Kategória: Sarród700

  • Závory Zoltán (1906 – 2000) – Festőművész, restaurátor, tanár

    Závory Zoltán (1906 – 2000) – Festőművész, restaurátor, tanár

    Pápán született, 1906. január 20-án.

    Édesapja ács volt, aki szabadidejében szívesen festegetett. Édesanyja háztartásbeli. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1924-1928-ig tanárai voltak: Bosznai István majd Réti István. Akvarellfestést Baranszky E.Lászlónál és Edvi Illés Aladárnál tanult. Művészettörténetet Lyka Károlynál hallgatott. Szobrászmesterei Bory Jenő és Szentgyörgyi István voltak. Főiskolai tanársegédként Dudits Andor freskófestő mellett tanult. Mesterének tartotta még Megyer-Meyer Antalt, aki kegytárgyakat és miseruhákat tervezett, valamit üvegfestészettel is foglalkozott. 1930-ban a pápai tanonciskola tanára. Több pályázaton nyert díjakat.

    1990-ben II.János Pál pápa magyarországi látogatásának plakátját ő készítette, Életünk Krisztus címmel. Művészi munkásságát kitüntetések sorozata kísérte: többek között 1996.: Köztársasági elnöki aranyérem, 1997.: Szent József emlékérem, melyet Rómában vett át, majd Stuttgart püspökének emlékérme a nagylózsi, illetve a hőgyészi templomok restaurálásáért stb.

    Oltártervek, szentélyrácsok, egyházi zászlók, gyertyatartók, templomi berendezések tervezője, kivitelezője. Első restaurálási munkája a pápai ferences templom. Főbb restaurálási munkái: kalocsai székesegyház, az ajkatósokberéndi, az egervári, a káldi, a nagylózsi, a sárvári és a soproni Domonkos templomok felújítása- kb. 280 templomban dolgozott.

    Alkalmazott grafikával, akvarellezéssel, autonóm rajzzal, figurális kompozíciókkal egyaránt színvonalas eredményeket ért el. Több egyéni és csoportos kiállításokon vett részt, vagy feleségével, Z. Székely Emília festőművész tanárral.

    A sarródi művésztábor mentora volt, előadásokkal és szakmai útmutatókkal segítette a táborlakók munkáinak színvonalát. 1996.évi táborban Életutam címmel előadást tartott a tábor lakóinak, majd bemutatta néhány festményét, és kötetlen beszélgetés formájában a színek és formák térbeli elhelyezéséről volt szó.

    1997. tábornyitó kiállítás a Závory házaspár alkotásaiból, melynek jó része Závory Zoltán szakrális témájú, nagyméretű képeit mutatta be. Ezen a héten esténként az elkészült munkákról szakmai tájékoztatót tartott személyre szólóan. 1999. zárókiállításán utószavában összefoglalta a tábor lényegét, az alkotó- és művésztábor céljait, eredményeit: Sarród, ez a határmenti kis falu a kultúra végvára lett, melyet védeni kell és tovább fejleszteni. Egyben értékelte Ferenczi Józsefné áldozatos munkáját „ilyen Dobó Katicák kellenek, mint Ferencziné Katica„ – Závory Zoltán nevét és tudását adta a pár éve működő művésztáborhoz, mert jól tudta, hogy az ilyen táborok szakmai színvonalát a már ismert és elismert tanárok adják.

    Az 1997.évi tábornyitó kiállításon Sarród Díszpolgára kitüntető címet kapta.

    Sajnos az 1999.évi tábori megjelenése volt az utolsó alkalom, 2000. január 26-án elhunyt. Felesége 2003-ban követte. A Závory házaspár Szilsárkányban alussza örök álmát.

    Forrás

    Salamon Nándor: Kisalföldi Művészeti Lexikon, 2012. Magyar
    Nyugat Könyvkiadó, Kisalföld napilap, 1992.április 16. Kálmán
    Gyula: Nyolcvanhat évesen az állványokon, a sarródi, Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor archív anyaga.

  • Turi Lajos (1943 – )

    Turi Lajos (1943 – )

    Turi Lajos 1943. október 22-én születetett a Sarród községhez tartozó Nyárosmajorban. Az általános iskola 8 osztályát szülőfalujában végezte. 1958. év szeptemberében a Fertődi Kertészeti Szakiskolába került. A szakiskola elvégzése után Budapesten az Asztalos János Kertészeti Technikumban érettségizett levelező tagozaton 1964-ben. Kertész üzemmérnöki diplomát a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola kihelyezett fertődi tagozatán 1969-ben szerezte meg. Első munkahelye a Fertődi Állami Gazdaságban volt, mint kertészeti ágazatvezető. 1969-től 1975-ig a Sarródi Mezőgazdasági Szövetkezetben üzemegység-vezető, majd növénytermesztési főágazat-vezetőként dolgozott. 1966-ban nősült, felesége Kiss Gizella. Házasságukból egy fiúgyermekük született, Attila. Közben aktívan sportolt a labdarúgás szerelmeseként. Volt megyei ifjúsági válogatott, felnőtt járási válogatott. Több NB I-es csapat is érdeklődött iránta. Családi okok és a fertődi klub vezetőinek nyomására eligazolása meghiúsult. 22 évig játszott a Fertőd megyei és NB III. csapatában néhány évet, mint játékos edző. 1975. év őszén került a Fertődi Középiskolához gyakorlati oktatóként. 1977–79-ben elvégezte a tanárképzőt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanárképző szakán, gyümölcs-szőlő szakon. A fertődi középiskolában többféle pozíciót is betöltött. Volt szakmai munkaközösség-vezető, gyakorlati oktatásvezető, igazgatóhelyettes, majd 1990-től 2002. július 30-ig, nyugdíjazásáig a szakközépiskola igazgatója. Igazgatósága ideje alatt a diáklétszám több mint a duplájára nőtt. 1994-ben indították el a Magyar–Osztrák Kereskedelmi–Közgazdasági Technikumot. Felsőfokú kertészképzést indított levelező és nappali szakon a Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskola együttműködésével.

    2002. év októberében választották Sarród község polgármesterévé, melyet 2014-ig töltött be. Óraadóként sokáig tanított nyugdíjasként is a Porpáczy Aladár Kertészeti Középiskolában. A sport meghatározó része egész életének, segítője volt évtizedekig a helyi futballcsapatnak, nemcsak hirdeti, hanem meg is mutatja, igenis a kor nem lehet akadálya a mozgásnak, 70 éves koráig rendszeresen futballozott. Unokája és szerető családja körében él napjainkban Sarródon.

    Élete szinte valamennyi szakában emberekkel foglalkozott. fiatalokkal, felnőttekkel, napjainkban pedig az idős, elesett emberekkel.

    Életfilozófiája a munka és az emberek iránti tisztelet, szeretet.

    A sarródi önkormányzatánál az 1990. szeptember 30-i választást követően – kivéve az 1994–1998 választási ciklust, ugyanis ekkor nem indult a választáson – képviselőként majd polgármesterként napjainkig dolgozik, időt, energiát, fáradságot nem ismerve Sarród, Fertőújlak és szülőfaluja, Nyárliget lakóiért. A múlt tisztelete, a jelen szebbé tétele és a jövő pillérének lerakása és megerősítése hatja át szellemét. Szociálisan érzékeny ember, mindenekelőtt a közösség előtérbe helyezése vezérli minden tettét.

    Szerény, de lelkiekben gazdag, jólelkű ember. Lehetetlen számára nem létezik, fontos a váltás és a megújulás mindenkor. Picik és nagyok, erősek és elesettek támogatója.

    Településünk 700 éves fennállásának ünnepe alkalmából munkássága méltóvá teszi őt a díszpolgári címre.

    Az Ő szelleme hassa át a fiatal nemzedék életvitelét! Legyen követendő példa azok számra, akik a közösségért tesznek és tenni akarnak!

  • Szalay Sándor (1933 – 2011) – Jegyző

    Szalay Sándor (1933 – 2011) – Jegyző

    Fertőszéplakon született, 1933. szeptember 27-én.

    A soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd a Fáy András Szakközépiskolában közgazdasági technikusként végzett. Ezt követően szülőfalujában, majd Fertődön dolgozott, Fertőd nagyközség tanácselnökeként. 1961-ben házasságot kötött a veszkényi születésű Rácz Katalinnal, akivel haláláig példaértékű életet élt. Egy fiuk született.

    1992-től nyugdíjba vonulásáig Sarród község jegyzőjeként állt munkaviszonyban. A közel 50 éves közösségi szolgálaton belül a közigazgatás területén rendkívül sokat tett Fertőszéplak, Fertőd és Sarród, valamint a környező települések, Fertőújlak, Nyárliget, Fertőendréd, Tőzeggyármajor és Agyagosszergény fejlődése érdekében. Szalay Sándor nevéhez fűződik a sarródi jegyzőség megszervezése, valamint a fertőújlaki és nyárligeti kirendeltségek kialakítása. Ellátta a képviselőtestület munkájának törvényességi felügyeletét, a határozatok előkészítésében és végrehajtásában is részt vett. Munkássága ideje alatt épült ki a telefonhálózat a három településen, a csatornázás és gázközmű, majd Sarródon is létrejött a kábeltévé, út- és járdaépítések, a temetők felújítása a ravatalozókkal együtt, valamint a sarródi kultúrház és a polgármesteri hivatal felújítására, kibővítésére is sor került. Szervezője és aktív résztvevője volt a németországi Sarroddal kialakított kapcsolatnak.

    Számtalan kitüntetéssel ismerték el munkásságát. 1973: Munka Érdemrend Bronz Fokozata, 1985: Közművelődésért Díj, 1988: Haza Szolgálatáért Arany Fokozat. Részletes életrajzáról és további kitüntetéseiről a sarródi könyvtárban elhelyezetett anyagban olvasható. 2001-ben Sarród község képviselőtestülete Díszpolgári Oklevéllel köszönte meg áldozatos munkáját.

    Megérte fia boldog házasságát, három szép unokája születését.

    szeptember 9-én hunyt el, a fertőszéplaki temetőben nyugszik.

    Forrás

    Felesége, Szalay Sándorné szíves közlése alapján.

  • Szabó József (1926 – 2014) – Plébános, kanonok

    Szabó József (1926 – 2014) – Plébános, kanonok

    Felsőságon született 1926. május 10-én. Alapfokú iskoláit Simaságon, a gimnáziumot a kőszegi Szent Benedek-rendi Ferenc József katolikus iskolában, teológiai tanulmányait pedig a győri Római Katolikus Hittudományi Főiskolán végezte 1946-51-ben.

    A győri székesegyházban 1951. április 15-én szentelték pappá. Egy évig Halásziban szolgált, majd hosszú évek igazságtalan megpróbáltatásai következtek

    1952-ben tartóztatta le az ÁVO kémkedés vádjával. 1953-ban 15 év börtönbüntetésre ítélte a Katonai Bíróság. Budapest, Fő utca után Vácon, majd Tatabánya bányáiban raboskodott, majd újra Vácra került. 1956-ban szabadult, de 1958-ban újra letartóztatták. Vác, Budapest, Márianosztra börtönei következtek, ahonnan 1963-ban szabadult.

    Szabadulása után püspöke papi szolgálatra nem alkalmazhatta, ezért raktári segédmunkási állást volt kénytelen vállalni, ahonnan, mint raktárvezető ment nyugdíjba. Ezek az évek hitét, szeretetét, életkedvét nem csorbították. Megtanulta a gomb- és cipőkészítést, a perzsaszőnyeg csomózását. Gazdálkodott több hektáron, és állatokat gondozott. Nyugdíjazása után visszakapta lelkészi hivatását. 1991. szeptember 1-től 20 éven át Fertőd-Süttör plébánosa, majd kanonok.

    Amikor mások nyugdíjasként megpihennek, ő ekkor kezdte el igazi hivatása gyakorlását. Fiatalokat megszégyenítő frissességgel felépít Nyárligeten egy új templomot Jáky György tervei alapján, felszentelése 1995. szeptember 11-én történt Pápai Lajos megyés püspök úr által. A templom új oltárképét, melyet gr. Crouy-Chanel Adél festőművész felajánlásból festett meg Mária élete címmel, 2002. szeptember 15-én áldotta meg Horváth István mocsai plébános. A templomba új harang is került. A temetőt új kerítéssel látja el, majd Süttörön is megteremti az idősek otthonát, amelyet ma a Máltai Szeretetszolgálat működtet. Szolgálati évei alatt közel 80 millió forintot fordít szeretett egyházközsége javára. Mindezeket a munkákat összefogta, szervezte. Miután újra nyugdíjas lett, tovább tevékenykedik az idősek otthonában. Hitével, szeretetével, jókedvével és hihetetlen energiájával támasza az itt élő embertársainak.

    Hatvanéves jubileumi, hálaadó gyémántmiséjét 2011. április 25-én mutatta be a süttöri Szent András-templomban.

    2014. december 21-én elhunyt. A fertőd-süttöri temetőben helyezték örök nyugalomra.

    Kitüntetései

    Hazáért Érdemrend, 1996.
    Szabad Magyarországért Érdemkereszt, 1997.
    Szabad Magyarországért – a Magyar Köztársaság Kormánya emléklap kitüntetése, 1999.
    Vitézi rend, 2004.
    Cziráky Margit-díj, 2012.

    Hitvallása: a munkájához szükséges erőt egyháza és hazája iránti szeretete adja.

    Nyárliget község Díszpolgára 2005. „Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” (Fil 2-4) A díszpolgári cím indoklása: „Mert nehéz életútja során megőrzött emberszeretetével, segítő gondoskodásával, az egyes emberek tiszteletével, mélyen érző gondolkodásával, közösségszervező, megtartó erejével követendő példát mutat az egész település lakosságának, kiemelten a jóra mindig fogékony ifjúságnak. Ezzel a címmel köszöni meg a település az egyházközösségi és világi tevékenységét.”

    Felhasznált irodalom

    Szabó József önéletrajza
    Kisalföld c. napilap 1995. szeptember 11, 2000. január 25, illetve a Nyugati Hany 1993. június 25. lapszámai
    Szent Anna Plébánia Kapuvár hírlevele 2011. április

  • Rujavecné Ferenczi Katalin (1950 – ) – Művészeti szervező

    A kapuvári kórházban született 1950.december 15-én. Szülei: Ferenczi József és Honyák Katalin pedagógusok. A templom mögötti, úgynevezett tanító házban lakott a család 1962-ig, azt követően a szolgálati lakásból saját házba költöztek a Kossuth utcába. De az a 12 év, az igazi gyermekkor meghatározó volt ott a templom környékén, az édesapja által „kedves vég”-nek nevezett faluvégen. A környező házakban laktak földműves szülőkkel az iskolatársak, barátnők, akikkel a felső tagozat befejezéséig szoros kapcsolatban állt, ismerhette ennek az életnek minden pillanatát, a hétköznapokat, ünnepeket egyaránt. Művészlelkű gyerek volt, korán olvasott, sok időt töltött a könyvei között –és a környezet számos lehetőséget rejtett az elvonulásra, olvasásra. Közben érdeklődéssel figyelte szülei tanítói és népművelő munkásságát, s mint a legidősebb gyermeket, sokszor be is fogták szerepelni, vagy épp a házimunkában segíteni, – ezek a feladatok később nagy hasznára váltak.

    Az általános iskola után a soproni Széchenyi István Gimnázium idegenforgalom-német tagozatán érettségizett 1969-ben. Rövid kitérővel –közben képesítés nélküli tanítónőként dolgozott. 1977-ben visszatért Sopronba és a Ciklámen Tourist Idegenforgalmi Hivatal munkatársa lett. Aktívan részt vett Sopron és térsége művészeti rendezvényein, később a Soproni Levéltárban és az AFIT könyvtárosaként (ezeket a képzéseket levelezőn végezte) lehetősége volt a helytörténettel is foglalkozni, valamint több neves költővel, festőművésszel baráti kapcsolatot kialakítani.

    március 6-án házasságot kötött Rujavec Jenő technikussal, aki szervezői munkáiban is állandó segítője, támasza lett. Katalin rövid, első házasságából született fiát közösen felnevelték.

    1992-ben szülei megalapították a sarródi művésztábort, mely nyaranta rendszeresen megrendezésre került. A festőművész-tanár édesapa 1993-ban váratlanul elhunyt, az édesanya vitte tovább a tábor szervezését. Sajnos Ferenczi Józsefné egészsége is megromlott, így Katalin lánya vette át a stafétát 2002-ben. Miközben a Sopron Plaza Galéria vezetőjeként is dolgozott, rendszeresen rendezett kiállításokat soproni művészek képeiből, valamint a tábor tagjai közül többen Ferenczi Katalin rendezésében és ajánlásával mutatkozhattak be első kiállításukkal. Az édesapjától örökölt művészi hitvallás vezérelte minden munkájában: „Mindenütt és mindenben az embert keresem, a tájban, a tárgyban, az emberben.” – Miután 2005-ben visszaköltöztek Sarródra, hogy édesanyját ápolhassa, lehetősége volt arra is, hogy szeretett szülőfaluja történetével, szellemi és tárgyi emlékeivel, azok megörökítésével foglalkozzon. Emléktáblát helyezett el Dr.Élő Dezső szülőházának helyén épült lakóházon, az iskola épülete előtt felavatásra került a Tanítóink emlékfája, rajta az 1848-ig visszamenőleg fellelt, itt tanított tanítók neveivel, a faluház előtt felszentelésre került a Mária kegyhely, valamit a fertődi iskola udvarán– az édesanyja nevében és kérésére – egy három kopjafából álló emlékhely kialakítása, rajtuk az elhunyt kollégák neveivel. Ezen famunkák Grubits János hidegségi fafaragó szobrász munkái, akivel a sarródi művésztábor változatlanul együttműködik, értékes programokkal, hagyományőrző napokkal.

    Bevezette és pár évig vezette az adventi összejöveteleket a sarródi templomban, majd a szervezést átadta a népművelőnek.

    2010-2018 a fertőszéplaki LÁTKÉP Szabadtéri Galéria művészeti vezetője, tematikus, a Fertő-part Világörökség értékeit bemutató, összefoglaló képanyaggal jelentkezett minden évben, a Ferenczi Művésztábor, a Soproni Képzőművészeti Társaság és az Alpok Képzőművészeti Társaság művészeinek alkotásaiból válogatva. Ebből a képanyagból válogatta később a sarródi falugaléria keretén belül a ma is látható alkotásokat.

    A 2013-ban kiadott Sarród 700 monográfiában több írása olvasható. A Soproni Füzetek c. periodika 2007 óta közli kiállítás megnyitó szövegeit, egyéb írásait. Az „Emelj fel emlék” Alapítvány, melynek keretében kiváló, de már elhunyt pedagógusok életrajzát fogják össze minden évben egy-egy könyvben- külső munkatársa, több emlékírása megjelent, ill. segített az anyaggyűjtésben. A 2012-ben kiadott Salamon Nándor: Kisalföldi Művészeti Lexikon – munkatársaként tartja számon.

    A soproni gyermekvédelmi központ volt utolsó munkahelye, majd 2007-ben nyugdíjba ment. 2016-ig vezette a sarródi művésztábort. A 2016-os táborzáró kiállításon átadta a táborvezetést a mindenkori helyettesének. Ezután már csak édesanyja ápolására koncentrált, aki a következő évben elhunyt. Ezekben az időszakokban is –otthonról – szívesen segített bárkinek, aki hozzá fordult, szervezésben, anyaggyűjtésben, szövegírásban, és ez így van a mai napig. Egészségi állapota miatt azonban már nem vállal nyilvános megjelenést. Minden érdemét összefoglalva 2017-ben Sarród Díszpolgára címet kapta. Mélyen meghatotta szülőfaluja elismerése. Vallja: Elkötelezettség nélkül nincs eredmény!

  • Karlheinz Willführ (1942 – ) – Deutsch

    Karlheinz Willführ (1942 – ) – Deutsch

    Karlheinz Willführ wurde am 9. Dezember 1942 in Hanau geboren. Im Jahre 1962 legte er in Fulda das Abitur ab. An der Frankfurter Hochschule für Lehrerbildung absolvierte er seine Studien, wo er im Jahre 1968 sein Lehrdiplom erwarb.

    Am Anfang unterrichtete er in Romstal, dann in der Sarroder Grundschule. Im Jahre 1970 ging er wegen der neu eingerichteten Schulbezirke nach Ulmbach, um in der örtlichen Schule zu unterrichten.

    Von 1980 bis 2005, bis er in den Ruhestand trat, war er der Direktor der Jenaplan-Schule in Ulmbach. (Jenaplan ist ein alternatives Schulmodell).

    Herr Willführ beteiligt sich auch am öffentlichen Leben aktiv bis heute. Weil er in Sarród wohnt, organisierte er (früher mit Hilfe seiner Frau) verschiedene Kulturprogramme. Er erforschte langzeitig die Geschichte von Sarród, die zum 700-jährigen Dorfjubiläum von ihm in einem Buch festgehalten wurde.

    Er nahm mit dem ungarischen Sarród den Kontakt auf, daneben veranstalte er in der ersten Epoche – bis seiner Krankheit – unterschiedliche Programme. An den beiden Grenzen des Dorfes ist es mit einer Tafel gekennzeichnet, dass Sarród und Sarrod Zwillingsstädte sind.

    Wegen seiner Tätigkeiten bekam Karlheinz Willführ den Titel Sarróds Ehrenbürger, den er wirklich anerkennt. Zum Aufbau des Springbrunnens auf dem Petőfi Platz spendete er 500 Euro.

    Karlheinz Willführ nimmt aktiv an dem öffentlichen Leben teil. Er war das Mitglied der Abgeordnetenkörperschaft in Steinau, gründete den Ulmbacher Heimat- und Kulturverein, innerhalb dessen er das Leben der Deutschen forschte, die während der Regierungszeit Maria Theresias aus Deutschland nach Ungarn einwanderten, zum Beispiel die Nachkommen von Szederkényer. Er ist weiterhin das Mitglied des Roten Kreuzes, der Sarróder Feuerwerkervereins und des Gartenverschönerungsvereins. Er rief das Turnier „Schöner Hof und Garten” ins Leben, in dessen Rahmen die schönsten Gärten jedes Jahr prämiiert sind. Das gleiche Turnier wurde im Jahre 1998 auch in Ungarner Sarród angekündigt, zur Prämienverteilung wurde Geld gespendet. Auch Karlheinz Willführ verfügt sich über einen schönen Garten und tut alles, die Freundschaft der zwei Völker und Dörfer zu verstärken.

  • Karlheinz Willführ (1942 – )

    Karlheinz Willführ (1942 – )

    Hanauban született 1942. december 9-én. 1962-ben érettségizett Fuldában. A Tanárképző Főiskolát Frankfurtban végezte, ahol 1968-ban szerzett tanári diplomát.

    Először Romstálban, majd Sarrodon tanított az általános iskolában. 1970-től az iskolakörzetesítés miatt Ulmbachba került tanítani.

    1980-tól 2005-ig, nyugdíjba vonulásáig, az ulmbachi Jena-Plau Iskola igazgatója volt (Jena-Plau egy különleges oktatási módszer).

    Közéleti tevékenysége is igen aktív a mai napig. Mivel Sarrodon van a lakhelye, folyamatosan (korábban a feleségével együtt) szerveztek különböző művelődési és kulturális programokat. Hosszú ideig kutatta Sarrod történetét, és a falu alapításának 700. évfordulójára könyvbe foglalta.

    A magyarországi Sarróddal megszervezte a kapcsolatfelvételt és az első időszakban, betegségéig a programokat. A falu mindkét végén közlekedési tábla jelzi a Sarród–Sarrod kapcsolatot.

    Karlheinz Willführ ezért a tevékenységéért Sarród Díszpolgára címet kapta, melyet igen nagyra értékel, ezért 500 Eurót adományozott a Petőfi téri szökőkút építéséhez.

    Aktív, közéleti ember. Tagja volt Steinau város képviselőtestületének. Alapítója az ulmbachi Szülőföld és Kulturális Egyesületnek, ezen belül kutatja a Mária Terézia idején Németországból Magyarországra vándorolt németek, pl. a Szederkényiek leszármazottjai életét. Tagja a Vöröskereszt szervezetnek, a Sarrodi Tűzoltó Egyesületnek és a Kertszépítő Egyesületnek. Életre hívta a Szép udvar és kert nevű versenyt, ezen belül a legszebbeket évente díjazzák. Ugyanezt meghirdették 1998-ban a magyarországi Sarródon is, a díjkiosztáshoz pénzt adományoztak. Ő maga is szép kerttel büszkélkedik és továbbra is mindent megtesz a két nép és falu barátságának erősítéséért.

  • Helmut Stein (1958 – ) – Deutsch

    Helmut Stein wurde am 5. April 1958 in Sarrod, Deutschland, in eine Familie mit vier Kindern geboren. Er besuchte die Grundschule in Sarrod, wo er die ersten vier Klassen abschloss. Ab der 5. Klasse lernte er in Salmünster. Er besuchte die Mittelschule in Fulda, wo er an einer Berufsausbildung teilnahm und er erwarb eine Qualifikation für das Finanzamt. Nach seinen Studien arbeitete er zwischen 1975 und 2023 in Gelhausen in dem hiesigen Finanzamt. Nach 10 Jahren Arbeit wurde er in die Personalabteilung versetzt und er arbeitete bis zu seiner Pensionierung als Leiter der Personalabteilung. Dank seiner Arbeit hat er viel Erfahrung im Aufbau persönlicher Beziehungen und im Umgang mit Menschen gesammelt.

    Von diesen Erfahrungen konnte er auch in der Freizeit Gebrauch machen, denn er leitet seit 40 Jahren den Wanderverein. Vor 10 Jahren wurde er der Vorsitzende des Dorfes ernannt. So vertritt er die Interessen von Sarrod beim Stadtrat Steinau, zu dem neben Sarrod noch 10 weitere Dörfer gehören.

    Schon bald beteiligte er sich an der Organisation der von Karl Heinz Willführ ins Leben gerufenen Gemeindepartnerschaft Sarrod-Sarród. Er nimmt aktiv an der Arbeit der Organisation teil, die er aufgrund der Krankheit seines Partners jetzt ganz allein durchführt. Wie alles andere auch, ist es eine Tätigkeit, die er mit Herz und Seele bis heute ausübt.

    Dank seiner Arbeit und der Städtepartnerschaft hatten die ungarischen Einwohner von Sarród die Möglichkeit, einen großen Teil Deutschlands, die deutsche Kultur, die Menschen und die Feste kennen zu lernen.

    Im Jahr 2023 wurde in Deutschland der 25. Jahrestag der Gründung der Gemeindepartnerschaft Sarrod-Sarród gefeiert. Die Gemeindeverwaltung von Sarród verlieh Helmut Stein im Rahmen dieser Feier den Titel eines Ehrenbürgers von Sarród in Anerkennung seines 25-jährigen Engagements für die Pflege und Förderung der Partnerschaftsbeziehungen und seiner Arbeit für die Gemeindeverwaltung von Sarród.

  • Helmut Stein (1958 – )

    Helmut Stein a németországi Sarrodon született, 1958. április 5-én, egy négygyermekes családban. Az általános iskolai tanulmányait Sarrodon kezdte, ahol az első négy osztályt végezte el. Az 5. osztálytól Salmünsterben tanult tovább. Középiskolába Fuldába járt, ahol a szakmai tanulmányait folytatta, és adóhivatali képesítést szerzett. Tanulmányai befejeztével, 1975-2023 között Gelhausenben, az ottani adóhivatalban dolgozott. 10 év munka után, a személyzeti osztályra került, majd nyugdíjazásáig személyzeti osztályvezetőként dolgozott. Munkájának köszönhetően nagy gyakorlatot szerzett az emberi kapcsolatok építése, az emberekkel való bánásmód terén.

    Ezen tapasztalatokat szabadidejében is kamatoztatta, hiszen a falujában 40 éve szervezi, vezeti a természetjáró egyesületet. 10 éve a falu előjárójává választották, így Ő képviseli Sarrod érdekeit Steinau városának a tanácsában, ahova Sarród mellett 10 másik falu is tartozik.

    A Karl Heinz Willführ által elindított Sarrod-Sarród testvértelepülési kapcsolat szervezésébe hamarosan ő is bekapcsolódott. A szervezési munkák aktív részesévé vált, amit társa betegsége miatt, immár teljesen egyedül csinál. Mint mindent, ezt a tevékenységét is szívvel lélekkel végzi a mai napig. A munkájának, és a testvérteleülési kapcsolatnak köszönhetően, a magyarországi sarródi lakosoknak lehetősége nyílt megismerni Németország egy jelentős részét, kultúráját, az ott élő embereket, és ünnepeiket, az általa szervezett programoknak is köszönhetően. A Sarrod-Sarród testvértelepülési kapcsolatok létrejöttének 2023-ban volt a 25. évfordulója, amelynek megünneplésére Németországban került sor. Ezen alkalomból szervezett ünnepség keretében belül, Sarród Község Önkormányzatának Képviselő-testülete Helmut Stein részére, a Sarród Község Díszpolgára kitüntető címet adományozta, a testvértelepülési kapcsolatok 25 éves fenntartásáért és ápolásáért, a Sarród Községért végzett alázatos munkájának megbecsüléseként.

  • Ferenczi József (1921 – 1993)

    Ferenczi József (1921 – 1993)

    1921. szeptember 26-án született Lajoskomáromban (Fejér megye) földműves család legidősebb gyermekeként. Édesapja Ferenczi /Freschl/ Péter, édesanyja Ulrich Mária. Testvérei: öccse, Jenő MÁV főmérnök, Budapesten, húga, Mária tervező-rajzoló Esztergomban él, mindketten nyugdíjasok.

    1927-ben a család Budapestre költözött, itt végezte az elemi és polgári iskolákat, majd a jászberényi Állami Tanítóképző Intézetben szerzett kántor- tanítói diplomát 1941-ben. Már munka mellett elvégezte a pécsi Tanárképző Főiskola rajztanári szakát. Mint kántor-tanító Gácson, Nógrádmegyeren és Mezőszilason dolgozott. Ebben a faluban volt elődje a katedrán Németh László. 1948-ban kántorként Sarródra került, ugyanakkor Eszterházán (Fertőd) és Fertőszéplakon tanítóként kapott állást. 1950. február 19-én megnősült, felesége a sarródi születésű Honyák Katalin tanítónő. Három lányuk született: Katalin, Marianna és Ildikó. 1953-tól az 1972. évi körzetesítésig Sarródon tanította a II. és a IV. osztályt.

    1972-től rajztanárként dolgozott Agyagosszergényben, Fertődön, Kapuváron, majd utolsó éveiben, mint nyugalmazott művésztanár Fertőszéplakon. 52 éven át oktatott, nevelt, sok szeretettel szolgálta az iskolát, éppen olyan szerényen és önzetlenül, ahogyan kedves írójától, Gárdonyi Gézától olvasta a Lámpás című írásban. Feleségével együtt minden lehetőséget megragadott, hogy a népművelés terén is tovább vigye a falut és közvetlen környékét. Mint a kultúrotthon igazgatója, haláláig vezette a sarródi könyvtárat. Megalapította az Obsitosok Klubját, a Gyermek-Eszperantó és az Ifjúsági Klubot, a falu eseményeire mindig szép műsorral készült. Tanítványait a rajzon belül a népművészet értékeinek felismerésére, ápolására késztette. Külön foglalkozott a fiatalok egészségre nevelésével, rendszeresen sportolt, edzőként is dolgozott a fertődi „ifi”csapatnál.

    1962-től haláláig a József Attila Kultúrotthon igazgatója, egyben a könyvtár vezetője. Sokoldalú, sokszínű programjait feleségével együtt szervezte, vezette: költői estek, előadások, tanácskozások, esküvők, névadók, bálok, színházi előadások stb., kulturális munkájuk elismeréseként 2008-ban az újjáépített kultúrház a pedagógus házaspárról kapta a nevét:
    Ferenczi Művelődési Ház.

    Tagja majd vezetője volt a kapuvári Képzőművészeti Körnek, 1973 óta pedig rendszeresen vezetett képzőművészeti szakköröket. 1993 tavaszán a Soproni Képzőművészeti Társaság is felvette tagjai sorába, ez a kapcsolat azonban váratlan halála miatt nem tudott kiteljesedni.

    A festészettel az 1960-as évek elején kezdett el foglalkozni. Tehetségét apai nagyapjától, Freschl Józseftől örökölte, aki a maga idejében ismert fafaragó volt a szülőfaluban és környékén. Ferenczi József az ecsetet és a ceruzát választotta. Fő területe a karikatúra és az akvarell. Több alkalommal szerepelt kollektív és önálló kiállításokon. Mesterei voltak: Cziráky Lajos, Gáspárdy Sándor, Kele Sándor, Ányos Imre. Példaképei: Cezanne, Chagall, Max Gubler és a jóbarát, Tóvári Tóth István.

    Stílusa impresszionista, expresszív elemekkel, tiszta színekkel, formákkal. Művei itthon és külföldön is megtalálhatóak.

    A Kisalföld c. kötetben megjelent Sarródról egy rövid monográfiája, melyet illusztrált is. Feleségével folytatta azt a helytörténeti kutatást, melyet Dr. Élő Dezső: Sarród monográfiája című kötetével megkezdett. A Sarród története 1937–1992 című közös munka egyelőre kéziratban olvasható a sarródi könyvtárban.

    Ferenczi József – Hanság

    1991-ben 50 év pedagógiai szolgálata után Aranydiplomát kapott.

    Művészként és tanítóként is rendkívül megfogta a Hanság ezerszínű világa, az érintetlen táj varázsa, az Eszterházy kastély és környékének fenséges szépsége, Sarród és a Fertő-parti falvak még megmaradt építészeti emlékei, a hagyományok élő őrzése. Ezeket a gondolatokat összefogva a sarródi önkormányzat segítségével, feleségével együtt szervezve alapította meg 1992-ben a sarródi képzőművészeti alkotótábort.

    Sajnos csak az első tábort és a következő évnek előkészítését érte meg, 1993. július 8-án váratlanul elhunyt. A Fertőd-Eszterháza temetőben nyugszik feleségével együtt.

    Halála után özvegye és idősebb lánya vezetésével –immár Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor néven – folytatódott ez a szép kezdeményezés.

    Részletesebb életrajza olvasható a Jeles Pedagógusok … Sok Fény Maradt Utánuk (224-229. oldalakon, 2009. év) valamint 2021-ben kiadott Tanulságos Életutak c. kötetben (31-42. oldalakon).

    Ferenczi házaspár végső nyughelye, Fertőd-Eszterháza temető

    1998-ban Sarród község díszpolgára (posztumusz) címmel tüntették ki.

    Művészi hitvallása útmutató az alkotótábor szervezőinek, tagjainak:

    „Mindenütt és mindenben az embert keresem,
    a tájban, a tárgyban és az emberben.”