lett kijelölve a Hansági-főcsatorna is. Mekszikópuszta hovatartozását is a gazdasági érdekek írták felül, mivel közigazgatásilag Pomogyhoz tartozott, a csatornától északra helyezkedett el, ellenben vasúti összeköttetése az uradalmi helyi érdekű vasútvonal magyarországi részével volt, ezért is kérte Esterházy Pál herceg, hogy maradjon magyarországi birtokainak szerves része. A magyar kormány Pomogy iránti igényét a Nagykövetek Tanácsa kétszer is elutasította, így Ausztriához került, viszont a Hansági-főcsatornától délre helyezkedő területeit elvesztette, így azok Sarródhoz és Süttörhöz kerültek. A határmegállapító bizottság a vitás területekről azok tulajdonosainak (Batthyány, Lónyay, Esterházy, Erdődy és Frigyes főherceg) véleményét is kikérte, akik egyértelműen birtokaik magyar fennhatósága mellett foglaltak állást. 1921. október 6-án az Antant javaslatára, elkerülendő a határvillongásokat, ezeken a területeken demilitarizált övezetet hoztak létre, így eddig vonulhatott be november 13. és 15. között az osztrák csendőrség. A határmegállapító bizottság munkája 1922 októberében ért véget, amikor döntését a Nemzetek Tanácsához elküldte, amit az osztrák kormány még megfellebbezett, de ez elutasításra került, majd 1923 szeptemberében a fellebbezés viszszavonásával kialakult a végleges határ. Érdekességként megjegyezzük, hogy Sarród község képviselőtestülete 1923. augusztus 9-i rendkívüli közgyűlésén visszavonta azt a július 11-i határozatát, melyben támogatta a járási főszolgabíró javaslatát, hogy Sarród a Kapuvári helyett a Soproni Járásához tartozzon. Ugyanis attól féltek, hogy Sopron esetleges elcsatolása esetén Sarród is erre a sorsra jut.

    1922-23. A moson–hansági határszakasz véglegesítése
    Keresztcsíkozott terület: az 1921-23-as semleges zóna; szaggatott vonal: osztrák határbizottsági javaslat; pontozott vonal: a közigazgatási és a végleges (piros) határ nem esik egybe. Számokkal jelölt helyek: 1: Mexikópuszta; 2: Pomogy (Pamhagen; községhatárával jelezve); 3: Hansági birtokrészek; 4: Lehndorf (Röhrerhof); 5: Haidstatt (a másik cikkben: Jesse-major, ma Várbalog), Új-Saida-major; Haidhof; 6: Albertkázmérpuszta; 7: Kleinhof, Wittmannshof; 8. Márialiget (Marienhof); 9: Károly-major; 10: Laura-major; 11: Ürgéd-puszta; 12: Fácánkert. A korábbi kataszteri településhatároktól – a Hanság-főcsatornát leszámítva – az 1, 4, 6, 7, 11 és 12. számú esetekben történt eltérés. https://trianon100.hu/blog-cikk/hatarmegallapitas-a-mosoni-sikon-
    es-a-hansagban

    Felhasznált irodalom

    Timár G. (2020): Határmegállapítás a Mosoni-síkon és a Hanság-ban. https://trianon100.hu/blog-cikk/hatarmegallapitas-a-mosoni-sikon-es-a-hansagban

    Timár G. (2020): Határ Ausztriával. https://trianon100.hu/blog-cikk/hatar-ausztriaval

    Zsiga T. (2003): “Communitas Fidelissima” Szentpéterfa. A Magyar-Osztrák határmegállapítás. Kiadó Corn Kft., Szombathely.

  • Mekszikópuszta és Trianon

    A magyar történelem egyik legtragikusabb pillanataként tartjuk számon a trianoni békét, amely során egy nemzet vált a nagyhatalmi törekvések áldozatává 1920. június 4-én.

    A trianoni béke életbelépésével új államok jelentek meg Európa térképén, akik mind a magyar területek rovására jöttek létre, vagy váltak meghatározóvá a térségben. A nagyhatalmi törekvések nem tartották szem előtt a nemzetiségi kérdéseket vagy a diplomáciai küldöttség tagjainak véleményét a területi elcsatolásokkal kapcsolatban, a béke pontjait előre eldöntötték.

    Az ekkor 10 millió főt számláló magyarság harmada is az új határokon túlra került. A legfájóbb ezzel kapcsolatban, hogy a színmagyar, határ közeli területeken élők is kisebbségbe kerültek az utódállamokban.

    A magyar–osztrák határ kijelölése – bár jogilag ugyanúgy történt, mint másik három szomszédunkkal tartalmát tekintve, minthogy nem „győztes, kisantant” állammal álltunk szemben – sokkal nagyobb mozgásteret adott Magyarországnak. Éltünk is vele, amennyire lehetett. Sopron és a Pinka-völgy története talán közismert, az már kevéssé az, hogy a Mosoni-síkon is érdemben változott a határ az eredeti vázlathoz képest.

    1921 végére, 1922 elejére a Mosoni-síkon is nagyjából eldőlt, hogy melyik falu hová tartozzon. A falvak többsége német nyelvű volt, köztük azonban voltak magyarok, az itteni nagybirtokok gazdasági telepei, „puszták”, „majorok.

    Egy volt közöttük, a ma már Fertőújlak néven ismert, közigazgatásilag Sarród Községhez tartozó „Mekszikópuszta”. Egyes források a magyar többséggel indokolják Mexikópuszta Magyarországnak juttatását a bizottság által. Valószínűbb azonban, hogy a területet tulajdonló nagybirtokosok, az Esterházyak befolyása érvényesült.

    A határmegállapító bizottság 1922. októberi döntése ellen(miszerint Mekszikópuszta magyar település maradjon) az osztrákok a Nagykövetek Tanácsához fellebbeztek, majd a fellebbezést 1923 szeptemberében visszavonták, így 1923. szeptember 13-án, a semleges zóna ugyanekkori megszűnésével kialakult a mai határ, Ausztriával itt utoljára. 2023.09.13-án volt az eseménynek a 100 éves évfordulója. A Fertőújlaki Római Katolikus Egyházközség, Sarród Község Önkormányzata, és a Három Település Alapítványa az eseménynek méltó emléket állított egy emlékmű formájában, amit az egykori Esterházy uradalmi magtárból kialakított Világ Királynője-templom kertjében állítottak fel, hogy az itt imádkozókat, az ide érkezőket is emlékeztesse a felszentelt emlékmű történelmünk eme nehéz időszakára, és hogy büszkén hirdesse magyarságunkat. A következő fejezetben a témát részletesebben is kifejtjük.

    Felhasznált irodalom

    Gombás Tibor: Fertőújlak története

    Gombás Tibor tanító, 1940-ben került Mekszikópusztára (Fertőújlak), Hg. Esterházy Pál uradalmi tanítójaként. A tanítás mellett irodában is dolgozott, így rengeteg anyagot tudott gyűjteni az egykori Mekszikópuszta történetéről, melyet egy kéziratban meg is örökített, melyet itt Fertőújlak történetét bemutató részben, teljes terjedelemben, változtatás nélkül ismertetünk.

    Fertőújlak
    /Mekszikópuszta/

    terházy Hercegi Hitbizomány egyik intézősége volt. Még a mai napig is megvannak a nyomai az uradalmi épületeknek, melyeket az uradalmi cselédsorsból megszabadultak igyekeztek eltüntetni.

    Fertő

    A Fertő tó az Alpok nyúlványainak végződésénél terül el, és követi annak vonulatát. A tó vizére nem lehet rálátni, mert a közvetlen partot nagy szélességben nád övezi. Ezen a területen tényleg tenger volt valamikor, ezt ékesen bizonyítja, hogy a homokbányában, és a legelőn sok csiga váza, és annak maradványai találhatók. A Hanság területe is a Fertő tóhoz tartozott, mely körülbelül Győrig húzódott. Lassan töltődött növénnyel, porral, növényi törmelékkel. Így keletkezett a tőzeg. Az alacsonyabb helyeken megnőtt a nád. A nádi rengeteghez titkos utak voltak, melyeket csak a helyi emberek ismertek. Jókai Mór is megemlíti ezeket az utakat, a „Névtelen vár” című regényében.

    Dombi Márton bácsi is csak úgy tudott eljutni a szomszédos Tőzeggyár majorba a nádtengeren keresztül, hogy a nád végeit összecsomózta, és ez volt a jel, hogy haza is találjon.

    A Fertő tó Magyarország egyik legszeszélyesebb tava. Kiöntéseivel nagy károkat okozott. Volt idő, amikor a víz teljesen eltűnt. Kisebb-nagyobb visszahúzódására az itt lakók is emlékeznek. Dombi Márton bácsi, az uradalmi cseléd ember, aki gulyás volt, a tó partján elterülő legelőre hajtotta ki a gulyáját. Éjjelre biztonságosabb helyre terelte a marháit. Az egyik reggel arra ébredt, hogy a gulya nyugtalankodik, és szép lassú mozgásban tartanak kifelé, a major irányába. Ahogy közeledik a gulyához, előbb erős harmatot, beljebb pedig bokáig érő vizet érez és lát ott, ahol előtte való nap még szárazság volt. Ez 1900 táján történik, amikor egy kisebb száradás után a víz újra elfoglalja a helyét.

    1941-ben erősen feltöltődik a Fertő vize, és a gátat átszabva nagy területet önt el. Bellovits István juhász éjjel menekül ki az elöntött lakásából. Juhait hajóval szállítják ki a Borsodi útra. 1946-47-ben ismét kezd erősen fogyni a tó vize. A híres Madárvártához – melynek csak romjai voltak meg – száraz lábbal lehetett elmenni.

    A Fertő tó vizének a szabályozására a Hanság-csatornán megépítik a hidat, zsilippel együtt. Ezt a zsilipet később a körgátra helyezik át. 1945-ben a hidat és a körgátra áthelyezett zsilipet a viszszavonuló németek felrobbantják. 1952-ben a Rábaszabályozó Társulat újraépíti. Az újjáépített híddal egyidőben a zsilipet is elhelyezik, a régi eredeti helyén.

    A körgátat 1932-34-ben építették meg a kubikusok, mely az osztrák határtól kb.Hegykőig húzódik, és védi a megművelt területeket az elöntéstől, az áradástól.

    Mekszikópuszta lakossága halászattal is foglalkozott, de fő foglalkozás a földművelés és a nádaratás volt.

    A nádaratást nagyon befolyásolja a széljárás. Fűszél vagy Ószél fúj a Fertőn végig, a nép nyelvén. Télen, Fűszéllel orhágy keletkezik. A jég alól visszafolyik a víz, és így a víz és a jégtér között légtér keletkezik. Ez az orhágy. Ilyenkor a jég nem vastagszik meg, és könnyen beszakad.

    A Fertő vize iszapos, és gyógyító hatású is. A tó környékén nagyon sok az ásványvíz forrás. Mekszikópusztán a víznek is erős, vasas íze érezhető.

    Mekszikópuszta
    1860-1945

    1866-70-es esztendőkben a Fertő tó vize nem önt el minden területet. A szárazabb helyeket a föld tulajdonosa és bérlője feltörette, és megindult rajta a mezőgazdálkodás.

    Mekszikópuszta helyén először csak 2 hanyőr kunyhó volt, de a mezőgazdálkodás megindulásával az építkezés is kezdetét veszi. Az első építkezésből három ház maradt meg. Tizenkét család lakott benne. Az egyik „L” alakú volt, ez volt az úgynevezett cigány ház. Az elhelyezésük az abban a korban szokásos módon történt. Egy szobában három család lakott, és egy konyhában hat család részére főztek.

    A major körül nádas terült el. Sarród községből csak hajóval lehetett kijutni. Ez a hajóút ma is megvan, az országút mellett lévő, széles vízelvezető árok. Erre nagy szükség volt, mert a Fertő tó vize a sarródi kertek alját mosta abban az időben. Gyalogos összeköttetés Pomogy községgel volt.

    A földtulajdonos Herczeg Esterházy nem tartja szükségesnek a föld megművelését ezen a vad, kietlen vidéken, ismeretlen helyen, ahol még a madár sem jár. Ezért is kapta Mekszikópuszta ezt a nevet. Inkább bérbe adja a földeket.

    Az első bérlő az olasz származású Magetti volt, aki Mekszikópuszta közvetlen környékét bérli. Később mind több területet hódítanak el a Fertő tótól, teszik alkalmassá a megművelésre. Többen is béreltek ki szántóföldet és legelőt. Farád községből Fésűs, Jobaházáról Borsodi nevű bérlő. Komárom és Ürmény is ott van a bérlők között. A dűlők a bérlőkről kapják a neveiket, melyek a mai napig használatosak. Így van: Borsodi-dűlő, Komáromi-dűlő, Ürményi-dűlő, Kis-Fertei-dűlő.

    A Kis-Fertei-dűlő onnan származik, hogy a Fertő vizének a maradványait itt csapolták le legutoljára.

    Borsodi bérlő a mocsáron keresztül cölöputat épít, ez kb. 80-100 méter hosszú. Ennek maradványait akkor találták meg, amikor a csatorna átereszét megásták.

    Érdekes elnevezés Szúnyog hodály is. Rengeteg szúnyogjáról kapta a nevét. Az uradalom idején a csikókat itt nevelték. A hodályt lebontották, és anyagát nemesebb célra használták fel. /Fertőszéplaki kultúrterem/

    A major mellett terül el kb. 200kh. terméketlen Szikes. Nép nyelvén „Cikes”. Nevét a sziksóról kapta. Nádas rész volt, ide jártak legelni a cselédek marhái, szélkútróll pedig figyelték a járást.

    Lecsapolása 1941-ben megtörténik. Megássák a Határárkot, mely közvetlenül a határon húzódik, és ezzel a mocsaras területet sikerül lecsapolni. A nádas kiveszik, a sziksó pedig mind jobban kivirágzik.

    A major bővítését 1902-ben kezdik meg, 2 x 6-os cselédház megépítésével.1940-41-ben tízes lakásokká bővítik őket.

    Minden családnak már volt egy szobája, konyhája, és egy kamrája. Méretei: szoba 4,80 x 3,80m, konyha 4 x 2,50m, kamra 4 x 1,50m alapterületű. Ez már szociálisabb cselekedet volt az uradalom részéről, mint az 1866-70-es építkezés. 65 konvenciós cseléd lakott itt, de voltak még ¾-es és ½-es konvenciós, és hónapos munkások is.

    Közvetlen felettesük a majoros gazda, aki felelős volt a munkaelosztásért és az elvégzett munkáért. Helyettese az algazda. A munkások közvetlen felügyelői a botos pallérok. Volt még raktáros, gépész, bognár, kovács, sajtmester, akik nélkülözhetetlenek voltak a mezőgazdasági munkákban. Az egész terület ura és parancsolója a tiszttartó.

    A konvenciósok ¼ évente kapták a fizetésüket, úgy pénzben, mint természetben.

    Évi fizetés: 1914-1919-ig.
    18q gabona
    5 korona készpénz
    10q tűzelőfa
    1200 négyszögöl föld
    lakás
    1 tehén
    1 sertés és ezek szaporulatai
    orvosi kezelés és orvosság.

    A majoros gazda 3200 négyszögöl földet, 2 tehéntartást, 2 sertéstartást szaporulataival, fű pénzt kapott többletként az éves konvenciósoknál. Ha nem volt tehén, akkor tehenenként 2-2 liter tejet kaptak.

    1919-ben a járandóság ugyanaz, mint 1914-ben, de ehhez jön még egy pár csizma a férjnek és családtagoknak, melyet 1920-ban és a további években már nem adtak meg.

    Csikósnak és gulyásnak egy fűbéres marha, ellátó gulyásnak borjúnként 50 fillér, teheneseknek tejszázalék, 20-30 korona, vagy pengő, juhásznak egy bárány után 6 fillér, egy liter tej után 5 fillér, kocsisoknak egy csikó után/ 6 hónap nevelés/ 5 korona, vagy pengő volt a jutaléka. A sajtmester minden legyártott sajt kg után kapja a 6 fillért, ha a zsírtartalom kevesebb volt az előírtnál, akkor 2 fillér büntetés járt kg-onként. A traktorosok 3000 kh leszántása után 270 ft jutalékban részesültek. A cséplőmunkások 100q elcséplése után ½ liter tejet, 200q gabona elcséplése után 1 liter tejet kapnak. A cséplő pallér ha elérte a kitűzött tervet, akkor 1q ocsut kapott. A munkaidő télen-nyáron egyformán napkeltétől napnyugtáig tartott. A major lakossága közvetlenül földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, de télen nádat aratott. A nádaratást kocérral, vagy tolókaszával végezték. A cseléd emberek gyalázkának is mondják a kaszahegyből készített kocért, melynek 1m-es fanyele van. Azért gyalázka, mert a kaszát szégyeníti meg.

    1919-ben Mekszikópusztán nem volt földosztás, de a szomszédos majorok területéből hasítanak ki termőföldeket. Ez a proletár föld.

    A végleges földosztás 1945 április hó 4-e után történik meg. Megalakul a földosztó bizottság.

    Élő Ferenc elnök
    Papp Géza
    Cs. Horváth István
    Horváth János
    Cs. Fekete János

    A földosztó bizottság első teendője a földek aranykorona szerinti összeírása és felmérése. I.-II.-III. osztályba sorolják a földeket, s minden minőségű táblából minden konvenciós cseléd 4 kh. 800 négyszögöl földet kap sorsolás útján. A lakásokat is felosztják, és az évek folyamán az építkezés sorrendjében le is bontják azokat. E bizottság tagjai:

    Élő István
    Takács István
    Köő Sándor
    K. Németh János
    Gombás Tibor

    1945 őszén „Földműves Termelő Szövetkezet” társulásba tömörülnek az új gazdák. Megindul az első társas gazdálkodás a felszabadult Magyarországon. Az új gazdáknak nem voltak meg a megfelelő munkaeszközeik, csak a nehéz uradalmi gépek álltak rendelkezésre. A megalakult FTSZ.-nek az alábbi vagyona volt:

    2 szamár
    2 szekér befogó nélkül
    15 csikó
    43 cseléd marha
    2 traktor
    3 cséplőgép
    1 arató kévekötőgép
    1 kovácsműhely
    1 bognár műhely teljes felszereléssel.
    A tagság 2q búza beadásával biztosítja az alaptőkét

    A megválasztott igazgatósági tagok:

    Élő István ig. elnök
    Papp Géza
    Köő Sándor
    Tarpai György
    Rosta István
    Dombi József
    Cs. Horváth István

    Megválasztották még a felügyelő bizottsági tagokat, pénztárost, és az ellenőröket.

    A szövetkezetben nem az elvégzett munka szerint fizettek, hanem az eltöltött órák száma után. Napi 10 óráért 12kg búzát fizettek, vagy a napi árnak megfelelő kg/Ft-ot. Az alapszabály nem írta elő, hogy hány négyszögölet kell megkapálni, egyelni, stb. Ez lazaságra vezetett. A szövetkezet vezetése célul tűzte ki, hogy a szövetkezet tagjainak 10 éven belül felépíti a háztáji lakásokat. A szövetkezet fizette a tagjai részére az adót, villanyt, orvost. A ledolgozott munkaórák után megtörténik a munkadíj fizetése. Egyegy gazda 60-80q gabonát kap, vihet fel a padlásra.

    A szövetkezet vagyona egy év után 270db állat, /ló, szarvasmarha, sertés/ 24db saját készítésű szekér befogóval, műhelyek, cséplőgépek, traktorok, és nagymennyiségű gabona.

    A szövetkezet egy évig volt csak életképes. A belső egyenetlenségek, a sok párt agitálása a szövetkezet ellen felbomláshoz vezetett.

    Az önálló gazdálkodás a kezdetét veszi.

    Nagyon megváltozik az élet. Az idősebbek nem tudják, hogy mi tévők legyenek. Erejük fogytán. Nem akarják elhinni, hogy az igazi szabadság csak most veszi kezdetét. Az élet újrakezdésének gondolata fogalmazódik meg bennük. A fiataloknál a magabiztosság, az önbizalom, határozottság látszik, és hallani is a hangjukon. Igyekeznek a földművelés nehéz és gondoktól terhes munkáját mielőbb elsajátítani. Önálló gazdává válni, de hogyan?

    Szükségét érzik annak, hogy elméleti tudásban is fejlődni kell a fizikai munka mellett. A „Szabad Föld Téli Esték” mozgalmát, és az „Ezüst kalászos” tanfolyamokat több éven át megszervezik, melyek nagyon látogatottak. Majd minden gazda megszerzi az „Ezüst kalászos” jelvényt. Gazdasági eszközeiket is beszerzik csekély ellenérték ellenében. Az összetartozás tudata már csak a rokonság között van meg, megindul a termelési verseny, ki tud többet, jobban termelni. Megszűnt a cselédsors, megszűnt az összetartozás. A tízes lakások sok haragot szülnek. Mindenki igyekszik a saját házát megépíteni, beköltözni, és a tízes cselédlakásokat mielőbb felszámolni. Ma már mindenkinek van új háza, szép kertje, önálló gazdasága, és elfelejtették a tízes házak szülte haragokat.

    1946-ban földműves szövetkezetté alakul át az 1945-ben megalakult szövetkezet. Célja a tagok részére biztosítani, fenntartani és javítani a mezőgazdasági gépeket. 1948-ban megnyílik az első szövetkezeti bolt, 5860 Ft-os árukészlettel. A tagság igyekszik megérteni a szövetkezet nehéz helyzetét, de örül annak, hogy 2 kg lisztért, cukorért, stb. nem kell 8-10km-t gyalogolni. A szövetkezet alaptőkéje az a 2q búza, melyet az 1945-ben alakult szövetkezet alaptőkéjeként biztosítottak. A jobb áruellátás érdekében fúzionál a mai ÁFÉSZ-szel, fertődi székhellyel, 1954-ben. A szövetkezetet Fertődön Uzorai Németh Imre igazgatósági tag, és Gombás Tibor felügyelőbizottsági tag képviselik.

    1952-ben a határőrséget Mekszikópuszta lakossága zászlóval ajándékozza meg. A zászlóavatás az egész major ünnepe. Az 1956-os forradalomkor (melyet a jegyzet írása idején ellenforradalomnak minősítettek) a határőrséget a védelmébe vette, tüzelőanyaggal, liszttel, és egyéb ételekkel ellátta, és személyes védelmével segítette a határőrséget.

    1959-ben a majori lakosok életében egy új életforma gondolata vetődik fel, a közös gazdálkodás gondolatáé. Megalakul a „Jövő útja” és a „Hajnal” Termelőszövetkezet. Átlagban 46Ft/munkaegységet keresnek.

    Most már szervezettebb a gazdálkodás és irányítás, és a munkához való hozzáállás is. Két év múlva „Bástya” néven egyesülnek. Egy falu egy szövetkezet. Munkaegységnyi forintjuk nem sokkal kevesebb, mint az egyesülés előtt. Pár évvel később megalakul a nagy termelőszövetkezet „Haladás”TSZ néven . Sarród, Mexikópuszta és Nyárosmajor egyesült .Az évi keresetük a fuzionálás óta nagyon változó.

    Az első iskolai oktatás 1905-ben kezdődik, melyet az iskolai anyakönyv is bizonyít. Az első terem az akkori követelményeknek is alig felelt meg. Vályog falas és egy teremből állott. Az első tanulók tanítója Belák Jenő, aki három évig dolgozott Mexikópusztán. 1919-ben Kraxner Rezső volt az iskola tanítója, de forradalmi magatartása miatt el kellett hagynia Mexikópusztát. A további sorsáról nem tudunk, a kutatás semmiféle eredményt nem hozott. A felszabadulás napjáig 1945.április 2-ig az uradalom volt az iskola fenntartója. Gondoskodik a tanulók taneszközökkel való ellátásáról, fűtésről és világításról. 1945-től Rk. Egyházközség az iskola fenntartója, s majd az államosítás után az iskola neve Állami Általános Iskola. Körzetesítés után Fertőd az iskola székhelye . Analfabéta nem volt.

    1956 nyarán a nép társadalmi hozzájárulásával (88 e Ft) megépül a 2.sz. tanterem , és megszűnik a délutáni tanítás . A továbbtanulás jogait most már élvezhetik a volt uradalmi cselédek gyerekei, és élnek is ezzel a joggal.

    A felszabadulás előtt a majorban két telepes rádió volt. Újság is csak egy-kettő járt (Friss újság).

    Felszabadulás után az igények és a szellemi szükségletek is megnőnek. A fiatalok megépítik a kultúrtermet, és megindul a szervezett politikai élet. Majd minden családnál van rádió és Tv. Újság majd minden családnak jár. Autó (16) életszükségletté válik. Autóbusz is segíti a kapcsolatot a fejlettebb községgel, városokkal. Az iskolai kirándulások is a kultúrigények kielégítését végzik.

    1945 előtt, amikor Fertőújlak (Mexikópuszta) lelkes dolgozóit még cselédembereknek mondták, el nem tudták volna képzelni, hogy az életszínvonal ilyen nagymértékben fel tud emelkedni. Ez már csak emlék az idősebbeknek is, és mese marad a fiataloknak is.

    Valamikor régen, amikor még összejártak kukoricát fosztani az idősebbek meséltek a fiataloknak, ez tetszett nekik, mulattak rajta, és megszólalásaik csak növelni tudták a vidámságot, és feledtetni a nehéz uradalmi cselédsorsot.

  • Fertőújlak történetének áttekintése

    Fertőújlak történetének áttekintése

    A Sarród Község Önkormányzatához tartozó, 137 lakost számláló település Sarródtól észak-nyugat irányban 9 km-re található, a festői környezetű Fertőzugban. Jelenleg a Fertő–Hanság Nemzeti Park fontos bázisa.

    A település létrejötte szorosan kötődik a Fertő tóhoz. Írásos feljegyzések az 1860-as évekre vezethetők vissza. A fennmaradt dokumentumok alapján a tó legnagyobb kiterjedését 1768-ban érte el. A XIX. sz. közepén viszont olyan szárazság volt, hogy a tó szinte teljesen kiszáradt. Valószínű, hogy ekkor, az 1866–70-es években épült Mekszikópuszta. Először 2 db hanyőr kunyhó épült. A Fertő lecsapolásával kezdődhetett el a mezőgazdasági termelés és egyben az építkezés is. A major bővítése 1902-ben kezdődött kétszer 6 lakásos cselédlakás megépítésével. 1940–41-ben bővítették 10-es lakássá ezeket.

    A major körül nádas terült el. Sarród községből csak csónakkal lehetett kijutni. Gyalogos összeköttetés csak Pomogy községgel volt. A föld tulajdonosa herceg Esterházy nem tartotta szükségesnek a föld megművelését ezen a vad, kietlen helyen, ahol még a madár sem járt. Talán ezért is kapta a település Mekszikópuszta nevet. Később a herceg által bérbe adott földbérlők neveit viselik ma is a település határában lévő dűlők (Borsodi, Fésűs, Komáromi, Ürményi, Kis, Fertei-dűlő). A település mellett terül el a kb. 120 ha terméketlen szikes. A határárok megásásával a még létező mocsaras területet is lecsapolták. A településen az 1866–70-es években 65 konvenciós cseléd lakott és egyéb hónapos munkások. Az Esterházy herceg birtokán dolgozó cselédek nem éltek fényesen, de az alapvető megélhetés biztosítva volt számukra. A II. világháború után földhöz jutott a Mekszikópusztán élő emberek nagy része. A földkiadó bizottság intézte a földkiadást, amely munka több évre elhúzódott. Mekszikópuszta Sarród községhez tartozó önálló major, önálló községgé kívánt alakulni. 106 volt cseléd fejenként 9 hold szántót, 5 hold rétet kapott. A földet mindenki sorsolás útján kapta. Nehéz volt elindulni a termeléssel, hiszen nem voltak megfelelő termelőeszközök, ezért 1945 őszén megalakult a Földműves Termelő Szövetkezet. 1946. szeptember 22-én készült Országos Földbirtokrendező Tanács jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a mekszikópusztai és lászlómajori földigénylőknek összesen 1447 kat. hold föld jutott. 1959-ben Mexikópusztán megalakult a „Hajnal” és a „Jövő útja” Termelőszövetkezet. 1961-ben a két szövetkezet „Bástya” néven egyesült, majd 1962-ben Sarród, Nyárosmajor, Mekszikópuszta termelőszövetkezetei „Haladás” néven egyesültek. 1970-ben Mekszikópuszta az Elnöki Tanácshoz folyamodott névváltoztatási kérelemmel, azóta Fertőújlak a település neve. 1971. május 5-én tartott alakuló ülésén a Nagyközségi Közös Tanács tagja lett Mekszikópuszta Fertőd gesztorságában, még további 5 településsel együtt (Agyagosszergény, Fertőendréd, Fertőszéplak, Nyárliget és Sarród). 1976-ban határozott a Nagyközségi Közös Tanács a vízhálózat kiépítéséről.

    A mekszikópusztai iskolatörténet is szorosan hozzátartozik a település történetéhez. Nagy a valószínűsége annak, hogy az iskolai oktatás az 1900-as évek elején kezdődött. Tantermi problémákkal küzdött sok-sok éven át az iskola vezetése. Az oktatás I–IV. és V–VIII. osztály elkülönítésével történt. Gombás Tibor igaz-gató és a többi tanító nagy lelkesedéssel nevelték, oktatták a mexikópusztai és a lászlómajori diákokat. Az igazgató megszervezte a felnőtt oktatást is, melyen az írásos dokumentumok alapján 26 fő végzett.

    1945-től a római katolikus egyházközség lett az iskola fenntartója. Ezt követte az államosítás az 1948–49-es tanévtől.

    A fertőújlaki templom

    Harangszentelés

    Harangszállítás, a háttérben uradalmi épület

    1923–24-es tanévtől, 1974–75-ig, az iskola megszűnéséig összesen 2443 tanuló végzett. 1975 szeptemberétől a település diákjai Fertődre, Fertőszéplakra, Hegykőre jártak iskolába.

    A fertőújlaki iskola épülete

    1956-os forradalom és szabadságharc után felállított szögesdrót nagymértékben korlátozta a bejutást a településre.

    A településen állomásozó határőrség szigorú ellenőrzés alatt tartotta az osztrák-magyar határt és sajnos a település lakosságát is.

    A két ország közti éles határtól 2 km távolságra kiépítették az előnyomsávot szögesdrótkerítéssel. Az a gazdasági kár, melyet ezzel okoztak, elenyésző volt, szemben azzal az erkölcsi, morális romlással, melyet talán még ma is érzünk az emberi magatartásokban.

    Az 1989–90-es rendszerváltáskor közigazgatásilag a település Sarród Önkormányzatához került. A privatizáció révén az önkormányzathoz került vagyon, majd a kedvező működési feltételek megfelelő fejlesztéseket tettek lehetővé.

    A fejlesztések egész sora valósult meg a településen. Útépítés minden utcában, a Fő és Petőfi utca közvilágításának korszerűsítése. A posta épületének felújítása, melyben helyet kapott az orvosi rendelő, az ifjúság klub és a közösségi ház is a postai feladatok ellátása mellett. Az ezredforduló után került felújításra, bővítésre a temetői ravatalozó. Új temetői kerítés és urnafal is épült.

    A cselédlakások közül napjainkban is álló épület

    Önkormányzatiság szempontjából a település ugyan Sarródhoz tartozik, a település fejlődő arculatának és önállóságának bizonyítékaként elkerült Fertőújlak zászlója és címere, melyet 1997. augusztus 10-én szenteltek fel. A fejlesztések sorát a temetőtől az osztrák határig megépült 3,7 km hosszú kerékpárút zárja. Reméljük, hogy ez a kerékpárút megnyitja a település fejlődését.

    Az elmúlt 10-15 évben a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatósága több fejlesztést is végrehajtott a településen. Megépült a Kutatóház, majd az ezredforduló után a határőr laktanya átalakításával a Csapody István Természetiskola és Látogatóközpont.

    A táj csodálatos növény- és állatvilága a teljes sokszínűségében tárul a látogatók szeme elé.

    Tavasszal megélénkül az élet a térségben. A nem mindennapi látnivalók vonzzák a turistákat.

  • Fejezetek a vasfüggöny történetéből

    Fejezetek a vasfüggöny történetéből

    Sarród történetének kapcsán alapvetően szükséges foglalkoznunk az országhatár történetének a térségre és településre vonatkozó hatásával.

    A határok definiálásával, tipizálásával és hatásrendszerük vizsgálatával kapcsolatosan több kutatás látott napvilágot. A kutatók közül kiemelhetők, a teljesség igénye nélkül Batten, D. F. – Johansson, B., Guichonnet, P. – Raffestin, C., Hansen, N., Martinez, O. J., Prescott, J. R. V., Ratti, R. kutatásai, magyar viszonylatban pedig Hardi T., Nemes Nagy J., Nárai M. – Rechnitzer J. tudományos munkái.

    A „határ” fogalmának értelmezése

    A „határ” definiálását az egyes tudományterületek és dokumentumok eltérő tartalommal határozzák meg.

    Az államhatár hatályos törvényi definícióját az 1997. évi Határőrizetről és a határőrségről szóló törvény adja meg. A katonai definiáláson kívül más tudományterületek meghatározásai árnyaltabb képet adnak a határ fogalmának tartalmi összetevőiről. Rechnitzer J. szerint: „A történelem folyamán, egészen a legutóbbi időkig, a határ politikailag meghúzott vonalat, illetve katonailag szigorúan őrzött területet jelentett két nemzet között. A határ egy olyan szimbolikus jel, és egyben az elkülönítetést kifejező valós terület-kijelölés, ahol az egyik állam hatásköre kezdődik, egy másiké pedig véget ér. A határokon belül az állam, mint a nemzetállami funkciók kizárólagos birtokosa és őrzője jelenik meg.” „A határok tehát az egyes nemzetek szuverenitásának jelképei, az elmúlt évszázadok folyamán inkább elválasztó, semmint összekötő szerepük érvényesült.”. Hangsúlyozza továbbá a határok fogalmának és jelentőségének átalakulását, melyet többek közt a napjainkban zajló globalizáció és integrációs törekvések is nagymértékben formálnak. Hardi T. megfogalmazásában „az államhatár egy olyan vonal, amely egy államot körbevesz, elválaszt más államoktól”.

    A „határ” fogalma természetesen az említett jogi, katonai, társadalomföldrajzi vagy politikai, földrajzi definiáláson túl további, más értelmezésben is kifejthető.

    Trianonig Sarród és Mekszikópuszta települések ugyan tágabb értelemben a nyugati határtérségnek tekinthető területen helyezkedtek el, de effektíve nem tartoztak a határövezetnek tekinthető zónába. A II. világháborút követő események nyomán viszont dominánsan a határ, a Vasfüggöny határozta meg a települések életét, fejlődési lehetőségeit. Trianontól kezdődően a határ elválasztó szerepe volt meghatározó. A rendszerváltás, az EU-csatlakozás nyomán viszont a határ összekötő szerepének érvényesülésére is lehetőség nyílik, a megnyíló határátkelési lehetőségeken és fejlődő kapcsolatokon keresztül.

    A Fertő menti határ a II. világháború végétől a Vasfüggöny lebontásáig

    Az 1945–49 közötti időszak

    A II. világháborút lezáró 1947. évi békeszerződés utáni ismételt területátadások ezt az osztrák-magyar határszakaszt nem érintették. A II. világháború végére a korábbi magyar határvédelmi rendszer összeomlott és nem funkcionált (Benedek, 2007). A határőrizeti szervek anyagi-technikai felszereltsége gyakran a minimális szintet sem érte el, kapcsolattartási lehetőségeik behatárolódtak. Megfelelő szabályzat és utasítások hiányában a parancsnoki állomány nem egyszer saját hatáskörű döntésekre hagyatkozhatott csak. A határforgalom ellenőrzését 1945. augusztus 17-től kezdődően a BM irányítása alá tartozó Határrendőrség látta el 26 kapitánysággal és 179 őrssel, mintegy 3950-4280 fővel.1946 tavaszától a határőrizet irányítását az újonnan létrehozott Határőr Parancsnokság vette át.

    1945–1949-ig a hivatalos határátlépés érvényes és szabályos útlevéllel, benne belügyi engedéllyel volt lehetséges. A több ország viszonylatában vízumkényszer állt fenn. Az útleveleket megvizsgálták, záradékolták (pecsét), nyilvántartást vezettek az utasforgalomról. A vonatokon a határvonaltól a határőrség járőrei ellenőrizték, hogy a járműre ne lehessen a határállomásig fel- és leszállni (kordonszolgálat). Az útleveleket a határrendőrség ellenőrizte. Ellenőrzéskor összeszedték az úti okmányokat és a hivatali helyiségben ellenőrizték az érvényesség mellett, hogy az utazó nem áll-e körözés vagy kitiltás alatt. A járműveket átkutatták. (Locsmándi, 2004)

    1949-ig a kishatárforgalom is funkcionált, a korábbi időszakhoz hasonló feltételek közt.

    A meginduló menekülthullám miatti politikai nyomás felvetette a műszaki zár építésének szükségességét, mely eleinte nem volt összefüggő és a soproni főirány vonatkozásában Bécsi út, Ágfalva, Kópháza Nagycenk, Pius puszta és Brennbergbánya térségét érintette.

    1948-49-ben a megbízhatatlannak ítélt személyek kitelepítése elkezdődött, ami a térség nem kisszámú németajkú lakosságát vette célpontul. Történelmi források alapján a fölosztható területek viszonylag csekély volta adta az egyik indokot, hogy mind a helyi végrehajtó szervek, mind pedig a kormányzat elkobzással jusson hozzá további szétosztható földterületekhez. (Ormos, 2007) (Glatz, 2000) (Haslinger, 1996) A térségben nagy arányban élő német nemzetiségű lakosságot érintő intézkedéseket a „kollektív bűnösség” ideologizált jelszava alatt megalázták, kisemmizték és elkergettek lakóhelyükről egy messzi, ismeretlen világba, pedig a Sopron és környéki településeken élő német nemzetiségűek kis százaléka tartozott csak a Volksbund vagy az SS tagjai közé. A történelmi hitelességhez tartozik, hogy kitelepítés a megszálló hatalmak tudtával és jóváhagyásával történt.

    A kitelepítések a háború eseményein túl fokozták, az itt lakók egyéni tragédiáját is.

    Leereszkedő vasfüggöny – a határ helyzete 1965-ig

    1949-től kezdődően gyökeres változások kezdődtek meg a magyar–osztrák kapcsolatokban is.

    A nemzetközi politikában, ebben az időszakban zajló események, Németország felosztása, az NDK, a KGST, a katonai tömbök megalakulása, a kínai forradalom győzelme, a szovjet atombomba előállítása, stb. véglegessé tették a két tömb szembenállását. Ausztria közeledése, semleges álláspontja ellenére a nyugati tömb irányába szintén a feszültség elmélyüléséhez vezetett. Megszilárdult a gyakorlatban is a keleti és nyugati tábor közötti egyre erősödő politikai-katonai feszültség, ami azt eredményezte, hogy az osztrák határon műszaki zár, jelzőrendszer és szigorított őrizet épült ki. 1950. január 1-től szovjet minta alapján hozták létre az Államvédelmi Hatóságot (ÁVH), ettől az időponttól az ÁVH-nak rendelték alá a BM Határrendőrséget és a HM Határőrséget.

    Ausztria még megszállás alatt állt, mégis a nyugati határon kezdődött meg a műszaki zár kiépítése. Kettős drótkerítést létesítettek az államhatárnak megfelelően Mosonmagyaróvár–Sopron–Szombathely–Szentgotthárd vonalában, ezt később elaknásították, illetve 60 magasfigyelőt és 60 úttorlaszt is kiépítettek (Balló, 2001) (Szűcs, 1973). A határtól 15 km-es övezetet foglalt magában. A határsávba csak rendőrségi vagy határőrségi engedéllyel lehetett belépni. A határövezeten belül 2 km-es szigorított sávot jelöltek ki, mely további 500 és 50 m széles sávra tagozódott. Az egyes övezetekbe csak írásos rendőrségi, illetve határőrségi engedély birtokában lehetett belépni. Az 50 m-es sávban csak határőrök tartózkodhattak. (Kanczler, 2007) Ezek az intézkedések érintették Sarród térségét is.

    A nyugati határok őrizetét 1954–55-ig kb. 5000 fő látta el. A határtól 6-8 km távolságban működő őrsök átlagosan 50-80 fővelműködtek. A zászlóalj-parancsnokságokhoz műszaki, híradós és felderítő alegységek is tartoztak. A határtól 15 km távolságig teljes lefedettséget igyekeztek biztosítani, melybe az ügynöki hálózat is beletartozott (Bella, 2007). 1952-től már a 20 km-es határövezetbe való belépés is csak engedéllyel volt lehetséges, azok számára, akik nem a határövezetben vagy annak közvetlen közelében laktak, ami Sopron szabad megközelítését is gátolta.

    A Határőrség munkáját segítették ebben az időszakban az ún. „hazafias együttműködő csoportok”, melyek határsértők elfogását segítették elő. (Benedek, 2007) 1951-től személyazonosítást végeztek az okmányok elvételekor és visszaadásakor is. A vasúti forgalom-ellenőrző pontokon (FEP) a vágány két oldalán is kordonszolgálat volt. A szigorú okmányellenőrzés az utazási idő megnövekedésével járt, sőt a vonatokat a határpontokon ismét ellenőrizték. A nemzetközi vonatforgalomban az útlevélkezelés 60-100 percet vett igénybe, de pl. 1955-ben a nemzetközi vonatjáratok száma csupán 3 volt. (Józan, 2007) 1950 nyarától minden Sopronból induló vonatot az országhatárig kísért egy járőr, ahol újra átvizsgálták a szerelvényt, mely csak azután léphetett osztrák területre. A belépő vonat részére szintén határőrkíséretet biztosítottak. A Fertőszentmiklós–Pamhagen–Neusiedl am See vonalon közlekedő szerelvényeken, melyek érintették Sarródot is, ekkor már nem volt hagyományosnak tekinthető személyforgalom, de különböző időszakokban a GySEV-nél foglalkoztatott magyar alkalmazottak, pályamunkások számára, munkájukból eredően lehetőség volt a napi szintű határátlépésre.

    Különösen Ágfalva és Pamhagen térségében fordítottak gondot ezekre az ellenőrzésekre. A vonatkíséréssel céljuk az volt, hogy a vonatokra való fel- és leugrásokat megakadályozzák, és az illegális határátlépést és csempészetet lehetetlenné tegyék. (Lovas, 2001) (Locsmándi, 2004).

    1955-től a vonatokon menet közben végezték az útlevél-ellenőrzést, be- és kiléptető karton gyorsította a nyilvántartást. A határforgalom minimális voltát jelzi, hogy 1955-ig átlagosan a kiutazó forgalom 25 000 fő, a beutazó 400.000 fő volt évente. (Bencsik, 2003)

    Az államhatárokon kívül a minél teljesebb izolációra törekvő politikai határok megteremtődése kiegészült a katonai-védelmi eszközöket is kiépítő határőrizettel.

    A Vasfüggöny, a hidegháború időszaka mind a térség, mind az ország számára olyan mértékű elszigetelődést, a történelmi kapcsolódási pontok, hálózatok rendszerének olyan mértékű megszűnését, szétzilálódását jelentette a korábbi nemzetközi kapcsolatokhoz képest, mely a történelem során eddig még soha nem állt fenn.

    Élet a Vasfüggöny mentén (Forrás: www.mult-kor.hu – 2004)

    Sztálin halála és az osztrák államszerződés aláírása után viszonylagos enyhülés következett be, melynek következtében 1955 októberében magyar kormánydöntés nyomán a BM Határőrség, illetve a MN műszaki csapatok megkezdték a nyugati határ aknamentesítését. Decemberig mintegy 10 000 akna megsemmisítése történt meg, majd tavasszal, májusban folytatódtak a munkálatok. A déli határszakasz aknamentesítése csak 1956 márciusában kezdődött, mivel az akkori megítélés szerint a jugoszláv határszakasz biztonsági szempontból nagyobb fenyegetést jelentett. (Balló, 1998)

    A magyarországi 1956-os népfelkelés, majd forradalom október–novemberi eseményeit követően a nyugati határszakasz a lakosság nyugatra történő menekülésének útvonalává vált. A forradalom után először kisebb számú, majd egyre népesebb csoportokban emigráltak a menekülők a megnyitott határon át. Mintegy kétszázezren hagyták el ekkor az országot, köztük jelentős számban a térség falvainak, városainak lakói. (Puskás, 1991) Nov. 3-án megszűnt az összefüggő határőrizet, mert a szolgálatban lévő teljes Bécsi úti határőrállomány is disszidált Ausztriába. (Locsmándi, 2004) (Bella, 2007) Jelentős volt Sarród és Fertőújlak térségében a határt átlépők száma a kedvező terepviszonyok miatt. Az osztrák oldalon menekülttáborok és irányvonatok várták a

    kitelepülőket. Az 1957. március 2-án meghozott magyar kormányhatározat a nyugati határ újbóli lezárásáról döntött, mely magában foglalta az újraaknásítást, a műszaki zár újratelepítését is, melyet 1957 áprilisa és júniusa között már el is végeztek (Léka, 1999) és egészen 1971-ig ennállt. A kordonszolgálat rejtetté vált. De az ellenőrzést továbbra is alapos volt.

    Mit is jelentett a térség határszakaszán a Vasfüggöny?

    A nyugati határszélen kialakított aknazár 2-3 kilométerre húzódott a határvonaltól, szélessége mintegy négy méter volt. Taposóaknákat telepítettek a területre műszaki terv alapján, és pontos térkép készült az aknák elhelyezkedéséről. Az aknazár mindkét oldalán meglévő 180 centiméteres drótkerítés „vadállatoktól biztosította” az aknamezőt, így annak működésére csak szándékos behatolásnál volt lehetőség. (Teke, 1999) Tulajdonképpen már az 1957. évi újraaknásítás során szóba került a műszakilag korszerűbb határőrizeti rendszer létesítése, de ezt a javaslatot, a források szerint (Léka, 1999) (Teke, 1999) elsősorban magas költségvonzata miatt elvetették.

    1964-re viszont a szakértők ismét felvetették a korszerűbb, Szovjetunióban is alkalmazott SZ-100-as jelzőrendszer vezetését, mely ugyan komoly fejlesztési költséggel járt, és határőrizeti létszámban sem jelentett megtakarítást, viszont a teljes körű mozgásérzékeléssel mégis hatékonyabb határvédelmet tett lehetővé. 1965-ben, az Ady-ligeti kísérleti szakasz tapasztalatainak alapján, a nyugati határszélen, elsőként a csornai és szombathelyi kerületekben kezdődött meg az új rendszer kiépítése, honvédségi és karhatalmi alakulatok bevonásával, az SZ-100-as elektromos jelzőrendszer, az EJR, kiépítése. (Léka, 1999) (Teke, 1999) A teljes rendszer 1970-re készült el. De a legfontosabb nyugati határszakaszokon 50 km hosszban, 10 őrs területén, 20 millió forintos költséggel, már 1965 decemberében üzemképes volt.

    A munkálatokhoz tartozott az aknazárak és drótakadályok eltávolítása, a határövezetben nagy kiterjedésben az erdőirtás, a vadfogó kerítés és jelzőkerítés kiépítése. 8-12 m széles nyomsávot alakítottak ki, és úthálózatot létesítettek a jelzőrendszer előtti és utáni szakaszon a megfelelő megközelíthetőség érdekében.

    A közvetlen határsávban, 24V-os gyengeáram működtetésű jelzőrendszert alakítottak ki, mely pontosan jelezte az őrsön (az elektronikus rendszeren keresztül), ha a jelzőkerítést valamilyen behatás érte. A jelzőkerítésnél pedig sziréna, illetve eltérő színű jelzőrakéták (a helyszín pontosabb behatárolására) riasztották a határőröket. A határsávban irány- és számadat alapján azonosított szektorok szerint történt a helyszín azonosítása. A jelzőrendszer közvetlen közelében kiépített manőverutak a határszakasz teljes hosszában gyors megközelíthetőséget biztosítottak a riasztási és szállítási feladatok ellátásához.

    A jelzőrendszer folyamatos működését hírvezetéksávok is segítették, melyek karbantartása folyamatos feladatot jelentett. A biztonságos működést segítette a vízelvezető rendszer kiépítése is. A közvetlen határvonalnál kialakított 4-5 méteres nyomsáv felszántott, felgereblyézett részén folyamatos ellenőrzés és karbantartást végeztek, melynek segítségével nyomon követhető volt minden, a nyomsávban végzett mozgás.

    Őrtorony a Fertő mentén (Forrás: www.mult-kor.hu – 2001)

    A terepviszonyoktól függően 5-20 kilométeres mélységben ellenőrzött terület tartozott még a teljes határsávba. Azokon a területeken, ahol a gazdasági tevékenység lehetséges, illetve engedélyezett volt, gazdasági kapukat alakítottak ki. A sávba való ki- és belépés kizárólag ezeken a kapukon bonyolódhatott, és természetesen csak határsávengedély birtokában volt lehetséges. Az EJR-rel ellenőrzött, közvetlenül az államhatárnál fekvő nyomvonal területén nem lehetett mezőgazdasági tevékenységet végezni, csak a határsáv terület határvonaltól távolabbi területein.

    A vízparti szakaszokon a határnyiladék tisztítását is rendszeresen elvégezték, hogy az átláthatóság biztosítva legyen, ebbe néha a környéken élőket is bevonták. A határsértőkkel szemben az ötvenes években még szigorú lőparancs volt érvényben, mely később enyhült.

    A deklarált cél a határsértési kísérletek 100 %-os felderítése volt, melynek érdekében telepítették és működtették az elektromos jelzőrendszert, a magas szintű harckészültség volt folyamatosan érvényben. A gyors reagálás elősegítését szolgálta a határőrök gépkocsival való szállítása a riasztási helyszínekre, az elkülönített riadócsoportok működtetése, a kisőrsök, tartalék- és mélységi őrsök rendszerének kiépítése és a rádiókapcsolattal rendelkező vezetési csoportok tevékenysége, határőrkutyák alkalmazása. „Sikeres határsértés” esetén szigorú vizsgálat, nemegyszer súlyos katonai bírósági ítélet volt az érintett katonák büntetése. (Teke, 1999)

    A jelzőrendszer működéséről a Fertőújlakon és Sarródon élőknek napi tapasztalataik voltak. Mindkét községből észlelhetőek voltak egyes területek riasztórakétái, illetve ezzel összefüggésben a katonai személyzet mozgása.

    A közvetlen határsávon kívül csapatfigyelő rendszer működött, amelynek feladatai közé tartozott a személygépkocsik figyelése, rendszámok, haladási irányok feljegyzése és az ellenőrző pontok részére történő előrejelzése. További információt biztosított a határ menti településeken kialakított önkéntes határőrcsoportok működtetése is, melyek 1964-től jöttek létre. 1966-tól a közvetlen határ menti települések közül a legtöbb „határőr község” megnevezéssel „funkcionált”, amely az önkéntes határőri munkahelyi szervezettségére is utalt. (Léka, 1990) A határ biztosításának „közvetett” eszköze volt, hogy a környéken élő, helyismerettel rendelkező, a terepet jól ismerő fiatalokat a térségtől távoli helyőrségekbe sorozták be, ezzel is csökkentve a „disszidálások” lehetőségét.

    A határőrizetet a térségben eltérő terepviszonyok között kellett a határőröknek elvégezniük. Például Sopron térségében a viszonylag sík terep jól belátható volt, könnyebb észlelést biztosított, míg a dombosabb, fás területeken nehezebb volt a határsértők felderítése. Sokan próbálkoztak Fertőrákosnál a tiltott határátlépéssel, mert azt hitték, hogy a sekély vízben, a vízi határon át könnyebben jutnak Ausztriába. Ezzel szemben a nádasban lévő csatornákban terepismeret nélkül nem tudtak tájékozódni, és az őrtornyokból érkező jelzés alapján a határőrök rocsókkal (rohamcsónakokkal) könnyen elkapták a határsértőket. Emellett „természetesen” a fertőrákosi vízi határ sem csupán szimbolikus határ volt. Hanem a vízben is elhelyeztek a határvonalnál látható és rejtett akadályokat. A Balftól Fertőújlakig húzódó szakasz egy részén széles nádöv tette szinte lehetetlenné a vízfelület megközelítését, míg például Sarród–Fertőújlak térségében, ahol viszonylag kedvező, sík terep, s leginkább a sekély Hanság-főcsatorna jelenthetett könnyen leküzdhető akadályt, a gyors reagálású helyi határőrség és a műszaki zár együttes hatása biztosította a határ védelmét. A környékbeliek elmondása alapján azonban úgy tűnik, a legszigorúbb időszakokban is akadtak jó helyismerettel rendelkező személyek, akik sikeresen „átsegítették” azokat, akik Ausztriába vágytak.

    A határvédelem nem hagyatkozott kizárólag a határsáv őrizetére. Jelentős volt ezen kívül még a közúti és vasúti tömegközlekedés határirányú ellenőrzése is, melybe beletartozott a Budapest–Győr–Sopron irányú, a Fertő-part vonalát is érintő vasúti és közúti személyforgalom hivatásos katonákkal, illetve civil ruhás megfigyelőkkel történő ellenőriztetése. A hatvanas évek közepéig közúti érkezéskor még Sopron előtt, ellenőrző pontokon is vizsgálták az érkezőket. A Sarródra, Fertőújlakra közlekedő buszokon is gyakran ültek olyan „barátságos” utasok, akik szívesen szóba elegyedtek az idegenekkel úticéljukról, ismerőseikről kérdezősködve.

    A határsáv zónájába csak megfelelő engedélyek és igazolványok birtokában lehetett civil személyeknek bemenni. A határsávengedélyek színüktől függően eltérő tartalmúak voltak. A határsávengedélyt kérelem alapján, elbírálás után, meghatározott időtartamra állították ki. A határsávból – annak kialakítása idején – már 1946-ot követően eltávolították a „politikailag megbízhatatlannak” minősített személyeket. A határsáv településein lakók távolabbi rokonai sem számíthattak kedvezőbb „automatikus ügyintézésre”.

    A határsávengedélyen kívül külön kérelmezett határvízi tartózkodási engedély tette lehetővé a határvizeken tartózkodást. Megadása betartandó előírásokat tartalmazott az éjszakai tartózkodás bejelentési kötelezettségéről, a szomszédos államhoz tartozó határterület megközelítési tilalmáról és az onnét jövő vízi járműben tartózkodókkal való érintkezés tilalmáról, a személyazonosság személyi igazolvánnyal történő igazolásáról és az engedély visszaszolgáltatásáról.

    Riasztás esetén a határsávban lakó települések lakói kivételével senki nem léphetett a közvetlen határsáv zónájába mindaddig, amíg a riasztás tartott. Előfordult, hogy ez a riadókészültség több napig is eltartott, ekkor, akinek saját földje volt a zónában, az sem léphetett be mezőgazdasági tevékenység céljából sem. (Teke, 1999)

    A működtetés során azonban az új rendszer hátrányai fokozottan jelentkeztek, amely a térség természeti adottságaival is öszszefüggésben voltak. Az egyik ok az volt, hogy a térség sajátos éghajlatának, növényzetének és állatvilágának következtében sok volt a téves riasztás, mert a rendszer időjárási változásokra, vadmozgásokra, ebből adódó vagy ezen kívüli műszaki-technikai hibákra is „bejelzett”. Ilyen, jelzőrakétás riasztást magam is többször megfigyelhettem. Igen jelentős, évente akár 1500 felett volt a téves riasztások száma, hiszen a vadfogó kerítések nem mindig biztosítottak a vadak ellen védelmet, mert a nagyvadakon kívül az apróvadak (nyúl, felrepülő fácán, stb.) is kiválthattak riasztást. Szintén kistérségi információnak számított, hogy mind a korábbi rendszer, mind EJR működése idején is léteztek olyan útvonalak, különösen a Fertő-parti területeken, melyeken „gyakorlott vezetővel” sikeres határátlépést valósíthattak meg a „disszidensek”.

    Mindemellett a határőrőrsökre igen nagy fizikai és anyagi terhelést rótt a határőrizet átlagos feladatai mellett a téves riasztásokból adódó gyakori készültség/készenlét, a folyamatos karbantartási és újratelepítési munkálatok megszervezése és kivitelezése. Természetesen nem segítette az EJR a szomszédos országok közti kapcsolatok normalizálódását sem. Bár elmondható, hogy a közvetlen életveszélyt jelentő aknarendszerhez képest sokkal kedvezőbb volt. (Léka, 1999) (Teke, 1999)

    A határ 1965–1989 között – „rozsdásodó vasfüggöny”

    A kapcsolatok 1964 októberében, Bruno Kreisky külügyminiszter budapesti látogatásától új fordulatot vettek. Aláírták a vagyonjogi és határügyi egyezményt, és a későbbiekben megállapodtak a diplomaták vízumkényszerének eltörléséről, aláírták a vám- és útlevélkezelési, a jogsegély-, a hagyatéki, az autóbusz-forgalmi megállapodásokat, továbbá kicserélték a határszerződések megerősítő okiratait. (Gecsényi, 2005) (Szörényiné, 1993) 1965-tól csak Ausztria felé volt kötelező a jegyzékelés. A járműveket továbbra is kiszállítással és átkutatással ellenőrizték. Kiemelt figyelmet fordítottak az NSZK állampolgárokra. Elkezdődött a turistaés látogatóforgalom növekedése. Fokozott figyelmet fordítottak az utasok magatartására. Érvényes útlevél mellett is megtagadható volt a ki- és beléptetés. Sopronnál még mindig kísérték magyar járőrök a vonatokat, de ők már nem ellenőrizték az utasokat és nem léptek be a vasúti kocsikba. Az utasokat nem ellenőrizhették, sőt a 1970–71-ben egyeztek meg arról, hogy az osztrák útlevélkezelők már a vonatokon elvégezhették az ellenőrzést.

    1970-től állampolgári joggá emelték a kiutazást a jogszabályokban szabályozott feltételek mellett. Nyugati országokba látogatóútlevéllel kétévente, turistaként (valutakiutalási engedéllyel) háromévente volt lehetséges utazni, de a kiutazási engedély megadását hatósági véleményezéshez kötötték.

    1970-ig a határ menti térség magyar oldalán a napi rendszerességű határátlépés nem volt jellemző, kis közelítéssel csak a GySEV által foglalkoztatott minimális számú magyar munkaerő számára
    volt lehetséges – ez volt az egyetlen „rés a Vasfüggönyön”. A vasutas dolgozók, mozdonyvezetők és pályamunkások számára külön, az útlevélhez hasonló átlépési engedélyt adtak ki, ami a pályaszakaszon történő munkavégzést tette lehetővé. Ez a határsávengedélynél komolyabb, keménytáblás igazolvány volt. A dolgozók viszont a pályát és építményeit nem hagyhatták el vele, tehát Ebenfurtból nem mehettek Bécsbe bevásárolni, a Sarród térségében dolgozók általában csak Pamhagen települést kereshették fel. A vonatvezetők és jegykezelők mozgása a vonathoz volt kötve, a pályamunkások viszont a teljes pályaszakaszon dolgoztak. A menedzsment tagjai általában normál útiokmánnyal rendelkeztek, éves osztrák vízummal. A kijáró magyar dolgozók normál fizetésükön kívül schillingben ellátmányt kaptak, mely elvileg arra szolgált, hogy napi szükségleteiket, étkezéseiket tudják finanszírozni, de általában ebből az egyes időszakok idehaza jól eladható slágerterméke: orkánkabát, nejlonharisnya, golyóstoll és kvarcóra „lett” (Józan, 2008). A vámrendelkezések lehetővé tették az ellátmány összegével összefüggésben változó összeghatárokig, összevonhatóan egyes árucikkek behozatalát, mely a vasúti dolgozók számára nagy kedvezményt és emellett üzleti lehetőséget jelentett. Fontos szerephez jutottak osztrák kollégáik révén a napi kapcsolatok terén is. Az osztrák vasutasok több esetben segítettek meghívólevélhez jutni kollégáiknak, vagy elintézték az osztrák banki befizetéseket, hogy ismerősük a BC-számla kedvezményeihez hozzájusson. (Jankó–Tóth, 2008)

    A ki- és beutazások könnyítése a határforgalomban a nyugati határon jelentős közúti forgalomnövekedéssel járt. Ebben az időszakban jelentkeztek elsőként konfliktusok a nagyobb forgalom miatti környezeti terheléssel kapcsolatban, és erősödtek fel azok a félelmek, hogy a nyitottabb határ a határ menti térségben a bűnözés növekedésével jár. 1990-ig Fertőd és térsége lakói csak a soproni határátkelőhelyet vehették igénybe.

    ÉvBeutazó külföldiekKiutazó magyarok
    195137 00025 000
    1955100 000100 000
    1956200 000Kb. 270 000
    1963921 000570 000
    19641,8 millió1,4 millió
    19676 millió1 millió alatt
    197816 millió5,4 millió
    198719 millió7,2 millió

    Az enyhülés időszakában a nyugati irányú gazdasági, kereskedelmi, közlekedési, turisztikai kapcsolatok újraéledése Sopron és a térség fejlődése számára új lendületet adott. A táji értékek védelme mellett megkezdődött a turizmus intenzívebb fejlődése, mely az időszak elején osztrák dominanciájú, majd a későbbiekben kiegyenlítettebb jelleget mutatott.

    Elsősorban a soproni térség gazdaságát jelentősen fellendítette az osztrák bevásárló- és szolgáltatásturizmus felfutása, mely a gazdasági szerkezetben a kereskedelem és szolgáltatások arányának növekedését eredményezte. A térségi gazdaság új szerkezete dinamikusabb fejlődést tett lehetővé, melynek iránya már ismét a nyitottabb nyugati határok irányába orientálódott. Sopron ismét a „nyugati kapu”, a nyugat–kelet irányú formális és informális kapcsolatok formálódásának intenzív területévé vált, mely lassan a város környékétől távolabbi területekre is kiterjedt. Ez a folyamat volt tapasztalható például a Fertődre és a hegykői termálfürdőbe látogató turisták számának növekedésével, melyhez kiépülő kereskedelmi és szolgáltatás profilú üzletnyitások kapcsolódtak.

    A nyolcvanas években zajló hazai és nemzetközi változásokmegérlelték az EJR felszámolásának igényét. A EJR felszámolásáról 1989. február 28-án döntött az MSZMP Politikai Bizottsága. 1989. június 27-én a világ érdeklődése a térség felé fordult, amikor Sopronnál Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter átvágta a Vasfüggönyt. Az 1989. augusztus 19-én Sopronpusztánál megrendezett Páneurópai Piknik eseményei csak kisebb mértékben érintették Sarród települést. Néhány eltévedt NDK-s turista ugyanis itt kereste a határátkelési lehetőséget.

    Ma már Sarród és Fertőújlak településeken nyoma sincs a Vasfüggönynek. A térség, ezen belül Sarród és környéke, fejlődésében meghatározó szerepet játszott a Fertőd–Pamhagen határátkelő 1990. évi megnyitása, majd a Fertő–Hanság Nemzeti Park megalakulása és a Világörökség-státus elnyerése.

    A Vasfüggöny egykori „vonala” mentén „zöld” túraútvonal (European Green Belt) kialakítását tervezik.

    A határ, amely egykor elzárta a térség és a többszáz éves múltra visszatekintő Sarród település nyugati kapcsolatait, most nyitva áll, és nem elválaszt, hanem összeköt.

    Idézetek jegyzéke

    1: A határőrizetről és a határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény. (In Sallai J.) (2004): Az államhatárok. Változó Világ 58., Press Publica Kiadó. p. 10.

    2: Rechnitzer J. (1999): Határ menti együttműködések Európában és Magyarországon. (In: Elválaszt és összeköt – a határ. MTA RKK, Pécs–Győr. p. 10.

    3: Hardi T. (2004): Az államhatárokon átnyúló régiók formálódása. Magyar Tudomány 2004/9. p. 991.

    Felhasznált irodalom

    Balló I. (1998): Die Ungarische Volksarmee im Warschauer Pakt. Möglichkeiten und geplante Aufgaben Richtung Österreich vor 1989. Österreichische Militärische Zeitschrift, 1998/2., Wien

    Bella J. (2007): Határőrség. Ex verb.

    Bencsik P. (2005): Az útlevelek ellenőrzése az országhatáron 1945–1989. Rendvédelmi Füzetek 11 (14). Budapest.

    Benedek J. (2007) (szerk.): Határőrség. Határőrség, Budapest.

    Csapody I. (1992): Természetvédelem Sopronban és környékén. In: Sarkady S. – Mécs L. (szerk.): Sopron és környéke 1922–1990. Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 203–230 p.

    Gecsényi L. (2005): Osztrák–magyar kapcsolatok 1945–65. História 2005/5., Budapest.

    Glatz F. (2000): Trianon öröksége. História 2000/4., Budapest. Haslinger, P. (1996): Hundert Jahre Nachbarschaft. Die Beziehungen zwischen Österreich und Ungarn 1895–1994. Peter Lang Verlag, Frankfurt a Main.

    Jankó F. – Tóth I. (2008): Változó erővonalak Nyugat-Pannóniában. Savaria University Press – NyME KTK Nemzetközi és Regionális Gazdaságtani Intézet, Szombathely – Sopron, 68. (88–89. p.), 70. (91–92. p.), 77. 88-92 p.), 78., 85. (84-87. p.), 183.

    Józan T. (2008): GySEV. Ex verb.

    Kanczler J. (2007): Határőrség. Ex verb.

    Léka Gy. (1999): A műszaki zár- és erődrendszer (vasfüggöny) felszámolása 1948–1989. Hadtudomány 9 (3–4), 161–166. p.

    Locsmándi Sz. (2004): Vasfüggöny nélkül- új kilátások Európára. Földrajzi Értesítő, Budapest, 331–336. p.

    Lovas Gy. (2001): 125 éves a Győr–Sopron közötti vasútvonal. Soproni Szemle 3., 297–318. p.

    Ormos M. (2007): A soproni népszavazás. www.soproninepszavazas.hu

    Puskás J. (1991): Migráció Kelet-Közép-Európában a 19. és 20. mszázadban. Regió – Kisebbségtudományi Szemle 1991/2./4.

    Szörényiné Kukorelli I. – Rechnitzer J. (1993): Győr-Moson-Sopron megye térszerkezete. Comitatus, Veszprém, (11–12). 73–76. p., (1). 57–72. p.

    Szűcs J. (1973): Vázlat Európa három történeti régiójáról. Magvető, Budapest.

    Teke A. (szerk.) (1999): Volt egyszer egy EJR. Győri Határőr Igazgatóság, Győr.

  • Elfelejtett katonák – Légvédelmitüzér-kiképzés Sarródon

    Elfelejtett katonák – Légvédelmitüzér-kiképzés Sarródon

    Most már kevesen emlékeznek rá, hogy az 1930-as évek második felében és a második világháború alatt a mi falunkban is volt légvédelmitüzér-képzés és lőgyakorlat. A mai nemzedékek erről nem is tudnak, és sajnos, a szakirodalmat átnézve, tanulmány sem készült kifejezetten az itt lévő gyakorlatokról. A Süttörön épült laktanyát is orosz (szovjet) laktanyának ismeri a jelenkor, pedig az az itt levő magyar katonáknak épült az 1940-es évek elején. Írásunk emléket állít azoknak a katonáknak, akik itt kapták a kiképzést, és innét kerültek a hadszíntérre vagy fontos objektumok, gyárak, hidak légvédelmére.

    Összegyűjtöttük a környékbeli visszaemlékezéseket, emlékiratokat és a szakirodalmat, kutattunk a Hadtörténelmi Levéltárban, hogy képet alkothassunk az itt zajlott eseményekről.

    Magyarországot az első világháborút lezáró békében súlyosan korlátozták fegyverkezésében, olyannyira, hogy önvédelmére sem lett volna képes. 1927. március 31-én a Nagykövetek Tanácsa hosszas vita után megszüntette a külföldi katonai ellenőrző bizottság működését, ezután az állandó ellenőrzések helyett alkalmi ellenőrzések lettek.

    1927-ben a Koronatanács határozatot hozott a hadsereg és a légvédelem fejlesztéséről.

    Az 1930-as évek technikai fejlődése nyilvánvalóvá tette a légierő jelentőségét a hadviselésben. Európában mindenhol fejlesztették a légierőt. Mivel Magyarországot korlátozták légiereje kiépítésében, a repülőgépek elleni védelem elsősorban a légvédelmi tüzérség feladata lett.

    A trianoni békeszerződés előírta, hogy hadianyagot nem vásárolhatunk, ezért 1929-ben a Honvédelmi Minisztérium úgy döntött, hogy a svéd BOFORS Művek 80 mm-es légvédelmi ágyú licenszét vásárolja meg, és az ágyúk itthon, Diósgyőrben kerülnek gyártásra. Ez a típus a maga korában egy kiváló, több országban rendszeresített légvédelmi ágyú volt. Magyarországon a 29M jelzést kapta. Továbbfejlesztett változatai a 29/38M, 29/44M azonosító jelzésű ágyúk voltak.

    Bofors 29M légvédelmi ágyú (1)

    1932-ben a Honvédelmi Minisztérium speciális légvédelmi szakképzést rendelt el. A képzés tiszti lő-, távmérő-, és figyelőiskolát is tartalmazott. A képzések 8-12 hétig tartottak. Ebben az évben került sor az általános hadkötelezettség bevezetésére.

    1933-ban megalakították az Országos Légvédelmi Parancsnokságot.

    1936-ban rendszeresítették a hadseregnél a 40 mm-es 36M légvédelmi gépágyút, ennek feladata az alacsony és nagy szögsebességű célok leküzdése volt. Szintén a BOFORS cég licenszét vásárolták meg, és Magyarországon kerültek legyártásra. A MÁVAG Rt. gyártó cég később külföldi megrendeléseket is teljesített ebből a fegyvertípusból.

    36M légvédelmi gépágyú tüzeléskor (2)

    36M légvédelmi gépágyú, tele lőszerrel (3)

    Az 1938-ban meghirdetett ún. „győri programban” a magyar kormány ütőképes hadsereg megteremtését tűzte ki célul nagy anyagi áldozatokkal.

    E rövid történeti áttekintés után térjünk vissza régiónkba.

    A szakirodalom eszterházai központi lőtérről és légvédelmi tüzérképzésről ír. Tudnunk kell azonban, hogy Eszterházán és Süttörön nem volt lőtér. Eszterházán a parancsnokság székhelye volt, melyet a kastélytól keletre, a Süttör felé lévő, a 20. század második felében fiúkollégiumként működő, a hercegségtől kapott épületben helyeztek el.

    Az egykori Magyar Királyi Honvéd Légvédelmi Tüzér
    Központi Iskola Tanosztály-parancsnoksági épülete ma (4)

    Eszterházán a hercegség – amint egy emlékiratból tudjuk – az úgynevezett kocsmaház épületét, (ma Haydn-vendéglő és -söröző) adta át szállásul a katonaságnak.

    Süttörön a templom mögött lévő Esterházy uradalmi major épületeit használta a katonaság. A kiürített és megtisztított istállókban, gazdasági épületekben szállásolták el a legénységet, a felszereléseket és az ágyúkat.

    A süttöri temlom mögött leponyvázott légvédelmi gépágyúk a laktanya építése előtt (6)

    Részlet a térség légvédelmi fejlesztéseiről szóló, a Honvédelmi Minisztériumban 1943. március 9-én felvett jegyzőkönyvből (7)

    Később, az 1940-es évek elején, a háború alatt itt kezdett épülni a laktanya, amelyet a szovjetek csak 1956 után foglaltak le és bővítettek, addig a magyar katonaság használatában volt. A katonaság többi részét Süttörön, házaknál szállásolták el.

    Eszterházától északra, a pomogyi út mellett, a peregházi uradalmi major lett a lőszerraktár. Elkerítették és állandó őrséget állítottak. A háború után az ott maradt lőszerek valahogy berobbantak. Napokig tartottak a robbanások, és égett a tűz a raktár helyén. Ezt követően a még ott maradt lövedékeket megsemmisítették.

    A tulajdonképpeni lőtér Sarródon, Lászlómajorban és Fertő-széplakon volt. Mindkét esetben a lőirány a Fertő tó felé irányult. A katonai parancsnokság döntésében, hogy ide hozták a lőteret, vélhetőleg az volt a meghatározó szempont, hogy a lőgyakorlatok és a lőirányok lakatlan helyen, a Fertő tó felett legyenek. Később Fertőszentmiklóson is voltak ütegek, ezek lőirányát nem tudjuk.

    A lőteret mindkét faluban, a falutól nem messze, északi fekvéssel alakították ki. Sarródon a Rév nevű út végén jobbra, a Kelemente-pataktól északra, az abban az időben legelőként használt területen, az úttól keleti irányban, kb. 1 km távolságra volt a lőtér. Itt voltak a már említett 29/M és 36/M rendszerű légvédelmi ágyúk. Fertőszéplakon körülbelül a mai Ady Endre utca végén voltak a 29M légvédelmi ágyúk, a Rákóczi utca végén pedig a gépágyúk. Ez a terület akkor még beépítetlen terület volt.

    Sarródon kezdetben repülőgépek is voltak, amelyek valószínűleg célrepüléseket végeztek a mérési gyakorlatokhoz. Ezek részére tábori, ponyvával borított hangárokat építettek. A repülőgépek Bücker 131és Focke Wulf 56 típusúak voltak. Ez a „reptér” nem mindig volt használatban. Erba Odescalchi Sándor herceg emlékiratában (8) olvashatjuk a következőket: „Gyakorlataink színhelye a sarródi repülőtér volt, ha ugyan lehet nevezni repülőtérnek a helyet, ahol nem szálltak le és fel repülők, hanem a Fertő tó felett repültek, maguk után húzva a »célt«, melyre mi lőttünk ágyúinkkal.” A környező falvak öregjei is emlékeznek reptérre, nemcsak a sarródiak.

    A repülők előteremtése nem volt könnyű feladat az országot érintő fegyverkezési korlátok miatt. Eleinte Caproni 97 és Heinkel gépekkel vontatták a célzsákot, ami a repülők mozgásának szimulációjára szolgált. Ezek a gépek viszont lassúságuk miatt nem tudták a harci helyzet gyorsaságát visszaadni, mivel ehhez 350-400 km/óra sebességre lett volna szükség. Később a 2. repülőezred szombathelyi I. bombázó osztálya küldött Junkers 86 típusú gépeket, melyek a célzsákot húzták.

    Repülős és tüzér katonák Horváth Ferencné, szül: Bors Klára (balra) szülőházának udvarán (9)

    Focke Wulf 56-os repülőgép (valószínűleg kényszerleszállás után) a sarródi legelőn (10)

    Junkers 86 gép magyar felségjelzéssel

    A műszerek és a felszerelések számára kisebb épületeket emeltek. Ezeket az épületeket az 1945-ös földosztás után az bontotta le, akinek éppen a földjére jutott. Így volt ez Fertőszéplakon is. Mérőműszereket helyeztek el Nyárosmajor környékén is (11). A nappali lőgyakorlatokat délelőtt tartották. Repülőgép vontatta célzsákokra tüzeltek, melyekkel a repülők a Fertőszentmiklóstól délnyugatra fekvő lesvári repülőtérről szálltak fel. A gyakorlat időpontját az akkori helyhatóság kihirdette. Arra az időre tilos volt azokra a földekre menni dolgozni, amelyek a lőirányba estek. A lelőtt célzsákok anyagából a helyiek ruhákat varrtak.

    A lesvári repülőtér épületeinek alaprajza (12

    Éjjeli lőgyakorlatoknál beüzemelték a fényszórókat. Sarródon ezeket a mai Ady Endre utcától északra, az ún. Kis-Séd nevű dűlőn helyezték el. Egy éjjeli lőgyakorlatot Magyarország kormányzója, Horthy Miklós is meglátogatott. Ezt a helyiek a látogatás után a katonáktól tudták meg.

    1,5m átmérőjű Siemens-reflektor (13)

    Az éjjeli gyakorlatok távolról jól láthatóak voltak, és a környék falvaiból is figyelték őket. Azért is volt ez látványos, mert a 29/M légvédelmi ágyú gránátjai a levegőben robbantak. A lövedékén lévő időzítő a gránátot megadott magasságban, a cél közelében robbantotta, repeszeivel találva el a célt. Ezek a robbanások, a reflektorok fényei és a 36/M gépágyúk nyomjelzős lövedékei a visszaemlékezések szerint érdekes látványt nyújtottak.

    A 29M légvédelmi ágyú lövedékének időzítője

    A gyakorlatok a térségben tavasztól őszig tartottak. A helyiek visszaemlékezései és a megtalált források szerint a székesfehérvári, miskolci, bajai, budapesti légvédelmi tüzér iskolaosztály katonái gyakorlatoztak itt.

    A helyiek és a katonaság jól megvoltak egymással. A tisztek módosabb gazdák tisztaszobájában laktak, a legénység pedig pajtákban. Sarródon a tábori konyha Élő József (Goda Mátyásné sz. Szanyi Erika nagyapja) udvarában volt felállítva. Ezen a széles gazdatelken (ma Fő utca 9–10. szám) egy ház állt, később épült a 10-es számú ház.

    Ételosztás Sarródon, Élő József udvarán (14

    A képen a két civil, Élő József és felesége (15)

    Fertőszéplakon a helyi nagyvendéglő (a mai óvoda) épületében volt a konyha. Simon Gyula házában (a ház helyén ma unokája, Horváth Béla háza áll) volt a napi parancskihirdetés. Irodát és gyengélkedőt (egészségügyi rendelőt) rendeztek be itt.

    Háttérben Simon Gyula háza, a padon középen ülnek:
    balról Élő Lajos és Simon Gyula (16)

    Vasárnaponként a templomban külön mise volt a katonáknak. Hősök vasárnapján (május utolsó vasárnapja) a katonák ünnepséget tartottak és díszmenetben adtak tiszteletet a hősöknek. Fertőszéplakon és Süttörön is részt vettek a vasárnapi szentmisén.

    A katonák élete pontos napirend szerint zajlott. Reggel kürtszó jelezte az ébresztőt, este 9-kor pedig a takarodót. Esténként jutott idő a szórakozásra is. A helyi futballcsapat focizott a katonákkal, barátságok, szerelmek szövődtek. Két helyi lány itt szolgáló katonához ment férjhez. Erba Odescalchi Sándor herceg így emlékszik a Sarródon töltött időkre: „Nem tudtam megérteni a két Tiszát (grófot), akik valóságos alkoholraktárat tartottak lakásukban, és minden nap autójukon valamelyik közelebb fekvő városba mentek egy-két tisztünkkel mulatni.” A herceg éppen az ellenkezőképpen élt. „(…) Egy sarródi család új, rendes házának magasföldszintnek nevezhető utcai szobájában laktunk.” (Élőék vagy Simonék háza? – a Szerzők) „(…) Titokban a falu másik helyén is béreltem egy szobát (amelynek a mi modern szobánkkal ellentétben még döngölt földpadlója volt), és ha megneszeltem, hogy vendéget kapunk, odamentem, hogy egyedül lehessek.” Itt írta ókeresztény tárgyú könyvét: „Mégis három évbe fog telni, míg elkészül és megjelenik a könyv, melyen itt dolgoztam, és amely ma is a kedvenc könyvem: A vakok látnak.”

    1944-től megszaporodtak az ellenséges repülőtámadások.

    Magyarország légoltalmi körzetei a háború alatt

    Ebből az évből maradt fenn a Hadtörténelmi Levéltárban a tüzériskola Tűzharci napok nevű naplója, melyből megtudjuk, mikor lőttek az ellenséges amerikai és angol gépekre a sarródi lőállásokból. 1944. áprilistól novemberig 21 ilyen nap volt.

    1944. július közepén a nagyváradi Magyar Királyi Gábor Áron Tüzér Hadapród Iskola légvédelmi tüzér növendékei is itt gyakorlatoztak (18). Mivel a sarródi és a széplaki lőtér foglalt volt, egyes lőállások csak meghatározott ideig álltak rendelkezésre. Ágyúikat Petőházán állították fel, gyakorlatozásra (pl. célbemérés stb.), de tűzparanccsal, ha ellenséges repülőt látnak. Ekkor Bécs, Bécsújhely irányából olaszországi bázisukra visszatérő bombázókat lőttek le. A fertőszéplaki lőtérről is lőtték az ellenséges amerikai bombázókat. A fertőszéplaki ütegekre bombákat dobtak le, ame-lyek célt tévesztettek. A bombatölcséreket a helyi lakosság temette be. (A mai Rákóczi utca végén voltak ezek a bombatölcsérek.)

    1944 márciusa után a térségben a németek lokátort is állítottak fel „Albatros” fedőnévvel (19). A lokátorok előtt ún. „fülelő”-ket használtak, a repülőgépek motorjainak hangját észlelték ezzel. Amint az 1944. szeptemberi névjegyzékből látjuk (a képen), Sarródon is volt ilyen készülék.

    Goerz-féle légvédelmi fülelőkészülék (20)

    Névjegyzék az 1944. szept. 17-én tűzharcot folytatott
    katonákról, sarródi keltezéssel (17)

    1945 tavaszán a front közeledtével az itt lévő alakulat nyugat felé vonult, felszereléseiket elvitték. A nem üzemképes repülőket felgyújtották. Az akkori repülőtér helyén elő is került egy Junkers 86 gép motorjának adattáblája és egy Bücker 131-es gép össze égett roncsa.

    1945 tavaszán a szovjetek a sarródi legelőn lévő „repülőteret” a helyi lakossággal rendeztették, a mélyedésekbe téglákat hordattak, de a lesvári „reptérre” is vittek sarródiakat munkára. Azonban mégsem került sor a sarródi kifutópálya használatára.

    Az 1945 után következő országvezetők, talán a nyugati határ közelsége miatt, megszüntették az itt lévő légvédelmitüzér-képzést. Ezzel véget értek a Fertő-parti lőgyakorlatok.

    rváth Dori Nándor jóvoltából, aki a süttöri (Fertőd) dalárda tagja volt évtizedekig, megmaradt a légvédelmi tüzérek indulója. Sajnos, a dallamot nem tudtuk lejegyezni.

    „Kék csillogás az égbolt,
    Messze néz a két szemünk,
    Kéklő messzeségből repülnek ellenünk.
    Tűz hull reád az égből,
    Tűzbe néz a férfiarc,
    Száz halál, de mit se számít
    Mind dicső a had.
    Két karunk az ágyún,
    Üsd, vasat ragadj,
    Víg dalunk kiálltja, üsd!
    Ne hagyd magad, előre!
    Kél a messzeség ködéből,
    Miránk ragyog a győzelem,
    Szép hazám, teérted él
    a légvédelem.”

    Végezetül szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik emlékezéseikkel feltárták előttünk a múltat. Sajnos, már nincsenek mindannyian köztünk.

    Sarródon (abc-sorrendben): Barcza Erzsébet, id. Élő László, id. Honyák Lajos, Horváth Béláné, szül. Simon Anna, Horváth Ferencné, szül. Bors Klára, Horváth (Tisza) Gyula;

    Fertőszéplak: Baán Jenő, Locsmándi Alajos, Locsmándi Kálmán, Varga Lászlóné;

    Fertőd: Horváth Dori Julianna, Horváth Dori Nándor, Kuslics Vince

    Jegyzetek

    1: A képet Horváth Gábor (Sarród) bocsátotta rendelkezésünkre.

    2: A képet Horváth Gábor (Sarród) bocsátotta rendelkezésünkre.

    3: A képet Horváth Gábor (Sarród) bocsátotta rendelkezésünkre.

    4: A Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívumában, Leltárszám 88532. Helyszám: D/III. 27. található az a kép, melyen erre az épületre van kiírva a parancsnokság neve.

    5: Nagy Pál visszaemlékezései
    (mek.oszk.hu/08300/08399/html/nagy_pal_001.html)

    6: A képet Áder Attila (Kapuvár) bocsátotta rendelkezésünkre.

    7: Hadtörténelmi Levéltár: Katonai objektumok VII. 88. doboz, Eszterháza légvédelmi iskola… tervrajzok, iratok 1942–1944.

    8: Erba Odescalchi Sándor herceg: Testamentum I. Dovin Művészeti Kft. Budapest 1991. 260. o.

    9: A képeket Horváth Ferencné, szül. Bors Klárától, Posta Károlyné édesanyjától (Sarród) kaptuk.

    10: A képeket Horváth Ferencné szül. Bors Klárától, Posta Károlyné édesanyjától (Sarród) kaptuk.

    11: Biró Mihály: Emlékezések életem eseményeiről = buday-biro.hupont.hu/10/biro-mihaly-1920-1resz

    12: Hadtörténelmi Levéltár: Katonai objektumok VII. 93 doboz, Fertőszentmiklósi repülőtér

    13: A képet Horváth Gábor (Sarród) bocsátotta rendelkezésünkre.

    14: A képet id. Goda Mátyásné bocsátotta rendelkezésünkre. A második képen az ő anyai nagyszülei láthatók.

    15: A képet id. Goda Mátyásné bocsátotta rendelkezésünkre. A második képen az ő anyai nagyszülei láthatók.

    16: A képet id. Horváth Béláné szül. Simon Anna bocsátotta rendelkezésünkre. A padon ülők közül jobbról a második édesapja Simon Gyula.

    17: Hadtörténelmi Levéltár: II. 1699. 42. doboz

    18: Horváth Gyula – Tóth József: A Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzér Hadapród Iskola története 1941–45. Budapest, 1997.

    19: Dr. Barczy Zoltán – Sárhidai Gyula: A magyar királyi honvédség légvédelme 1920–1945. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2010. 55. o.

    20: A képet Horváth Gábor (Sarród) bocsátotta rendelkezésünkre.

    Felhasznált irodalom

    Barcy Z. – Sárhidai Gy. (2008): A Boforstól a Doráig. A magyar légvédelmi tüzérség 1914–1945, Légi győzelmek 1914–1945. Petit Real Kiadó, Budapest.

    Barcy Z. – Sárhidai Gy. (2010): A magyar királyi honvédség légvédelme 1920–1945. Zrínyi Kiadó, Budapest.

    Barcy Z.: A magyar légvédelmi tüzérség fejlődése a Horthy-korszakban. Kézirat I–VIII. Hadtörténelmi Levéltár.

    Berkovics G. – Horváth M. (1999): A magyar légvédelmi rakétaés tüzércsapatok rövid története. Egyetemi tansegédlet, ZMNE.

  • Sarród Története

    Sarród Története

    Kötetünk e fejezetét 1937-ig Dr. Élő Dezső Sarród monográfiája című könyvéből, 1937-től 1992-ig pedig a Ferenczi-házaspár kéziratban meglévő munkájából állítottuk össze – kiegészítve a szerkesztők által fontosnak ítélt információkkal.

    Sarród mai neve az okiratokban a következő változatokban fordul elő: Saro(l)d, Sarud, Saruld (1313), Soruld (1334,1356,1359), Sorud (1386, 1418), Sarod (1420), Saruold (1432), Sarold (1467), Sarród (XVII. sz-tól).

    A Sarródot először említő okiratból (1313) tudjuk meg, hogy Sarród rendezett nagy falu, melynek bírója van.

    Sarród mai neve és a régi okiratokban használt elnevezések között lényegesebb eltérés nincs.

    A község egy régi pecsétjén „Sigilla in oppido Sarród” körirat látható. A XIII. század második feléből ered az az esztergomi okirat, amelyen e pecsét található. Sarród ebben az időben számottevő központ lehetett, a Hanság szélén menedék, mentsvár szerepét tölthette be. Laza talajú, mocsaras környéke tette alkalmassá e szerepre. Feltételezhetjük, hogy az egyházi élet élénk volt, ezt bizonyítja a pecséten lévő kis templomunk rajza. És ha deszkából vagy bármiből is készült e templomocska, annyi bizonyos, hogy fontos szerepet töltött be a sarródiak életében. Ezért is került a pecsétünkre.

    Sarród jobbágyfalu volt. Az Ostffy-család birtoka 1334-ben, amelynek az utódai 1359-ben megosztoznak a vasvári káptalan előtt. Sarród Ostffy Jánosnak jut. Ugyancsak az 1359-es okiratból tudjuk azt is, hogy az Osl-nemből való Bresztolci-család is jussosul a sarródi, széplaki és sárkányi földekből.

    1368-ban a vasvári káptalan jelenti Nagy Lajos királynak, hogy Ostffy János két sarródi jobbágyát Nagymartoni Lőrinc fia, Miklós, fogságba vitte. A csepregi törvényszék ítélkezik ez ügyben, ahol háromszáz tanú a hatalmaskodás elkövetéséről, ötszáz tanú az ellenkezőről tanúskodik.

    Még a XV. század végén kapcsolódott be Sarród birtoktörténetébe a Czikó-család két ága, a baszti és a pomázi ág.

    A XIV. század végén Bebek Miklós országbíró ítélkezik Agyagosi Péter és Domokos bán fia, Miklós és Asszonyfalvi János fia, Ferenc között lévő perben, amely Sarród birtokért folyt.

    A falu helye gyakran változhatott, amint a Fertő víze nőtt, avagy csökkent az évszázadok folyamán. Erre enged következtetni az 1420-ban kelt okmány. Az Asszonyfalvi Ostffy Gergely a maglóczai birtokrészét az összes haszonélvezeteivel átengedi a csornai prépostnak és a konventnek. Ennek fejében a konvent a sarródi birtokából faluhelynek a Fertő mellett 60 holdat átenged Ostffynak.

    1428-ban Ostffy Gergely Molnári Péter fiait testvéréül fogadja és Zala-, Sopron megyei birtokait, így Sarródot is rájuk ruházza.

    Az Ostffy-család címere

    1431-ben az Ostffyak a csornai konventet a sarródi birtokrészükbe iktatják. A beiktatást Garai Miklós nádor megbízásából a győri káptalan végzi. A sarródi Fertő-rév 1420-ban az Osly-családé.

    Osfi László főispán és unokatestvére Benedek, Maglócza nevű birtokát, melyet nőrokonuk, Asszonyfalvi Lökös leánya, Olka el foglalt, a csornai conventnek Sarród nevű birtokáért csereképpen viszaadják.

    A budai káptalan előtt Bodófalvi Ferenc deák, Baszti Czykó Gáspár, Pomázi Czykó János leányát, Katalint, óbudai Porkoláb Andrásnét Németi, Farád, Csorna, Beled, Sárkán, Sarród, Széplak nevű birtokokból kielégítik (1498).

    Sarród német nevét: „Schrollen”-t az 1457-es okirat említi először.

    II. Lajos király 1524-ben Ostffy Lászlótól elveszi összes birtokait, mivel testvérét megverte és megölte. Ekkor lesz Sarród felsőlendvai Szécsi Tamás, Vas megyei főispán tulajdona.

    A XVI. század 40-es éveiben Ostffy Jakab, László és Domonkos, a század második felében Jakab, Tamás és Mihály voltak a család ősi ingatlanainak urai. A Nádasdyak is kaptak Kanizsay Orsolya kezével együtt két portányi birtokrészt.

    A falu története összefügg a Fertő tavával, amelynek partján Sarród épült. Eleinte halászat jelentősebb tevékenység volt, mint a mezőgazdaság.

    A XVI. század közepéig a tó vízfelülete állandóan növekedett, de a század második felében (1568) már visszahúzódik. Ez a halászatnak sokat ártott. Amit megérzett Bécs városa is. Kérésére az udvari kamara küldöttjei kiszállnak vidékünkre és megjárják Apetlon (Bánfalva), Pomogy, Szentjános, Sarród és Szergény határát, ahol ráakadnak a panasz okára.

    Pomogy és Sarród között a vízgázlót a Nádasdyak bírják 1558-ban. Nádasdy Tamás özvegye 1568-ban Pomogy és Sarród között töltést rakat, amelyen szárazvámot állít fel.

    Nádasdy Tamás özvegye a Rábca vizét nem engedte a Fertőbe folyni. Ez volt az egyik oka az apadásnak és vele együtt a halászat pangásának is. Azt a kevés halat, amit fogtak, a nép felélte és így nem jutott Bécsnek. A második ok az volt, hogy az özvegy Sarród-tól Pomogyig töltést húzatott, így a Hanságot elvágta a Fertőtől. A töltésen vámházat állított fel. A szárazvám jól jövedelmezhe-
    tett, mert állat, ember után egyaránt vámot szedett, ami az udvari kamara harmincad jövedelmét nagyban csökkentette. A kamara kívánságára Nádasdyné valószínűleg elhordatta a töltést.

    A Fertőn átmenő töltésút (térkép a 18. sz-ból) feltételezhető, hogy itt volt a középkori vízi közlekedés útvonala is

    Több parti község fürdőhely volt. Maga özvegy Nádasdyné is eljárt hozzánk fürödni

    A Fertő vízszintje állandóan változott, hol nőtt, hol zsugorodott.

    1570-ben 4 halászcsárdáról, 1558-ban a sarródi vámházról szól az okirat. Az 1598. évi házszámlálás eredménye: Megyery Imre 7, Seged György 6, özv. Ostffy Mihályné 5, Virginás György 2, Nádasdyk 2, Joó Pál 1 jobbágyház (füst) birtokosai.

    Az 1558-ból eredő okirat szerint Hunyad megye örökös főispánja enyingi Török Ferenc Martonfalvy Imre deáknak Széplakon és Sarródon cserébe néhány sessiót adományoz, miről Szapolyai János özvegye, Izabella királynő adott privilégiumot.

    I. Ferdinánd király 1558-ban Nádasdy Tamás nádornak adja Kapuvárt, Lékát és három mezővárost, harminckét falut, huszonöt pusztát. Így kerül Sarród több környékbeli faluval együtt a Nádasdyak földesurasága alá. Nádasdy Ferenc a XVII. század közepe táján Széplakot, Sarródot és a többi szomszédos birtokait a máriacelli apátnak zálogosítja el.

    Nádasdy a Kanizsai-féle birtokot kapja meg. Nádasdy Tamás 1535-ben veszi feleségül a fiúsított Kanizsay Orsolyát. Így a hatalmas Kanizsay-birtok Nádasdyra szállt, aki így az egyik leggazdagabb főura lett az országnak. Sarród már 1536-tól birtokában volt, és csak 1558-ban iktatják be.

    Kanizsai Orsolya (1521–1571)

    Nádasdy Tamás (1498–1562)

    Megyery Imre Sopron megyei alispán a XVI. század végének legügyesebb birtokszerzője; királyi tanácsos, Nádasdy Pál gyámja, lutheránus. Utódja fia, Megyery Zsigmond (1610–1635). Ezzel a Megyery-család kihalt. Birtokainak legnagyobb része (Szerdahely, Süttör) az Esterházyakra szállt.

    A Czikó-család rokoni kapcsolat folytán 1490 körül lett birtokos Sarródon, s a XVI. század végén Sárándy László személyében eltűnt a megyéből. Csekély birtoka végül is a nagyobb középbirtokosok kezére került.

    A reformáció küzdelmes időszaka sem múlt el nyomtalanul falunk felett. Az akkori két legnagyobb birtokosunk, Ostffy Jakab és Megyery Imre is áttért az új hitre. „Cuius regio eius religio” Akkoriban általánosan elfogadott elv szerint természetesen a falu lakosainak is követniük kellett uraikat az áttérésben. A Megyery-, majd a Nádasdy-családnak a katolikus hitre való visszatérése után újból katolikussá lett Sarród.

    Az 1663. évi Visitació aktáiból kitűnik, hogy a sarródi templom földbirtokát, amely a Mocsolya és Keréktóból, egy rétből és 15 holdnyi szántóföldből állott, Megyery Imre jogtalanul elfoglalta.

    A falunak 1631 előtt is volt temploma, de még ekkor is puszta, üres volt, mert a törököktől is sérülést szenvedhetett.

    A Wesselényi-féle összeesküvés hozta magával azt, hogy nemzete boldogulását szívén viselő Nádasdy Ferenc, a bakó keze által múlt ki (1671). A Nádasdytól elvett birtokokat I. Lipót a királyi Kamara fennhatósága alá helyezi. Esterházy Pál grófnak 1681-ben adja, aki 1682-ben kapja meg a hercegi címet is. Ekkor került Sarród határának legnagyobb része az Esterházyak kezére.

    Esterházy 1682. május 10-én 20.000 forintért zálogba adta Széplakot és Sarródot Széchenyi György érseknek. A Széchenyiek ekkor jöttek Széplakra. Sarród történetébe is ekkor kapcsolódnak be.

    A következő évtizedekben Sarród sokat szenved a különböző megszállások miatt. Rákóczi szabadságharcának hullámverései átcsaptak a mi vidékünkre is. A fejedelem 1705-ben ostromolta Sopront, amikor a Fertő-menti faluktól hadisarcot szedett. Gróf Széchényi György 1710. január 10-én keltezett levelében azt írja, hogy de Rokaimon lovas regimentje birtokain fog megszállni, aminek Széchenyi nem örült, végül az egész lovasságot Süttörre, Sarródra és Szentmiklósra irányította.

    1710-ben falunkban pestisjárvány ütött ki, amely a lakosság egyharmadát elpusztította. A nép nagy veszedelmében Istenhez fordult segítségért. Ígéretet tett, hogy amelyik szent napján a járvány megszűnik, annak tiszteletére szobrot emel és azt a napot örök időn át búcsúval szenteli meg. Valóban, a vész 1714. szeptember 4-én, Rozália napján meg is szűnt. Ennek emlékére állította a lakosság a falu Fő utcájának a közepére Rozália szent szobrát. Megyénkben Szentmiklóson és Sarródon pusztított a legnagyobb mértékben a járvány. A pestis után lakatlan porták maradtak.

    Rozália-szobor a Fő utca közepén 1741-ből

    Püspöki jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy ebben az időben Sarród temploma elhanyagolt állapotban volt. Tornya, sekrestyéje még 1733-ban sincs.

    Udvardy széplaki plébános (1749–1785) feljegyzéseiből tudjuk, hogy Sarródon valamikor két kápolna is volt.

    Sarród és Széplak jobbágysága 1746-ban fellázadt Széchényi ellen ama dézsmaegyezség miatt, amit az a püspökkel kötött a jobbágyság rovására.

    E nyílt lázadás komoly helyzetet teremtett. A jobbágyok nemcsak hogy nem dolgoztak, de a gazdatiszteket meg a grófot magát is csak vékony hajszálon múlt, „hogy az árnyékvilágból ki nem szólították”. A gróf napokig nem mert kimozdulni kastélyából. Végre is Felsőbükki Nagy Pál, az akkori alispán és Pásztori József szolgabíró közbenjárására csitultak el a lázongók. A viszályt mindkét fél engedékenysége szüntette meg.

    Mária Terézia uralkodása alatt, 1767. június 22-én volt Sarródon az úrbérrendezés. Vezérgondolata az volt, hogy segíteni kell a jobbágyon, hogy az biztosabb adóalannyá váljon.

    A francia császárnak, Napóleonnak hadjárata anyagilag érintette a falu lakosságát. A községben talált eredeti irat tanúskodik erről. A megszállás alatt Sarród 1809. szeptember 24-én Napóleonnak 542 forint 58 krajcár adót fizetett.

    Az Urbárium adataival egyenlő értékű és érdekes feljegyzéseket találunk az 1828. évi conscriptiokban.

    Az összeírás 96 jobbágycsaládot tüntet fel. Robotot teljesít ebben az időben falunkban 215 egyén, 18 évtől 60 éves korig. A jobbágyporták száma 86. Jobbágykézen 324 hold föld, 27 kaszás rét van. Állatállomány: igásökör 64, vemhes tehén 37, meddőtehén 29, három évnél idősebb növendék 6, két évnél idősebb növendék 6, futó- és igásló 32 darab.

    Sarród és a szomszédos Süttör népe között határvillongás volt 1834-ben. Az utóbbiak a sarródi legelőből egy részt elsajátítottak. A falu ezért a vármegyéhez folyamodik, amely a jogait megvédelmezi.

    Sarródon is volt összetűzés a legelő miatt. A negyvenegy zsellér panasszal fordult a vármegyéhez, hogy a helyes gazdák őket a legeltetési jussukban zavarják. A megye az uradalom hozzájárulásával elsimítja az ellentéteket.

    Részlet Esterházy herceg jobbágyainak adólajstromából
    az 1833, 1834, 1835-ös évből

    A hercegség pert indított 1839-ben a sarródi, széplaki, süttöri, szentmiklósi jobbágyok ellen az Úriszék előtt, hogy azok adósságaikat és pénzbeli járandóságaikat „pengő pénzben” fizessék.

    1846-ban a falu kibővíti templomát, tornyot emelnek és orgonát készíttetnek.

    A magyar szabadság és a nemzet becsületének védelmére lelkesen szállt síkra a Fertő környékének népe. Minden községben megalakították az őrsereget. Sarródon is a sorába állott minden épkézláb ember. A legelő dombján, ahol most leventéink gyakorlatoznak, 1849-ben nagyapáink készültek a nagy harcra. Falunk őrseregét Élő József és Bors József képezték ki, akik a kapott utasításra Sopron felé vezették a csapatot.

    Az itthon maradottakat nagy meglepetés érte, amikor hírül hozták, hogy a pomogyi töltésen jön a horvát sereg. Szekéren hordták az öregeket, asszonyokat, kisebb gyerekeket és az ágyruhát stb. a Fertő szélén lévő nádas közé. Akik pedig a faluban maradtak, minden eshetőségre felkészülve, várták a további fejleményeket. Arról is esett szó, hogy ha kell, vagy ha sor kerül rá, megtámadják a horvátokat. Bene István az akkori pap, mikor meghallotta a nép szándékát, közéjük ment és óva intette őket a támadástól. A nép az intelemre hallgatott és türelemmel várta a horvátokat. A megérkező sereg nem jött be a faluba, hanem a peregházi úton haladt Eszterháza felé, községünkbe csak küldöttek jöttek be, akik kenyeret, lisztet és állatot követeltek. A falu ezt megadta.

    A szabadságharcban két sarródi esett el Győr alatt.

    Okiratokból olvasható, hogy a császári és királyi sereg határunkban táborozott. Az Angyali-dűlőben vontak sáncot, amiért a tulajdonosok kárpótlást kértek. Kéri Péter járási biztos 360 forint 30 krajcárra becsülte a kárt, továbbá elrendelte, ha Sarród ereje nem volna elég a besáncoláshoz, úgy Süttör és Széplak községek is igénybe vehetők.

    A sereg részére táborozása alatt a falu 8 q kenyeret, 96 adag zabot és 720 font szénát adott le.

    Özvegy Dallos Józsefné 1849-ben azzal vádolta a sarródiakat a megye alispánjánál, hogy gátolják nádlási jogában. Elöljáróságunk felel a vádra. Felemlíti, hogy egyáltalán nincs és volt szándékában a falu népének özvegy Dallos Józsefnét akadályozni a nádlásban, sőt az őt megillető részt a hercegi nádbérletből is kiadják.

    A Dallos nemes família volt egyedüli állandóan közöttünk lakó uraság. A sarródi Dallosokról először az 1785. évből eredő okirat tesz említést. A családnak 100 kat. hold nagyságú birtoka lehetett határunkban. Jobbágycsaládja e famíliának nem volt. Bentkosztos cselédség végezte a mezei munkát. Beszélik a régi öregek (Bors György, Goda Albert), hogy ha valaki ki akart bújni a katonasorból, hozzájuk szegődött el.

    A Dallos család címere a Fő utca végén levő Pieta-szobron

    Valószínűleg ennek a családnak volt tagja Dallos Márton, aki a XVIII.sz végén Sopron vármegye levéltárosa volt és ő írta az Esterházy-kastélyt bemutató könyvet verses formában, melyet 1781-ben adtak ki Sopronban: Sarródi Dallos Márton: Az Eszterházi Várnak és ahhoz tartozandó nevezetesebb helyeinek rövid leírása címmel.

    Falunk egyetlen emeletes háza a Dallos-kúria volt. A nemesi család kihalása, illetve elköltözése után a sorozatos gazdacsere miatt elhanyagolás lett az osztályrésze. Az 1950-es években lebontották.

    Dallos József és Dallos Pál, a pap voltak azok az utolsó sarródi Dallos-fiak, akiknek halálával magva szakadt az egyetlen köztünk élő nemesi família férfiágának.

    A Hanság kiváló szénatermő területe vetette meg a híres sarródi szénakereskedés alapját. Gyakran megfordultak szekereink Sopronban, Győrben, Kőszegen, de nem volt ritka az sem, amikor Bécsújhelyre szállították a szénát.

    Községünk elöljárósága 1849-ben elutasítja az első zsidó letelepedési kérelmét, aki a hatósághoz fellebbez, amely az elöljáróságokat arra utasítja, hogy a zsidó letelepedését engedje meg. Falunkban ez időtől kezdve három-négy zsidó család lakott. Az I. világháborút követően az egyetlen zsidó család a Fellner-család Sarródon.

    Mária Terézia is foglalkozott 1777-ben a Fertő lecsapolásának kérdésével.

    A Fertő legnagyobb kiterjedését 1768-ban érte el.

    A XIX. század elején gyakran kiöntött, de a század közepén beálló csapadékhiány következtében teljesen kiszáradt. Az 1866-70-es években a kiszáradt mederrészeket művelés alá vették. Ekkor épült Mekszikómajor is.

    1870-től folyton növekedett a víz, úgy, hogy 1876-ban már csónakon jártak rajta. Két évvel később a sarródi felső kertek alatt volt a víz.

    A Fertő–Hanság-főcsatorna felrobbantott hídjának újraépítése a háború után

    Vidékünk ármentesítésének a gondolata már a IV. században is felmerült. Később 1620, 1640, 1795, 1799, 1834-ben kísérleteztek a lecsapolásokkal.

    Végleges és számottevő eredménnyel csak a Rába-szabályozó Társulat munkálkodása járt. A társulat, amely Győrben alakult meg, tervbe vette a Kis Rába, Rábca, Hanság és a Fertő ingoványos területeinek a lecsapolását. Az 1886-ban megkezdett munkát az 1900-as évek elején fejezik be. A lecsapolás eredménye az, hogy a Fertő visszahúzódásával a Hanság 98.000 katasztrális holdat kitevő területének ma már 70%-a alkalmas mezőgazdálkodásra.

    Ismeretlen szerzőtől jelent meg 1899-ben a „Gazdaságtörténelmi Szemle” 419. oldalán „ A sarródi komp- és vámbérlet 1648-ban” című ismertetés. Ez okirat szerint Nádasdy jószágainak praefectusa, Réchey György köt szerződést Salamon zsidóval a sarródi vámbérlet ügyében.

    Sarródon a halászat játszotta a főszerepet. Részben, mint fontos kenyeret adó és részben, mint kedvelt nomád foglalkozással kapcsolatosan szerepel falunk sokat az okiratokban.

    A XIX. század végén még javában állt a halászvilág Sarródon. Átlag 40-50 ember foglalkozott állandóan a halászattal, akik céhszerű szervezetben éltek. Élükön a halászmester állott, akinek a „legény” mindenben engedelmeskedni tartozott. A mester árulta a halat, sőt faluzni is eljárt.

    A sarródi halászok cégérhajója a XIX. századból

    Tapogatóval való halászat a Fertőn. A képen Heiner József. A Heiner család régi halászfamília Sarródon.

    Vejsze állítása a Fertőn. Régi halászati eszköz. A nádfalak
    egy szűk fogórészbe, kürtőbe vezetik a halakat.

    Bánfalváról jöttek a „fischer”-ek, akik Bécsbe szállították a halat. A fischer minden vasárnap délután fizetett a mesternek, aki egyúttal bérlője volt a fertői halászatnak.

    A Fertő nem csak vadat és halat szolgáltatott a sarródiaknak, hanem visszahúzódásával a medrét elfoglaló nádas is hosszú időn át nyújtott jövedelmező kereseti forrást. A múlt század derekán a 2806 katasztrális holdas határunkból 874 kat. hold volt a nádas.

    A le nem aratott nádat felégetik a jövő évi termés érdekében.

    Mind jobban fejlődő nádkereskedelmünk nagy bevételhez juttatta a falut. Még 1880 táján is szép jövedelme volt a sarródi népnek a nádasból.

    Nádkereskedőink nem csak Győrt, Szombathelyt, Kőszeget és Sopront keresték fel szekereikkel, hanem Bécsbe és Bécsújhelyre is elvetődtek. Üzleti összeköttetésbe került falunk a bajor, német és franciaországi nádfeldolgozó gyárakkal.

    A hosszabb nádszálakból lészát fontak (a stukatur alapanyaga). Ennek árában busásan megkapták a munkabérüket is. Azok a gazdák (nádkereskedők), akik tehették, megvásárolták a kévenádat és feldolgoztattál a falu szegényeivel.

    Éppen az élénk kereskedelem hívta fel a külföld figyelmét falunkra. Rühl Pál duzenteichi gyáros az eszterházai (Gy.S.E.V.) állomás mellett felépíti a nádgyárat, amelyben 110 fonógépet állított fel. Nádkiviteli üzletekkel foglalkozott leginkább a gyár. A gépek munkairamával nem tudott lépést tartani falunk lakossága és így alul marad a versenyben.

    A Rühl-ház középen, a Petőfi téren

    A XIX. század végén a vasút is elérte falunkat.
    A sarródi vasútállomás az 1930-as években

    A lészafonást abbahagyják, és csak nádat aratnak. A lésza összekötő anyagát, a sást is a Fertőn aratták. Ma Rákosra mennek sásért.

    Valamikor a sarródi Fertő is bőven ontotta a gyékényt. Ma már ezt is Rákoson és a Balatonon aratják. Gyékényiparunk fejlett.

    A víz visszaszorulásával előtérbe került a legelőgazdálkodás, legeltetés és szénakereskedelem. Az 1860-as években a sarródi gulya Pomogy alatt legelt emlékeztek vissza a harmincas években a régi öregek (Nyékiszállás). A legelő fejében nádat aratott a gazda a hercegségnek. A csikók delelője a mai Nyárliget környékén volt. A majort később alapította meg a hercegség.

    Bár 1848-ban a jobbágyságot felszabadították, a nemesi és a paraszti földek elkülönítése elhúzódott. Sarródon 1869 -ben volt a tagosztás, amikor a falu megkapta a hercegi földektől elkülönített legelőjét. A nagy legelőterületnek tulajdonítható, hogy a gazdasoron (a mai Fő utca) nem volt olyan birtokos, akinek 20-35 db állatja ne lett volna.

    A huszadik század első éveiben befejeződött vízszabályozásokkal határunk gyorsütemű átformálódáson ment át. A legelőgazdálkodás és az állattartás után előtérbe került a szántóföld művelése, ami régen Sarródon másodrendű volt. A tőke is belépett a mezőgazdaságba. A hercegség először bérbe adta a környező területeit, majd maga kezdett nagyüzemi gazdálkodásba. Ekkor épült ki László-, Mexikó-, és Nyárosmajor.

    Uradalmi ökrösfogat a sarródi Fő utcán

    A falu népessége nőtt, aminek következtében a családok földjei elaprózódtak. Egyre nehezebb lett a megélhetés. Több földhöz az emberek nem juthattak, hiába volt a falu határában rengeteg föld, de az az Esterházy Hercegi Hitbizományé volt. A hercegség földjeire elmentek napszámba dolgozni, de az uradalom a nagy idénymunkákra az ország más részeiből hozott munkásokat (sommások), akiknek a helyzete talán rosszabb volt, mint a sarródiaké.

    Munka és megélhetés hiányában megkezdődött a kivándorlás az országból.

    Sarródról 56 ember került ki Amerikába, akik közül a háború előtt és után tizenketten tértek vissza. Amerikában az akkori lakosság 7,4 százaléka járt.

    Fencz Sándor adatai az amerikai nyilvántartásból. 25 évesen Antwerpenben szállt hajóra, és 1904. augusztus 4.én ért Amerikába

    Eredeti feljegyzés Boha Kálmánról és Németh Istvánról. Mindketten 24 évesek és nősek voltak, amikor kimentek 1906-ban. A kivándorlási dokumentumokat Németh István unokája, Németh Imre küldte az USA-ból.

    A háború rovására írhatjuk azokat a romlásokat, amelyek előálltak a nép világában.

    A trónörökös pár meggyilkolása után mindenki tudta, hogy a háború bekövetkezése órák kérdése. Nem is lepődött meg falunk népe, amikor dobszóval hírül adták 1914. július 31-én késő este az általános mozgósítás elrendelését. Lázban volt a falu, apraja, nagyja talpon. Az asszonynép sütött-főzött a bevonuló férfiak részére, akik pedig az éjszakát testvéreik, fiaik és apáik között töltötték víg nótaszó mellett a korcsmában. A harcba menőknek Tschida István, id. Kirschner János és Szalay Ferenc tartottak szívhez szóló beszédet. Nem volt e perctől kezdve haragosa senkinek. Sírva borult egymás nyakába a falu népe. Fájdalommal megtelt szívvel, de hazafias büszkeséggel küldték a sarródi édesanyák fiaikat a harcba.

    Nemcsak a csatatéren lévők, de az otthon maradottak is kivették részüket a megpróbáltatásokból. A háború első napjaitól kezdve mindvégig figyelemmel kísérték az újságokat. Nem idegenkedtek a rekvirálásoktól sem. Annyira híven szolgáltatta be gabonáját a nép, hogy 1915-ben oly szűkös helyzetbe került, hogy vetésre és kenyérnek való gabonát a hercegségi uradalom eszterházai raktárából utaltak ki a számára.

    A háború alatt 10-12 hadifogoly élt községünkben. A szerbek, oroszok itt dolgoztak.

    Az olasz háború kitörése után isztriai menekültek jöttek a faluba. Egy évig tartózkodtak nálunk. Ezek helyébe később galíciai zsidókat hoztak, akik a forradalom alatt mentek el tőlünk.

    Az „aranyat vasért” mozgalom megértő szívekre talált. Réztárgyait, harangjait a község szívesen adta a haza oltárára. Könnyes szemmel kísérte felvirágzott harangjait a lakosság a falu határáig. Mind a három harangot elvitte a háború. Helyükbe Széplak községből hoztak egy kisebbet. Ezt a harangot a háború után Széplak visszavette. Egy-két hétig harang nélkül maradt a falu. A nép bízott győzelmünkben és ezért nem is sajnálta az áldozatot.

    Sarródon 40 hősi halott emléke él. Fogságba 8 sarródi került. A jelenben 10 özvegy, 6 árva és 15 hadirokkant van a községben. Fogságban kettő maradt, az egyik Moszkvában, a másik pedig Olaszországban. Falunk egyik fia Oroszországból hozott magával menyecskét. Kitüntetése sokaknak van. Ötnek lett volna jogosultsága vitézségre. Ezek közül két hadnagy és egy altiszt halott. Tényleg pedig egy kapta meg a vitézi előnevet.

    A sarródi „Rév” elején áll vitéz Boha Kálmán. Talán itt lehetett a középkori Fertői-rév déli kikötője. A hely régi elnevezése erre utal.

    Elesett fiai emlékére állíttatta képviselőtestületünk határozata folytán falunk népe a temetőben lévő hősi emlékművet, amelynek 892 pengős költségét Pokker Mihály igazgató-tanító és vitéz Boha Kálmán gyűjtötték össze. Iskolás gyerekeink színielőadásai-nak jövedelme, majd a Tűzoltó Egyesület és Tschida István számottevő adományai kerekítették ki ezt az összeget. Kegyeletes ünnepség keretében leplezték le a temetőnkben felállított emlékművet.

    Hősi emlékmű a sarródi temetőben

    Károly király bejövetele alkalmával a budaörsi ütközetben halt meg Kámán Máté. Ez mutatja azt, hogy falunk népe minden küzdelmes időből kivette a maga részét.

    A kommunizmusnak alig akadt híve a faluban.

    Az 1919. évi pünkösd táján végbement pár napos forradalomkor a sarródi nép hiányos fegyverzettel vonult a cenki frontra. A telefondrótokat a helybeli állomás előtt elvágták.

    A kommunizmus alatt Sarród sok szarvasmarhát szolgáltatott be. Az ellenforradalmi megmozdulás vezetője Bors József és Élő Lajos volt. Élő Lajos sógora, Bodnár Alajos tanító a kommün alatt Csornán volt vezető beosztásban, majd egy ideig itt Sarródon sógoránál lakott a Tanácsköztársaság megszűnése után.

    Bors József

    Élő Lajos

    Földbirtokreformnak nevezett föld- és házhelyosztogatás nálunk is volt. Az 1920. évi XXXVI. Tc. végrehajtása kínosabb helyzetet és nagyobb elégedetlenséget szült az itteni állapotok várt javulása helyett. Az első és talán legnagyobb hibája az volt, hogy a 3-10 kataszter holdas, sokgyermekes gazdák birtokát nem egészítették ki. Ennek ellenére a fogat és állat nélküliek jutottak 1-2 kataszter hold földhöz, amely hozzá még távol is van a falutól.

    Elégedetlenséget szült az, hogy a kiosztott földek árát csak 1932-ben határozta meg az O. F. B. A nép ugyanis azt gondolta, hogy az évente kifizetett árendával már törleszti is részben az árat. Amikor a valóságot megtudta, nem is sietett fizetni.

    A hercegségi birtokból 78 egyén kapott földreformföldet, amely területből 132 kataszter hold a szántó és 245 kataszter hold a rét. A földigénylők közül 35-nek nincs fogata. A jelenlegi helyzet az, hogy ezek legnagyobb része visszaadná a földet. A terményárzuhanás és a föld kizsarolása következtében nem tud anynyi jövedelmet előteremteni egyik sem, hogy adózási kötelezettségének is eleget tehessen.

    Községi bizonyítvány a Vitézi Rendbe való felvételhez

    A reform során 18 házhelyet osztottak ki. Részben a községi, részben a telkes gazdák közös szérűjén, az úgynevezett Bő-Sarródon. 1935-ig 8 házat építettek fel, ez a csekély szám a nép pénztelenségére vall.

    Pomogyot elcsatolták, Sarródon nincs nagy forgalom. Falunkon át bonyolították le a Moson-megyei községek Sopron felé irányuló szénkereskedelmét.

    Sarród határszéli község. A Fertő-parti nádasban sok egérutat találnak a csempészek. Cukor-, állat-, gabonacsempészet kapott egy időben lábra, ami nem is csoda, mert szép haszonnal kecsegtetett.

    Sarródról sok gyermek (főképpen fiúk) került Ausztriába és Moson- és Sopron megyei németajkú községekbe német szóra. Ezek helyett cserébe jöttek onnan gyerekek. Falunkban a gyerekcsere olyan felkapott volt, hogy évenként 10-15 német gyerek is járt iskolába. Az idősebb férfiak 80-90 százaléka beszélt németül.

    A háború után sajnálták, hogy annyi akadály gördült a gyerekcsere útjába.

    Nagy befolyással volt a háború utáni hangulat kialakulására a felkelők itteni tartózkodása (1921–1922). Nekik köszönhető, hogy a háború után lábra kapott nemzetközies és nemzetellenes szellem csírájában elfulladt. A felkelők többsége az elcsatolt területekről származott és ideiglenesen ezen a vidéken települt le. Közülük sokan a Rongyos Gárdában is részt vettek elérve Sopron visszacsatolását.

    A fiatalság hazafias nevelésében nagy szerepe volt a levente mozgalomnak. Az elméleti oktatás mellett testedzés és katonai jellegű kiképzés is folyt.

    A Levente Egyesület zászlószentelése a temető előtti téren. A zászlóanya dr. Vitéz Riha Jánosné volt.

    Egyesületeink voltak még: az Ifjúsági Egyesület, a Sarródi Önkéntes Tűzoltó Testület, a Sarródi Sport Egylet és Pokker Mihály főtanító fáradozásának köszönhetően a Sarródi Daloskör.

    A gazdasági világválság (1929–1930) előtt

    A bankok nyakra-főre ajánlották pénzeiket. A városi ügynökök rá beszélésére egymás után vettek kisebb-nagyobb gépeket. A könnyű életet láttuk az egész faluban.

    A válság beköszöntével a korábbi időszak jóvilága nyomorúságot hozott magával. Egyre nagyobbodtak az adóhátralékok. A posta ügyvédi felszólításokat hozott falunkba. Már a bankkamatok rendezésére sem tudtak pénzt előkeríteni. Szorultságuk hozta magával azt, hogy sokszor a szájuktól is meg kellett vonni a falatot, hogy rendezni tudják az adósságot. Erre az időszakra eljutott Sarród népe oda, hogy lerongyolódva, gazdaságát elhanyagolva, illetve kizsarolva várta az elkövetkezendőket.

    A jegyzőség bejárata az 1940-es évek elején

    1931 -től a faluban önálló jegyzőség alakul. Ide tartozik közigazgatásilag Sarród Lászlómajor, Mexikópuszta és Nyárosmajor. A falu a hivatalnak új épületet emeltetett (mai Fő utca 63. számú ház). A ház hátsó részében az eszterházai csendőrőrs kihelyezett irodája volt. A falu jegyzőéről nevezték el az Ady Endre utca végén kialakított erdős pihenőt Boros ligetnek. A jegyzőség épületével szemben volt a Pieta szobor mögött a Mihálicz nagyvendéglő. Itt tartották a faluban a nagyobb bálokat. A Miháliczok előtt a Tschida család üzemeltette a vendéglőt.

    Mihálicz Gyula nagyvendéglője, mögötte a Dallos-ház kétszintes épülete

    A háború előtt több kocsma is üzemelt a faluban, a képen Goda Sándor vendéglője a Fő utcán a mai főkút mögötti telken

    1938-ban a megye kezdeményezéséből Sarródon bevezették a villanyt. A munkálatokat a Győri Ipari Rt. végezte.

    1938, 1940,1941-ben többen részt vettek falunkból a felvidéki, erdélyi és délvidéki bevonulásokon, amikor visszakerültek az országhoz az elszakított területek főként magyarlakta részei. Fáklyás felvonulásokat szerveztek a faluban, ahol Erdélyről, Felvidékről és Délvidékről hazafias énekeket énekeltek.

    Magyarország közigazgatási térképe 1943-ban

    Bors József a Felvidék és Észak-Erdély emlékéremmel. A háborúban elesett.

    Bors Emil Kárpátalján a Felvidék és az Észak-Erdély emlékéremmel

    Magyarország nemzetiségei az új határok között az 1941es népszámlálás alapján

    Barcza Ferenc a Délvidék-emlékéremmel. A háborúban
    a lábán súlyosan megsebesült

    1939-ben lengyelek érkeztek Mekszikópusztára és ott dolgoztak a hercegi földeken. 2-3 fő lengyel itt találta meg a párját, ahol családot is alapítottak. 1941-ben Magyarország is bekapcsolódik a II. világháborúba. Tőlünk is sokan kaptak behívót és elindultak a frontra.

    Sarródi regruták (újoncok) a háború idején. Bal oldalt Élő Sándor, jobbra Tóth László

    Boha Lajos harctéri szolgálati lapja 1942–43-ból. Ekkor harcolt a Donnál.

    A háború alatt Budapestről gyerekeknek szerveztek vidéki nyaralást. Sarródra is kerültek gyerekek.

    A háború vége felé a falu is közvetlenül megtapasztalhatta a háborút, bár a nagyobb harci események elkerülték Sarródot. A helyi légvédelmi tüzérek többször lőtték az ellenséges amerikai repülőgépeket. Egy ideig zsidó munkaszolgálatosokat is szállásoltak el házaknál a még meglevő Dallos házba is. Szombatonként a fertőszentmiklósi zsinagógába mehettek imádkozni.

    Ételosztás Simon Gyula udvarán

    február 12-én falunkban járt Szálasi Ferenc. 1944. március 19-én német katonák vonultak Sopron város utcáin keresztül a főváros felé. Megszállták az országot. 1944. október 15-e, Horthy Miklós sikertelen háborúból való kilépési kísérlete után a nyilasok vették át német segítséggel a hatalmat. Ekkor már az ország területén folytak a harcok. A nyilas „nemzetvezetők” az idősebb leventéket behivatták a mi falunkból is katonai szolgálatra. A falu kivezető részein sáncokat ásattak a szovjet harckocsik ellen.

    Mikor már közeledett a front, hosszú kocsisorok tartottak nyugat felé az utakon. Sarródon pihent meg egy időre Szeleczky Zita és Szilassy László, a kor híres színészei is. Sokan végleg elhagyták az országot.

    A visszavonuló német csapatok is a faluban voltak egy ideig házaknál elszállásolva. Nagyobb összecsapásra nem került sor. Kivonultak a szovjetek elől. 1945 nagyszombatján érték el a szovjetek a falut. Néhány német katona későn ment el, már a faluban voltak az oroszok. Egyiküket lelőtték a „ré”-ben, az emberek azonban nem merték egyszerre eltemetni, félve a retorzióktól. (1990 után a sarródi temetőből elszállították földi maradványait.) Ezen a napon a németek még aknavetővel lőtték a falut észak felől. Néhány ház találatot kapott. Az asszonyokat és a lányokat el kellett bújtatni a szovjet katonák erőszakoskodása elől. Eszterházán, a Kastélyban kórházat alakítottak ki a szovjetek. Sarródról is vittek embereket a kórházba dolgozni.

    A mekszikópusztai (Fertőújlak) állomásnál itt maradt egy hoszszú vonatszerelvény, amelyet a németek már nem tudtak kivinni. Tele élelmiszerrel, ruhával, lőszerrel. A robbanásveszély ellenére sokan kijártak oda és néhányan meg is sebesültek. Fertőújlaknál még napjainkban is robbanóanyagokat hatástalanítottak a tűzszerészek.

    A határban meginduló munkát számos, fel nem robbant lövedék tette veszélyessé. Többen, főleg gyerekek estek áldozatul a véletlennek, vagy meggondolatlanságnak. A kiskorú áldozatok Jámbori László, Módos János, Vinkovits László, a felnőttek közül Módos Mihály, aki öt árvát hagyott hátra.

    A háború viharának elvonulása után megindult az élet, benépesült a határ. A földosztó bizottság lázas ütemben fogott hozzá a volt nagybirtok felosztásához. 5050 kataszter holdat osztottak fel a közigazgatási község területén belül a majorokkal együtt. 172 földigénylő részesült juttatásban.

    A földosztó bizottság tagjai voltak: Galambos György, id. Jámbori Kálmán, Bors Mihály, Hernitz Márton, Kovács Jenő, akik nap, mint nap fáradhatatlanul osztották a határt. Még 1945-ben Földműves Szövetkezetbe (FMSZÖ) tömörültek a volt uradalmi cselédek Mekszikópusztán, mivel az egyéni gazdálkodáshoz nem voltak meg az eszközeik. A rendelkezésükre álló, nagyüzemi gépekkel, gazdasági épületekkel kezdték meg a munkát. Mikor megteremtették az egyéni gazdálkodás feltételeit a szövetkezet feloszlott. A hadiözvegyek tehenes fogatokkal maguk szántottak, vetettek, dolgoztak a földeken. A lovak nagy része is odaveszett a háborúban.

    A férfilakosság jelentős része nem tért haza. 45 sarródi vesztette életét a háború alatt. Sokan, akik nem nyugati fogságba kerültek csak hosszú évek után kerültek vissza a Szovjetunióból. Akik csendőrök voltak, a fogság után haza sem jöhettek. A magyarországi munkatáborokból vagy a kijelölt kényszerlakhelyükről csak az ’50-es években kerültek haza.

    Horváth Ferenc honvéd szakaszvezető, majd csendőr tiszthelyettes

    Jámbori József csendőr volt a visszacsatolt Nagyváradon. A sarródi helytörténet kutatója.

    A városok munkássága sokkal jobban megérezte ezt az időszakot, mint falunk népe. Szalonnát, zsírt magas áron cseréltek ágyneműre, ruhaneműre. 1946-ban a Forint megjelenésével stabilizálódott a helyzet. Megindult az építkezés, egyrészt Fertőd felé, másrészt Bő-Sarród felé.

    1948-ban megépült a szövetkezeti daráló a Boros liget végén. Megalakult az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége). Ebben a mozgalomban lelkesen és önzetlenül dolgoztak a nők. A daráló kocsiszínjében rendezték a bálokat, majálist, színdarabokat. A bevételekből sport- és zenei felszereléseket vettek. Társadalmi munkával elkészült a sportpálya a Bő-Sarród rétjén, ahol jó mérkőzéseket láthatott az érdeklődő közönség. Vidéki bajnokságot is rendeztek körmérkőzősekkel. Rontai Zoltán 1949-től 1959-ig volt a helyi sportegyesület elnöke. 1948-ig a postai küldemények Eszterházán keresztül érkeztek. Ezután létesül önálló posta Sarródon.

    1948 májusában államosították az iskolákat. Új iskolai forma jött létre: az első négy osztályok maradtak a saját községükben, az öttől- nyolc osztály pedig átjárt a Körzeti Általános Iskolába, Fertődre. Így az iskolánk, mint fiókiskola működött.

    1950 őszén megalakultak a helyi tanácsok. A régi községháza tanácsházzá alakult át. A Népköztársaság új szervezete, a megválasztott tanácsi, közigazgatási vonalon megkezdte működését. Mind a három településen (Sarród, Mekszikópuszta, Nyárosmajor) a sarródi tanács látta el a közigazgatási feladatokat. Tanácselnököt választották Sarródon özv. Szakács Imrénét, akit mosolyogva „asszonybírónak” is tituláltak. Nyugat felé elkészült a „vasfüggöny”, a határ vonalát elaknásították, és szögesdrótot húztak. 1951-ben megépült a tanácstitkári lakás. A boltokban jegyrendszer szerint lehetett vásárolni lisztet, cukrot, zsírt. Kibocsátották az első békekölcsönt.

    Megkezdődött a kulákok (vagyonosabb parasztok) üldözése. Falunkban 6-7 családot minősítettek kuláknak. Keserves és kegyetlen időszakot éltek át. A beszolgáltatást a földek aranykorona érték szerinti arányban vetették ki, nemcsak gabonából, hanem tojásból, húsból, zsírból, baromfiból is.

    1952-ben mozgalom indult Rákosi elvtárs 60. születésnapi ajándékainak összeállítására. Nagy lendületet vett a selyemhernyó tenyésztése, a padlások tele voltak selyemhernyó-gubókkal, még az iskola is.

    Az 50-es évek „nagy” vállalkozása volt a Hanság teljes lecsapolása. A képen diákok a Hanyban. Jobbról a harmadik Németh Imre.

    1953-ban magalakult a helyi népkönyvtár 350 kötettel. A Szabad Föld Téli Esték keretében különösen sok érdeklődőt vonzottak Oláh Sándor és Horváth Pál előadásai. 1954 őszén a Népfront nagygyűlésén elhatározták a kultúrház építését. Helyi hozzájárulásként az ún. Boros liget kivágott fáit értékesítették. Lófogatos munkára kétnapi, gyalogmunkára négynapi megajánlás történt.

    október 23-án az emberek a rádióból hallgatták az eseményeket. Tömeges felvásárlás kezdődött a boltokban. November 1-jén híre jött, hogy a kommunista vezetőket mindenütt felváltották a Nemzeti Bizottság tagjai. Sarródon is tüntetést szerveztek. Mosonmagyaróváron hősi halált halt Nagy Árpád, Módos József határőr pedig szolgálatának tejesítése közben halt meg. A novemberi események nyomán megindult az óriási áradat Nyugat felé. Az ország minden részéről érkeztek a kivándorlók, akik kis csomagjaikkal az éjszakát a határban, kukoricakúpok tövében töltötték, majd hajnalban mentek tovább. Sarródról is több fiatal hagyta el otthonát.

    Nagy bizonytalanságban indult meg újból az oktatás a helyi iskolában. Naponta futárszolgálat útján többféle utasítás érkezett, milyen szellemben kell tanítani.

    1957-ben ismét megindult a gazdasági élet, benépesült a határ, reggelente a fogatok hosszú sora indult a földekre. 1958-ban a kapuvári pártbizottságtól küldöttek érkeztek, és a meglepett, a helyzetükkel megelégedett parasztokat arra agitálták, hogy alakítsanak termelőszövetkezetet. Az elbeszélgetésre kijelölt házakhoz hívták az embereket. 1959. február 24-én viharos gyűlés után megalakult a termelőszövetkezet. Az első elnöke 1963-ig Boha Jenő tanácselnök volt. Irodájukat a Rüll-házban rendezték be. A TSZ 312 fő taglétszámmal indult. Évente a nőknek 135, a férfiaknak 180 munkaegységet kellett teljesíteni

    1962-ben a Kossuth utca 3. szám alatt felépült József Attila Kultúrotthont ünnepélyes keretek között adták át a falunak. Az épületben kapott helyet a könyvtár, az Ifjúsági Klub, a mozi, a nagytermet beépített színpaddal látták el. Az idősebb korosztály számára megalakult az Obsitos Klub. A kulturális élet számára előrelépést jelentett, amikor HNF és a MNDSZ közös báljának bevételéből sikerült megvásárolni a falu első televízióját. Mindegyik településen hetente egyszer filmvetítés volt. A mozi kezelője Galambos Sándorné, esőben, hóviharban lovaskocsin szállította a filmeket és a készüléket. A mozi 1971-ig működött. Ekkorra már megnövekedett a televízióval rendelkezők száma, így a mozielőadások iránt csökkent az érdeklődés. Sarródon volt a Vöröskeresztnek is helyi szervezete. Ők szervezték a véradásokat, ismeretterjesztő előadásokat tartottak.

    Közönség a kultúrotthon nagytermében

    Megkezdődött a Kossuth utca kiépülése, ma ez az utca köti össze Sarródot Fertőddel. 1962. január 1-től a majorok termelőszövet kezeteit is egyesítve „Haladás” néven, 5103 kh-val megalakult az új termelőszövetkezet. A Kossuth utcában elkészült a járda. Parkosítottak, virágokat ültettek, fásítás keretében akácokat telepítettek. 1967-ben rendezték a TSZ nyugdíjasok, járadékosok ügyét. 160-170 járadékos főnek havonta 200,- Ft-ot, 800 négyszögöl háztáji földet, kenyérgabonából fejadag mennyiségét biztosítottak, fuvar és egyéb szolgáltatások mellett.

    1968-ban felmérést végeztek a falu takarékosságát illetően. 127 betétkönyvben 1.945.000 Ft összeget tartottak nyilván. Az autóbusz megálló építésére 150.000,- Ft, a nyárosi ravatalozóra 25.000,- Ft összeget terveztek be. Ebben az évben javasolták először Sarród község üdülőhellyé, Nyárosmajort határőrközséggé nyilvánítását. Elkészült a tűzoltószertár a MG TSZ iroda udvarán. Telekvásárlás után megépült a mai helyén a bolt.

    A Mihálicz-féle vendéglő lett az ÁFÉSZ boltja

    1970-ben megalakult a Fertődi Nagyközségi Tanács, Sarród társközség lett. Mekszikópuszta és Nyárosmajor az Elnöki Tanácshoz folyamodott névváltoztatási kérelemmel. Kérésükhöz hozzájárultak, azóta Fertőújlak, illetve Nyárliget néven szerepel a két település. Sarródon orvosi rendelőt alakítottak ki. A körzeti orvos dr. Locsmándi Alajos, majd dr. Kovács Gyula volt. A TSZ ebben az időszakban melléküzemági tevékenységet is folytatott. Cirokseprű készítéssel majd tökfeldolgozással foglalkoztak, néhány évig szilvás gombócot készítettek a hűtőháznak.

    1971-ben megszűnt a közös tanács, mindhárom terület a Fertődi Nagyközségi Közös Tanács irányítása alá került. A faluban szakigazgatási kirendeltséget létesítettek a helyi feladatok ellátá sára.

    1971–72-ben megtörtént a vízvezeték-hálózat átadása. Megnyílt a Váci Mihály utca, ahol elsősorban fertőújlakiak és nyárosmajoriak építkeztek. 1973-ban megszűnt a helyi iskola, a 3–4. osztály is Fertődre költözött. Ferenczi József, az iskola eddigi vezetője Agyagosszergénybe került szaktanári beosztásba. Sarródon a régi iskola épületéből alakították ki az óvodát. 1973-ban a tanácsi kirendeltség és a MGTSZ irodája épületet cserélt. 1980-ban megoldódott a szervezett szemétszállítás.

    1983-ban vett búcsút híveitől Tarcsai Imre tisztelendő úr, aki 1944-től gyakorolta Sarródon hivatását. Utána Szabó Miklós lett a plébános.

    1989-ben a környéken is megindult a pártszervezkedés a pluralizmus jegyében. A Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Szocialista Párt egyaránt szervezte tagjait. 1990-ben az országos választásokon és helyben is az MDF győzött. Ebben az évben önkormányzattá alakult a sarródi tanács is. A Váci Mihály utca lakói szavazással eldöntötték, hogy Fertődhöz csatlakoznak.

    Jegyzetek

    1: Nagy I.: Sopron vármegye története. Oklevéltár I–II. kötet

    2: Német I.: 1437. aug. 5-én

    3: Az okirat a gróf Széchenyi-család soproni levéltárában

    4: Soós Imre i. m.

    5: Magyar Sion I. k.

    6: A széplaki bírói ládában talált eredeti irat alapján

    7: Szabó D.: Gróf Széchenyi-család Tört. II. k. 184–185. I.

    8: Élő József iratai között

    9: Bors György elbeszélése

    Felhasznált irodalom

    Élő D. (1937): Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség, Budapest.

    Ferenczi Jné. – Ferenczi J.: Sarród története 1937–1992 című, kéziratban maradt monográfia. A mű megírásában részt vettek: Bors Ernőné, Fekete József, Nagy Lajos, Posta Károlyné, Rujavecné Ferenczi Katalin, Szalay Józsefné