A falusi fiatalok nagy többsége a mezőgazdaságban dolgozott. Abban az időben a mezőgazdasági munkások napkeltétől napnyugtáig dolgoztak. A sport, a labdarúgás szeretetét mutatja, hogy fáradtan, de örömmel vállalták a késő esti játékot, a felkészülést. A sport szeretete kovácsolta össze a fiatalokat. A környező települések fiataljai (Fertőszéplak, Süttör, Nyárosmajor, Mekszikópuszta) hasonló módon és körülmények közt vállalták, és szentelték kevés szabadidejüket a labdarúgásnak.
A Sarródi Sport Egyesület virágzó évéből, 1937-ből:
Fekete, Lajber, Szalai F, Horváth L, Horváth F, Gosztola, Bors, Horváth M, Vigh, Polgár, Szalai I.
Sarródon a háború előtt alkalmi jelleggel voltak labdarúgó-mérkőzések a legelőn, mely terület a mai Jókai utca mögött van észak-nyugat irányban. Az akkori sportegyesület egyik fő irányítója Fellner Béla volt, akit elhurcoltak egy lágertáborba, ahonnan szerencsésen visszajött. Az itteni fiatalok a környékre lovas szekérrel mentek a futballmérkőzésekre. A terület egyenetlensége, valamint az erős észak-nyugati széljárás miatt nem számított ideális pályának. Ez a pálya 1945–46-ban készült el társadalmi összefogással. A munkában élen járt Horváth Mikó Ferenc, Horváth József, Gosztola József.
A II. világháború után az 1950-es évek elején több településen is megalakultak a labdarúgó csapatok. Többek közt Nyárosmajorban és Mekszikópusztán is. Nagy érdeklődés volt különösen a szomszéd települések rangadóin. Nagy távolságokra nem utaztak, legtöbbször lovaskocsin vagy kerékpárral közlekedtek. Nem volt divat elcsábítani másik településről a játékost. Ha valamely településen élő fiatal más település csapatában játszott, valószínű saját településén ebben az időben nem volt focicsapat. Így fordulhatott elő, hogy a nyárosmajori Vigh János az 1930-as években Sarród csapatát erősítette. Később nagyobb településeken – mint Fertőd, Fertőszentmiklós – próbáltak jobb erőkből álló csapatokat szervezni és a jobb játékosokat elcsábítani. A háború előtt alkalmi jelleggel voltak labdarúgó-mérkőzések a helyben állomásozó katonaság és a Levente Egyesület által támogatott ifjúsági csapatok között.
1949 tavaszán együtt volt a nagycsapat, olyan játékosok, mint Élő József, Hámor Ferenc, Gosztola József, Szilágyi Imre, Szilágyi Pál, Horváth István, Priczinger János. Falunk közismert nagy játékosa Gyuricsek István az „Aranycsapat” nemzeti válogatott ellen játszott egy soproni edzőmérkőzésen. Az 1980-as ’90-es években nagyon jó képességű játékosokat nevelt az általános iskolában Ferenczi József tanító úr. Néhány játékos, Szalai László, Horváth Ferenc, Gosztola József is szép karriert futottak be.