Szerző: Vérti Barnabás

  • Történetek és mondák Mekszikópuszta és környékéről

    Szedresi szél

    Mikor fiatal legények voltunk, mi is szerettünk kocsmába járni. Egyszer hatan mentünk a kocsma felé, a szedresi úton. Velünk szembe jött egy kerékpáros, olyan gyorsan, mint a szél. Utat nyitottunk. Elszáguldott. Elhajtott a Szedres út végéig, visszafordult és még közelebb jött hozzánk. Többször is elszáguldott mellettünk, és mindig közelebb szorított a falhoz. Ilyenkor mindig hideg szelet éreztünk. Üldözőbe vettük, és hajtottuk a temetőig. A kerékpáros a temető kerítésén is keresztülhajtott, majd hirtelen fehéresen eltűnt. Jaj de megijedtünk (Korán Németh János).

    Szent György harmat szedés

    Szent György napján nagyanyám mosni ment az egyik gazdához. Kora hajnalban indult el, és útközben találkozott egy fehér lepedővel beburkolt asszonnyal. Fehér csöbör is volt nála, és abba szedte a fűre, bokorra lerakódott harmatot. Nagyanyám megijedt, amikor az megszólalt: „Azt megmondhatod, hogy mit láttál, és azt is, hogy mit csináltam, de azt, hogy kit láttál, arról neked beszélni nem szabad”. Elmesélte nekünk, és én most nektek, hogy ki volt , azt én nem tudom, mert azt nem mondta meg nagyanyám, pedig én voltam a legkedvesebb unokája. (Korán Németh János)

    Farádi csikós

    Lószerető ember volt, és értett is a lovak nyelvén. A faluban sokan haragudtak rá. Egyszer az történt, hogy a ménest kihajtotta a legelőre, a tarisznyáját a legelő szélére tette. Ő maga pedig viszszament a kocsmába, ahogyan addig is szokta. A haragosa elment hozzá, hogy az egyik lovát szeretné megfogni. A csikós kiment az utcára, és karikásával hármat durrantott, és nagy porfelhő közepette, vágtatva megjelentek a csikók, és a lovak is. „Most fogd meg a lovaidat, és vidd haza!”- mondta a csikós. De a haragosa nem választotta ki a lovait, hanem hazarohant, mert nagyon szégyellte magát. A csikós pedig újra hármat durrantott a karikásával, és azok három dűlő hosszat vágtattak, mire a legelőre értek. (Korán Németh János)

    Patfai szőlőpásztor

    A szőlőt már éredés előtt őrizték, tolvajoktól, s madaraktól. Az egyik este, amint beszélgettek a nyitott konyhaajtóban, kőzápor zúdult rájuk. Kövek hullottak, és nem láttak senkit. Másnap este ugyanaz megtörtént. A pásztorok összebeszéltek, hogy tenni kéne már valamit, mert ők is kezdenek félni. Az öregebbik azt tanácsolta, hogy a puskába rózsafüzérszemet kell tenni, azzal agyonlőni. Így is tettek. Harmadnap este újra kőzápor zúdult a konyhára. Az öreg pásztor látta, hogy az árokparton egy korsó hömpölyög. Marokra kapta a puskát, és odalőtt. A kőzápor elmaradt, a kunyhót nagy csöndesség vette körül. Még a pásztorok sem igen mertek beszélni, csak másnap hajnalban mentek ki az árok partjára. Ott nem korsót találtak összetörve, hanem egy falubeli asszonyt agyonlőve. (Korán Németh János)

    Sarródi csikós

    Sarród alatt terül el a Nagyrét. Ide jártak legelni a falu lovai, egészen Fertőszéplak határáig. A lovak csak száguldottak, vágtattak a legelőn fel és alá. Nem ettek, nem ittak, de mindig soványabbak lettek. A csikós panaszkodott a lovai miatt. A pásztortársa azt ajánlotta, hogy a tarisznyáját ne hordja magával, hanem tegye a páskom szélére. Ha ekkor sem nyugszanak meg, akkor egy furkósbottal verje agyon a tarisznyáját. Így is tett. Lovak aznap is csak vágtattak és nem ettek, nem ittak. Vágott magának egy jókora husángot, ahogyan azt a pásztortársa mondta, és elkezdte verni a tarisznyáját, ahogyan csak bírta. Megszólalt a tarisznya, és kérte, hogy ne verje agyon, hagyja meg az életét, többé nem fogja a lovakat bántani. De a pásztor addig ütötte, míg a tarisznya végleg el nem csendesedett, s míg nem szűnt meg az ugrálás. Azóta a lovak esznek, isznak és meghíztak. (Szeli István)

    Miért csonka a bánfai templomtorony?

    A Fertő vize elöntötte azt a 7 falut, melyet a medrében építettek a nagy szárazság idején. Egyszer a csordával kijáró bika legelészés közben a földből a szarvával egy harangot emelt ki. A harangot beszállították Bánfára, és ott a templom toronyba akarták felhúzni. A harang nem fért be. Erőltetéstől a templom tornya leszakadt, és azóta csonka a templom tornya. A harang is megsérült. A harangot a bánfai parasztok mérgükben Boldogasszonyba vitték. (Bellovits István)

    Fertő

    Fekete város mellett volt egy tó. Ebben a városban lakott egy gróf, akire felesége nagyon féltékeny volt. A grófi családnál szolgált egy cselédlány, aki szebb volt az asszonynál. Ezt a szép szolgálólányt titokban megszerette. Erről az asszony nem tudott semmit, aki magtalanságban szenvedett. A gróf és a szép szolgálólány szerelme kivirágzott. Ekkor jött rá a grófné, hogy az ura titokban mást szeret, ezért bosszút forralt. A gróf egyszer elment hazulról. A grófné ez idő alatt a szép szolgálólányt gyermekével együtt az előre elkészített faládába csomagolta, és másnap hajnalban a tó vizébe dobatta. A tó elkezdett háborogni, fehér habot vetett, és medréből kiöntött. Mindig nagyobb és nagyobb lett a tó vize. Fehéren tajtékozott és állandóan növekedett. A hullámok a hátukra vették a faládát terhével együtt, és vitte, szállította a tó túlsó partjára. A láda eljutott a boldogasszonyi dombokig, majd a víz ott partra vetette. A víz fehér tarajos habja is eltűnt, a hullámok megcsendesedtek. A lakosok a ládát megtalálták, és engesztelésül azon a helyen templomot építettek. A víz megcsendesedve visszahúzódott, megmaradt a mai alakjában. Egy kis vize megmaradt, és a nép elnevezte Tarsoly-tónak. (Bellovits István)

    Te elérted célodat
    Hogy érjem el én is.
    Mindkettőnknek megegyezni,
    Igazság meg szép is.

    /Élő István/

    Gombás Tibor 1963-ig tanított itt, utána került el Fertődre. Ennyi volt a tanító úr jegyzete.

    Ezen kézirat érdemes arra, hogy megmaradjon az utókornak, így ezt most közzétettük itt, a Fertőújlak történetét bemutató fejezetben, a szerk.

    A dokumentum jelzete:
    MNL Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára, XV.46. Soproni Levéltárban elhelyezett kéziratok gyűjteménye. 4. sz. Gombás Tibor: Fertőújlak.

  • Postscript

    23 September 2022 was a very special day for me.

    During these days, my Hungarian conscience and American life were intertwined and it was a special experience for me. The day before I was in Budapest and visited the statue of the American President Washington. The statue was built with the support of the Hungarian American Federation in 1906. Interestingly, that year my grandfather was in America, working in a mine.

    And in 2022, I was on my way home from America to the Corn Husking Festival in Sarród. It was especially valuable to me that this festival was held in the local museum of Sarród, which was Tomordi’s, my great-great-grandmother’s childhood home. The event brought back old memories for me, when as a child I myself was part of this autumn work together with the boys and girls from the village. Much to my surprise, I was invited to take to the stage in the event. The President of the Győr-Moson-Sopron County Assembly, Zoltán Németh, Attila Barcza Dr., Member of Parliament, and the Mayor of Sarród, Gyula Papp, presented me with a medal for my service to the county of Győr-Moson-Sopron for the development of its international relations.

    When I held in in my hand, my heart was pounding so hard that my parents, who are buried in a nearby cemetery, may have heard it. Happy and tearful, I thanked them for the honour, which for me has become one of the most precious awards of my life. I thanked God that Sarród and the county had honoured me with this award and appreciated my work as President of the American Hungarian Federation from California to Washington, D.C., from Lousiana to Minnesota as a native of Sarród. (I am often referred to as Imre Sarród among my American friends, as I always emphasised my ancestry.)

    It was a special pleasure for me to receive the award at an event in Sarród, where old friends and acquaintances from nearby settlements were present and after congratulations we could chat and reminisce about old experiences.

    Thank you to the county, thank you to my native village for the recognition!

    Dear Sarród people!

    Let me address you from America, because you are the hardest working people in my homeland.

    I thank God that I was born in Sarród.

    I am very pleased that with the joint effort of Attila Barcza Dr., this book, an expanded edition of the history of Sarród, will be published, which I will place in the Hungarian Library of Congress here in Washington, D.C., to preserve the history of my dear village for a long, long time.

    I translated the first edition for my children. They had heard so many stories from my dear mother about our little village, and when they saw that beautiful village they were very happy because everyone welcomed them and surrounded them with great love.

    I saw the development of the village, the new houses, the beautifully cultivated fields around the village. I was proud of the new chapel, our church. The sound of the bell still brings tears to my eyes. Some of the best memories of my life are when I recall the time I spent with my parents, family, relatives and acquaintances in my home village.

    In 1974, from Switzerland, I was able to visit my homeland of Sarród for the first time. I arrived at the border with two passports. At Sopron, the military officer Bencsik, with whom I played football, came to check my passport. I was happy to be back home after so many years spent far away. I was happy to see that the village had been beautified thanks to the hard work of the locals. When I saw the name of my village, it brought tears to my eyes to see it again. My parents were very surprised to see me, as I arrived unexpectedly. But this visit was one of the happiest experiences of my life. Over the years I have returned again and again. I met my childhood friends, with whom I played games, with whom I shared the bread and dripping. I see how much our dear village has changed, and it is due to the hard work of the diligent people of Sarród.

    I wish that as many people as possible feel that their home village, Sarród, has given them a bond that will last for a lifetime. I have decreed that after my death my heart will be taken to Sarród by my children and buried in my parents’ grave, because wherever I lived, I was always a Sarród person in my heart. My body will be buried by my family here in America, but my heart will return to my beloved homeland and hometown.

    I have never denied my Hungarianness, I was a Sarród person and I will remain that every day of my life. I wish this feeling to all those who come from Sarród. Wherever they live in the world, rich or poor, happy or a little sad sometimes. May they feel the love of their home village and visit their home to recharge themselves with the positive experiences it can give them. Let us be proud to have been born here and to have spent a happy time of our lives here with our relatives, friends and acquaintances.

    It is great that posterity will have this beautiful book written by you, people of Sarród.

    It is very important to me that this book brings the history of my home village not only to Hungary, but to the world, to those who are interested and to those who are descended from it.

    I wish that the recording of the history of the village will continue for many more years to come.

    Let us pass on to future generations what has happened, what
    is happening in our small village.

    Awarded for the Service of Győr-Moson-Sopron County – International Relations Section

    Imre Németh Dr.
    cardiac surgeon

  • Utószó

    2022. szeptember 23. Egy nagyon különleges nap volt számomra.

    Ezekben a napokban összekapcsolódott magyarságom és amerikai életem és különleges élményeket tartogatott számomra. Előző nap Budapesten voltam és meglátogattam Washington amerikai elnök szobrát. A szobrot az Amerikai Magyar Federáció támogatásával építették 1906-ban Érdekesség, hogy ebben az évben nagyapám Amerikában volt, egy bányában dolgozott.

    Én pedig 2022-ben, hazalátogatva Amerikából, a sarródi Kukoricafosztás fesztiválra igyekeztem. Különösen értékes volt számomra, hogy ezt a fesztivált a sarródi tájházban rendezték, ami az én Tömördi dédnagymamám szülői háza volt. Régi emlékeket idézett fel bennem a rendezvény, amikor gyermekként magam is részese voltam ennek az őszi munkának a falubeli fiúkkal, lányokkal együtt. Legnagyobb meglepetésemre a rendezvényen engem is a színpadra szólítottak. A Győr-Moson-Sopron megyei közgyűlés elnöke, Németh Zoltán, Dr. Barcza Attila, országgyűlési képviselő, és a sarródi polgármester, Papp Gyula kitüntetést adott át nekem, melyet Győr-Moson-Sopron megye Szolgálatáért nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért adományoztak részemre.

    Mikor átvettem, úgy dobogott a szívem, hogy talán a közeli temetőben nyugvó szüleim is hallották. Boldogan, a meghatottságtól könnyezve köszöntem meg a kitüntetést, mely számomra életem egyik legértékesebb elismerése lett. Megköszöntem a Jóistennek, hogy Sarród és a megye engem ezzel a kitüntetéssel megtisztelt és értékelték azt a munkámat, amit az Amerikai Magyar Szövetség elnökeként Kaliforniától Washingtonig, Lousianától Minnesotáig végzek Sarródról elszármazottként. (Amerikai ismerőseim körében gyakran Sarródi Imre néven is szoktak emlegetni, mivel mindig kihangsúlyoztam származásomat.)

    Külön öröm volt számomra, hogy a Sarródon egy olyan rendezvényen vehettem át az elismerést, ahol jelen voltak a közeli településekről érkezett régi barátaim, ismerőseim és a gratulációk után fehér asztal mellett elbeszélgethettünk, felidézhettük a régi élményeket.

    Köszönöm a megyének, köszönöm a szülőfalumnak az elismerést!

    Kedves Sarródiak!

    Engedjétek meg, hogy Amerikából szóljak hozzátok, mert ti vagytok számomra a szülőföldem legszorgalmasabb emberei.

    A Jóistennek köszönöm meg, hogy Sarródon születtem.

    Nagyon örülök, hogy közös összefogással, Dr. Barcza Attila szerkesztésében megjelenik ez a könyv, Sarród történetének kibővített kiadása, melyet én a Kongresszus magyar könyvtárába fogok elhelyezni itt Washingtonban, hogy megmaradjon hosszú-hosszú időn át az én drága falum története.

    Az első kiadást lefordítottam gyermekeimnek. Ők nagyon sok történetet hallottak drága édesanyámtól, kis falunkról, és amikor meglátták azt a gyönyörű falut, nagyon boldogok voltak, mert mindenki nagy szeretettel fogadta és vette körül őket.

    Láttam a falu fejlődését, az új házakat, a gyönyörűen megművelt földeket a falu körül. Büszke voltam az új kápolnára, templomunkra. A harangszó hallatára még mindig könnybe lábad a szemem. Életem legjobb emlékei közé tartozik, amikor felidézem a szüleimmel, családommal, a rokonaimmal, ismerőseimmel szülőfalumban eltöltött időt.

    1974-ben látogathattam haza először Svájcból szülőföldemre, Sarródra. A határra két útlevéllel érkeztem. Sopronnál az a Bencsik katonatiszt jött ki hozzám az útlevelet ellenőrizni, akivel együtt futballoztam. Boldog voltam, hogy a távol töltött évek után évek után újra itthon lehettem. Örömmel láttam, hogy a helyiek szorgalmából a falu megszépült. Mikor megláttam a falum nevét, megkönnyeztem, hogy ismét láthatom. Szüleim nagy meglepetéssel fogadtak, mivel váratlanul érkeztem. De ez a látogatás életem egyik legboldogabb élménye volt. Az évek során többször újra és újra visszatértem. Találkoztam gyermekkori barátaimmal, akikkel együtt játszottunk, akikkel együtt osztottuk meg a zsíros kenyeret. Látom, hogy milyen sok változáson ment át drága kis falum, és ez a szorgalmas sarródi emberek munkájának köszönhető.

    Kívánom azt, hogy minél többen érezzék úgy, hogy szülőfalujuk, Sarród, egy életre szóló köteléket adott nekik. Úgy rendelkeztem, hogy halálom után a szívemet Sarródra vigyék gyermekeim, és szüleim sírjában temessék el, mert én bárhol is éltem, a szívemben mindig sarródi voltam. Testemet a családom, itt, Amerikában fogja eltemetni, de a szívem visszatér szeretett hazámba és szülőfalumba.

    Soha nem tagadtam meg magyarságomat, sarródi voltam, és sarródi maradok életem minden napjában. Ezt az érzést kívánom mindazoknak, akik Sarródról származnak. Bárhol élnek a világon, gazdagon vagy szegényen, boldogan vagy kicsit néha szomorúan. Érezzék át a szülőfalu szeretetét és látogassanak haza, hogy feltöltődjenek azokból a pozitív élményekből, melyeket ez a település adhat nekik. Legyünk büszkék arra, hogy itt születtünk és életünk egy boldog időszakát tölthettük el itt rokonainkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel együtt.

    Nagyszerű, hogy az utókornak megmarad ez a gyönyörű könyv, amit ti, sarródiak írtatok.

    Nagyon fontos számomra, hogy ez a könyv eljuttassa szülőfalum történetét nemcsak Magyarországra, hanem a világon bárhova, az érdeklődők és leszármazottak számára.

    Kívánom azt, hogy a falu történetének feljegyzése folytatódjék további hosszú éveken át.

    Adjuk tovább a következő generációknak mindazt, ami történt, ami történik a mi kis falunkban.

    A Győr-Moson-Sopron megyei Szolgálatáért – nemzetközi kapcsolatok tagozat – díjazottja

    dr. Németh Imre
    szívsebész

  • Die Verhandlungen, die die Freundschaft der Siedlungen begründten, begannen in den Jahren 1996-1997

    Die Freundschaft zwischen den beiden Siedlungen vertiefte sich während der letzten Jahre. Anfangs wurden die Treffen alljährlich organisiert, später schlugen unsere deutschen Freunde vor, dass die Besuche zweijährlich stattgefunden werden könnten.

    In der folgenden Übersicht findet man die wichtigsten Besuche (ohne Anspruch auf Vollständigkeit):

    Im Jahre 1997 fuhr eine neunköpfige ungarische Gruppe nach Steinau. Die Deutschen in Sarrod luden die Ungarn ein, um zusammen das 700-jährige Bestehen der Siedlung von Steinau zu feiern.

    Im Jahre 1998 reisten die Bewohner der deutschen Siedlung für drei Tage nach Sarród (Ungarn), wo sie von den einheimischen Familien herzlich empfangen wurden.

    1999 fuhren die ungarischen Familien von Sarród (Ungarn) nach Sarrod (Deutschland). Die deutschen Familien entgegneten die Gastfreundschaft, und die Ungarn waren bei den Deutschen für drei Tage zu Gast. In Sarrod (Deutschland) wurde eine geschnitzte Holzsäule aufgestellt. Dieses Geschenk aus Sarród (Ungarn) symbolisiert die Freundschaft.

    2000 kam die deutsche Gruppe erneut in Sarród (Ungarn) an. Aus Anlass dieses Besuches wurde eine geschnitzte Holzsäule auch auf dem Petőfi Platz aufgestellt.

    Karlheinz Willführ wurde von Sarróder Selbstverwaltung zum Ehrenbürger Sarróds gewählt.

    Im Jahre 2003 fuhr eine vierköpfige ungarische Delegation nach Sarrod (Deutschland), um an einer Skulpturenthüllung teilzunehmen.

    Am 7. Juni 2007 kam eine siebenköpfige Gruppe nach Sarród (Ungarn) an. Das wichtigste Ereignis des Besuches war das 10-jährige Jubiläum des Bestehens der Freundschaft.

    Die Selbstverwaltungen organisierten während des Bestehens der Partnerbeziehung (in den letzten 16 Jahren) 12 Treffen. Die Grundwerte der gegenseitigen Besuche sind die Freundschaft, die Kooperation und die gegenseitige Rücksichtnahme.

    Die ungarischen und die deutschen Familien befreundeten sich miteinander. Besuche und Gegenbesuche wechseln sich regelmäßig ab.

    Die Partnerschaft zwischen Sarrod und Sarród baut auf den freundlichen Beziehungen, die die langfristige Kooperation zwischen den beiden Siedlungen sichern.

  • A testvérkapcsolatok további alakulása

    Az elmúlt évek során a két település barátsága tovább mélyült. Kezdetben évente voltak találkozók, majd később, német barátaink javaslatára kétévente vannak a látogatások.

    A főbb találkozások a teljesség igénye nélkül:

    1997-ben a németországi sarrodiak meghívására 9 fős magyar csoport utazott Steinau 700 éves fennállását megünneplő rendezvényre.

    1998-ban a német település lakói háromnapos látogatásra érkeztek Sarródra, ahol a helyi családok fogadták őket.

    1999-ben Sarródról utaztak családok a németországi Sarrodra. A német családok viszonzásul a korábbi vendégfogadókat látták vendégül három napra. A településen felállították a sarródiak ajándékát, egy, a barátságot jelképező kopjafát.

    2000-ben a német csoport jött újra Sarródra. Ekkor állították fel a Petőfi térre is a német sarrodiakkal közösen a barátságot jelképező kopjafát. A sarródi önkormányzat Karlheinz Willführt díszpolgárává avatta.

    2003-ban 4 fős magyar küldöttség utazott a németországi Sarrodra szoboravató ünnepségre.

    2007. június 7-én Németországból 31 fő érkezett a magyarországi Sarródra. A találkozó legfontosabb eseménye a barátság fennállásának 10. évfordulója.

    A testvérkapcsolat eddigi, 16 éves fennállása alatt 12 alkalommal találkoztak a két település polgárai az önkormányzatok szervezésében, amelynek alapvető értékei a barátság, együttműködés, kölcsönös odafigyelés az emberek között.

    A német és magyar családok összebarátkoztak, egymást kölcsönösen látogatják.

    Sarrod és Sarród kapcsolata a baráti kapcsolatokra épül, amely hosszú távra biztosítja a települések közti együttműködést.

  • Sarrod-Sarród – Deutsch

    „Auf dem Weg zu deinen Freunden darf das Gras nie hoch wachsen.”

    Als ich mit der Chronik für Sarrod beschäftigt war, interessierte natürlich sehr, woher der Name Sarrod kommt.

    Es fanden sich zwei Erklärungen:

    • Sarrod kommt von einer Rodung eines Balthasar (Baltha SARRODung). Dies passt auch zu der Rodungsepoche (700-1000) und der Ersterwähnung Sarrods 1297.
    • Sarrod lässt sich vom Althochdeutschen „Sar” – „Schilf” ableiten, also „Schilfrodung”.

    Da Sarrod am Berg liegt, konnte eigentlich nur die erste Erklärung zutreffen.

    In Gesprächen mit Mitbürgern ergab sich eines Tages, dass Josef Hohmann aus Ulmbach mir erklärte, dass seine Frau Erna einmal an der ungarischen Grenze an der Einreise gehindert wurde, weil man dort meinte, sie sei „Republikflüchtling” aus Sarrod (Ungarn). Die Überraschung:

    Es gibt noch ein Sarrod oder?

    Also Landkarten besorgen und in Ungarn nachschauen nach dem anderen Sarrod.

    War die Nachricht eine Verwechslung? Wieso?

    Auf den Karten gab es in Ungarn kein Sarrod.

    Nach einiger Zeit kam Ernas Bruder, Alfred Röder zu mir und zeigte mir auf einer neuen Karte „Sarród” am südlichen Teil des Neusiedler Sees in Ungarn. Da war schon etwas Herzklopfen dabei. Doch wie konnte das sein? Nun, später wurde es uns erklärt: Das Gebiet war Grenzgebiet und Sperrzone und wurde so zum Sicherheitsgebiet, unterlag einer gewissen Geheimhaltung und nicht alle Dörfer wurden in den Karten aufgezeigt. Die Karte „ohne Sarrod” habe ich gut aufbewahrt.

    Unsere Freude war groß, besonders für mich, denn für mich zeigten sich Möglichkeiten des Kontaktes über unsere Grenzen hinaus.

    Auch vom Namen her würde sich „Sarród” zu den Nachforschungen als „Schilfrodung” gut einfügen. So wuchs die Neugier, aber noch mehr der Wunsch, die Menschen und ihren Lebensraum kennenzulernen. So nutzte ich die Verbindung, die wir durch die Partnerschaft Ulmbachs mit Szederkény hatten, und bat Freunde, eine Verbindung mit „Sarród” aufzunehmen. Sie wollten meinen Wunsch nach Kontakten übermitteln. Ich wurde nicht enttäuscht. Sehr erfreut waren wir, als die Bürgermeisterin Frau Varjas 1996 ausführlich antwortete, und Postkarte mit Sehenswürdigkeiten „Sarróds” beilegte.

    Tatsächlich eine Idylle in der Seeregion und – viel Schiff am See – siehe oben!

    Unsere 700-Jahr-Feier wurde gerade vorbereitet, eine ausgezeichnete Gelegenheit „Sarróder” Bürger/innen aus Ungarn hier zu unserer Feier zum Mitfeiern einzuladen.

    Ja, und dann kamen „Fremde” und wurden zu „Freunden”.

    Besuche und Gegenbesuche wechselten sich ab und gerade die herzlichen familiären Verbindungen wurden zum starken Völker verbindenden Band und für alle zu erlebnisreichen persönlichen Bereicherung des Lebens.

    Und das ausgerechnet Alfred Röder, der mir als erster den Weg nach Ungarn zeigte, die liebe Gisela aus Ungarn heiratete, bringt einen ganz persönlichen Aspekt in die Verbindung, aber zeigte euch wunderbare Wege des Lebens, doch davon bald mehr!

    Autor

    Karlheinz Willführ, Sarróds Ehrenbürger, Begründer der Partnerschaft

  • Sarrod-Sarród testvérkapcsolata

    Sarrod-Sarród testvérkapcsolata

    „A barátaidhoz vezető ösvényt sose nője be a fű.”

    Amikor Sarrod történetével foglalkoztam, különös figyelmet fordítottam a település nevének eredetére.

    Két magyarázatot találtam:

    • A Sarrod elnevezés Balthasar erdőirtásához köthető („erdőirtás” ~ Rodung”; BalthaSARRODund). A magyarázat hitelességét alátámasztja a korszakra jellemző erdőirtás (700-1000), illetve az a tény, hogy Sarrod nevét először 1297-ben említették.
    • A Sarrod elnevezés levezethető az ófelnémet „Sar” – „Schilf” szóból („nád”, „nádas”; „Schilfrodung” ~ „nádirtás”).

    Mivel Sarrod egy (a Fertő és Hanság között elterülő) kiemelkedésen fekszik, valójában kizárólag az első magyarázat bizonyulhatott igaznak.

    Egy napon, a polgártársakkal történő beszélgetések során mesélte el nekem az Ulmbachból származó Josef Hohmann, hogy felesége, Erna beutazását a magyar határon gátolták, ugyanis sarródi (Magyarország) menekültnek hitték („Republikflüchtling”). Ennek kapcsán egy érdekes meglepésre derült fény:

    Talán létezik még egy Sarrod? Nézzenek utána Magyarország térképein, keressék meg a másik Sarrodot!

    Elképzelhető, hogy csupán egy tévedéssel állunk szemben? Hogyan lehetséges ez?

    Magyarország térképein Sarrodot nem jelölték.

    Nem sokkal később felkeresett Alfred Röder, Erna testvére, aki felhívta a figyelmemet egy új térképre, amelyen már a magyarországi Sarród is fellelhető, a Fertő tótól délre. A térkép láttán egyre erőteljesebben dobogott a szívem, izgatott lettem. Hogy történhetett ez? A kérdésre a következő magyarázatot kaptuk: az érintett terület határterület volt, lezárt zónaként működött, amelyből biztonsági övezetet alakítottak ki, a titoktartásnak megfelelően pedig nem minden falut tüntettek fel a térképen. A „Sarrod nélküli” térképet természetesen gondosan megőriztem.

    Nagy örömünkre szolgált, különösen számomra, hogy a fentieknek köszönhetően lehetőség nyílt a határokon átnyúló kapcsolatok kialakítására is.

    A kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy Sarród nevének kialakulása valóban összefügg a „Schilfrodung” („nádirtás”) szavunkkal és annak jelentésével. Kíváncsiságom egyre nőtt, szerettem volna megismerni az itt élő embereket és magát a térséget is. Felkértem szederkényi barátainkat, akiket az Ulmbachhal való partnerségünkön keresztül ismertem meg, hogy közösen vegyük fel a kapcsolatot Sarróddal. Együttműködésünk eredményeképpen sikerült felkeresnünk a sarródiakat. Rendkívül megörültünk, amikor a polgármesterasszony, Varjas Endréné 1996-ban válaszolt megkeresésünkre, leveléhez egy Sarród nevezetességeit ábrázoló képeslapot is mellékelt. Sarród valóban a tavak vidékének idilljét testesíti meg, megannyi hajóval a tavon.

    A 700 éves jubileumi ünnepségünket már előkészítettük, amelyet egy kitűnő lehetőségnek tartunk a következő találkozásunk megszervezésére. Az eseményre a magyarországi sarródiakat is szeretnénk meghívni, hogy velünk ünnepeljenek.

    A fentiekben leírtak kitűnő példát szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogyan lehetnek az „idegenekből” „barátok”.

    A testvértelepülések polgárai szívesen látják vendégül egymást. Ez a szívélyes, családias viszony az évek során erős, népeket összetartó kötelékké vált, amely mindannyiunk életét bearanyozza és gazdagítja.

    Ezen pozitív kapcsolat kialakulására számított maga Alfred Röder is, aki első ízben mutatta meg nekem a Magyarországra vezető utat. Feleségül vette a magyar származású Giselát, amely házasságnak köszönhetően személyes aspektussal gazdagította településeink kapcsolatát, és felhívta figyelmünket az élet szépségeire, az életben rejlő lehetőségekre.

  • Sarród és Csongor testvérkapcsolata

    Sarród és Csongor testvérkapcsolata

    1995-ben a kárpátaljai 2300 fős színtiszta magyar Csongor településről általános iskolás diákok érkeztek Magyarországra. Turi Lajost is megkereste dr. Istvánffy Miklósné, hogy fogadna-e két csongori kislányt 2 hetes üdültetésre. A lányok nagyon jól érezték magukat. Az egyik kislány még ez év nyarán visszajött Sarródra. Turi Lajos és felesége a kislány szüleinek meghívása alapján Dianát visszavitték a kárpátaljai Csongor településre. Várakozásukat felülmúlóan nagyon kedves, barátságos magyar emberekkel találkoztak. Mindkét kislány szüleit meglátogatták, és Hadar Vincével és családjával baráti kapcsolatba kerültek, akik a lányokat és a többi csongori diákot elkísérték Magyarországra. Sajnos Kárpátalján akkor és ma is nehéz az élet.

    Később Turi Lajos, aki a Fertődi Kertészeti Középiskola igazgatója volt, állást biztosított Hadar Vincének és feleségének, akik átköltöztek Magyarországra, Sarródra két gyermekükkel. Csongor település polgármestere, Baksa Tibor és Turi Lajos, Sarród polgármestere a Hadar család fiának esküvői vacsoráján találkozott 2006 decemberében. Esti beszélgetésük után szóbeli megállapodást kötöttek, hogy a két település között testvérkapcsolatot hoznak létre, melyet röviddel ezután, 2007 év elején írásban is megerősítettek a képviselő-testületek egyetértésével.

    Első alkalommal Csongorról érkezett hozzánk a képviselő-testületből álló delegáció. Vendégül láttuk őket és megmutattuk a környék nevezetességeit. 2008-ban Sarród község képviselő-testületével látogatott el Csongorra. Küldöttségünk is megismerte a környék Ungvár és Munkács nevezetességeit, és felutaztunk a Vereckei-hágóra, ahol megkoszorúztuk a magyar emlékművet. Ezt követő évben 2009-ben már családokkal, gyerekekkel érkeztek hozzánk a testvértelepülés lakói a sarródi falunapra, ahol a fiatal csongori tánccsoport nagy sikerrel szerepelt. 2011-ben sarródi családok, főleg nyugdíjasokból álló csoporttal látogattuk meg barátainkat. 2012-es sarródi falunapi rendezvényre 80 fős csongori csoport érkezett hozzánk. A vendégek fogadásába az önkormányzat két külső települése, Fertőújlak és Nyárliget is bekapcsolódott. Megismerték Sopron nevezetességeit és a fertődi Esterházy-kastélyt. Hajókirándulást szerveztünk a Fertő tavon Ausztriába. Kapcsolataink minden találkozással erősödtek.

    A gazdasági problémák miatt nehéz körülmények között él a csongori lakosság nagy része. Infrastrukturálisan elmaradott a település. Mindezen hiányosságokat a vendégszeretetükkel, figyelmességükkel pótolják. 2013-ban várják a sarródiak látogatását. Az önkormányzat általa szervezett látogatást nem tervez, tekintettel arra, hogy ez évben ünnepli a település 700 éves fennállását, és a sok program és feladat ezt nem teszi lehetővé. Az egymással kapcsolatot kialakított családok telefonon, interneten folyamatosan kapcsolatban vannak. A tőlünk kb. 600 km-re Ukrajna területén Munkácstól 20 km-re lévő település lakóival igazi magyar, baráti kapcsolat alakult ki.

    Remélhető, hogy ez a kapcsolat még sok-sok éven át fog tartani, és egyre több fiatal fog belekapcsolódni.

  • Sarród Testvértelepülései

    Sarród Testvértelepülései

  • Závoryné Székely Emília (1941 – 2003) – Festőművész, tanár

    A Rábaközben, Szilban született 1941. február 23-án, Székely Viktor és Kovács Emília negyedik gyermekeként, tízgyermekes családba. A kisparaszti gazdaság a népes família minden tagját – így a felcseperedő Emíliát is- kemény munkára nevelte. A járványos gyermekbénulás azonban az eleven kislányt a négy fal közé, mozgásában korlátozott személlyé tette. A gyógyulásban reménykedő szülők a szépen rajzoló gyermeket a fővárosba vitték, ahol 1956-ban felvették őt a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. Az érettségi után a pécsi Tanárképző Főiskolán tanult, ahol 1964-ben diplomázott.

    A nyelv- és rajztanári hivatást Kapuvár, Rábacsanak, majd Szilsárkány iskoláiban gyakorolta. Szabadidejében sokat rajzolt és festett. Akvarelljeivel 1973-ban a Petőfi-pályázat harmadik, 1989-ben pedig a Duna-pályázat első díját nyerte el.

    Képeit egyéni és csoportos kiállításokon a szűkebb pátria (Bakonycsernye, Bogyoszló, Csorna, Farád, Pápa, Szil, Szilsárkány) mellett Budapest, Győr és Tatabánya közönsége is láthatta. Nyaranta Kőszeg és Sarród művésztelepeinek visszatérő vendége és alkotója volt.

    Férje, Závory Zoltán mellett elsajátította a falkép-festés és az olajkép restaurálás mesterségét. Nagy hozzáértéssel és odaadással végzett munkája nyomán több tucat dunántúli és néhány felvidéki település oltárképe újult meg.

    Általa restaurált festmények, illetve saját alkotások ékesítik például : Árpás, Bakonygyirót, Bozsok, Cirák, Csepreg, Győr(Szeminárium), Himod, Kám, Kisfalud, Lövő, Sopronnémeti, Szany Vadosfa, Zalakoppány templomait (a felsorolás nem teljes!).

    Elhunyt Szilsárkány, 2003. október 9-én.