Címke: falutörténet

  • Dr. Élő Dezső (1904 – 1975)

    Dr. Élő Dezső (1904 – 1975)

    Édesapám, Dr. Élő Dezső 1904. február 2-án, Czillinger Veronikának és Élő Máthénak a 10. gyermekeként született. Édesapja Sarród bírója volt.

    Apám az elemi iskolát a szülőfalujában végezte el. A gimnáziumot Szentgotthárdon, a szerzeteseknél látogatta. A gazdasági főiskola elvégzése után Pestre került, ahol a közgazdasági egyetemen tanult és ledoktorált. Az egyetemi évek alatt nővérénél, Élő Annánál lakott, aki a postánál dolgozott. Annus néni úgy gondoskodott róla, mint egy második anya. Nagyon szerény körülmények között éldegéltek.

    Budapesten ismerte meg édesanyámat, Földényi Ilonát. Ebből a házasságból 1933-ban Zoltán fia született. A kis család a következő években nagyon szűkösen élt, hiszen a 30-as években gazdasági válság volt. Apám nagy nehezen a postánál kapott egy 80 pengős állást.

    Ebben az időben kezdte meg a falukutatást. Így született meg Sarród monográfiája, mely úttörő munka volt. A könyv a Magyar Társaság Falukutató Intézetének 1935. évi községmonográfia-pályázatán első díjat nyert. A monográfia 1937-ben jelent meg az Országos Széchenyi Szövetség támogatásával.

    A kiadás költségéhez sok sarródi is hozzájárult. Még az Amerikába kivándorolt sarródiak is küldtek pénzt.

    A második világháború az ország megnagyobbodását hozta. A háború szakemberhiányt okozott, mely édesapámnak új lehetőséget nyitott. Így lett édesapám a bályoki uradalom állami gondnoka. Ez az állami birtok Trianon előtt a Károlyi grófok tulajdona volt. Bályokot a háború után kényszerből egy román hercegnek eladták. Ha jól emlékszem, a neve Gika volt. Miután Erdély egy része megint hozzánk tartozott, a Károlyiak vissza akarták Bályokot perelni. Míg a per folyt, édesapám lett az állam megbízásából a birodalom gondnoka.

    Az öreg Károlyi gróf Bályokot – habár a pernek még nem volt vége – lányának, Károlyi Conzuelonak ajándékozta, aki ifj. Horthy Miklós elvált felesége volt. Conzuelonak két lánya volt, Zsófi és Nicolette. A grófnő apám közbenjárására többször Bályokon nyaralt lányaival, így lettünk pár évig a grófnővel szorosabb kapcsolatban.

    A politikai helyzet és az oroszok közeledése minket is elűzött. 1944 őszén a nagy esőzések közepette 3 szekérrel nyugat felé menekültünk. Elől apám, a közepén én, mint 10 éves, és édesanyám hátul. Az út nehéz volt, hiszen belekerültünk a visszavonuló német és magyar csapatok áradatába. A Dunántúlra megérkezve egy darabig Sarródon is laktunk. Édesanyám öccse, aki hivatásos tiszt volt azt tanácsolta, hogy menjünk vissza Pestre, mert egy nagyvárosban az elfoglalást jobban át lehet vészelni. Így kerültünk 1944 késő őszén nagyanyámhoz Pestre. Karácsonykor a gyűrű bezáródott Budapest körül. Ezután, kb. 8 hétig harc tört ki. A járőrök minden férfit összeszedtek, és így apám is, rossz felszereléssel pár hétig harcolt. Az összeomlás előtt pár nappal sikerült hazamenekülnie. Itt vészeltük át szerencsésen a vár alatt a főváros elfoglalását.

    A háború után Bihar megyében béreltünk egy kis tanyát. A gazdálkodásnak, sok politikai és természeti csapások után szomorú vége lett: a kuláküldözés elől a kevés maradék értékkel és 2 lóval Szombathelyre menekültünk. Itt apám sógora, Komatits András adott nekünk menedéket a házában. Itt is megpróbáltunk egy új egzisztenciát felépíteni, de a politikai helyzet biztosította a belebukást.

    Végre sikerült apámnak egy állami gazdaságban intézői állást kapni. Itt egy rossz termés után szabotázs ürügye alatt letartóztatták. Hamis vádakkal egy évre bebörtönözték. Édesanyám és én Pestre költöztünk nagyanyámhoz, és itt vártuk szabadulását. A börtön után mint szenesember, majd mint kifutó egy papírüzletben dolgozott. Ebben az időben kezdte el Sarród monográfiájának folytatását. Ez több mint egy évtizedes munka volt. Mikor végre készen lett, 1000 oldalt számolt. Emlékszem, mikor hazajött, levetette rossz nadrágját és egy kevésbé lehordottat vett fel. Így járt estéről-estére a várba, a levéltárba, ahol szorgalmasan dolgozott. Itt barátja, Dr. Bottló Béla levéltáros volt a segítségére. Ő kereste ki a Sarródra vonatkozó latin nyelvű iratokat és más forrásokat. Egyesült erővel fordították a latin szöveget. Egy értékes, úttörő munka készült el. Halála után ez a kézirat több kézen ment keresztül, állítólag elégették. Talán félelemből, hogy esetleg rendszerellenes volt? Ez a megsemmisítés egy súlyos csapás úgy Sarród történetében, mint a falukutatási munkában. Ebből az időből csak Sarród első pecsétjének lenyomata maradt meg, melyet édesapám a levéltárban kevés pénzecskéjéből lemásoltatott.

    Engem politikai kijelentés miatt kizártak Budapest összes középiskolájából. Egy éven keresztül – Rákosi elvtárs diktatúrájának közepette – az egész országban egy gimnázium sem mert felvenni. Szerencsére Nagy Imre első időszakában a ferencesek visszakaptak egy gimnáziumot Szentendrén. A szerzetesek felvettek és itt érettségiztem le kitűnő eredménnyel. 3 éven át reggel és délben 1-1 ½ órát vonatoztam. Az érettségi után nem vettek fel az orvosira. Apám barátai besegítettek a debreceni Gazdasági Akadémiára, innen négy szemeszter után, mint osztályidegent, kizártak. Ezt követően 3 műszakban segédmunkásként dolgoztam egy kombájn gyárban. Éjszakai és nappali műszakban óránként 2,70 Ft-ot kerestem, ekkor 1 kg kenyér került 3 forintba. Ezután bemenekültem a Katolikus Teológiába, ahol 2 szemesztert bujdostam a katonaság elől.

    Szentendrén Faddy Othmár ferences szerzetes, a nagy hazafi volt a hittanárom. Apám általam ismerte meg őt, és csatlakozott a baráti köréhez. Az ÁVO egy éjszaka az egész társaságot letartóztatta és 8 év börtönbüntetést kapott. Szomorú évek következtek anyámra és rám nézve is.

    Közben Nagy Imre megint hatalomra került és engem rehabilitáltak. Így kerültem 1956 őszén Mosonmagyaróvárra, a gazdasági főiskolára. Itt csak pár hétig voltam, amikor kitört a forradalom. Az AVO laktanya előtt tüntettünk. Mint ismeretes, Dudás ezredes elvtárs lemészároltatott bennünket, több mint száz halott volt. A sortűz alatt levetettem magam a földre, ahol kézigránátok kis repeszeitől a derekam bal oldalán megsebesültem. Szerencsém volt, a sérülésem nem volt súlyos. A mellettem kúszó fiú meghalt. A kórházban elláttak, nem volt szükségem operációra. Horthyné sem ápolt, gyermekkorom óta nem láttam. Nem tudom, hogy honnan van az a hamis hír, hogy ő engem ápolgatott. (Az utolsó mondat magyarázat a Ferenczi házaspár munkájában szereplő Élő Dezső életrajzában közölt információhoz. – A Szerk.)

    Közben apám börtönben ült. De ott is megnyerte barátságos természetével az ÁVO-s őröket, hiszen közöttük is sok parasztgyerek volt. Később apám elmesélte nekem, hogy a gyűjtőben a parancsnok érettségi dolgozatát írta.

    Még meg kell jegyeznem, hogy az évek folyamán, amikor segédmunkás volt, szoros kapcsolatban volt Fekete Józseffel, a sarródi származású költővel.

    Apám a forradalom kitörésénél – ha jól tudom – Oroszlány-bányán volt. Itt, mikor az ÁVO-sokat letartóztatták a forradalmárok, megmentette szép beszédtartással a parancsnok életét. Ez – a nevét nem tudom – a kommunista visszaállt rendszerben sokat szaladgált apám érdekében, de sajnos nem tudta kiszabadítani a börtönből.

    Édesapám, miután kiszabadították a forradalmárok, hazament Pestre, habár Sarródon keresztül könnyen nyugatra menekülhetett volna, hű maradt a magyar földhöz. Ennek meg is fizette az árát, mert egy idő múlva az ÁVO-sok megjelentek és kb. 2 évre megint bezárták. Amikor kiszabadult, mint segédlaboráns a gyümölcsészeti főiskolán dolgozott és esténként folytatta a falukutatási munkáját.

    Én, mikor a kórházból kikerültem, az orosz forradalom napján pár diáktársammal Ausztriába menekültem. Innét Svájcba kerültem, ahol egy gazdag svájci család magához vett. A svájci állam ösztöndíjasaként elvégeztem az orvosi egyetemet.

    A családomat hónapokig nem tudtam értesíteni, hogy életben vagyok. Apámat soha nem engedték ki hozzám, de édesanyám párszor meglátogatott. Apámat betegsége alatt kétszer sikerült meglátogatnom.

    Az 56-os év után már nem értesültem a sarródi látogatásairól és a kutatásairól. Ebben az időben alakított ki szorosabb kapcsolatot a Ferenczi családdal, akik munkáját folytatták.

    1970–1971-ben agyvérzést kapott az apám, és bal oldalára lebénult. 1975. január 8-án meghalt. Sajnos nem voltam ott a temetésén. A sírnál Fekete József meghatóan búcsúzott el tőle a Farkasréti temetőben.

  • Crouy-Chanel Adél (1917 – 2013) – Festőművész

    Crouy-Chanel Adél (1917 – 2013) – Festőművész

    Budapesten született 1917. január 21-én. A Képzőművészeti Akadémiát végezte, mestere Jaschik Álmos volt. Fiatal művészként közreműködött Óbuda római kori leleteinek feldolgozásában, valamint Jaschik Álmos mellett a Nemzeti Színház díszleteinek kivitelezésében is. Ösztöndíjasként külföldön tanulmányozta a 15–19. századi mesterműveket, majd a Budapest Műcsarnokban állított ki.

    1948-ban emigrált családjával. Először Argentínában, majd Spanyolországban élt. Argentínában a legnagyobb kiadó vállalat munkatársaként főleg gyermekkönyveket illusztrált, valamint iskolák, közintézmények, kórházak őrzik nagyméretű freskóit.

    Spanyolországban, Madridban több önálló kiállítása volt. Ismert restaurátorként, csendélet és portréfestőként dolgozott, de készített miniatúrákat, festett porcelánokat. Kiváló ikonfestő, a szép mívű vereteket is maga készíti.

    1994-ben hazaköltözött családjával egy kisalföldi, határ menti faluba, Nyárligetre. Kiállítása volt Bécsben, Fertődön az Esterházy-kastélyban, Sopronban a Plaza Galériában és a Pannonia Galériában, valamint Sarródon több kollektív tárlat résztvevője. 2010-ben Sarródon, a Ferenczi Művelődési Házban került megrendezésre életmű kiállítása.

    A nyárligeti templom főoltárképét, mely Mária életét ábrázolja, valamint a templom míves üvegdíszítését felajánlásból festette meg. A határon túli Alsópulya község Donatius-kápolnájában látható oltárkép, Krisztus mennybemenetele is gr. Crouy-Chanel Adél munkája.

    Ugyancsak felajánlásból szívesen tanított német nyelvet a falu lakóinak.

    Tagja volt a sarródi Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábornak. Madách Imre Az ember tragédiája c. drámáját fia, Pablo Grosschmid fordította spanyolra, a 2010-ben megjelent kötetet gr. Crouy-Chanel Adél illusztrálta kitűnően, magas színvonalú grafikai jelenetekkel.

    A Crouy-Chanel család történelmi kutatások alapján az Árpád-házi királyok leszármazottjai. A művésznő férje, a már korábban elhunyt Dr. Grosschmid István ügyvéd egyenes ági leszármazottja Madách Imre testvérének, Madách Pálnak, unokatestvére a világhírű írónak, Márai Sándornak és az ugyancsak világhírű filmrendezőnek, Radványi Gézának.

    A házaspárnak két gyermeke született, Mária szintén művészi hivatást választott operarendezőként, Pál pedig többnyelvű tolmácsként dolgozott.

    2010-ben elkötelezett és példaértékű emberi tartásáért, a településért önzetlenül végzett magas színvonalú művészi és szellemi tevékenységéért Nyárliget Díszpolgára címmel tüntették ki.

    Gr. Crouy-Chanel Adél festőművész Sopronban hunyt el 2013. március 31-én, húsvét vasárnapján, életének 96. évében.

    Lelki üdvéért kegyeleti emlékmisét mutattak be a nyárligeti templomban 2013. április 6-án, amelynek keretében a falu volt plébánosa, Szabó József kanonok szeretetteljes szavakkal emlékezett meg a művésznőről és búcsúzott a hívek nevében is.

    Gr. Crouy-Chanel Adél hamvait Csesztvére, a Madách kúria temetkezési helyére szállították, ahol szűk családi szertartás után végső nyughelyére helyezték elhunyt férje és fia mellé.

    Emlékét őrzi a 2012-ben kiadott Salamon Nándor művészeti író által szerkesztett Kisalföldi Művészeti Lexikon. Részletesebb életrajza a 2015 évben megjelent Soproni Füzetekben is olvasható.

  • A Fertő Menti Vadásztársaság

    A Fertő Menti Vadásztársaság

    A Fertő menti Vadásztársaság a Fertő menti Tsz-ek Vadásztársaságnak a jogutódja.

    A Vadásztársaság az 1960-as évek táján alakult a környező községek vadászaiból.

    A Vadászok többsége a környező mezőgazdasági szövetkezetek, valamint üzemek dolgozóiból került ki.

    Az akkori egyesület több mint 60 főből alakult. (Jelenleg 29 fő a tagok száma)

    Alapító tagok – a felsorolásunk a teljesség igénye nélkül:

    Sarródról:
    Társ Mihály
    id. Vámosi Lajos

    Hegykőről:
    Farkas István
    Hipság Áron
    Horváth Alajos
    Horváth Géza
    Horváth Ignác, az alakuló vadásztársaság elnöke
    Rámháp István
    Szemerics András
    Zambó Ernő
    Fertőszéplakról:
    Takács Ferenc

    Fertőújlakról:
    Szeli István

    Fertőszentmiklósról:
    Baranyai Imre, a vadásztársaság első vadászmestere
    Fodróczy János, a vadásztársaság első gazdasági vezetője
    Grah László
    Markó László

    Fertődről:
    Dombi Imre, a vadásztársaság első vadőre
    Gráczol Imre
    Kuslics Ferenc

    Petőházáról:
    Iváncsics Sándor
    Szalai Tibor

    Vadászat az 1970-es években

    A megalakuláskor a vadásztársaság területe meghaladta a 10.700 ha-t, amelyből vadgazdálkodásra alkalmas terület 8.032 ha. A területen erdővel borított rész csak 424 ha volt.

    Az idők folyamán a környezet átalakulása folytán a terület lényegesen csökkent, mivel egy részén a Fertő-Hanság Nemzeti Park, másrészről a Hegykői Sólyon Vadásztársaság folytat vadgazdálkodási tevékenységet.

    Jelenleg a vadásztársaság területe csupán 6.300 ha. A terület átalakulásával egyen átalakult a Sopron Tájegység jellegével. Vadgazdálkodásunk ezen üzemterv éves lebontásán alapul.

    Alapvetően a terület apróvadas jellegű, de egyre nagyobb számban jelenik meg a vaddisznó és a gímszarvas is, károkozásuk a mezőgazdasági kultúrákban egyre nagyobb méreteket ölt.

    Vadliba vonatkozásában a teríték nagysága egyre nagyobb, mivel a nyári liba vadászhatóságát a törvény lehetővé teszi.

    Fácán, nyúl esetében az országos tendencia mutatkozik a területen.

    Az elejtett vad mennyisége – a területi mindenkori vadeltartó képességének megfelelően – a Győr-Moson-Sopron megyei Kormányhivatal Vadászati és Halászati Hivatal jóváhagyásával történik.

    A vadásztársaság vadgazdálkodás területe nem csupán Sarród közigazgatásához tartozik, hanem a környező települések határaira is kiterjed.

    A vadásztársaság sorosan nem szerves része Sarród községnek, ennek ellenére jó kapcsolatokat ápol a községgel.

    A Fertő menti Vadásztársaság jelenlegi tagjai

    A Fertőmenti Vadásztársaság 2013-tól napjainkig

    Társaságunk jelenleg is 6300 ha nagyságú területen folytat vadgazdálkodást. Bár elsősorban apróvadas területekkel rendelkezünk, az elmúlt 10 évben jelentős eredményeket sikerült felmutatni a nagyvad elejtésében is. Több 10 kg, sőt 10 kg-ot meghaladó trófea súlyú, aranyérmes minősítésű gím szarvasbikák is kerültek terítékre. Vadászati lehetőségeink palettáját színesíti az utóbbi időben a területeinken megjelenő aranysakál, melyek jelenléte vadgazdálkodási szempontból káros. A területen az apróvad létszám fenntartásának, illetve a létszám növelésének érdekében komoly csapdaparkot (szelektív csapdák) működtetünk, mely eredményességét felsőbb körökben is elismerik.

    Ennek köszönhetően gyérült a dolmányos varjú, róka és borz jelenléte a területen. A róka gyérítésével különböző humán betegségek (pl. veszettség) terjedését is sikerül megelőzni.

    Társaságunk életében jelentős esemény volt 2017-ben a vadásztársaság megalakulásának 50. évfordulójára időzített újjáépített vadászházunk ünnepélyes átadása.

    Az újjáépítés teljes mértékben önerőből történt, s így az épület már alkalmassá vált a vadásztársaság tagjainak, illetve a vendégvadászoknak vadászattal kapcsolatos igényeik kielégítésére, az épület helyt ad a társas vadászatok utáni közösségépítő összejöveteleknek, gyűléseknek is.

    Vámosi Lajos, társaságunk elnöke a vadászház ünnepélyes átadóján vehette át a Nimród Hubertus Kereszt arany fokozatát munkája elismeréséül.

    A ház falán elhelyezett emléktábla méltó emléket állít elhunyt vadásztársainknak.

    Társaságunk a jelenben is jó kapcsolatot ápol Sarród Község Önkormányzatával, egymást kölcsönösen segítő együttműködéssel, melyet szeretnénk a jövőben is megtartani.

  • A Sarródi Önkéntes Tűzoltó Egyesület története

    A Sarródi Önkéntes Tűzoltó Egyesület története

    A 19. század végére jellemző egyesület alakulások alkalmával jött létre a „Sarródi Önkéntes Tűzoltó Testület” 1886-ban, a Kapuvári járásban az elsők közt. Az alapító tagok közül Élő Máté lett a parancsnok. Az egyesület sikeresen működött, 1902-ben már 26 tagot számlált. Az önkéntes tűzoltók nagy lelkesedéssel munkálkodtak, szívvel-lélekkel álltak az egyesület ügye mellé.

    Az általuk rendezett színdarabok és háziversenyek bevételeiből, illetve a község lakosai által nyújtott támogatás által sikerült beszerezni a régóta tervezett zászlót. A zászlószentelésre végül 1926. augusztus 28-án került sor, a testület 40 éves fennállása alkalmából megtartott ünnepségen. Zászlóanyának Komatits Andrásné Élő Gizellát kérték fel, aki az egykori alapító tag, illetve az első parancsnok, Élő Máté lánya. Az egész falu nagy ünnepnek tartotta az eseményt, rengeteg virággal díszítettek. A lakosok öszszefogását bizonyította, hogy még a legszegényebb anyagi körülmények közt élők is vettek zászlószöget. A rendezvénynek akkora híre volt, hogy egészen messziről is nagy számmal érkeztek vendégek, s hallgathatták végig a temető előtti téren megtartott ünnepi műsort valamint a tábori misét, amit a soproni „Arany Lant” dalárda kísért énekével. Díszkapun át vonultak fel a rendezvény díszvendégei is, az egykori alapítók még életben lévő tagjai. Az ünnepségen jelen volt továbbá a járási főszolgabíró, aki maga is elismerően beszélt a testület tagjainak odaadó, bátor, fegyelmezett munkájáról.

    Az 1889-es alapszabályzatban meghatározott feladatkörökön túl – mint tűz oltása és terjedésének megakadályozása – elemi károk és balesetek alkalmával segítségnyújtás a mentési munkálatokban, valamint az esetleges légi támadások elhárításánál történő közreműködés is feladatuk volt, az egyházi és községi ünnepek alkalmával díszegyenruhában vonultak fel, s rendszeresen részt vettek versenyeken, s évenként átlagosan tíz gyakorlaton, amikre a falu végén található gyepes területen került sor.

    Csoportkép a tűzoltózászló szentelésekor, középen Élő Máté alapító elnök képét fia, Élő Lajos tartja. Elől középen ül Élő Gizella és férje, Komatits András, középen fekete ünneplőben az alapító és régi tűzoltó tagok

    Önkéntes tűzoltók és a Frontharcos Szövetség tagjai
    díszegyenruhájukban vonulnak az úrnapi körmeneten

    Bevételre csak a tagdíjakból, az adományokból és az egyesület által szervezett rendezvényekből – mint a rendszeresen megszervezett tűzoltó bálok – számíthattak. Az egylet alapító, pártoló, működő és dísztagokból tevődött össze, a tisztviselőket – úgymint fő és alparancsnok, elnök, alelnök, jegyző, pénztárnok, szermester, egyleti orvos – három évre választották meg.

    Támogattak nemes célokat, például a tűzoltótestület adományának is köszönhető, hogy a világháborús emlékművet sikerült felállíttatni a temetőben.

    A tagok létszáma évről évre 23-24 fő körül mozgott, az esetleges tüzekre kürtszóval hívták fel a figyelmet. A kezdetleges felszerelés 1934-ben az alábbiakból állt: mélymedencéjű kocsifecskendő, nyomó- és szívótömlők, háromrészű angol dugólétra, mentőkötelek, takaróponyva, csáklya, vászonvedrek, fakalapács, lámpák, kürtök, kéthangú jelzők, tömlőtartókötél, továbbá szivattyúsövek baltákkal. Az öltözékük nyári zubbonyból, nadrágból valamint sapkából, sisakból tevődött össze.

    Mivel az épületek teteje nádból volt, a keletkezett tűz könnyen terjedt tovább. Így történhetett, hogy egész pajtasorok égtek le, 1862-ben, 1892-ben, 1905-ben. 1912-ben volt az egyik legnagyobb tűz, ahol főként házak pusztultak el a Kovács-köz körüli területen.

    Az 1930–34-es években feltűnően megszaporodtak a tűzesetek, ezek a főként a korra jellemző biztosítási csalásokból keletkeztek, állítólag előfordult, hogy a gépeket is a pajtához láncolták, a nagyobb biztosítási összeg miatt. Akadtak olyan esetek, amikor a „jóakarók” előre jelentették a tűzgyújtásra készülő szomszédot, s az ígért időpontban fel is lobbantak a lángok. Az esetek miatt Sarród feketelistára került, s a vármegye közigazgatási bizottsága ki akarta zárni a biztosításokból.

    Az 1938-as alapszabályban olvashatjuk, hogy az eddigi bevételeken felül a községtől származó éves támogatással is számolhattak. Létrehoztak továbbá egy segélyalapot, melyet a szolgálat közben keresőképtelenné vált vagy gyógykezelésre szoruló, illetve az életét vesztett tag temetési költségeire ajánlhattak fel. A parancsnokság tisztviselőkből, (mint elnök, társelnök, titkár, pénztáros, ellenőr, orvos) és tisztekből (mint a tűzoltóság vezetője, osztag- és szakaszparancsnok, segédtiszt, szertáros) állt.

    A Sarródi ÖTE az 1930-as évek végén

    1939-től már éjjeli őrjárat is strázsált, ami fontos volt, hisz a „Bősarródon” álló szalmalerakónál gyakran keletkezett tűz, így elkelt a gyors közbelépés, hogy megfékezzék a lángokat, s mentsék a kazlakat, illetve a környező épületeket.

    Mivel az akkori tűzoltószertár bejárata túl szűknek bizonyult, 1940-ben új szertár építését vették tervbe. Írásos anyagok hiányában a pontos dátumot nem tudjuk, de valamikor az 1943 utáni években a tűzoltóság nem működött, majd az 1946-ban újjászervezett testület parancsnokának ismét Borsodi Kálmánt választották meg. Sajnos az iratok elég hiányosak, de egy leltár szerint még 1950-ben is ő volt a parancsnok. A következő három évből nincsenek írásos emlékek, de a visszaemlékezések alapján ezekben az években Horváth (Tisza) Gyula és Kis Ernő voltak a parancsnokok. Állítólag Horváth (Tisza) Gyula leváltására azért volt szükség, mert kulákként nemcsak rangját nem tölthette be tovább, hanem egyenruháját is vissza kellett adnia.

    1952-ben a „Belügyminiszter Elvtárs utasítására meg kellett erősíteni a tűzoltóság szervezetét”, s bár az 1950-es években 30 fő volt a taglétszám, azóta már csökkent ez a szám, így ismét fel kellett fejleszteni 25 főre, valamint női tagok beszervezésére is szükség volt, hogy ők is erősítsék a „szocializmus építését”. Végül a 19 férfi mellé, ha csak papíron is, de 6 női taggal is számolhattak.

    1956-ban tervbe vették egy ifjúsági tűzoltócsapat létrehozását, a községet pedig területekre osztották, s mindegyik terület kapott egy-egy felelőst.

    Az 1950-es évek jelentős tűzesete volt, mikor a Fő utcában Tóth Kálmán szalmája lángra kapott, állítólag fogadásból történt, szándékos gyújtogatás miatt. A szalmát már nem sikerült megmenteni, de a tüzet megfékezték, így három környező pajta megmenekült.

    Nem sokkal később, szintén a Fő utcában égett le Bors Józsefék pajtája. A feltételezések szerint bosszúból történt gyújtogatás, s mire a lefekvéshez készülődő tulajdonosok észrevették a tüzet, már javában zajlott a mentés, az önkéntesek próbálták hűteni az épületet. Nehéz volt az oltás, a lángok messzire csapkodtak, és dobálták a cserepeket. Az elmondások alapján az oltáshoz használt tömlőn apró lyuk volt, s a nagy nyomással kizúduló víz térdig érő gödröt vájt a földbe. Hiába próbáltak meg mindent, nem sikerült megakadályozni a tűz továbbterjedést, s a szomszéd Goda-pajta is leégett.

    Olyan is előfordult, hogy az égő pajtából bujkáló disszidálókat mentettek ki sikeresen, így szerencsére nem történt tragédia.

    Ezekben az években több tűzeset is történt, s mivel a faluban csak a községházán és a postán volt telefon, nagyon fontos volt, hogy mire értesíteni tudták a hivatásos tűzoltókat, s azok kiérkeztek, a helyi önkéntesek akadályozzák a lángok terjedését.

    A 60-as években a korábban csak papíron létező női csapat valóban létrejött néhány fiatal lány lelkesedésének köszönhetően, akik még versenyeken is részt vettek. Ez azonban csak pár évig működött.

    A 1972-ben újjászerveződött az Önkéntes Tűzoltó Testület, egy leltár szerint az alábbi gépekkel rendelkezett: 1db targonca, 1db 800-as kismotorfecskendő, 1db lajt.

    1973-ban a Fő utcában álló Tanácsház hátsó épületében lévő tűzoltószertár átköltözött a Barcza-ház udvarán álló garázsba, mivel az önkormányzat és a TSZ épületet cserélt. Az önkéntesek tulajdonában lévő új, 800-as kismotorfecskendőt is itt helyezték el, amire öt évvel korábban cseréltek le a régebbi, lóval vontatható, pumpás kocsifecskendőt.

    Továbbra is folytatták közösségi munkájukat, többek közt az óvoda javára szervezett jótékonysági bál rendezésével.

    Egyesületi tagok az 1980-as években, balról jobbra:
    Bors Ernő, Horváth Gyula, Módos Mihály, Szalai Tibor, Tóth Károly, Kópházi István, Szalai László, Szalai István, Lancsár János

    1987-ben Tóth László pajtája gyulladt ki a Fő utcában. Az oltásnál hiába próbáltak meg mindent, csak a tovább terjedést tudták megakadályozni, a lángoló pajtaépület leégett.

    október 7-én a zászlószenteléshez hasonló nagy készülődéssel tartották meg a Sarródi Önkéntes Tűzoltó Testület megalakulásának 100 éves, jubileumi ünnepségét.

    Mivel Fertőd Nagyközség Önkéntes Tűzoltó Egyesületének tagjaként működött a sarródi testület, a többi taggal összevonva tartották a rendezvényt, így történhetett meg, hogy a tényleges jubileumhoz képest három évvel később került sor a megemlékezésre.

    Ez alkalomból kiállítást rendeztek a kultúrotthonban a versenyeken kapott érmekből, oklevelekből, és a régi fotókból, eszközökből. A jelenlegi és egykori tagok koszorút helyeztek a temetőben nyugvó társaik és a volt parancsnokok sírjára. A rendezvény kapcsán ismét sor került a tevékenység és eltöltött idő után járó tanácsi kitüntetések átadására, majd hajnalig tartott a bál a sarródi kocsmában.

    A sarródi ÖTE a centenárum alkalmából megrendezett ünnepségen Balról jobbra, hátsó sor: Lancsár János, Szalai László, Módos Mihály, Bors Ernő, Lancsár Gábor, első sor: id. Horváth Gyula, Heiner József, Kópházi István, Ormódi Károly plébános, Tóth Károly, Szalai Tibor

    1990-ben szétvált a fertődi és a sarródi közös tanács, s az osztozkodásnál Sarródé lett a Zuk, Boha Imre segítségének köszönhetően pedig a svájci Jowa település kenyérgyárából sisakokat is kaptak.

    Az 1993. december 14-én megtartott újjáalakuló közgyűlésen már belevették a feladatok közé a falu társadalmi életében való szerves részvételt is, valamint az ár- és belvízvédelmi feladatok ellátását, a lakosság tűzvédelmi felvilágosítását, továbbá előírták a továbbképzéseken és versenyeken való részvételt.

    Az egyesület vállalta egy iskolai és ifjúsági tűzoltószakkör megszervezését, ha legalább 10 gyermek vagy fiatal kéri tagságát. A szakkör vezetője az egyesület valamely tagja, szervezését, tevékenységét és feladatait a közgyűlés határozta meg.

    Sikerült összeszervezni az 1950-es években tervbe vett ifjúsági csapatot is. A fiatalok az oltásokban nem vehettek részt, de ugyanúgy gyakorlatoztak, versenyeztek, majd egy idő után „feljebb léptek”, a nagy csapatba. Az ifi csapat tagjai voltak: Farkas Tamás, Fejes István, Ifj. Horváth Gyula, Horváth Imre, Németh Krisztián, Rámháp Balázs, Vámosi Ferenc, Vámosi László, később Barcza Attila, Horváth Gábor, Horváth Zoltán, Kozári László, Szerencsi Gábor.

    A Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság megalakulása óta állandó együttműködés van a két szervezet között. A nemzeti park igazgatósági központjában, a Kócsagvárban engedélyezték az éves vizes gyakorlatok megrendezését a Soproni Tűzoltóság felügyeletével. Viszonzásul a sarródi önkéntesek is ott voltak, ha a nemzeti parkban égetés vagy egyéb tűzveszélyes munkálatok zajlottak.

    Ezekben az években volt nagy kazaltűz az „Angyaliban”. A tűz nagyságát bizonyítja, hogy mind a kapuvári, mind a soproni hivatásos tűzoltók kivonultak.

    Említésre méltó a ’90-es években, a falu határában álló pulykatelepi tűzeset, aminek oltásában szervesen részt vettek az ÖTE tagjai is. Sajnos pulykák is égtek benn, de a többi épületet sikerült megmenteni.

    A 2000-res évek elején Fő utcából a Rákóczi utcába helyezték át a tűzoltók székhelyét, a községház garázsába. Az épületrészt a tagok szabadidejükben újították fel, s alakítottak ki benne szertárat és klubot, ez lett a későbbi sportöltöző.

    Folytatva a hagyományokat, rendszeresen jártak továbbképzésre, továbbra is minden versenyen részt vettek, amik előtt a havi gyakorlatokat napi rendszerességűvé tették, melyek alkalmával akár parkot, focipályát is öntöztek közösségi munka gyanánt, illetve továbbra is folytatták a jótékonysági tűzoltó bálok megrendezését.

    Kazaltüzek ezekben az időkben is voltak, az egyik legnagyobb Galambos Sándornál.

    De a Jókai utca végén húzódó erdősáv is égett, a gyanú szerint fiatalok játszottak a tűzzel. A gyors közbelépésnek köszönhetően az önkéntesek gond nélkül eloltották a lángokat.

    A kéményből kipattant szikra miatt gyulladt ki 2003 márciusában Vámosi Ferencné házának teteje a Kis utcában. A tetőgerenda kapott lángra, de a gyors közbeavatkozásnak köszönhetően hamar sikerült megfékezni a lángokat, s a kapuvári tűzoltók már csak az esetleges rejtett parazsat ellenőrizték a cserepek alatt.

    2004 októberében a nagy mennyiségű hó miatt leszakadt vezetékek, kidőlt fák és elakadt járművel mentésénél is megmutatkozott, hogy fontos a helyiek gyors közbelépése.

    Ekkor már szó volt a feloszlatásról, az önkormányzati támogatás csökkenése, valamint az elnök és az egyesület pénzének, iratainak eltűnése miatt. A tűz kapcsán azonban sokan belátták, hogy szükség van az ÖTE létezésére, így az esetleges későbbi feltámasztás reményében csak szüneteltették a működést, nem számolták fel.

    Az akkor már felfüggesztett egyesület tagjai voltak ott, amikor Katona Jánosné kéménye kigyulladt a Rákóczi utcában, s kezdtek hozzá az oltáshoz, valamint kihoztak a házból két gázpalackot a konyha tetejének beszakadása előtt. Az oltásban személy szerint részt vettek: Barcza Attila, Horváth Gábor, Horváth Zsolt, Szákovics Péter, Szerencsi Gábor. Ekkor született meg az elhatározás, hogy bármi áron, de fel kell éleszteni az egyesületet.

    A tervet végül Barcza Attila szervezésével 2009-ben sikerült megvalósítani, a május 22-én megtartott tisztújító közgyűlésen újraindult a működés, jelen voltak: Barcza Attila mb. elnök, Élő Ákos, Farkas Tamás, Fejes István, Gréger Szabolcs, Horváth Gábor, Horváth Zoltán, Vámosi Ferenc, Vámosi László, Vámosi Tamás volt parancsnok. A közgyűlésen új parancsnokot választottak a lemondott helyett Fejes István személyében, s megerősítették az elnöki tisztségben Barcza Attilát. A kilépett aktív és pártoló tagok helyett újakat vettek fel, Turi Lajos polgármester pedig biztosította a tagokat, hogy az önkormányzat minden tőle telhető segítséget megad anyagi és egyéb téren, amennyiben az egyesület felmutat valamit. Cserébe azt kérte, a lelkesedésük később se csökkenjen.

    „Fontos a hagyományőrzés is, Sarródon 125 éve van tűzoltóság. 2005. évben (nem hivatalosan), de fel lett függesztve az egyesület működése, itt az ideje a felélesztésének.” (Idézet a 2009-es taggyűlésről, Vámosi Tamás)

    2000-es években kétszer is meghiúsult az autóbeszerzés. Először a soproni tűzoltóság ajánlott fel egy leselejtezett autót felszereléssel, majd a németországi testvérközség Sarrod próbált ebben segíteni, sajnos mindkét esetben sikertelenül. Az átíratáshoz és papírügyek intézéséhez nem volt elég pénz.

    Mivel 2006-ban az ÖTE ideiglenes feloszlásakor a szertár épületet önkormányzati garázzsá és fociöltözővé építették át, az újjáalakult egyesület, 2012-ben ismét hozzálátott egy új szertár építéséhez, aminek az átadására és az avató ünnepségére 2013 augusztusában kerül sor. A szertár építését az önkormányzat támogatta és koordinálta, az egyesület pedig tevékenységének újraindulása óta egyetlen alkalommal sem vette fel a képviselőtestület által megszavazott támogatást, így jelentős önrésszel szállt be az új szertár építési költségeibe.

    A leltár szerint az alábbi eszközökkel rendelkezett az újjá alakult ÖTE: régi és új tömlők, sugárcsövek, tűzcsapkulcs és állvány, csákány, csáklya, ásó, vasvillák, szívókosár, sisakok és kesztyűk, valamint a Jáger Árpád és Tibor által felajánlott tűzoltómotor, így a régi mellett egy másikkal is rendelkeznek. Felajánlották továbbá azt is, hogy az egyesület által használt autót határozatlan ideig ingyenesen szervizelik majd.

    Nem sokáig maradt az új szertár tűzoltó gépjármű nélkül. A Petőházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület a használatában álló 1977-es gyártású Mercedes L409 típusú gépjárművét eladásra hirdette, a gépjármű eredeti tulajdonosa az Apetloni Önkéntes Tűzoltóság, mely a gépkocsit használatra adta át a Petőháza ÖTE számára, az eladási szándékról értesülvén a gépkocsi azonnali visszaszállítását kérték. Egyesületünk képviseletében Papp Gyula polgármester és Horváth Gizella felvették a kapcsolatot az apetloni polgármesterrel és a tűzoltó egyesület vezetésével és megállapodtak, hogy a gépjármű nem kerül vissza Ausztriába, hanem használatra a sarródi egyesület részére kerül átadásra. A gépjármű átadásra 2016. 12. 19-én került sor, így a 2017-es évet a gépjármű már a Sarródon kezdte.

    Az egyesület szakmai vezetését továbbiakban is Vámosi Ferenc parancsnok végezte, az elnöki tisztséget Barcza Attilától Kugler Péter vette át. Az egyesület új alapszabálya és a Győri Járás Bíróságra való bejegyzése is még ez évben megtörtént.

    A gépjármű málházása hiányosan, de megtörtént, a korábban számba vett felszerelések közül sajnos több aktív szolgálatra már nem volt alkalmas, így az egyesületi vezetés kereste a lehetőségét a pótlás mihamarabbi megvalósítására. A legnagyobb hiány a minősíthető bevetési ruhák, csizmák, szívó és nyomó tömőkben jelentkezett.

    Az egyesület 2017-tavaszán együttműködési megállapodást írt alá a Kapuvári Katasztrófavédelmi Kirendeltséggel, melyben II. minősítésű önkéntes tűzoltó egyesületként vállalt részt Sarród település közigazgatási területén zajló tűzoltási és műszaki mentési munkákban. A Komárom-Esztergom Megyei Tűzoltó Szövetség felhívására a Francia Tűzoltóság által adományozott felszerelések kerültek egyesület birtokába, így a teljes csapat felszerelésére elégendő tűzoltó sisak lábeli és gyakorló ruházat mellett egyéb felszerelési tárgyakkal gazdagodott az egyesület.

    A 2017-es I. kategóriájú tűzoltó versenyre való felkészülés során kiderült, hogy sajnos a csapat tulajdonában álló két kismotorfecskendő közül egyik sincs használható állapotban, és a javításuk sem gazdaságos. Így a Himodon megrendezett versenyre Fertőrákosi ÖTE biztosította kismotorfecskendőt, a tömlőket a Megbízható Tűzvédelem Kft. (Gyenge Koppány) bocsátotta az egyesület rendelkezésére. A rövid felkészülés ellenére a csapat a versenyen sikeres szerelést mutatott be, felnőtt férfi kategóriában egy szabálytalannak ítélt a kismotrofecskendőre szerelet tömlőtartó miatt 11. helyezést ért el.

    Az egyesület kezdetektől próbál minden pályázati lehetőséget kihasználni, így a 2017-es évben a BM-OKF pályázat keretében megvalósulhatott a legszükségesebb szívó és nyomó oldali felszerelések cseréje, az egyesületi tagok szabványos gyakorlókat kaphattak, a Hankook abroncs adományozási program keretében a gépjármű első abroncsait cserélhették le. Egyesület felhívására válaszolva egy kapuvári varroda anyagköltségen vállalta gyakorló nadrágok gyártását, így 9 db kantáros gyakorlót vehetett át a csapat. A Velux Alkalmazotti Alapítvány 3000 € támogatásban részesítette a Sarród ÖTE-t melynek keretében bevetési ruhák, kesztyűk, és egyéb szakfelszerelések beszerzését kezdhette meg. Ugyanebben az évben az egyesület az adó 1% felajánlásokból befolyt összegből Pannonhalma ÖTE-től egy IFA TS 8/8 kismotorfecskendőt vásárolt, mely megvétele után az teljes felújításon esett át, és a következő években hűen szolgált immáron sarródi színekben.

    Az újjáalakult egyesület első riasztása 2017. augusztus 27-én történt, a Fertőd-Nyárliget közútra történt fakidőléshez.

    Az egyesület utánpótlásának megalapozása érdekében tűzoltó szakkört szervezett a fertőszéplaki Széchenyi Ferenc Általános Iskolával együttműködésben, a szakkör során 20 gyermeket avatott be játékos formában a tűzoltás rejtelmeibe. A kis tűzoltók a június során sarródi tájháznál mutatkoztak be egy kis bemutatóval.

    2018-as évben az egyesület első alkalommal lett riasztva a BM-KAP rendszerén keresztül, március 1-jén Fertőújlak település előtt, egy kicsúszott mentő műszaki mentéséhez, augusztus 3-án az egyesület átesett a tűzkeresztségen, egy Fertőújlak Fő utcai tűzesethez vonultak, ahol Kapuvár HTP egységével együttesen elsőként kiérkezve kezdték meg a káreset felszámolását. A tűz során személyi sérülés nem történt, az épületben egy helység kiégett és kis terülten a tetőbe is belekaptak a lángok.

    A 9/2018-as BM-OKF utasításnak megfelelően az egyesület újraminősítésre került, megtarthatta II. kat.-ú besorlolását, ugyanakkor ezt követően csak az OKF által rendszeresített és bevizsgált eszközökkel láthat el szolgálatot. A 2018-as összevont vizes gyakorlat a Sarród ÖTE szervezésében valósult meg. Helyszínként a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Kócsagvár épülete szolgált, ahol egy szimulált több sérülttel járó tűzeset felszámolását végezték el a fertőszentmiklósi, petőházi, fertőendrédi, sarródi és iváni egyesületek tűzoltói.

    Az egyesület tagjainak döntése alapján a vonulási körzetet Fertőszéplak településsel bővítette, a kérést a Gy-M-S megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság jóváhagyta.

    Bár az apetloni „Kis-Merci” jó szolgálatot látott el, hamarosan megmutatkoztak a hiányosságai. A gépjármű nem rendelkezett beépített víztartállyal, málhatere nem biztosított elegendő helyet a szükséges felszerelések számára, és menetdinamikai tulajdonságai sem feletek meg a kor elvárásainak, az egyesület további fejlődését kizárólag egy gépjárműfecskendő beszerzése tudta biztosítani. Az egyesület anyagi helyzete nem tette lehetővé a fecskendő vásárlást, így mikor a németországi testvértelepülés Steinau an der Strasse, Sarrod településen gépjárműcsere okán felszabaduló járműről kapott hírt, a tagság okkal bizakodott. Az elsőként a településrésztől felajánlott VW LT gépjármű sajnos nem jelentett volna előrelépést, de a városi tűzoltóságon leselejtezett 1989-es gyártású mindössze 19.500 km-t futott Iveco-Magirus 120-23 AW mindenben teljesítette az egyesületi tagok elvárásainkat. A testvér település júniusi látogatásán hivatalosan is megtörtént az ajándékozás bejelentése Malte Jörg Uffeln, Steinau an der Strasse polgármestere és Helmuth Stein, Sarrod településrész polgármestere adta át azt a jelképes játék tűzoltóautót, melyhez pénzadomány is társult, megkönnyítve a gépjármű Magyarországra juttatását. A jármű sajnos műszaki hiba okán került szolgálaton kívülre, javíthatatlannak minősítve, Alfred Röder, sarródi lakos hathatós közreműködésének köszönhetően a gépkocsit a közeli Fulda város tehergépjármű szakszervízébe szállították, ahol a hátsó fék felújítását követően 2 db új akkumulátorral és friss műszaki vizsgával várta az átadást. A javítások költségét Steinau város vállalta magára. A gépjármű tényleges átadására 2019. augusztus 14-én került sor, mely során a gépjárműbe az adományozó egyesület felszerelések mellett egy padot is elhelyezett a sarródi egyesület számára. Az „új” fecskendő új szolgálati helyére történő ~800 km hosszú átszállítást hiba nélkül saját lábán tette meg.

    Az új gépjármű honosítása és a szükséges felülvizsgálatok megszerzése után a gépjármű avatására augusztus 24-én került sor, ennek kapcsán az egyesület fennállása során először „Rozália Kupa” néven tűzoltóversenyt rendezett 6 ÖTE részvételével. Az új gépjárműfecskendő hivatalos szolgálatba állása november 20-ával valósult meg. Az év decemberében a „Kis-Merci” eladásra/átadásra került az eredeti megállapodásnak köszönhetően az Apetloni Önkéntes Tűzoltóságnak (FFW Apetlon) ahol a jövőben, mint veterán jármű kerül bemutatásra.

    A 2020-as év során több pályázati forrásnak köszönhetően (LEADER – Kultúrháló komplex, NEA-MA20 és a 2020. évi OKF BM) jelentős mennyiségű korszerű eszköz és felszerelés érkezett az egyesülethez, melynek eredményeképpen immáron 8 fő a hatályos jogszabályoknak megfelelő minősített felszerelésekkel rendelkező személy felszerelése vált lehetővé. Az új felszereléseknek és az előző évben szolgálatba állított gépjárműfecskendőnek köszönhetően, ismét vonulási körzet bővítést kért és kapott az egyesület, októbertől Fertőd város területén is aktív szolgálatot lát el.

    A 2022-es év során az egyesülethez újkori fennállása óta a legtöbb, 42 alkalommal érkezett riasztás. Az egyesület eddigi leghosszabb beavatkozása is ez év május 12-13-án zajlott le, Fertőszentmiklós település külterületén egy villámcsapás következtében egy körbálákból álló kazal gyulladt ki, a kazal irányított égetésében és a másnapi utómunkálatokban, több mint 10 órán keresztül vett részt az egyesület egysége. A korábbi évek szakmai munkájának elismeréseképpen az együttműködési megállapodás felülvizsgálatra került a hivatásos katasztrófavédelmi szervezet részéről, és az ÖTE 2022. márciustól és immáron mint I. kategóriájú ÖTE folytathatja munkáját.

    A 2023-as év március 15-én fennállása óta első alkalommal hívták be az egyesület egységét kapuvári tűzoltó laktanyába városvédelmi szolgálatra a tűzoltó egységek a Fertőrákos település külterületén egy nagy területű szabadtéri tűzeset miatti túlterheltsége okán, az egyesület 6 tagja 14 órán keresztül látott el szolgálatot, ami idő alatt beavatkozásra nem volt szükség.

    A 2023.06.03-i nap az egyesület életében újabb mérföldkövet jelentett, a Sarródi Önkéntes Tűzoltó Egyesület fennálása óta először rendezett körzeti tűzoltó versenyt, ahol egyúttal kimagasló eredményt ért el, felnőtt férfi kategóriában II., összevont kategóriában III. helyezést ért el. A rendezvény keretében Mikó Attila Harka ÖTE elnöktől az egyesület átvehette az eredeti 1886-os alapító okiratát, és az egyesületért tett fáradozásainak elismeréseként Kugler Péter, elnök, Alfred Röder-t a Sarród ÖTE tiszteletbeli szerparancsnokának fogadta.

    A beavatkozások száma a későbbiekben sem csökkent jelentősen, kiemelkedő eset szerencsére csak egy esetben volt, 2023 októberében Nyárliget településrészen egy garázs és a benne álló két gépjármű kapott lángra, a Sarród ÖTE egysége a helyszínre Kapuvár HTP-vel együtt érkezve kezdte meg a beavatkozást, melyhez a későbbiekben Fertőszentmiklós és Petőháza ÖTE egységei is csatlakoztak, az eset során személyi sérülés szerencsére nem történt.

    Az Sarródi Önkéntes Tűzoltó Egyesület kis tagszámmal bíró egyesület, ennek ellenére tagsága mindenkori lehetőségeihez mérten kivette részét a környék tűzvédelmi munkáiban. Az elődök elhivatottsága a jelenkori egyesületi tagokban is él, jelenleg egy magas színvonalon működő potens beavatkozó egyesületként működik, mely nemcsak Sarród és a közigazgatásilag hozzá tartozó településeken tevékenykedik, hanem kiveszi részét a térség egészének tűzvédelmi műszaki mentési munkáiból. Bátran állíthatjuk, hogy a Sarródi Önkéntes Tűzoltó Egyesület legsikeresebb évtizedén vagyunk túl, Vámosi Ferenc parancsnok és Kugler Péter elnök irányításával.

    Láthatjuk, milyen fontos, hogy minden községben legyen képzett, felkészült önkéntes tűzoltóság, legtöbbször ugyanis enyhíteni lehet a károkat a gyors közbeavatkozással.

    Az alábbiakban olvasható a parancsnokok teljes és az elnökök (sajnos) hiányos jegyzéke. Az első „önálló” elnök Horváth Gyula volt, hisz előtte a közös tanács elnöke látta el ezt a pozíciót.

    Parancsnokok

    • Élő Máté, gazdálkodó 1886-tól
    • Sumbzky Lajos, tanító
    • Tschida István, kocsmáros
    • Perlaky József
    • Bors Pál, gazdálkodó
    • Borsodi Kálmán, asztalos (1938–1950)
    • Horváth (Tisza) Gyula (1950)
    • Kis Ernő, gazdálkodó (1951–1952)
    • Tóth Károly, gazdálkodó (1952–1991)
    • Lancsár Gábor, határőr (1991–2000)
    • Vámosi Tamás, kőműves (2000–2006)
    • Fejes István, mezőgazdasági gépész (2009–2017)
    • Vámosi Ferenc, gépkezelő (2017 – )

    Elnökök

    • Horváth József (1933)
    • Boros Lajos (1938–43)
    • Barcza Sándor (1952)
    • Bödecs József (1956–)
    • Horváth Gyula (1989–2000)
    • Rámháp Balázs (2000–2005)
    • Csubri László (2006)
    • Barcza Attila 2006 – mb. elnök (2009–2017)
    • Kugler Péter (2017 – )

    Tagok az 1960–80-as években

    • Bors Ernő
    • Fencz János
    • Goda Mátyás
    • Heiner József
    • Horváth Gyula elnök
    • Kópházi István
    • Lancsár Gábor
    • Láncsár János
    • Módos Mihály
    • Szalay László
    • Szalay Tibor
    • Tóth Károly parancsnok

    Tagok az 1990-es években

    • Ifj. Ács Kálmán
    • Ánkhelyi Balázs
    • Bors János
    • Horváth Gyula elnök
    • Ifj. Horváth Gyula
    • Horváth Szabolcs
    • Klein István
    • Kópházi László
    • Lancsár Gábor parancsnok
    • Németh Imre
    • Németh Péter
    • Németh Zoltán
    • Rácz János
    • Stárics Jenő
    • Szalay Gergő
    • Ifj. Szalay Tibor
    • Vámosi Tamás

    Tagok a 2000-es évek elején

    • Barcza Attila elnök 3
    • Csubri László elnök 2
    • Élő Ákos
    • Farkas Tamás
    • Farkas Ferenc
    • Fejes István parancsnok 2
    • Horváth Gábor
    • Ifj. Horváth Gyula
    • Németh Ferenc
    • Németh István
    • Németh Krisztián
    • Rámháp Balázs elnök 1
    • Vámosi Ferenc
    • Vámosi László
    • Vámosi Tamás parancsnok

    A 2009-ben ujjászerveződött ÖTE tagjai:

    • Barcza Attila elnök
    • Bognár Tibor
    • Fejes István parancsnok
    • Hegedűs László
    • Horváth Gábor elnökh.
    • Horváth Norbert
    • Horváth Szabolcs
    • Horváth Zoltán
    • Kugler Péter
    • Németh Ferenc
    • Németh János
    • Vámosi Ferenc parancsnokh.
    • Vámosi László

    A 2017-től beavatkozó szolgálatot vállalt tagok

    • Barcza Attila
    • Élő Ákos
    • Gréger Szabolcs, parancsnok. h
    • Horváth Gábor
    • Horváth Norbert
    • Horváth Zoltán
    • Kugler Péter, elnök
    • Ovádi Károly (2019-ig)
    • Őri Sándor (2020-tól)
    • Vámosi Ferenc, parancsnok
    • Vámosi László

    A tűzoltó egyesület tagjai – 2024 Balról jobbra: Gréger Szabolcs, Vámosi Ferenc (parancsnok), Kugler Péter (elnök), Őri Sándor, Horváth Gábor, Dr. Barcza Attila, Horváth Norbert, Horváth Zoltán, Élő Ákos, Vámosi László

    Felhasznált irodalom

    Élő D. (1937): Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség, Budapest.
    Soproni levéltári iratok

    Lakossági közlések
    Goda Mátyás, Horváth Béláné, Horváth Gizella, Horváth Gyula, Lancsár Gábor, Fejes István
    Soproni levéltár munkatársa Ács Anikó
    Sarródi Önkormányzat munkatársai Ábrahámné Bors Evelin, Bors Jánosné

  • Karitász Szervezet

    Karitász Szervezet

    A Sarródi Karitász Szervezet / a Győri Egyházmegye Karitász Szervezet tagjaként 1992. július 14-én alakult. Az alakulás helye a plébánia hivatal nagyterme volt, ahol Ormódi Károly plébános ismertette a Karitász Szervezet rendjét, feladatát. A községben Szinicz Szilveszterné Heiner Matild lett a szervezet vezetője.

    A „caritas” görög eredetű, latin szó. Jelentése: szolgáló szeretet. Isten és az embertárs szeretete, emberszeretet, segítségnyújtás. A karitász szolgálat lényege pont abban rejlik, hogy csöndben születik, az ember odaajándékozza magát – keresi és segíti a szükséget szenvedő testvérét. A karitász világszerte ismert jele: a „lángoló kereszt” a szeretet lángját képezi.

    A Karitász szervezetnek 16 tagja volt:

    Ábrahám Lászlóné
    Bors Ernőné
    Farkas Lajosné
    Fekete Lászlóné
    Galambos Sándorné
    Hámor Ferencné
    Horváth Gyuláné (Boha Anna)
    Horváth Gyuláné (Heiner Anna)
    Katona Jánosné
    Kópházi Istvánné
    Németh Mihályné
    Markó Béláné
    Rácz Sándorné
    Rámháp Gáborné
    Szinicz Szilveszterné Heiner Matild
    Vámosi Józsefné

    Az alakuló ülésen a szervezet tagjai megbeszélték tevékenységük fő irányvonalát, elsősorban a helyi feladatokat. Célul tűzték ki az idős, elsősorban egyedülálló személyek megsegítését, ezen felül a nyugdíjasok évenkénti megvendégelését, a hittanos iskolások részére karácsonyi ünnepség rendezését, továbbá a megyei szervezet felhívására gyűjtések lebonyolítását.

    A Karitász Szervezet évente jótékonysági bált rendezett, melynek bevételéből – ugyancsak évente találkozókat szervezett a nyugdíjasok részére – az idős embereket megvendégelték, a Karitász tagjai saját készítésű süteménnyel kedveskedtek.

    A megyei karitász szervezet felhívására gyűjtést szervezett a helyi csoport, többek között:

    • kárpátaljai magyarok részére (elsősorban gyógyszert);
    • a magyar szociális otthonokban lévő nyugdíjasok és nevelőotthonban lévő gyermekek részére: ruhaneműt, cipőt, tartós élelmiszert. ill. mindennemű adományt elfogadtak;
    • a magyar ingyenkonyhák részére tartós élelmiszert és terményt (bab, burgonya, hagyma, alma, dió, mák) továbbá tisztítószereket;
    • a kolozsváriak részére – többek között: cipőt, ruhaneműt;
    • az erdélyi gyermekek részére könyveket, íróeszközöket, játékokat.

    A hittanos gyermekeket a plébánia hivatalban karácsony előtt feldíszített karácsonyfával várták a karitász tagok és egyben minden gyereknek ajándékcsomaggal kedveskedtek.

    Karitasz-rendezvény a kultúrházban

    A tél beköszöntével szintén a plébániahivatalban szabadidős programra invitáltak minden korosztályhoz tartozót:

    • mesesarok kicsiknek, régen elfelejtett játékok felelevenítése
    • kézimunka, horgolás, varrás, kötés lányoknak, asszonyoknak
    • az idősebb korosztályt beszélgetésre, társalgásra hívta
    • advent időszakában díszcsokrok, asztali díszek elkészítése, bemutatása

    A Karitász Szervezet tagjai évente több alkalommal a plébánia hivatal nagytakarítását végezték el, részt vettek az úrnapi sátor előkészületeiben (zöld ág biztosítása).

    A megyei szervezet által biztosított déligyümölcsöt a tagok 40 helyre vitték el, elsősorban a legidősebb, egyedülálló (70 év feletti) idős emberekhez.

    Mivel Sarródnak nem volt képeslapja a településről, így 4 félét készítettek a falu nevezetességeiről.

    Zarándokutat szerveztek Mariazellbe.

    A Népjóléti Minisztérium felhívására pénzadománnyal támogatta az „Aranyág” gyermekalapítványt.

    A Karitász Szervezet közel 10 év működés után 2003 márciusában megszűnt, a 138.000 Ft pénzmaradványt a helyi templom felújítására adományozta.

  • Összefoglaló gondolatok a Szövetkezeti Horgászegyesületről

    Összefoglaló gondolatok a Szövetkezeti Horgászegyesületről

    A Horgászegyesület 1985 őszén a sarródi Mezőgazdasági Szövetkezés, valamint a fertődi ÁFÉSZ gesztorságával alakult.

    Az akkori alapító okirat a tagok létszámát 40 főben határozta meg. Ebből a 40 főből 30 főnek a sarródi Mezőgazdasági Szövetkezethez, 10 főnek pedig a fertődi ÁFÉSZ-hez volt valamilyen kötődése. Az alakulást követő években e két gazdálkodó szerv anyagilag is támogatta az egyesület működését. A horgászat a sarródi szövetkezet tulajdonában lévő két-összesen kb. 9 hektáros vízfelületen folyik napjainkban is.

    Az egyesület megalakulásában elévülhetetlen érdemei vannak Lancsár Jánosnak, aki nyugdíjazásáig, s még utána is évekig, az egyesület gazdasági vezetője volt. Az egyesület szakmai irányítást néha Fekete György elnökként koordinálta. A személyi és szervezési feladatokkal Barcza László, mint egyesületi titkár foglalkozott. A Felügyelő Bizottság elnöke Horváth Gyula, a Fegyelmi Bizottság elnöke Holper Kálmán volt. A sarródi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke Goda Mátyás, valamint a fertődi ÁFÉSZ elnöke, Pető Imre társadalmi elnökként tevékenykedtek az egyesület életében.

    Az elmúlt évek gazdasági változásai nem múltak el nyomtalanul az egyesület életében sem. A nagykorúvá válás magával hozta a gazdasági önállósulást is. Napjainkban igaz, hogy a tagság összetétele már nem köthető a két alapító szövetkezethez, és már 55-en vagyunk sarródiak és környékbeliek.

    Az elmúlt években az egyesület vezetése fiatalításon esett át. Az egyesület elnöke az egyik alapító tagként Vámosi Lajos, a titkár a tősgyökeres sarródi Papp Gyula, a gazdasági felelős Lancsár Gábor édesapja nyomdokaiba jár, az ő gazdasági szemléletét viszi tovább az egyesületbe. A Fegyelmi Bizottság elnöke Barszcz László, a Felügyelő Bizottság elnöke Bognár László.

    Az alapítás óta eltelt 40 év alatt az egyesület céljai nem változtak. Kulturális, nyugodt kikapcsolódást biztosítani az egyesület tagjainak. A horgászmozgalom hagyományainak megőrzése, a tagok horgász érdekeinek képviselete, a horgászsport fejlesztése, népszerűsítése mellett a pihenés, a kulturált szórakozás megteremtése. Tagjai részére kedvező horgászati lehetőség biztosítása. A szabadidő hasznos eltöltésének elősegítése, tagjainak a horgászetika és – erkölcs tiszteletben tartása, a természet szeretetére és védelmére való nevelése. Az egyesületi vízterület és annak környezete kulturáltabbá tétele a nyugodt pihenés és időtöltés biztosítására.

    A 2010-es évek közepétől az egyesület anyagi lehetőségei javultak, köszönhetően a tagság létszámának a megemelésével, de legfőképp az országban végbemenő kedvező gazdasági változásoknak, és az ebből következő növekvő pályázati lehetőségeknek. Így sikerült felújítani és otthonosabbá tenni a horgászházunkat, illetve számos vízminőséget javító, és a tavak környezetének rendben tartását segítő eszközt vásárolni, közel 4 millió forint értékben. 2019-ben az egyesület sikeresen pályázott a halgazdálkodási jog meghosszabbítására, így a magyar állammal kötött haszonbérleti szerződés alapján újabb 15 évig az egyesület jogosult a halgazdálkodásra a kezelésében lévő tavakon. Az egyesület mindamellett, hogy kulturált kikapcsolódást kíván biztosítani a tagjai részére, elkötelezett a magyar halászati hagyományok és kultúra megismertetése, a halételek és halfogyasztás népszerűsítése mellett. Mivel szívügyünk a halételek fogyasztásának a népszerűsítése, az édesvízi halakból készült ételek megismertetése és megszerettetése, ezért az egyesületünk szervezésében 2021-től minden évben megszervezésre kerül a „Hal- és Vadétel Főző Fesztivál”. 2023-ban az egyesület vezetősége egy emlékmű felállítása mellett döntött, amellyel az alapító tagok és az elhunyt tagtársak emléke előtt kívántunk tisztelegni. Az emlékművet Grubits János hidegségi fafaragó művész készített el, amely egy víz alá bukó hal farokuszonyát szimbolizálja. Az emlékmű 2023. június 4-én, a nemzeti összetartozás napján került felavatásra. Amíg Selmeci Tibor alapító tagtársunk (aki egyben az egyesület rangidős tagja is) elhelyezte a megemlékezés koszorúját, addig néma főhajtással emlékeztünk azokra a tagtársakra, akik ma nem lehetnek már velünk.

  • A Három Település Alapítványa

    Az 1989–90-es rendszerváltás nagy változásokat hozott a mezőgazdaságban. A három település külterületi szántóit művelő „Haladás” Mezőgazdasági Szövetkezet viszonylag jó színvonalon tartotta karban a földutakat és az utak menti árkokat. A termőföldek közötti árkoknak az a szerepe –mely a nyílt árkos rendszerű öntözést valósította volna meg – megszűnt. A privatizáció következtében minden utat és árkot tulajdonilag az önkormányzat kapott. Az utak karbantartására, az árkok kaszálására, tisztítására az állam forrásokat nem adott. A településeink külterületén gazdálkodó vállalkozók sem tartották feladatuknak, hogy a szükséges karbantartások elvégzésére pénzt fordítsanak. Az önkormányzatnak viszont sem pénze, sem eszköze nem áll rendelkezésre a szükséges karbantartások elvégzésére. 1990 óta a vízlevezető árkok, elsősorban a növényzet miatt feltöltődtek, az utak állapota fokozatosan romlott. Néhány nagyobb területen gazdálkodó vállalkozó a területeihez vezető utakat valamilyen szinten karbantartotta. Sajnos az utak és árkok állapota egyre romlott. Főleg csapadékos időben az utak egy része szinte járhatatlanná vált.

    A földhasználókkal együtt az önkormányzat úgy döntött, hogy létrehoznak egy olyan alapítványt, melynek keretében elsősorban a földutak javítását célozzák meg.

    Az önkormányzat már 2006-ban elhatározta, hogy a termőföldek közti utak javítására létrehoz egy Közhasznú Társaságot. A földhasználókkal történt többszöri egyeztetés után létrehozta az Önkormányzat a Három Település Alapítványát. Az alapítvány székhelye 9438 Nyárliget Mays-Major. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság az alapítványt 2009-ben nyilvántartásba vette. A kuratórium az alapítvány számlavezetésével a Raiffeisen Bank ZRt-t (9431 Fertőd, Fő u. 12.) bízta meg.

    A kuratórium tagjai:

    Elnök: Turi Lajos
    Titkár: Fejes Márta

    Tagok:
    Bors Ernőné
    Galambos Sándor
    Horváth Ernő
    Horváth Zsolt
    Michlits Anneliese
    Rujavecné Ferenczi Katalin
    Stefan Denk

    A földhasználók évente hektáronként 300 Ft befizetésével járulnak hozzá a karbantartási munkákhoz.

    Reményeink szerint néhány éven belül javul a földutak minősége és az árkok vízelvezető képessége.

    Az elmúlt évtizedekben számos európai uniós, valamint magyar kormány által biztosított forrás állt rendelkezésre a fenti célokra, ezért az alapítvány támogatására ezekhez már nincs, vagy kevésbé van szükség. Az alapítvány kuratóriuma ezért amellett döntött, hogy tevékenységét kiterjeszti Sarród Község, és a hozzá tartozó települések (Fertőújlak, Nyárliget) fejlődést szolgáló célok megvalósításához, és az ehhez szükséges közösségszervező és mozgósító szerep mellett az emberi és pénzügyi erőforrások előteremtésében is aktív részt vállal. Az alapítvány kiemelt figyelmet fordít a település épített és természeti örökségeinek védelmére, így tevékeny részt vállalt több a településeinket érintő projekt során.

    • Sarród Fő utcában található Rozália másnéven Pestis műemlék szobor restaurálása.
    • Nyárliget Harangláb építése.
    • Fertőújlak (valamikori Mekszikópuszta) 100 éves Jubileumi emlékmű felállítása.
    • Sarród Templom tér: Balogh Eszter üvegfestő, ólmozott üvegablak készítő, és Grubits János fafaragó által készített, Ólomüveg Kereszt Emlékművének felállítása.
    • Sarród Templom tér: a németországi Sarrodtól kapott Mária-szobor felállítása.
    • Sarród Karácsonyi díszvilágítás megvásárlása
    • Nyárliget Betlehem elkészítése

    A Három Település Alapítványa közreműködik településeinkről szóló kiadványok, könyvek megjelenítésében is, hiszen a könyv a kultúra egyik lenyomata, mint ilyen nagyon sajátos alkotás, mely még napjainkban is fontos szerepet játszik. Bár felmérések szerint az utóbbi időkben drasztikusan csökkentek a könyveladások, ami arra utal, hogy már közel sem olvasunk annyit, mint régen. Rohanó életmódunk miatt napjainkban sajnos egyre inkább az figyelhető meg, hogy a könyvolvasás kikopik a hétköznapokból. Régebben szinte szeánszként kezeltük azt az önidőt, amikor bekuckóztunk a kedvenc fotelunkba egy bögre forró habos kakaóval, és olvastuk a kedvenc regényünket. Órákig, sőt napokig el tudtunk merülni egy jó könyvben anélkül, hogy félbeszakított volna minket a külvilág.

    Azonban az olvasást még meg lehet menteni, és ez a folyamat már el is kezdődött, amihez alapítványunk egy-egy a településeinkről szóló könyv újbóli kiadásával szeretne hozzájárulni.

    Az idő múlása az alapítvány céljainak változása mellett magával hozta a kuratórium tagjainak a változását is, így napjainkban az alábbi tagokkal próbáljuk megvalósítani az alapítvány céljait.

    Elnök: Vámosi Lajos Imre
    Titkár: Fejes Márta

    Tagok:
    Horváth Ernő
    Horváth Zsolt
    Michlits Anneliese
    Papp Gyula
    Rujavecné Ferenczi Katalin

  • A Tájház

    A Tájház

    A sarródi temető szomszédságában, a Szeder utcában található az 1930-as években épült parasztházból 2005-2006-ban kialakított téglaépítésű tájház. A tájház kialakításánál szempont volt, hogy ne csak egy „bemutató” házzal gyarapodjon a falu, hanem az épületegyüttes a hagyományőrzést szolgáló közösségi programoknak is alkalmas, méltó helyszíne legyen. A közérdekű muzeális kiállítóhelyként üzemelő tájház berendezése lelkes összefogással Sarród, Fertőújlak, és Nyárliget lakosainak önzetlen adományaiból gyűlt össze. A tájház kialakításában az önkormányzat és a helyi adományozók mellett a különböző hazai és nemzetközi pályázatok is segítettek. (Phare-CBC, Közkincs, Tengertánc, Leader, megyei és számos egyéb sikeres pályázat.) Az elmúlt években sikerült jó kapcsolatot kialakítani a környék iskoláival, óvodáival, önkormányzataival, művelődési intézményekkel, környező tájházakkal, megyei és országos múzeumi intézményekkel, egyházközséggel, egyesületekkel, a sajtóval, Fertő–Hanság Nemzeti Parkkal és a lakossággal. Továbbá sok-sok adományozóval, akik folyamatosan gyarapítják az 1930-as évekre jellemző enteriőr kiállítás anyagát.

    A programok, rendezvények színvonalas lebonyolításában a legfontosabb az önkéntesek folyamatos segítsége, nélkülük a tájház sokkal nehezebben működne.

    Tájház-kiállítás

    Az épület a nyeregtetős parasztházak formáját mutatja. A hosszú fehér, keskeny ház homlokzati oldalán két ablak található, amelyek fölött a vakablakban egy Mária -szobor őrködik.

    Régen szokás volt, hogy különböző szentek oltalmába helyezték házukat tulajdonosaik. Így a Tömördi család egykori hajlékát Szűz Mária őrzi.

    Miután a szépen felújított kapun belépünk, a nyitott tornácra érkezünk. A tornác kialakítása régen a módosságot fejezte ki. A gazdagabbak kőoszlopos, a kevésbé tehetősek pedig falábas tornácot építettek. A nyitott tornác a szegényebb zsellérházakra volt jellemző.

    A tornácról két ajtó nyílik a házba. Az elsőn a konyhába juthatunk, míg a második az egykori kamrába vezet, amely most irodaként működik. Az elhelyezkedéséből adódóan meglehetősen sötét konyhában az ajtóval szemben van a kemence. A kemencének az első világháború után újabb reneszánsza volt, és a két világháború között épült minden sarródi ház konyhájában kialakították. Ugyanis az első világégés előtt a sarródiak péknél sütöttek, azonban a falu pékjét elvitték a háborúba. Így mindenki rákényszerült az otthoni sütésre, amit aztán folytattak azután is, mivel a faluban a pék mesterséget később sem folytatta senki.

    Szintén a konyhában lett elhelyezve a vizespad és lisztes, amik még a legszegényebb házaknál is általános konyhai berendezések voltak. A stelázsin vannak a különböző edények, és egyéb konyhai használati eszközök. A falvédők a kor hangulatát idézik. Úgy a konyha, mint az egész ház padlózata téglás.

    A konyha tisztaságára mindig gondosan ügyeltek. Az év nagyobbik részében az udvar szemközti oldalán lévő nyári konyhát használták főzésre. Itt került kialakításra egy foglalkoztató helyiség, amely nyitott teraszával és szépen felújított termével a tájház rendezvényeinek helyszíne, és ide került, átmenetileg a helytörténeti gyűjtemény is.

    A helytörténeti gyűjtemény része

    Régi fotók idézik fel az egykori óvoda és iskola, és az Önkéntes Tűzoltó Egylet működését. Ugyancsak megelevenednek úgy a régiek vallási élete, zarándokútjai, mint a II. világháború előtt a faluban gyakorlatozó légvédelmi tüzérek mindennapjai. A sarródi iskola dokumentumai, sarródi kisbíró dobja látható. Az 1970-es évekig hosszú évtizedeken keresztül e kisdob hangjára csődült össze a nép, hogy meghallgassa a legfontosabb közérdekű híreket.

    Tojásba (pénz)dobálás – fiatalok az 1960-as években húsvétkor Horváth Zs. Gyula háza előtt

    A Sarród határában talált régészeti leletekből az ajtóval szemközti falnál két vitrinben látható egy régészeti kiállítás. A Sarród határában talált és kiállított gazdag leletanyag a kelta kortól a római emlékeken át és a középkor végéig terjed.

    A konyhából két oldalra nyílnak a szobák. Az utca felőli az ún. centrálisan berendezett tisztaszoba, amely homlokzati ablakai révén a világosabb. Ez ritkán volt használatban, általában csak a vendégszoba funkciót látta el. Népes, többgenerációs családoknál fordult elő, hogy az öregek hálószobája volt.

    A szoba hagyományosan sötét gerendás mennyezettel rendelkezik. A gerendáról középen lóg a négyszemélyes asztal fölött a díszes petróleumlámpa. A falakat a kornak megfelelően szentképek és régi családi fotók díszítik.

    Az ajtóval szemközti fal mellett a két ablak között van az 1840-ben készült, festett virágmotívumokkal díszített kelengyés láda. A Fertő-parton (Sarród, Süttör, Széplak stb…) a XIX. században már jellegzetesen egy alsó fiókot is kapott a láda. Férjhez menetelkor a menyasszony a stafírungját ebben hozta el a szülői háztól. Nagyon gyakran, ahogy újabb és újabb generációk beköltözésével cserélődtek a házakban a lakók, az újabb ládák kiszorították a régebbieket, így a nagymamák ládái legtöbbször a padlásra vagy a kamrába kerültek, és terménytárolásra használták azokat.

    Jellegzetes, a kornak megfelelően vetett parasztágyak vannak a szoba keleti fala mellett. A viszonylag rövid ágyakban vastag tollpárnákkal a fejük alatt, szinte félig ülő helyzetben aludtak a régi korok emberei. Az ágyak alatt lettek elhelyezve a csizmahúzók.

    A szoba nyugati fala mellett a két korabeli ruhásszekrény között van az elmaradhatatlan fiókos komód. A komód valamikor a ládából fejlődött ki azáltal, hogy a pakolás megkönnyítése végett fiókokkal látták el.

    Az ajtótól jobbra található díszes öntött vaskályha mellett egykor a Sarródi Általános Iskola nebulói melegedtek.

    A konyhából jobbra nyílik az egykori hátsó szoba. Egyetlen ablaka az udvarra néz. Valamikor itt lakott és hált – télen itt végezték a házimunkát, készítették a gyékényszőnyeget, lábtörlőt -, főzött, étkezett, tisztálkodott a ház népe.

    A tornácról a harmadik ajtó az istállóba nyílik. Még látható a nagy- és borjújászol. Az istálló jelenleg a különböző hagyományőrző programok, időszakos kiállítások és egyéb tájházi rendezvények helyszíne.

    Az udvar végében régi cséplőgép idézi fel a hajdani aratások hangulatát.

    Hagyományőrző programok a Sarródi Tájházban

    Élő Dezső a Sarród monográfiájában a következőket írja: „Fertő volt a mi kenyerünk, örömünk, csapásunk, küzdelmünk.”

    Azaz a Fertő tó nagyban alakította az itt élők életét, a tó, mint természeti adottság határozta meg azokat jellemző foglalkozásokat, amelyek az ide települt családokat közösséggé, működő faluvá érlelte. A Fertő-vidék múlt századi lecsapolása után ma már csak nyomaiban lelhetjük meg a vízhez, vizes élőhelyekhez kötődő hagyományos foglalkozásokat nemcsak Sarródon, hanem az egész Fertő-tájon. Így egy tájháznak különösen fontos küldetése az, hogy ne csak statikus kiállításokkal, hanem régi hagyományokat felidéző, igazi közösségteremtő programokkal állítson emléket elődeinknek.

    Hagyományőrző program, balról jobbra Kemenár Katalin,
    Gergácz Orsolya, Fersch Júlia, Gergáczné Marietta,
    Kópházi Lászlóné, Vámosiné Gosztola Anna

    A Sarródi Tájház így lett igazi közösségi ház, hiszen már megnyitásának évétől, 2006-tól sorozatosan sikeres hagyományőrző programoknak a helyszíne. Ezek egyrészt a különböző jeles napokhoz (pl. pünkösd) illeszkedő helyi népszokásokhoz, másrészt a régmúlt és közelmúlt megélhetési formáihoz kapcsolódnak. E programokon rendre együttesen részt vesznek gyerekek, felnőttek, idősek és fiatalok, falubeliek, illetve vendégek, látogatók. A jól sikerült rendezvények a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Sarród–Kócsagvári és a fertőújlaki Mekszikó – Pusztaközponti Oktatóközpontjaiban erdei iskolai foglalkozásokon és nyári táborokban részt vevő diákcsoportok heti programjaiba is beépültek.

    Felelevenített népszokások, hagyományok, foglalkozások

    Húsvét és pünkösd ünnepköre, májusfaállítás, Szt. Iván napja, mesedélutánok és esték, gyékényszövés, sásfonás, lábtörlő készítés, halászat, aratás, betakarítás, sütés-főzés, tisztálkodás, tisztítás, egyéb mezőgazdasági munkák pl. veteményezés, befőzés…

    Timár István és felesége a tájházban a szövőszék mellett

    Májusfaállítás a tájháznál, balról jobbra: Horváth Gábor,
    Szerencsi Gábor, Németh János, Barcza Attila, Horváth Norbert

    A Sarródi Tájház az összegyűjtött helyi berendezések, bútorok, kiállított tárgyak, eszközök, állandó és időszakos kiállításai, hagyományőrző programjai, ismeretterjesztő tevékenységei révén méltóképpen őrzi meg az elődök életformáját, és mutatja azt meg a hálás utókornak.

  • A sarródi népművelő-kultúra megújulása a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor kapcsoán az elmúlt évtizedekben

    „Szívünkben vagyon ész, van erő és szólani tudnak.”

    (Ilias, XVIII. n 418.)

    A második világháború megmaradt és iskolákhoz kihelyezett gárdonyis lelki lámpások, a kántortanítói múlt után hagyományőrző zászlóikkal igyekeztek újraéleszteni a kiüresedett falusi élet közösségi kultúráját.

    Az összetartozás kulcskérdéseiben szenvedett a falu népessége. Az újrakezdés motorja, szíve, a mindenes néptanító látnoki személyisége, Ferenczi József volt. Mellette, Sarród szülötte, hűséges társa, sz. Honyák Katalin tanítónő segítségével, megkettőzött erővel dolgoztak a falu kultúrájáért.

    Ebben az időben már nem igazán illendő dicsérni az Urat! A gyors társadalmi kényszeres világnézeti változások egyhangúsága mellett, a félelem, a kishitűség, a burkolt tudásvágy, a visszafojtott hit, a remény és a faluszeretet dominanciái az önmegvalósítás tükrében bonyolultan hatottak. A munkahely keresési, továbbtanulási elvándorlás, a falu elöregedése mind hozzásegített a romantikus, nehéz népi múlt ezen összetartozás faluképének elfelejtéséhez. Így a hagyományőrző viselkedéskultúra misztikumával, csupán a régmúlt élni akaró generációja rendelkezett s patinás tárgyaikkal emlékeztetett. Például igazi sarródi specialitás, hungarikum volt a gyékényfonás mestersége. A falu szikes, gyepes rétjei végén is látványosan hatottak a panorámás sarródi szabad ég alatt.

    A világörökség részeként a Fertő-táj egyik legszebb vidékén, itt Sarródon létrejött a természetvédelmi Fertő–Hanság Nemzeti Park, központjával, a Kócsagvárral igazi kultúrtájjá változott. A közeli Fertőújlakon pedig a kutatóház teljesedett ki.

    A sarródiak a megmentett tárgyi emlékeiket a tájházukban gyűjtötték össze, s büszkélkednek vele. A fertődi Esterházy- kastély és a pompázatos természetvédelmi kultúrtáj vonzatában beindult turistaforgalom lehetővé tette, hogy a falusi intim világ csendes szépségeit, architektúráját, népi tárgykultúráját és szokásait bemutassa.

    Élet szülte igény lett a falukultúra szépségeinek képzőművészeti, vizuális, kommunikációs bemutatása. A múltjára büszke Sarród 1992-ben lehetőséget adott egy alkotótábor létrehozására.

    Ferenczi József vizuális műhelyében célul tűzte ki, hogy a karakteres táj értékeit, szépségeit közkinccsé téve képi alkotásokon keresztül mutatják be a felfedezés örömével.

    A táborba érkező önmegvalósításra, feltöltődésre vágyó alkotók a rusztikus magyar tájban hazataláltak, őszintén megszerették. A vidéki, falusias életérzés kikapcsoló, regeneráló emóciói, a Fertő tavi kajakos kirándulások, a fertőbozi Gloriett vedutás messzeségei, Fertőrákos, Sopron patinás kövei, bécsi látványosságok, eisenstadti kulturális kincsek, a ruszti Halász templom, a mörbischi vitorlások, az acsalagi Hany, a Soproni Pinceszínház embert formáló előadásai, a soproni Erzsébet kórháznak Fejér Zoltán festőművész által felajánlott saját sorozata, a Drog apokalipszis megtekintése, a széplaki tájházak tárgyainak érintései, a fertődi kastély barokk kultúrája és a hidegségi kézműves gyakorlások pillanatai, mandalafestés és személyiség elemzés, önismereti gyakorlatok, mind-mind egyértelművé tették az élet szépségeit. Eközben, az alkotás hevében értékmentők lettek. A fiatalok 2012-ben „Ecsettel írt történet” címmel megfogalmazták könyvükben, hogy az itt szerzett tudásukat felejthetetlenné teszik.

    A családias légkörű Ferenczi Művelődési Ház kultúrtermében született alkotások, neves művészek, tanárok irányítása mellett váltak valóra.

    Az irodalmi, zenei, előadói rendezvények alatt nyert inspirációk emberformáló eseményei közepette Fertőd-Sarród Közép-Európa tengelyében lettek a provinciális vizuális értékek megteremtői a maguk és a világörökség részesei tanítványaink. Közülük számos művész, tanár és teljes ember került ki. Lelkiségük felemelkedésében kifestették a sarródiak kis kápolnáját, honfoglalók lettek.

    A Fertő tóra visszaérkező vidám madarak büszkén hirdetik énekeikkel alkotásaik színhelyeit.

    „Lelkem partján állsz és mosolyogva hívsz:
    Jöjj, jöjj, ez a tó: régi ismerős.
    Hűséges hullámaiban már egyszer megmerültél
    És csodákra találtál.
    Miért mentél messze tájra: Jöjj vár a régi tó.”

    (Sík Sándor: Meditációk 1915, Elmélkedés a lélek titkairól)