A sarródi temető szomszédságában, a Szeder utcában található az 1930-as években épült parasztházból 2005-2006-ban kialakított téglaépítésű tájház. A tájház kialakításánál szempont volt, hogy ne csak egy „bemutató” házzal gyarapodjon a falu, hanem az épületegyüttes a hagyományőrzést szolgáló közösségi programoknak is alkalmas, méltó helyszíne legyen. A közérdekű muzeális kiállítóhelyként üzemelő tájház berendezése lelkes összefogással Sarród, Fertőújlak, és Nyárliget lakosainak önzetlen adományaiból gyűlt össze. A tájház kialakításában az önkormányzat és a helyi adományozók mellett a különböző hazai és nemzetközi pályázatok is segítettek. (Phare-CBC, Közkincs, Tengertánc, Leader, megyei és számos egyéb sikeres pályázat.) Az elmúlt években sikerült jó kapcsolatot kialakítani a környék iskoláival, óvodáival, önkormányzataival, művelődési intézményekkel, környező tájházakkal, megyei és országos múzeumi intézményekkel, egyházközséggel, egyesületekkel, a sajtóval, Fertő–Hanság Nemzeti Parkkal és a lakossággal. Továbbá sok-sok adományozóval, akik folyamatosan gyarapítják az 1930-as évekre jellemző enteriőr kiállítás anyagát.
A programok, rendezvények színvonalas lebonyolításában a legfontosabb az önkéntesek folyamatos segítsége, nélkülük a tájház sokkal nehezebben működne.
Tájház-kiállítás
Az épület a nyeregtetős parasztházak formáját mutatja. A hosszú fehér, keskeny ház homlokzati oldalán két ablak található, amelyek fölött a vakablakban egy Mária -szobor őrködik.
Régen szokás volt, hogy különböző szentek oltalmába helyezték házukat tulajdonosaik. Így a Tömördi család egykori hajlékát Szűz Mária őrzi.
Miután a szépen felújított kapun belépünk, a nyitott tornácra érkezünk. A tornác kialakítása régen a módosságot fejezte ki. A gazdagabbak kőoszlopos, a kevésbé tehetősek pedig falábas tornácot építettek. A nyitott tornác a szegényebb zsellérházakra volt jellemző.
A tornácról két ajtó nyílik a házba. Az elsőn a konyhába juthatunk, míg a második az egykori kamrába vezet, amely most irodaként működik. Az elhelyezkedéséből adódóan meglehetősen sötét konyhában az ajtóval szemben van a kemence. A kemencének az első világháború után újabb reneszánsza volt, és a két világháború között épült minden sarródi ház konyhájában kialakították. Ugyanis az első világégés előtt a sarródiak péknél sütöttek, azonban a falu pékjét elvitték a háborúba. Így mindenki rákényszerült az otthoni sütésre, amit aztán folytattak azután is, mivel a faluban a pék mesterséget később sem folytatta senki.
Szintén a konyhában lett elhelyezve a vizespad és lisztes, amik még a legszegényebb házaknál is általános konyhai berendezések voltak. A stelázsin vannak a különböző edények, és egyéb konyhai használati eszközök. A falvédők a kor hangulatát idézik. Úgy a konyha, mint az egész ház padlózata téglás.
A konyha tisztaságára mindig gondosan ügyeltek. Az év nagyobbik részében az udvar szemközti oldalán lévő nyári konyhát használták főzésre. Itt került kialakításra egy foglalkoztató helyiség, amely nyitott teraszával és szépen felújított termével a tájház rendezvényeinek helyszíne, és ide került, átmenetileg a helytörténeti gyűjtemény is.
A helytörténeti gyűjtemény része
Régi fotók idézik fel az egykori óvoda és iskola, és az Önkéntes Tűzoltó Egylet működését. Ugyancsak megelevenednek úgy a régiek vallási élete, zarándokútjai, mint a II. világháború előtt a faluban gyakorlatozó légvédelmi tüzérek mindennapjai. A sarródi iskola dokumentumai, sarródi kisbíró dobja látható. Az 1970-es évekig hosszú évtizedeken keresztül e kisdob hangjára csődült össze a nép, hogy meghallgassa a legfontosabb közérdekű híreket.
Tojásba (pénz)dobálás – fiatalok az 1960-as években húsvétkor Horváth Zs. Gyula háza előtt
A Sarród határában talált régészeti leletekből az ajtóval szemközti falnál két vitrinben látható egy régészeti kiállítás. A Sarród határában talált és kiállított gazdag leletanyag a kelta kortól a római emlékeken át és a középkor végéig terjed.
A konyhából két oldalra nyílnak a szobák. Az utca felőli az ún. centrálisan berendezett tisztaszoba, amely homlokzati ablakai révén a világosabb. Ez ritkán volt használatban, általában csak a vendégszoba funkciót látta el. Népes, többgenerációs családoknál fordult elő, hogy az öregek hálószobája volt.
A szoba hagyományosan sötét gerendás mennyezettel rendelkezik. A gerendáról középen lóg a négyszemélyes asztal fölött a díszes petróleumlámpa. A falakat a kornak megfelelően szentképek és régi családi fotók díszítik.
Az ajtóval szemközti fal mellett a két ablak között van az 1840-ben készült, festett virágmotívumokkal díszített kelengyés láda. A Fertő-parton (Sarród, Süttör, Széplak stb…) a XIX. században már jellegzetesen egy alsó fiókot is kapott a láda. Férjhez menetelkor a menyasszony a stafírungját ebben hozta el a szülői háztól. Nagyon gyakran, ahogy újabb és újabb generációk beköltözésével cserélődtek a házakban a lakók, az újabb ládák kiszorították a régebbieket, így a nagymamák ládái legtöbbször a padlásra vagy a kamrába kerültek, és terménytárolásra használták azokat.
Jellegzetes, a kornak megfelelően vetett parasztágyak vannak a szoba keleti fala mellett. A viszonylag rövid ágyakban vastag tollpárnákkal a fejük alatt, szinte félig ülő helyzetben aludtak a régi korok emberei. Az ágyak alatt lettek elhelyezve a csizmahúzók.
A szoba nyugati fala mellett a két korabeli ruhásszekrény között van az elmaradhatatlan fiókos komód. A komód valamikor a ládából fejlődött ki azáltal, hogy a pakolás megkönnyítése végett fiókokkal látták el.
Az ajtótól jobbra található díszes öntött vaskályha mellett egykor a Sarródi Általános Iskola nebulói melegedtek.
A konyhából jobbra nyílik az egykori hátsó szoba. Egyetlen ablaka az udvarra néz. Valamikor itt lakott és hált – télen itt végezték a házimunkát, készítették a gyékényszőnyeget, lábtörlőt -, főzött, étkezett, tisztálkodott a ház népe.
A tornácról a harmadik ajtó az istállóba nyílik. Még látható a nagy- és borjújászol. Az istálló jelenleg a különböző hagyományőrző programok, időszakos kiállítások és egyéb tájházi rendezvények helyszíne.
Az udvar végében régi cséplőgép idézi fel a hajdani aratások hangulatát.
Hagyományőrző programok a Sarródi Tájházban
Élő Dezső a Sarród monográfiájában a következőket írja: „Fertő volt a mi kenyerünk, örömünk, csapásunk, küzdelmünk.”
Azaz a Fertő tó nagyban alakította az itt élők életét, a tó, mint természeti adottság határozta meg azokat jellemző foglalkozásokat, amelyek az ide települt családokat közösséggé, működő faluvá érlelte. A Fertő-vidék múlt századi lecsapolása után ma már csak nyomaiban lelhetjük meg a vízhez, vizes élőhelyekhez kötődő hagyományos foglalkozásokat nemcsak Sarródon, hanem az egész Fertő-tájon. Így egy tájháznak különösen fontos küldetése az, hogy ne csak statikus kiállításokkal, hanem régi hagyományokat felidéző, igazi közösségteremtő programokkal állítson emléket elődeinknek.
Hagyományőrző program, balról jobbra Kemenár Katalin,
Gergácz Orsolya, Fersch Júlia, Gergáczné Marietta,
Kópházi Lászlóné, Vámosiné Gosztola Anna
A Sarródi Tájház így lett igazi közösségi ház, hiszen már megnyitásának évétől, 2006-tól sorozatosan sikeres hagyományőrző programoknak a helyszíne. Ezek egyrészt a különböző jeles napokhoz (pl. pünkösd) illeszkedő helyi népszokásokhoz, másrészt a régmúlt és közelmúlt megélhetési formáihoz kapcsolódnak. E programokon rendre együttesen részt vesznek gyerekek, felnőttek, idősek és fiatalok, falubeliek, illetve vendégek, látogatók. A jól sikerült rendezvények a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Sarród–Kócsagvári és a fertőújlaki Mekszikó – Pusztaközponti Oktatóközpontjaiban erdei iskolai foglalkozásokon és nyári táborokban részt vevő diákcsoportok heti programjaiba is beépültek.
Felelevenített népszokások, hagyományok, foglalkozások
Húsvét és pünkösd ünnepköre, májusfaállítás, Szt. Iván napja, mesedélutánok és esték, gyékényszövés, sásfonás, lábtörlő készítés, halászat, aratás, betakarítás, sütés-főzés, tisztálkodás, tisztítás, egyéb mezőgazdasági munkák pl. veteményezés, befőzés…
Timár István és felesége a tájházban a szövőszék mellett
Májusfaállítás a tájháznál, balról jobbra: Horváth Gábor,
Szerencsi Gábor, Németh János, Barcza Attila, Horváth Norbert
A Sarródi Tájház az összegyűjtött helyi berendezések, bútorok, kiállított tárgyak, eszközök, állandó és időszakos kiállításai, hagyományőrző programjai, ismeretterjesztő tevékenységei révén méltóképpen őrzi meg az elődök életformáját, és mutatja azt meg a hálás utókornak.
