2022. szeptember 23. Egy nagyon különleges nap volt számomra.
Ezekben a napokban összekapcsolódott magyarságom és amerikai életem és különleges élményeket tartogatott számomra. Előző nap Budapesten voltam és meglátogattam Washington amerikai elnök szobrát. A szobrot az Amerikai Magyar Federáció támogatásával építették 1906-ban Érdekesség, hogy ebben az évben nagyapám Amerikában volt, egy bányában dolgozott.
Én pedig 2022-ben, hazalátogatva Amerikából, a sarródi Kukoricafosztás fesztiválra igyekeztem. Különösen értékes volt számomra, hogy ezt a fesztivált a sarródi tájházban rendezték, ami az én Tömördi dédnagymamám szülői háza volt. Régi emlékeket idézett fel bennem a rendezvény, amikor gyermekként magam is részese voltam ennek az őszi munkának a falubeli fiúkkal, lányokkal együtt. Legnagyobb meglepetésemre a rendezvényen engem is a színpadra szólítottak. A Győr-Moson-Sopron megyei közgyűlés elnöke, Németh Zoltán, Dr. Barcza Attila, országgyűlési képviselő, és a sarródi polgármester, Papp Gyula kitüntetést adott át nekem, melyet Győr-Moson-Sopron megye Szolgálatáért nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért adományoztak részemre.
Mikor átvettem, úgy dobogott a szívem, hogy talán a közeli temetőben nyugvó szüleim is hallották. Boldogan, a meghatottságtól könnyezve köszöntem meg a kitüntetést, mely számomra életem egyik legértékesebb elismerése lett. Megköszöntem a Jóistennek, hogy Sarród és a megye engem ezzel a kitüntetéssel megtisztelt és értékelték azt a munkámat, amit az Amerikai Magyar Szövetség elnökeként Kaliforniától Washingtonig, Lousianától Minnesotáig végzek Sarródról elszármazottként. (Amerikai ismerőseim körében gyakran Sarródi Imre néven is szoktak emlegetni, mivel mindig kihangsúlyoztam származásomat.)
Külön öröm volt számomra, hogy a Sarródon egy olyan rendezvényen vehettem át az elismerést, ahol jelen voltak a közeli településekről érkezett régi barátaim, ismerőseim és a gratulációk után fehér asztal mellett elbeszélgethettünk, felidézhettük a régi élményeket.
Köszönöm a megyének, köszönöm a szülőfalumnak az elismerést!
Kedves Sarródiak!
Engedjétek meg, hogy Amerikából szóljak hozzátok, mert ti vagytok számomra a szülőföldem legszorgalmasabb emberei.
A Jóistennek köszönöm meg, hogy Sarródon születtem.
Nagyon örülök, hogy közös összefogással, Dr. Barcza Attila szerkesztésében megjelenik ez a könyv, Sarród történetének kibővített kiadása, melyet én a Kongresszus magyar könyvtárába fogok elhelyezni itt Washingtonban, hogy megmaradjon hosszú-hosszú időn át az én drága falum története.
Az első kiadást lefordítottam gyermekeimnek. Ők nagyon sok történetet hallottak drága édesanyámtól, kis falunkról, és amikor meglátták azt a gyönyörű falut, nagyon boldogok voltak, mert mindenki nagy szeretettel fogadta és vette körül őket.
Láttam a falu fejlődését, az új házakat, a gyönyörűen megművelt földeket a falu körül. Büszke voltam az új kápolnára, templomunkra. A harangszó hallatára még mindig könnybe lábad a szemem. Életem legjobb emlékei közé tartozik, amikor felidézem a szüleimmel, családommal, a rokonaimmal, ismerőseimmel szülőfalumban eltöltött időt.
1974-ben látogathattam haza először Svájcból szülőföldemre, Sarródra. A határra két útlevéllel érkeztem. Sopronnál az a Bencsik katonatiszt jött ki hozzám az útlevelet ellenőrizni, akivel együtt futballoztam. Boldog voltam, hogy a távol töltött évek után évek után újra itthon lehettem. Örömmel láttam, hogy a helyiek szorgalmából a falu megszépült. Mikor megláttam a falum nevét, megkönnyeztem, hogy ismét láthatom. Szüleim nagy meglepetéssel fogadtak, mivel váratlanul érkeztem. De ez a látogatás életem egyik legboldogabb élménye volt. Az évek során többször újra és újra visszatértem. Találkoztam gyermekkori barátaimmal, akikkel együtt játszottunk, akikkel együtt osztottuk meg a zsíros kenyeret. Látom, hogy milyen sok változáson ment át drága kis falum, és ez a szorgalmas sarródi emberek munkájának köszönhető.
Kívánom azt, hogy minél többen érezzék úgy, hogy szülőfalujuk, Sarród, egy életre szóló köteléket adott nekik. Úgy rendelkeztem, hogy halálom után a szívemet Sarródra vigyék gyermekeim, és szüleim sírjában temessék el, mert én bárhol is éltem, a szívemben mindig sarródi voltam. Testemet a családom, itt, Amerikában fogja eltemetni, de a szívem visszatér szeretett hazámba és szülőfalumba.
Soha nem tagadtam meg magyarságomat, sarródi voltam, és sarródi maradok életem minden napjában. Ezt az érzést kívánom mindazoknak, akik Sarródról származnak. Bárhol élnek a világon, gazdagon vagy szegényen, boldogan vagy kicsit néha szomorúan. Érezzék át a szülőfalu szeretetét és látogassanak haza, hogy feltöltődjenek azokból a pozitív élményekből, melyeket ez a település adhat nekik. Legyünk büszkék arra, hogy itt születtünk és életünk egy boldog időszakát tölthettük el itt rokonainkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel együtt.
Nagyszerű, hogy az utókornak megmarad ez a gyönyörű könyv, amit ti, sarródiak írtatok.
Nagyon fontos számomra, hogy ez a könyv eljuttassa szülőfalum történetét nemcsak Magyarországra, hanem a világon bárhova, az érdeklődők és leszármazottak számára.
Kívánom azt, hogy a falu történetének feljegyzése folytatódjék további hosszú éveken át.
Adjuk tovább a következő generációknak mindazt, ami történt, ami történik a mi kis falunkban.
A Győr-Moson-Sopron megyei Szolgálatáért – nemzetközi kapcsolatok tagozat – díjazottja
dr. Németh Imre
szívsebész
