Kategória: Sarród700

  • Pedagógusok Munkássága

  • A sarródi óvoda története

    A sarródi óvoda története

    Az általános iskola 1973-ban történt Fertődre körzetesítése után pár évvel a szülők és Deák Jánosné (akkori sarródi lakos) művelődési felügyelő összefogásával a Fertődi Nagyközségi Közös Tanács óvodát avatott Sarródon. 1974. szeptember 15-én szerény ünnepség keretében Szalay Sándor tanácselnök adta át az intézményt 33 fő kezdő gyereklétszámmal. Berendezés és költségvetés nélkül kezdődött meg a nevelő-oktató munka, két óvónő, Horváth Gizella és Frolyó Lászlóné vezetésével. Horváth Gizella sarródi születésű volt, Győrből hívták haza, ahol már két évet dolgozott egy jól felszerelt óvodában főiskolaitanulmányai befejezése után. Frolyó Lászlóné képesítés nélküliként a délutános óvónői feladatokat látta el. Kezdetben ő hozta és kísérte haza a fertőújlaki gyermekeket. Nagyon jó pedagógiai érzékkel látta el feladatát, de sajnos 1 év múlva férje elhelyezése miatt elkölzözött a család. A munkáltatói jogkör gyakorlója Varga Sándorné – az akkori fertődi óvodavezető—minden új álláskeresőt Sarródra helyezett. Két év múlva került végre kinevezésre szakképzett óvónő Fekete Mária. Ez nagy könnyebbséget jelentett az amúgy is túl nagy létszámú csoport életében és mivel nagyon szépen rajzolt a dekorálás is jobban ment az ő segítségével. Kezdetben csak 4 gyerekasztal, 24 szék, 2 tornapad, 2 játszószőnyeg, 2 íróasztal székkel jelentette a berendezést. Az otthonossá tétel érdekében fali dekorációt, mesefigurákat, számoláshoz szükséges eszközöket vagy meséhez bábokat költségvetés híján nem tudtunk venni. A Győri Műbőrgyártól ingyen kapott színes alapanyagokból vágtuk a számlépcső figuráit és a bábuit. A szülőket a Szülői Munkaközösség Goda Mátyásné vezetésével szervezte. Ez sok szabadidőt igényelt mindenkitől. A Sarródi TSZ adott 3000 forintot, abból hat darab plüssfigurát és négy doboz asztali játékot vásárolhattunk. A három falipolc volt a szekrénypótló. Az összecsukható ágyak a sarokban álltak. Több mint egy évvel később kaptunk szekrénysort, tárolót az elrakodáshoz. Az udvar sem volt befejezve. Szükségmegoldásként a szomszéd felől felszerelt kerítéssel lett lezárva az udvar, mely a kert felől nyitott volt. A két hatalmas földkupac, a négy iskola-WC „eltüntetése” az apukák érdeme. A füvesítést és a nyírfaültetést a Fertőújlaki Határőrség végezte el. A Petőházi Cukorgyárból sikerült ingyen vascsöveket kapni, amelyeket a TSZ-műhelyben hegesztettek mászókává. A nagy traktorgumik földbe betonozva biztosítottak mozgási lehetőséget a gyerekeknek. A homokozó keretét az átalakításkor ott maradt fagerendák alkották. A fűtés cserép- és olajkályhákkal, az ebédhordás lovas kocsival történt. A fertőújlaki gyerekek kíséretét a buszon Balogh Imréné dadus néni látta el. Reggel ő fűtött, délelőtt ellátta a takarítási és egyéb feladatait, délután ismét hazakísérte a gyerekeket. A kezdeti nehézségek sok pluszmunkát igényeltek a szülőktől, óvónőktől, dajkáktól egyaránt, de egy év múlva az óvoda működőképes, otthonos, „jól felszerelt” intézménnyé vált szinte pénz nélkül, az emberek összefogásából. Az oktató-nevelő munka a vegyes csoportnak megfelelően folyt. Az első évben a nagycsoportosokkal külön program szerint dolgoztunk bepótolva a hiányzó két évet. Az összes gyermek napközis volt, így hosszú időt töltöttek együtt és jó közösség alakulhatott ki belőlük. Az ünnepségeket igyekeztünk a körülményekhez képest színesen, tartalmasan megtartani. Az óvodai élete kirándulásokkal tettük szebbé. A kezdeti nehézségek ellenére sikerült egy otthonos óvodát kialakítani, ahol a gyerekek jól érezték magukat és a mai napig szívesen emlékeznek az ott töltött évekre. Az óvoda létrehozása nagyon sok munkát, szabadidőt igényelt óvónőktől, dajkáktól, szülőktől egyaránt. Így, szinte pénz nélkül, a sarródiak összefogásával létrejött intézmény a mai napig szolgálja a gyerekek, a falu lakosságát. Létrehozása jó döntés volt. (Az eddigieket lejegyezte: Röderné Horváth Gizella óvónő.)

    Horváth Gizella távozása után folytatódott a munka az óvodában a Fertődi Nagyközségi Közös Tanács fertődi óvodájának vezetője, Pintér Gyuláné volt a felelős az óvoda munkájának felügyeletéért, ellenőrzéséért. Azokban az években sok fiatal óvónő dolgozott itt és legtöbbjük innen ment szülési szabadságra, sok volt a helyettesítés. Mindenki szívesen dolgozott a családias hangulatú, otthonos óvodában. A nehézséget az jelentette, hogy gyakran csak egy óvónő volt alkalmazásban, aki egész nap egyedül – a dajkával együtt – nevelte, okította a gyermekeket. A létszám ekkoriban mindig 20 fő fölött volt. Ha rövid ideig helyettesítettek is az óvónők, a szakmai munka színvonala ezt nem sínylette meg. Mindig lelkes, gyermekszerető kolleganők dolgoztak Sarródon (névsoruk a fejezet végén található). Hivatástudatuknak köszönhető, hogy a gyermekek az iskolában is megállták a helyüket. A szakmai munka színvonalát továbbképzéseken, értekezleteken szerzett új ismereteikkel tették gazdagabbá. Az óvoda mindig képes volt megújulni. A megalakulásakor az 1971-es óvodai nevelési program szerint folyt a nevelés, amely módszertanilag és szervezetileg is beszabályozta az óvónők munkáját, saját nevelési program elkészítésére az 1996-os Az óvodai nevelés alapprogramja adott lehetőséget először.

    Óvodai csoportkép 1981-ből

    Az 1999. szeptember 1-ig elkészítendő saját program sikeres megírását segítendő programíró tanfolyamon vettünk részt. Új kihívásoknak kellett megfelelnünk, fel kellett mérnünk, hogy mire vagyunk képesek, mit engednek tárgyi feltételeink, mit várnak el tőlünk a szülők és a fenntartó. Megismerve több kész programot, mi Nagy Jenőné Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel című programját adaptáltuk, írtuk át – a fő pontok meghagyásával – saját óvodánknak megfelelően. Az eltelt idő bizonyította, hogy jól választottunk, gyermekeink nevelése azóta is ezen a programon alapul, a törvényeknek megfelelő átdolgozásokkal.

    Az évek során többször történt fenntartóváltás. 1990 októberében az önkormányzatok megalakulásával az óvodák is önállóvá váltak. Az akkori fertődi óvodavezető, Pintér Gyuláné elhelyezte az éppen GYES-en lévő óvónőket is a lakóhelyükhöz legközelebb eső óvodába, kinevezett állásokba. Addig ugyanis a nagyközség területén bárki bárhová helyezhető volt, nem mindig a kinevezett álláshelyén dolgozott. Ekkor lett a sarródi óvoda két óvónője, Horváth Béláné (ő már előzőleg is itt dolgozott) és Gergácz Tiborné (ő GYES-en volt éppen, így az ő helyén határozott időre megbízott helyettes volt Balogh Anita). Az önállóvá válás sok pozitív változást hozott az óvoda életébe. 1991 tavaszán a sarródi önkormányzat tataroztatta az óvodát kívülről, a környéken elsőként szereltek központi fűtést az épületbe, ezzel sokkal komfortosabbá vált az élet.

    Az önkormányzat igyekezett – és ma is ezt teszi – jó körülményeket biztosítani az óvodai neveléshez, évente új játékokat kapnak a gyerekek, új székek, asztalok, fektetők biztosítják a megfelelő ellátást. 2007-ben álmennyezettel kisebbítették a nagy belmagasságot, 2008-ban a bejárati ajtó lett kicserélve, 2009-ben csatornacsere történt, 2010-ben az óvoda új cserepezést kapott. Az önkormányzat anyagi helyzetének megfelelően gondoskodik az óvoda épületének szépítéséről, a hibák kijavításáról.

    2014-ben óvodánk a Darányi Ignác Terv Az Európai Unió és Magyarország Kormánya által nyújtott 16.607.448 FT támogatásának köszönhetően teljes felújításon esett át. Ennek köszönhetően megtörtént az aljzat, a homlokzat és a padlás szigetelése. Új nyílászárók kerültek az épületre, megújult a hideg és a melegburkolat. A világítás, a fűtésrendszer modernizálva lett. A vizesblokk is teljesen át lett alakítva. Mindezekhez még szükség volt önkormányzati forrásra is, amelyet rendelkezésre bocsátott Sarród Község. A pályázat benyújtásában nagy segítség volt, hogy a Sarródi Árvalányhaj Nyugdíjas Egyesület volt a kedvezményezett. Hálás köszönet nekik érte. Így tehát az októberi átadáskor egy csodás új épületet kaptak az óvodások.

    2017-ben az óvodai csoportszoba új, szép, színes bútorokkal lett gazdagabb.

    2018-ban újabb pályázati pénzből, a Széchenyi 2020 Európai Regionális Fejlesztési Alap Fertőszéplaki Községi Önkormányzat: A munkavállalói mobilitás támogatása a Margaréta Óvoda kapacitásbővítésére című 80,65 millió Ft-os támogatásának egy részéből újult meg óvodánk udvara. Új játszótéri eszközök, automata öntözőrendszer fákka, virágokkal. Valamint bővült csoportszobánk tornaeszköz állománya is gyermekeink legnagyobb örömére.

    2022 októberében a Három Település Alapítványa koordinálásával Stefan Denk nyárligeti vállalkozó adományából elkészülhetett a homokozó feletti napvitorla tartó, és még karácsonyra játékokra is jutott a pénzből.

    A szülők is tevékenyen részt vesznek az óvoda eszközállományának bővítésében. 1995 óta több alkalommal is volt szülői bál az óvoda javára. A bevételből már sok mindennel bővült az intézmény, pl. az első faházunk (a mostani Szákovics Péter felajánlásaként és önkormányzati segítséggel készült),

    Csoportkép 1991-ben, balról jobbra felső sor: Gergácz Tiborné óvónő, Élő Ákos, Galambos Erika, Farkas Katalin, Balogh Anita óvónő, Horváth Norbert, Horváth Ingrid, Gömbös Diána, Horváth Zoltán, Horváth Béláné óvónő; középső sor: Heiner Ernő, Vajda Viktor, Rámháp Boglárka, Kozári László, Horváth Gábor; alsó sor: Nagy Brigitta, Füzi Krisztina, Farkas János, Sulics Anett, Szalay Henrietta, Lassú István

    tornaszerek, óvodai játék konyhák, műpadló, járólap, óvodai szekrények, polcok, játszótéri mászókák, hinták, könyvek, játékok, új öltözőszekrények a gyerekeknek, valamint a kirándulásokhoz is jutott ezekből a felajánlásokból. 2009-ben a Velux pályázatán nyertünk egy csúszdát. 2010 óta adventi vásár keretében jótékonysági sütivásárt szervezhetünk. Első évben a Tájház, 2011 óta a Kócsagvár épületében. A szülők segítőkészsége és a falu lakóinak adakozása szép eredményt hoz mindig az óvoda számára. 2012 szeptemberében papírgyűjtést is szerveztünk Papp Gyula vezetésével, talán ebből is hagyomány lesz. Ezek az események a szülőket is közelebb hozzák egymáshoz, jobban megismerik egymást a más településről bejáró gyermekek szülei is. Az óvoda dolgozói és gyermekei nagy lelkesedéssel vesznek részt a falu rendezvényein, mint például falunap, idősek napja, tájház rendezvényei, kiállítási megnyitók. A szülők nagy részére lehet számítani, részvételükkel segítik az eseményeket és gyermekeiket is magukkal hozzák.

    Óvodánk életében a 2007–2008-as nevelési év is változást hozott. Az óvodások csökkenő létszáma nem tette lehetővé a további önálló működést, ezért közoktatási intézményfenntartó társulást hozott létre Fertőd gesztorságával, Agyagosszergény, Fertőendréd, Fertőd, Röjtökmuzsaj és Sarród óvodai működtetésére. Tagintézményként működtünk Kreiterné Kovács Jolán fertődi óvodavezető irányításával, ő koordinálta az óvodák nevelőtevékenységét és Fertőd város lett a munkáltatónk. Sarród község az óvoda épületéért maradt felelős, és bennünket dolgozókat is sajátjának tekintett, nem értek hátrányok senkit. Változatosabb lett az életünk, több rendezvényen vehettünk részt, közös értekezletek, továbbképzések színesítették napjainkat. Hospitáltunk egymás óvodáiban, nyári szünetben gyermekeink Fertődön járhattak óvodába. Sok hasznos és szép élménnyel lettünk gazdagabbak az együtt töltött 5 év alatt. 2012 szeptemberétől azonban Sarród kilépett a társulásból és Fertőszéplak óvodájával alkottunk új társulást, ezt az is indokolttá tette, hogy a két település közös körjegyzőséggel működik. Azóta a Margaréta Óvoda a gesztorin tézményünk. Az ott dolgozó kolléganőkkel is jó kapcsolatot ápolunk, Köő Lászlóné Margit az óvodavezető, akivel évtizedek óta ismerjük egymást, így nem volt nehéz az átállás. 2016. januárjától Grüllné Pálya Katalin lett az új óvodavezető, aki már addig is a fertőszéplaki óvodában volt óvónő, így a váltás zökkenőmentes volt. Kati óvó néni személyében egy nagyon agilis vezetőt kaptunk, aki szívén viseli a sarródi óvoda ügyes-bajos dolgait éppúgy, mint a kollégákét is. A 2020/21-es Covid világjárvány idején is kézben tartotta a dolgokat és szervező munkájának köszönhetően mindenki tette a dolgát az éppen aktuális járványügyi rendelkezéseknek megfelelően. A gyerekek interneten kapták a verseket, meséket, dalokat és minden érdekes tudnivalót az éppen akkori nevelési tervnek megfelelően. A járvány kezdete előtt, 2020.március 13-án búcsúzott el az aktív munkától Horváth Béláné, aki kis megszakításokkal szinte 40 évig itt dolgozott. 2023.március 31-én Gergácz Tibornénak is elérkezett az utolsó munkanapja 30 év után a sarródi óvodában. Az új, fiatal óvodapedagógusok lelkesen folytatták az óvodai nevelőmunkát. Ötleteikkel új színt hoztak a gyerekek életébe. Úgy érezzük gyermekeink egyik társulásban sem szenvedtek hátrányt, mert a nevelő munka mindig zavartalan volt. Az óvoda változatlanul egy vegyes csoporttal működik. Az évek alatt szerencsére a létszám folyamatosan emelkedett a 2010-es évtől, a 2023/24-es nevelési évben elérte a maximális 25 főt. Ez a csoportforma alkalmas arra, hogy a testvérek, barátok együtt lehessenek, tudják egymást segíteni a gyerekek, a nagyobbak bevonhatók a kisebbek körüli teendőkbe, szociálisan érzékenyebbé válnak ezáltal. Gyermekeink több településről is járnak hozzánk, a Fertőújlakról bejárókat (amíg voltak) a buszon óvodapedagógus, pedagógiai asszisztens kísérte. Nagy segítség volt nekünk az asszisztens munkája, akivel 2013-ban bővült óvodánk személyzete. Pár éve Fertőszentmiklósról, Fertődről, sőt Nagycenkről is voltak, vannak gyermekeink. Az önkormányzat kisbuszának köszönhetően Nyárligetről is tudnak hozzánk járni, de a kisbusz a helyi gyermekek óvodába jutását is segíti. A szülőkkel való kommunikációt üzenő füzet, telefon teszi könnyebbé. Gyermekeinknek mindig igyekeztünk életkoruknak megfelelő programokat biztosítani: színházlátogatás, koncertek, bábszínház. A Kapuvári Rábaközi Művelődési Központ gyermekeknek szervezett színházi előadásain évekig részt vettünk, más óvodákkal együtt szervezett busszal. Az utazási költségek drágulása és a létszám növekedése miatt pár éve hozzánk jönnek bábozni, koncertezni az előadók, pl. Habakuk Bábszínház, Csemete Bábszínház, Sopron Trió. 2017. őszétől kezdve a Fertődi Kulturális és Szolgáltató Központ színházi előadásokat szervezett óvodásoknak.

    A csáfordi tőzikésben 2000 tavaszán Fersch Attila vezetésével

    A gyerekek élvezettel vesznek részt az előadásokon, amelyeken aktív közreműködésükre is számítanak az előadók. Az évek során változatos kirándulásokon ismerhették meg a környéket gyermekeink. Az úti cél sokféle volt: veszprémi és győri állatkert, Nagycenki Múzeumvasút, a fertődi Esterházy-kastély és annak környéke, amelyet kisvonattal jártunk be. A Fertő–Hanság Nemzeti Park megalakulása óta a Kócsagvár lelkes szakembereinek és támogatásuknak köszönhetően csodálatos természeti környezetünk sok eddig rejtett szépségét ismerhettük meg a gyerekekkel, pl. Öntésmajorban a Hanság Múzeumot, az Eszterházi Madárvártát, a Király-tó élővilágát, a Nyirkai Hanyt és a hozzánk közelebbi területeken szürkemarha borjakat, racka juhokat, a gazdag madárvilágot, a csáfordi tőzikést. A nemzeti park munkatársai az óvodába is elhozzák gyerekeknek szóló programjaikat, hogy jobban megismerhessék az őket körülvevő természeti környezetet.

    Igyekszünk gyermekeinknek megmutatni lakókörnyezetük minél több látnivalóját, hogy ők is érezzék milyen szép helyen laknak, értékeljék annak szépségét. A szülők aktív közreműködésével évente szőlő- és almaszüreten veszünk részt, köszönhetően Török Lászlónak és az Ábrahám családnak. A fertődi óvoda tagóvodájaként részt vehettünk az Esterházy – kastély kishercegi báljain nagycsoportosainkkal és meglátogathattuk a kastélyt is, ahol a gyermekeknek szóló idegenvezetéssel kedveskedtek nekünk. Óvodánkban megünneplünk minden jeles eseményt: a gyermekek születésnapját, Mikulást, karácsonyt, farsangot, húsvétot, anyák napját, nagycsoportosok ballagását. Az ünnepekre való készülődés és azok öröme fontos része a gyermekek életének. Célunk, hogy a gyermekek óvodában töltött idejét hasznos tartalommal töltsük meg, hogy szívesen emlékezzenek az itt töltött évekre. Reméljük, hogy a továbbiakban is eredményesen és a szülők bizalmát megtartva tudunk működni.

    Farsang 2013-ban, balról jobbra: Honyák Ábel, Németh Viktória, Jáger Orsolya, Papp Bence, Szákovics Lili, Ábrahám Ákos, Udvari Vivien, Balogh Márk, Strublik András, Nagy Kristóf, Pete Barnabás, Gergácz Tiborné óvónő, Takács Alex

    Az évek során itt dolgozó óvónők (megközelítőleg időrendi sorrendben):
    Horváth Gizella, Frolyó Lászlóné, Ferenczi Marianna, Szásziné Fekete Mária, Németh Rita, Élő Mária, Bognárné Tóth Terézia, Kaltanecker Lászlóné, Balogh Anita, Lőrinczné Barcza Krisztina, Grüllné Pálya Katalin, Horváth Béláné, Gergácz Tiborné, Kocsisné Kaszás Marietta Mária, Kiss Hajnalka.

    Az évek során itt dolgozó dajkák (megközelítőleg időrendi sorrendben):
    Németh Sándorné, Balogh Imréné, Horváth Gyuláné, Széphegyi Sándorné, Szabó Sándorné, Vámosi Józsefné, Fülöpné Nyikos Judit.

    Pedagógiai asszisztensek
    Horváth Imréné, Jakabné Szabó Annamária

    Óvodai ballagók 2024-ben Balról jobbra: Szabó-Márk Luca, Török Csaba, Takács Korina, Eőri Noel, Turi Dominik, Szalay Zalán, Bárdos Benett

  • A Sarródi iskola története

    A Sarródi iskola története

    Nincs adatunk arról, hogy a 19. század közepén hol működött a sarródi iskola. Valószínű hogy ott, azon a telken épült kisebb épületben, ahol a mai, stabilabb és nagyobb iskolaház áll, a templom takarásában. A Dr. Élő Dezső által írt Sarród monográfiája c. könyvben olvasható: „…Szabó István hiv. okl. elemi tanító s.jegyző volt.” – Az 1846-os évben felszentelt új orgona kapcsán készült jegyzőkönyvet vezette Szabó István jegyzőként. Utána már tudunk Sumbzky Lajos tanítónkról, aki a 20. század elején oktatott és itt nyugszik a sarródi temetőben. Sírja jeltelenül domborodik, mert fejfáját a családja hazavitte Szombathelyre. Az 1920-as években tanított itt Kocsis Géza himodi születésű tanítónk, akit pár év után hazahívtak szülőfalujába. Majd Pokker Mihály és Csapó Imre tanított a kéttantermes iskolában, csendes-hangos órákban, az I. és III. osztályt Csapó Imre, a II. és IV. osztály Pokker Mihály főtanító oktatta.

    Sarródi színjátszók tanítóik vezetésével. A felső sor bal oldalán Csapó Imre, jobb oldalán Pokker Mihály 1945 tavaszán miniszterelnöki rendelet értelmében megalakultak az általános iskolák. 1948 júniusában az országgyűlés megszavazta az iskolák államosításáról szóló törvényt. Csapó Imre 1948-ban elhunyt, Pokker Mihály pedig nyugdíjba ment és Sopronba költözött feleségével. Ekkor hívták haza az Alsóújlakon kezdett, sarródi születésű Honyák Katalin tanítónőt, aki a több mint 70 gyermeket egyedül vitte tovább, 1953-ig, amikor férjét, Ferenczi Józsefet kihelyezték a sarródi iskolába.

    Csoportkép sarródi iskolásokkal tanítóik Ferenczi Józsefné, szül. Honyák Katalin és Ferenczi József

    1945 tavaszán miniszterelnöki rendelet értelmében megalakultak az általános iskolák. 1948 júniusában az országgyűlés megszavazta az iskolák államosításáról szóló törvényt.

    Csapó Imre 1948-ban elhunyt, Pokker Mihály pedig nyugdíjba ment és Sopronba költözött feleségével. Ekkor hívták haza az Alsóújlakon kezdett, sarródi születésű Honyák Katalin tanítónőt, aki a több mint 70 gyermeket egyedül vitte tovább, 1953-ig, amikor férjét, Ferenczi Józsefet kihelyezték a sarródi iskolába.

    Kitűnő munkával több nemzedéken át tanítottak, míg 1972-ben a körzetesítés során megszűnt először a sarródi iskola első és harmadik osztályának tanítása, Ferenczi Józsefnét Fertődre helyezték, majd egy év múlva követte őt férje is, és ezzel a sarródi iskola gyakorlatilag megszűnt.

    Az iskola épületéről

    A Sarród, Fő u. 32. szám alatti, utcára néző, hosszú udvarú épület, melynek az utca felőli részén került kialakításra az ún. tanító-ház, elől 2 szobával, 2+1 ablakkal, majd hátrafelé: konyha, előtér, a konyhából lépcsőn lefelé a kamra, a konyhából hátrafelé egy harmadik szoba, mely szükség szerint néha az udvarra volt nyitható. Eredetileg egy kis előtér tartozott a lakás bejáratához az udvarról, később került hozzáépítésre a zárt veranda. Az udvarról volt a bejárata a mosókonyhának, melyből a padlásra lehetett feljutni, itt katlan is beépítésre került a ruhák kifőzéséhez. Ezt követte a plébánosi szoba, melyet a falu papja használt, míg a paplak meg nem épült, 1949-ben. Utána könyvtárként és kiállítóteremként is üzemelt. Majd következett az iskola része. Két tanterem, egymás után, a kettő között egy bejárati rész, a bejárattal szemben a szén- és fatároló. Belépéskor jobbra az I. és III. osztály, balra a II. és IV. osztály kapott helyet, csendes-hangos órákkal. A hátsó terem végén kialakításra került egy színpad, mely egészen addig üzemelt, míg a kultúrház 1962-ben meg nem épült. Itt gyakoroltak, próbáltak és játszottak a fiatalok, idősebbek különféle színdarabokat, melyeket a tanítók tanítottak be és rendeztek, valamint az óvodások, iskolások műsorát, jelmezbálokat, társadalmi és egyéb rendezvényeket itt mutattak be. Az épület mellett párhuzamosan futott a hosszú, de nem széles udvar, majd hátul, a kerítés mögött volt található a fiúknak, lányoknak elkülönített mellékhelyiség. Az udvar végét átfogta egy széles pajta, mely után egy nagyon szépen kialakított és megművelt kert következett. Voltak még hidasok és baromfiólak is, hiszen egy falusi tanítónak olyan kevés volt a fizetése, hogy muszáj volt egy kis gazdálkodást is folytatnia.

    A sarródi iskola az 1960-as években

    Nagyon hangulatos volt a reggeli iskolakezdés. Mielőtt a tanítók benyitottak volna az osztályba, a napi felelős gondoskodott arról, hogy az egész csoport szépen egyenesen ülve, kezeket hátul öszszefonva kántálja az egyszeregyet.

    A körzetesítés után Ferenczi Józsefné a fertődi iskolában, napköziben tanított, majd osztályfőnök lett, Ferenczi József pedig az agyagosszergényi, fertődi, fertőendrédi és fertőszéplaki iskolákban rajztanárként dolgozott.

    Hála az Önkormányzatnak, az iskola épülete áll, folyamatosan tatarozzák, védik, manapság az óvoda és egy ideig az Öregek napközi otthona működött benne. 2023-tól a régi tanítóházba költözött a falu könyvtára. Ez az épület már emberemlékezet óta hozzátartozik a faluvégi látképhez, mely a templom és a temető közelségével őrzi azt a régi hangulatot, mely után a falu utolsó tanítójától, Ferenczi Józseftől a „kedves vég” elnevezést kapta. Reméljük, hogy unokáink is látni fogják!

    július 9-én került sor – a megszűnt iskola és az itt tanított pedagógusok emlékére – a Tanítóink emlékfája/emlékoszlopa felszentelésére az iskola épülete előtti téren. Az emlékfa Grubits János hidegségi faszobrász munkája, rajta egy lemezre vésve az itt tanított pedagógusok és plébánosok neveivel, valamint Pokker Mihály főtanító úr versének egy részletével. A rendelkezésre álló források alapján 1846-tól 1974-ig, a körzetesítésig itt tanítottak:

    Szeretett tanítóink:

    Tanítók:
    Szabó István
    Kocsis Géza
    Sumbzky Lajos
    Csapó Imre
    Pokker Mihály
    Ferenczi Józsefné sz. Honyák Katalin
    Ferenczi József

    Hitoktatók:
    Turner Kálmán
    Tarcsai Imre

    „Szeretet és hála jár a tanítónak,
    Aki magvetője égi földi jónak.„

    (Pokker Mihály)

    Szabó István végső nyughelyéről nem tudunk. Miután egyben a falu jegyzője is volt, valószínű, hogy Sarródon temették, de sírja már nem található. Kocsis Géza szülőfalujában, Himodon nyugszik. Sumbzky Lajos feleségével, született Fejes Juliskával (1875 – 1898) a sarródi temetőben, Csapó Imre és Pokker Mihály a soproni Szt.Mihály temetőben, a Ferenczi házaspár pedig a Fertőd-Eszterházi temetőben alusszák örök álmukat. Turner Kálmán sírhelyéről nem tudunk, Tarcsai Imre plébánosunk Sopronban, a Szent Mihály temetőben nyugszik. Az emlékhely a sarródi, Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor és az Önkormányzat összefogásával jött létre.

  • Oktatásunk és Intézményei

    Oktatásunk és Intézményei

  • A sarródi római katolikus egyházközség

    A sarródi római katolikus egyházközség

    A Szent István Vértanú-Templom története

    A sarródi templom a felújítás után

    Sarród középkori eredetű, egyutcás falu. Temploma valószínűleg a XIII. században is volt már. A mai templom helyén az 1631-es protestáns egyházi vizitáció egy kápolnát említ. Tudni kell, hogy a XVI- XVII. században a falut az Ostffy-család, majd a Nádasdyak és a Megyeryek birtokolták. Az újhitű (protestáns) patrónusok nyomán, ebben az időben a lakosság is Luther hitét fogadta el. Majd miután a Nádasdyak és Megyeryek is áttértek a katolikus hitre, itt sem tartotta magát tovább a protestantizmus. A falu később az Esterházyaké lett. Ezekben az évtizedekben sokat szenvedett a falu és a templom is a különböző megszállásoktól, hiszen a település fontos útvonal mellett feküdt. A templomról is negatív megnyilatkozásokat találunk a különböző püspöki feljegyzésekben. Egy 1714-es szerint rosszak a padjai, az 1733-as feljegyzés szerint nincs sekrestyéje és tornya sem. A templomot 1752-ben újjáépítették, így egy 1766-ban kelt püspöki jegyzőkönyv már a sekrestyéjét is említi. Egy, a fertőszéplaki plébánián őrzött 1873-as jegyzőkönyv szerint a templom a mai alakját az 1846. évi átalakítással nyerte el. Ekkor az épületet meghosszabbították, előcsarnok került az épület elé, és tornyot emeltek hozzá. Az átépítést Sztankovics János püspöknek, és a falu szülöttének, Borbély György győri kanonoknak az 1000 Ft-os adománya tette lehetővé.

    Dr. Csatkay Endre a Sopron vármegye műemlékei című munkája II. sorozatában megjelent bírálatában említést tesz a templomépítési módról, szobrokról és egyéb értékes templomi kegyszerekről:

    „A templom a Fő-utcán áll, kissé oldalvást annak tengelyétől. Meglehetősen egyszerű épület. Hajója három keresztben álló, téglalapalakú szakaszból áll cseh bolttal, ugyanilyen széles a szentély is, mely kívülről a nyolcszög három oldalával, belül kereken zárul. Az egyik oldalfalat három dór falpillér tagolja. A másikat nagy részben eltakarja a tágas sekrestye, melynek egy része egyúttal oratórium. A főhomlokzat elé 1846-ban előcsarnokot építettek, az orgonakarzat két hatalmas toszkán oszlopra került, és új, a klasszicizmus jegyében álló homlokzatot állítottak az épület elé. Az egyszerű ajtó fölött félkör alakú ablak van, a széleken quaderkövek fogják be. Keskenyebb nagypárkány fölött indul a magasba a torony, melyet nyolcoldalú kősisak fed. A sisak lábánál tekebáb formájú dísz. Órája nincs a toronynak.”

    A templom első harangját 1771-ben a soproni Pfistermeister József öntötte, emellé helyeztetett el a falu népe egy másodikat, melyet Seltenhofer Frigyes öntött Sopronban. A harmadik harangot 1854-ben Győrött öntötte Hofer Károly, az utolsó győri harangöntő mester. A régi harangok már nincsenek meg, mert azokat az I. világháború idején rekvirálták. Élő Dezső így írja munkájában: „Az „aranyat vasért” mozgalom megértő szívekre talált. Réztárgyait, harangjait a község szívesen adta a haza oltárára. Könnyes szemmel kísérte felvirágzott harangjait a lakosság a falu határáig. Mind a három harangot elvitte a háború. Helyükbe Széplak községből hoztak egy kisebbet. Ezt a harangot a háború után Széplak visszavette. Így egy-két hétig harang nélkül maradt a falu. Más tárgyi bizonyítékok szerint Széplak 1917. szeptember 29-én Lukáts József plébános úr közbenjárására valóban adott Sarródnak egy harangot, de a jegyzőkönyv tanúsága szerint „csak a háború tartama alatt marad Sarródon”, mivel az egy műemlék harang. Ennek kalandos története Fertőszéplakon közismert, a Fertőből került elő, talán a jakabfalviak egyik harangja lehetett. Ezt támasztja alá a jegyzőkönyv is, ahol szintén említést tesz Barcza Flórián sarródi bíró arról, hogy a „Fertőből kihúzott” harangról van szó. Az írás szól arról is, hogy „az esetben, ha a fíliákból minden harangot visznek, akkor ezt a sarródi harangot vissza kell adni Fertőszéplakra, és egy másik haranggal kicserélik.” Ennek ellenére ezt is beolvaszthatták, mivel Fertőszéplakra nem került vissza. (Ihászné Lajber Rita helytörténeti kutatásából) Jelenleg a toronyban két harang található.

    Mint fent említettem a templom a mai, végleges alakját az 1846. évi átépítéssel nyerte el, azóta is végeztek rajta kisebb- nagyobb felújítási, állagmegőrzési munkálatokat.

    Tarcsay Imre szolgálati ideje alatt villamosíttatta az orgonát (addig a gyerekek fújtatták), automatizáltatta a harangozást, villanykályhákat állíttatott fel.

    Szabó Miklós lelkész szolgálati ideje alatt cserélték ki az oldalsó nagy ablakokat, javították a templom alsó szigetelését. Sajnos ebben az időben cserélték le a templom gyönyörű régi oltárát (ami állítólag később megsemmisült) egy egyszerű kis fa oltárra.

    A templom régi oltára

    Fodróczy László plébános szolgálati ideje alatt a 2000-res évek elején elkezdődött a templom külső- belső felújítása. Ennek az első lépése egy új oltár építése volt, új anyagokból, de az eredeti oltár stílusának megfelelően. Ezt követte a tetőzet teljes cseréje, falak víz elleni szigetelése, külső homlokzat felújítása, és a templombelső festése.

    A templom belső festését és aranyozását, valamint a Rózsafüzér titkai című kép (amelynek rendkívül rossz állapotáról már Csatkay Endre 1935-ben is tesz említést) restaurálását is Czanik Ferenc festőművész végezte el. A templom felújítása Szarka Gábor plébános szolgálati ideje alatt fejeződött be az ajtók cseréjével, valamint a sekrestyék járólapozásával.

    Ezek költségeit a befolyt egyházközségi adók, a hívek kisebb-nagyobb adományai, valamint a helyi önkormányzat támogatása is biztosította. Külön ki kell emelni Rábensteiner Máté Amerikába elszármazott sarródi több millió forintos adományát.

    A templom berendezései

    A templom berendezéséről szintén tesz említést Dr. Élő Dezső Sarród monográfiája című könyvében.

    „A berendezés jó része az első építés idejéből való. Csinos rokokó díszek csinosítják a tabernákulumot, ajtaján a kehely kifaragva, tetején a szent bárány. Oldalt két jó angyalfigura és klaszszicisztikus gyertyatartók. A menza mögött a hátsó falhoz tapadva fából az oltár építmény: két szárnya behajtva, korintusi oszlopok és fél pillérek az élekben, a középen orom, mellette igen helyes angyalkák. Jó munka a szószék. Négyszögletes alaprajzú, mellvédjén a jó pásztor reliefje, egyebekben fonatok és rozetták. Hangvetőjén a hétpecsétes könyv. A padok egyszerű munkák a rokokó csigás lezárásával. Az orgona szép szekrénye feltűnik nemes klasszicista faragásával. Készítője König Frigyes polgári orgonaművész, aki helyben készítette, ahogyan az orgonán elhelyezett cédula tanúsítja (1846).

    Templombelső az újjáépített oltárral

    A templom belsejében egy nagy vörösréz szenteltvíztartó és egy borzasztóan tönkretett nagy kép, a Rózsafüzér titkai (19. század) keltenek még figyelmet. A miseszerek közt van egy szép ezüstkehely melyet két ötvös készített. Talpán Krisztus kínzószereit, a Törvénytáblát és az Oltáriszentséget véste ki rokokó díszek és virágok mellett Reiner bécsi ötvös 1856-ban. A cuppán, jelzése szerint N kezdőbetűs keresztnevű ötvöstől (a második bélyeg elmosódott) Szent monogramok ékeskednek szép keretezésben. A patena szintén Reiner műve. A másik kehely újabb keletű; talpa réz, ezüst kuppánján és patenáján B. G. mesterjegy.”

    A templomban található berendezések nagyrészt a hívők adományai, akik valamely jelentős esemény alkalmából vásárolták ezeket a szobrokat, képeket.

    A két háború között Élő Gizella és férje Komatits András szombathelyi nagyvállalkozó adományozott a templom részére Jézus Szíve-szobrot, lourdes-i Szűz Mária-szobrot, a stációkat Krisztus szenvedésével, Betlehemet kis szobrokkal.

    Élő Gizella és férje, Komatits András

    A szószék az 1930-as évek elején készült Amerikában élő sarródiak adományaiból.

    1948-ban Honyák Anna a KALOT (Katolikus Leányok Országos Társasága) elnöke gyűjtést szervezett a Mária-szobor vásárlására. A szobrot fel is állították hálából azért, hogy a háború borzalmait túlélték, és a bevonuló katonák zaklatásaitól megmenekültek. Az asszonyok ennél a szobornál szoktak imádkozni, mellette rengeteg hálaadó tábla található. E szobor alá került felállításra 2018-ban az újonnan elkészített keresztelő kút, melyet a hívek adományaiból vásárolt meg az egyházközség. A keresztelőkút Cseh Zoltán fertőszentmiklósi kőfaragó műhelyéből került a templomba, a sárgaréz fedő pedig Renner Erika ötvösmester munkája.

    1960-as évek elején Barcza Gyula egy kegyszobrot szeretett volna építeni a falu északi kijáratánál, mivel abban az irányban még nem volt szobra a falunak. De ezt az akkori rendszer nem engedélyezte, ezért ő új gyóntatószéket készíttetett. Barcza Gyula terve 2007-ben megvalósult olyanképpen, hogy családja is résztvevője volt a fiatalok és a falu összefogásából épült Assisi Szent Ferenc kápolnának.

    Az Assisi Szent Ferenc-kápolna és az építését kezdeményező és megvalósító fiatalok, balról jobbra: Rabi Géza, Barcza Attila, Fejes István, Horváth Norbert, Németh János, Horváth Zoltán, Horváth Gábor

    A mostani padok az 1970-es években készültek szintén adományból. (Főző Józsefné, született Varga Mariska néni adományából)

    A templomban megtalálható szobrok, és festmények elhelyezkedését az alábbi alaprajz szemlélteti.

    A sarródi egyházközség története

    Sarródon az állandó káplánságot 1873-ban szervezték meg, addig csak minden harmadik vasárnap, és minden második ünnepen volt Sarródon mise. Ezt követően Sarród filiális község volt, a fertőszéplaki plébániához tartozott, amelynek története visszanyúlik az első királyaink idejébe.

    A falu lakossága törekedett az önálló lelkészség létrehozására, erről már Dr. Élő Dezső is írt 1935-ben, a Sarród monográfiája című könyvében.

    „Lelkiek terén nagyon kívánja a falu a pap állandó ottlétét. Ebből az érzelemből fakad az a törekvés, hogy helyi lelkészség megalapításán fáradozik a jelenben. Üdvös lenne, ha e törekvésük sikerülne, mert legalább egy kis nemesítő szellem kerülne közéjük. A pap lelki és egyéb tanácsainak hiánya lépten-nyomon észlelhető.”

    Ezen törekvések 1948-ra sikerrel jártak, azóta van önálló lelkészség a településen. Egészen 1991-ig volt helyben lakó papja a falunak, azóta a környékbeli nagyobb egyházközségekről látják el oldalágon a lelkipásztori teendőket.

    Az egyházközség lelkipásztorai

    1948–1983 TARCSAY IMRE
    Született: Rábapordány, 1915. szeptember 21.
    Pappá szentelés: Győr, 1940. június 23.
    Plébános Sarródon: 1948–1983
    Aranymiséjét 1990-ben a faluban mondta el

    1983–1991 SZABÓ MIKLÓS
    Született: Zsira, 1946. december 8.
    Pappá szentelés: Győr, 1973. június 19.
    Plébános Sarródon 1983–1991

    1991–1994 ORMÓDI KÁROLY
    Született: Sopron, 1940. január15.
    Pappá szentelés: Győr, 1963. június 20.
    Plébános Sarródon 1991–1994

    1994–1998 SZABÓ JÓZSEF
    Született: Felsőság, 1926. május 10.
    Pappá szentelés: Győr, 1951. április 15.
    Plébános Sarródon 1994–1998
    Sarród község díszpolgára: 2005. május 15.

    1998–2000 MILUS FERENC
    Született: Csorna, 1961. február 27.
    Pappá szentelés: Győr, 1988. június 16.
    Plébános Sarródon 1998–2000

    2000–2009 FODRÓCZY LÁSZLÓ
    Született: Fertőszentmiklós, 1949. július 4.
    Pappá szentelés: Győr, 1972. június 19.
    Plébános Sarródon 2000–2009

    2009–2010 SZARKA GÁBOR
    Született: Sopron, 1975. december 17.
    Pappá szentelés: Győr, 2004. június 18.
    Plébános Sarródon 2009–2010

    2010 – 2017 TÓTH MIKLÓS
    Született: Sopron, 1958. december 8.
    Pappá szentelés: Győr, 1984. június 14.
    Plébános Sarródon 2010-2017

    2017 – TURNER LAJOS
    Született: Bágyogszovát, 1951.május 9.
    Pappá szentelés: Győr 1976. június 17.
    Plébános Sarródon 2017- napjainkig

    Statisztikai adatok az egyházközségről

    Anyakönyvvezetés Sarródon 1948-tól, az önálló lelkészség megalakulásától van. A statisztikák ezeket az adatokat tartalmazzák.

    Keresztelések száma

    1948194919501951195219531954195519561957195819591960
    37403538403141432824242820
    1961196219631964196519661967196819691970197119721973
    16131523191025202021201918
    1974197519761977197819791980198119821983198419851986
    232519161416131513871410
    1987198819891990199119921993199419951996199719981999
    231413192097772242
    2000200120022003200420052006200720082009201020112012
    8441124352358
    201320142015201620172018201920202021202220232024
    43145443061–

    Bérmálások száma

    19526919681041984521995120058
    19561111972711987382001520062
    196012719765719903220029
    19641551980461992120046

    A bérmálások számánál figyelembe kell venni, hogy 1991-ig volt a falunak helyben lakó papja, addig a bérmálkozás szentségét is helyben szolgáltatták ki. Korábban 12-14 éves kortól bérmálták a fiatalokat, így magasabb volt a létszám. Ezt követően a lelkipásztori teendőket oldalágon látták el valamely környékbeli egyházközségből. Így sok esetben a sarródi bérmálandók is abban a templomban vették fel a bérmálás szentségét, ahonnét ellátták a lelkipásztori teendőket.

    Házasságok száma

    1948194919501951195219531954195519561957195819591960
    2113201917201012991153
    1961196219631964196519661967196819691970197119721973
    61114116111814141181011
    1974197519761977197819791980198119821983198419851986
    17859368553455
    1987198819891990199119921993199419951996199719981999
    51166143343321
    2000200120022003200420052006200720082009201020112012
    1211–2111–1–1
    201320142015201620172018201920202021202220232024
    02011011200–

    Halálozások száma

    1948194919501951195219531954195519561957195819591960
    1613191316161012112916209
    1961196219631964196519661967196819691970197119721973
    8151610202012181914132319
    1974197519761977197819791980198119821983198419851986
    24251020231823191811667
    1987198819891990199119921993199419951996199719981999
    8910101411101791271113
    2000200120022003200420052006200720082009201020112012
    11181413152111121413151211
    201320142015201620172018201920202021202220232024
    191213897106111010–

    Kegyszobrok Sarródon

    A település látnivalói közé tartoznak az úgynevezett hálaadó szobrok, melyek színessé teszik a faluképet.

    Rozália- vagy Pestis-szobor

    A legjelentősebb szobor a Fő utcában található, és 1741-es évszámú. Ezzel a szoborral azért érdemes egy kicsit többet foglalkozni, mert ez a falu védőszentjének a szobra. A szobornak hoszszúkás talapzata van, melynek volutás konzolra előugró részén Szent Rozália pihen. Szent Sebestyén és Szent Rókus alakjai között korintusi oszlop emelkedik fel, melynek fejezetén kis rozetta van, a Madonna gyenge alakjával. A szobor Eisenkölbl Lőrinc, soproni kőfaragó alkotása.

    A Szent Rozália fogadalmi szobor

    A szobor történetéhez tartozik, hogy a 1700-as évek elején kitört pestisjárvány 1710-re elérte Sarródot is. (A járványban a lakosság harmada elpusztult.) A nép Istenhez fordult imádsággal, és azt az ígéretet tette, hogy mikor a járvány megszűnik, annak a napnak a tiszteletére szobrot emelnek, és búcsút rendeznek. A járvány 1714. szeptember 4-én, Szent Rozália napján szűnt meg a faluban. A szobrot ennek emlékére örök mementóként emelték. S azóta, „hogy a halál az élet helyébe lépjen” minden évben szeptember 4-én búcsút rendeztek nagy lakomával és sok-sok vendéggel. (A XX. század második felében már csak a templomi búcsú van ezen a napon, a vigasságok mindig augusztus utolsó vasárnapjára esnek.)

    Sajnos a szentek alakját és arcát, a ruházat szépen omló redőit már kikezdte az idő, ami nem is csoda, hiszen ez a szobor lassan 300 éves lesz! Ha hozzátesszük, hogy nem márványból készült, kész csoda, hogy még áll.

    A Rozália-szobor 1741-ben egy járvány végén, háladó szoborként lett felállítva közadakozásból. 2020-ban ismét egy világjárvány ütötte fel a fejét, ezért a leromlott állapota mellett, még nagyobb aktualitása volt a szobor felújításának. Sarród Község Önkormányzata és a Három Település Alapítványa kezdeményezte a szobor felújítását, melyhez természetesen minden anyagi forráslehetőséget megmozgattak, és felkutattak. Így a Teleki László Alapítvány, Népi Építészet Programja támogatásának, és helyiek adakozásának köszönhetően, közel 3 millió forintból a szobor teljes restaurálása megtörténhetett. A szobor ünneplélyes magáldására 2021. szeptember 4-én Rozália napján került sor.

    Szent Rozália – a falu védőszentje

    Szicíliában, grófi családban született 1130-ban. A fejedelmi udvarban nevelkedett kényelem és pompa közt. Titokban mindezt otthagyta, ő az önmegtagadást, a magányt választotta. Egy elhagyatott helyen barlangba vonult. Később Palermo mellett a Monte Pellegrinón talált egy még ridegebb barlangot, abba költözött. Lába előtt terült el ekkor Palermo, a gazdag város, minden pompájával, csábításával. Körülötte csodálatos vidék pompázott töménytelen szépségével. Rozália azonban a legkeményebb önmegtagadást és a szüntelen imát választotta.

    Halála is ima közben érte 1166-ban, jobbjában feszületét szorongatva. Csaknem ötszáz év múlva, 1614-ben ott találták meg barlangja padlóján fekve, a palermói pestisjárvány idején egy csodálatos útmutatás nyomán. Járványos betegségek ellen azóta is sokan érezték hathatós közbenjárását.

    Szent Sebestyén

    Sebestyén a legnépszerűbb szentek közé tartozik. Mint segítőszenthez fordultak hozzá pestis és más – embereket vagy állatokat pusztító – járvány idején.

    Szent Rókus

    Maga is megkapta a pestist, és hogy másokat ne fertőzzön, a város melletti erdőben húzódott meg. A legenda szerint egy kis kutya látta el élelemmel, és egy, az égből leszállt angyal takarta be sebeit. Miután felgyógyult, visszatért szülővárosába, ahol kémkedés gyanújával börtönbe vetették. Ötévi raboskodás után 1327-ben, lényegében ismeretlenül halt meg, bő két évtizeddel az 1348-as nagy pestisjárvány előtt. Nevezetessé az tette, hogy amikor 1414-ben Konstanzban ütötte fel a fejét a pestis, egy ottani szerzetes megemlítette, hogy tud a montpellier-i patrónusról. Erre elrendelték, hogy képmását hordozzák végig az utcákon. A dühöngő járvány épp oly hirtelen szűnt meg, ahogy támadt, és Szent Rókus nevét az egész keresztény világ megismerte.

    Piéta-szobor

    Szintén a Fő utcában található. A szobor talapzatának szélei ívesen emelkednek felfelé, rajta a Dallos címer, melyet 1758-ban kapott a család. Keretezése a rokokó ízlést mutatja. A talapzaton vaskos, egyszerű kereszt, lábainál koronás Mária tartja ölében a holt Krisztust. Valamelyik kegyhely csodatevő szobrának másolata, Mária Terézia korából.

    A nemes Dallos család által állított Piéta-szobor

    Mária-kegykép

    A Széplaki utca elején található az a szobor, melyet Élő József és Horváth Anna állítatott, ötvenéves házasságuk emlékére, 1882. június 24-én.

    Kegyszobor a Széplaki utca elején

    Ugyancsak 1900-ban állíttatta Szalay Istvánné, Gerencsér Annamária a Kossuth utcában látható Szentháromság-szobrot.

    Szentháromság-szobor a Pözi-földek mellet még az erdősítés előtt

    A széplaki határban is található egy kőkereszt a megfeszített Krisztussal, alapzatán Mária alakjával. A talapzat alján olvasható felirat szerint: „Felállítatott Sarród helység ajtatosságából, Szalay István Bírásságában, 1857. június 30.

    Kegyszobor Fertőszéplak irányában, az Öregföldeken

    A falut az Angyali irányába elhagyva, a mezőn álló szobron Mária tekint az égre, mintha a termésért imádkozna. A felirata szerint a lourdes-i Szűz Mária-képet Horváth Zsigmond és neje, Szántó Rozália állítatta, 1884-ben. A szobor 2022-ben, egy helyi asszony adományából felújításra került.

    Az Angyali dűlőben lévő lourdes-i Mária-szobor állíttatói, Horváth Zsigmond és felesége, Szántó Rozália

    A temetőben található, talapzaton álló Jézus-szobrot Élő Gizella és lánya, Németh Teréz állítatta 1897-ben.

    A temetőben álló kegyszobor

    Kápolnák Sarródon

    Püspöki vizitációs feljegyzések szerint valaha két kápolna is volt a településen. Ezek egyike a mai templom helyén állhatott. Ma már csak egy kápolnája van a településnek, ez pedig 2007-ben épült.

    Az Assisi Szent Ferenc-kápolna

    Sarródi fiatalok saját munkával és sok segítséggel megépítették a kápolnát, melyet Assisi Szent Ferencről, az állatok és a természeti környezet védőszentjéről neveztek el. Az egész település összefogott, és a világörökségi településünkön, a Fertő–Hansági Nemzeti Park központjával, a Kócsagvárral szemben elkészült a kápolna. Az elmúlt években a kápolna a település aktív részévé vált, a nemzeti parkba érkező turisták és a helyi lakosság is gyakran látogatja, így sikerült elérni a célt, hogy ne egy épület, hanem olyan hely szülessen, ami aktívan bekapcsolódik a település szakrális életébe.

    Az Assisi Szent Ferenc-kápolna

    Az Assisi Szent Ferenc Kápolna 2012-től hivatalosan is a Mária Út része.

    A Mária Út egy kialakítás alatt álló, Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózat, melynek kelet–nyugati tengelye az ausztriai Mariazelltől az erdélyi Csíksomlyóig vezet, mintegy 1400 km-es távon, gyalogosan 60 nap alatt bejárhatóan.

    A kápolna felszentelésének 10. évfordulós ünnepségére, 2017.október 5-én került sor. Ezen alkalomból, Dr. Veres András római katolikus megyéspüspök szentmisét mutatott be a Sarródi Szent István Vértanú-templomban. A szentmise után körmenet indult a kápolnához, ahol a megyéspüspök megáldotta a kápolnát, és köszönetét fejezte ki felújításért, és a kápolna környezetének a megújulásáért. A kápolnaépítő fiatalok nevében Barcza Attila kihangsúlyozta, hogy ez a kápolna is bizonyíték, hogy egy kisebb kezdeményezés hatására egy kis település is válhat szakrális központtá.

    Szent György kápolna

    Sarród, Nyárliget, Fertőújlak három külön település, de mégis összefonódik az életük közigazgatásilag és mezőgazdaságilag is. A kápolnát mindhárom irányból megközelíthető Gagarini út, Sarród felöli végére építették helyi és környékbeli gazdálkodók és önzetlen lelkű emberek. A zarándok kápolna megvalósításának ötlete, és később tervezése Vámosi Lajos kezdeményezésével indult, majd emellé álltak támogató vállalkozók és civilek. Voltak, akik két kezű munkával, és voltak, akik anyagi hozzájárulásukkal segítettek, hogy az elképzelés életre keljék, és a földművesek védőszentjének, Szent Györgynek tiszteletére emelt kápolna megvalósulhasson. A zarándokhely átadása 2018.04.23. napján volt, amikor is Turner Lajos plébános megáldotta a kápolnát. Az elmúlt években a kis kápolnának számtalan látogatója volt, ezt igazolják az elhelyezett virágok, mécsesek, apró emléktárgyak. Szent György napján minden évben orgonaággal ünnepeljük az átadás emlékét, és tisztelgünk a helyi gazdálkodók előtt. Így az elmúlt évek távlatából is hálás szívvel gondolunk minden támogatónkra, akik hozzájárultak a kápolna megvalósításához és bizonyították, hogy egy nemes kezdeményezés mindig támogatásra és összefogásra talál.

    Szent György Kápolna

  • Sarród turizmusának fejlődése

    Sarród természetföldrajzi-turisztikai adottságait a Fertő-táj jellegzetességei határozzák meg. A Fertő tó, Európa legnyugatibb sztyepptava és övezete geológiai, klimatikus, zoológiai és botanikai szempontból különböző zónák találkozási területe, ezáltal táji értékei kiemelkedő változatosságot mutatnak.

    A térség turisztikai fejlődése a magyar–osztrák határt érintő történelmi változásokkal szoros összefüggést mutat.

    A tó turisztikai hasznosítása már a térségi turizmus kezdeti fejlesztése során a tóparti részeken eltérő intenzitású volt. A tó vízrajzi jellegzetességei, a parti nádöv kiterjedése elsősorban Fertőrákos–Ruszt, Neusiedl am See, Illmitz, Podersdorf térségében és az északi parti területeken kedveztek a fejlesztéseknek. Trianon után a Monarchia hagyományos üdülőhelyeinek határon kívül helyeződése felértékelte a Fertő tó és Sopron turisztikai értékeit. Osztrák oldalon már a tízes-húszas évektől kezdődően történtek a tavat érintő fürdőhelyi és vízi turisztikai fejlesztések („Bécs tengere”), noha Burgenland turizmusa akkor és jelenleg is még nagyságrendekkel elmaradt a többi tartomány turisztikai volumenétől. Erre az időszakra tehető azoknak a kezdeményezéseknek a megindulása magyar és osztrák oldalon egyaránt, melyek célja a tó természeti értékeinek védelme volt Ezek a kezdeményezések, hatásukat tekintve a mai ökoturisztikai vonzerőket őrizték meg/teremtették meg. Sarród környékét a turisztikai jellegű fejlesztések hosszú időn át nem érintették, melynek egyik okaként megnevezhetjük egyrészt a tó partvonalának térségi jellegzetességeit, másrészt a Trianon következtében létrejövő határzónai státust.

    A Fertő tó keleti part menti része egészen Trianonig Sopron, illetve Moson vármegyéhez tartozott, tehát nem volt közvetlen határ menti terület. Az 1921-ben meghúzott határok megbontották ugyan a táj földrajzi egységét, de még átjárhatók voltak, gyakorlatilag a szűrő (filter) funkció dominanciájával, és egészen a II. világháborúig nem korlátozták jelentős mértékben a két állam közti kapcsolatokat. A határ menti térségek lakói között útiokmányok birtokában korlátozás nélkül átjárható volt a határ. A II. világháborút követően gyökeresen megváltozott a helyzet. A térség ekkortól már nemcsak két ország, hanem két világrendszer, a kapitalizmus és a szocializmus eltérő politikai, gazdasági és ideológiai rendszerének választóvonala is volt. A határ elválasztó térelem, gát (barrier) funkciója mellett a perem- és ütközőfunkció (frontier) került előtérbe, mely magyar oldalon a szigorú határőrizetet megvalósító műszaki zár, a Vasfüggöny létrejöttével további izolációt teremtett. A politikai, ideológiai és határvédelmi szempontok nemcsak Sarródon és környékén, hanem a Fertő-táj vonatkozásában és Sopront érintően is sokáig gátolták a turizmus fejlesztését. Sarród a határsáv létrejöttével szinte zsáktelepüléssé vált, hiszen a közvetlen határsávba tartozó Mekszikópuszta csak határsáv-engedéllyel volt megközelíthető. Az ezerkilenszázhatvanas évektől fejlődésnek induló térségi belföldi turizmus elsősorban Sopron látnivalóit és legfejlebb a fertődi Esterházy-kastélyt érintette. A határőrizeti szempontok, a mekszikópusztai határőrőrs és a fertődi szovjet laktanya jelenléte miatt hosszú időn keresztül nem volt kívánatos a térség turisztikai fejlesztése, konkrétan az, hogy a turisták helyben szálláshelyet, programot találjanak, mivel így a határőrizettel kapcsolatos katonai mozgások is figyelemmel kísérhetők lettek volna. A Vasfüggöny időszakában a térség turisztikai potenciáljának fő elemei közé sorolható a műemléki turizmus és ifjúsági turizmus, mely főként Sopron, a fertődi Esterházy-kastély és a nagycenki Széchenyi-kastély értékeit érintette. Zenei és kulturális turizmus szempontjából népszerűek voltak Sopron és Fertőd rendezvényei, a gyógy- és termálturizmus Balfot, Hegykőt, Petőházát tette ismertté.

    A nyolcvanas években a növekvő beutazó turizmus és a világútlevél kiutazást növelő hatása kevéssé érintette Sarród környékét, hiszen a mostani időszak fő turisztikai vonzerejét jelentő nemzeti park (korábban tájvédelmi körzet) még nem volt látogatható, és a térségi turisztikai infrastruktúra továbbra is fejletlen volt. A kilencvenes években végbement változások és infrastrukturális fejlesztések (telefon, gáz, csatornázás) kedveztek a helyi turizmus megfelelő feltételeinek kialakulásához.

    Kiemelkedő jelentőségűnek tekinthető a napjainkban népszerű ún. aktív és szelíd turizmus, ökoturizmus szempontjából a magyar és osztrák nemzeti park megalakulása. 1991-ben jött létre a Fertő Tavi Nemzeti Park, mely 1994-től a hansági területek hozzácsatolásával Fertő–Hanság Nemzeti Park néven ismert. A nemzeti park sarródi központjának, a Kócsagvárnak megépülésével Sarród idegenforgalmi státusa felértékelődött. A Fertőd–Pamhagen határátkelőhely megnyitásával a Trianon által szétszakított térségi kapcsolatok újjáélesztésére és egyben a turisztikai kapcsolatok fejlesztésére is lehetőség nyílt, melynek a Neusiedler See-Seewinkel Nationalpark 1993-ban történő megalakulása új ösztönzést adott.

    A turizmus fejlődésének másik meghatározó tényezője a Világörökség státus elnyerése volt 2001-ben, amikor Fertő-táj Kultúrtáj magyar–osztrák közös pályázat alapján megkapta az UNESCO-tól ezt a rangot. A státus, noha közvetlen anyagi haszonnal nem járt a településekre nézve, közvetett módon a térségi turizmus fejlődését rendkívüli módon elősegítette. A 2003-tól érvényes egyszerűsített határátlépés az EU-tagok és tagjelölt országok állampolgárai számára kedvező feltételeket teremtett, mely Magyarország 2004. évi EU-csatlakozásával, majd Magyarország teljes jogú schengeni státusának elnyerésével (2007. dec. 21.) a határátlépés adminisztratív és fizikai korlátait is enyhítette, feloldotta. A határ funkciói közül ezáltal napjainkra a kontaktuszóna szerep vált a meghatározóvá, amely segíti a térségi turizmus dinamikus fejlődését.

    A változások nyomán a térség, köztük Sarród település turisztikai kínálatának elemeiben is bővülés következett be.

    Napjainkban a Fertő-táj magyar és osztrák települései a korábbi elzártság után egyértelműen turisztikai fogadóövezetekké váltak. Turisztikai kínálatuk a földrajzilag egységes táj következtében több hasonló elemet tartalmaz. A magyar és osztrák terület dominánsan aktív és passzív rekreációs profilú, de részben eltérő irányultságú kínálata egyidejűleg jelent forgalmat generáló tényezőt és egyben konkurenciát is a turizmusban érdekeltek számára.

    A Fertő-táj jellegadó turisztikai kínálati termékei napjainkban:

    • kulturális és örökségturizmus, kiemelten a műemlék-turizmus és zenei turizmus elemei,
    • bevásárló- és szolgáltatásturizmus,
    • egészségturizmus,
    • gyógy-, termál- és wellnessturizmus,
    • vízi turizmus,
    • természetturizmus, ökoturizmus,
    • kerékpáros turizmus, sportturizmus, aktív turizmus,
    • ifjúsági turizmus,
    • élményturizmus,
    • bor- és gasztroturizmus,
    • falusi turizmus,
    • vallási turizmus.

    Az évente Sarródra érkező turisták számáról nincsenek statisztikai adatok, tekintve, hogy a nemzeti park regisztráció és belépődíj nélkül látogatható. A nemzeti park szálláshelyeinek vendégforgalmáról is csak összesített szállásadatok állnak rendelkezésre.

    Sarródon a szálláshelyek és szolgáltatások tekintetében is dinamikus bővülés következett be. Néhány adat: 1999-ben a községben a magánszállásadók összesen 20 férőhellyel rendelkeztek, 167 vendéget fogadtak, akik összesen 201 vendégéjszakát töltöttek el a faluban. 2008. évi adatok alapján a kereskedelmi és magánszálláshelyek kapacitása 224 férőhelyre nőtt, és az összes vendégéjszakák száma megközelítette a négyezret, 2023-ban pedig meg is haladta. (KSH) A legnagyobb szálláskapacitással jelenleg a Fertő–Hanság Nemzeti Park rendelkezik, mely a Kócsagvár szálláshelyein kívül a fertőújlaki (volt Mekszikópuszta) határőr laktanya épületéből kialakított Csapody István Látogatóközpontban is fogad vendégeket. 2013-ban Sarródon több, különböző jellegű és kategóriájú magán- és kereskedelmi szálláshelyen szállhatnak meg a turisták.

    A helyi programkínálatban bővülést jelentett a Sziki Őszirózsa tanösvény kialakítása, a Csapody István Természetiskola programjai, a Tájház 2006. évi megnyitása és 2012-ben Sarród-Lászlómajorban – az egykori Esterházy-majorságban – egy látványgazdaság és különféle tematikájú kiállítások kialakítása. Vélhetőleg a vallási turizmus helyi fejlesztését segíti az önkéntes felajánlásokból, önkéntes munkával kialakított Szent Ferenc-kápolna megépülése és a község bekapcsolása a Mária-út zarándokútvonalába.

    Sarród vonatkozásában a legnagyobb volumenű fejlesztések közé tartozik a 2010–2012 között elkészült osztrák–magyar államhatárig húzódó kerékpárút, amely Apetlonnál közvetlenül becsatlakozik a meglévő ausztriai kerékpárút-hálózatba, s ezzel az egykor „zsákfalu” Fertőújlak, és közvetve Sarród is, már nem a vége, hanem a kezdete az Ausztriából érkező kerékpáros forgalomnak. Az út mellett kerékpáros pihenőhelyek kerültek kialakításra. Mára a falukép kifogástalan, vendégcsalogató, az építészeti hagyományokat ápoló külsőt kapott.

    Sarród idegenforgalmának fejlődésében a térségi magyar és osztrák kiemelt turisztikai „vonzerők” is jelentős szerepet játszanak, melyek közül megemlíthetjük Hegykő és Bük termálfürdőjét és programjait, Frauenkirchen, Lutzmannsburg–Frankenau élményfürdőjét, a pamhageni Vila Vita Pannonia Feriendorf wellnesskínálatát és a St. Margarethen im Burgenlandban kialakított Family-parkot.

    Sarród település távlati turisztikai kínálatában vélhetőleg tartósan jellemző marad az ökoturizmus, az ifjúsági és kerékpáros turizmus, a falusi turizmus, melynek fejlődését a helyi programkínálat és szolgáltatások fejlesztése segítheti.

    Felhasznált irodalom

    Barcza A. (2012): Rekreálódás határok nélkül – A magyar–osztrák határ menti térség rekreációs turisztikai lehetőségeinek egyes aspektusai a kapcsolatok térbeli és időbeli változásainak tükrében = „Társadalomföldrajzi kihívások a XXI. század Kelet-Közép-Európájában” Nemzetközi Földrajzi Konferencia, Beregszász, 2012. március 29–30. Konferenciakötet II. 123–131. pp.

    KSH (szerk.) (2010): Kulturlandschaft Neusiedler See – Fertő Kultúrtáj. Eisenstadt–Győr. 105–107. pp.

    Locsmándi Sz. (2008): Fejezetek a Vasfüggöny emlékkönyvéből II. Valóság 2008(9). Budapest. 97–109. pp.

    Rechnitzer J. (1999): Elválaszt és összeköt – a határ. MTA RKK, Pécs–Győr 9–73. pp.

  • Háziipar

    Háziipar

    A természetben föllelhető növényekből a neolitikum óta készít különféle építményeket és használati tárgyakat az ember.

    Az áradással elöntött rétségeken, mocsarakban, így a Rábaköz, Hanság vidékén, valamint a Fertő-tájon is bőven termett sás, gyékény. Így korán kifejlődött e növények házi feldolgozása, mely idővel háziiparrá fejlődött. Itt már nem csupán télen, hanem egész évben jövedelmet adott a nagy mennyiségben megtermelt áru: nagygyékény, padlógyékény, hentes szatyor (húsos táska), bevásárló, iskolai és házi szatyor, cekker, lábtörlő.

    Gyékénymunka

    Mindig jövedelmező kereseti forrása volt ez az itt élő parasztembereknek a gyékény feldolgozása. A szövésre alkalmas gyékényt augusztustól szeptember elejéig, csónakon vagy térdig érő vízben aratták.

    A learatott gyékényt csónakkal vitték ki a partra, kiterítették száradni, majd hazaszállították, otthon a szárítás az udvaron tovább folytatódott, száradás után a kévéket padláson, színben tárolták.

    A szövéshez előkészített gyékényből, a hátulsó szobában vagy az udvaron felállított szövőszéken készült különböző gyékénytermékek igen keresettek voltak.

    Gyékény szövése és kész gyékény-táskák

    A szövéshez használt felvetőszálat, az inat sásból fonták, a több méretben is használatos, négylábú, két-két láb karfával öszszekötött szövőszékre öltötték fel. A bordán – amely a láncszálak különválasztására és a befűzött vetülékszálak tömörítésére szolgált – vezették át az inat. Az ín sodrását gyakran végezték társaságban, szomszédoknál, rokonoknál, jó alkalom volt ez a beszélgetésre.

    A XIX. században csak Sarródon négyszáz ember élt gyékényszövésből.

    Gyékény tárolása aratás után

    A termékek eljutottak Budapestre, Győrbe, Sopronba, Bécsbe, Prágába, Németországba is. Az elkészült termékek felhasználása igen széles körű: került a padlóra szőnyegnek, falra falvédőnek, termény, csirkék, húsok alá, de mezei munkánál enyhelyet is készítettek belőle. A szatyrokat még a XX. század közepén is szívesen használták a hentesek.

    Sás Feldolgozása

    A gyékénnyel együtt a víz közeli réteken, lápréteken aratott sásból sodrással készülő ínból általában 100-150 métert kötöttek össze – ez volt a méteres –, ez egy nagyobb „gyékény” elkészítéséhez volt elegendő. Magát az inat is készítették eladásra, a háziipari szövetkezetek azt mindig felvásárolták. Később így kerültek értékesítésre a sásból készült székülőkék és a lábtörlők is. A lábtörlő készítésének eszköze a fáddó.

    A sás aratása, feldolgozása a gyékényhez hasonlóan nehéz és szemetes munka volt. Tisztítás után megszárították, majd a sodrás előtt be kellett áztatni. A késztermék elkészítésében az egész család részt vett. Gyakori látvány volt, hogy a készülő hosszú ínszálak behálózták a házak előtti fákat, az utca elejétől a végéig.

    A sás termőterületének összehúzódásával messzebbre, akár Balatonra is elmentek a sásért. A tömeges feldolgozás a nyolcvanas években a szövetkezetek felbomlásával megszűnt.

    Barcza Gyuláné, Barcza Katalin, Tímár Istvánné, Rőder Gizella visszaemlékezése alapján

    „Gyékény nád meg sás – a szegényeknek mind a három igazi áldás. Aratunk mi télen, aratunk mi nyáron, keresünk a jégen, keresünk a sáson.”

    Szüleink, nagyszüleink szájából sokszor elhangzott a fenti idézet, ami egy nagysikerű színdarab része, amit Pokker Mihály főtanító úr tanította be, és a „Sarródi Daloskör” adta elő 1945-1948 környékén.

    Ez így is volt, hisz a Fertő tó ősidők óta a falu megélhetésének egy részét adta. Legrégebbre a nád aratása és értékesítése tehető. Világhírű volt a „Fertei nád”, amit később a fertőszentmiklósi nádüzemben dolgoztak fel.

    Jó minőségű volt a gyékény is, amit a Fertőn arattak. Ebből az asszonyok különféle méretű „gyékényt” szőttek, amit a kereskedők szekéren vittek eladni. Ükapáink, dédapáink is kereskedtek vele az 1890-es években, ők Bécsújhely ill. Sopron irányában vitték az árut. Elmondások szerint dédnagyapám – aki a soproni Fehér Ló fogadóban, a piac mellett szokott éjszakázni – is kereskedett a gyékénnyel. Szekérrel, lovakkal hordta az árut Sopronba. Ez az ágazat 1964–66-ban is virágzott, még szüleink is foglalkoztak a sás-gyékény feldolgozásával. Ekkor a gyékényt már a Balaton mentén is aratták a sarródiak. A „gyékény” szövésének alapanyaga a sás volt. Ebből sodringot (inat) készítettek, ezt kifeszítették a szövőszékre és így kezdődhetett meg a gyékény szövése. A sás aratása Péter-Pál körül kezdődött. A sásból sodort sodring (in) önállóan is megjelent a piacon. 1950-es években szállították a Bősárkányi Háziipari szövetkezethez. 1960-ig nagy kereslet van a sodring iránt. A Csabrendeki Háziipari Szövetkezet és az Ikervári Háziipari Szövetkezet is élénken érdeklődött az in iránt. Az alapanyagot, a sást a Balaton környékéről – Fenékpuszta, Sármellék, Balatonszentgyörgy – szállították.

    Az akkor a 40-es éveiben járó Barcza Erzsébet jó üzleti érzékkel megérezte ezt. Elutazott a fenti helyiségekbe, és béraratásban állapodott meg. A sást kévékbe kötötték, és vagonokba rakták. Így érkezett meg a fertőszentmiklósi vasútállomásra. Onnan teherautókkal pajtákba szállították, ahonnan kévénként 15-30 Ft-ért lehetett megvásárolni. Aki azonnal nem tudta kifizetni az árát, azt úgy mondtuk, majd „lesodorja”. 1kg barna kenyér 3 Ft, 1kg fehér kenyér 4 Ft volt. A sásból készült sodringot 100 m-es motringokba kellett feltekerni. 1 motring ára 5 Ft volt, amely nagyon jó kereseti lehetőség volt. Tudni kell, hogy mint gyermek már 8-10 évesen megtanulták a sodrást, és a nehéz 1960-as években számottevő bevételi forrás volt ez a munka. Az inat szintén Barcza Erzsébet vásárolta fel. 25db motring tett ki egy köteget. Hetente volt átvétel és szállítás is az említett szövetkezetekhez vasúton. Természetesen hetente vasárnapi mise után volt a kifizetés. Ez nagyon jó dolog volt, mert a családok havonta többször jutottak pénzhez.

    A háziipar nagy áldás volt a falu lakóinak. Később mindenki egyénileg szerezte be az alapanyagot, és indult felkutatni a lelőhelyeket. Többen összefogtak, és mentek kocérral, kaszával aratni, 1-2 hétre is kitelepültek más vidékre, hogy az alapanyagot egész évre biztosítsák. Ott házaknál aludtak, ahol kiadó szoba volt. Aratás után szárítani, forgatni kellett a gyékényt és a sást is. Félszárazon hazahozták, és mindenki saját udvarán, padlásán szárította tovább.

    Sás sodrása – balról jobbra: Barcza Erzsébet, Barcza Gyuláné

    1964-ben már megkezdték az ín feldolgozását a faluban. Lábtörlő készült belőle, 1db ára 7Ft volt, 30fm ín ment bele. 1975-ben újabb formát ölt a sodring feldolgozása, alkalmazkodtak a piaci igényekhez. Sarródon széklapot gyártottak az ügyes kezű asszonyok. Ez a termék szinte a világ minden részére elkerült. Külföldi kirándulások alkalmával sokszor találkoztunk a sarródi széklappal. Még be is tudtuk azonosítani a készítőt, mivel minden darabon szerepelt az előállító neve.

    Lábtörlő készítése: Koloszár Lajosné, született Honyák Anna

    A szék-üléslap ára 1975-ben 40 Ft – Tápéra szállították.

    A háziipar 1984-ben szűnt meg. Az asszonyok beléptek a szövetkezetbe, amely a nyugdíj alapját képezte. Többek rész- vagy teljes nyugdíja ebből a tagságból származott.”

    A Sarródi Tájházban ma is látható és kipróbálható a gyékényszövőszék, a lábtörlő-fáddó. Minden nyáron augusztusban megrendezésre kerülő sás–gyékényéfesztiválon a helybéliek és a távolról hazalátogatók kezükbe veszik a sást, és együtt egy jó hangulatú rendezvényen mutatják be a széles közönségnek ezt a ma már ritkán használt technikát, sodorják az inat, készítik a lábtörlőt.

    Felhasznált irodalom

    Timaffy L. (1991): Rábaköz és a Hanság. Novadat Bt., Győr. Élő D. (1937): Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség, Budapest.

  • A termelőszövetkezet története

    A termelőszövetkezet története

    Sarród közigazgatási területén az első működő mezőgazdasági szövetkezete Fertőújlakon, a volt Mekszikópusztán alakult az országban is az elsők között, ugyanis az 1945-ös földosztásnál a kiosztott földeket a volt uradalmi munkások csak az Esterházy uradalomból már meglevő nagyüzemi gépekkel tudták megművelni. Miután a gazdák saját kisgazdaságukhoz megfelelő eszközöket, lovakat tudtak szerezni, ez a szövetkezet felbomlott és csak 1959. február 24-én alakult akkor már politikai nyomásra. Sarród községben az „Egyetértés” néven létrejött szövetkezés első elnöke Boha Jenő volt. A település mai közigazgatási területéhez tartozó másik két településen Mekszikópusztán (ma Fertőújlak) és Nyárosmajorban (ma Nyárliget) önálló szövetkezetek kezdték meg működésüket. Mekszikópusztán 1959-ben két termelőszövetkezetet alapítottak Fekete Ferenc és Takács István vezetésével „Hajnal” és „Jövő Útja” néven. Nyárosmajorban 1959-ben alakult meg a termelőszövetkezet („Virágzó TSZ”).

    Az 50-es évek végén alakult szövetkezetek 1962-ben „Haladás” néven egyesültek. Az új termelőszövetkezet első elnöke Szántó Lajos lett. Az összeolvadást követően a szövetkezeti tagok (472 fő) 5103 holdon gazdálkodtak. A szövetkezet alaptevékenységének két fő ágazata az állattenyésztés és a növénytermesztés volt. Az állattenyésztésen belül a kezdetben húshasznú szarvasmarhák tenyésztését a 80-as évekre a tejelő típusú szarvasmarha állomány váltotta fel, amely a szövetkezet egyik legsikeresebb ágazataként működött. A növénytermesztésben a gabonafélék mellett cukorrépa, napraforgó termesztése folyt a nem túl jó minőségi talajadottságokkal rendelkező területeken. Az aranykorona értékének hektáronkénti átlaga a megyei átlag alatt volt.

    Boronálás és vetés a szövetkezet indulásakor, a képen id. Bors Emil

    Kukoricafosztás a szövetkezet megalakulása utáni első években

    Csoportkép a lászlómajori szövetkezeti telepen.
    Balról: Koloszár Rezső, Élő László, Honyák Lajos, Barcza István

    1972-ben Nyárligeten elkészült a szakosított szarvasmarhatelep, amelyet a későbbiekben folyamatosan modernizálnak. A szakosított telep szomszédságában 1985-re megépült a terményszárító.

    A taglétszám alakulása

    Évek Száma1970198219861987198819891990
    Össz. Taglétszám (Fő)457378343326317317306

    Forrás: Sarródi Mezőgazdasági Szövetkezet eredményei, 1986–1993

    A szövetkezet a ’90-es évek elején 2575 hektáron gazdálkodott. A tagok száma 275 fő volt, melyből az aktív dolgozók száma 103 fő. 1993-ban 2000 ha-on termeltek őszi búzát, őszi árpát, tavaszi árpát, kukoricát, silókukoricát, cukorrépát és napraforgót. Az állattenyésztési ágazat Holstein fríz fajtájú szarvasmarha állományának nagysága 1042 db-t számlált, amelyből 380 db volt a tehén. Az állattenyésztés két telephelyen folyt. A nyárligeti szakosított szarvasmarha-telepen a tehén- és borjúállomány, a Gagarinmajori telepen az üszőnevelés és a bikahízlalás zajlott.

    A magyarországi agráriumban bekövetkezet tulajdonviszonyok megváltozása a szövetkezet életében is jelentős változásokat hozott.

    A szövetkezetben az átalakulás éve 1992 volt. A felmerülő új törvények (szövetkezeti törvény, átmeneti törvény, kárpótlási törvény) értelmezése és végrehajtása rengeteg gondot és problémát vetett fel, mindezek ellenére 1992 áprilisában megtörtént a vagyonnevesítés és a termőföld tulajdonba adására vonatkozó szabályok meghatározása, a földalapok kijelölése. Még abban az évben, novemberben végbement a szövetkezet átalakulása, amely részben csak törvényi, formai átalakulás volt; az igazi gazdasági átalakulás, a működés átalakítása, a tulajdonosokkal kialakított új viszony még épp csak elkezdődött. 1994 októberében megtörtént az utolsó kárpótlási földárverés is. Az árverésre kijelölt 901 ha területből, amelynek aranykorona-értéke 16.043 volt, visszamaradt mintegy 3880 AK, közel 250 ha terület, amelyet a szövetkezet a tagok között a nevesítés arányainak megfelelően tagi tulajdonba adott. A kárpótlási földárverésen 1 AK-t átlagosan 500-1500 Ft-ért árvereztek.

    A szövetkezet földterületének kimutatása 1994-ben

    MegnevezésTerület (ha)%AK értékÁtl. AK érték
    Szántó1571793010519,16
    Gyep25413416616,40
    Erdő131644,92
    Kivont157––
    Összes:19901003433517,25

    Forrás: Statisztikai jelentések, 1995

    1995-ben a szövetkezet taglétszáma 233 fő volt.

    A szövetkezetet 28 esztendőn keresztül (1973–2001-ig) irányította Goda Mátyás, akinek a vezetése alatt számos sikert könyvelhetett el a gazdálkodó szervezet. Megyei és országos termelési versenyek díjai bizonyították a dolgozók kiváló munkáját. Ezúton is köszönjük az adatszolgáltatáshoz nyújtott segítségét.

    A termelőszövetkezet utolsó vezetője Németh János, majd Vámosi Lajos volt.

    A szövetkezet gazdálkodása a 2000-es évek kezdetén sajnos lassan ellehetetlenült, nem maradt más lehetőség, mint a végelszámolással történő megszüntetése.

    Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. az országban harminchárom mezőgazdasági szövetkezetnél értékesíti állami tulajdonrészét. A 2001-ben felvásárolt üzletrészeken szeretne névértéken túladni a vagyonkezelő, a befolyó összeg az államkasszába kerül. Ebbe a körbe a sarródi is bekerült, esetükben a tulajdonrész 71 millió forintot jelent. A fénykorában 2600 hektáron gazdálkodó szövetkezet sorsa azonban végelszámolás lesz.

    2006. év végi közgyűlés döntésének értelmében megindult a termelőszövetkezet felszámolása, aminek végeredményeként a Sarródi Termelő és Értékesítő Szövetkezet 2008-ra beszüntette működését.

    Jegyzetek

    1: Goda M., 2013

    2: Goda I., 1994

    3: Goda I., 1996

    4: Délmagyar.hu, 2006.

    Felhasznált irodalom

    Goda M. (2013): szóbeli közlés, beszámoló

    Goda I. (1994): Gabonafélék energiatakarékos tartósítása takarmány karbamiddal. (diplomadolgozat) Pannon Agrártudományi Egyetem, Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar, Növénytermesztési Tanszék.

    Goda I. (1996): A magyar szürke szarvasmarha és a holstein fríz tartásának összehasonlítása és természetvédelmi vonatkozása a Fertő délkeleti partján. (diplomadolgozat) Erdészeti és Faipari Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezetvédelmi Tanszék, Sopron.

    Délmagyar.hu (2006): Megszűnik a sarródi mezőgazdasági szövetkezet. P. H. L. – 2006.12.04.14:19 http://www.delmagyar.hu/belfold_hirek/megszunik_a_sarrodi_mezogazdasagi_szovetkezet_/1189730/

  • A mezőgazdaság alakulása 1945-től napjainking

    A mezőgazdaság alakulása 1945-től napjainking

  • Sarród építészetéről – Múlt és jövő

    Sarród építészetéről – Múlt és jövő

    Beköszöntő értékelemzés

    Ha körülnézünk a környéken, eredeti képükből kivetkőzött településekkel találkozunk. Modernné vedlett házak feledkeztek meg a múltról, mintha műfogsort látnánk egy szájban, különböző nagyságú műfogakat, egyenként beültetve.

    Sarród azon kevesek egyike, ahol utcasorban állnak a hagyományos házak. Homlokzatukból őseink arca tekint ránk. Beszédes arcok – emberi méltóságot, emelkedettséget sugároznak. Emberségük emléke maradandó szépséggé nemesedett, a hétköznapjaikat ünneppé emelő teremtő munka diadaláé. És ahogy a családok otthona a ház, a falusi közösségnek a végtelen világból kisajátított otthona a település, templomával – utcáival, kőkeresztjeivel – közösségi helyszíneivel.

    Sarród, Fő utca, 1930-as évek

    Parasztbarokk Fő utcai ház

    Ha közelebb lépünk a házakhoz megcsodálhatjuk a népi barokk építőművészet visszafogottan gazdag formakincsét, részletképzését, majd belépve a házakba a barokk vonalú bútorokat, a vidéki bútorművesség remekeit pillantjuk meg.

    A parasztok és a közéjük tartozó mesteremberek a mintát a felső rétegtől vették, de a látott formákat alkotó módon hasonították magukhoz, olvasztották saját világukba. A barokk stíluselemek szerves egységben jelennek meg, a nép sajátos önálló közösségi formanyelveként. Eredete lényegtelenné vált, immár saját gondolati, belső érzés- és ízlésviláguk spontán közvetlen kifejeződéseként kelt új életre.

    Ugyanakkor a hercegi építkezés a népi gyakorlatban élő megoldást, a tornácos hosszúházas elrendezést vette át és fejlesztette tovább az udvaros, a muzsika és a gránátos házak, sőt a reneszánsz kastélymagot körülölelő kétszintes és földszintes kastélyszárnyak kialakításában. Hasonló hatás mutatkozik Haydn muzsikájában, a népzene formai és tartalmi fordulatainak alkalmazásában.

    A Kirschner-ház belső udvara

    Sarród – nemzeti vagyonunk pótolhatatlan kincsét képező – épített értékei és tárgyai, eszközei egy nagyszüleink idejében még működő átfogó rendszer szerves részei voltak. A Tájházban kaphatunk hiteles képet róla, meg a mesterségek, így a gyékényfonás bemutatóin. A természet és az emberi közösség – sok évezrede egymást gazdagító – rendszere az együttműködésen alapult.

    A sarródi tájház

    Miért bomlott hát föl?

    A társadalmi átalakulással az új vidéki nemzedék is elfordult az ősök gazdálkodásától és tudásától. Koloncként dobta el, hogy ne akadályozza az érvényesülésben, a modern ámokfutásban és kényelemkeresésben. Így épült le – hol gyorsabban, hol lassabban – évezredek öröksége, megtartó ereje, háborús pusztításnál hatékonyabban.

    A civilizációval az emberiség becsapta önmagát és a Földet, azt hitte, függetleníteni tudja magát az örök isteni törvényektől, ha egy üvegbuborékot von maga fölé. De a buborék mára kipukkadt.

    Életben maradásunk, életképességünk a természettel való együttműködéstől, a hagyományokhoz való fordulástól függ, a közösségek újra képződésétől. A családi és közösségi tudásnak még a morzsáit is féltő gonddal és szeretettel kell óvnunk, hogy újra összerakhassunk egy működő rendszert. Elődeink hétköznapjainak a fölelevenítése legyen a mi ünnepünk, visszatérő állandósuló szokásként, mint a hagyományok ünnepe. A helyben élőknek akkor lesz a szülőhelyük valóban otthonukká, ha együtt kézbe veszik saját maguk és térségük sorsának alakítását.

    Az örökölt roppant természeti és épített vagyon értékei nem kegyeleti okból cipelendő holt terhek, hanem éltető erőforrások. Sorsuk nem szakítható ki sem történelmi, sem társadalmi közegükből, összefügg településszerkezeti, utcahálózati, táj- és településhasználati, társadalmi-gazdálkodási, életmódbeli kérdésekkel és a közízlés gyógyításával.

    A jövőkép és fejlesztési koncepció kialakítására hatással van Sarród kedvező földrajzi fekvése, nemzetközi, interregionális, településhálózati szerepe, és döntő módon az Esterházy kastélyegyüttes szomszédsága. Valódi vendéglátás akkor lehetséges, ha a térség és a település az itt élő birtokosainak valódi otthonává válik, hiszen csak az fogadhat szívből vendéget, aki otthon van.

    Erősíteni kell a családközpontú, szülőhelytudatos szemléletet és tenni akarást, a közösségek kiépülését. A jövőnket birtokba kell vennünk, hogy utódaink is elmondhassák, amit mi az őseinkről: a környezetünket mi építjük és a környezetünk minket épít.

    Összefoglaló ismertetés a település fekvéséről

    A Kisalföld a Kárpát-medence különlegesen értékes tájegysége. A természeti-táji, településszerkezeti, régészeti, néprajzi, műemléki értékek országos elhelyezkedésének és sűrűsödésének öszszehasonlító vizsgálatában Győr-Moson-Sopron megye bizonyult az egyik leggazdagabbnak. Sarród pedig e tájegység egyik gyöngyszeme.

    A korabeli katonai térképeken látható, ahogy a Győr és Sopron közötti tájban kígyózó útvonalra fűződnek föl a falvak. Északi leágazásán, a Fertő-tó közelében terül el Sarród. A leletek tanúsága szerint évezredek óta lakott hely. Igen szerencsés körülmény, hogy az avar–magyar lakosság másfél évezredes folyamatossága nem szakadt meg, mert a török nem tudta elfoglalni a területet. Sarród hagyományos kultúráját a vizek és erdők gazdag haszonvétele, valamint a földművelés és állattartás jellemezte. Ezeknek a szerepe a megélhetésben a 15 évszázad alatt bizonyára hullámzó volt.

    Esterházy uradalmi épület a Fertő kiöntésekor

    A Rév (Rí) az 1960-as években

    Az első világháborús békediktátumban megcsonkított Magyarország nyugati kapuja lett e térség. Szerves fejlesztése ma országosan elsőrendű stratégiai jelentőségű.

    A településszerkezetről

    A Kisalföldön az egy beltelkes települések négyféle fajtáját különböztetjük meg, mint az út falu, az utcás falu párhuzamos utcákkal, a teres falu és a halmazos falu. Közülük a községünk régi része tipikus úti falu, szalagtelkekkel.

    A Fő utca az 1940-es években

    A kelet–nyugati irányú Fő utcán a gazdák, a templom körüli kiszélesedő részen és a Kis utcában a zsellérek laktak. Velük egyidős a Kovács köz és az Eszterháza felé húzódó utca. Az Új utca az 1880–90-es években, a többi településrész azóta épült ki. A 400 m hosszú Fő utcában, a rá merőlegesen kihasított ’funtusok’ átlagos szélessége 11,5 m, hosszúsága 130 m, nagyságuk 400–460 négyszögöl volt. A mintegy 6 m széles járdák szélét szegélyező akácfák közötti padokon üldögéltek ’ráérem-idejükben’ az emberek. A zsellértelkek 100–200 négyszögölesek voltak.

    Sarród a fő utca déli oldalán a 40-es évek elejéről,
    a képen Horváth Béláné, született Simon Anna

    Az 1767-es urbárium szerint Sarród 63 telket bíró 27 jobbágycsaládja négy urasághoz tartozott, mint az Esterházy, a Széchenyi, az Ostffy és a Horváth família.

    A falu házainak száma

    171551
    182884
    1900130925 lakos
    1904114
    19131221308 lakos
    1928144
    1935153940 lakos

    A hagyományos házakról

    Az 1930-as években még leírhatók voltak az egyes néprétegekhez köthető házak fajtái. A legrégebbinek mondott házak elején ’szín’ volt. Az 1880–90-es évekből 4-5 ilyen ház állhatott. Az oromfalon 1,5-2 öllel túlnyújtott, kontyolt nádtetőt két faoszlop tartotta. A szín alatt szórták, szárították a gyékényt, és a szekeret is ez alá tolták. Esős időben behúzódhattak ide, s a fal tövében pad volt. (Megjegyzendő, hogy a környéki falvakban még az 1930-as években fotóztak egyet-egyet, sőt Filep Antal kisalföldi kutatóútjain az 1950–60-as években is látott még.)

    Az öregek szerint a ’színes’ házakat átalakították ’üstökös’ (’kontyos’, ’kalabukos’) házzá. Ezek nádtetőzete a csúcs felé emelkedve előredől.

    Kontyos ház az 1930-as években az iskolaépület mellett

    A régebbi gazdaházak oromfalai barokk hajlású vonalakkal zárultak, az újabbakét egyenes vonalban zárták le. Eredetileg szintén nádfedésűek voltak.

    Fő utca – részlet

    A szegényebbek házai vert falúak voltak, sövénnyel, ’korccal’ (náddal) körülvéve, kapuoszlopaik fából voltak. A gazdaházak téglából készültek, ’pallanggal’, deszkával kerítve, a fakapukat már téglapillérek tartották.

    A gyakori tűzvészeknek is szerepe lehetett abban, hogy a 20. század elejére a nádat mind többen cserépfedésre cserélték.

    A település rendezési tervéről

    Sarród rendelkezik egyéniségének, hagyományos arculatának a megtartásához szükséges szakmai és jogi biztosítékokkal. Megrendelte a település szabályozási tervét, amit Zambó Terézia, vezető településrendező tervező készített el, igen igényesen. Az önkormányzat képviselőtestülete részletes rendeletben rögzítette az előírásokat.

    Sarród, a Petőfi tér és a Vasút utca, keresztben a régi Rüll-ház

    Az országos előírásoknál szigorúbban az engedélyköteles építési munkákhoz sorol szinte minden beavatkozást a településközponti és védelemmel érintett területeken, továbbá tervtanácsi és kulturális örökségvédelmi állásfoglaláshoz köti azok többségét. Dokumentálni kell a csere előtti és utáni állapotot. A színterv tartalmát is meghatározták.

    Ahol a település érdeke megkívánta az országos előírásnál megengedőbb szabályok születtek, külön központi engedéllyel. A szokásos övezeti előírások kiegészültek, pl. a tetők hajlásszögének előírásával. Külön fejezetbe lett foglalva a táji és természeti értékek védelme, akárcsak a tájképvédelem. Például sugárzó, azaz adóantenna nem létesíthető.

    A körültekintő szabályozás igen fontos részét képezik a mellékletek, amelyekben gondosan részletezve vannak az elvárások, a színterv tartalmától a hagyományos portarendig, sőt a Fertő-táji hagyományos népi lakóépületek arányaiig.

    Újonnan épült ház, amely teljesen visszaadja a régi Fertő táji építészet jellegzetességeit (Horváth Zsolt háza, Jókai utca)

    Mindezek alapján az örökölt épített vagyon és a jövő életkereteinek összhangja megteremthető az itt élők és az ide látogatók javára és épülésére. Azonban ezek csak a szükséges feltételek, amelyek elégségessé csak a helyi közösség azonosulásával válhatnak. A szakmai és igazgatási munka akkor lehet igazán hatékony, ha kiegészül az ismeretterjesztés valamennyi eszközével, beleértve az összes korosztály gyakorlati és elméleti képzését is, a kisiskolától a népfőiskoláig, továbbá a közmunkák minőségi átértelmezésének hasznosításáig.

    Látkép a Rév aljából a kialakuló Templom térre

    A Sarródhoz tartozó társtelepülések régi épületeinek építészeti sajátosságai

    A 19 sz. végén a mezőgazdaság kapitalizálódásával egyre több mezőgazdasági munkást (cselédet) alkalmaztak, akiknek az életviszonyaik nagyon rosszak voltak. Már az 1876-os közegészségügyi törvény is foglalkozott a kérdéssel. A cselédség volt istállókban, az állatokhoz közel és zsúfolva volt elhelyezve. Ez a fertőző betegségek (pl. TBC) melegágya volt, ezért a 19 és 20. sz végén törvényt hoztak, amelyben kötelezték a birtokosokat, megfelelő lakás biztosítására dolgozóik részére. Például meghatározták a minimum légköbmétert és négyzetmétert.

    Egy 1907-es a témával foglalkozó törvény 10 év haladékot adott mindezek megvalósítására, ez a törvény lehetett az amely az Esterházy Hercegi Hitbizományt is arra bírta, hogy mezőgazdasági munkásainak megfelelő körülményeket létesítsen. A mai még megmaradt épületeket nézve ámulva tekintünk az egységes építészeti stílusra a lakó és gazdasági épületekre egyaránt. Tájépítészetileg is a platánsorok, mexikópuszta, tőzegtgyármajor, öntésmajor egy egységes elképzelést, tervet sugall. Ebben az időkben fúrták az ártézi kutakat és építettek vízvezetékrendszereket.

    Külön típust képviselnek a hercegi uradalom építtette cselédházak, a majorságokhoz tartozóan, mint Mexikópusztán (Fertőújlakon), Lászlómajorban és Nyárosmajorban (Nyárligeten) is.

    A Lászlómajorból megmaradt és a Nemzeti park által felújított és használt egykori uradalmi épület

    A korabeli tájhasználat szerves részét képezték a 19. század végén és a 20. század elején ezek az épületcsoportok. Léptékük és kialakításuk összhangot sugárzott minden uradalmi majorban hasonló stílusban épültek a cselédházak és a gazdasági épületek (istállók, raktárak).

    Nyárligeti volt uradalmi épület felújítva, az építészeti sajátosságokat megőrizve

    Fertőújlakon megmaradt gazdasági épület

    A közös udvaron a hosszúházakban egymás után sorolódtak lakó- és gazdasági helyiségeik, amelyet kívülről az öblös nyitott kémények is jeleztek. Viszont a parasztházak egyéni arculatával, spontán hatású művészi értékével szemben a cselédházak szabályos megjelenésűek, típusháznak mondhatók. Homlokzatukat a nyers tégla és kő alkalmazása jellemzi, a vakolt falmezőket osztó lizénákban és az ablakok meg a tárolásra használt padlás oromfali nyílása keretezésében. A házak fedése már cseréppel történt.

    Jegyzetek

    1: Szabolcsi Bence rádió-előadása alapján, archív felvételről

    2: Andrásfalvy Bertalan néprajzi előadássorozatában elhangzott gondolat

    3: Máté Zsolt – Orosz Bálint, 1998

    4: Eszterháza Alapítvány térségfejlesztési koncepciója, 2012

    5: Ház és Ember sorozat 19. kötet.

    6–9: Élő, 1935

    10: Jekelfalussy József, 1900

    11: Élő, 1935

    12: A Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, 1913

    13–16: Élő, 1935

    17: Sarród önkormányzata képviselőtestületének 20/2004.(XII.31.) számú rendelete a község közigazgatási területének helyi építési szabályzatáról (HÉSZ-ről)

    Felhasznált irodalom

    A Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal (1913): A Magyar Szent Korona Országainak helységnévtára. Budapest.

    Cseri M. – Füzes E. (szerk.): Ház és Ember sorozat 19. kötet. In: Filep Antal: A Kisalföld népi építészete. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre.

    Élő D. (1935): Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség, Budapest.

    Eszterháza Alapítvány térségfejlesztési koncepciója, 2012

    Jekelfalussy J. (1900): A magyar szent korona országainak Helységnévtára. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.

    Máté Zs. – Orosz B., 1998 (VÁTI)