„Népkultúra” a József Attila Kultúrotthontól a Ferenczi Művelődési Házig – fejezetek egy közösségi színtér életéből

Szerzők: 

Rujavecné Ferenczi Katalin, Hetlinger Júlia, Kemenár Katalin

1937-ben Élő Dezső így határozza meg monográfiájában a sarródi népkultúra megfelelő formálását:

„A nép szellemi színvonalának emelésére az iskola és az iskolán kívüli népnevelés hivatott. Sajnos manapság a nemesebb szórakozás háttérbe szorul, helyét a nemkívánatos korcsmázás, kártyázás, kuglizás veszi át, nemesebb szórakozás a gyerekek és a fiatalság színműelőadásai. A legtöbb szabadidő sajnos a korcsmáé, ahol a kártya egyre jobban megmételyezi a fiatalokat. Meg kell állítani ezt a romlást. Vezetőt, néppel törődő és azért dolgozni tudó apostolt kérünk közénk. Papot, szakembert, aki minden idejét a népnevelésre szenteli”.

Lassan egy évszázad is eltelt azóta, amikor Élő Dezső ezt a szigorú kritikáját megfogalmazta. Mint könyvében írta és minden leírt szava is ezt sugározta, nem rossz szándék vezette, hanem a szeretet, hogy lássuk meg mielőbb hibáinkat, hogy azok megismerése után jó úton haladhassunk a szebb jövő felé.

Lássuk, a Ferenczi Művelődési Ház életének leírásán keresztül, hogyan sikerült mindezt megvalósítania az utókornak.

A leírás megkezdése előtt szükséges néhány fogalom tisztázása, hogy megtudhassuk, hogy a mai társadalom életében miért fontos a közművelődés, a mostani „vezetőknek” és a kultúrában dolgozóknak mi a feladata, és hogy hol történik mindez a településünkön, és mindez hogyan találkozik a lakosság szórakozási és kikapcsolódási igényeivel.

„A közművelődést: a magyar kulturális kormányzat olyan személyiség-, közösség- és társadalomfejlesztő programnak tekinti, amely a polgárok aktív közösségi művelődésén alapul. A magyar közművelődés ma is egy a nemzet jövőjével, mert a közművelődésben a kultúra épít nemzetet”.

„A közművelődés: olyan ön- és társadalomfejlesztő tevékenységrendszer, amelyben a művelődésszervezés, felnőttoktatás, kultúraközvetítés végső célja és tartalma az életminőség javítása és a humán erőforrás fejlesztése. Újabb keletű elterjedése (az 1960-as évektől, de döntően az 1970-es években) a népművelés fogalmának és koncepciójának meghaladásához kötődik. A népművelés ugyanis az iskolán kívüli művelődési tevékenység felvilágosító jellegét, művelő funkcióját hangsúlyozta, ahol döntő szerepe volt az ismeretek átadójának. A közművelődés viszont az állampolgárok és közösségeik művelődésben való aktivitását hangsúlyozza, tehát egyre inkább arról van szó, hogy nemcsak a népművelők művelik a népet, hanem a polgárok művelik önmagukat, a közvetítő rendszer (így többek között a népművelők, művelődésszervezők) segítségével is.”

A fogalom magyarázatból kitűnik, hogy évtizedekig a tanító, a kántortanító, a népművelő, sőt kezdetben a művelődésszervező volt az ismeret átadója, ma már az alulról jövő kezdeményezések generálója, segítője inkább, igazi közösségfejlesztő.

„Művelődésszervezés: Az egyének, a társadalmi rétegek, csoportok művelődését segítő szakmai tevékenység. Alapfeladata a célközönség értékei és érdekei szerinti és ezeket a szolgáltató értékrendjének megfelelően fejleszteni kívánó művelődési tartalmak és formák szervezése; figyelemmel a társadalmi együttélés normáira.

Célja az iskolarendszeren kívül megvalósuló, általános és szakmai ismeretek átadása, a személyiség és a közösségi cselekvés fejlesztése, a rekreáció elősegítése, az egyéni és közösségi alkotótevékenység támogatása és fejlesztése, személyes bemutatkozási lehetőségének megteremtése.

A művelődésszervezés olyan szakma, olyan kulturális foglalkozás, amely a fenti tevékenységek megvalósítását szolgálja. Segíti az értékek megőrzését, közvetítését; a művelődési szükségletek alapján, az egyének és az egyes társadalmi csoportok érdekei és érdeklődése szerint látva el feladatát.”

„Közösségi színtér: A helyi lakosság közművelődési tevékenységét szolgáló önkormányzati fenntartásban vagy közművelődési megállapodás alapján működtetett, erre a célra épített vagy alkalmassá tett és üzemeltetett, az adott településen rendszeresen működő, nyitva tartó létesítmény (helyiségegyüttes, épület).”

A sarródi kultúrház (közösségi színtér) 1962-ben épült és került átadásra. Igazgatója Ferenczi József volt haláláig, 1993. július 8-ig. Ő volt, aki a József Attila Kultúrotthon nevet adta neki és ezzel a névvel működött egészen 1993-ig, amikor szétszedték, kibővítették és az emeleten szolgálati lakásokat alakítottak ki, illetve itt kapott helyet a helyi postahivatal és az orvosi rendelő is.

A Ferenczi Művelődési Ház

A régi kultúrházban 8 helyiség volt, előtér, raktár, könyvtár, ifjúsági klub, nagyterem, mozi vetítő, fiú- és leányöltőző. A nagyterem végében a színpad állt. A férfi és női mellékhelyiségek az udvaron kaptak helyet.

A nagyteremben folytak a próbák, majd az előadások. Itt lépett fel először a Micimackó bábegyüttes Ferenczi Józsefné vezetésével, aki az iskola és nemcsak a sarródi, hanem a környező falvak gyermekeit is befogta ebbe az izgalmas előadásba. A darabokat maga írta vagy dramaturgiát készített ismert mesékből, történetekből, a bábok is saját tervezésű figurák voltak, melyeket el is készített. Nagy sikerük volt itthon és külföldön egyaránt, még a Magyar Televízió is felvette őket.

Minden állami és egyéb társadalmi ünnepségre itt került sor. Gyakorlatilag mindig pezsgett az élet a kultúrház körül! Költői estek, földművelési- és kertészkedési előadások, tanácskozások, névadók, esküvők, anyák napja, pedagógus nap, gyermeknap, búcsúi, vagy Katalin bálok, színházi előadások, mindezeket a Ferenczi házaspár szervezte, készítette elő és vezette le.

Fekete József költői estje a régi kultúrház nagytermében

Ferenczi József vezette a könyvtárt is. Hetente két alkalommal volt kölcsönzés, illetve helyben lehetett olvasni az újságokat és a szakirodalmat, lexikonokat. Később a könyvanyagot lecserélték egy jobb állagú kiadásra, keménykötés vagy ún. sorozatkötés, mint pl. Jókai-, Gárdonyi-, Móricz- és Mikszáth-kötetek, de a népszerű indiántörténetek is beszerzésre kerültek (Cooper, Karl May).

A könyvtári anyag elsősorban az egypárti, praktikus használatnak megfelelően állt össze: kötelező olvasmányok, az iskolások és a Dolgozók Iskolája felnőtt tanulói részére, politikai szakkönyvek, melyeket a politikai követelmények diktáltak. Különféle kertészeti, barkácsolási és szerelési szakkönyvek, lexikonok, útleírások, kézimunka és szakácskönyvek, de a magyar és világirodalom remekei is kölcsönözhetőek voltak, általában az ún. filléres kötésben. Külön polcokon az ún. gyermekkönyvek, a mesék, illetve az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) szerinti szakirodalom, melyet nem lehetett kölcsönözni, csak a könyvtár helyiségében tanulmányozni, illetve azokból jegyzetelni, és ezek voltak a különböző szakkönyvek.

Pár újság is járt a könyvtárba, mint pld. az Asszonyok (ez a havilap egy orosz Nők Lapja-féle magazin volt, magyarra fordított kiadásban, sok fotóval, művészeti oldalakkal!, riportokkal) a Népszabadság (szinte kötelező volt megrendelni), a Szabad Föld, és a gyermekeknek a Pajtás és az úttörő és kisdobos kiadványok, melyekből a soron következő ünnepségeket is ki lehetett tölteni.

Ferenczi József feleségével, szül. Honyák Katalinnal egész életükön keresztül minden lehetőséget megragadtak, hogy a közművelődést szolgálják, minden alkalommal, legyen az társadalmi ünnep vagy bármely megemlékezés, mindig a legnagyobb tisztelettel voltak az ünnep és az ünnepelt iránt.

1993-ban kezdődött az átépítés, a könyvtárat Ferenczi József halála után felesége vette át, amit először is átköltöztettek a volt tanítói szolgálati lakás egyik szobájába.

1994–1996-ban dr. Németh László vezette a kultúrházat és a községi könyvtárat, 1997 januárjától új népművelő, Hetlinger Júlia vette át a három település közművelődési és könyvtári feladatainak ellátását.

Hetlinger Júlia beszámolója ezekről az évekről

Sarród, Fertőújlak, Nyárliget települések könyvtárai hetente több alkalommal álltak az olvasni vágyók rendelkezésére. A könyvtárakban megtörtént – a soproni könyvtár szakembereinek közreműködésével – a leltározás és a selejtezés is. A kötetek száma ezt követően fokozatosan gyarapodott, és ennek következményeként a településeken élő fiatal és idősebb korosztály is szívesen járt könyvtárba.

A sarródi művelődési házban kapott helyet a község könyvtára, ahol az olvasóhelyiségben kulturált körülmények között lehetőség nyílt a könyvek, illetve folyóiratok helyben történő olvasására is. Az olvasók életkorát, érdeklődési körét, ízlését, az iskolai követelményrendszert figyelembe véve folyamatosan gyarapodott a könyvállomány.

A könyvtárba zömében általános iskoláskorú gyermekek jártak, de megfordultak óvodások, és középiskolások is használták a könyvállományt egy-egy házi feladat elkészítésének segédleteként. A felnőtt korosztály is szép számmal kölcsönzött könyveket.

A nyitvatartási időt a látogatók szabadidejéhez igazítva határozta meg a könyvtáros.

Lehetőség volt könyvtárközi kölcsönzésre is, sokszor kértek Fertőújlakról, Nyárligetről a sarródi könyvtárban megtalálható kötetet.

A könyvtári kölcsönzések és a helyben történő könyvtárhasználat jó lehetőséget adott a közművelődési tevékenység kiszélesítésére, különféle programok szervezésére, éppen ezért a könyvtári- és közművelődési tevékenység szorosan összekapcsolódott.

Ferenczi Józsefné, Katica néni nyugdíjba vonulása után is folyamatosan segítette a szakmai munkát jó tanácsaival, építő ötleteivel.

A művelődési ház fontos feladata a településen élő emberek művelődési, szórakozási lehetőségeinek kielégítése volt.

A helyi érdeklődés folyamatosan formálta a művelődési ház arculatát, a közművelődési programkínálatot.

A szabadidős szokások jellegének átalakulását követve a helyi közművelődési tevékenység is igyekezett a helyi szükségletekhez alkalmazkodni.

Az intézmény nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy minden rétegnek és korcsoportnak szolgáltasson. Változatos és igényes lehetőségeket biztosított az óvodás, iskolás és felnőtt korosztály szabadidejének hasznos eltöltéséhez. Ezekben az években tovább fejlődött az addig kiépített jó kapcsolat a helyi óvodával, a környékbeli települések iskoláival, a szomszédos önkormányzatok és térség közművelődési intézményeivel, könyvtáraival, a helyi termelőszövetkezettel, a Fertő–Hanság Nemzeti Parkkal és a fertődi Porpáczy Aladár Kertészeti Szakközépiskolával.

Közművelődési feladat az állami ünnepek – március 15-e, augusztus 20-a, október 23-a – és a jeles évfordulókhoz kapcsolódó rendezvények – farsang, anyák napja, gyermeknap, idősek napja, mikulás, karácsony – megszervezése. Mikuláskor gyermekelőadások voltak, meghívott előadókkal (Kincses Színház Budapestről, Garabonciás Együttes Csornáról).

A lakosság igényeihez alkalmazkodva ismeretterjesztő előadásokat (Fertő–Hanság Nemzeti Park munkatársai, Hajnóczy Domokos gazdajegyző, Bujna Ferenc Fertődről) – egészségmegőrző programokat (dr. Vajna Péter) –, a gyermekek számára szünidei programokat biztosított. Fontos feladat volt a fiatalok egészséges életmódra való felkészítése, szabadidejük hasznos eltöltésének biztosítása.

A délutánonként, hétvégén, iskolai szünetekben szervezett programok segítséget nyújtottak a szülőknek abban, hogy a gyermekek és a fiatal felnőttek tartalmasan, vidám hangulatban töltsék szabadidejüket: kirándulások a Fertő-parton és Fertő–Hanság Nemzeti Park területén, filmvetítések a könyvtárban, kézműves foglalkozások, sport- és asztalitenisz versenyek, farsangi-, anyák napi-, mikulás- és karácsonyi játszóházak, gyermeknapi rendezvények.

Az értékmegőrző, értékteremtő és értékközvetítő tevékenységek is egyaránt fontos szerepet kaptak a településen: szalontánc tanfolyam és azt követő koszorúcska (Fodor Anita Sopronból), néptánc oktatás gyermekeknek (Szalai Katalin Fertőszéplakról) és felnőtteknek (Benke Éva, Péter László Szanyból), májusfaállítás, locsolás, a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor évenkénti megrendezése, amelynek keretein belül hagyományőrző és kézműves foglalkozások voltak minden korosztály számára.

Hagyománnyá váltak a jótékonysági bálok a településen (óvoda, sportegyesület, tűzoltó egyesület számára), amelyek főként a farsangi időszakban és novemberben, Katalin napkor kerültek megrendezésre. A falunapok és a búcsúi rendezvények is sok látogatót vonzottak.

1996-ban kezdődött a németországi Sarrod településsel a testvérkapcsolat kiépítése. Varjas Endréné polgármesterrel karöltve a népművelő, Hetlinger Júlia is aktívan bekapcsolódott a szervezőmunkába. Akkor még évente voltak a találkozások, mindig nagyon tartalmas és sokszínű program várta a Magyarországra érkező sarrodiakat.

A magyarországi Sarródon élő vendégfogadó családok egy része a német barátaikkal történő könnyebb kommunikáció érdekében német nyelvtanfolyamon vett részt a kultúrházban. Gróf Crouy – Chanel Adél Nyárligeten élő festőművész önzetlenül ajánlotta német tudását településünk polgárainak, és lelkiismeretesen, hónapokon keresztül oktatta a német nyelvet kezdő és haladó szinten nemcsak Sarródon, hanem Nyárligeten is.

A téli időszakban a kultúrházban női torna is volt a fertőszentmiklósi testnevelő (Horváth Szalai Zoltánné) irányításával.

Igény jelentkezett színházi előadások látogatására, így a népművelő koordinálásával több család is bérletet váltott a kapuvári Rábaközi Művelődési Központ előadásaira. Ezen alkalmakkor láthattuk többek között Ray Cooney: Család ellen nincs orvosság, Csiky Gergely: A nagymama, J. Strauss: A cigánybáró, Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című darabjait.

Népművelői feladat volt a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor szervezésében való aktív közreműködés is. Akkor még a fertődi Porpáczy Aladár Kertészeti Szakközépiskola Kollégiumában zajlott a 7 napos tábor. A település minden lakója ingyenesen látogathatta a tábori rendezvényeket. Ősszel és karácsony előtt rendszeresen szerveztünk Ferenczi Józsefné Katica nénivel a sarródi kultúrházban festményvásárokat, kiállításokat a táborban készült alkotásokból.

A nagyrendezvények szervezésekor Sarródról sokan ajánlkoztak, hogy szívesen segítenek az előkészületekben, így önkéntesek is segítették a népművelő és a Polgármesteri Hivatal munkáját.

Népművelői feladat volt a pályázatírás is. Több nyertes pályázattal büszkélkedhetett a település abban az időben. Többek között a nagyrendezvényekre, és a minden évben megrendezett művésztáborra kapott támogatást Sarród.

A település nagyrendezvényei (a teljesség igénye nélkül)

április 24-én Sarródon került megrendezésre az Országos Búzaszentelő ünnepség. A búzaszentelés a határ, a búza- és gabonaföldek megáldása, mely a keresztény liturgia szerint történt.

Ez a rendezvény a sarródi önkormányzat és a nemzeti park együttműködésének szép példája volt, ahol a televízió és a rádió nyilvánossága előtt magyar, német és horvát nyelven tartottak ökomenikus szentmisét több száz népviseletbe öltözött fiatal és ezernyi hívő jelenlétében.

Mise az országos búzaszentelőn a Kócsagvárban

A rendezvény körmenettel kezdődött, az ökomenikus tábori misét követően a búzaszentelő ünnepség az Angyali-szobornál zajlott. Délután a kultúrház udvarán felállított színpadon hagyományőrző együttesek szórakoztatták a körülbelül 2000 fős közönséget (többek között a szanyi Bokréta Néptáncegyüttes, a vitnyédi Énekes Lenke Hagyományőrző Néptánc Együttes, a Kapuvár Néptáncegyüttes), majd a napot jótékonysági bál zárta.

szeptember 25. A sarródi Napköziotthonos Óvoda fennállásának 25 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepség, amely egyben jubileumi találkozó is volt, ugyanis meghívót kapott az óvoda addigi valamennyi dolgozója és óvodása. Az intézmény óvodásai és a falu általános iskolásai szolgáltattak kulturális műsort a résztvevőknek.

a Millennium éve, az államalapítás ezeréves évfordulója. A „millenniumi év” 2000. január 1-től 2001. augusztus 20-ig tartott. A millenniumi ünnepségek keretében mindhárom településen felavatták a Millenniumi Emlékparkot (ezen kívül a Hősök szobrát Fertőújlakon, a Millenniumi Emlékkeresztet Nyárligeten), valamint ebben az évben Magyarország minden települése –többek között Sarród is-ünnepélyes keretek között átvette a Millenniumi Emlékzászlót.

A Millenniumi év alkalmából rendezték meg az országban a „Kultúrával a Nyugat Kapujában” című fesztiválsorozatot, és az Arrabona 2000 vetélkedőt, amelyekre sarródi gyermekeket is beneveztünk.

Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor minden év nyarán.

Az alkotótábor a pedagógus Ferenczi-házaspár hagyományteremtő gondolata alapján, a sarródi Polgármesteri Hivatal támogatásával 1992. évben kezdte meg működését. A Ferenczi-házaspár alapította a tábort. Ferenczi József volt a művészeti vezető, felesége Katica néni pedig a tábor szervezője.

Ferenczi József a következő évi tábornyitás előtt, 1993 júliusában váratlanul elhunyt.

Ezt követően a művészeti vezetést Molnár Róbert, sopronhorpácsi festő-tanár, a tábor szervezését pedig özvegye, Ferenczi Józsefné vette át. Népművelői feladat volt a tábor szervezésében való közreműködés. A művésztábornak ebben az időszakban a fertődi Porpáczy Aladár Kertészeti Szakközépiskola Kollégiuma adott helyet. Az akkor 7 napos tábor mindennapjait áthatotta Ferenczi József szellemisége, melyet özvegye, Katica néni továbbörökített, és a tábortagok meg is értették azt: „Mindenütt és mindenben az embert keresem, tájban, tárgyban, emberben.”

Sokszínű és pezsgő közművelődési élet folyt azokban az években Sarródon, mivel nagyon sok általános iskolás korú gyermek volt a településen. A könyvtári- és közművelődési programok, a települési ünnepek és a rendezvényekre való készülődés, valamint az egyéb programok összekovácsolták ezt a korosztályt, mély baráti kapcsolatok szövődtek, és ez az összetartás napjainkban is ugyanúgy megvan köztük, miközben fiatal felnőttekké váltak.

2003-tól Sarród Község Önkormányzat új, akkor már művelődésszervezőt alkalmazott, akinek a meglévő jól bevált rendezvények mellett feladata lett egy új közösségi színtér kialakítása és működtetése, a Sarródi Tájházé is.

Rendezvény a tájház udvarán

2008-ban a sarródi képviselőtestület kezdeményezésére, a megújulása óta névtelenül működő művelődési ház felvette a Ferenczi Művelődési Ház nevet, méltó emléket állított ezzel a festőművész, rajztanár–tanító házaspár munkásságának.

2009-ben a ház elnyerte az Integrált Közösségi és Szolgáltat Tér címet, mely a további fejlesztések és egy egészen más elveken megvalósuló közművelődés lehetőségét teremtette meg. A célja a vidéki lakosság megtartása érdekében a helyben elérhető alapszolgáltatások körének bővítése, minőségének és hozzáférhetőségének javítása többfunkciós szolgáltató központok létrehozásával, ennek végső kialakítása akkor, forráshiány miatt nem valósult meg, de mint fejlesztési lehetőség továbbra is fenn áll.

Napjainkban a művelődési ház színtere a település egyéni (esküvő, születésnap, ballagási, bérmálkozási ebéd, házassági évforduló…) és közösségi (nemzeti ünnepek, bálok, falunap, mikulásvárás, falukarácsony) ünnepeinek, rendezvényeinek. Nagytermében rendszeresen indulnak különböző tanfolyamok, láthatóak kiállítások. Itt tartanak cirkuszi- és bábelőadásokat, játszóházat, táncházat, ének, tánc- és zenepróbákat, ismeretterjesztő, szórakoztató előadásokat. Itt zajlanak a különböző egyesületek összejövetelei, közgyűlések.

Innen indulnak a kirándulások, de itt fogadják a településre érkező vendégeket, ez a fő helyszíne a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor színvonalas táborainak és egyéb nagysikerű rendezvényeinek.

Fontosak a különböző vásárok, mert mint minden kistelepülésen, nagyban hozzájárulnak az áru ellátáshoz.

A sarródi Községi Könyvtár élete most is szorosan összekapcsolódik a Ferenczi Művelődési Házzal, nemcsak azért mert az épületében működik, hanem a közösen megvalósuló rendezvényekkel, fejlesztésekkel is. Pl. megújuló nagyteremben (festés, padlócsere, sínrendszer, tároló rendszer, függönyözés) tartja a könyvtár a nagyobb rendezvényeket, játszóházat, kiállításokat.

A könyvtár 2012 decemberétől a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer keretében működik, a szolgáltatást a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára nyújtja. A könyvtár vegyes gyűjtőkörű, a szépirodalomtól az ifjúsági irodalmon át a szakirodalomig terjed az állománya, több ezer kötettel rendelkezik. Szolgáltatásai közé tartozik a kölcsönzés (könyv, újság, folyóirat), az ingyenes internethasználat, könyvtárközi kölcsönzés, helyben használat (olvasóterem), rendezvények, kiállítások, előadások, tanfolyamok szervezése.

Az új közösségi színtérként működő Sarródi Tájházról külön fejezetben szólunk, itt most csak felsorolásszerűen említjük az ott folyó közművelődési munkát:

  • előadások, kiállítások, fesztiválok, témanapok, témahetek, világörökségi napok (pl. halászatról, viselet, hímző, fotó…) szervezése, nyári napközis táborok, erdei iskolák programjainak biztosítása, szervezése
  • hagyományápolás, hagyományőrzés
  • részvétel országos programokban (Múzeumok Éjszakája, kulturális örökség napok)

A falu közössége és a falu élete a XXI. századra gyökeres változáson ment keresztül, eltűntek a közös munkák (pl. cséplés, kalákamunka), ritkán ülnek már kint az utcán az emberek, kevesen állnak meg beszélgetni egymással, kevés a találkozási lehetőség.

Sarród kulturális életének fejlődésében, változásaiban pedig jól látszik, hogy a különböző közösségi élmények tették és teszik élővé a falut, tartják össze a közösséget, ettől válik élhetővé ez a kis település. Nagy a felelőssége a mindenkori közművelődésért felelős személynek, személyeknek, települési elöljáróknak, hogy felismerjék és őrizzék a kultúra és a művelődés ezen megtartó erejét, a falu fejlődésének zálogát.

Felhasznált irodalom

A Magyar Közművelődés Szakpolitikai Koncepciója, 2012. Élő D. (1937): Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség, Budapest, 80–82. p.

Közművelődési Fogalomtár (minőségfejlesztési és pályázati munkaanyag), Nemzeti Erőforrás Minisztérium Közművelődési Főosztály, Erikanet (2008–2012).

    Van olyan ismerőse akit
    érdekelhet?

    Küldjön neki egy ajánlást

    Kérjük válassza ki ezt az ikont: kávéscsésze.

    Hasonló fejezetek