A Sarród Község Önkormányzatához tartozó, 137 lakost számláló település Sarródtól észak-nyugat irányban 9 km-re található, a festői környezetű Fertőzugban. Jelenleg a Fertő–Hanság Nemzeti Park fontos bázisa.
A település létrejötte szorosan kötődik a Fertő tóhoz. Írásos feljegyzések az 1860-as évekre vezethetők vissza. A fennmaradt dokumentumok alapján a tó legnagyobb kiterjedését 1768-ban érte el. A XIX. sz. közepén viszont olyan szárazság volt, hogy a tó szinte teljesen kiszáradt. Valószínű, hogy ekkor, az 1866–70-es években épült Mekszikópuszta. Először 2 db hanyőr kunyhó épült. A Fertő lecsapolásával kezdődhetett el a mezőgazdasági termelés és egyben az építkezés is. A major bővítése 1902-ben kezdődött kétszer 6 lakásos cselédlakás megépítésével. 1940–41-ben bővítették 10-es lakássá ezeket.
A major körül nádas terült el. Sarród községből csak csónakkal lehetett kijutni. Gyalogos összeköttetés csak Pomogy községgel volt. A föld tulajdonosa herceg Esterházy nem tartotta szükségesnek a föld megművelését ezen a vad, kietlen helyen, ahol még a madár sem járt. Talán ezért is kapta a település Mekszikópuszta nevet. Később a herceg által bérbe adott földbérlők neveit viselik ma is a település határában lévő dűlők (Borsodi, Fésűs, Komáromi, Ürményi, Kis, Fertei-dűlő). A település mellett terül el a kb. 120 ha terméketlen szikes. A határárok megásásával a még létező mocsaras területet is lecsapolták. A településen az 1866–70-es években 65 konvenciós cseléd lakott és egyéb hónapos munkások. Az Esterházy herceg birtokán dolgozó cselédek nem éltek fényesen, de az alapvető megélhetés biztosítva volt számukra. A II. világháború után földhöz jutott a Mekszikópusztán élő emberek nagy része. A földkiadó bizottság intézte a földkiadást, amely munka több évre elhúzódott. Mekszikópuszta Sarród községhez tartozó önálló major, önálló községgé kívánt alakulni. 106 volt cseléd fejenként 9 hold szántót, 5 hold rétet kapott. A földet mindenki sorsolás útján kapta. Nehéz volt elindulni a termeléssel, hiszen nem voltak megfelelő termelőeszközök, ezért 1945 őszén megalakult a Földműves Termelő Szövetkezet. 1946. szeptember 22-én készült Országos Földbirtokrendező Tanács jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a mekszikópusztai és lászlómajori földigénylőknek összesen 1447 kat. hold föld jutott. 1959-ben Mexikópusztán megalakult a „Hajnal” és a „Jövő útja” Termelőszövetkezet. 1961-ben a két szövetkezet „Bástya” néven egyesült, majd 1962-ben Sarród, Nyárosmajor, Mekszikópuszta termelőszövetkezetei „Haladás” néven egyesültek. 1970-ben Mekszikópuszta az Elnöki Tanácshoz folyamodott névváltoztatási kérelemmel, azóta Fertőújlak a település neve. 1971. május 5-én tartott alakuló ülésén a Nagyközségi Közös Tanács tagja lett Mekszikópuszta Fertőd gesztorságában, még további 5 településsel együtt (Agyagosszergény, Fertőendréd, Fertőszéplak, Nyárliget és Sarród). 1976-ban határozott a Nagyközségi Közös Tanács a vízhálózat kiépítéséről.
A mekszikópusztai iskolatörténet is szorosan hozzátartozik a település történetéhez. Nagy a valószínűsége annak, hogy az iskolai oktatás az 1900-as évek elején kezdődött. Tantermi problémákkal küzdött sok-sok éven át az iskola vezetése. Az oktatás I–IV. és V–VIII. osztály elkülönítésével történt. Gombás Tibor igaz-gató és a többi tanító nagy lelkesedéssel nevelték, oktatták a mexikópusztai és a lászlómajori diákokat. Az igazgató megszervezte a felnőtt oktatást is, melyen az írásos dokumentumok alapján 26 fő végzett.
1945-től a római katolikus egyházközség lett az iskola fenntartója. Ezt követte az államosítás az 1948–49-es tanévtől.
A fertőújlaki templom
Harangszentelés
Harangszállítás, a háttérben uradalmi épület
1923–24-es tanévtől, 1974–75-ig, az iskola megszűnéséig összesen 2443 tanuló végzett. 1975 szeptemberétől a település diákjai Fertődre, Fertőszéplakra, Hegykőre jártak iskolába.
A fertőújlaki iskola épülete
1956-os forradalom és szabadságharc után felállított szögesdrót nagymértékben korlátozta a bejutást a településre.
A településen állomásozó határőrség szigorú ellenőrzés alatt tartotta az osztrák-magyar határt és sajnos a település lakosságát is.
A két ország közti éles határtól 2 km távolságra kiépítették az előnyomsávot szögesdrótkerítéssel. Az a gazdasági kár, melyet ezzel okoztak, elenyésző volt, szemben azzal az erkölcsi, morális romlással, melyet talán még ma is érzünk az emberi magatartásokban.
Az 1989–90-es rendszerváltáskor közigazgatásilag a település Sarród Önkormányzatához került. A privatizáció révén az önkormányzathoz került vagyon, majd a kedvező működési feltételek megfelelő fejlesztéseket tettek lehetővé.
A fejlesztések egész sora valósult meg a településen. Útépítés minden utcában, a Fő és Petőfi utca közvilágításának korszerűsítése. A posta épületének felújítása, melyben helyet kapott az orvosi rendelő, az ifjúság klub és a közösségi ház is a postai feladatok ellátása mellett. Az ezredforduló után került felújításra, bővítésre a temetői ravatalozó. Új temetői kerítés és urnafal is épült.
A cselédlakások közül napjainkban is álló épület
Önkormányzatiság szempontjából a település ugyan Sarródhoz tartozik, a település fejlődő arculatának és önállóságának bizonyítékaként elkerült Fertőújlak zászlója és címere, melyet 1997. augusztus 10-én szenteltek fel. A fejlesztések sorát a temetőtől az osztrák határig megépült 3,7 km hosszú kerékpárút zárja. Reméljük, hogy ez a kerékpárút megnyitja a település fejlődését.
Az elmúlt 10-15 évben a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatósága több fejlesztést is végrehajtott a településen. Megépült a Kutatóház, majd az ezredforduló után a határőr laktanya átalakításával a Csapody István Természetiskola és Látogatóközpont.
A táj csodálatos növény- és állatvilága a teljes sokszínűségében tárul a látogatók szeme elé.
Tavasszal megélénkül az élet a térségben. A nem mindennapi látnivalók vonzzák a turistákat.
