Kategória: Sarród700

  • A Sarródi Önkéntes Tűzoltó Egyesület története

    A Sarródi Önkéntes Tűzoltó Egyesület története

    A 19. század végére jellemző egyesület alakulások alkalmával jött létre a „Sarródi Önkéntes Tűzoltó Testület” 1886-ban, a Kapuvári járásban az elsők közt. Az alapító tagok közül Élő Máté lett a parancsnok. Az egyesület sikeresen működött, 1902-ben már 26 tagot számlált. Az önkéntes tűzoltók nagy lelkesedéssel munkálkodtak, szívvel-lélekkel álltak az egyesület ügye mellé.

    Az általuk rendezett színdarabok és háziversenyek bevételeiből, illetve a község lakosai által nyújtott támogatás által sikerült beszerezni a régóta tervezett zászlót. A zászlószentelésre végül 1926. augusztus 28-án került sor, a testület 40 éves fennállása alkalmából megtartott ünnepségen. Zászlóanyának Komatits Andrásné Élő Gizellát kérték fel, aki az egykori alapító tag, illetve az első parancsnok, Élő Máté lánya. Az egész falu nagy ünnepnek tartotta az eseményt, rengeteg virággal díszítettek. A lakosok öszszefogását bizonyította, hogy még a legszegényebb anyagi körülmények közt élők is vettek zászlószöget. A rendezvénynek akkora híre volt, hogy egészen messziről is nagy számmal érkeztek vendégek, s hallgathatták végig a temető előtti téren megtartott ünnepi műsort valamint a tábori misét, amit a soproni „Arany Lant” dalárda kísért énekével. Díszkapun át vonultak fel a rendezvény díszvendégei is, az egykori alapítók még életben lévő tagjai. Az ünnepségen jelen volt továbbá a járási főszolgabíró, aki maga is elismerően beszélt a testület tagjainak odaadó, bátor, fegyelmezett munkájáról.

    Az 1889-es alapszabályzatban meghatározott feladatkörökön túl – mint tűz oltása és terjedésének megakadályozása – elemi károk és balesetek alkalmával segítségnyújtás a mentési munkálatokban, valamint az esetleges légi támadások elhárításánál történő közreműködés is feladatuk volt, az egyházi és községi ünnepek alkalmával díszegyenruhában vonultak fel, s rendszeresen részt vettek versenyeken, s évenként átlagosan tíz gyakorlaton, amikre a falu végén található gyepes területen került sor.

    Csoportkép a tűzoltózászló szentelésekor, középen Élő Máté alapító elnök képét fia, Élő Lajos tartja. Elől középen ül Élő Gizella és férje, Komatits András, középen fekete ünneplőben az alapító és régi tűzoltó tagok

    Önkéntes tűzoltók és a Frontharcos Szövetség tagjai
    díszegyenruhájukban vonulnak az úrnapi körmeneten

    Bevételre csak a tagdíjakból, az adományokból és az egyesület által szervezett rendezvényekből – mint a rendszeresen megszervezett tűzoltó bálok – számíthattak. Az egylet alapító, pártoló, működő és dísztagokból tevődött össze, a tisztviselőket – úgymint fő és alparancsnok, elnök, alelnök, jegyző, pénztárnok, szermester, egyleti orvos – három évre választották meg.

    Támogattak nemes célokat, például a tűzoltótestület adományának is köszönhető, hogy a világháborús emlékművet sikerült felállíttatni a temetőben.

    A tagok létszáma évről évre 23-24 fő körül mozgott, az esetleges tüzekre kürtszóval hívták fel a figyelmet. A kezdetleges felszerelés 1934-ben az alábbiakból állt: mélymedencéjű kocsifecskendő, nyomó- és szívótömlők, háromrészű angol dugólétra, mentőkötelek, takaróponyva, csáklya, vászonvedrek, fakalapács, lámpák, kürtök, kéthangú jelzők, tömlőtartókötél, továbbá szivattyúsövek baltákkal. Az öltözékük nyári zubbonyból, nadrágból valamint sapkából, sisakból tevődött össze.

    Mivel az épületek teteje nádból volt, a keletkezett tűz könnyen terjedt tovább. Így történhetett, hogy egész pajtasorok égtek le, 1862-ben, 1892-ben, 1905-ben. 1912-ben volt az egyik legnagyobb tűz, ahol főként házak pusztultak el a Kovács-köz körüli területen.

    Az 1930–34-es években feltűnően megszaporodtak a tűzesetek, ezek a főként a korra jellemző biztosítási csalásokból keletkeztek, állítólag előfordult, hogy a gépeket is a pajtához láncolták, a nagyobb biztosítási összeg miatt. Akadtak olyan esetek, amikor a „jóakarók” előre jelentették a tűzgyújtásra készülő szomszédot, s az ígért időpontban fel is lobbantak a lángok. Az esetek miatt Sarród feketelistára került, s a vármegye közigazgatási bizottsága ki akarta zárni a biztosításokból.

    Az 1938-as alapszabályban olvashatjuk, hogy az eddigi bevételeken felül a községtől származó éves támogatással is számolhattak. Létrehoztak továbbá egy segélyalapot, melyet a szolgálat közben keresőképtelenné vált vagy gyógykezelésre szoruló, illetve az életét vesztett tag temetési költségeire ajánlhattak fel. A parancsnokság tisztviselőkből, (mint elnök, társelnök, titkár, pénztáros, ellenőr, orvos) és tisztekből (mint a tűzoltóság vezetője, osztag- és szakaszparancsnok, segédtiszt, szertáros) állt.

    A Sarródi ÖTE az 1930-as évek végén

    1939-től már éjjeli őrjárat is strázsált, ami fontos volt, hisz a „Bősarródon” álló szalmalerakónál gyakran keletkezett tűz, így elkelt a gyors közbelépés, hogy megfékezzék a lángokat, s mentsék a kazlakat, illetve a környező épületeket.

    Mivel az akkori tűzoltószertár bejárata túl szűknek bizonyult, 1940-ben új szertár építését vették tervbe. Írásos anyagok hiányában a pontos dátumot nem tudjuk, de valamikor az 1943 utáni években a tűzoltóság nem működött, majd az 1946-ban újjászervezett testület parancsnokának ismét Borsodi Kálmánt választották meg. Sajnos az iratok elég hiányosak, de egy leltár szerint még 1950-ben is ő volt a parancsnok. A következő három évből nincsenek írásos emlékek, de a visszaemlékezések alapján ezekben az években Horváth (Tisza) Gyula és Kis Ernő voltak a parancsnokok. Állítólag Horváth (Tisza) Gyula leváltására azért volt szükség, mert kulákként nemcsak rangját nem tölthette be tovább, hanem egyenruháját is vissza kellett adnia.

    1952-ben a „Belügyminiszter Elvtárs utasítására meg kellett erősíteni a tűzoltóság szervezetét”, s bár az 1950-es években 30 fő volt a taglétszám, azóta már csökkent ez a szám, így ismét fel kellett fejleszteni 25 főre, valamint női tagok beszervezésére is szükség volt, hogy ők is erősítsék a „szocializmus építését”. Végül a 19 férfi mellé, ha csak papíron is, de 6 női taggal is számolhattak.

    1956-ban tervbe vették egy ifjúsági tűzoltócsapat létrehozását, a községet pedig területekre osztották, s mindegyik terület kapott egy-egy felelőst.

    Az 1950-es évek jelentős tűzesete volt, mikor a Fő utcában Tóth Kálmán szalmája lángra kapott, állítólag fogadásból történt, szándékos gyújtogatás miatt. A szalmát már nem sikerült megmenteni, de a tüzet megfékezték, így három környező pajta megmenekült.

    Nem sokkal később, szintén a Fő utcában égett le Bors Józsefék pajtája. A feltételezések szerint bosszúból történt gyújtogatás, s mire a lefekvéshez készülődő tulajdonosok észrevették a tüzet, már javában zajlott a mentés, az önkéntesek próbálták hűteni az épületet. Nehéz volt az oltás, a lángok messzire csapkodtak, és dobálták a cserepeket. Az elmondások alapján az oltáshoz használt tömlőn apró lyuk volt, s a nagy nyomással kizúduló víz térdig érő gödröt vájt a földbe. Hiába próbáltak meg mindent, nem sikerült megakadályozni a tűz továbbterjedést, s a szomszéd Goda-pajta is leégett.

    Olyan is előfordult, hogy az égő pajtából bujkáló disszidálókat mentettek ki sikeresen, így szerencsére nem történt tragédia.

    Ezekben az években több tűzeset is történt, s mivel a faluban csak a községházán és a postán volt telefon, nagyon fontos volt, hogy mire értesíteni tudták a hivatásos tűzoltókat, s azok kiérkeztek, a helyi önkéntesek akadályozzák a lángok terjedését.

    A 60-as években a korábban csak papíron létező női csapat valóban létrejött néhány fiatal lány lelkesedésének köszönhetően, akik még versenyeken is részt vettek. Ez azonban csak pár évig működött.

    A 1972-ben újjászerveződött az Önkéntes Tűzoltó Testület, egy leltár szerint az alábbi gépekkel rendelkezett: 1db targonca, 1db 800-as kismotorfecskendő, 1db lajt.

    1973-ban a Fő utcában álló Tanácsház hátsó épületében lévő tűzoltószertár átköltözött a Barcza-ház udvarán álló garázsba, mivel az önkormányzat és a TSZ épületet cserélt. Az önkéntesek tulajdonában lévő új, 800-as kismotorfecskendőt is itt helyezték el, amire öt évvel korábban cseréltek le a régebbi, lóval vontatható, pumpás kocsifecskendőt.

    Továbbra is folytatták közösségi munkájukat, többek közt az óvoda javára szervezett jótékonysági bál rendezésével.

    Egyesületi tagok az 1980-as években, balról jobbra:
    Bors Ernő, Horváth Gyula, Módos Mihály, Szalai Tibor, Tóth Károly, Kópházi István, Szalai László, Szalai István, Lancsár János

    1987-ben Tóth László pajtája gyulladt ki a Fő utcában. Az oltásnál hiába próbáltak meg mindent, csak a tovább terjedést tudták megakadályozni, a lángoló pajtaépület leégett.

    október 7-én a zászlószenteléshez hasonló nagy készülődéssel tartották meg a Sarródi Önkéntes Tűzoltó Testület megalakulásának 100 éves, jubileumi ünnepségét.

    Mivel Fertőd Nagyközség Önkéntes Tűzoltó Egyesületének tagjaként működött a sarródi testület, a többi taggal összevonva tartották a rendezvényt, így történhetett meg, hogy a tényleges jubileumhoz képest három évvel később került sor a megemlékezésre.

    Ez alkalomból kiállítást rendeztek a kultúrotthonban a versenyeken kapott érmekből, oklevelekből, és a régi fotókból, eszközökből. A jelenlegi és egykori tagok koszorút helyeztek a temetőben nyugvó társaik és a volt parancsnokok sírjára. A rendezvény kapcsán ismét sor került a tevékenység és eltöltött idő után járó tanácsi kitüntetések átadására, majd hajnalig tartott a bál a sarródi kocsmában.

    A sarródi ÖTE a centenárum alkalmából megrendezett ünnepségen Balról jobbra, hátsó sor: Lancsár János, Szalai László, Módos Mihály, Bors Ernő, Lancsár Gábor, első sor: id. Horváth Gyula, Heiner József, Kópházi István, Ormódi Károly plébános, Tóth Károly, Szalai Tibor

    1990-ben szétvált a fertődi és a sarródi közös tanács, s az osztozkodásnál Sarródé lett a Zuk, Boha Imre segítségének köszönhetően pedig a svájci Jowa település kenyérgyárából sisakokat is kaptak.

    Az 1993. december 14-én megtartott újjáalakuló közgyűlésen már belevették a feladatok közé a falu társadalmi életében való szerves részvételt is, valamint az ár- és belvízvédelmi feladatok ellátását, a lakosság tűzvédelmi felvilágosítását, továbbá előírták a továbbképzéseken és versenyeken való részvételt.

    Az egyesület vállalta egy iskolai és ifjúsági tűzoltószakkör megszervezését, ha legalább 10 gyermek vagy fiatal kéri tagságát. A szakkör vezetője az egyesület valamely tagja, szervezését, tevékenységét és feladatait a közgyűlés határozta meg.

    Sikerült összeszervezni az 1950-es években tervbe vett ifjúsági csapatot is. A fiatalok az oltásokban nem vehettek részt, de ugyanúgy gyakorlatoztak, versenyeztek, majd egy idő után „feljebb léptek”, a nagy csapatba. Az ifi csapat tagjai voltak: Farkas Tamás, Fejes István, Ifj. Horváth Gyula, Horváth Imre, Németh Krisztián, Rámháp Balázs, Vámosi Ferenc, Vámosi László, később Barcza Attila, Horváth Gábor, Horváth Zoltán, Kozári László, Szerencsi Gábor.

    A Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság megalakulása óta állandó együttműködés van a két szervezet között. A nemzeti park igazgatósági központjában, a Kócsagvárban engedélyezték az éves vizes gyakorlatok megrendezését a Soproni Tűzoltóság felügyeletével. Viszonzásul a sarródi önkéntesek is ott voltak, ha a nemzeti parkban égetés vagy egyéb tűzveszélyes munkálatok zajlottak.

    Ezekben az években volt nagy kazaltűz az „Angyaliban”. A tűz nagyságát bizonyítja, hogy mind a kapuvári, mind a soproni hivatásos tűzoltók kivonultak.

    Említésre méltó a ’90-es években, a falu határában álló pulykatelepi tűzeset, aminek oltásában szervesen részt vettek az ÖTE tagjai is. Sajnos pulykák is égtek benn, de a többi épületet sikerült megmenteni.

    A 2000-res évek elején Fő utcából a Rákóczi utcába helyezték át a tűzoltók székhelyét, a községház garázsába. Az épületrészt a tagok szabadidejükben újították fel, s alakítottak ki benne szertárat és klubot, ez lett a későbbi sportöltöző.

    Folytatva a hagyományokat, rendszeresen jártak továbbképzésre, továbbra is minden versenyen részt vettek, amik előtt a havi gyakorlatokat napi rendszerességűvé tették, melyek alkalmával akár parkot, focipályát is öntöztek közösségi munka gyanánt, illetve továbbra is folytatták a jótékonysági tűzoltó bálok megrendezését.

    Kazaltüzek ezekben az időkben is voltak, az egyik legnagyobb Galambos Sándornál.

    De a Jókai utca végén húzódó erdősáv is égett, a gyanú szerint fiatalok játszottak a tűzzel. A gyors közbelépésnek köszönhetően az önkéntesek gond nélkül eloltották a lángokat.

    A kéményből kipattant szikra miatt gyulladt ki 2003 márciusában Vámosi Ferencné házának teteje a Kis utcában. A tetőgerenda kapott lángra, de a gyors közbeavatkozásnak köszönhetően hamar sikerült megfékezni a lángokat, s a kapuvári tűzoltók már csak az esetleges rejtett parazsat ellenőrizték a cserepek alatt.

    2004 októberében a nagy mennyiségű hó miatt leszakadt vezetékek, kidőlt fák és elakadt járművel mentésénél is megmutatkozott, hogy fontos a helyiek gyors közbelépése.

    Ekkor már szó volt a feloszlatásról, az önkormányzati támogatás csökkenése, valamint az elnök és az egyesület pénzének, iratainak eltűnése miatt. A tűz kapcsán azonban sokan belátták, hogy szükség van az ÖTE létezésére, így az esetleges későbbi feltámasztás reményében csak szüneteltették a működést, nem számolták fel.

    Az akkor már felfüggesztett egyesület tagjai voltak ott, amikor Katona Jánosné kéménye kigyulladt a Rákóczi utcában, s kezdtek hozzá az oltáshoz, valamint kihoztak a házból két gázpalackot a konyha tetejének beszakadása előtt. Az oltásban személy szerint részt vettek: Barcza Attila, Horváth Gábor, Horváth Zsolt, Szákovics Péter, Szerencsi Gábor. Ekkor született meg az elhatározás, hogy bármi áron, de fel kell éleszteni az egyesületet.

    A tervet végül Barcza Attila szervezésével 2009-ben sikerült megvalósítani, a május 22-én megtartott tisztújító közgyűlésen újraindult a működés, jelen voltak: Barcza Attila mb. elnök, Élő Ákos, Farkas Tamás, Fejes István, Gréger Szabolcs, Horváth Gábor, Horváth Zoltán, Vámosi Ferenc, Vámosi László, Vámosi Tamás volt parancsnok. A közgyűlésen új parancsnokot választottak a lemondott helyett Fejes István személyében, s megerősítették az elnöki tisztségben Barcza Attilát. A kilépett aktív és pártoló tagok helyett újakat vettek fel, Turi Lajos polgármester pedig biztosította a tagokat, hogy az önkormányzat minden tőle telhető segítséget megad anyagi és egyéb téren, amennyiben az egyesület felmutat valamit. Cserébe azt kérte, a lelkesedésük később se csökkenjen.

    „Fontos a hagyományőrzés is, Sarródon 125 éve van tűzoltóság. 2005. évben (nem hivatalosan), de fel lett függesztve az egyesület működése, itt az ideje a felélesztésének.” (Idézet a 2009-es taggyűlésről, Vámosi Tamás)

    2000-es években kétszer is meghiúsult az autóbeszerzés. Először a soproni tűzoltóság ajánlott fel egy leselejtezett autót felszereléssel, majd a németországi testvérközség Sarrod próbált ebben segíteni, sajnos mindkét esetben sikertelenül. Az átíratáshoz és papírügyek intézéséhez nem volt elég pénz.

    Mivel 2006-ban az ÖTE ideiglenes feloszlásakor a szertár épületet önkormányzati garázzsá és fociöltözővé építették át, az újjáalakult egyesület, 2012-ben ismét hozzálátott egy új szertár építéséhez, aminek az átadására és az avató ünnepségére 2013 augusztusában kerül sor. A szertár építését az önkormányzat támogatta és koordinálta, az egyesület pedig tevékenységének újraindulása óta egyetlen alkalommal sem vette fel a képviselőtestület által megszavazott támogatást, így jelentős önrésszel szállt be az új szertár építési költségeibe.

    A leltár szerint az alábbi eszközökkel rendelkezett az újjá alakult ÖTE: régi és új tömlők, sugárcsövek, tűzcsapkulcs és állvány, csákány, csáklya, ásó, vasvillák, szívókosár, sisakok és kesztyűk, valamint a Jáger Árpád és Tibor által felajánlott tűzoltómotor, így a régi mellett egy másikkal is rendelkeznek. Felajánlották továbbá azt is, hogy az egyesület által használt autót határozatlan ideig ingyenesen szervizelik majd.

    Nem sokáig maradt az új szertár tűzoltó gépjármű nélkül. A Petőházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület a használatában álló 1977-es gyártású Mercedes L409 típusú gépjárművét eladásra hirdette, a gépjármű eredeti tulajdonosa az Apetloni Önkéntes Tűzoltóság, mely a gépkocsit használatra adta át a Petőháza ÖTE számára, az eladási szándékról értesülvén a gépkocsi azonnali visszaszállítását kérték. Egyesületünk képviseletében Papp Gyula polgármester és Horváth Gizella felvették a kapcsolatot az apetloni polgármesterrel és a tűzoltó egyesület vezetésével és megállapodtak, hogy a gépjármű nem kerül vissza Ausztriába, hanem használatra a sarródi egyesület részére kerül átadásra. A gépjármű átadásra 2016. 12. 19-én került sor, így a 2017-es évet a gépjármű már a Sarródon kezdte.

    Az egyesület szakmai vezetését továbbiakban is Vámosi Ferenc parancsnok végezte, az elnöki tisztséget Barcza Attilától Kugler Péter vette át. Az egyesület új alapszabálya és a Győri Járás Bíróságra való bejegyzése is még ez évben megtörtént.

    A gépjármű málházása hiányosan, de megtörtént, a korábban számba vett felszerelések közül sajnos több aktív szolgálatra már nem volt alkalmas, így az egyesületi vezetés kereste a lehetőségét a pótlás mihamarabbi megvalósítására. A legnagyobb hiány a minősíthető bevetési ruhák, csizmák, szívó és nyomó tömőkben jelentkezett.

    Az egyesület 2017-tavaszán együttműködési megállapodást írt alá a Kapuvári Katasztrófavédelmi Kirendeltséggel, melyben II. minősítésű önkéntes tűzoltó egyesületként vállalt részt Sarród település közigazgatási területén zajló tűzoltási és műszaki mentési munkákban. A Komárom-Esztergom Megyei Tűzoltó Szövetség felhívására a Francia Tűzoltóság által adományozott felszerelések kerültek egyesület birtokába, így a teljes csapat felszerelésére elégendő tűzoltó sisak lábeli és gyakorló ruházat mellett egyéb felszerelési tárgyakkal gazdagodott az egyesület.

    A 2017-es I. kategóriájú tűzoltó versenyre való felkészülés során kiderült, hogy sajnos a csapat tulajdonában álló két kismotorfecskendő közül egyik sincs használható állapotban, és a javításuk sem gazdaságos. Így a Himodon megrendezett versenyre Fertőrákosi ÖTE biztosította kismotorfecskendőt, a tömlőket a Megbízható Tűzvédelem Kft. (Gyenge Koppány) bocsátotta az egyesület rendelkezésére. A rövid felkészülés ellenére a csapat a versenyen sikeres szerelést mutatott be, felnőtt férfi kategóriában egy szabálytalannak ítélt a kismotrofecskendőre szerelet tömlőtartó miatt 11. helyezést ért el.

    Az egyesület kezdetektől próbál minden pályázati lehetőséget kihasználni, így a 2017-es évben a BM-OKF pályázat keretében megvalósulhatott a legszükségesebb szívó és nyomó oldali felszerelések cseréje, az egyesületi tagok szabványos gyakorlókat kaphattak, a Hankook abroncs adományozási program keretében a gépjármű első abroncsait cserélhették le. Egyesület felhívására válaszolva egy kapuvári varroda anyagköltségen vállalta gyakorló nadrágok gyártását, így 9 db kantáros gyakorlót vehetett át a csapat. A Velux Alkalmazotti Alapítvány 3000 € támogatásban részesítette a Sarród ÖTE-t melynek keretében bevetési ruhák, kesztyűk, és egyéb szakfelszerelések beszerzését kezdhette meg. Ugyanebben az évben az egyesület az adó 1% felajánlásokból befolyt összegből Pannonhalma ÖTE-től egy IFA TS 8/8 kismotorfecskendőt vásárolt, mely megvétele után az teljes felújításon esett át, és a következő években hűen szolgált immáron sarródi színekben.

    Az újjáalakult egyesület első riasztása 2017. augusztus 27-én történt, a Fertőd-Nyárliget közútra történt fakidőléshez.

    Az egyesület utánpótlásának megalapozása érdekében tűzoltó szakkört szervezett a fertőszéplaki Széchenyi Ferenc Általános Iskolával együttműködésben, a szakkör során 20 gyermeket avatott be játékos formában a tűzoltás rejtelmeibe. A kis tűzoltók a június során sarródi tájháznál mutatkoztak be egy kis bemutatóval.

    2018-as évben az egyesület első alkalommal lett riasztva a BM-KAP rendszerén keresztül, március 1-jén Fertőújlak település előtt, egy kicsúszott mentő műszaki mentéséhez, augusztus 3-án az egyesület átesett a tűzkeresztségen, egy Fertőújlak Fő utcai tűzesethez vonultak, ahol Kapuvár HTP egységével együttesen elsőként kiérkezve kezdték meg a káreset felszámolását. A tűz során személyi sérülés nem történt, az épületben egy helység kiégett és kis terülten a tetőbe is belekaptak a lángok.

    A 9/2018-as BM-OKF utasításnak megfelelően az egyesület újraminősítésre került, megtarthatta II. kat.-ú besorlolását, ugyanakkor ezt követően csak az OKF által rendszeresített és bevizsgált eszközökkel láthat el szolgálatot. A 2018-as összevont vizes gyakorlat a Sarród ÖTE szervezésében valósult meg. Helyszínként a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Kócsagvár épülete szolgált, ahol egy szimulált több sérülttel járó tűzeset felszámolását végezték el a fertőszentmiklósi, petőházi, fertőendrédi, sarródi és iváni egyesületek tűzoltói.

    Az egyesület tagjainak döntése alapján a vonulási körzetet Fertőszéplak településsel bővítette, a kérést a Gy-M-S megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság jóváhagyta.

    Bár az apetloni „Kis-Merci” jó szolgálatot látott el, hamarosan megmutatkoztak a hiányosságai. A gépjármű nem rendelkezett beépített víztartállyal, málhatere nem biztosított elegendő helyet a szükséges felszerelések számára, és menetdinamikai tulajdonságai sem feletek meg a kor elvárásainak, az egyesület további fejlődését kizárólag egy gépjárműfecskendő beszerzése tudta biztosítani. Az egyesület anyagi helyzete nem tette lehetővé a fecskendő vásárlást, így mikor a németországi testvértelepülés Steinau an der Strasse, Sarrod településen gépjárműcsere okán felszabaduló járműről kapott hírt, a tagság okkal bizakodott. Az elsőként a településrésztől felajánlott VW LT gépjármű sajnos nem jelentett volna előrelépést, de a városi tűzoltóságon leselejtezett 1989-es gyártású mindössze 19.500 km-t futott Iveco-Magirus 120-23 AW mindenben teljesítette az egyesületi tagok elvárásainkat. A testvér település júniusi látogatásán hivatalosan is megtörtént az ajándékozás bejelentése Malte Jörg Uffeln, Steinau an der Strasse polgármestere és Helmuth Stein, Sarrod településrész polgármestere adta át azt a jelképes játék tűzoltóautót, melyhez pénzadomány is társult, megkönnyítve a gépjármű Magyarországra juttatását. A jármű sajnos műszaki hiba okán került szolgálaton kívülre, javíthatatlannak minősítve, Alfred Röder, sarródi lakos hathatós közreműködésének köszönhetően a gépkocsit a közeli Fulda város tehergépjármű szakszervízébe szállították, ahol a hátsó fék felújítását követően 2 db új akkumulátorral és friss műszaki vizsgával várta az átadást. A javítások költségét Steinau város vállalta magára. A gépjármű tényleges átadására 2019. augusztus 14-én került sor, mely során a gépjárműbe az adományozó egyesület felszerelések mellett egy padot is elhelyezett a sarródi egyesület számára. Az „új” fecskendő új szolgálati helyére történő ~800 km hosszú átszállítást hiba nélkül saját lábán tette meg.

    Az új gépjármű honosítása és a szükséges felülvizsgálatok megszerzése után a gépjármű avatására augusztus 24-én került sor, ennek kapcsán az egyesület fennállása során először „Rozália Kupa” néven tűzoltóversenyt rendezett 6 ÖTE részvételével. Az új gépjárműfecskendő hivatalos szolgálatba állása november 20-ával valósult meg. Az év decemberében a „Kis-Merci” eladásra/átadásra került az eredeti megállapodásnak köszönhetően az Apetloni Önkéntes Tűzoltóságnak (FFW Apetlon) ahol a jövőben, mint veterán jármű kerül bemutatásra.

    A 2020-as év során több pályázati forrásnak köszönhetően (LEADER – Kultúrháló komplex, NEA-MA20 és a 2020. évi OKF BM) jelentős mennyiségű korszerű eszköz és felszerelés érkezett az egyesülethez, melynek eredményeképpen immáron 8 fő a hatályos jogszabályoknak megfelelő minősített felszerelésekkel rendelkező személy felszerelése vált lehetővé. Az új felszereléseknek és az előző évben szolgálatba állított gépjárműfecskendőnek köszönhetően, ismét vonulási körzet bővítést kért és kapott az egyesület, októbertől Fertőd város területén is aktív szolgálatot lát el.

    A 2022-es év során az egyesülethez újkori fennállása óta a legtöbb, 42 alkalommal érkezett riasztás. Az egyesület eddigi leghosszabb beavatkozása is ez év május 12-13-án zajlott le, Fertőszentmiklós település külterületén egy villámcsapás következtében egy körbálákból álló kazal gyulladt ki, a kazal irányított égetésében és a másnapi utómunkálatokban, több mint 10 órán keresztül vett részt az egyesület egysége. A korábbi évek szakmai munkájának elismeréseképpen az együttműködési megállapodás felülvizsgálatra került a hivatásos katasztrófavédelmi szervezet részéről, és az ÖTE 2022. márciustól és immáron mint I. kategóriájú ÖTE folytathatja munkáját.

    A 2023-as év március 15-én fennállása óta első alkalommal hívták be az egyesület egységét kapuvári tűzoltó laktanyába városvédelmi szolgálatra a tűzoltó egységek a Fertőrákos település külterületén egy nagy területű szabadtéri tűzeset miatti túlterheltsége okán, az egyesület 6 tagja 14 órán keresztül látott el szolgálatot, ami idő alatt beavatkozásra nem volt szükség.

    A 2023.06.03-i nap az egyesület életében újabb mérföldkövet jelentett, a Sarródi Önkéntes Tűzoltó Egyesület fennálása óta először rendezett körzeti tűzoltó versenyt, ahol egyúttal kimagasló eredményt ért el, felnőtt férfi kategóriában II., összevont kategóriában III. helyezést ért el. A rendezvény keretében Mikó Attila Harka ÖTE elnöktől az egyesület átvehette az eredeti 1886-os alapító okiratát, és az egyesületért tett fáradozásainak elismeréseként Kugler Péter, elnök, Alfred Röder-t a Sarród ÖTE tiszteletbeli szerparancsnokának fogadta.

    A beavatkozások száma a későbbiekben sem csökkent jelentősen, kiemelkedő eset szerencsére csak egy esetben volt, 2023 októberében Nyárliget településrészen egy garázs és a benne álló két gépjármű kapott lángra, a Sarród ÖTE egysége a helyszínre Kapuvár HTP-vel együtt érkezve kezdte meg a beavatkozást, melyhez a későbbiekben Fertőszentmiklós és Petőháza ÖTE egységei is csatlakoztak, az eset során személyi sérülés szerencsére nem történt.

    Az Sarródi Önkéntes Tűzoltó Egyesület kis tagszámmal bíró egyesület, ennek ellenére tagsága mindenkori lehetőségeihez mérten kivette részét a környék tűzvédelmi munkáiban. Az elődök elhivatottsága a jelenkori egyesületi tagokban is él, jelenleg egy magas színvonalon működő potens beavatkozó egyesületként működik, mely nemcsak Sarród és a közigazgatásilag hozzá tartozó településeken tevékenykedik, hanem kiveszi részét a térség egészének tűzvédelmi műszaki mentési munkáiból. Bátran állíthatjuk, hogy a Sarródi Önkéntes Tűzoltó Egyesület legsikeresebb évtizedén vagyunk túl, Vámosi Ferenc parancsnok és Kugler Péter elnök irányításával.

    Láthatjuk, milyen fontos, hogy minden községben legyen képzett, felkészült önkéntes tűzoltóság, legtöbbször ugyanis enyhíteni lehet a károkat a gyors közbeavatkozással.

    Az alábbiakban olvasható a parancsnokok teljes és az elnökök (sajnos) hiányos jegyzéke. Az első „önálló” elnök Horváth Gyula volt, hisz előtte a közös tanács elnöke látta el ezt a pozíciót.

    Parancsnokok

    • Élő Máté, gazdálkodó 1886-tól
    • Sumbzky Lajos, tanító
    • Tschida István, kocsmáros
    • Perlaky József
    • Bors Pál, gazdálkodó
    • Borsodi Kálmán, asztalos (1938–1950)
    • Horváth (Tisza) Gyula (1950)
    • Kis Ernő, gazdálkodó (1951–1952)
    • Tóth Károly, gazdálkodó (1952–1991)
    • Lancsár Gábor, határőr (1991–2000)
    • Vámosi Tamás, kőműves (2000–2006)
    • Fejes István, mezőgazdasági gépész (2009–2017)
    • Vámosi Ferenc, gépkezelő (2017 – )

    Elnökök

    • Horváth József (1933)
    • Boros Lajos (1938–43)
    • Barcza Sándor (1952)
    • Bödecs József (1956–)
    • Horváth Gyula (1989–2000)
    • Rámháp Balázs (2000–2005)
    • Csubri László (2006)
    • Barcza Attila 2006 – mb. elnök (2009–2017)
    • Kugler Péter (2017 – )

    Tagok az 1960–80-as években

    • Bors Ernő
    • Fencz János
    • Goda Mátyás
    • Heiner József
    • Horváth Gyula elnök
    • Kópházi István
    • Lancsár Gábor
    • Láncsár János
    • Módos Mihály
    • Szalay László
    • Szalay Tibor
    • Tóth Károly parancsnok

    Tagok az 1990-es években

    • Ifj. Ács Kálmán
    • Ánkhelyi Balázs
    • Bors János
    • Horváth Gyula elnök
    • Ifj. Horváth Gyula
    • Horváth Szabolcs
    • Klein István
    • Kópházi László
    • Lancsár Gábor parancsnok
    • Németh Imre
    • Németh Péter
    • Németh Zoltán
    • Rácz János
    • Stárics Jenő
    • Szalay Gergő
    • Ifj. Szalay Tibor
    • Vámosi Tamás

    Tagok a 2000-es évek elején

    • Barcza Attila elnök 3
    • Csubri László elnök 2
    • Élő Ákos
    • Farkas Tamás
    • Farkas Ferenc
    • Fejes István parancsnok 2
    • Horváth Gábor
    • Ifj. Horváth Gyula
    • Németh Ferenc
    • Németh István
    • Németh Krisztián
    • Rámháp Balázs elnök 1
    • Vámosi Ferenc
    • Vámosi László
    • Vámosi Tamás parancsnok

    A 2009-ben ujjászerveződött ÖTE tagjai:

    • Barcza Attila elnök
    • Bognár Tibor
    • Fejes István parancsnok
    • Hegedűs László
    • Horváth Gábor elnökh.
    • Horváth Norbert
    • Horváth Szabolcs
    • Horváth Zoltán
    • Kugler Péter
    • Németh Ferenc
    • Németh János
    • Vámosi Ferenc parancsnokh.
    • Vámosi László

    A 2017-től beavatkozó szolgálatot vállalt tagok

    • Barcza Attila
    • Élő Ákos
    • Gréger Szabolcs, parancsnok. h
    • Horváth Gábor
    • Horváth Norbert
    • Horváth Zoltán
    • Kugler Péter, elnök
    • Ovádi Károly (2019-ig)
    • Őri Sándor (2020-tól)
    • Vámosi Ferenc, parancsnok
    • Vámosi László

    A tűzoltó egyesület tagjai – 2024 Balról jobbra: Gréger Szabolcs, Vámosi Ferenc (parancsnok), Kugler Péter (elnök), Őri Sándor, Horváth Gábor, Dr. Barcza Attila, Horváth Norbert, Horváth Zoltán, Élő Ákos, Vámosi László

    Felhasznált irodalom

    Élő D. (1937): Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség, Budapest.
    Soproni levéltári iratok

    Lakossági közlések
    Goda Mátyás, Horváth Béláné, Horváth Gizella, Horváth Gyula, Lancsár Gábor, Fejes István
    Soproni levéltár munkatársa Ács Anikó
    Sarródi Önkormányzat munkatársai Ábrahámné Bors Evelin, Bors Jánosné

  • Karitász Szervezet

    Karitász Szervezet

    A Sarródi Karitász Szervezet / a Győri Egyházmegye Karitász Szervezet tagjaként 1992. július 14-én alakult. Az alakulás helye a plébánia hivatal nagyterme volt, ahol Ormódi Károly plébános ismertette a Karitász Szervezet rendjét, feladatát. A községben Szinicz Szilveszterné Heiner Matild lett a szervezet vezetője.

    A „caritas” görög eredetű, latin szó. Jelentése: szolgáló szeretet. Isten és az embertárs szeretete, emberszeretet, segítségnyújtás. A karitász szolgálat lényege pont abban rejlik, hogy csöndben születik, az ember odaajándékozza magát – keresi és segíti a szükséget szenvedő testvérét. A karitász világszerte ismert jele: a „lángoló kereszt” a szeretet lángját képezi.

    A Karitász szervezetnek 16 tagja volt:

    Ábrahám Lászlóné
    Bors Ernőné
    Farkas Lajosné
    Fekete Lászlóné
    Galambos Sándorné
    Hámor Ferencné
    Horváth Gyuláné (Boha Anna)
    Horváth Gyuláné (Heiner Anna)
    Katona Jánosné
    Kópházi Istvánné
    Németh Mihályné
    Markó Béláné
    Rácz Sándorné
    Rámháp Gáborné
    Szinicz Szilveszterné Heiner Matild
    Vámosi Józsefné

    Az alakuló ülésen a szervezet tagjai megbeszélték tevékenységük fő irányvonalát, elsősorban a helyi feladatokat. Célul tűzték ki az idős, elsősorban egyedülálló személyek megsegítését, ezen felül a nyugdíjasok évenkénti megvendégelését, a hittanos iskolások részére karácsonyi ünnepség rendezését, továbbá a megyei szervezet felhívására gyűjtések lebonyolítását.

    A Karitász Szervezet évente jótékonysági bált rendezett, melynek bevételéből – ugyancsak évente találkozókat szervezett a nyugdíjasok részére – az idős embereket megvendégelték, a Karitász tagjai saját készítésű süteménnyel kedveskedtek.

    A megyei karitász szervezet felhívására gyűjtést szervezett a helyi csoport, többek között:

    • kárpátaljai magyarok részére (elsősorban gyógyszert);
    • a magyar szociális otthonokban lévő nyugdíjasok és nevelőotthonban lévő gyermekek részére: ruhaneműt, cipőt, tartós élelmiszert. ill. mindennemű adományt elfogadtak;
    • a magyar ingyenkonyhák részére tartós élelmiszert és terményt (bab, burgonya, hagyma, alma, dió, mák) továbbá tisztítószereket;
    • a kolozsváriak részére – többek között: cipőt, ruhaneműt;
    • az erdélyi gyermekek részére könyveket, íróeszközöket, játékokat.

    A hittanos gyermekeket a plébánia hivatalban karácsony előtt feldíszített karácsonyfával várták a karitász tagok és egyben minden gyereknek ajándékcsomaggal kedveskedtek.

    Karitasz-rendezvény a kultúrházban

    A tél beköszöntével szintén a plébániahivatalban szabadidős programra invitáltak minden korosztályhoz tartozót:

    • mesesarok kicsiknek, régen elfelejtett játékok felelevenítése
    • kézimunka, horgolás, varrás, kötés lányoknak, asszonyoknak
    • az idősebb korosztályt beszélgetésre, társalgásra hívta
    • advent időszakában díszcsokrok, asztali díszek elkészítése, bemutatása

    A Karitász Szervezet tagjai évente több alkalommal a plébánia hivatal nagytakarítását végezték el, részt vettek az úrnapi sátor előkészületeiben (zöld ág biztosítása).

    A megyei szervezet által biztosított déligyümölcsöt a tagok 40 helyre vitték el, elsősorban a legidősebb, egyedülálló (70 év feletti) idős emberekhez.

    Mivel Sarródnak nem volt képeslapja a településről, így 4 félét készítettek a falu nevezetességeiről.

    Zarándokutat szerveztek Mariazellbe.

    A Népjóléti Minisztérium felhívására pénzadománnyal támogatta az „Aranyág” gyermekalapítványt.

    A Karitász Szervezet közel 10 év működés után 2003 márciusában megszűnt, a 138.000 Ft pénzmaradványt a helyi templom felújítására adományozta.

  • Összefoglaló gondolatok a Szövetkezeti Horgászegyesületről

    Összefoglaló gondolatok a Szövetkezeti Horgászegyesületről

    A Horgászegyesület 1985 őszén a sarródi Mezőgazdasági Szövetkezés, valamint a fertődi ÁFÉSZ gesztorságával alakult.

    Az akkori alapító okirat a tagok létszámát 40 főben határozta meg. Ebből a 40 főből 30 főnek a sarródi Mezőgazdasági Szövetkezethez, 10 főnek pedig a fertődi ÁFÉSZ-hez volt valamilyen kötődése. Az alakulást követő években e két gazdálkodó szerv anyagilag is támogatta az egyesület működését. A horgászat a sarródi szövetkezet tulajdonában lévő két-összesen kb. 9 hektáros vízfelületen folyik napjainkban is.

    Az egyesület megalakulásában elévülhetetlen érdemei vannak Lancsár Jánosnak, aki nyugdíjazásáig, s még utána is évekig, az egyesület gazdasági vezetője volt. Az egyesület szakmai irányítást néha Fekete György elnökként koordinálta. A személyi és szervezési feladatokkal Barcza László, mint egyesületi titkár foglalkozott. A Felügyelő Bizottság elnöke Horváth Gyula, a Fegyelmi Bizottság elnöke Holper Kálmán volt. A sarródi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke Goda Mátyás, valamint a fertődi ÁFÉSZ elnöke, Pető Imre társadalmi elnökként tevékenykedtek az egyesület életében.

    Az elmúlt évek gazdasági változásai nem múltak el nyomtalanul az egyesület életében sem. A nagykorúvá válás magával hozta a gazdasági önállósulást is. Napjainkban igaz, hogy a tagság összetétele már nem köthető a két alapító szövetkezethez, és már 55-en vagyunk sarródiak és környékbeliek.

    Az elmúlt években az egyesület vezetése fiatalításon esett át. Az egyesület elnöke az egyik alapító tagként Vámosi Lajos, a titkár a tősgyökeres sarródi Papp Gyula, a gazdasági felelős Lancsár Gábor édesapja nyomdokaiba jár, az ő gazdasági szemléletét viszi tovább az egyesületbe. A Fegyelmi Bizottság elnöke Barszcz László, a Felügyelő Bizottság elnöke Bognár László.

    Az alapítás óta eltelt 40 év alatt az egyesület céljai nem változtak. Kulturális, nyugodt kikapcsolódást biztosítani az egyesület tagjainak. A horgászmozgalom hagyományainak megőrzése, a tagok horgász érdekeinek képviselete, a horgászsport fejlesztése, népszerűsítése mellett a pihenés, a kulturált szórakozás megteremtése. Tagjai részére kedvező horgászati lehetőség biztosítása. A szabadidő hasznos eltöltésének elősegítése, tagjainak a horgászetika és – erkölcs tiszteletben tartása, a természet szeretetére és védelmére való nevelése. Az egyesületi vízterület és annak környezete kulturáltabbá tétele a nyugodt pihenés és időtöltés biztosítására.

    A 2010-es évek közepétől az egyesület anyagi lehetőségei javultak, köszönhetően a tagság létszámának a megemelésével, de legfőképp az országban végbemenő kedvező gazdasági változásoknak, és az ebből következő növekvő pályázati lehetőségeknek. Így sikerült felújítani és otthonosabbá tenni a horgászházunkat, illetve számos vízminőséget javító, és a tavak környezetének rendben tartását segítő eszközt vásárolni, közel 4 millió forint értékben. 2019-ben az egyesület sikeresen pályázott a halgazdálkodási jog meghosszabbítására, így a magyar állammal kötött haszonbérleti szerződés alapján újabb 15 évig az egyesület jogosult a halgazdálkodásra a kezelésében lévő tavakon. Az egyesület mindamellett, hogy kulturált kikapcsolódást kíván biztosítani a tagjai részére, elkötelezett a magyar halászati hagyományok és kultúra megismertetése, a halételek és halfogyasztás népszerűsítése mellett. Mivel szívügyünk a halételek fogyasztásának a népszerűsítése, az édesvízi halakból készült ételek megismertetése és megszerettetése, ezért az egyesületünk szervezésében 2021-től minden évben megszervezésre kerül a „Hal- és Vadétel Főző Fesztivál”. 2023-ban az egyesület vezetősége egy emlékmű felállítása mellett döntött, amellyel az alapító tagok és az elhunyt tagtársak emléke előtt kívántunk tisztelegni. Az emlékművet Grubits János hidegségi fafaragó művész készített el, amely egy víz alá bukó hal farokuszonyát szimbolizálja. Az emlékmű 2023. június 4-én, a nemzeti összetartozás napján került felavatásra. Amíg Selmeci Tibor alapító tagtársunk (aki egyben az egyesület rangidős tagja is) elhelyezte a megemlékezés koszorúját, addig néma főhajtással emlékeztünk azokra a tagtársakra, akik ma nem lehetnek már velünk.

  • A Három Település Alapítványa

    Az 1989–90-es rendszerváltás nagy változásokat hozott a mezőgazdaságban. A három település külterületi szántóit művelő „Haladás” Mezőgazdasági Szövetkezet viszonylag jó színvonalon tartotta karban a földutakat és az utak menti árkokat. A termőföldek közötti árkoknak az a szerepe –mely a nyílt árkos rendszerű öntözést valósította volna meg – megszűnt. A privatizáció következtében minden utat és árkot tulajdonilag az önkormányzat kapott. Az utak karbantartására, az árkok kaszálására, tisztítására az állam forrásokat nem adott. A településeink külterületén gazdálkodó vállalkozók sem tartották feladatuknak, hogy a szükséges karbantartások elvégzésére pénzt fordítsanak. Az önkormányzatnak viszont sem pénze, sem eszköze nem áll rendelkezésre a szükséges karbantartások elvégzésére. 1990 óta a vízlevezető árkok, elsősorban a növényzet miatt feltöltődtek, az utak állapota fokozatosan romlott. Néhány nagyobb területen gazdálkodó vállalkozó a területeihez vezető utakat valamilyen szinten karbantartotta. Sajnos az utak és árkok állapota egyre romlott. Főleg csapadékos időben az utak egy része szinte járhatatlanná vált.

    A földhasználókkal együtt az önkormányzat úgy döntött, hogy létrehoznak egy olyan alapítványt, melynek keretében elsősorban a földutak javítását célozzák meg.

    Az önkormányzat már 2006-ban elhatározta, hogy a termőföldek közti utak javítására létrehoz egy Közhasznú Társaságot. A földhasználókkal történt többszöri egyeztetés után létrehozta az Önkormányzat a Három Település Alapítványát. Az alapítvány székhelye 9438 Nyárliget Mays-Major. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság az alapítványt 2009-ben nyilvántartásba vette. A kuratórium az alapítvány számlavezetésével a Raiffeisen Bank ZRt-t (9431 Fertőd, Fő u. 12.) bízta meg.

    A kuratórium tagjai:

    Elnök: Turi Lajos
    Titkár: Fejes Márta

    Tagok:
    Bors Ernőné
    Galambos Sándor
    Horváth Ernő
    Horváth Zsolt
    Michlits Anneliese
    Rujavecné Ferenczi Katalin
    Stefan Denk

    A földhasználók évente hektáronként 300 Ft befizetésével járulnak hozzá a karbantartási munkákhoz.

    Reményeink szerint néhány éven belül javul a földutak minősége és az árkok vízelvezető képessége.

    Az elmúlt évtizedekben számos európai uniós, valamint magyar kormány által biztosított forrás állt rendelkezésre a fenti célokra, ezért az alapítvány támogatására ezekhez már nincs, vagy kevésbé van szükség. Az alapítvány kuratóriuma ezért amellett döntött, hogy tevékenységét kiterjeszti Sarród Község, és a hozzá tartozó települések (Fertőújlak, Nyárliget) fejlődést szolgáló célok megvalósításához, és az ehhez szükséges közösségszervező és mozgósító szerep mellett az emberi és pénzügyi erőforrások előteremtésében is aktív részt vállal. Az alapítvány kiemelt figyelmet fordít a település épített és természeti örökségeinek védelmére, így tevékeny részt vállalt több a településeinket érintő projekt során.

    • Sarród Fő utcában található Rozália másnéven Pestis műemlék szobor restaurálása.
    • Nyárliget Harangláb építése.
    • Fertőújlak (valamikori Mekszikópuszta) 100 éves Jubileumi emlékmű felállítása.
    • Sarród Templom tér: Balogh Eszter üvegfestő, ólmozott üvegablak készítő, és Grubits János fafaragó által készített, Ólomüveg Kereszt Emlékművének felállítása.
    • Sarród Templom tér: a németországi Sarrodtól kapott Mária-szobor felállítása.
    • Sarród Karácsonyi díszvilágítás megvásárlása
    • Nyárliget Betlehem elkészítése

    A Három Település Alapítványa közreműködik településeinkről szóló kiadványok, könyvek megjelenítésében is, hiszen a könyv a kultúra egyik lenyomata, mint ilyen nagyon sajátos alkotás, mely még napjainkban is fontos szerepet játszik. Bár felmérések szerint az utóbbi időkben drasztikusan csökkentek a könyveladások, ami arra utal, hogy már közel sem olvasunk annyit, mint régen. Rohanó életmódunk miatt napjainkban sajnos egyre inkább az figyelhető meg, hogy a könyvolvasás kikopik a hétköznapokból. Régebben szinte szeánszként kezeltük azt az önidőt, amikor bekuckóztunk a kedvenc fotelunkba egy bögre forró habos kakaóval, és olvastuk a kedvenc regényünket. Órákig, sőt napokig el tudtunk merülni egy jó könyvben anélkül, hogy félbeszakított volna minket a külvilág.

    Azonban az olvasást még meg lehet menteni, és ez a folyamat már el is kezdődött, amihez alapítványunk egy-egy a településeinkről szóló könyv újbóli kiadásával szeretne hozzájárulni.

    Az idő múlása az alapítvány céljainak változása mellett magával hozta a kuratórium tagjainak a változását is, így napjainkban az alábbi tagokkal próbáljuk megvalósítani az alapítvány céljait.

    Elnök: Vámosi Lajos Imre
    Titkár: Fejes Márta

    Tagok:
    Horváth Ernő
    Horváth Zsolt
    Michlits Anneliese
    Papp Gyula
    Rujavecné Ferenczi Katalin

  • A sarródi Árvalányhaj Nyugdíjas Egyesület története

    A sarródi Árvalányhaj Nyugdíjas Egyesület története

    2002. március 2-án hívta össze Varjas Endréné, akkori polgármester a nyugdíjasokat, hogy Sarródon is alakítsunk nyugdíjas klubot, s 33 fővel meg is alakítottuk azt. Úgy gondoltuk, hogy az önkormányzathoz tartozó Fertőújlakon és Nyárligeten is külön-külön klub alakul. Fertőújlakon 16 fő jelentkezett, Nyárligeten a kísérlet nem volt sikeres. A fertőújlakiak később úgy döntöttek, hogy inkább bejárnak Sarródra, s később csatlakozott Nyárliget is. Sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen a klub neve, és Nagy Lajos javaslatára vettük fel az Árvalányhaj nevet. Az összejövetelen Boha Imrét, Nagy Lajost, Turi Lajosnét választottuk meg a vezetőségbe. Azóta a második ciklusban is bizalmat kaptak. 2012 év elején még 72 fő volt taglétszámunk a pártoló tagokkal együtt. Megalakulásunk óta 17 tagunkat kísértük utolsó útjára a temetőbe.

    A klub megalakulása után úgy gondoltuk, hogy egyesületet alapítunk és így az alapító okirat alapján bejelentkeztünk a cégbírósághoz. Így lett a nevünk „Sarródi Árvalányhaj Nyugdíjas Egyesület”. Egyesületként több lehetőség nyílt számunkra a pályázati lehetőségeknél. Mint egyesület az SZJA 1%-a felajánlható részünkre. Az önkormányzat is minden évben támogatja egyesületünket. Nem csak anyagilag, hanem vállalta, hogy fertőújlaki és nyárligeti tagjainkat összejövetelek után hazaszállítja. Köszönjük a mindenkori polgármesternek és a képviselőtestületnek, hogy ilyen pozitívan állnak mellénk. Mi ezt úgy viszonozzuk, hogy minden önkormányzati rendezvényen részt veszünk és műsort adunk.

    Versmondóink vannak és kórusunk is szépen szerepel. Fejérvári Benedek irányította kórusunkat, majd betegsége után felkértük Horváth Ildikó tanárnőt, hogy segítse munkánkat.

    Az Árvalányhaj Nyugdíjas Egyesület kórusa testvértelepülésünkön, Csongoron

    Megalakulásunk óta sok felejthetetlen élményben volt része tagságunknak. Eljutottunk olyan helyekre is, ahova magánemberként sokan nem juthattak volna el. Szinte az ország minden részét bejártuk. Szigetköztől Budapestig, az Őrségtől, Szigetvár, Siklós, Villány, Pécs vonaláig.

    Megcsodáltuk a Balaton déli és északi részét, az Északi- középhegységet: Mátraverebélyt, Egert, Szilvásváradot, Hollókőt, valamint a debreceni virágkarnevált, Kiskőröst, Kecskemétet, Ópusztaszert. Fertő tavi hajókirándulás, kenuzás is szerepelt a kirándulások sorában. Több alkalommal voltunk Ausztriában, ötnapos utat szerveztünk Erdélybe. 2011-ben pedig ugyancsak öt napot voltunk Kárpátalján Csongor, a testvértelepülés meghívására.

    Minden évben színházba megyünk, több múzeum- és kastélylátogatásunk volt.

    Egészségügyi előadásokat szervezünk.

    Negyedévente tartjuk a névnapokat és köszöntjük a 65, 70, 75, 80, 85 éves tagjainkat, és reméljük, lesz 90 éves tagunk is.

    2003 óta Sarródon, Fertőújlakon, Nyárligeten műsort adunk a falunapokon és az idősek napján. Szerepeltünk a tökfesztiválon és a nemzeti park által szervezett rendezvényeken. Közgyűlésünkkor farsangi bált tartunk tombolával összekötve. Minden évben zenével, vacsorával kívánunk egymásnak kellemes karácsonyt és búcsúztatjuk az évet.

    2003 óta tartunk kistérségi találkozót. Résztvevők: Agyagosszergény, Fertőendréd, Fertőszentmiklós, Fertőszéplak, Petőháza.

    A nyugdíjas találkozó legfontosabb eredménye, hogy a kis településeken élő, önszerveződő nyugdíjas közösségek tagjai betekintést nyernek a többi klub munkájába, ötleteket, tapasztalatokat cserélnek. Szélesedik a programokra való rálátásuk, szorosabbá válnak az emberi kapcsolatok.

    A nyugdíjas találkozó nagy segítséget jelent azon idősebb emberek számára, akik egyre több hozzátartozójukat, barátjukat, ismerősüket veszítik el. A kulturális kikapcsolódás keretében kapnak olyan lelki megerősítést a szépkorúak, amelynek nem csak társadalmi, hanem komoly pozitív egészségügyi hatásai vannak.

    A 10 esztendő rövid időnek számít, azaz mi még fiatal egyesület vagyunk. Mégis úgy gondoljuk, hogy nagyon sok hasznos, felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk ez idő alatt. Azon túl, hogy településeink kulturális életében fontos szerepet játszottunk, mégis azt tartjuk működésünk legfontosabb részének, hogy tisztességben, szeretetben éltük meg klubtársainkkal és a környező települések klubjaival ezt az időszakot.

    Az egyesület tagjai egy kiránduláson

    A 10. évforduló alkalmával ünnepélyes keretek között aláírásra került az a dokumentum, amely az egy évtizede együttműködő klubok kapcsolatát hivatalosan is megerősíti. Ez a megállapodás a Fertő-parti Mikrotérségi Nyugdíjas Klubok együttműködése.

    Sarródi Árvalányhaj Nyugdíjas Egyesület 2003. évi tagjai

    Anduska József

    Anduska Józsefné

    Barcza Ferencné

    Barcza Sándor

    Barcza Sándorné

    Boha Charlotte

    Boha Imre

    Bognár János

    Bognár Jánosné

    Dr. Szilágyi Kálmán

    Élő Sándorné

    Fejérvári Benedek

    Fekete Lajos

    Fekete Lajosné

    Füzi Ernőné

    Gyuricsek Lászlóné

    Gyuricsek László

    Heiner Imréné

    Honyák Lajosné

    Honyák Lajos

    Horváth Béláné

    Horváth Flóriánné

    Horváth Gyula

    Horváth Imre

    Horváth Imréné

    Horváth Józsefné

    Horváth Zs. Gyula

    Kalmár Istvánné

    Kischner Róbertné

    Kobor András

    Kobor Andrásné

    Koloszár Lajosné

    Kusics Lászlóné

    Locsmándi István

    Locsmándi Istvánné

    Nagy Lajos

    Nagy Lajosné

    Németh Antalné

    Németh Jánosné

    Németh József

    Németh Lajos

    Németh Lajosné

    Németh Mihály

    Pető Bálint

    Rácz Sándorné

    Silingi Istvánné

    Széphegyi Jánosné

    Szováti Jenő

    Szováti Jenőné

    Timar Istvánné

    Turi Lajosné

    Tóth Károlyné

    Tóth Károly

    Vámosi Lajos

    Vámosi Lajosné

    FINISH LATER

    A Sarródi Árvalányhaj Egyesület 2013 utáni életének bemutatása

    (Lejegyezte: Gergácz Tiborné)

    A 2013-ban megtartott közgyűlésen Boha Imre elnök egészségi állapotára hivatkozva lemondott, ekkor új vezetőség választására került sor, melynek tagjai:
    Egyesületi elnök: Turi Lajosné
    Egyesületi titkár: Nagy Lajos
    Gazdasági vezető: Élő Imréné
    Kulturális vezető: Ábrahám Lászlóné
    Szervező titkár: Bognár János

    A Felügyelő és Ellenőrző Bizottság tagjai lettek:
    Elnök: Vámosi Lajosné
    Tagok: Ihász László és Horváth Gyula

    Az új elnök vezetésével tovább folyt az egyesület élete a már megszokott programokkal.

    Ezekben az években több házaspár ünnepelte az aranylakodalmát, amelyet ünnepélyes keretek között az egyesületben is megtartottunk. A szerenádtól kezdve a megújított fogadalmon át a menyasszonytáncig mindent újra élhettek a jubiláló párok. Volt, akit kisvonat, hintó, feldíszített autó szállított az esküvő helyszínére. Ezek a pillanatok örökre megmaradnak emlékeinkben és csodálatos perceket szereztek a házaspároknak is.

    Nagyon sok helyre mentek a klubtagok kirándulni. Voltak Brüszszelben, ahol meglátogathatták az Európai Parlament épületét is. Gödöllő, Tata, a Krisna-völgy, Veszprém, Badacsony Hainberg, Pozsony, Szlovéniában az Orchidea park, mind-mind sok élményt és látnivalót kínáltak a résztvevőknek. Elutaztunk Ópusztaszerre, Szegedre, a Tisza-tavi Ökocentrumban is voltunk és Sümegen. Közelebbi célpontjaink is voltak: A Bánfalvi Templom és Kolostor, Brennbergbánya, a Páneurópai Piknik Emlékhelye a Cziráky Margit Rózsakert. A kirándulások, rendezvények megszervezéséhez nagyban hozzájárultak a sikeres pályázatokon nyert összegek. Ezek elnökasszonyunk, Turi Lajosné áldozatos munkájának köszönhetőek.

    Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzeti Civil Alap és a Magyar Falu Program pályázatainak segítségével több kirándulást, nagyobb rendezvényeket is tudott szervezni az egyesület. Köszönet Magyarország Kormányának és az Európai Unió támogatásának!

    Az egyesület dalosai, énekkara, versmondói is sok szép pillanatot szereztek a falu és a környék településeinek rendezvényein. Felléptek falunapokon, kistérségi találkozókon, nyugdíjas napokon, fesztiválokon.

    A sport és a mozgás sem maradhatott ki életünkből. Rendszeres résztvevői vagyunk csapatainkkal a Petőházán évente megrendezett Rábaközi Tekeversenynek, amelyen szép eredényeket értünk el. Ezekről tanúskodnak serlegeink, okleveleink.

    Több egészségnapot is szerveztünk, ahol hallásszűrés volt, megismerkedhettünk a homeopátiával, a vastagbélszűrés fontosságával és egészséges ételeket is kóstolhattunk.

    2015-ben Nagy Lajos titkárunk búcsút vett az egyesülettől, mert elköltözött. Ekkor a klub tagsága megbízza Gergácz Tibornét a titkári feladatok ellátásával az új választásokig. Nagy Lajos alapító tagja volt egyesületünknek, a kezdetek óta titkárként tevékenykedett és munkájával, tapasztalataival sokat tett klubunkért. Hálával tartozunk neki.

    2018-ban lejárt az elnökség 5 éves megbízatása. A tagság a közgyűlésen egyhangú szavazással újraválasztotta őket. Újabb aranylakodalmak, színházlátogatások és kirándulások tették színessé klubunk életét. Voltunk Zágrábban és a Plitvicei tavak gyönyörű vízeséseit is megcsodálhattuk. Megtekintettük Győr nevezetességeit és a Pannonhalmi Apátságot. Részt vettünk falunk adventi gyertyagyújtási ünnepségein.

    2019-ben megalakult tánccsoportunk is a klub táncoslábú aszszonyainak részvételével. Vezetőjük Simon Andrásné Zsuzsa, aki nagy türelemmel és kedvességgel vezeti be a táncosokat a heti próbákon a néptáncos lépések elsajátításába. Fellépnek a falu és a környékbeli falvak rendezvényein. A Csornán megrendezett Táncoló Lábak Fesztiválon már 3-szor is részt vettek. Táncoltak az Életet az Éveknek Nyugdíjas Szövetség által szervezett soproni programon. Az egyesület 2 ruhát is készíttetett számukra, hogy méltó módon állhassanak színpadra. Produkcióik mindig nagy sikert aratnak a nézők körében.

    A 2020-as év terveit sajnos a Covid járvány meghiúsította. Aggodalommal figyeltük a híradásokat és féltettük egymást, hogy meg ne betegedjünk. Elnökasszonyunk akkor sem feledkezett meg rólunk, nőnapra virágot küldött a hölgyeknek, ősszel pedig disznótoros vacsorával kedveskedett a tagságnak házhoz szállítással.

    2021-ben óvatosan visszatértünk a klubdélutánok tartásához, kérve klubtagjainkat a szükséges óvintézkedésekre. Ebben az évben vettünk részt először a Beledi Nyugdíjas Olimpián, ahol sok vidám csapat mérte össze tudását a játékos feladatokban. Kistérségi találkozónkat a Fertődi Kulturális és Szolgáltató Központban tartottuk, ahová több Fertő-parti településről is hívtunk nyugdíjasokat, hátha kedvet kapnak ők is az egyesület alapításra. Hangulatos délutánt töltöttünk együtt, vacsora után következett a tánc, ahol mindenki elfelejtette pár órára, hogy fáj a lába vagy a dereka. Szeptemberben megtartottuk az 1. Kukoricafosztó Fesztiválunkat.

    Sok érdeklődő csapat vett részt a kukoricafosztáson, morzsoló versenyen. Mindenki örömmel elevenítette fel fiatal korának élményeit. El is határoztuk, hogy ebből hagyományt teremtünk és azóta is évente a környék egyik legkedveltebb programja lett. A sarródi ovisok is szívesen jönnek, hogy lássák ezt a szép hagyományt felelevenedni. 2023-ban műsorral is kedveskedtek a résztvevőknek. Táncosaink is bemutatták táncukat. Egyesületünk mindig vágyott egy önálló helyiségre, ahol emléklapjaink, okleveleink, kupáink méltó helyre kerülhetnek.

    A könyvtár új helyre költözésével a 2022-es közgyűlésünkön átadhattuk klubhelyiségünket, amelynek berendezését pályázati pénzből sikerült megvalósítani. Nem nagy hely, de végre önálló, csak a miénk, a céljainknak megfelel. 2022. májusában 20 éves jubileumot ünnepelhetett egyesületünk. A fertődi Kulturális és Szolgáltató Központ adott helyet ezen rendezvényünknek. Zsámbokiné Budai Anna, az Életet az Éveknek Nyugdíjas Szövetség megyei elnökasszonya emléklapot adott át, amellyel elismerte eddigi tevékenységünket. Papp Gyula polgármester úr is méltatta az itt végzett munkát és köszönetét fejezte ki az egyesületnek Sarród község rendezvényein nyújtott közreműködéséért. A találkozón részt vettek a meghívott szomszédos nyugdíjas egyesületek is, akikkel évek óta baráti kapcsolatokat ápolunk. A köszöntők után felléptek táncosaink és az önkormányzat által hívott előadó, majd vacsora következett és tánc. Mindenki lelkesen ropta, nem számított a kor csak a jókedv.

    2023-as évi közgyűlésünkön új vezetőséget választott tagságunk. Turi Lajosné Gizike elnökasszonyunk 10 évi áldozatos munkája után leköszönt és vele a többi vezetőségi tag is. Megköszönve eddigi tevékenységüket további jó egészséget kívántunk nekik.

    Az új elnökség tagjai lettek egyhangú szavazással:
    Elnök: Gergácz Tiborné
    Enökhelyettes: Ábrahám Lászlóné
    Titkár: Ankhelyi Mihályné
    Pénzügyi felelős: Szováti Lászlóné
    Kulturális felelős: Németh Antalné

    Az új elnökség lelkesen látott munkához, szervezik azóta is a klub életét. Folytatják a már megkezdett programokat és igyekeznek a tagok életét szebbé tenni kirándulásokkal, műsorokkal.

    Sajnos az alapító tagok közül sokan már csak lélekben lehetnek velünk, szeretettel gondolunk rájuk. Próbáljuk megkeresni az új nyugdíjasokat, hogy lépjenek be közénk és ne az otthonuk falai között éljék életüket, hanem közösségben legyenek a klubban. Ez több-kevesebb sikerrel jár, de reméljük, hogy egyesületünk élete, tevékenysége továbbra is Sarród község és az ott élők hasznára tud lenni.

  • A Tájház

    A Tájház

    A sarródi temető szomszédságában, a Szeder utcában található az 1930-as években épült parasztházból 2005-2006-ban kialakított téglaépítésű tájház. A tájház kialakításánál szempont volt, hogy ne csak egy „bemutató” házzal gyarapodjon a falu, hanem az épületegyüttes a hagyományőrzést szolgáló közösségi programoknak is alkalmas, méltó helyszíne legyen. A közérdekű muzeális kiállítóhelyként üzemelő tájház berendezése lelkes összefogással Sarród, Fertőújlak, és Nyárliget lakosainak önzetlen adományaiból gyűlt össze. A tájház kialakításában az önkormányzat és a helyi adományozók mellett a különböző hazai és nemzetközi pályázatok is segítettek. (Phare-CBC, Közkincs, Tengertánc, Leader, megyei és számos egyéb sikeres pályázat.) Az elmúlt években sikerült jó kapcsolatot kialakítani a környék iskoláival, óvodáival, önkormányzataival, művelődési intézményekkel, környező tájházakkal, megyei és országos múzeumi intézményekkel, egyházközséggel, egyesületekkel, a sajtóval, Fertő–Hanság Nemzeti Parkkal és a lakossággal. Továbbá sok-sok adományozóval, akik folyamatosan gyarapítják az 1930-as évekre jellemző enteriőr kiállítás anyagát.

    A programok, rendezvények színvonalas lebonyolításában a legfontosabb az önkéntesek folyamatos segítsége, nélkülük a tájház sokkal nehezebben működne.

    Tájház-kiállítás

    Az épület a nyeregtetős parasztházak formáját mutatja. A hosszú fehér, keskeny ház homlokzati oldalán két ablak található, amelyek fölött a vakablakban egy Mária -szobor őrködik.

    Régen szokás volt, hogy különböző szentek oltalmába helyezték házukat tulajdonosaik. Így a Tömördi család egykori hajlékát Szűz Mária őrzi.

    Miután a szépen felújított kapun belépünk, a nyitott tornácra érkezünk. A tornác kialakítása régen a módosságot fejezte ki. A gazdagabbak kőoszlopos, a kevésbé tehetősek pedig falábas tornácot építettek. A nyitott tornác a szegényebb zsellérházakra volt jellemző.

    A tornácról két ajtó nyílik a házba. Az elsőn a konyhába juthatunk, míg a második az egykori kamrába vezet, amely most irodaként működik. Az elhelyezkedéséből adódóan meglehetősen sötét konyhában az ajtóval szemben van a kemence. A kemencének az első világháború után újabb reneszánsza volt, és a két világháború között épült minden sarródi ház konyhájában kialakították. Ugyanis az első világégés előtt a sarródiak péknél sütöttek, azonban a falu pékjét elvitték a háborúba. Így mindenki rákényszerült az otthoni sütésre, amit aztán folytattak azután is, mivel a faluban a pék mesterséget később sem folytatta senki.

    Szintén a konyhában lett elhelyezve a vizespad és lisztes, amik még a legszegényebb házaknál is általános konyhai berendezések voltak. A stelázsin vannak a különböző edények, és egyéb konyhai használati eszközök. A falvédők a kor hangulatát idézik. Úgy a konyha, mint az egész ház padlózata téglás.

    A konyha tisztaságára mindig gondosan ügyeltek. Az év nagyobbik részében az udvar szemközti oldalán lévő nyári konyhát használták főzésre. Itt került kialakításra egy foglalkoztató helyiség, amely nyitott teraszával és szépen felújított termével a tájház rendezvényeinek helyszíne, és ide került, átmenetileg a helytörténeti gyűjtemény is.

    A helytörténeti gyűjtemény része

    Régi fotók idézik fel az egykori óvoda és iskola, és az Önkéntes Tűzoltó Egylet működését. Ugyancsak megelevenednek úgy a régiek vallási élete, zarándokútjai, mint a II. világháború előtt a faluban gyakorlatozó légvédelmi tüzérek mindennapjai. A sarródi iskola dokumentumai, sarródi kisbíró dobja látható. Az 1970-es évekig hosszú évtizedeken keresztül e kisdob hangjára csődült össze a nép, hogy meghallgassa a legfontosabb közérdekű híreket.

    Tojásba (pénz)dobálás – fiatalok az 1960-as években húsvétkor Horváth Zs. Gyula háza előtt

    A Sarród határában talált régészeti leletekből az ajtóval szemközti falnál két vitrinben látható egy régészeti kiállítás. A Sarród határában talált és kiállított gazdag leletanyag a kelta kortól a római emlékeken át és a középkor végéig terjed.

    A konyhából két oldalra nyílnak a szobák. Az utca felőli az ún. centrálisan berendezett tisztaszoba, amely homlokzati ablakai révén a világosabb. Ez ritkán volt használatban, általában csak a vendégszoba funkciót látta el. Népes, többgenerációs családoknál fordult elő, hogy az öregek hálószobája volt.

    A szoba hagyományosan sötét gerendás mennyezettel rendelkezik. A gerendáról középen lóg a négyszemélyes asztal fölött a díszes petróleumlámpa. A falakat a kornak megfelelően szentképek és régi családi fotók díszítik.

    Az ajtóval szemközti fal mellett a két ablak között van az 1840-ben készült, festett virágmotívumokkal díszített kelengyés láda. A Fertő-parton (Sarród, Süttör, Széplak stb…) a XIX. században már jellegzetesen egy alsó fiókot is kapott a láda. Férjhez menetelkor a menyasszony a stafírungját ebben hozta el a szülői háztól. Nagyon gyakran, ahogy újabb és újabb generációk beköltözésével cserélődtek a házakban a lakók, az újabb ládák kiszorították a régebbieket, így a nagymamák ládái legtöbbször a padlásra vagy a kamrába kerültek, és terménytárolásra használták azokat.

    Jellegzetes, a kornak megfelelően vetett parasztágyak vannak a szoba keleti fala mellett. A viszonylag rövid ágyakban vastag tollpárnákkal a fejük alatt, szinte félig ülő helyzetben aludtak a régi korok emberei. Az ágyak alatt lettek elhelyezve a csizmahúzók.

    A szoba nyugati fala mellett a két korabeli ruhásszekrény között van az elmaradhatatlan fiókos komód. A komód valamikor a ládából fejlődött ki azáltal, hogy a pakolás megkönnyítése végett fiókokkal látták el.

    Az ajtótól jobbra található díszes öntött vaskályha mellett egykor a Sarródi Általános Iskola nebulói melegedtek.

    A konyhából jobbra nyílik az egykori hátsó szoba. Egyetlen ablaka az udvarra néz. Valamikor itt lakott és hált – télen itt végezték a házimunkát, készítették a gyékényszőnyeget, lábtörlőt -, főzött, étkezett, tisztálkodott a ház népe.

    A tornácról a harmadik ajtó az istállóba nyílik. Még látható a nagy- és borjújászol. Az istálló jelenleg a különböző hagyományőrző programok, időszakos kiállítások és egyéb tájházi rendezvények helyszíne.

    Az udvar végében régi cséplőgép idézi fel a hajdani aratások hangulatát.

    Hagyományőrző programok a Sarródi Tájházban

    Élő Dezső a Sarród monográfiájában a következőket írja: „Fertő volt a mi kenyerünk, örömünk, csapásunk, küzdelmünk.”

    Azaz a Fertő tó nagyban alakította az itt élők életét, a tó, mint természeti adottság határozta meg azokat jellemző foglalkozásokat, amelyek az ide települt családokat közösséggé, működő faluvá érlelte. A Fertő-vidék múlt századi lecsapolása után ma már csak nyomaiban lelhetjük meg a vízhez, vizes élőhelyekhez kötődő hagyományos foglalkozásokat nemcsak Sarródon, hanem az egész Fertő-tájon. Így egy tájháznak különösen fontos küldetése az, hogy ne csak statikus kiállításokkal, hanem régi hagyományokat felidéző, igazi közösségteremtő programokkal állítson emléket elődeinknek.

    Hagyományőrző program, balról jobbra Kemenár Katalin,
    Gergácz Orsolya, Fersch Júlia, Gergáczné Marietta,
    Kópházi Lászlóné, Vámosiné Gosztola Anna

    A Sarródi Tájház így lett igazi közösségi ház, hiszen már megnyitásának évétől, 2006-tól sorozatosan sikeres hagyományőrző programoknak a helyszíne. Ezek egyrészt a különböző jeles napokhoz (pl. pünkösd) illeszkedő helyi népszokásokhoz, másrészt a régmúlt és közelmúlt megélhetési formáihoz kapcsolódnak. E programokon rendre együttesen részt vesznek gyerekek, felnőttek, idősek és fiatalok, falubeliek, illetve vendégek, látogatók. A jól sikerült rendezvények a Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Sarród–Kócsagvári és a fertőújlaki Mekszikó – Pusztaközponti Oktatóközpontjaiban erdei iskolai foglalkozásokon és nyári táborokban részt vevő diákcsoportok heti programjaiba is beépültek.

    Felelevenített népszokások, hagyományok, foglalkozások

    Húsvét és pünkösd ünnepköre, májusfaállítás, Szt. Iván napja, mesedélutánok és esték, gyékényszövés, sásfonás, lábtörlő készítés, halászat, aratás, betakarítás, sütés-főzés, tisztálkodás, tisztítás, egyéb mezőgazdasági munkák pl. veteményezés, befőzés…

    Timár István és felesége a tájházban a szövőszék mellett

    Májusfaállítás a tájháznál, balról jobbra: Horváth Gábor,
    Szerencsi Gábor, Németh János, Barcza Attila, Horváth Norbert

    A Sarródi Tájház az összegyűjtött helyi berendezések, bútorok, kiállított tárgyak, eszközök, állandó és időszakos kiállításai, hagyományőrző programjai, ismeretterjesztő tevékenységei révén méltóképpen őrzi meg az elődök életformáját, és mutatja azt meg a hálás utókornak.

  • A csendéletfestőből Sarród és a Fertő-táj fejstőjévé vált rajztanár Ferenczi József festőművész hagyományőrző munkássága

    A csendéletfestőből Sarród és a Fertő-táj fejstőjévé vált rajztanár Ferenczi József festőművész hagyományőrző munkássága

    Erick H. Gombrich: „Művészet valóban nem létezik, csak művészek vannak. „Valóban az utolsó pillanatában vált a sarródi Ferenczi József rajztanár a tájlélek ábrázolójává. Az átélt, magában hordott skiccelő-krokizó kerékpáros útjain, a Fertő menti komplex vidék alkotójává és együttélőjévé vált. Chung Ping mondotta: „Tájképi az anyagi világban létezik, de ugyanakkor a szellem világába emelkedik. „Ferenczi József a részleteket gyűjtő útjain a közel és távol kapcsolatában, a múlt emlékeinek megragadásában élt. A még patinájában megmaradt falu látványának, és szépségének átélésében fejezte ki mondanivalóját. Ferenczi szemében a faluja, Sarród, igazi műemléki értéknek számított. Veduta módon, felülről nézve, magasból tekint a régi XIX. századi paraszti házsorokra.

    A külön megfestett „Kontyos ház” (1993) című festménye emberi arcával tekint reánk barátságos magyaros tekintetével, emberi hangulatokat árasztva. Mellette egy nyitott ablakú szomszéd ház kis részletét láthatjuk, egy lombos akácfakorona behajlásával, a tér összekapcsolásával. A kétiránypontosan széles járdára benyúló kontyos ház széles járdájával, az egykori kis padjával, a régi idők embereinek találkozási helye volt. De esős időben mezőgazdasági eszközöket raktak a „szín” (előtér) alá, vagy szárították a gyékényt, sást. Az öregasszonyos nádfedeles „kalabukos” ház a csúcs felé emelkedve, előredőlve védte hozzátartozóit. A csodálatosan fehérre meszelt utcai oromzatot a festő friss temperás festéssel a fehér vakolatot éreztetve mutatja be a gvas segítségével úgy, hogy a képen szinte a „mész” illatát is érezhetjük! A fal alapi – lábazati- részét, finom ultramarin lazúrral élénkíti, a mellette álló kapuoszloppal együtt. A kapuzattalszimmetrikusan stílusegységet alkotott az épület. A belső részleteket érzékeltetve úgy festi, miként eleink jó ízlésükkel és esztétikai tisztaság érzetükkel széppé tették környezetüket.

    A „Magány” című akvarell festménye (1990), arra emlékeztet, hogy az emberek a nagyvárosokban kerestek megélhetési forrást, mert a föld közös tulajdona nem adott friss kenyeret. Akkor sokan a falujukhoz ragaszkodó népesség házaikkal együtt sorstalanokká váltak. A kiüresedett házakat pl. a vadvirágzás búcsúzó hangulata vette birtokába. Sorsukra már az enyészet várt. A képen érzékeltetett távoli szomorú nyárfa és égersorok fogságában nagyecsetes felhőfellegek zuhantak az elvékonyuló tetőzetre. A ház folyosójának végén, a gádorban kibillent létra már nem vezetett fel a padlásra. Itt érezhetjük a magány igazi mementóját. A kerti virágok el-elburjánzó koszorújában, az elmúlt idők romantikája sugárzik vissza a távoli generációk világából.

    A „Régi ház” (1991) című képe kora szerint már egy lépéssel meghaladta a „Magány”-t. A vékony nyeregtetős, deszkás oromzatú két kitekintő padlásablakából a ház messze-messze ellát az épület előtti kiskerten át a jövőkép láthatatlan atmoszférájában. Az egykori délceg kémény még büszkén hirdeti létjogosultságát. A művész a kéményét erős tégla-lokálszínekkel festette meg. Szemben a lazaleveles, kisfás kiskert vegetációja, eltakarja a világra már alig-alig kíváncsi elbújt ablakokat. A képet a távoli kerti fák életet sugárzó függönye zárja le.

    Sarród, „Fő utca régen” (1987) A három – három szembenéző vedutás házsort az alkotó az elszürkült cserepes házak futamában, felfelé átlós irányban széles járdával összekapcsolódva mutatja be. A népi fűrészfogas elrendezésű, nemcsak a tájra jellemző

    kukucskálós, leső ablakos épületek legmutatósabb formái így jöttek létre. Ezek a házak nem merőlegesen, hanem ferdén állnak az út tengelyéhez mérten. Fertő környéki sajátosság, hogy az utcai háromszög alakú kis térség az, ami az utcát szélesíti. A téglahomlokzatú oszlopos tornácos házak utcai tornác ajtaja, nem a homlokzati tornác alatt áll, hanem beljebb a második oszlop irányában. Az így keletkezett nyitott előtéren keresztül a „titkos” leső ablakon át figyelhették az érkezőket. A művész Ferenczi jól kiválasztotta témáit a hagyományőrző palettájára. Ez az utcakép még emlékeztet a fertőszéplakiakra is, sajátos házaival. A leső ablakos, gádoros házak, fehéren világító épületek előtti padok barátkozó világa mára már kiüresedett. Csupán a kertek távoli fenyőfái integetnek vissza, ahogyan Ferenczi József képén is láthatjuk, s ahogyan a szívében is megjelentek. Az itt látható Fő utca képen az alkony csendje uralkodik, ahogyan a művész a magasból látta. Az alkotó „boltíves” palettája már beszáradt. De a szebbnél szebb kertek még tovább virágoznak. A virágok illatát a könnyű szellők a Fertő tó felé sodorják.

    A Sarródi Fő utcán (1980) bemutatott két ház fehéren-meszesen világító ablakok „visszapillantó” tükreiben megpillanthatjuk a szürkébe hajló nyeregtetős házakat és a velük szembenéző üde lombozatú utcai fákat. A fényesre döngölt széles járdák fényei az élet erőteljességére utalnak, melynek szépségeit ma sem nélkülözhetik. Ferenczi József még időben, pillanatképein keresztül a lendületes akvarell technikájával, jó szemmel rögzítette Sarród népművészeti architektonikus gyöngyszemeit. Térlátásával, biztonságos formakezelésével, a perspektíva törvényei szerint mentette meg az utókor számára.

    Az építészeti vegyes design-kultúra gyors előrenyomulása új dimenziókat alkotott magának. Az új kulturális dimenziókban nem tudni, meddig hagyhatja figyelmen kívül az ember szántszándékkal saját dimenzióit? Mint régen! Az intuíció, nem tudni, hogy időnként honnan származik? Ferenczi József még 1982-ben Fertőrákoson festett egy akvarelles képet, az ottani úgynevezett „ Zollner-ház „ ( Fő utca 152.) -ról. Akkoriban a faluépítészeti szakemberek között egy szakmai vita alakult ki műemlékvédelmi megfontolásból, hogy egy magyar falu hagyományos módon miképpen nézzen ki, figyelembe véve a nemzetiségi lakosok ízlésvilágát is. A nyeregtetős, hagyományos magyaros népi lakásrészletek beosztásával történő épületek Fertőszéplakon és környékén a Fertő-táji hagyományőrzők remekei. Ferenczi József még időben ráérzett a sarródi régi népi hagyományőrző házak vizuális rögzítésére. Így a tájjal harmóniában élő architektúrás szép emlékeket hagytak maguk után.

    A művész Ferenczi stílusa 1982-ben a Fertőrákosi barlang megfestésével saját stílusának megteremtőjévé vált. Ugyanis a nagy lendületekkel, tektonikus lazúrfoltokkal, diffundákkal, térbe helyezett harmónia egységekkel átélt külső kőfejtős képe összekapcsolódik a faluval és a Fertő tóval. Ennek az alkotási folyamatnak, a sarródi tájkörnyezeten túl, a Kócsagvártól a Fertő tóig érkezett el az ideje.

    A Fertő-menti táj karakteres világa, a Hany titokzatos struktúráival, a visszahúzódó Fertő kiszáradt lankás dombjaival, a megjelent hatalmas természetvédelmi tórendszer csodálatos élővilágával, ami új vizuális szemléletet hozott magával. Ferenczi József nem élhette meg, sajnos, e világ fantasztikus szépségeinek megújulását. De ez, nem csorbít az akkori tájakvarelljeinek szépségén. Megérezte a régies táj drámájának elmúlásos folyamatát. Miként elhaladunk a felújított Szent István Vértanú -templom és utána a fiatal festőtábori alkotók Assisi Szent Ferenc kápolnája mellett, hamarosan a népi ihletésű Kócsagvárhoz, a Fertő-táj Igazgatási Központjához érünk. Majd pár kilométerrel arrébb megpillanthatjuk a Fertő-Hanság-főcsatorna hídját. Ez az út vezetett Ferenczi József egy korszak meghatározó expresszív plein-air akvarelljéhez. Ez az akvarell festmény 1992-ben készült, egy évvel a halála előtt, Halászkunyhó címmel. Természetesen ez pásztorkunyhó is volt, a használatával összekötve. A közelébe hozott festői gémeskút mellett már nem volt itató sem. A drámai lokál színekkel megfestett kép lelkileg analóg lehet Tornyai János alföldi, hódmezővásárhelyi képével, a „Bús magyar sors” cíművel. A Tornyai festmény egy önéletrajz, melyen a tájban haldokló esendő ló a magyarság szimbóluma lett. Ferenczi képén az esőt hozó „ó” vagy „gyuk” viharos szélben történik a jelenet. A Sarród közeli mekszikópusztai (ma Fertőújlak), úgynevezett „ürgedomb”-nál ihletett festmény üres kunyhójába, a sötét feketés-kékes belsejébe bevilágít a napfény, s a nagyfoltos barnás lazúrok, a teljes elhagyatottság, drámai érzetét adják. Ez valóban a Fertő-táj és Ferenczi József önéletrajza. A távoli horizontos dombok, a meszszeség dimenziós sejtését, a még távolabbi tájak igézetét nyújtják. A még zöldellő fa foltárnyékában, a még távolabbi hegyek (osztrák) varázsában, zárja le a kompozíciót.

    A Gémeskút (1987) című kompozíciója előképe az 1992-ben festett „Halászkunyhó” nagy alkotásnak. A kép a nagy darabosságával és hangulat effektusaival utal a magyarság sorsfordulóira.

    Amint haladunk a Fertő tó felé, a „Kikötött csónak” (1975) című képe, a sűrű nádcsoport mellett idézi a határ menti magányt. Az üres, egyiránypontosan elhelyezett csónak a nádcsoporttal együtt várakozik. A távolban a reménység hegyei Sopront idézik. A világos vízfelületet a távolban egy sötét kontúros horizont vonallal zárja le. A nagy távlatot a jövőt sejtető sima ritmusa teszi mozgalmassá, a barnás lélekveszejtős csónak halászainak üzenetét a tájhoz kötött boldogság valóságát. Az a festmény igazi fotórealista impresszió, melynek tiszta világossága jelenti a világ kultúrtájának valóságát.

    Ha kelet felé fordulunk, a Hanság (1975) című alkotását nézve láthatjuk, hogy ritmusai, a dűlők és fasorok, nyugat felé irányulnak. A különös tektonikával megfestett kép mozgalmas ecsetkezelését és a vegetációk kulisszás elrendezését követve, a barna – kék – zöld – kék – ibolya harmóniájában igazi hanyi atmoszférát idéznek elő. Az ősz teljességét és egységét, a mezősávok és égeres-nyárfás fasorok dinamikájában, a távoli Hany kéksége zárja le, az égi lilás felhők függönyével. A mezősávok üressége a Pannon-dombok hullámzásában megadják a táj szerkezetét. Ez az akvarell az egész táj karakterisztikumát megadó műalkotás.

    A Fertő-tájtól búcsúzóban a Tél kékben (1990) című Fertő-parti estéli hangulatképe tavaszváró érzettel (emóció). A vízmenti kékszürkés kócos fák, lombkoronájukkal elrejtik a fel-felvillanó kései vitorlások árbócainak billegő játékát. A partszéli visszatekintő nyárfasor az öböl lezárására készül. A háttérben a távoli kékségek a messzeségbe vezetnek a Pannon tájban. A Fertő tó szerényen várakozik a kikeleti idő érkezésére. A szórványos fák komoran rejtik még az üresen maradt házak tavaszig várakozó lakóit. A távoli mólónál gyülekező vitorlások türelmetlenül várakoznak a jövő év száguldásaira. Jelen – múlt – jövő Ferenczi József akvarelles képeinek összessége. Munkásságában a Fertő-táj színei, anyagai-atmoszférái komplexen szervesülnek a festményeken.

    Ferenczi Józsefnek emberi humanizmusa példaértékű, az akkori korszak társadalmának homogenizáló világában. Személyiségét összekapcsolta hivatásával és emberközpontú munkásságával. Festményei mélyen bizonyítják idetartozását. Ahogyan Kálmán Gyula népművész-tanár mondotta, hogy Ferenczi József egy igazi „Genius loci”, Sarród szeretett állampolgára. Mester. Az ecsetét nemcsak a táj személyes varázsai éltették, hanem a falu vizuális környezet kultúrájának felemelése, a fő célja a kultúrtáj megteremtése volt. A táj plein-air festészetét gazdagította azzal, hogy a falusi népi hagyomány-építészet értékét össze tudta kapcsolni a karakteres tájjal és népével.

    Felhasznált irodalom

    Balogh J. (1990): A vizuális ítélet (lélektani, pedagógiai, módszertani megközelítésben). Akadémiai Kiadó, Budapest.

    Barcza A. (szerk.) (2013): Sarród 700

    Bárth J. (1982): A magyar népi építészet. (Kolibri könyvek) Móra Könyvkiadó

    Bihari A. – Pócs É. (1983): Képes Magyar Néprajz. Corvina Kiadó.

    Buzinkay G. (1983) : Kunyhók, paloták, lakóházak (Művészetről gyermekeknek) Corvina Kiadó.

    Csögyam Trungpa (2007): Rinpocse: A szabadság mitosza. Farkas Lörinc Imre Könyvkiadó.

    Fejér Z. K.: A festőművész humanizmusának fényei ( 1921 – 1993 ) – Gondolatok Ferenczi József halálának 10. évfordulóján megrendezett emlékkiállítás elé. Muzsikaház, Fertőd, 2003. VI. 26.

    Gombrich H. E. (1978): A művészet története. Gondolat, Budapest Hall T. E. (1980): Rejtett dimenziók. Gondolat, Budapest. Horváth Attiláné (2005): Örökségünk: a Fertő-táj. Porpáczy Aladár Középiskola, Szaktanácsadó Intézmény és Kollégium – Croatica Kht.

    Ivancsics F. (szerk.): Táj, települések a Fertőtájon. Fertő-táj építészeti segédkönyv. Fertőtáj Világörökség Magyar Tanácsa Egyesület. (https://www.jva.mek.hu/media/files/2015/kiadvanyok/fertotaj.pdf)

    Lélek-képek (2011) Pécs, (Tanulmányok), Pannonia Könyvek. Loosli M. (1958): Aqvarellieren. Verlag Hallwag Bern und Stuttgart.

    Márton L. (2004): Falvak, tanyák, puszták népi építészete (fotóalbum) Békés.

    Művészeti Kislexikon (1973). Akadémiai Kiadó, Budapest.

    Somhegyi Z. (2008): A tájkép útjai: Vándorlások egy műfaj körül. Vince Kiadó Kft.

    Timaffy L. (1991): Rábaköz és a Hanság. Novadat.

    Töreky F. (2003): A tájkép. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

  • A sarródi népművelő-kultúra megújulása a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor kapcsoán az elmúlt évtizedekben

    „Szívünkben vagyon ész, van erő és szólani tudnak.”

    (Ilias, XVIII. n 418.)

    A második világháború megmaradt és iskolákhoz kihelyezett gárdonyis lelki lámpások, a kántortanítói múlt után hagyományőrző zászlóikkal igyekeztek újraéleszteni a kiüresedett falusi élet közösségi kultúráját.

    Az összetartozás kulcskérdéseiben szenvedett a falu népessége. Az újrakezdés motorja, szíve, a mindenes néptanító látnoki személyisége, Ferenczi József volt. Mellette, Sarród szülötte, hűséges társa, sz. Honyák Katalin tanítónő segítségével, megkettőzött erővel dolgoztak a falu kultúrájáért.

    Ebben az időben már nem igazán illendő dicsérni az Urat! A gyors társadalmi kényszeres világnézeti változások egyhangúsága mellett, a félelem, a kishitűség, a burkolt tudásvágy, a visszafojtott hit, a remény és a faluszeretet dominanciái az önmegvalósítás tükrében bonyolultan hatottak. A munkahely keresési, továbbtanulási elvándorlás, a falu elöregedése mind hozzásegített a romantikus, nehéz népi múlt ezen összetartozás faluképének elfelejtéséhez. Így a hagyományőrző viselkedéskultúra misztikumával, csupán a régmúlt élni akaró generációja rendelkezett s patinás tárgyaikkal emlékeztetett. Például igazi sarródi specialitás, hungarikum volt a gyékényfonás mestersége. A falu szikes, gyepes rétjei végén is látványosan hatottak a panorámás sarródi szabad ég alatt.

    A világörökség részeként a Fertő-táj egyik legszebb vidékén, itt Sarródon létrejött a természetvédelmi Fertő–Hanság Nemzeti Park, központjával, a Kócsagvárral igazi kultúrtájjá változott. A közeli Fertőújlakon pedig a kutatóház teljesedett ki.

    A sarródiak a megmentett tárgyi emlékeiket a tájházukban gyűjtötték össze, s büszkélkednek vele. A fertődi Esterházy- kastély és a pompázatos természetvédelmi kultúrtáj vonzatában beindult turistaforgalom lehetővé tette, hogy a falusi intim világ csendes szépségeit, architektúráját, népi tárgykultúráját és szokásait bemutassa.

    Élet szülte igény lett a falukultúra szépségeinek képzőművészeti, vizuális, kommunikációs bemutatása. A múltjára büszke Sarród 1992-ben lehetőséget adott egy alkotótábor létrehozására.

    Ferenczi József vizuális műhelyében célul tűzte ki, hogy a karakteres táj értékeit, szépségeit közkinccsé téve képi alkotásokon keresztül mutatják be a felfedezés örömével.

    A táborba érkező önmegvalósításra, feltöltődésre vágyó alkotók a rusztikus magyar tájban hazataláltak, őszintén megszerették. A vidéki, falusias életérzés kikapcsoló, regeneráló emóciói, a Fertő tavi kajakos kirándulások, a fertőbozi Gloriett vedutás messzeségei, Fertőrákos, Sopron patinás kövei, bécsi látványosságok, eisenstadti kulturális kincsek, a ruszti Halász templom, a mörbischi vitorlások, az acsalagi Hany, a Soproni Pinceszínház embert formáló előadásai, a soproni Erzsébet kórháznak Fejér Zoltán festőművész által felajánlott saját sorozata, a Drog apokalipszis megtekintése, a széplaki tájházak tárgyainak érintései, a fertődi kastély barokk kultúrája és a hidegségi kézműves gyakorlások pillanatai, mandalafestés és személyiség elemzés, önismereti gyakorlatok, mind-mind egyértelművé tették az élet szépségeit. Eközben, az alkotás hevében értékmentők lettek. A fiatalok 2012-ben „Ecsettel írt történet” címmel megfogalmazták könyvükben, hogy az itt szerzett tudásukat felejthetetlenné teszik.

    A családias légkörű Ferenczi Művelődési Ház kultúrtermében született alkotások, neves művészek, tanárok irányítása mellett váltak valóra.

    Az irodalmi, zenei, előadói rendezvények alatt nyert inspirációk emberformáló eseményei közepette Fertőd-Sarród Közép-Európa tengelyében lettek a provinciális vizuális értékek megteremtői a maguk és a világörökség részesei tanítványaink. Közülük számos művész, tanár és teljes ember került ki. Lelkiségük felemelkedésében kifestették a sarródiak kis kápolnáját, honfoglalók lettek.

    A Fertő tóra visszaérkező vidám madarak büszkén hirdetik énekeikkel alkotásaik színhelyeit.

    „Lelkem partján állsz és mosolyogva hívsz:
    Jöjj, jöjj, ez a tó: régi ismerős.
    Hűséges hullámaiban már egyszer megmerültél
    És csodákra találtál.
    Miért mentél messze tájra: Jöjj vár a régi tó.”

    (Sík Sándor: Meditációk 1915, Elmélkedés a lélek titkairól)

  • A Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor története

    A Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor története

    A sarródi, Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábort 1992-ben alapította Ferenczi József festőművész és rajztanár feleségével, sz. Honyák Katalin tanítónővel, a polgármesteri hivatal támogatásával. A tábor céljait a következőkben határozták meg: megörökíteni a Fertő-táj érintetlen varázsát, a Fertő-part még megmaradt építészeti remekeit, az itt élők ősidők óta folytatott háziipari munkáját, az eszközöket, az életmódot, a hansági hangulatot, az Esterházy-kastélyt és környékét, a fertőszéplaki dombot ölelő házsorokat, a Sarród község történetéhez, történelméhez kapcsolódó emlékeket. Nagyon fontos cél még az ún. amatőr és a képzett művészek közötti közeledés, a tehetségek gondozása és az azonos érdeklődésű nemzedékek találkozása. Ferenczi József korai halála után 1993-tól felesége szervezte, vezette 2002-ig. Az első tíz évben egyhetes turnusban, a fertődi kertészeti technikum kollégiumában kaptak helyet, 2003-tól pedig a sarródi Park Vendégház, illetve a felújított, átépített kultúrház adott otthont a táborlakóknak, mely 2008-ban az itt dolgozó Ferenczi pedagógus házaspár tiszteletére a Ferenczi Művelődési Ház nevet kapta. Majd Katalin lánya vette át a táborvezetést. Szervezőtársa a falu volt népművelője és a család barátja, Hetlinger Júlia tanárnő. A művészeti képzéshez neves művészeket hívtak.

    Művészeti vezetők, illetve művésztanárok: Ferenczi József, Molnár Róbert, Horváthné Török Bernadett, Czanik Ferenc, Szepes Péter, majd 2003-2014-ig Fejér Zoltán festőművész. 2015-2016-ig Borbély Károly, 2017-től Rozmán Zoltán festőművészek a tábor művészeti vezetői.

    Tanárként: Grabner József, Sz. Nagy Sándor, Barabás László, Tolnay Imre, Ámon László, Pál György, Szűk Norbert, Nagy Miklós, Keskeny Ildikó, Setény Gyöngyi, Pálfy István „Putyu”, Pálfy Julianna, Lesták J.Hunor, Beöthy Élő Hajnalka, Rozmán Zoltán, Pósa Ede, Dorosmai Erzsébet, Csizmadia István, Rennerné Tóth Mária, Hoffmann Henrietta, Szücs-Szabó Sándor, Tóvári Tóth István, Puli Horváth Ferenc, Závory Zoltán festőművészek, valamint Hefter László, Balogh Eszter üvegfestészet, Veres András, Csiszár János nyomatok, Navratil Emese porcelánfestő, Márkus Barbara kreatív foglalkozások, Kutas László szobrászművész, Sulyok Gabriella Munkácsy-díjas grafikusművész, Richly Zsolt Balázs Béla díjas animátor, Terdik Szilvia festőművész, Borbély Károly festőművész, Kleinheincz Magdolna festőművész, Grubits János fafaragó, Fazekas Sándor gyökérszobrász, Hopp Erzsébet népművész és még sokan mások.

    Szakmai előadások: Szemadam György, Sinkó István, Kovács Alajos iparművész, Horváth Endre fotóművész, Fersch Attila ornitológus, Dr.Tóbiás Imre pszich.főorvos, Kanczler Balázs szociológus, Salamon Nándor művészeti író.

    Témák: elsősorban Sarród, az Esterházy- kastély és környéke, a Fertő- part Világörökség falvai, Nagycenk, Sopron, Fertő tó, külföldön: Kismarton, Bécs, Rust (ahol dolgoztunk és múzeumokat is látogattunk) Halbturn, barokk kastély.

    Dunántúli házak, templomok, életmód, hagyományőrző festés, rajzolás, szerszámok, életképek, portré, akt, álló és mozgó emberábrázolás, csendéletek, városképek, mandalafestés, festés zenére, köztéri szakrális és emlékszobrok, növényvilág (Csapody Vera-emléknap) mindenekelőtt a Fertő–Hanság Nemzeti Park gazdag témavilága.

    Technikák: elsősorban akvarell, majd pasztell, akril, olaj, grafika, tus, diópác, pittkréta, szén, selyemfestés, batikolás, nád- és lúdtoll, tempera, üvegfestés, kerámiafestés, kollázs, montázs, ikonfestés, linómetszet, viasz, szitanyomat, tűzzománc, agyagozás, üvegmozaik, dróthálós grafika.

    2003-tól az addig egyhetes tábor 10 naposra bővült. Ebből hét nap a képzőművészeti, 1 nap a hagyományőrző foglalkozás, melyet első napként az utóbbi időben mindig a hidegségi Grubits pajtában rendeznek meg, melyet Grubits János fafaragó művész alakított ki kifejezetten a térségben rendezendő hagyományőrző és művészeti rendezvények, foglalkozások céljára. 1 nap a kreativitás- és/vagy 1 nap a személyiségfejlesztő nap. Így azok az érdeklődők is eltölthetnek velünk egy kis időt, akik nem foglalkoznak művészettel, de szeretnének egy jó kis csapathoz tartozni.

    Szinte minden este a társművészeteké: esti rendszeres programjaink: lírai zenei est, költői est, filmklub, színházlátogatás, ún. hálaadó est, de rendezünk táncestet, szabadtéri sütögetést és falubemutató sétákat is.

    Tábornyitó és táborzáró kiállításaink vannak. Tábornyitó egy-egy művész önálló bemutatkozása, a táborzárón pedig a táborban készült alkotásokat kollektív tárlat keretén belül mutatjuk be, minden rendezvényünk kulturális műsorral gazdagítva, melynek keretében már ismert előadóművészek, ill. tanítványaik lépnek fel. Ezen kívül a tábor jegyében egész évben rendezünk, nyitunk meg kiállításokat tábortagjainknak, ill. felkérésre. Kapcsolódtunk a hegykői Tízforrás Fesztivál rendezvényeihez, minden évben két kiállítással.

    Táborunkba a 14. életévtől lehet jelentkezni, minden korosztály megtalálható. Ezen belül diákok, önképzett alkotók, rajztanárok és képzett művészek. A legidősebb táborlakónk már túl van a 80. évén.

    Lehet bejárni, itt aludni, naponta háromszori étkezést biztosítunk a fertődi Gránátos étteremben.

    Lehet egy-egy napra, egy egész hétre vagy végig jönni. Minden lehetséges, van, aki egy bizonyos technikára jön, van, aki egy bizonyos művésztanártól akar tanulni. A legtöbben végig velünk vannak, hiszen táborunk nemcsak a tanulást, szorgos munkát, de egy nagyon szép környezetben eltöltött családias hangulatú nyaralást is jelenti sok tábortagunknak. A legfontosabb szempont: érezzék jól magukat. A mi táborunk Ferenczi József művészi hitvallása után „emberkereső” tábor, ahol az alkotók olyan figyelmet kapnak, melyet a művészek, az emberi lelkek ajándékai megérdemelnek. Hála Ferenczi Józsefnének, aki életben tartotta és tovább vitte a tábort, valamint, hogy ezt a hozzáállásunkat mindig értékelték, minden évben 50-60 fő jön hozzánk.

    A tábor 2012-ben ünnepelte alapításának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból a tábor tagjai által írt könyv is megjelent, Ecsettel írt történet címmel. Van saját honlapunk és Facebook oldalunk. 2013-ban megalapításra került a Ferenczi Művészeti és Értékőrző Egyesület, melynek keretében a Fertő-part Világörökség falvainak kulturális és értékőrző tevékenységét együttműködéssel tartalmasabbá szeretnénk tenni.

    Forrás

    Ferenczi Józsefné, táboralapító és táborvezető
    Rujavecné Ferenczi Katalin, táborvezető
    Hetlinger Júlia, szervező