Címke: sarród

  • Rujavecné Ferenczi Katalin (1950 – ) – Művészeti szervező

    A kapuvári kórházban született 1950.december 15-én. Szülei: Ferenczi József és Honyák Katalin pedagógusok. A templom mögötti, úgynevezett tanító házban lakott a család 1962-ig, azt követően a szolgálati lakásból saját házba költöztek a Kossuth utcába. De az a 12 év, az igazi gyermekkor meghatározó volt ott a templom környékén, az édesapja által „kedves vég”-nek nevezett faluvégen. A környező házakban laktak földműves szülőkkel az iskolatársak, barátnők, akikkel a felső tagozat befejezéséig szoros kapcsolatban állt, ismerhette ennek az életnek minden pillanatát, a hétköznapokat, ünnepeket egyaránt. Művészlelkű gyerek volt, korán olvasott, sok időt töltött a könyvei között –és a környezet számos lehetőséget rejtett az elvonulásra, olvasásra. Közben érdeklődéssel figyelte szülei tanítói és népművelő munkásságát, s mint a legidősebb gyermeket, sokszor be is fogták szerepelni, vagy épp a házimunkában segíteni, – ezek a feladatok később nagy hasznára váltak.

    Az általános iskola után a soproni Széchenyi István Gimnázium idegenforgalom-német tagozatán érettségizett 1969-ben. Rövid kitérővel –közben képesítés nélküli tanítónőként dolgozott. 1977-ben visszatért Sopronba és a Ciklámen Tourist Idegenforgalmi Hivatal munkatársa lett. Aktívan részt vett Sopron és térsége művészeti rendezvényein, később a Soproni Levéltárban és az AFIT könyvtárosaként (ezeket a képzéseket levelezőn végezte) lehetősége volt a helytörténettel is foglalkozni, valamint több neves költővel, festőművésszel baráti kapcsolatot kialakítani.

    március 6-án házasságot kötött Rujavec Jenő technikussal, aki szervezői munkáiban is állandó segítője, támasza lett. Katalin rövid, első házasságából született fiát közösen felnevelték.

    1992-ben szülei megalapították a sarródi művésztábort, mely nyaranta rendszeresen megrendezésre került. A festőművész-tanár édesapa 1993-ban váratlanul elhunyt, az édesanya vitte tovább a tábor szervezését. Sajnos Ferenczi Józsefné egészsége is megromlott, így Katalin lánya vette át a stafétát 2002-ben. Miközben a Sopron Plaza Galéria vezetőjeként is dolgozott, rendszeresen rendezett kiállításokat soproni művészek képeiből, valamint a tábor tagjai közül többen Ferenczi Katalin rendezésében és ajánlásával mutatkozhattak be első kiállításukkal. Az édesapjától örökölt művészi hitvallás vezérelte minden munkájában: „Mindenütt és mindenben az embert keresem, a tájban, a tárgyban, az emberben.” – Miután 2005-ben visszaköltöztek Sarródra, hogy édesanyját ápolhassa, lehetősége volt arra is, hogy szeretett szülőfaluja történetével, szellemi és tárgyi emlékeivel, azok megörökítésével foglalkozzon. Emléktáblát helyezett el Dr.Élő Dezső szülőházának helyén épült lakóházon, az iskola épülete előtt felavatásra került a Tanítóink emlékfája, rajta az 1848-ig visszamenőleg fellelt, itt tanított tanítók neveivel, a faluház előtt felszentelésre került a Mária kegyhely, valamit a fertődi iskola udvarán– az édesanyja nevében és kérésére – egy három kopjafából álló emlékhely kialakítása, rajtuk az elhunyt kollégák neveivel. Ezen famunkák Grubits János hidegségi fafaragó szobrász munkái, akivel a sarródi művésztábor változatlanul együttműködik, értékes programokkal, hagyományőrző napokkal.

    Bevezette és pár évig vezette az adventi összejöveteleket a sarródi templomban, majd a szervezést átadta a népművelőnek.

    2010-2018 a fertőszéplaki LÁTKÉP Szabadtéri Galéria művészeti vezetője, tematikus, a Fertő-part Világörökség értékeit bemutató, összefoglaló képanyaggal jelentkezett minden évben, a Ferenczi Művésztábor, a Soproni Képzőművészeti Társaság és az Alpok Képzőművészeti Társaság művészeinek alkotásaiból válogatva. Ebből a képanyagból válogatta később a sarródi falugaléria keretén belül a ma is látható alkotásokat.

    A 2013-ban kiadott Sarród 700 monográfiában több írása olvasható. A Soproni Füzetek c. periodika 2007 óta közli kiállítás megnyitó szövegeit, egyéb írásait. Az „Emelj fel emlék” Alapítvány, melynek keretében kiváló, de már elhunyt pedagógusok életrajzát fogják össze minden évben egy-egy könyvben- külső munkatársa, több emlékírása megjelent, ill. segített az anyaggyűjtésben. A 2012-ben kiadott Salamon Nándor: Kisalföldi Művészeti Lexikon – munkatársaként tartja számon.

    A soproni gyermekvédelmi központ volt utolsó munkahelye, majd 2007-ben nyugdíjba ment. 2016-ig vezette a sarródi művésztábort. A 2016-os táborzáró kiállításon átadta a táborvezetést a mindenkori helyettesének. Ezután már csak édesanyja ápolására koncentrált, aki a következő évben elhunyt. Ezekben az időszakokban is –otthonról – szívesen segített bárkinek, aki hozzá fordult, szervezésben, anyaggyűjtésben, szövegírásban, és ez így van a mai napig. Egészségi állapota miatt azonban már nem vállal nyilvános megjelenést. Minden érdemét összefoglalva 2017-ben Sarród Díszpolgára címet kapta. Mélyen meghatotta szülőfaluja elismerése. Vallja: Elkötelezettség nélkül nincs eredmény!

  • Karlheinz Willführ (1942 – ) – Deutsch

    Karlheinz Willführ (1942 – ) – Deutsch

    Karlheinz Willführ wurde am 9. Dezember 1942 in Hanau geboren. Im Jahre 1962 legte er in Fulda das Abitur ab. An der Frankfurter Hochschule für Lehrerbildung absolvierte er seine Studien, wo er im Jahre 1968 sein Lehrdiplom erwarb.

    Am Anfang unterrichtete er in Romstal, dann in der Sarroder Grundschule. Im Jahre 1970 ging er wegen der neu eingerichteten Schulbezirke nach Ulmbach, um in der örtlichen Schule zu unterrichten.

    Von 1980 bis 2005, bis er in den Ruhestand trat, war er der Direktor der Jenaplan-Schule in Ulmbach. (Jenaplan ist ein alternatives Schulmodell).

    Herr Willführ beteiligt sich auch am öffentlichen Leben aktiv bis heute. Weil er in Sarród wohnt, organisierte er (früher mit Hilfe seiner Frau) verschiedene Kulturprogramme. Er erforschte langzeitig die Geschichte von Sarród, die zum 700-jährigen Dorfjubiläum von ihm in einem Buch festgehalten wurde.

    Er nahm mit dem ungarischen Sarród den Kontakt auf, daneben veranstalte er in der ersten Epoche – bis seiner Krankheit – unterschiedliche Programme. An den beiden Grenzen des Dorfes ist es mit einer Tafel gekennzeichnet, dass Sarród und Sarrod Zwillingsstädte sind.

    Wegen seiner Tätigkeiten bekam Karlheinz Willführ den Titel Sarróds Ehrenbürger, den er wirklich anerkennt. Zum Aufbau des Springbrunnens auf dem Petőfi Platz spendete er 500 Euro.

    Karlheinz Willführ nimmt aktiv an dem öffentlichen Leben teil. Er war das Mitglied der Abgeordnetenkörperschaft in Steinau, gründete den Ulmbacher Heimat- und Kulturverein, innerhalb dessen er das Leben der Deutschen forschte, die während der Regierungszeit Maria Theresias aus Deutschland nach Ungarn einwanderten, zum Beispiel die Nachkommen von Szederkényer. Er ist weiterhin das Mitglied des Roten Kreuzes, der Sarróder Feuerwerkervereins und des Gartenverschönerungsvereins. Er rief das Turnier „Schöner Hof und Garten” ins Leben, in dessen Rahmen die schönsten Gärten jedes Jahr prämiiert sind. Das gleiche Turnier wurde im Jahre 1998 auch in Ungarner Sarród angekündigt, zur Prämienverteilung wurde Geld gespendet. Auch Karlheinz Willführ verfügt sich über einen schönen Garten und tut alles, die Freundschaft der zwei Völker und Dörfer zu verstärken.

  • Karlheinz Willführ (1942 – )

    Karlheinz Willführ (1942 – )

    Hanauban született 1942. december 9-én. 1962-ben érettségizett Fuldában. A Tanárképző Főiskolát Frankfurtban végezte, ahol 1968-ban szerzett tanári diplomát.

    Először Romstálban, majd Sarrodon tanított az általános iskolában. 1970-től az iskolakörzetesítés miatt Ulmbachba került tanítani.

    1980-tól 2005-ig, nyugdíjba vonulásáig, az ulmbachi Jena-Plau Iskola igazgatója volt (Jena-Plau egy különleges oktatási módszer).

    Közéleti tevékenysége is igen aktív a mai napig. Mivel Sarrodon van a lakhelye, folyamatosan (korábban a feleségével együtt) szerveztek különböző művelődési és kulturális programokat. Hosszú ideig kutatta Sarrod történetét, és a falu alapításának 700. évfordulójára könyvbe foglalta.

    A magyarországi Sarróddal megszervezte a kapcsolatfelvételt és az első időszakban, betegségéig a programokat. A falu mindkét végén közlekedési tábla jelzi a Sarród–Sarrod kapcsolatot.

    Karlheinz Willführ ezért a tevékenységéért Sarród Díszpolgára címet kapta, melyet igen nagyra értékel, ezért 500 Eurót adományozott a Petőfi téri szökőkút építéséhez.

    Aktív, közéleti ember. Tagja volt Steinau város képviselőtestületének. Alapítója az ulmbachi Szülőföld és Kulturális Egyesületnek, ezen belül kutatja a Mária Terézia idején Németországból Magyarországra vándorolt németek, pl. a Szederkényiek leszármazottjai életét. Tagja a Vöröskereszt szervezetnek, a Sarrodi Tűzoltó Egyesületnek és a Kertszépítő Egyesületnek. Életre hívta a Szép udvar és kert nevű versenyt, ezen belül a legszebbeket évente díjazzák. Ugyanezt meghirdették 1998-ban a magyarországi Sarródon is, a díjkiosztáshoz pénzt adományoztak. Ő maga is szép kerttel büszkélkedik és továbbra is mindent megtesz a két nép és falu barátságának erősítéséért.

  • Helmut Stein (1958 – ) – Deutsch

    Helmut Stein wurde am 5. April 1958 in Sarrod, Deutschland, in eine Familie mit vier Kindern geboren. Er besuchte die Grundschule in Sarrod, wo er die ersten vier Klassen abschloss. Ab der 5. Klasse lernte er in Salmünster. Er besuchte die Mittelschule in Fulda, wo er an einer Berufsausbildung teilnahm und er erwarb eine Qualifikation für das Finanzamt. Nach seinen Studien arbeitete er zwischen 1975 und 2023 in Gelhausen in dem hiesigen Finanzamt. Nach 10 Jahren Arbeit wurde er in die Personalabteilung versetzt und er arbeitete bis zu seiner Pensionierung als Leiter der Personalabteilung. Dank seiner Arbeit hat er viel Erfahrung im Aufbau persönlicher Beziehungen und im Umgang mit Menschen gesammelt.

    Von diesen Erfahrungen konnte er auch in der Freizeit Gebrauch machen, denn er leitet seit 40 Jahren den Wanderverein. Vor 10 Jahren wurde er der Vorsitzende des Dorfes ernannt. So vertritt er die Interessen von Sarrod beim Stadtrat Steinau, zu dem neben Sarrod noch 10 weitere Dörfer gehören.

    Schon bald beteiligte er sich an der Organisation der von Karl Heinz Willführ ins Leben gerufenen Gemeindepartnerschaft Sarrod-Sarród. Er nimmt aktiv an der Arbeit der Organisation teil, die er aufgrund der Krankheit seines Partners jetzt ganz allein durchführt. Wie alles andere auch, ist es eine Tätigkeit, die er mit Herz und Seele bis heute ausübt.

    Dank seiner Arbeit und der Städtepartnerschaft hatten die ungarischen Einwohner von Sarród die Möglichkeit, einen großen Teil Deutschlands, die deutsche Kultur, die Menschen und die Feste kennen zu lernen.

    Im Jahr 2023 wurde in Deutschland der 25. Jahrestag der Gründung der Gemeindepartnerschaft Sarrod-Sarród gefeiert. Die Gemeindeverwaltung von Sarród verlieh Helmut Stein im Rahmen dieser Feier den Titel eines Ehrenbürgers von Sarród in Anerkennung seines 25-jährigen Engagements für die Pflege und Förderung der Partnerschaftsbeziehungen und seiner Arbeit für die Gemeindeverwaltung von Sarród.

  • Helmut Stein (1958 – )

    Helmut Stein a németországi Sarrodon született, 1958. április 5-én, egy négygyermekes családban. Az általános iskolai tanulmányait Sarrodon kezdte, ahol az első négy osztályt végezte el. Az 5. osztálytól Salmünsterben tanult tovább. Középiskolába Fuldába járt, ahol a szakmai tanulmányait folytatta, és adóhivatali képesítést szerzett. Tanulmányai befejeztével, 1975-2023 között Gelhausenben, az ottani adóhivatalban dolgozott. 10 év munka után, a személyzeti osztályra került, majd nyugdíjazásáig személyzeti osztályvezetőként dolgozott. Munkájának köszönhetően nagy gyakorlatot szerzett az emberi kapcsolatok építése, az emberekkel való bánásmód terén.

    Ezen tapasztalatokat szabadidejében is kamatoztatta, hiszen a falujában 40 éve szervezi, vezeti a természetjáró egyesületet. 10 éve a falu előjárójává választották, így Ő képviseli Sarrod érdekeit Steinau városának a tanácsában, ahova Sarród mellett 10 másik falu is tartozik.

    A Karl Heinz Willführ által elindított Sarrod-Sarród testvértelepülési kapcsolat szervezésébe hamarosan ő is bekapcsolódott. A szervezési munkák aktív részesévé vált, amit társa betegsége miatt, immár teljesen egyedül csinál. Mint mindent, ezt a tevékenységét is szívvel lélekkel végzi a mai napig. A munkájának, és a testvérteleülési kapcsolatnak köszönhetően, a magyarországi sarródi lakosoknak lehetősége nyílt megismerni Németország egy jelentős részét, kultúráját, az ott élő embereket, és ünnepeiket, az általa szervezett programoknak is köszönhetően. A Sarrod-Sarród testvértelepülési kapcsolatok létrejöttének 2023-ban volt a 25. évfordulója, amelynek megünneplésére Németországban került sor. Ezen alkalomból szervezett ünnepség keretében belül, Sarród Község Önkormányzatának Képviselő-testülete Helmut Stein részére, a Sarród Község Díszpolgára kitüntető címet adományozta, a testvértelepülési kapcsolatok 25 éves fenntartásáért és ápolásáért, a Sarród Községért végzett alázatos munkájának megbecsüléseként.

  • Ferenczi József (1921 – 1993)

    Ferenczi József (1921 – 1993)

    1921. szeptember 26-án született Lajoskomáromban (Fejér megye) földműves család legidősebb gyermekeként. Édesapja Ferenczi /Freschl/ Péter, édesanyja Ulrich Mária. Testvérei: öccse, Jenő MÁV főmérnök, Budapesten, húga, Mária tervező-rajzoló Esztergomban él, mindketten nyugdíjasok.

    1927-ben a család Budapestre költözött, itt végezte az elemi és polgári iskolákat, majd a jászberényi Állami Tanítóképző Intézetben szerzett kántor- tanítói diplomát 1941-ben. Már munka mellett elvégezte a pécsi Tanárképző Főiskola rajztanári szakát. Mint kántor-tanító Gácson, Nógrádmegyeren és Mezőszilason dolgozott. Ebben a faluban volt elődje a katedrán Németh László. 1948-ban kántorként Sarródra került, ugyanakkor Eszterházán (Fertőd) és Fertőszéplakon tanítóként kapott állást. 1950. február 19-én megnősült, felesége a sarródi születésű Honyák Katalin tanítónő. Három lányuk született: Katalin, Marianna és Ildikó. 1953-tól az 1972. évi körzetesítésig Sarródon tanította a II. és a IV. osztályt.

    1972-től rajztanárként dolgozott Agyagosszergényben, Fertődön, Kapuváron, majd utolsó éveiben, mint nyugalmazott művésztanár Fertőszéplakon. 52 éven át oktatott, nevelt, sok szeretettel szolgálta az iskolát, éppen olyan szerényen és önzetlenül, ahogyan kedves írójától, Gárdonyi Gézától olvasta a Lámpás című írásban. Feleségével együtt minden lehetőséget megragadott, hogy a népművelés terén is tovább vigye a falut és közvetlen környékét. Mint a kultúrotthon igazgatója, haláláig vezette a sarródi könyvtárat. Megalapította az Obsitosok Klubját, a Gyermek-Eszperantó és az Ifjúsági Klubot, a falu eseményeire mindig szép műsorral készült. Tanítványait a rajzon belül a népművészet értékeinek felismerésére, ápolására késztette. Külön foglalkozott a fiatalok egészségre nevelésével, rendszeresen sportolt, edzőként is dolgozott a fertődi „ifi”csapatnál.

    1962-től haláláig a József Attila Kultúrotthon igazgatója, egyben a könyvtár vezetője. Sokoldalú, sokszínű programjait feleségével együtt szervezte, vezette: költői estek, előadások, tanácskozások, esküvők, névadók, bálok, színházi előadások stb., kulturális munkájuk elismeréseként 2008-ban az újjáépített kultúrház a pedagógus házaspárról kapta a nevét:
    Ferenczi Művelődési Ház.

    Tagja majd vezetője volt a kapuvári Képzőművészeti Körnek, 1973 óta pedig rendszeresen vezetett képzőművészeti szakköröket. 1993 tavaszán a Soproni Képzőművészeti Társaság is felvette tagjai sorába, ez a kapcsolat azonban váratlan halála miatt nem tudott kiteljesedni.

    A festészettel az 1960-as évek elején kezdett el foglalkozni. Tehetségét apai nagyapjától, Freschl Józseftől örökölte, aki a maga idejében ismert fafaragó volt a szülőfaluban és környékén. Ferenczi József az ecsetet és a ceruzát választotta. Fő területe a karikatúra és az akvarell. Több alkalommal szerepelt kollektív és önálló kiállításokon. Mesterei voltak: Cziráky Lajos, Gáspárdy Sándor, Kele Sándor, Ányos Imre. Példaképei: Cezanne, Chagall, Max Gubler és a jóbarát, Tóvári Tóth István.

    Stílusa impresszionista, expresszív elemekkel, tiszta színekkel, formákkal. Művei itthon és külföldön is megtalálhatóak.

    A Kisalföld c. kötetben megjelent Sarródról egy rövid monográfiája, melyet illusztrált is. Feleségével folytatta azt a helytörténeti kutatást, melyet Dr. Élő Dezső: Sarród monográfiája című kötetével megkezdett. A Sarród története 1937–1992 című közös munka egyelőre kéziratban olvasható a sarródi könyvtárban.

    Ferenczi József – Hanság

    1991-ben 50 év pedagógiai szolgálata után Aranydiplomát kapott.

    Művészként és tanítóként is rendkívül megfogta a Hanság ezerszínű világa, az érintetlen táj varázsa, az Eszterházy kastély és környékének fenséges szépsége, Sarród és a Fertő-parti falvak még megmaradt építészeti emlékei, a hagyományok élő őrzése. Ezeket a gondolatokat összefogva a sarródi önkormányzat segítségével, feleségével együtt szervezve alapította meg 1992-ben a sarródi képzőművészeti alkotótábort.

    Sajnos csak az első tábort és a következő évnek előkészítését érte meg, 1993. július 8-án váratlanul elhunyt. A Fertőd-Eszterháza temetőben nyugszik feleségével együtt.

    Halála után özvegye és idősebb lánya vezetésével –immár Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor néven – folytatódott ez a szép kezdeményezés.

    Részletesebb életrajza olvasható a Jeles Pedagógusok … Sok Fény Maradt Utánuk (224-229. oldalakon, 2009. év) valamint 2021-ben kiadott Tanulságos Életutak c. kötetben (31-42. oldalakon).

    Ferenczi házaspár végső nyughelye, Fertőd-Eszterháza temető

    1998-ban Sarród község díszpolgára (posztumusz) címmel tüntették ki.

    Művészi hitvallása útmutató az alkotótábor szervezőinek, tagjainak:

    „Mindenütt és mindenben az embert keresem,
    a tájban, a tárgyban és az emberben.”

  • Fekete József (1917 – 2008) – Költő

    Fekete József (1917 – 2008) – Költő

    Sarródon született 1917. május 19-én, egy nyolcgyermekes család elsőszülött fiaként. Édesapja Fekete István az eszterházi várkertészetben, édesanyja Horváth Gizella a háztartásban dolgozott.

    Az elemi iskoláit Sarródon végezte, első kedves tanítója a himodi illetőségű Kocsis Géza volt, aki hamarosan visszament szülőfalujába kántornak. Ezt követően a 4. osztálytól Pokker Mihály tanította, aki a magyar irodalomra, nyelvre, a világ történéseire érzékeny fiatalnak minden segítséget, segédanyagot megadott, gyakran a saját könyvtárából kölcsönzött könyveket, folyóiratokat.

    Első versét elemi iskolás korában írta szeretett nagyapja emlékére. Az elemi iskola után a várkertészetben dolgozott, majd 18 évesen behívták katonának, és elvégezte a levente segédoktatói tanfolyamot. Legény- életének legszebb időszakaként jelöli meg azt az öt évet, melyet ebben a szolgálatban töltött, Sarródon. 1939-ben rendes katonai szolgálatra vonult be. Gyékényes, Erdély, Felvidék, Érsekújvár, Délvidék, Székesfehérvár, majd 1941-től Oroszország. 7 év katonai szolgálat!

    1940-ben Koltón állomásoztak, itt volt lehetősége felkeresni azt a grófi kastélyt (Teleki-kastély), melyben példaképe, Petőfi Sándor töltötte mézesheteit Szendrey Júliával, leülni ahhoz az asztalhoz, melynél a Szeptember végén című vers született. Ez az élmény elemi erővel hatott rá, tudatosult benne a felismerés, az elhivatottság: írni a hazaszeretetről, a szülőföld iránti hűségről.

    Később, 1943-ban feleségül vette Horváth Máriát, előbb Budapesten, majd 1959-től Sopronban éltek. Egy lányuk született, Mária, aki családjával, férjével és két lányával végig a szülők támasza volt.

    Fekete József 1943-tól a Budapest Postaigazgatóság kötelékében, a mozgóposta részlegen dolgozott nyugdíjazásáig. Munkáját nagyon szerette, az egész országot bejárhatta.

    Petőfi Sándor, Arany János, Kölcsey Ferenc! Ők voltak példaképei, az ő költészetük vezérelte.

    Több költői estre kapott meghívást szülőfalujában és a munkatársai körében.

    Elmondása szerint kb. 8-10 ezer verset írt, közben gyűjtötte a szeretett szülőfalujával kapcsolatos dokumentumokat. 2003-ban ünnepelték a 60. házassági évfordulójukat, fogadalmukat a soproni Szt. Imre-templomban újították meg – „öregkorom legszebb napjaként” – ahogy írta.

    Még 2003-ban elkötelezett hűségéért, a szülőfaluját megörökítő szép verseiért, példaértékű emberi magatartásáért Sarród község Díszpolgárává avatták.

    Sarródi fiatalok felkérésére felidézte sarródi emlékeit, és sok fényképet adott a helytörténeti gyűjtéshez.

    Születésének 100. évfordulója alkalmából Fertőparti vadvirágok címmel Fekete József versei ihlette képkiállítás nyílt a fertőszéplaki LÁTKÉP SZABADTÉRI GALÉRIA rendezésében.

    Ezt követően a kéziratban maradt életműből válogatás készült, a posztumusz könyv címe: FÉNYJELEK – nyomda alá rendezve.

    Az évente megjelenő művészeti antológiában, a SOPRONI FÜZETEK-ben 2020-tól olvashatóak versei.

    Sopronban, 2008. március 1-jén hunyt el, felesége 2010. szeptember 30-án követte, a Domonkos-templom altemplomában van az örök nyughelyük.

    Fekete József sarródi költő vallomása szülőfalujáról, életéről, munkájáról és költészetéről teljes terjedelemben a sarródi könyvtárban olvasható.

  • Fejér Zoltán Kálmán (1939 – 2023) – Festőművész, tanár

    Zircen született 1939. augusztus 8-án. 1961-ben, földrajz-biológia szakos tanárként került Sopronba. Az aktív oktatási (általános iskolai és gimnáziumi rajzoktatás is) tevékenységével párhuzamosan alakult ki és töretlenül fejlődik festőművészete. 1966-ban házasságot kötött Molnár Marianna szolfézs-zongoratanárnővel. 1968-ban Mosonmagyaróváron az Agráregyetemen általános agrármérnöki szakon diplomázott. 1971 óta rendszeresen kiállító művész. Munkásságát többek között Kratochwill Mimi, Salamon Nándor, Dr.Pogány Gábor és Dr.Veress Ferenc művészettörténészek, valamint írók, költők, Tüskés Tibor, Bősze Balázs, Zsirai László méltatták.
    52 önálló tárlata volt.

    Kitüntetései, díjai:

    Megyei Alkotói díj, Győr, 1989.
    Perényi Kálmán-díj Sopron, 1990.
    A soproni Eötvös Gimnázium emlékérme rajztanításáért, 1996.
    Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának díja, 1997.
    Millennium 2000. emlékérem, Sopron, 2000.
    Megyei Őszi Tárlat díja, 2003.
    Soproni Bormarketing Műhely Kht. I.díja, Sopron, 2008.
    Sopron Kultúrájáért kitüntetés, 2011.
    Sarród Díszpolgára, 2014.
    Soproni Képzőművészeti Társaság díja 2014.
    Dr.Csöregh Éva-emlékérem Bp. 2020. A Magyar Rajztanárok Országos Egyesületétől.

    Soproni Képzőművészeti Társaság örökös alelnöke.
    Zirc város neves szülöttei között olvasható Fejér Zoltán is.

    Festői munkásságának meghatározó korszakai, témái:

    1971 –ig szabad témájú akvarellek,
    1971 – 1981 ikon, emblémás és szimbolikus táblaképek,
    1981 1991 rábaközi tájminiatúrák, figuratív táblaképek,
    1991 – soproni városképek, poncichter világ feldolgozása,
    2001 – soproni csendélet–allegóriák,
    2003 – vakolatos csendéletek,
    2007 – Fertő-táj figuratív, mitologikus és valóságos jelenetekkel.

    Alkotásaival végig kíséri az idők múlását, világunk patinás szépségeit, és az ember kiemelt szerepét, együttélését a tájjal.

    Rendszeresen foglalkozik vizualitás- és művészetkutatással. Kiadványokat is illusztrált. Könyve jelent meg Burkus József festőművész új művészeti korszakáról Rejtőzködő Neovénuszok címmel, 2008-ban. Írásai, képei rendszeresen megjelennek a Soproni Füzetek c.periodikában, a Várhely művészeti folyóiratban. Memoárokat és kortárs portrékat ír, többek között Ferenczi Józsefről is.

    Egyetemes tudása, baráti kapcsolata a Ferenczi családdal, a rajztanításban több évtizedes gyakorlata és eredményei, a Fertő-táj, a tájlélek alapos ismerete és szeretete, valamint remek humora – mindezeket figyelembe véve történt a felkérés, ezt követően 2003 – 2014-ig, 11 éven át vezető művésztanára volt a sarródi, Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábornak. Fejér Zoltán igazi csapatépítő szellemi vezetője és mentora volt a tábornak, bármely technikában tudott újat mutatni, izgalmas megoldásokat, pl.az iszapalapú festés, vagy a lazúrozás, utóbbit olyan sikerrel, hogy a tábor fiataljai megalakították az ún. Lazúr Szövetséget, mely az összetartást, az egymás segítését jelenti ma is. Vallja, hogy a művészet az emberiség legnagyobb isteni – szabad – ajándéka, motivációja, életünk lelki fénye.

    Fejér Zoltánnak óriási szerepe volt, van, a sarródi művésztábor szakmai sikereiben, időtálló létezésében, a tábor és szeretett Sarródunk hazai és külföldi jó hírének megtartásában.

    Fejér Zoltán elhunyt 2023. szeptember 13-án.

    Forrás

    Salamon Nándor: Kisalföldi Művészeti Lexikon, Magyar Nyugat
    Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2012.
    Soproni Füzetek: 2019.
    Füzi Edit: A 80 éves Fejér Zoltán festőművész köszöntése, 2020.
    T. Horváth József: Interjú Fejér Zoltán festőművésszel. – Ecsettel írt történet: Underground kiadó Bp. 2012.

  • Dr. Kárpáti László (1948 – 2021) – Erdőmérnök, tanár

    Budapesten született, 1948. október 7-én. Szülei pedagógusok: édesapja Kárpáti László kémia-biológia szakos tanár, édesanyja Bíró Margit tanítónő, öccse Kárpáti Zoltán elektroműszerész. 1973-ban erdőmérnökként végzett a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen.

    1975-ben házasságot kötött Ugron Anikóval, aki okl. erdőmérnök, távérzékelési és környezetvédelmi szakmérnök, tanár. Máltai dáma. Három gyermekük van, Borbála, Dorottya és Béla.

    1978: erdészeti növényvédelmi szakmérnök.

    1982 József Attila Tudományegyetem: Egyetemi doktor (Summa cum laude), 1997: Soproni Egyetem, PhD tudományos fokozat. 2003: Debrecen Egyetem: Halászati szakmérnök, 2004: Nyugat-Magyarországi Egyetem: Címzetes egyetemi tanár.

    Felsőfokú német és társalgási szintű orosz nyelvvizsgája van. 2000-ben Közigazgatási szakvizsgát tett.

    Üzemtervező mérnök a Kaposvári Állami Erdőfelügyelőségnél 1973-1975-ig, majd az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdővédelemtani Tanszék adjunktusa 1975-1990 között. Ezt követően 1990-91-ig igazgatója a Nyugat-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóságnak, majd 1991-1994-ig a Fertő-tavi Nemzeti Park Igazgatóság vezetője. 1994-2010-ig a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatója, miközben 2002- és 2005 között Kormányzati főtisztviselő is egyben.

    Számtalan kitüntetést és szakmai elismerést kapott. Többek között:
    1994. Osztrák Köztársaságért Arany Érdemérem,
    2004. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje,
    2010. Apor Vilmos Bronz Érdemérem,
    1983. Pro Natura díj,
    1984. 1989. „Emberi környezetért” kitüntető jelvény,
    2018. Fertő-táj Világörökségért díj.

    Sarródhoz kötődő kapcsolata már 1968 őszén kezdődött. Madártani vizsgálat céljából érkezett a Mekszikópusztára vezető útra. Munkáját a sarródi Heiner Imre és Heiner József halászok is segítették. Több hazai és külföldi egyetemen oktatott vendégelőadóként, a szakdolgozókat, diplomaterv készítőket konzulensként segítette. Az 1980-as években közös természet- és környezetvédelmi akciókat szervezett osztrák és német kollégáival. A Fertő-Hanság Nemzeti Park alapító igazgatója. A megalakulástól, 1990-től 2010-ig vezette az Igazgatóságot. Szakmai életét az erdővédelemnek, a természetvédelemnek, a kapcsolódó tudományok művelésének / számtalan szakcikk, dolgozat írója/, a Fertő kutatásának, valamint az erdőmérnök hallgatók oktatásának szentelte.

    1989-ben elkészítette a „Fertői Nemzeti Park tervezete” c. tanulmánykötetet, mely a létesítmény kialakításának alapja. Az Igazgatóság helyszínéül a tó délkeleti partja mentén található Sarród községet választotta a hozzá tartozó egykori pusztákkal. Munkásságának eredményeképpen a Fertő-Hanság Nemzeti Park és osztrák partnere, a Nationalpark Neusiedlersee Seewinkel az egyik legismertebb, közös, határon átnyúló, védett terület lett Európában. Munkatársaival elkészítette a Fertő-táj Világörökségre történő felterjesztésének dokumentációját. Kiemelkedő érdeme, hogy a Fertő-táj az UNESCO-tól 2002-ben világörökségi rangot kapott.

    Felépíttette Sarródon a Kócsagvárat, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság népi építészeti elemeket őrző székházát és a tájvédelmi körzetek központjait, kutatóházakat, teljes felszereltséggel, istállókat, színeket a jószágtartáshoz. Azután kezdődött az élőhelyek rekonstruálása.

    Dr. Kárpáti Lászlónak köszönhetően újra kiadásra került Dr. Élő Dezső Sarród monográfiája c. munkája, mely alapmű Sarród és környéke történetét illetően. Az Igazgatóság megvásárolta a könyv és a borítókép szerzői jogát is.

    Az érintetlen táj, szépségének és építészeti értékeinek megörökítésére hivatott, az 1992-től Sarródon működő Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor tagjai alkotásaiból a Kócsagvárban rendezett kiállításokat Dr. Kárpáti László mindig segítőkészen támogatta. Munkásságával Sarródot nemzetközileg elismert természetvédelmi területté emelte, melynek nyomán erőteljes turizmus indult, valamint lehetőség a diákok természetvédelmi oktatására. Ezen érdemei elismeréseként 2019-ben Sarród Díszpolgára címet kapta.

    Dr. Kárpáti László elhunyt 2021. június 27-én.
    A sarródi temetőben alussza örök álmát.

  • Dr. Élő Dezső (1904 – 1975)

    Dr. Élő Dezső (1904 – 1975)

    Édesapám, Dr. Élő Dezső 1904. február 2-án, Czillinger Veronikának és Élő Máthénak a 10. gyermekeként született. Édesapja Sarród bírója volt.

    Apám az elemi iskolát a szülőfalujában végezte el. A gimnáziumot Szentgotthárdon, a szerzeteseknél látogatta. A gazdasági főiskola elvégzése után Pestre került, ahol a közgazdasági egyetemen tanult és ledoktorált. Az egyetemi évek alatt nővérénél, Élő Annánál lakott, aki a postánál dolgozott. Annus néni úgy gondoskodott róla, mint egy második anya. Nagyon szerény körülmények között éldegéltek.

    Budapesten ismerte meg édesanyámat, Földényi Ilonát. Ebből a házasságból 1933-ban Zoltán fia született. A kis család a következő években nagyon szűkösen élt, hiszen a 30-as években gazdasági válság volt. Apám nagy nehezen a postánál kapott egy 80 pengős állást.

    Ebben az időben kezdte meg a falukutatást. Így született meg Sarród monográfiája, mely úttörő munka volt. A könyv a Magyar Társaság Falukutató Intézetének 1935. évi községmonográfia-pályázatán első díjat nyert. A monográfia 1937-ben jelent meg az Országos Széchenyi Szövetség támogatásával.

    A kiadás költségéhez sok sarródi is hozzájárult. Még az Amerikába kivándorolt sarródiak is küldtek pénzt.

    A második világháború az ország megnagyobbodását hozta. A háború szakemberhiányt okozott, mely édesapámnak új lehetőséget nyitott. Így lett édesapám a bályoki uradalom állami gondnoka. Ez az állami birtok Trianon előtt a Károlyi grófok tulajdona volt. Bályokot a háború után kényszerből egy román hercegnek eladták. Ha jól emlékszem, a neve Gika volt. Miután Erdély egy része megint hozzánk tartozott, a Károlyiak vissza akarták Bályokot perelni. Míg a per folyt, édesapám lett az állam megbízásából a birodalom gondnoka.

    Az öreg Károlyi gróf Bályokot – habár a pernek még nem volt vége – lányának, Károlyi Conzuelonak ajándékozta, aki ifj. Horthy Miklós elvált felesége volt. Conzuelonak két lánya volt, Zsófi és Nicolette. A grófnő apám közbenjárására többször Bályokon nyaralt lányaival, így lettünk pár évig a grófnővel szorosabb kapcsolatban.

    A politikai helyzet és az oroszok közeledése minket is elűzött. 1944 őszén a nagy esőzések közepette 3 szekérrel nyugat felé menekültünk. Elől apám, a közepén én, mint 10 éves, és édesanyám hátul. Az út nehéz volt, hiszen belekerültünk a visszavonuló német és magyar csapatok áradatába. A Dunántúlra megérkezve egy darabig Sarródon is laktunk. Édesanyám öccse, aki hivatásos tiszt volt azt tanácsolta, hogy menjünk vissza Pestre, mert egy nagyvárosban az elfoglalást jobban át lehet vészelni. Így kerültünk 1944 késő őszén nagyanyámhoz Pestre. Karácsonykor a gyűrű bezáródott Budapest körül. Ezután, kb. 8 hétig harc tört ki. A járőrök minden férfit összeszedtek, és így apám is, rossz felszereléssel pár hétig harcolt. Az összeomlás előtt pár nappal sikerült hazamenekülnie. Itt vészeltük át szerencsésen a vár alatt a főváros elfoglalását.

    A háború után Bihar megyében béreltünk egy kis tanyát. A gazdálkodásnak, sok politikai és természeti csapások után szomorú vége lett: a kuláküldözés elől a kevés maradék értékkel és 2 lóval Szombathelyre menekültünk. Itt apám sógora, Komatits András adott nekünk menedéket a házában. Itt is megpróbáltunk egy új egzisztenciát felépíteni, de a politikai helyzet biztosította a belebukást.

    Végre sikerült apámnak egy állami gazdaságban intézői állást kapni. Itt egy rossz termés után szabotázs ürügye alatt letartóztatták. Hamis vádakkal egy évre bebörtönözték. Édesanyám és én Pestre költöztünk nagyanyámhoz, és itt vártuk szabadulását. A börtön után mint szenesember, majd mint kifutó egy papírüzletben dolgozott. Ebben az időben kezdte el Sarród monográfiájának folytatását. Ez több mint egy évtizedes munka volt. Mikor végre készen lett, 1000 oldalt számolt. Emlékszem, mikor hazajött, levetette rossz nadrágját és egy kevésbé lehordottat vett fel. Így járt estéről-estére a várba, a levéltárba, ahol szorgalmasan dolgozott. Itt barátja, Dr. Bottló Béla levéltáros volt a segítségére. Ő kereste ki a Sarródra vonatkozó latin nyelvű iratokat és más forrásokat. Egyesült erővel fordították a latin szöveget. Egy értékes, úttörő munka készült el. Halála után ez a kézirat több kézen ment keresztül, állítólag elégették. Talán félelemből, hogy esetleg rendszerellenes volt? Ez a megsemmisítés egy súlyos csapás úgy Sarród történetében, mint a falukutatási munkában. Ebből az időből csak Sarród első pecsétjének lenyomata maradt meg, melyet édesapám a levéltárban kevés pénzecskéjéből lemásoltatott.

    Engem politikai kijelentés miatt kizártak Budapest összes középiskolájából. Egy éven keresztül – Rákosi elvtárs diktatúrájának közepette – az egész országban egy gimnázium sem mert felvenni. Szerencsére Nagy Imre első időszakában a ferencesek visszakaptak egy gimnáziumot Szentendrén. A szerzetesek felvettek és itt érettségiztem le kitűnő eredménnyel. 3 éven át reggel és délben 1-1 ½ órát vonatoztam. Az érettségi után nem vettek fel az orvosira. Apám barátai besegítettek a debreceni Gazdasági Akadémiára, innen négy szemeszter után, mint osztályidegent, kizártak. Ezt követően 3 műszakban segédmunkásként dolgoztam egy kombájn gyárban. Éjszakai és nappali műszakban óránként 2,70 Ft-ot kerestem, ekkor 1 kg kenyér került 3 forintba. Ezután bemenekültem a Katolikus Teológiába, ahol 2 szemesztert bujdostam a katonaság elől.

    Szentendrén Faddy Othmár ferences szerzetes, a nagy hazafi volt a hittanárom. Apám általam ismerte meg őt, és csatlakozott a baráti köréhez. Az ÁVO egy éjszaka az egész társaságot letartóztatta és 8 év börtönbüntetést kapott. Szomorú évek következtek anyámra és rám nézve is.

    Közben Nagy Imre megint hatalomra került és engem rehabilitáltak. Így kerültem 1956 őszén Mosonmagyaróvárra, a gazdasági főiskolára. Itt csak pár hétig voltam, amikor kitört a forradalom. Az AVO laktanya előtt tüntettünk. Mint ismeretes, Dudás ezredes elvtárs lemészároltatott bennünket, több mint száz halott volt. A sortűz alatt levetettem magam a földre, ahol kézigránátok kis repeszeitől a derekam bal oldalán megsebesültem. Szerencsém volt, a sérülésem nem volt súlyos. A mellettem kúszó fiú meghalt. A kórházban elláttak, nem volt szükségem operációra. Horthyné sem ápolt, gyermekkorom óta nem láttam. Nem tudom, hogy honnan van az a hamis hír, hogy ő engem ápolgatott. (Az utolsó mondat magyarázat a Ferenczi házaspár munkájában szereplő Élő Dezső életrajzában közölt információhoz. – A Szerk.)

    Közben apám börtönben ült. De ott is megnyerte barátságos természetével az ÁVO-s őröket, hiszen közöttük is sok parasztgyerek volt. Később apám elmesélte nekem, hogy a gyűjtőben a parancsnok érettségi dolgozatát írta.

    Még meg kell jegyeznem, hogy az évek folyamán, amikor segédmunkás volt, szoros kapcsolatban volt Fekete Józseffel, a sarródi származású költővel.

    Apám a forradalom kitörésénél – ha jól tudom – Oroszlány-bányán volt. Itt, mikor az ÁVO-sokat letartóztatták a forradalmárok, megmentette szép beszédtartással a parancsnok életét. Ez – a nevét nem tudom – a kommunista visszaállt rendszerben sokat szaladgált apám érdekében, de sajnos nem tudta kiszabadítani a börtönből.

    Édesapám, miután kiszabadították a forradalmárok, hazament Pestre, habár Sarródon keresztül könnyen nyugatra menekülhetett volna, hű maradt a magyar földhöz. Ennek meg is fizette az árát, mert egy idő múlva az ÁVO-sok megjelentek és kb. 2 évre megint bezárták. Amikor kiszabadult, mint segédlaboráns a gyümölcsészeti főiskolán dolgozott és esténként folytatta a falukutatási munkáját.

    Én, mikor a kórházból kikerültem, az orosz forradalom napján pár diáktársammal Ausztriába menekültem. Innét Svájcba kerültem, ahol egy gazdag svájci család magához vett. A svájci állam ösztöndíjasaként elvégeztem az orvosi egyetemet.

    A családomat hónapokig nem tudtam értesíteni, hogy életben vagyok. Apámat soha nem engedték ki hozzám, de édesanyám párszor meglátogatott. Apámat betegsége alatt kétszer sikerült meglátogatnom.

    Az 56-os év után már nem értesültem a sarródi látogatásairól és a kutatásairól. Ebben az időben alakított ki szorosabb kapcsolatot a Ferenczi családdal, akik munkáját folytatták.

    1970–1971-ben agyvérzést kapott az apám, és bal oldalára lebénult. 1975. január 8-án meghalt. Sajnos nem voltam ott a temetésén. A sírnál Fekete József meghatóan búcsúzott el tőle a Farkasréti temetőben.