Szerző: Vérti Barnabás

  • „Népkultúra” a József Attila Kultúrotthontól a Ferenczi Művelődési Házig – fejezetek egy közösségi színtér életéből

    „Népkultúra” a József Attila Kultúrotthontól a Ferenczi Művelődési Házig – fejezetek egy közösségi színtér életéből

    1937-ben Élő Dezső így határozza meg monográfiájában a sarródi népkultúra megfelelő formálását:

    „A nép szellemi színvonalának emelésére az iskola és az iskolán kívüli népnevelés hivatott. Sajnos manapság a nemesebb szórakozás háttérbe szorul, helyét a nemkívánatos korcsmázás, kártyázás, kuglizás veszi át, nemesebb szórakozás a gyerekek és a fiatalság színműelőadásai. A legtöbb szabadidő sajnos a korcsmáé, ahol a kártya egyre jobban megmételyezi a fiatalokat. Meg kell állítani ezt a romlást. Vezetőt, néppel törődő és azért dolgozni tudó apostolt kérünk közénk. Papot, szakembert, aki minden idejét a népnevelésre szenteli”.

    Lassan egy évszázad is eltelt azóta, amikor Élő Dezső ezt a szigorú kritikáját megfogalmazta. Mint könyvében írta és minden leírt szava is ezt sugározta, nem rossz szándék vezette, hanem a szeretet, hogy lássuk meg mielőbb hibáinkat, hogy azok megismerése után jó úton haladhassunk a szebb jövő felé.

    Lássuk, a Ferenczi Művelődési Ház életének leírásán keresztül, hogyan sikerült mindezt megvalósítania az utókornak.

    A leírás megkezdése előtt szükséges néhány fogalom tisztázása, hogy megtudhassuk, hogy a mai társadalom életében miért fontos a közművelődés, a mostani „vezetőknek” és a kultúrában dolgozóknak mi a feladata, és hogy hol történik mindez a településünkön, és mindez hogyan találkozik a lakosság szórakozási és kikapcsolódási igényeivel.

    „A közművelődést: a magyar kulturális kormányzat olyan személyiség-, közösség- és társadalomfejlesztő programnak tekinti, amely a polgárok aktív közösségi művelődésén alapul. A magyar közművelődés ma is egy a nemzet jövőjével, mert a közművelődésben a kultúra épít nemzetet”.

    „A közművelődés: olyan ön- és társadalomfejlesztő tevékenységrendszer, amelyben a művelődésszervezés, felnőttoktatás, kultúraközvetítés végső célja és tartalma az életminőség javítása és a humán erőforrás fejlesztése. Újabb keletű elterjedése (az 1960-as évektől, de döntően az 1970-es években) a népművelés fogalmának és koncepciójának meghaladásához kötődik. A népművelés ugyanis az iskolán kívüli művelődési tevékenység felvilágosító jellegét, művelő funkcióját hangsúlyozta, ahol döntő szerepe volt az ismeretek átadójának. A közművelődés viszont az állampolgárok és közösségeik művelődésben való aktivitását hangsúlyozza, tehát egyre inkább arról van szó, hogy nemcsak a népművelők művelik a népet, hanem a polgárok művelik önmagukat, a közvetítő rendszer (így többek között a népművelők, művelődésszervezők) segítségével is.”

    A fogalom magyarázatból kitűnik, hogy évtizedekig a tanító, a kántortanító, a népművelő, sőt kezdetben a művelődésszervező volt az ismeret átadója, ma már az alulról jövő kezdeményezések generálója, segítője inkább, igazi közösségfejlesztő.

    „Művelődésszervezés: Az egyének, a társadalmi rétegek, csoportok művelődését segítő szakmai tevékenység. Alapfeladata a célközönség értékei és érdekei szerinti és ezeket a szolgáltató értékrendjének megfelelően fejleszteni kívánó művelődési tartalmak és formák szervezése; figyelemmel a társadalmi együttélés normáira.

    Célja az iskolarendszeren kívül megvalósuló, általános és szakmai ismeretek átadása, a személyiség és a közösségi cselekvés fejlesztése, a rekreáció elősegítése, az egyéni és közösségi alkotótevékenység támogatása és fejlesztése, személyes bemutatkozási lehetőségének megteremtése.

    A művelődésszervezés olyan szakma, olyan kulturális foglalkozás, amely a fenti tevékenységek megvalósítását szolgálja. Segíti az értékek megőrzését, közvetítését; a művelődési szükségletek alapján, az egyének és az egyes társadalmi csoportok érdekei és érdeklődése szerint látva el feladatát.”

    „Közösségi színtér: A helyi lakosság közművelődési tevékenységét szolgáló önkormányzati fenntartásban vagy közművelődési megállapodás alapján működtetett, erre a célra épített vagy alkalmassá tett és üzemeltetett, az adott településen rendszeresen működő, nyitva tartó létesítmény (helyiségegyüttes, épület).”

    A sarródi kultúrház (közösségi színtér) 1962-ben épült és került átadásra. Igazgatója Ferenczi József volt haláláig, 1993. július 8-ig. Ő volt, aki a József Attila Kultúrotthon nevet adta neki és ezzel a névvel működött egészen 1993-ig, amikor szétszedték, kibővítették és az emeleten szolgálati lakásokat alakítottak ki, illetve itt kapott helyet a helyi postahivatal és az orvosi rendelő is.

    A Ferenczi Művelődési Ház

    A régi kultúrházban 8 helyiség volt, előtér, raktár, könyvtár, ifjúsági klub, nagyterem, mozi vetítő, fiú- és leányöltőző. A nagyterem végében a színpad állt. A férfi és női mellékhelyiségek az udvaron kaptak helyet.

    A nagyteremben folytak a próbák, majd az előadások. Itt lépett fel először a Micimackó bábegyüttes Ferenczi Józsefné vezetésével, aki az iskola és nemcsak a sarródi, hanem a környező falvak gyermekeit is befogta ebbe az izgalmas előadásba. A darabokat maga írta vagy dramaturgiát készített ismert mesékből, történetekből, a bábok is saját tervezésű figurák voltak, melyeket el is készített. Nagy sikerük volt itthon és külföldön egyaránt, még a Magyar Televízió is felvette őket.

    Minden állami és egyéb társadalmi ünnepségre itt került sor. Gyakorlatilag mindig pezsgett az élet a kultúrház körül! Költői estek, földművelési- és kertészkedési előadások, tanácskozások, névadók, esküvők, anyák napja, pedagógus nap, gyermeknap, búcsúi, vagy Katalin bálok, színházi előadások, mindezeket a Ferenczi házaspár szervezte, készítette elő és vezette le.

    Fekete József költői estje a régi kultúrház nagytermében

    Ferenczi József vezette a könyvtárt is. Hetente két alkalommal volt kölcsönzés, illetve helyben lehetett olvasni az újságokat és a szakirodalmat, lexikonokat. Később a könyvanyagot lecserélték egy jobb állagú kiadásra, keménykötés vagy ún. sorozatkötés, mint pl. Jókai-, Gárdonyi-, Móricz- és Mikszáth-kötetek, de a népszerű indiántörténetek is beszerzésre kerültek (Cooper, Karl May).

    A könyvtári anyag elsősorban az egypárti, praktikus használatnak megfelelően állt össze: kötelező olvasmányok, az iskolások és a Dolgozók Iskolája felnőtt tanulói részére, politikai szakkönyvek, melyeket a politikai követelmények diktáltak. Különféle kertészeti, barkácsolási és szerelési szakkönyvek, lexikonok, útleírások, kézimunka és szakácskönyvek, de a magyar és világirodalom remekei is kölcsönözhetőek voltak, általában az ún. filléres kötésben. Külön polcokon az ún. gyermekkönyvek, a mesék, illetve az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) szerinti szakirodalom, melyet nem lehetett kölcsönözni, csak a könyvtár helyiségében tanulmányozni, illetve azokból jegyzetelni, és ezek voltak a különböző szakkönyvek.

    Pár újság is járt a könyvtárba, mint pld. az Asszonyok (ez a havilap egy orosz Nők Lapja-féle magazin volt, magyarra fordított kiadásban, sok fotóval, művészeti oldalakkal!, riportokkal) a Népszabadság (szinte kötelező volt megrendelni), a Szabad Föld, és a gyermekeknek a Pajtás és az úttörő és kisdobos kiadványok, melyekből a soron következő ünnepségeket is ki lehetett tölteni.

    Ferenczi József feleségével, szül. Honyák Katalinnal egész életükön keresztül minden lehetőséget megragadtak, hogy a közművelődést szolgálják, minden alkalommal, legyen az társadalmi ünnep vagy bármely megemlékezés, mindig a legnagyobb tisztelettel voltak az ünnep és az ünnepelt iránt.

    1993-ban kezdődött az átépítés, a könyvtárat Ferenczi József halála után felesége vette át, amit először is átköltöztettek a volt tanítói szolgálati lakás egyik szobájába.

    1994–1996-ban dr. Németh László vezette a kultúrházat és a községi könyvtárat, 1997 januárjától új népművelő, Hetlinger Júlia vette át a három település közművelődési és könyvtári feladatainak ellátását.

    Hetlinger Júlia beszámolója ezekről az évekről

    Sarród, Fertőújlak, Nyárliget települések könyvtárai hetente több alkalommal álltak az olvasni vágyók rendelkezésére. A könyvtárakban megtörtént – a soproni könyvtár szakembereinek közreműködésével – a leltározás és a selejtezés is. A kötetek száma ezt követően fokozatosan gyarapodott, és ennek következményeként a településeken élő fiatal és idősebb korosztály is szívesen járt könyvtárba.

    A sarródi művelődési házban kapott helyet a község könyvtára, ahol az olvasóhelyiségben kulturált körülmények között lehetőség nyílt a könyvek, illetve folyóiratok helyben történő olvasására is. Az olvasók életkorát, érdeklődési körét, ízlését, az iskolai követelményrendszert figyelembe véve folyamatosan gyarapodott a könyvállomány.

    A könyvtárba zömében általános iskoláskorú gyermekek jártak, de megfordultak óvodások, és középiskolások is használták a könyvállományt egy-egy házi feladat elkészítésének segédleteként. A felnőtt korosztály is szép számmal kölcsönzött könyveket.

    A nyitvatartási időt a látogatók szabadidejéhez igazítva határozta meg a könyvtáros.

    Lehetőség volt könyvtárközi kölcsönzésre is, sokszor kértek Fertőújlakról, Nyárligetről a sarródi könyvtárban megtalálható kötetet.

    A könyvtári kölcsönzések és a helyben történő könyvtárhasználat jó lehetőséget adott a közművelődési tevékenység kiszélesítésére, különféle programok szervezésére, éppen ezért a könyvtári- és közművelődési tevékenység szorosan összekapcsolódott.

    Ferenczi Józsefné, Katica néni nyugdíjba vonulása után is folyamatosan segítette a szakmai munkát jó tanácsaival, építő ötleteivel.

    A művelődési ház fontos feladata a településen élő emberek művelődési, szórakozási lehetőségeinek kielégítése volt.

    A helyi érdeklődés folyamatosan formálta a művelődési ház arculatát, a közművelődési programkínálatot.

    A szabadidős szokások jellegének átalakulását követve a helyi közművelődési tevékenység is igyekezett a helyi szükségletekhez alkalmazkodni.

    Az intézmény nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy minden rétegnek és korcsoportnak szolgáltasson. Változatos és igényes lehetőségeket biztosított az óvodás, iskolás és felnőtt korosztály szabadidejének hasznos eltöltéséhez. Ezekben az években tovább fejlődött az addig kiépített jó kapcsolat a helyi óvodával, a környékbeli települések iskoláival, a szomszédos önkormányzatok és térség közművelődési intézményeivel, könyvtáraival, a helyi termelőszövetkezettel, a Fertő–Hanság Nemzeti Parkkal és a fertődi Porpáczy Aladár Kertészeti Szakközépiskolával.

    Közművelődési feladat az állami ünnepek – március 15-e, augusztus 20-a, október 23-a – és a jeles évfordulókhoz kapcsolódó rendezvények – farsang, anyák napja, gyermeknap, idősek napja, mikulás, karácsony – megszervezése. Mikuláskor gyermekelőadások voltak, meghívott előadókkal (Kincses Színház Budapestről, Garabonciás Együttes Csornáról).

    A lakosság igényeihez alkalmazkodva ismeretterjesztő előadásokat (Fertő–Hanság Nemzeti Park munkatársai, Hajnóczy Domokos gazdajegyző, Bujna Ferenc Fertődről) – egészségmegőrző programokat (dr. Vajna Péter) –, a gyermekek számára szünidei programokat biztosított. Fontos feladat volt a fiatalok egészséges életmódra való felkészítése, szabadidejük hasznos eltöltésének biztosítása.

    A délutánonként, hétvégén, iskolai szünetekben szervezett programok segítséget nyújtottak a szülőknek abban, hogy a gyermekek és a fiatal felnőttek tartalmasan, vidám hangulatban töltsék szabadidejüket: kirándulások a Fertő-parton és Fertő–Hanság Nemzeti Park területén, filmvetítések a könyvtárban, kézműves foglalkozások, sport- és asztalitenisz versenyek, farsangi-, anyák napi-, mikulás- és karácsonyi játszóházak, gyermeknapi rendezvények.

    Az értékmegőrző, értékteremtő és értékközvetítő tevékenységek is egyaránt fontos szerepet kaptak a településen: szalontánc tanfolyam és azt követő koszorúcska (Fodor Anita Sopronból), néptánc oktatás gyermekeknek (Szalai Katalin Fertőszéplakról) és felnőtteknek (Benke Éva, Péter László Szanyból), májusfaállítás, locsolás, a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor évenkénti megrendezése, amelynek keretein belül hagyományőrző és kézműves foglalkozások voltak minden korosztály számára.

    Hagyománnyá váltak a jótékonysági bálok a településen (óvoda, sportegyesület, tűzoltó egyesület számára), amelyek főként a farsangi időszakban és novemberben, Katalin napkor kerültek megrendezésre. A falunapok és a búcsúi rendezvények is sok látogatót vonzottak.

    1996-ban kezdődött a németországi Sarrod településsel a testvérkapcsolat kiépítése. Varjas Endréné polgármesterrel karöltve a népművelő, Hetlinger Júlia is aktívan bekapcsolódott a szervezőmunkába. Akkor még évente voltak a találkozások, mindig nagyon tartalmas és sokszínű program várta a Magyarországra érkező sarrodiakat.

    A magyarországi Sarródon élő vendégfogadó családok egy része a német barátaikkal történő könnyebb kommunikáció érdekében német nyelvtanfolyamon vett részt a kultúrházban. Gróf Crouy – Chanel Adél Nyárligeten élő festőművész önzetlenül ajánlotta német tudását településünk polgárainak, és lelkiismeretesen, hónapokon keresztül oktatta a német nyelvet kezdő és haladó szinten nemcsak Sarródon, hanem Nyárligeten is.

    A téli időszakban a kultúrházban női torna is volt a fertőszentmiklósi testnevelő (Horváth Szalai Zoltánné) irányításával.

    Igény jelentkezett színházi előadások látogatására, így a népművelő koordinálásával több család is bérletet váltott a kapuvári Rábaközi Művelődési Központ előadásaira. Ezen alkalmakkor láthattuk többek között Ray Cooney: Család ellen nincs orvosság, Csiky Gergely: A nagymama, J. Strauss: A cigánybáró, Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című darabjait.

    Népművelői feladat volt a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor szervezésében való aktív közreműködés is. Akkor még a fertődi Porpáczy Aladár Kertészeti Szakközépiskola Kollégiumában zajlott a 7 napos tábor. A település minden lakója ingyenesen látogathatta a tábori rendezvényeket. Ősszel és karácsony előtt rendszeresen szerveztünk Ferenczi Józsefné Katica nénivel a sarródi kultúrházban festményvásárokat, kiállításokat a táborban készült alkotásokból.

    A nagyrendezvények szervezésekor Sarródról sokan ajánlkoztak, hogy szívesen segítenek az előkészületekben, így önkéntesek is segítették a népművelő és a Polgármesteri Hivatal munkáját.

    Népművelői feladat volt a pályázatírás is. Több nyertes pályázattal büszkélkedhetett a település abban az időben. Többek között a nagyrendezvényekre, és a minden évben megrendezett művésztáborra kapott támogatást Sarród.

    A település nagyrendezvényei (a teljesség igénye nélkül)

    április 24-én Sarródon került megrendezésre az Országos Búzaszentelő ünnepség. A búzaszentelés a határ, a búza- és gabonaföldek megáldása, mely a keresztény liturgia szerint történt.

    Ez a rendezvény a sarródi önkormányzat és a nemzeti park együttműködésének szép példája volt, ahol a televízió és a rádió nyilvánossága előtt magyar, német és horvát nyelven tartottak ökomenikus szentmisét több száz népviseletbe öltözött fiatal és ezernyi hívő jelenlétében.

    Mise az országos búzaszentelőn a Kócsagvárban

    A rendezvény körmenettel kezdődött, az ökomenikus tábori misét követően a búzaszentelő ünnepség az Angyali-szobornál zajlott. Délután a kultúrház udvarán felállított színpadon hagyományőrző együttesek szórakoztatták a körülbelül 2000 fős közönséget (többek között a szanyi Bokréta Néptáncegyüttes, a vitnyédi Énekes Lenke Hagyományőrző Néptánc Együttes, a Kapuvár Néptáncegyüttes), majd a napot jótékonysági bál zárta.

    szeptember 25. A sarródi Napköziotthonos Óvoda fennállásának 25 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepség, amely egyben jubileumi találkozó is volt, ugyanis meghívót kapott az óvoda addigi valamennyi dolgozója és óvodása. Az intézmény óvodásai és a falu általános iskolásai szolgáltattak kulturális műsort a résztvevőknek.

    a Millennium éve, az államalapítás ezeréves évfordulója. A „millenniumi év” 2000. január 1-től 2001. augusztus 20-ig tartott. A millenniumi ünnepségek keretében mindhárom településen felavatták a Millenniumi Emlékparkot (ezen kívül a Hősök szobrát Fertőújlakon, a Millenniumi Emlékkeresztet Nyárligeten), valamint ebben az évben Magyarország minden települése –többek között Sarród is-ünnepélyes keretek között átvette a Millenniumi Emlékzászlót.

    A Millenniumi év alkalmából rendezték meg az országban a „Kultúrával a Nyugat Kapujában” című fesztiválsorozatot, és az Arrabona 2000 vetélkedőt, amelyekre sarródi gyermekeket is beneveztünk.

    Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor minden év nyarán.

    Az alkotótábor a pedagógus Ferenczi-házaspár hagyományteremtő gondolata alapján, a sarródi Polgármesteri Hivatal támogatásával 1992. évben kezdte meg működését. A Ferenczi-házaspár alapította a tábort. Ferenczi József volt a művészeti vezető, felesége Katica néni pedig a tábor szervezője.

    Ferenczi József a következő évi tábornyitás előtt, 1993 júliusában váratlanul elhunyt.

    Ezt követően a művészeti vezetést Molnár Róbert, sopronhorpácsi festő-tanár, a tábor szervezését pedig özvegye, Ferenczi Józsefné vette át. Népművelői feladat volt a tábor szervezésében való közreműködés. A művésztábornak ebben az időszakban a fertődi Porpáczy Aladár Kertészeti Szakközépiskola Kollégiuma adott helyet. Az akkor 7 napos tábor mindennapjait áthatotta Ferenczi József szellemisége, melyet özvegye, Katica néni továbbörökített, és a tábortagok meg is értették azt: „Mindenütt és mindenben az embert keresem, tájban, tárgyban, emberben.”

    Sokszínű és pezsgő közművelődési élet folyt azokban az években Sarródon, mivel nagyon sok általános iskolás korú gyermek volt a településen. A könyvtári- és közművelődési programok, a települési ünnepek és a rendezvényekre való készülődés, valamint az egyéb programok összekovácsolták ezt a korosztályt, mély baráti kapcsolatok szövődtek, és ez az összetartás napjainkban is ugyanúgy megvan köztük, miközben fiatal felnőttekké váltak.

    2003-tól Sarród Község Önkormányzat új, akkor már művelődésszervezőt alkalmazott, akinek a meglévő jól bevált rendezvények mellett feladata lett egy új közösségi színtér kialakítása és működtetése, a Sarródi Tájházé is.

    Rendezvény a tájház udvarán

    2008-ban a sarródi képviselőtestület kezdeményezésére, a megújulása óta névtelenül működő művelődési ház felvette a Ferenczi Művelődési Ház nevet, méltó emléket állított ezzel a festőművész, rajztanár–tanító házaspár munkásságának.

    2009-ben a ház elnyerte az Integrált Közösségi és Szolgáltat Tér címet, mely a további fejlesztések és egy egészen más elveken megvalósuló közművelődés lehetőségét teremtette meg. A célja a vidéki lakosság megtartása érdekében a helyben elérhető alapszolgáltatások körének bővítése, minőségének és hozzáférhetőségének javítása többfunkciós szolgáltató központok létrehozásával, ennek végső kialakítása akkor, forráshiány miatt nem valósult meg, de mint fejlesztési lehetőség továbbra is fenn áll.

    Napjainkban a művelődési ház színtere a település egyéni (esküvő, születésnap, ballagási, bérmálkozási ebéd, házassági évforduló…) és közösségi (nemzeti ünnepek, bálok, falunap, mikulásvárás, falukarácsony) ünnepeinek, rendezvényeinek. Nagytermében rendszeresen indulnak különböző tanfolyamok, láthatóak kiállítások. Itt tartanak cirkuszi- és bábelőadásokat, játszóházat, táncházat, ének, tánc- és zenepróbákat, ismeretterjesztő, szórakoztató előadásokat. Itt zajlanak a különböző egyesületek összejövetelei, közgyűlések.

    Innen indulnak a kirándulások, de itt fogadják a településre érkező vendégeket, ez a fő helyszíne a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor színvonalas táborainak és egyéb nagysikerű rendezvényeinek.

    Fontosak a különböző vásárok, mert mint minden kistelepülésen, nagyban hozzájárulnak az áru ellátáshoz.

    A sarródi Községi Könyvtár élete most is szorosan összekapcsolódik a Ferenczi Művelődési Házzal, nemcsak azért mert az épületében működik, hanem a közösen megvalósuló rendezvényekkel, fejlesztésekkel is. Pl. megújuló nagyteremben (festés, padlócsere, sínrendszer, tároló rendszer, függönyözés) tartja a könyvtár a nagyobb rendezvényeket, játszóházat, kiállításokat.

    A könyvtár 2012 decemberétől a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer keretében működik, a szolgáltatást a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára nyújtja. A könyvtár vegyes gyűjtőkörű, a szépirodalomtól az ifjúsági irodalmon át a szakirodalomig terjed az állománya, több ezer kötettel rendelkezik. Szolgáltatásai közé tartozik a kölcsönzés (könyv, újság, folyóirat), az ingyenes internethasználat, könyvtárközi kölcsönzés, helyben használat (olvasóterem), rendezvények, kiállítások, előadások, tanfolyamok szervezése.

    Az új közösségi színtérként működő Sarródi Tájházról külön fejezetben szólunk, itt most csak felsorolásszerűen említjük az ott folyó közművelődési munkát:

    • előadások, kiállítások, fesztiválok, témanapok, témahetek, világörökségi napok (pl. halászatról, viselet, hímző, fotó…) szervezése, nyári napközis táborok, erdei iskolák programjainak biztosítása, szervezése
    • hagyományápolás, hagyományőrzés
    • részvétel országos programokban (Múzeumok Éjszakája, kulturális örökség napok)

    A falu közössége és a falu élete a XXI. századra gyökeres változáson ment keresztül, eltűntek a közös munkák (pl. cséplés, kalákamunka), ritkán ülnek már kint az utcán az emberek, kevesen állnak meg beszélgetni egymással, kevés a találkozási lehetőség.

    Sarród kulturális életének fejlődésében, változásaiban pedig jól látszik, hogy a különböző közösségi élmények tették és teszik élővé a falut, tartják össze a közösséget, ettől válik élhetővé ez a kis település. Nagy a felelőssége a mindenkori közművelődésért felelős személynek, személyeknek, települési elöljáróknak, hogy felismerjék és őrizzék a kultúra és a művelődés ezen megtartó erejét, a falu fejlődésének zálogát.

    Felhasznált irodalom

    A Magyar Közművelődés Szakpolitikai Koncepciója, 2012. Élő D. (1937): Sarród monográfiája. Országos Széchenyi Szövetség, Budapest, 80–82. p.

    Közművelődési Fogalomtár (minőségfejlesztési és pályázati munkaanyag), Nemzeti Erőforrás Minisztérium Közművelődési Főosztály, Erikanet (2008–2012).

  • Pokker Mihály (1887 – 1951)

    Fertőszéplakon született, 1887. szeptember 29-én. Édesapja Pokker János ács, a falu bírója is volt negyedszázadon át. Tizenhat gyermeke született két házasságából (első felesége meghalt), a negyedik volt Mihály. Mint eminens tanuló, gyermekként kistanítóként tevékenykedhetett az iskolában, majd a tanítói hivatást választotta. Miután anyanyelvi szinten beszélt németül, Boldogasszonyba (Frauenkirchen, Ausztria) került kántortanítói állásba. Itt megnősült, 1913. augusztus 26-án, felesége Millián Anna Terézia, aki sajnos egész életében betegeskedett, gyermekük nem született. Az első világháborúban 1914–1918 között megjárta Szerbia, Doberdó, Galícia és Odessza poklait. Majd hazatérte után azt kérte, hogy olyan, a boldogasszonyi iskolához legközelebbi helyre helyezzék, ahol van orgona. Miután megsebesült, a soproni kórház tüdőosztályán ápolták, itt olvasott a sarródi iskolaszék pályázatáról, melyet sikeresen megnyert. Szülőfaluja, rokonsága közelsége segítette a felépülésben, de meghagyta tanítványainak, hogy a tüdőlövésben elhunyt bajtársak emlékére a látogatások alkalmával mindig vigyenek be egy szál szegfűt a kórházba.

    A hivatalos iskolai munkák, valamint a kántori feladatok mellett Pokker Mihályra várt az a nemes feladat, hogy gyógyítsa a Trianon okozta sebeket, nemes és lelkesítő célokkal vezette az ifjúságot, a legénységgel helytörténeti, régészeti kutatásokba kezdett, számtalan színdarabot rendezett, dramaturgiát készített, gyékényfonást tanított, minden családdal külön foglalkozott. Mindezek mellett cikkeket írt, verseket minden alkalomra, sőt meg is zenésítette őket. Sokoldalú, rendkívüli tehetségű ember volt. Szervezte az ünnepségeket, betanította az új templomi énekeket, a szertartásokhoz szükséges körülményeket biztosította, előfizetett több újságra, szaklapra, melyeket aztán szívesen kölcsönzött a környékbeli kollégáknak, de a tehetséges tanítványoknak is, pld. többek között Fekete József sarródi költő ezért is nagy hálával emlékezik rá. A falu könyvtárát is Pokker Mihály vezette. A keresztelések, esküvők, temetések lebonyolításában is közreműködött. Minden temetésre megható, személyre szóló verset írt. Részvétnyilvánításkor legtöbbször átadta a családnak az egyetlen kéziratot, így szórva szét kincseit szeretett faluja népének! Úgy a saját könyvtárából, mint a falu könyvtárosaként is szívesen adta tanulmányozásra a könyveket. Képes volt összefogni és erős kézben tartani a falu minden korosztályát.

    Az iskolák államosítása után, 1950-ben ment nyugdíjba, Sopronba költöztek, ahol felesége rövidesen meghalt. A hálás sarródiak megkísérelték visszahívni szeretett főtanítójukat, de ő, ahogy szokott, versben válaszolt: „Könnyeimet erdei föld issza, ne hívjatok, nem mehetek vissza, ide köt a feleségem sírja.” Sokat járta a soproni erdőt, tűzifát gyűjtögetve, megfázott, a kétoldali tüdőgyulladással már nem tudott megbirkózni, 1951. április 27-én Sopronban elhunyt. Amikor szóba kerül a régi tanítójuk, volt tanítványai így emlegetik: „az áldott emlékű Pokker Mihály főtanító úr”.

    A sarródi iskolával egybeépített, ún. tanító-lakás, ahol Pokker Mihály és felesége lakott, ma is áll, külső házfalán emléktábla őrzi a kiváló pedagógus emlékét. Fekete József költő így emlékezik egy szép versében: „Arca évről-évre fényesebben ragyog, / Példás életének követője vagyok.”

    A Pokker-házaspár a soproni Szent Mihály temetőben alussza örök álmát. A sírkövet a hálás sarródiak állíttatták. A sírt Pokker Mihály féltestvérének lánya, szül. Nagy Terézia a férjével, Iliás Józseffel váltotta meg, majd ide temetkeztek lányukkal, Iliás Andreával, aki jelen sorok írójának egyik kedves barátnője volt, aki Pokker Mihályt a sarródi katedrán követő tanítványból lett tanítónő, Honyák Katalin lánya. Így kapcsolódik a múlt a jelenhez, így biztosítva van a sírhely állandó látogatása is.

    Forrás

    Kallós Károlyné és Dr. Gönczöl Lászlóné, Miklós Horváth I. (szerk.) (2011): Töretlen hittel. Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében, 2. kötet, Töretlen hittel, „Emelj fel emlék!” Alapítvány, Győr, 71–79. p.

  • Molnár Anna (1917 – 1990)

    Sopronból érkezett Nyárligetre, a szerzetesrendek feloszlatása után. A Sütő házaspárral tanított a nyárligeti iskolában, a településen kapott kis szolgálati lakásban élt. Iskola után is szívesen foglalkozott a gyerekekkel. Nyugdíjba vonulásakor Fertődre költözött az ún. „cs”-házakba, haláláig itt élt egyedül. A fertődi (eszterházi) temetőben nyugszik.

    A fejfáján ez áll: Molnár Anna, élt 73 évet. További életrajzi adatokat sajnos nem sikerült beszerezni, a legfontosabb viszont megmaradt az emlékezetekben: nagyon lelkiismeretes, kiváló pedagógus volt.

    Forrás

    Áldozó István himodi lakos, levéltáros, a Győri Levéltár munkatársának közlése.

  • Kocsis Géza (1901 – 1977)

    Himodon született 1901. február 12-én. Édesapja Kocsis András, édesanyja Mészáros Terézia.

    Az 1920-as évek körül tanított Sarródon, majd pár év után hazahívták Himodra. Kántorként, tanítóként dolgozott.

    Az 1962/63-as tanév végén vonult nyugdíjba, ezt követően Győrszentivánra költözött, ahol elhunyt 1977. június 27-én.

    Forrás

    Áldozó István himodi lakos, levéltáros, a Győri Levéltár munkatársának közlése.

  • Gombás Tibor (1914 – 1991)

    Sopronban született 1914. augusztus 28-án. Iskoláit is Sopronban végezte, tanítói diplomáját a soproni Deák téri, volt Teológia épületében működő Tanítóképzőben szerezte.

    1940-ben került Mekszikópusztára, majd 1942-ben házasságot kötött Varga Gizella óvónővel (1912–1996).

    Két gyermekük született, 1944-ben Klára, majd 1949-ben Tibor.

    1940-1963-ig a mekszikópusztai (fertőújlaki) általános iskola igazgatója. A mekszikópusztai iskola 1923-tól 1975-ig működött.

    1963-tól a Fertődi Kertészeti Technikum kollégiumának vezetője. Ugyanakkor – nyugdíjba vonulásáig – az általános iskolában is tanított történelmet és földrajzot.

    Több társadalmi funkciót is betöltött. Szervezője volt a Porpáczy Aladár emlékversenynek.

    Gombás Tibor tanár úr 1991-ben elhunyt, feleségével a soproni Szt. Mihály-temetőben nyugszanak.

    Forrás

    Gombás Klára közlése.

  • Galambos Imre (1930 – 1983)

    Szülőhelye, gyermekkora Sarródhoz, a Fertő menti faluhoz kötődik, ahol szorgalmas paraszti család biztosította számára a tanulás lehetőségét. Édesapja, Károly bácsi (1895–1989), nagy teherbírású ember volt, aki felnőtt korában is gondoskodással vette körül fiát. Egy fedél alatt laktak a Fő utcai házban. Testvére József (1922–1944) a II. világháború áldozata lett. Édesanyja Horváth Veronika (1900–1973).

    Elemi iskoláit, a polgárit és a tanítóképzőt Sopronban végezte. Oklevelének kézhezvételétől tanított: 1950–1952 Veszkény, 1952– Tőzeggyár majd Cirák, 1954– Mekszikópuszta, a jelenlegi Fertőújlak pályája kezdetének állomásai. A mekszikói iskola határzáron belül volt. Naponta, hóban, fagyban, kerékpárral, majd később motorral tette meg az utat munkahelyére. Később, 1965-ben a kapuvári járási tanfelügyelet révén a Fertődi Állami Általános Iskola tanára lett, ahol történelem és magyar irodalom, nyelvtan tantárgyakat tanított magas színvonalon.

    Első találkozásunk során 1971-ben egy törékeny, de rendkívül szívós, következetes kollégát, egyben igaz barátot ismertem meg. Nagy szakmaisággal rendelkező, felkészült tanárként a tanítványait is partnerként fogadta el. Megtanította mindenkinek azt, amire szüksége lehet. Azoknak, akik továbbtanultak magas mércét állított, és még többet foglalkozott velük. Alapelve volt a mindennapi helytállásra és a becsületes életre nevelés.

    Több nemzedék emlegeti jó humorát, barátságát, hiszen tanítványait szívből szerette. Megbecsült, igazi tanítóként tisztelték kollégái, a gyermekek szülei és a barátai. Gyakran megjelent szabad idejében a törzshelyén, az ún. Művészben, ahol hosszasan elmélkedhetett az akkori kor problémáiról. Ez az időszak a Kádár-rendszer elejétől a közepéig értendő. Jól ismerte a Rákosi időszak fájdalmait. A magyar történelemnek részese volt, nem csupán könyvből, hanem szívéből tanította.

    Mint kolléga, igazi pedagógus volt. Óráira minden alkalommal felkészülten, pontosan érkezett. Követelményeit mindig a tanulók képességeihez mérte, ebben következetes volt. Gyakran jósolta: „meglátod, az élet igazolni fog, ebből a fiúból jó szakember lesz!” Fontos volt számára, hogy sikerélményt adjon, de tudta azt is, ezért dolgozni kell.

    Tanári diplomáját a Pécsi Tanárképző Főiskolán munka mellett szerezte meg, diplomamunkáját a sarródi földosztásról írta. Személyes kapcsolataira támaszkodva a dolgozat témáját teljes mértékben feldolgozta. Kiváló minősítést kapott.

    Tanítás mellett szívesen leült zongorájához, és mások szórakoztatására is kedvenc nótáit játszotta. A nagyemlékű Bognár Gergely barátommal sokszor meglátogattuk. Szinte minden közösségi rendezvényen aktívan részt vett. Segítette kollégáit a felkészítő munkában, akár iskolai vagy közösségi rendezvényről volt szó.

    Az 1983-as év váratlan fordulatot hozott. Egy szerencsétlen bokasérülést követően trombózist kapott, és éppen a neve napján váratlanul eltávozott. Édesapja túlélte mindkét fiát.

    Temetésén Dr. Orbán Géza néhai kollégánk búcsúztatta, az utolsó útjára kísérő hatalmas tömeg előtt: „Galambszíved, amelyet édesanyádtól örököltél, örökre itt hagyott bennünket.”

    Emlékét és nevét az eddig eltávozott kollégák nevei között az özv. Ferenczi Józsefné tanítónő által állíttatott kopjafa őrzi a Fertődi Általános Iskola udvarán.

    Galambos Imre személyében Sarród község egy nagy tudású és szeretetreméltó, igaz pedagógust veszített el.

  • Ferenczi Józsefné Sz. Honyák Katalin (1927 – 2017)

    Ferenczi Józsefné Sz. Honyák Katalin (1927 – 2017)

    FERENCZI JÓZSEF (1921-1993)
    festőművész, tanár
    életrajza a Díszpolgárok címszó alatt
    olvasható (408-411. oldalakon).

    Sarródon született 1927. december 5-én. Édesapja Honyák Géza, negyven éven át a falu hentes- és mészáros mestere. Édesanyja Patzer Terézia. A szülők négy gyermeket neveltek és taníttattak: Teréziát (Baba), Annát, Katalint és Gézát. Kiváló képességeire felfigyelve öt és fél évesen elkezdhette az iskolát. Az I–III. osztályban Csapó Imre, majd a IV–VI. osztályban Pokker Mihály tanító urak tanították. Kisgyermek korától a tanítói pályára készült. Példaképe Pokker Mihály volt. A hat elemi után Sopronban, a Fövényverem utcai polgári iskolában folytatta tanulmányait, mialatt anyai nagyszüleinél lakott. Ezt követően felvételt nyert a soproni Szt.Orsolya Rendi róm. kat. Leánylíceum és Népiskolai Tanítóképzőbe, ahol 1948. június 23-án tanítónői diplomát kapott. A polgári iskola után egész nyáron Hegykőn dolgozott napközis óvodavezetőként 80 gyermekkel, majd minden évközi szünetben Sarródon. 1948 szeptemberétől 2 hónapig Alsóújlakon (Vas megye) tanította az első osztályt. Ezután – nagy örömére – szülőfalujába helyezték, ahol az I–IV. osztályt 79 gyermekkel összevontan egyedül vitte csendes-hangos órákkal 1953-ig. Sarród első tanítónője, máig az egyetlen nő, aki itt tanított. Erre egész életében nagyon büszke volt. 1950. február 19-én férjhez ment a Sarródon kántorként dolgozó Ferenczi Józsefhez, három lányuk született. 1953-tól férjével Sarródon megosztva tanítottak az alsó tagozatban. Az iskola épületének utcafronti szolgálati lakásában laktak. 1962-ben a család a Sarród, Kossuth u. 20. szám alatti saját házba költözött. Az 1972–1974. évi körzetesítést követően a fertődi iskolában először napközis nevelőként, majd osztálytanítóként dolgozott. Évekig úttörővezetőként foglalkozott a gyermekekkel, számtalan rendezvényt szervezve: táborozásokat, szavaló- és történelmi versenyeket. A 60-as évek elején a Dolgozók Iskoláját vezette Sarródon. A sarródi asszonyoknak létrehozta a kézimunka szakkört, nagy sikerű kiállításokkal. A felnőtteknek országjáró kirándulásokat, bálokat rendezett: a férjével közös népművelői munka nyomán – lehet mondani – a sarródi kultúrház a Ferenczi-házaspár második otthona volt. Honismereti kutatást is végzett: férjével közösen folytatták Dr.Élő Dezső Sarród monográfiája című falutörténetét, Sarród története 1937 – 1992 címmel. A mű sajnos csak gépelt kéziratban maradt, bár több példányban másoltatták és beköttették és így sok családhoz eljutott. Az első példány a soproni Széchenyi Könyvtár helytörténeti részlegén található, kutatható.

    Ferenczi Józsefné az országban az elsők között alkalmazta az oktatásban a bábművészetet. Micimackó bábcsoportjával olyan sikeresen működött, hogy a Magyar Televízió is felvette a műsorukat, majd külföldre is eljutottak. A meséket maga írta, vagy ismert népmeséket dramatizált, saját tervezésű és készítésű bábokkal és díszletekkel lépett fel a környéken és országszerte. Számtalan kitüntetést kapott pedagógiai és népművelői munkásságáért, köztük a Gyermekekért Érdemérmet, melyet 1986-ban a Parlamentben vehetett át.

    43 évnyi szolgálat után 1991 júniusában nyugdíjba vonult, de otthonában tovább korrepetált, majd a következő négy év nyarán a fertődi Muzsikaház helytörténeti kiállításának tárlatvezetője volt. 1992-ben férjével megalapította a sarródi alkotó- és művésztábort. A szervezési feladatokat Ferenczi Józsefné végezte, festőművész- és rajztanár férje pedig művészeti, szakmai vezetőként dolgozott. Az első tábor nagy siker volt, így a következő évet is előkészítették. 1993-ban, Ferenczi József váratlan halála után nagy lelkierővel tovább szervezte és vezette azt még 2002-ig. Ferenczi Józsefnének köszönhető, hogy „életben tartotta”, vitte tovább a tábort, mely a mai napig sikeresen működik gazdag programokkal. Imádott szülőfaluja méltán büszke rá! 1998-tól a falu díszpolgára. Betegsége az otthonához kötötte, de a faluban történtekről, a tábori sikerekről, tanítványai sorsáról, volt kollégáiról mindent tudott így is, hiszen telefonon, levelezésben tartotta velük a kapcsolatot, de sokan személyesen is meglátogatták. Betegségének évei alatt ő is rajzolt, festett. 2008-ban gyémántdiplomás pedagógus, egyben első önálló kiállítását is láthattuk festményeiből, melyeket aztán volt tanítványainak, szülőknek ajándékozott. 2009-ben elhunyt kollégái emlékére három tagból álló kopjafát állíttatott a fertődi általános iskola udvarán. 2013-ban Vasdiplomát kapott. Mindvégig ragaszkodott szülőfalujához, betegségében is Sarródon maradt, három lánya gondoskodott ápolásáról, ellátásáról. 2017. július 7-én a soproni kórházban elhunyt. A Fertőd-Eszterházi temetőben férjével közös sírban nyugszik. „Akárhányszor születnék, akkor is pedagógus lennék, de csakis alsó tagozatos tanítónő!” – vallotta. A Jeles Pedagógusok… sorozat Fáklyák, Fényadók c. kötetében olvasható részletesebb életrajza (100-108.)oldalakon.

  • Élő Anna (1912 – 1980) – Sütő Károly (1916 – 1999)

    Élő Anna 1912. augusztus 4-én Sarródon született, oldalági rokona Dr. Élő Dezsőnek. Édesapja az első világháborúban hősi halált halt. Édesanyja a két gyermekét egyedül nevelte fel. Tanítói diplomáját a soproni tanítóképzőben (Orsolya Rend) kapta meg. Sástelekre került tanítani.

    Sütő Károly 1916. augusztus 22-én Szegeden született. Édesapja árvízvédelmi-szabályozási állami tisztviselő, vízmester. Édesanyja háztartásvezető, 3 gyermekük született. 1919-ben Nagyszentmiklósra került a család az apa áthelyezése miatt. A tanítóképzőt Marosvásárhelyen végezte. 1939. szeptember 1-jén Temesváron kezdett tanítani, addig hivatalnokként, magántanítóként tevékenykedett. 1942. május 18-án Sásteleken vezető tanítói kinevezést kapott.

    A közös élet kezdete: „Iskola születik Nyárosmajorban”

    Sütő Károly és felesége, Élő Anna 1944. szeptember 25-én Sarród községbe költöztek. Pár hónapos sarródi tanítás után 1945. november 26-án Nyárosmajorba kerültek.

    A Soproni Tanfelügyelőségtől megbízást kaptak, hogy a herceg Eszterházy tiszttartójának rezidenciájából iskolát alakítsanak ki a major gyermekei számára.

    Az iskolát a „semmiből” szervezte, indította a fiatal, lelkes pedagógus pár. A majorban élő családok szinte minden tagja segédkezett a munkálatokban.

    A kis kastélyból 2 szobás szolgálati lakás és egy tanterem lett, ahol váltott tanítás folyt 8 osztállyal, 66 tanulóval 1–4., illetve 5–8. osztályok összevonásával. Délelőtt az alsós tanulók Sütő Károlynéval, délután a felsős gyerekek tanultak Sütő Károly irányításával. A tanterem meghosszabbításával kicsi kápolna is épült, így a vasárnapi szentmisén résztvevők az iskolapadokban ültek.

    Sütő Károly hatalmas energiával, tenniakarással, szeretettel fogott munkájához. Ebben a munkában felesége támogató segítségére mindig számíthatott, akit szintén kiváló pedagógusként emleget az utókor.

    Hamar tudatosította diákjaival, hogy egy összevont iskolában nagyon fontos az otthoni tanulás, a szorgalom. Tudta motiválni a gyengébb képességű tanulókat is. A tananyag elsajátítását megkövetelő, de mindig igazságos pedagógusok jó kapcsolatba kerültek a diákokkal, a szülőkkel, a falu lakosaival.

    A tanulói létszám növekedésével bővítették az iskolát. Szükség volt még több pedagógusra is. Az új pedagógusokkal a Sütő házaspár jó munkakapcsolatot alakított ki.

    Az 1960-as években a felnőtteknek is lehetőségük volt a dolgozók általános iskolájának esti tagozatán a 8 osztály elvégzésére.

    Sütő Károly a pedagógusi munkáján kívül jelentős szerepet vállalt és töltött be a település életében. Kezdeményezte az illetékes hatóságoknál a község névváltoztatását Nyárosmajorról Nyárligetre. Sokat tett a sport, a kulturális élet, a gyerekek, a felnőttek szabadidős tevékenységének szervezésében. Könyvtárat vezetett. Feleségével együttműködve egy- és többnapos kirándulásokat szervezett szülőknek, gyerekeknek. A tanulókkal különböző versenyeken vett részt számos szép eredménnyel. Irodalmi színpad, tánccsoport is működött az irányítása alatt. A rendezvények növelték a falu összetartó erejét, a színdarabokat a környék falvaiban is bemutatták. A téli szünetek idejére sem maradtak magukra a diákok. Ilyenkor asztalitenisz-, sakkbajnokságokat bonyolítottak le. Éveken keresztül kiemelkedő eredményeket ért el az általa vezetett labdarúgócsapat a környező települések bajnokságain.

    Fontosnak tartotta a szülők ismereteinek a bővítését is. Megindította a „Szülők iskolája” előadássorozatot. Igazi közösséggé formálta a települést, amelynek lakói bármilyen ügyes-bajos problémájukkal fordulhattak hozzá. Rendkívüli közösségi ember volt. Az évek során a társadalmi élet aktív szereplője. Nevéhez fűződik az 1954-ben alakult vöröskeresztes csoport. Támogatta a tűzoltó egyesület létrehozását. A falu határain túl is aktív volt. Sarródon, Fertődön, Kapuváron működő szervezetek tagja, elnöke volt.

    • A Fertődi ÁFÉSZ igazgatósági tagja
    • A Fertődi Sport Klub elnökhelyettese
    • A Sarródi Haladás MGTSZ sportkörének elnöke
    • Fertőd Közös Községi Tanácsa tanács- és VB-tag
    • Járási tanácstag
    • Járási Tanács Egészségügyi és Művelődési Állandó Bizottságának tagja, majd elnöke

    Munkája elismeréseként számtalan oklevelet, kitüntetést kapott úgy szakmai, mint társadalmi vonatkozásban:

    • Oktatásügy Kiváló Dolgozója
    • Kiváló Tanító
    • Kiváló Úttörővezető
    • Kiváló Határőr
    • Szövetkezeti mozgalom jubileumi emlékérem
    • Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója

    Szervezésével Nyárligeten 1970-ben új kultúrotthon épült, ahol a könyvtár, valamint az orvosi rendelő is helyet kapott. Az építkezés során az egész falu közreműködött a munkálatokban. Megismétlődött az a példamutató összefogás, mint 25 évvel előtte az iskola építésénél.

    Sütő Károlyné a nyugdíjkorhatár elérése után még 10 évig tanított a nyárligeti iskolában, majd Sarródra költöztek. A költözködés után is megmaradt a jó kapcsolat a lakossággal. Mindig szeretettel fogadták őket.

    A Sütő házaspár nyugdíjazásával egyidejűleg az 1977/78-as tanévben megtörtént a nyárligeti iskola körzetesítése, amit kénytelenek voltak tudomásul venni a község lakói.

    Sütő Károly, mint nyugdíjas pedagógus 1991. június 30-ig dolgozott. Szívesen hívták a környék iskoláiba tanítani: Fertődre, Agyagosszergénybe, Fertőszéplakra, Fertőszentmiklósra.

    Két gyermeket neveltek (Gyöngyi, Julianna), akik – talán a szülői példa hatására – szintén a pedagóguspályát választották.

    1997. augusztus 17-én Sarród Község Képviselőtestületének határozata alapján Sütő Károly a „Nyárliget Díszpolgára” kitüntető címet kapta meg.

    1999. november 4-én hunyt el. Földi maradványait a sarródi temetőben az 1980-ban elhunyt felesége mellé helyezték örök nyugalomra.

    Nyárliget valamennyi lakója, volt diákja a tiszteletadás, a megbecsülés, az elismerés legnagyobb formáját kifejezve 2005-ben a nyárligeti művelődési ház (Kultúrotthon) intézményének névadójául Sütő Károly volt tanítót választotta, hogy emlékét örökre megőrizze.

    „A nyárligeti iskola 33 éve” kiadvány méltón emlékezik meg a Sütő házaspár pedagógusi tevékenységéről, példamutató magatartásáról.

    2009-ben a győri Hungaro-Dalton Pedagógiai Innovációs Egyesület kiadásában megjelent „Sok fény maradt utánuk” Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében c. könyvben megjelent Sütő Károly életrajza, munkássága.

    Ez a visszaemlékezés csak töredékét tudja bemutatni a 33 év történéseinek, de alkalmas arra, hogy visszavezesse a volt diákokat azoknak az éveknek a varázsába, melyeket átéltek.

    Egy volt diák visszaemlékezései: „Én nagyon örülök, hogy ennek az iskolának a tanulója lehettem, hiszen megfelelő tudást, emberséget, becsületességet, szorgalmat és felebaráti szeretetet tanultam és kaptam. Utólag is hála és köszönet érte!”

  • Csapó Imre (? – 1948)

    Sajnos Csapó Imre tanítónk életrajza nagyon hiányos. Az biztos, hogy Pokker Mihály főtanító mellett tanította az I–III. osztályt. Kapuváron született egy ötgyermekes család legidősebb gyermekeként, édesapja lakatos szakmunkás volt. Felesége Perlaki Mária szili születésű, egy gyermekük született, Terézia. Az 1940-es évek elején az Ady utcában, az ún. Hámor házban laktak albérletben, ott Csapó Imre létrehozta Sarród első postahivatalát, melyet a felesége vezetett, később leányuk, a gyermekbénulásban lerokkant Terézia folytatta ezt a munkát egészen a nyugdíjazásáig, amikor Sopronba költözött és ott 1996-ban, 68 évesen elhunyt.

    A Csapó család 1945 körül a Fő utcai Fencz házba költözött, majd megkezdték a Kossuth utcai családi házuk építését. Ide költözött a postahivatal is.

    Csapó Imre 1948-ban viszonylag korán, még 50 éves kora előtt meghalt, Sopronban nyugszik, ahogy lánya is. Felesége Szilban van eltemetve.

    Pedagógiai módszeréről egy érdekes történet:
    Már akkor jó érzékkel versenyeztette diákjait a tudásban, így csak az ő osztályaiban volt első és második diák cím, melyeket ki kellett érdemelni. Pokker Mihály nagyra tartotta kollégáját, akivel az iskolai időn kívül is baráti kapcsolatban volt, ezt bizonyítja egy, az Imre névnapra írt verse, melynek pár sora a Tanítóink emlékfáján is olvasható.

    Íme a vers:

    Elérkezett végre Szent Imrének napja,
    Mikor jó tanítónk névünnepét tartja,
    Szeretet és hála jár a tanítónak,
    Aki magvetője égi s földi jónak.
    Kikel a sok jó mag, amit Ön vetett el,
    Megköszönjük tehát igaz szeretettel.
    Nehéz munkájáért áldja meg az Isten,
    Sok öröme legyen már a földön itt lenn.
    Áldja meg az isten, családját is áldja,
    Ezt kívánja Önnek minden tanítványa!

    A verset követően, a virág átadásakor minden gyerek felállt és „Éljen, éljen !”-t kiáltott.

    Forrás

    Szála Gézáné volt tanítvány és volt első diák, illetve Jámbori Veronika és Barcza Katalin, Csapó Terézia baráti köréből – visszaemlékezéseik alapján.