Újkőkor (késő kőkor)
(Kr. e. 5500/5000-től Kr. e. 3900-ig)
A Fertő melletti dombok és a soproni medence az újkőkor embereinek kedvelt lakhelyei voltak. Az eddigi régészeti leírások jelezték ugyan a szórványos őskori leletek meglétét Sarród határában is, de további feltárások nem történtek. Ugyanakkor az utóbbi években a Kelemente patak melletti körülbelül két-három kilo méter hosszú és egy-két kilométer széles területen (az Angyali földektől a Süttöri határföldekig, a Kis kacsától a Keréktóig) a szántásokból számtalan kőpenge, magkő és csiszolt kőszerszám valamint csont nyílhegy, sok kerámiatöredék, dörzskő, és orsógomb került elő, ami egy újkőkori földművelő-vadászó-gyűjtögető, valószínűleg hosszabb időre letelepedett népességre utal. Bizonyos tehát, hogy a sarródi határ már 5-7000 évvel ezelőtt lakott volt.
Az újkőkori településeken „a kis- vagy nagycsaládonként együtt élő közösségek egyszerű gerendavázas, sárfalú házakat építettek maguknak.” A Kelemente patak melletti lelőhelyen eddig nem került eddig elő olyan paticsdarab, amely ilyen típusú házakra utalt volna. Más ásatások tanúságai viszont arra mutatnak, hogy e sárral tapasztott falnyomok az idő folyamán elporladhattak, a szántások ezeket eltüntették, a település építkezésének jellegéhez tehát csak a régészeti feltárás adhatna információt.
A Kelemente-patak melletti lelőhelyen a pattintott kőszerszámok (pengék, kaparók, fúróhegyek) zöme a nagyon kemény, jól hasítható, többnyire vörös színű radiolarit ásványból készült, amelyet nagy valószínűséggel a Bakony hegységben lévő, szentgáli Tűzköveshegyen található bányából importálták. (A népnyelv tűzkőnek nevezi, mivel előszeretettel használták szikracsiholásra is.) De előfordultak kőszerszámok másfajta alapanyagból (például kvarcitokból) is. A pengék mellett sok pattintékot (megmunkálási hulladékot) is kimosott az eső, de előkerültek a szántásokban szép magkövek (az alapanyagok) is.
Magkövek, kőszerszámok a Kelemente patak mellékéről
Különösen érdekes leletek a csiszolt és átfúrt kőszerszámok, illetve kőszerszám-töredékek. Vésőbalták és úgynevezett nyéllyukas balták kerültek elő. Különösen szép példány egy bazaltból csiszolt és átfúrt buzogány alakú lelet, amely akár méltóságjelvény, akár harci eszköz is lehetett.
Csiszolt és átfúrt kőszerszámok a Kelemente-patak mellékéről
A gabona őrléséhez használt őrlőkövek vagy a fonalsodráshoz használt orsógombok meglétéből és a nagyszámú kőszerszámtöredékből arra lehet következtetni, hogy a telep viszonylag hosszú életű volt.
Orsógombok a Kelemente-patak mellékéről
Bronzkor, vaskor (Kr. e. 2300–Kr. e. 400?)
Sarródon a korai és késő bronzkorból szórványemlékekről (cserépedény-töredékekről, cserépedényekről) tudunk. (A soproni múzeumban őrzik a Sarródon előkerült három bronzkori cserépedényt.)
A három bronzkori cserépedény
A kelták a Fertő vidékét a Kr. e. IV. század első felében foglalták el. Környékünket a kelták Boi nevű törzse (a boiusok) lakták. A sarródi Újlegelő dűlőről előkerült és a soproni múzeumban őrzött (és kiállított) kelta női bronz öv arról tanúskodik, hogy ez a kelta törzs Sarród határában is letelepedett. Megerősíti ezt a feltételezést az Angyali földeken előkerült kis kelte (boius) ezüstpénz és a nagyszámú grafitos kelta cseréptöredék. Sőt, egy ott felbukkant nyers grafitdarab is tanúskodik erről.5 (Feltételezhető, hogy a római hódítók első telephelye is itt feküdt, mert a kelta cserepekkel vegyesen korai római cseréptöredékek és szórványosan tetőfedő cserepek is találhatóak. De az is elképzelhető, hogy – később – a villa egyik külső, tanyaszerű gazdasági épülete volt itt.)
Kelta női bronz öv
Maiorianus császár6 (késő császárkor, Kr. e. 457–461) pénz), feltehetően kelta pénztöredék), hangya-motívumos boius (kelta) kisezüst, mindhárom az Angyali-földekről
A római villa (Kr. e. 2–4. század)
A rómaiak a kelta őslakosok által lakott dunántúli területeket a Kr. utáni első század folyamán hódították meg. Később városokat alapítottak, erődítményeket, őrtornyokat építettek. A leszerelt, kiszolgált katonáknak (veteranusoknak) földet osztottak, akik a Fertő környékén egy körülbelül 2-3 négyzetkilométernyi helyen gazdálkodhattak. Ezekre a helyekre római mintára lakóépületeket, gazdasági épületeket emeltek. Ezek kezdetben fából készültek, később komoly kőépületek, villák épültek fel. Pannóniában eddig körülbelül 600 villa helye ismert. A legkedveltebb letelepedési helyek a fő közlekedési utak, folyók, tavak mellett voltak, így a Fertő környékén és a Balaton-felvidéken. Sarród környékén, Fertőszéplakon, a Széchényi-kastély udvarán tártak fel római épületmaradványokat, de Fertőszentmiklóson, Hidegségen, Petőházán és sok más környékbeli település határában találhatók római villamaradványok. A villák némelyike mozaikokkal és falfestményekkel gazdagon díszített épület volt.
A Fertő vidékén azért is sorjáznak a Fertő tó és a folyók mellett a római villák, mert ez a terület Zalalövőtől (Sala) Szombathelyen (Savaria) és Sopronon (Scarbantia) át Petronellbe (Carnuntum) és Bécsbe (Vindobona) vezető fő kereskedelmi út mellett feküdt, sőt, a Szombathelyről Győrbe (Arrabona) és az onnan vissza Carnuntumba vezető utak háromszögében terül el. Ez az útvonal pedig az észak–déli nagy kereskedelmi út, a borostyánkőút része volt.
E sorba illeszkedik az a római kori villa is, amelyről Élő Dezső úgy emlékszik meg, hogy ott „római pénzeket gyakran talált a szántóvető ember határunkban, főképpen a Keréktónak nevezett dűlőben.” Ezen a helyen végzett aztán 1981-ben leletmentő ásatást Gömöri János régész, amelynek nyomán padlófűtéses helység – feltehetőleg a villa fürdője – került elő.
A padlófűtés maradványai (az 1981-es ásatás fényképe)
Az akkori kutatás során – a téglákon és falmaradványokon kívül – kerámiatöredékeket, bronz ládikafület és egy díszített csonttűt találtak. Később a területről a Tájház gyűjteményébe bronz fibulák, övcsatok, tetőfedő tégla-maradványok, kerámia-töredékek, pénzek kerültek. A pénzek datálása is megerősíti, hogy a villa a Kr. e. II–IV. század korából való.
Római pénzek a Keréktó-dűlőből (Kr. u. II–IV. század)
Övcsatok, kulcs, ékszerek, fibulák (ruhakapcsoló tű): balról jobbra: térdfibulák, madárfejes fibula, hagymafejes fibula
Római üvegedények és ékszerek töredékei
Római díszkerámia (terra sigillata) és üvegedények töredékei a Keréktó-dűlőből
A szántások további falmaradványokat fordítottak ki. Kohósalakok maradványa utalt arra, hogy a területen vaskohó is működött, és azonosítani lehetett a villa kőkerítésének helyét is. Ezek alapján Gömöri János a villa átmérőjét 200 méterre becsüli. Ő számol be arról is, hogy „a villához tartozó temető a villa maradványaitól 100-150 méternyire a Fő utcában, Bors Mihály telke és a Tisza Horváth István telke (1956. évi tulajdonosok) környékén terült el. Itt találtak római sírokat és szarkofágokat 1900 körül.” Gömöri János említi, hogy „a Keréktó-dűlőben korábban találtak nagyobb négyszögletes kőoszlopot is. Egy ilyen kőoszlop látható kerékvető kő gyanánt a sarródi Fő utca és Kis utca sarkán álló ház falánál.
Talán ez volt az a kőoszlop (ma kerékvető a Fő utca
és a Kis utca sarkán)
Avarok, Árpád-kor
Az avar birodalom felbomlása (Kr. u. 803) után Sarród környékén is tovább éltek avarok és onogurok. Sarródról két avar kori lelőhely ismert. A Nyáros-major, Szalmás út környékén felszíni telepnyom és cserepek utaltak erre, a kacsadűlőben pedig három sír került elő, edénymelléklettel, tűzkészlettel (csiholóvas, kovakő) és késsel. A harmadik sír gyereksír volt edénnyel, bronz csüngővel, rovátkolt gyűrűvel és sárga gyönggyel.
Honfoglalás kori temetkezések Sarródhoz legközelebb Fertőszentmiklós, Kapuvár és Veszkény határában ismertek. Biztos leletek a korai Árpád-korból sem kerültek még elő Sarródon, viszont az Árpád-kor késői időszakából a Gáncshalmi-dombon egy települési nyomot terepbejárás során azonosítottak.
Középkor
A sarródi templom renoválásakor – közvetlenül a jelenlegi falak mellett – feltehetőleg középkori kő alapzatra találtak, amely a műemlékvédelmi szakemberek szerint a XVII. századból való. A Keréktó-dűlőből került elő ezen kívül két bécsi dénár, egy középkori pikkelypáncél pikkelye, bronz súly, több övcsat és gomb, egy középkori bronz gyertyatartó töredéke és egy patkót harapó struccot ábrázoló ólompecsét.
A bronz gyertyatartó töredéke a Keréktó-dűlőből
Az ólompecsét
Boha Imre adományozott a tájház gyűjteményének egy kovácsoltvas – szintén középkori – alabárdot és egy ép, XIV. századi típusúnak becsült cserépedényt. (Ezekre a templommal szembeni saroktelken lévő ház bővítési munkálatainál bukkantak).
Az alabárd avagy istrázsabot
Az edény
Bronz (réz) gombok, függők, övcsatok, gyűrű, Krisztus-kereszt, súly a Keréktó-dűlőből (a szőlőkből)
A szórványleletek ilyen együttese – különösen, ha a középkori kőtemplom létét is figyelembe vesszük – nemigen vág egybe egy szegény, Isten háta mögötti halászfalu képével. Feltételezhetünke tehát valamilyen más középkori (gazdasági, közlekedési, egyházi) szerepet, amely némi magyarázatot adna a leletegyüttes létéhez?
A magyarázathoz adódik a sarródi rév (gázló) szerepe. A pontos képhez a római korba kell visszamennünk. Mihály Péter régész ugyanis leírja, hogy a Nyáros-majorban (a mai Nyárligeten) római telep nyomaira bukkant. Mihály azt feltételezi, hogy a nyárosi telep „a Hanságot átszelő útvonal fontos pontja lehetett.” Mihály szerint a Fertő tó keleti partján vezető római kereskedelmi (katonai) útvonal „valószínű iránya: Fertőszentmiklós–Fertőd–Sarród–Nyárosmajor–Pamhagen–Wallern–St. Andrä, majd további ausztriai lelőhelyeken keresztül Carnuntum” lehetett. (Mihály, 16. és 19. old.)
Ha a Fertőd–Nyárliget közötti országúton ma végigmegyünk, láthatjuk egészen Nyárligetig – jobbról-balról rétek, legelők – a mai napig is mocsaras-tavas részek terülnek el. Nehezen képzelhető tehát el, hogy a rómaiak idejében (és a középkorban) ezt a mocsaras szakaszt választották volna összeköttetésnek Pomoggyal és az északi gazdag városokkal. Ettől nyugatabbra azonban – Nyárligettől északra és délre Sarród irányában – dombosabb, szárazabb nyúlványok találhatók, ideálisabbak a gázlók áthidalására, az utak kiépítésére. Más a helyzet a XVI. században, amikor is a földesurak (a Nádasdyak vagy Esterházyak) közvetlenül Eszterházáról akarták Pomogy felé megközelíteni kiterjedt birtokaikat, és e célból építettek ki – akár a mocsárvideken keresztül is – egy utat Eszterházától Nyárost érintve egészen Pomogyig. Ez a szakasz egyezik meg a mai országút nyomvonalával.
A római útvonalat követve a középkorban egészen a Nyárliget fölötti szakaszig azonban más nyomvonalú út vezetett. Ennek kiindulópontja a sarródi Komp-út vagy Hajó-út, amely mint Élő írja – a legelők mellett a Nyárosi major (a mai Nyárliget) felé vezetett. Ennek az útnak s nyomvonala a mai pomogyi országúttól nyugatra húzódik és csak Nyárliget fölött, Pomogytól mintegy egy kilométerre, délre követi a mai országút vonalát.
De adhatott-e egy ilyen összeköttetés valamiféle gazdasági szerepet a falunak?
A középkorban Sárvár–Eszterháza–Pomogy–Körmöcbánya-útvonal kereskedelme fontos lehetett. Tudjuk, hogy mind Pozsonynak, mind Bécsnek árumegállító (vámszedő) joga volt, ami arra ösztönözhette a kereskedőket, hogy olcsóbb (és rövidebb) utat keressenek. Pomogy és a gazdag északi vidék (Nyitra, Körmöcbánya) között Pozsonyon kívül még Gútoron is volt átkelőhely (gázló, illetve komp). És ha megnézzük a térképeket, akkor látjuk, hogy a Pomogy–(Pamhagen)–Boldogasszony (Frauenkirchen)–Barátudvar (Mönchhof) útvonalon jobbra térve az utak egyenesen Gútor (Hamuliakovo) felé vezetnek, ahol viszont forgalmas (viszont feltételezhetően olcsóbb) gázló és rév állt az utasok, kereskedők rendelkezésére.
Ha tehát a középkorban (a XII–XV. századig) Sarród volt az észak-déli kereskedelmi út egyik pontja, már jobban érthetővé válik, ha Sarród középkori vámszedő jogáról vagy 1570-ben négy halászcsárdáról (Élő:10) szólnak a krónikák, és talán ez a szerep magyarázza a középkori leleteket is.
Felhasznált irodalom
Élő D. (1937): Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség, Budapest.
Gábler D. (2003): Vidéki települések Pannóniában. In: Visy Zsolt (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. NKÖM–Teleki Alapítvány, Budapest.
Gabrieli G. (2006): Régészeti kultúrák a mai Fertőd területén. In: Bertha János (szerk.): Süttör–Eszterháza–Fertőd. Hazánk Kiadó, Győr, 7-29. p.
Gömöri J. (2004): Régészeti tanulmány – Sarród régészeti lelőhelyei és leletei. In: Sarród: Fertőújlak és Nyárliget területrendezési terve. Kollár és Társa Tervező Kft., (TFT).
Hatházi G. (1996): Besenyők és kunok a Mezőföldön. Erkel Ferenc Múzeum, Gyula.
Kalicz N. (1970): Agyag istenek. A neolitikum és a rézkor emlékei Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest.
Kampmann U. (2004): Die Münzen der römischen Kaiserzeit. Gietl, Battenberg
Mihály P. (1971): Régészeti kutatások a Hanságban I–II, Soproni Szemle, 1971/1–2., Sopron.
Mócsy A. – Fitz J. (szerk.) (1990): Pannónia régészeti kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest.
Nagy Z. (2011): Patkót harapó strucc. A Vas vármegye pecsétjében szereplő struccmadár és a kovácscéhek kapcsolata. Vasi Szemle, 2011/5 (Vasi Népművészeti Tár, XXIII.)
(http://www.vasiszemle.t-online.hu/2011/05/nagy.htm)
Papp-Váry Á. – Hrenkó P. (1989): Magyarország régi térképeken. Gondolat/Officina Nova, Budapest.
Szabó M. (1971): A kelták nyomában Magyarországon, Corvina Kiadó, Budapest.