Címke: környező falvak

  • Nyárliget történetének áttekintése

    Nyárliget történetének áttekintése

    Győr-Moson-Sopron megyében közvetlenül a határ mellett található kistelepülés. Közigazgatásilag Sarród községhez tartozik. Nyárosimajor-Nyárasmajor-Nyárliget: ez a három elnevezés ugyanazon település neve. A Nyárosimajor az első, a major létesítések idején hivatalosan adott elnevezés. Az Esterházy uradalom idejéből származó dokumentumok is elsőként a Nyárosimajor elnevezést használták. Az idők során e helyett az elnevezés helyett a könnyebben kiejthető változat a Nyárasmajor és Nyárosmajor elnevezést használták. Mai nevét a település 1970-ben kapta, mikor lakossági kezdeményezésre az Elnöki Tanács engedélyezte a Nyárliget név használatát. A betelepülés erre a területre kb. a 19 sz. végén történt. Az első családokat az Esterházy család telepítette Nyárosmajorba. Feladatuk az volt, hogy őrizzék a hercegi állatállományt. A majorban élő emberek számára az uradalom lakásokat építtetett, melyekben meglehetősen mostoha körülmények között éltek az 5-8 gyerekes családok. Az egyszobás lakásokban közös konyha volt, melyeket napjainkra már lebontottak.

    Cselédházak bontása

    A második világháborút megelőző időszakban a majorhoz mintegy 3200 katasztrális hold terület tartozott. Két további település, Feketebokor és Kisház major lakossága Nyárosmajorral együtt kb. 350 fő volt, ebből 250 fő tartozott Nyárosmajorhoz. Az itteni lakosok helyzete meglehetősen nehéz volt. Helyben semmilyen kulturális, szórakozási vagy bevásárlási lehetőség nem volt. Az elemi iskolába a fiúk Sarródra jártak, a leányok pedig Süttörre. Az odavezető több kilóméteres utat gyalog, vagy ha úgy adódott az uradalom egylovas kiskocsiján tehették meg. A fiataloknak anyagi helyzetükből adódóan nem volt lehetőségük a továbbtanulásra. Az elemi iskola elvégzése után az uradalom munkalehetőségei a mezőgazdaságban, vagy a leányoknak háztartási alkalmazottként való elhelyezkedésre voltak. A másodok világháborút követően a volt uradalmi cselédek földhöz jutottak, s elkezdődött a település fejlődése, az emberek életkörülményeinek javulása. 1945.május 21-i dátummal, 51 volt uradalmi cseléd igényelt földet és épületeket a megalakult Megyei Földosztó Tanácstól. A cselédsor után a földhöz jutás a gazdasági fejlődés lehetőségét adta meg az itt lakóknak. A fejlődés megindulásával a település megpróbált önálló községgé alakulni. Nyárosmajor területén – mivel az Országos Földhivatal hozzájárult a községgé alakuláshoz – 151 db házhelyet alakítottak ki, egyenként mintegy 550-600 négyszögöl területtel. A kimérés szerint 129 család kapott házhelyet. Továbbá a község céljaira négy házhelyet (községháza, kultúrház, egészségház) mérték ki. A földműves szövetkezet részére két házhelynyit, a római katolikus egyház számára ugyancsak két házhelynyit mértek ki. Épületet jelöltek ki önálló általános iskola céljára, melynek első tanítója Sütő Károly és felesége, Élő Anna voltak. A házhelyek kiosztása után megkezdődtek az építkezések, majd a cselédházak lebontása. 1954-re már látható volt egy kis település képe.

    Oktatás, művelődés 1945 után

    1945 előtt a majorban semmiféle kulturálódási lehetőség nem volt, iskola sem. A fejlődni, boldogulni vágyó emberek rögtön a felszabadulás után hozzákezdtek egy iskola létesítéséhez. A volt tiszttartói lakást igényelték meg erre a célra, ahol 1 tantermet és egy kétszobás tanítói lakást alakítottak ki, melyről Sütő Károly tanító úr így emlékezett:

    „Az épületben kevés átalakítással egy 10×5 méteres tantermet és kétszobás pedagóguslakást hoztunk létre. A tanterem minden bútorzatát /pad, asztal, szék/ szintén a helyi lakosság és a mesteremberek társadalmi munkájának köszönhette. Ebben az időben Sarród községben tanítottam feleségemmel együtt. A nyárasmajoriak kérésére és a Tankerületi Főigazgatóság kinevezésére elfogadtam az új iskola vezetését, mint két tanerős állami elemi iskolát. Egy év múltán római katolikus egyházi iskola lett az államosításig. Az iskola 1945. november 26-án kezdte meg első tanítási napját 66 tanulóval és 8 osztállyal I–IV. és V–VIII. csoportosításban. Az iskola körzetéhez tartozott ekkor és egészen a körzetesítésig a településtől kb. másfél km-re fekvő Feketebokor és Kisház major tanulóifjúsága is.”

    A Sütő házaspár nagyon jó kapcsolatban volt a település lakóival. Sokat tettek a gyerekek szabadidejének hasznos eltöltéséért, a falu kulturális életének fejlődőséért. Vezették a klubkönyvtárat, kirándulásokat szerveztek. Az iskolában a korszaknak megfelelően 1949-től úttörőcsapat működött. A mozgalmi jelleg mellett ez a szervezet nyújtott lehetőséget a kistelepülések tanulóinak a különböző versenyeken való részvételre. Ezeken a versenyeken többször szerepeltek eredményesen a nyárosiak. 1956-ban a körzeti labdarúgó bajnokság győztesei voltak úttörő kategóriában. A környék kedves hagyományaihoz tartozott, hogy a környékbeli iskolák tanítóik vezetésével az iskoláskorúakat és a fiatalokat összefogva műsorokat mutattak be az egyes településeken: Sarródon, Mekszikópusztán, Nyárosmajorban. Az itt élő emberek szeretete övezte a környékbeli kistelepülések tanítóit, Nyárosban Sütőéket, Mekszikópusztán Gombás tanító úrékat, Sarródon a Ferenczi házaspárt. Sütőék lelkes munkája nyomán már 1946-ban voltak színielőadások a helybeliek részvételével, melyeket a szomszéd településeken is bemutattak. A tanítók munkája és az élénk közösségi élet eredményeképpen jelentős beruházásként új kultúrotthon építése kezdődött meg 1970-ben. Az építkezést megelőző helyszíni bejárás jegyzőkönyvei az új kultúrotthon épületén belül orvosi váró és rendelő, párthelyiség, KISZ-helyiség, vizesblokk, könyvtár és kultúrterem kialakítását tűzték ki célul.

    Az 1978-ban bekövetkezett iskolakörzetesítés nagy törést okozott a falu kulturális életében. Ekkortól a nyárosi gyerekek a fertődi iskolában tanultak, ahol színvonalas tanulási körülmények várták őket. A falu számára azonban nagy veszteség volt, hogy a fiatalok számára beszűkültek a helyi szórakozás lehetőségei, nem volt, aki összefogja a tanulóifjúságot. Nehezedtek a szabadidős programok szervezési lehetőségei is, hiszen az iskolások autóbusszal jártak be Fertődre, s csak késő délután értek haza. 1978-ban Sütő Károly tanítót a Kiváló társadalmi munkáért kitüntetéssel jutalmazták, melyet az akkori Minisztertanács alapított. Ekkor adták át Szilágyi Sándor részére a Társadalmi munka emlékjelvény ezüst fokozatát.

    1971-től 1990-ig a település a fertődi Nagyközségi Közös Tanács, későbbi nevén Nagyközségi Tanács közigazgatási irányítása alá tartozott. 1990-től Nyárliget ismét közigazgatásilag Sarródhoz került. A község elnevezése egy 1970-es Elnöki Tanácsi rendelet nyomán, lakossági kezdeményezésre Nyárligetre változott. A nyolcvanas évek végéig a település fejlődését gátolta, hogy nagyon közel található az osztrák határhoz. A falu közvetlen közelében húzódott a műszaki zár, ezért ingatlanszerzési korlátozás volt érvényben. Építési engedélyt nem lehetett kiadni, mert a település a „nem fejlesztésre kijelölt terület” kategóriájában tartozott. Ez a tény nagyon megnehezítette az itt élők körülményeit. A település fejlődésében jelentős változást hozott az ingatlanszerzési korlátozás 1989. július 1-ji hatályú feloldása. A társközségek leválásával Nyárliget a régi közigazgatási határoknak megfelelően ismét Sarródhoz került. Az önkormányzatok megalakulása után a településen több fejlesztés is történt. 1991-ben történt a kultúrotthon felújítása, 1992-ben szilárd útburkolatot kapott a Rákóczi és Petőfi utca. 1993-ban templomépítés kezdődött, sportpálya, ravatalozó, a Kossuth és Béke utca útburkolatának építése is megtörtént. A templomszentelésre 1995. szeptember 10-én került sor.

    A nyárligeti római katolikus templom

    Nyárliget település népszavazást kezdeményezett, mely alapján leválik Sarródtól, hogy Fertődhöz csatlakozzon. Sarród képviselő-testülete 1996. április 14-re népszavazást írt ki. A népszavazás érvényes volt, melynek eredményeként a résztvevők 75%-a a Sarródnál maradást választotta. Nyárliget fejlődése rövid idő alatt ment végbe. Nem sok idő telt el a Fertőd-Pamhagen határátkelőhely megnyitása óta. Azóta nőtt a letelepülési kedv, megnőtt az átmenő forgalom, üzletek nyíltak, fejlettebb lett a szolgáltatás. Nyárliget az önkormányzat három települése közül talán a legrendezettebb képet mutatja. A rendszerváltás után több osztrák család vásárolt telket vagy lakást, és költöztek Nyárligetre. A település lakóinak jó a kapcsolata a külföldről jött betelepülőkkel.

    Felhasznált irodalom

    Barczáné Locsmándi B.: Nyárliget 50 éve

  • Fertőújlak történetének áttekintése

    Fertőújlak történetének áttekintése

    A Sarród Község Önkormányzatához tartozó, 137 lakost számláló település Sarródtól észak-nyugat irányban 9 km-re található, a festői környezetű Fertőzugban. Jelenleg a Fertő–Hanság Nemzeti Park fontos bázisa.

    A település létrejötte szorosan kötődik a Fertő tóhoz. Írásos feljegyzések az 1860-as évekre vezethetők vissza. A fennmaradt dokumentumok alapján a tó legnagyobb kiterjedését 1768-ban érte el. A XIX. sz. közepén viszont olyan szárazság volt, hogy a tó szinte teljesen kiszáradt. Valószínű, hogy ekkor, az 1866–70-es években épült Mekszikópuszta. Először 2 db hanyőr kunyhó épült. A Fertő lecsapolásával kezdődhetett el a mezőgazdasági termelés és egyben az építkezés is. A major bővítése 1902-ben kezdődött kétszer 6 lakásos cselédlakás megépítésével. 1940–41-ben bővítették 10-es lakássá ezeket.

    A major körül nádas terült el. Sarród községből csak csónakkal lehetett kijutni. Gyalogos összeköttetés csak Pomogy községgel volt. A föld tulajdonosa herceg Esterházy nem tartotta szükségesnek a föld megművelését ezen a vad, kietlen helyen, ahol még a madár sem járt. Talán ezért is kapta a település Mekszikópuszta nevet. Később a herceg által bérbe adott földbérlők neveit viselik ma is a település határában lévő dűlők (Borsodi, Fésűs, Komáromi, Ürményi, Kis, Fertei-dűlő). A település mellett terül el a kb. 120 ha terméketlen szikes. A határárok megásásával a még létező mocsaras területet is lecsapolták. A településen az 1866–70-es években 65 konvenciós cseléd lakott és egyéb hónapos munkások. Az Esterházy herceg birtokán dolgozó cselédek nem éltek fényesen, de az alapvető megélhetés biztosítva volt számukra. A II. világháború után földhöz jutott a Mekszikópusztán élő emberek nagy része. A földkiadó bizottság intézte a földkiadást, amely munka több évre elhúzódott. Mekszikópuszta Sarród községhez tartozó önálló major, önálló községgé kívánt alakulni. 106 volt cseléd fejenként 9 hold szántót, 5 hold rétet kapott. A földet mindenki sorsolás útján kapta. Nehéz volt elindulni a termeléssel, hiszen nem voltak megfelelő termelőeszközök, ezért 1945 őszén megalakult a Földműves Termelő Szövetkezet. 1946. szeptember 22-én készült Országos Földbirtokrendező Tanács jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a mekszikópusztai és lászlómajori földigénylőknek összesen 1447 kat. hold föld jutott. 1959-ben Mexikópusztán megalakult a „Hajnal” és a „Jövő útja” Termelőszövetkezet. 1961-ben a két szövetkezet „Bástya” néven egyesült, majd 1962-ben Sarród, Nyárosmajor, Mekszikópuszta termelőszövetkezetei „Haladás” néven egyesültek. 1970-ben Mekszikópuszta az Elnöki Tanácshoz folyamodott névváltoztatási kérelemmel, azóta Fertőújlak a település neve. 1971. május 5-én tartott alakuló ülésén a Nagyközségi Közös Tanács tagja lett Mekszikópuszta Fertőd gesztorságában, még további 5 településsel együtt (Agyagosszergény, Fertőendréd, Fertőszéplak, Nyárliget és Sarród). 1976-ban határozott a Nagyközségi Közös Tanács a vízhálózat kiépítéséről.

    A mekszikópusztai iskolatörténet is szorosan hozzátartozik a település történetéhez. Nagy a valószínűsége annak, hogy az iskolai oktatás az 1900-as évek elején kezdődött. Tantermi problémákkal küzdött sok-sok éven át az iskola vezetése. Az oktatás I–IV. és V–VIII. osztály elkülönítésével történt. Gombás Tibor igaz-gató és a többi tanító nagy lelkesedéssel nevelték, oktatták a mexikópusztai és a lászlómajori diákokat. Az igazgató megszervezte a felnőtt oktatást is, melyen az írásos dokumentumok alapján 26 fő végzett.

    1945-től a római katolikus egyházközség lett az iskola fenntartója. Ezt követte az államosítás az 1948–49-es tanévtől.

    A fertőújlaki templom

    Harangszentelés

    Harangszállítás, a háttérben uradalmi épület

    1923–24-es tanévtől, 1974–75-ig, az iskola megszűnéséig összesen 2443 tanuló végzett. 1975 szeptemberétől a település diákjai Fertődre, Fertőszéplakra, Hegykőre jártak iskolába.

    A fertőújlaki iskola épülete

    1956-os forradalom és szabadságharc után felállított szögesdrót nagymértékben korlátozta a bejutást a településre.

    A településen állomásozó határőrség szigorú ellenőrzés alatt tartotta az osztrák-magyar határt és sajnos a település lakosságát is.

    A két ország közti éles határtól 2 km távolságra kiépítették az előnyomsávot szögesdrótkerítéssel. Az a gazdasági kár, melyet ezzel okoztak, elenyésző volt, szemben azzal az erkölcsi, morális romlással, melyet talán még ma is érzünk az emberi magatartásokban.

    Az 1989–90-es rendszerváltáskor közigazgatásilag a település Sarród Önkormányzatához került. A privatizáció révén az önkormányzathoz került vagyon, majd a kedvező működési feltételek megfelelő fejlesztéseket tettek lehetővé.

    A fejlesztések egész sora valósult meg a településen. Útépítés minden utcában, a Fő és Petőfi utca közvilágításának korszerűsítése. A posta épületének felújítása, melyben helyet kapott az orvosi rendelő, az ifjúság klub és a közösségi ház is a postai feladatok ellátása mellett. Az ezredforduló után került felújításra, bővítésre a temetői ravatalozó. Új temetői kerítés és urnafal is épült.

    A cselédlakások közül napjainkban is álló épület

    Önkormányzatiság szempontjából a település ugyan Sarródhoz tartozik, a település fejlődő arculatának és önállóságának bizonyítékaként elkerült Fertőújlak zászlója és címere, melyet 1997. augusztus 10-én szenteltek fel. A fejlesztések sorát a temetőtől az osztrák határig megépült 3,7 km hosszú kerékpárút zárja. Reméljük, hogy ez a kerékpárút megnyitja a település fejlődését.

    Az elmúlt 10-15 évben a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatósága több fejlesztést is végrehajtott a településen. Megépült a Kutatóház, majd az ezredforduló után a határőr laktanya átalakításával a Csapody István Természetiskola és Látogatóközpont.

    A táj csodálatos növény- és állatvilága a teljes sokszínűségében tárul a látogatók szeme elé.

    Tavasszal megélénkül az élet a térségben. A nem mindennapi látnivalók vonzzák a turistákat.