„Szívünkben vagyon ész, van erő és szólani tudnak.”
(Ilias, XVIII. n 418.)
A második világháború megmaradt és iskolákhoz kihelyezett gárdonyis lelki lámpások, a kántortanítói múlt után hagyományőrző zászlóikkal igyekeztek újraéleszteni a kiüresedett falusi élet közösségi kultúráját.
Az összetartozás kulcskérdéseiben szenvedett a falu népessége. Az újrakezdés motorja, szíve, a mindenes néptanító látnoki személyisége, Ferenczi József volt. Mellette, Sarród szülötte, hűséges társa, sz. Honyák Katalin tanítónő segítségével, megkettőzött erővel dolgoztak a falu kultúrájáért.
Ebben az időben már nem igazán illendő dicsérni az Urat! A gyors társadalmi kényszeres világnézeti változások egyhangúsága mellett, a félelem, a kishitűség, a burkolt tudásvágy, a visszafojtott hit, a remény és a faluszeretet dominanciái az önmegvalósítás tükrében bonyolultan hatottak. A munkahely keresési, továbbtanulási elvándorlás, a falu elöregedése mind hozzásegített a romantikus, nehéz népi múlt ezen összetartozás faluképének elfelejtéséhez. Így a hagyományőrző viselkedéskultúra misztikumával, csupán a régmúlt élni akaró generációja rendelkezett s patinás tárgyaikkal emlékeztetett. Például igazi sarródi specialitás, hungarikum volt a gyékényfonás mestersége. A falu szikes, gyepes rétjei végén is látványosan hatottak a panorámás sarródi szabad ég alatt.
A világörökség részeként a Fertő-táj egyik legszebb vidékén, itt Sarródon létrejött a természetvédelmi Fertő–Hanság Nemzeti Park, központjával, a Kócsagvárral igazi kultúrtájjá változott. A közeli Fertőújlakon pedig a kutatóház teljesedett ki.
A sarródiak a megmentett tárgyi emlékeiket a tájházukban gyűjtötték össze, s büszkélkednek vele. A fertődi Esterházy- kastély és a pompázatos természetvédelmi kultúrtáj vonzatában beindult turistaforgalom lehetővé tette, hogy a falusi intim világ csendes szépségeit, architektúráját, népi tárgykultúráját és szokásait bemutassa.
Élet szülte igény lett a falukultúra szépségeinek képzőművészeti, vizuális, kommunikációs bemutatása. A múltjára büszke Sarród 1992-ben lehetőséget adott egy alkotótábor létrehozására.
Ferenczi József vizuális műhelyében célul tűzte ki, hogy a karakteres táj értékeit, szépségeit közkinccsé téve képi alkotásokon keresztül mutatják be a felfedezés örömével.
A táborba érkező önmegvalósításra, feltöltődésre vágyó alkotók a rusztikus magyar tájban hazataláltak, őszintén megszerették. A vidéki, falusias életérzés kikapcsoló, regeneráló emóciói, a Fertő tavi kajakos kirándulások, a fertőbozi Gloriett vedutás messzeségei, Fertőrákos, Sopron patinás kövei, bécsi látványosságok, eisenstadti kulturális kincsek, a ruszti Halász templom, a mörbischi vitorlások, az acsalagi Hany, a Soproni Pinceszínház embert formáló előadásai, a soproni Erzsébet kórháznak Fejér Zoltán festőművész által felajánlott saját sorozata, a Drog apokalipszis megtekintése, a széplaki tájházak tárgyainak érintései, a fertődi kastély barokk kultúrája és a hidegségi kézműves gyakorlások pillanatai, mandalafestés és személyiség elemzés, önismereti gyakorlatok, mind-mind egyértelművé tették az élet szépségeit. Eközben, az alkotás hevében értékmentők lettek. A fiatalok 2012-ben „Ecsettel írt történet” címmel megfogalmazták könyvükben, hogy az itt szerzett tudásukat felejthetetlenné teszik.
A családias légkörű Ferenczi Művelődési Ház kultúrtermében született alkotások, neves művészek, tanárok irányítása mellett váltak valóra.
Az irodalmi, zenei, előadói rendezvények alatt nyert inspirációk emberformáló eseményei közepette Fertőd-Sarród Közép-Európa tengelyében lettek a provinciális vizuális értékek megteremtői a maguk és a világörökség részesei tanítványaink. Közülük számos művész, tanár és teljes ember került ki. Lelkiségük felemelkedésében kifestették a sarródiak kis kápolnáját, honfoglalók lettek.
A Fertő tóra visszaérkező vidám madarak büszkén hirdetik énekeikkel alkotásaik színhelyeit.
„Lelkem partján állsz és mosolyogva hívsz:
Jöjj, jöjj, ez a tó: régi ismerős.
Hűséges hullámaiban már egyszer megmerültél
És csodákra találtál.
Miért mentél messze tájra: Jöjj vár a régi tó.”
(Sík Sándor: Meditációk 1915, Elmélkedés a lélek titkairól)
