Ferenczi Józsefné Sz. Honyák Katalin (1927 – 2017)

Sarródon született 1927. december 5-én. Édesapja Honyák Géza, negyven éven át a falu hentes- és mészáros mestere. Édesanyja Patzer Terézia. A szülők négy gyermeket neveltek és taníttattak: Teréziát (Baba), Annát, Katalint és Gézát. Kiváló képességeire felfigyelve öt és fél évesen elkezdhette az iskolát. Az I–III. osztályban Csapó Imre, majd a IV–VI. osztályban Pokker Mihály tanító urak tanították. Kisgyermek korától a tanítói pályára készült. Példaképe Pokker Mihály volt. A hat elemi után Sopronban, a Fövényverem utcai polgári iskolában folytatta tanulmányait, mialatt anyai nagyszüleinél lakott. Ezt követően felvételt nyert a soproni Szt.Orsolya Rendi róm. kat. Leánylíceum és Népiskolai Tanítóképzőbe, ahol 1948. június 23-án tanítónői diplomát kapott. A polgári iskola után egész nyáron Hegykőn dolgozott napközis óvodavezetőként 80 gyermekkel, majd minden évközi szünetben Sarródon. 1948 szeptemberétől 2 hónapig Alsóújlakon (Vas megye) tanította az első osztályt. Ezután – nagy örömére – szülőfalujába helyezték, ahol az I–IV. osztályt 79 gyermekkel összevontan egyedül vitte csendes-hangos órákkal 1953-ig. Sarród első tanítónője, máig az egyetlen nő, aki itt tanított. Erre egész életében nagyon büszke volt. 1950. február 19-én férjhez ment a Sarródon kántorként dolgozó Ferenczi Józsefhez, három lányuk született. 1953-tól férjével Sarródon megosztva tanítottak az alsó tagozatban. Az iskola épületének utcafronti szolgálati lakásában laktak. 1962-ben a család a Sarród, Kossuth u. 20. szám alatti saját házba költözött. Az 1972–1974. évi körzetesítést követően a fertődi iskolában először napközis nevelőként, majd osztálytanítóként dolgozott. Évekig úttörővezetőként foglalkozott a gyermekekkel, számtalan rendezvényt szervezve: táborozásokat, szavaló- és történelmi versenyeket. A 60-as évek elején a Dolgozók Iskoláját vezette Sarródon. A sarródi asszonyoknak létrehozta a kézimunka szakkört, nagy sikerű kiállításokkal. A felnőtteknek országjáró kirándulásokat, bálokat rendezett: a férjével közös népművelői munka nyomán – lehet mondani – a sarródi kultúrház a Ferenczi-házaspár második otthona volt. Honismereti kutatást is végzett: férjével közösen folytatták Dr.Élő Dezső Sarród monográfiája című falutörténetét, Sarród története 1937 – 1992 címmel. A mű sajnos csak gépelt kéziratban maradt, bár több példányban másoltatták és beköttették és így sok családhoz eljutott. Az első példány a soproni Széchenyi Könyvtár helytörténeti részlegén található, kutatható.

Ferenczi Józsefné az országban az elsők között alkalmazta az oktatásban a bábművészetet. Micimackó bábcsoportjával olyan sikeresen működött, hogy a Magyar Televízió is felvette a műsorukat, majd külföldre is eljutottak. A meséket maga írta, vagy ismert népmeséket dramatizált, saját tervezésű és készítésű bábokkal és díszletekkel lépett fel a környéken és országszerte. Számtalan kitüntetést kapott pedagógiai és népművelői munkásságáért, köztük a Gyermekekért Érdemérmet, melyet 1986-ban a Parlamentben vehetett át.

43 évnyi szolgálat után 1991 júniusában nyugdíjba vonult, de otthonában tovább korrepetált, majd a következő négy év nyarán a fertődi Muzsikaház helytörténeti kiállításának tárlatvezetője volt. 1992-ben férjével megalapította a sarródi alkotó- és művésztábort. A szervezési feladatokat Ferenczi Józsefné végezte, festőművész- és rajztanár férje pedig művészeti, szakmai vezetőként dolgozott. Az első tábor nagy siker volt, így a következő évet is előkészítették. 1993-ban, Ferenczi József váratlan halála után nagy lelkierővel tovább szervezte és vezette azt még 2002-ig. Ferenczi Józsefnének köszönhető, hogy „életben tartotta”, vitte tovább a tábort, mely a mai napig sikeresen működik gazdag programokkal. Imádott szülőfaluja méltán büszke rá! 1998-tól a falu díszpolgára. Betegsége az otthonához kötötte, de a faluban történtekről, a tábori sikerekről, tanítványai sorsáról, volt kollégáiról mindent tudott így is, hiszen telefonon, levelezésben tartotta velük a kapcsolatot, de sokan személyesen is meglátogatták. Betegségének évei alatt ő is rajzolt, festett. 2008-ban gyémántdiplomás pedagógus, egyben első önálló kiállítását is láthattuk festményeiből, melyeket aztán volt tanítványainak, szülőknek ajándékozott. 2009-ben elhunyt kollégái emlékére három tagból álló kopjafát állíttatott a fertődi általános iskola udvarán. 2013-ban Vasdiplomát kapott. Mindvégig ragaszkodott szülőfalujához, betegségében is Sarródon maradt, három lánya gondoskodott ápolásáról, ellátásáról. 2017. július 7-én a soproni kórházban elhunyt. A Fertőd-Eszterházi temetőben férjével közös sírban nyugszik. „Akárhányszor születnék, akkor is pedagógus lennék, de csakis alsó tagozatos tanítónő!” – vallotta. A Jeles Pedagógusok… sorozat Fáklyák, Fényadók c. kötetében olvasható részletesebb életrajza (100-108.)oldalakon.