Címke: díszpolgárok

  • Ferenczi József (1921 – 1993)

    Ferenczi József (1921 – 1993)

    1921. szeptember 26-án született Lajoskomáromban (Fejér megye) földműves család legidősebb gyermekeként. Édesapja Ferenczi /Freschl/ Péter, édesanyja Ulrich Mária. Testvérei: öccse, Jenő MÁV főmérnök, Budapesten, húga, Mária tervező-rajzoló Esztergomban él, mindketten nyugdíjasok.

    1927-ben a család Budapestre költözött, itt végezte az elemi és polgári iskolákat, majd a jászberényi Állami Tanítóképző Intézetben szerzett kántor- tanítói diplomát 1941-ben. Már munka mellett elvégezte a pécsi Tanárképző Főiskola rajztanári szakát. Mint kántor-tanító Gácson, Nógrádmegyeren és Mezőszilason dolgozott. Ebben a faluban volt elődje a katedrán Németh László. 1948-ban kántorként Sarródra került, ugyanakkor Eszterházán (Fertőd) és Fertőszéplakon tanítóként kapott állást. 1950. február 19-én megnősült, felesége a sarródi születésű Honyák Katalin tanítónő. Három lányuk született: Katalin, Marianna és Ildikó. 1953-tól az 1972. évi körzetesítésig Sarródon tanította a II. és a IV. osztályt.

    1972-től rajztanárként dolgozott Agyagosszergényben, Fertődön, Kapuváron, majd utolsó éveiben, mint nyugalmazott művésztanár Fertőszéplakon. 52 éven át oktatott, nevelt, sok szeretettel szolgálta az iskolát, éppen olyan szerényen és önzetlenül, ahogyan kedves írójától, Gárdonyi Gézától olvasta a Lámpás című írásban. Feleségével együtt minden lehetőséget megragadott, hogy a népművelés terén is tovább vigye a falut és közvetlen környékét. Mint a kultúrotthon igazgatója, haláláig vezette a sarródi könyvtárat. Megalapította az Obsitosok Klubját, a Gyermek-Eszperantó és az Ifjúsági Klubot, a falu eseményeire mindig szép műsorral készült. Tanítványait a rajzon belül a népművészet értékeinek felismerésére, ápolására késztette. Külön foglalkozott a fiatalok egészségre nevelésével, rendszeresen sportolt, edzőként is dolgozott a fertődi „ifi”csapatnál.

    1962-től haláláig a József Attila Kultúrotthon igazgatója, egyben a könyvtár vezetője. Sokoldalú, sokszínű programjait feleségével együtt szervezte, vezette: költői estek, előadások, tanácskozások, esküvők, névadók, bálok, színházi előadások stb., kulturális munkájuk elismeréseként 2008-ban az újjáépített kultúrház a pedagógus házaspárról kapta a nevét:
    Ferenczi Művelődési Ház.

    Tagja majd vezetője volt a kapuvári Képzőművészeti Körnek, 1973 óta pedig rendszeresen vezetett képzőművészeti szakköröket. 1993 tavaszán a Soproni Képzőművészeti Társaság is felvette tagjai sorába, ez a kapcsolat azonban váratlan halála miatt nem tudott kiteljesedni.

    A festészettel az 1960-as évek elején kezdett el foglalkozni. Tehetségét apai nagyapjától, Freschl Józseftől örökölte, aki a maga idejében ismert fafaragó volt a szülőfaluban és környékén. Ferenczi József az ecsetet és a ceruzát választotta. Fő területe a karikatúra és az akvarell. Több alkalommal szerepelt kollektív és önálló kiállításokon. Mesterei voltak: Cziráky Lajos, Gáspárdy Sándor, Kele Sándor, Ányos Imre. Példaképei: Cezanne, Chagall, Max Gubler és a jóbarát, Tóvári Tóth István.

    Stílusa impresszionista, expresszív elemekkel, tiszta színekkel, formákkal. Művei itthon és külföldön is megtalálhatóak.

    A Kisalföld c. kötetben megjelent Sarródról egy rövid monográfiája, melyet illusztrált is. Feleségével folytatta azt a helytörténeti kutatást, melyet Dr. Élő Dezső: Sarród monográfiája című kötetével megkezdett. A Sarród története 1937–1992 című közös munka egyelőre kéziratban olvasható a sarródi könyvtárban.

    Ferenczi József – Hanság

    1991-ben 50 év pedagógiai szolgálata után Aranydiplomát kapott.

    Művészként és tanítóként is rendkívül megfogta a Hanság ezerszínű világa, az érintetlen táj varázsa, az Eszterházy kastély és környékének fenséges szépsége, Sarród és a Fertő-parti falvak még megmaradt építészeti emlékei, a hagyományok élő őrzése. Ezeket a gondolatokat összefogva a sarródi önkormányzat segítségével, feleségével együtt szervezve alapította meg 1992-ben a sarródi képzőművészeti alkotótábort.

    Sajnos csak az első tábort és a következő évnek előkészítését érte meg, 1993. július 8-án váratlanul elhunyt. A Fertőd-Eszterháza temetőben nyugszik feleségével együtt.

    Halála után özvegye és idősebb lánya vezetésével –immár Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor néven – folytatódott ez a szép kezdeményezés.

    Részletesebb életrajza olvasható a Jeles Pedagógusok … Sok Fény Maradt Utánuk (224-229. oldalakon, 2009. év) valamint 2021-ben kiadott Tanulságos Életutak c. kötetben (31-42. oldalakon).

    Ferenczi házaspár végső nyughelye, Fertőd-Eszterháza temető

    1998-ban Sarród község díszpolgára (posztumusz) címmel tüntették ki.

    Művészi hitvallása útmutató az alkotótábor szervezőinek, tagjainak:

    „Mindenütt és mindenben az embert keresem,
    a tájban, a tárgyban és az emberben.”

  • Fekete József (1917 – 2008) – Költő

    Fekete József (1917 – 2008) – Költő

    Sarródon született 1917. május 19-én, egy nyolcgyermekes család elsőszülött fiaként. Édesapja Fekete István az eszterházi várkertészetben, édesanyja Horváth Gizella a háztartásban dolgozott.

    Az elemi iskoláit Sarródon végezte, első kedves tanítója a himodi illetőségű Kocsis Géza volt, aki hamarosan visszament szülőfalujába kántornak. Ezt követően a 4. osztálytól Pokker Mihály tanította, aki a magyar irodalomra, nyelvre, a világ történéseire érzékeny fiatalnak minden segítséget, segédanyagot megadott, gyakran a saját könyvtárából kölcsönzött könyveket, folyóiratokat.

    Első versét elemi iskolás korában írta szeretett nagyapja emlékére. Az elemi iskola után a várkertészetben dolgozott, majd 18 évesen behívták katonának, és elvégezte a levente segédoktatói tanfolyamot. Legény- életének legszebb időszakaként jelöli meg azt az öt évet, melyet ebben a szolgálatban töltött, Sarródon. 1939-ben rendes katonai szolgálatra vonult be. Gyékényes, Erdély, Felvidék, Érsekújvár, Délvidék, Székesfehérvár, majd 1941-től Oroszország. 7 év katonai szolgálat!

    1940-ben Koltón állomásoztak, itt volt lehetősége felkeresni azt a grófi kastélyt (Teleki-kastély), melyben példaképe, Petőfi Sándor töltötte mézesheteit Szendrey Júliával, leülni ahhoz az asztalhoz, melynél a Szeptember végén című vers született. Ez az élmény elemi erővel hatott rá, tudatosult benne a felismerés, az elhivatottság: írni a hazaszeretetről, a szülőföld iránti hűségről.

    Később, 1943-ban feleségül vette Horváth Máriát, előbb Budapesten, majd 1959-től Sopronban éltek. Egy lányuk született, Mária, aki családjával, férjével és két lányával végig a szülők támasza volt.

    Fekete József 1943-tól a Budapest Postaigazgatóság kötelékében, a mozgóposta részlegen dolgozott nyugdíjazásáig. Munkáját nagyon szerette, az egész országot bejárhatta.

    Petőfi Sándor, Arany János, Kölcsey Ferenc! Ők voltak példaképei, az ő költészetük vezérelte.

    Több költői estre kapott meghívást szülőfalujában és a munkatársai körében.

    Elmondása szerint kb. 8-10 ezer verset írt, közben gyűjtötte a szeretett szülőfalujával kapcsolatos dokumentumokat. 2003-ban ünnepelték a 60. házassági évfordulójukat, fogadalmukat a soproni Szt. Imre-templomban újították meg – „öregkorom legszebb napjaként” – ahogy írta.

    Még 2003-ban elkötelezett hűségéért, a szülőfaluját megörökítő szép verseiért, példaértékű emberi magatartásáért Sarród község Díszpolgárává avatták.

    Sarródi fiatalok felkérésére felidézte sarródi emlékeit, és sok fényképet adott a helytörténeti gyűjtéshez.

    Születésének 100. évfordulója alkalmából Fertőparti vadvirágok címmel Fekete József versei ihlette képkiállítás nyílt a fertőszéplaki LÁTKÉP SZABADTÉRI GALÉRIA rendezésében.

    Ezt követően a kéziratban maradt életműből válogatás készült, a posztumusz könyv címe: FÉNYJELEK – nyomda alá rendezve.

    Az évente megjelenő művészeti antológiában, a SOPRONI FÜZETEK-ben 2020-tól olvashatóak versei.

    Sopronban, 2008. március 1-jén hunyt el, felesége 2010. szeptember 30-án követte, a Domonkos-templom altemplomában van az örök nyughelyük.

    Fekete József sarródi költő vallomása szülőfalujáról, életéről, munkájáról és költészetéről teljes terjedelemben a sarródi könyvtárban olvasható.

  • Fejér Zoltán Kálmán (1939 – 2023) – Festőművész, tanár

    Zircen született 1939. augusztus 8-án. 1961-ben, földrajz-biológia szakos tanárként került Sopronba. Az aktív oktatási (általános iskolai és gimnáziumi rajzoktatás is) tevékenységével párhuzamosan alakult ki és töretlenül fejlődik festőművészete. 1966-ban házasságot kötött Molnár Marianna szolfézs-zongoratanárnővel. 1968-ban Mosonmagyaróváron az Agráregyetemen általános agrármérnöki szakon diplomázott. 1971 óta rendszeresen kiállító művész. Munkásságát többek között Kratochwill Mimi, Salamon Nándor, Dr.Pogány Gábor és Dr.Veress Ferenc művészettörténészek, valamint írók, költők, Tüskés Tibor, Bősze Balázs, Zsirai László méltatták.
    52 önálló tárlata volt.

    Kitüntetései, díjai:

    Megyei Alkotói díj, Győr, 1989.
    Perényi Kálmán-díj Sopron, 1990.
    A soproni Eötvös Gimnázium emlékérme rajztanításáért, 1996.
    Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának díja, 1997.
    Millennium 2000. emlékérem, Sopron, 2000.
    Megyei Őszi Tárlat díja, 2003.
    Soproni Bormarketing Műhely Kht. I.díja, Sopron, 2008.
    Sopron Kultúrájáért kitüntetés, 2011.
    Sarród Díszpolgára, 2014.
    Soproni Képzőművészeti Társaság díja 2014.
    Dr.Csöregh Éva-emlékérem Bp. 2020. A Magyar Rajztanárok Országos Egyesületétől.

    Soproni Képzőművészeti Társaság örökös alelnöke.
    Zirc város neves szülöttei között olvasható Fejér Zoltán is.

    Festői munkásságának meghatározó korszakai, témái:

    1971 –ig szabad témájú akvarellek,
    1971 – 1981 ikon, emblémás és szimbolikus táblaképek,
    1981 1991 rábaközi tájminiatúrák, figuratív táblaképek,
    1991 – soproni városképek, poncichter világ feldolgozása,
    2001 – soproni csendélet–allegóriák,
    2003 – vakolatos csendéletek,
    2007 – Fertő-táj figuratív, mitologikus és valóságos jelenetekkel.

    Alkotásaival végig kíséri az idők múlását, világunk patinás szépségeit, és az ember kiemelt szerepét, együttélését a tájjal.

    Rendszeresen foglalkozik vizualitás- és művészetkutatással. Kiadványokat is illusztrált. Könyve jelent meg Burkus József festőművész új művészeti korszakáról Rejtőzködő Neovénuszok címmel, 2008-ban. Írásai, képei rendszeresen megjelennek a Soproni Füzetek c.periodikában, a Várhely művészeti folyóiratban. Memoárokat és kortárs portrékat ír, többek között Ferenczi Józsefről is.

    Egyetemes tudása, baráti kapcsolata a Ferenczi családdal, a rajztanításban több évtizedes gyakorlata és eredményei, a Fertő-táj, a tájlélek alapos ismerete és szeretete, valamint remek humora – mindezeket figyelembe véve történt a felkérés, ezt követően 2003 – 2014-ig, 11 éven át vezető művésztanára volt a sarródi, Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábornak. Fejér Zoltán igazi csapatépítő szellemi vezetője és mentora volt a tábornak, bármely technikában tudott újat mutatni, izgalmas megoldásokat, pl.az iszapalapú festés, vagy a lazúrozás, utóbbit olyan sikerrel, hogy a tábor fiataljai megalakították az ún. Lazúr Szövetséget, mely az összetartást, az egymás segítését jelenti ma is. Vallja, hogy a művészet az emberiség legnagyobb isteni – szabad – ajándéka, motivációja, életünk lelki fénye.

    Fejér Zoltánnak óriási szerepe volt, van, a sarródi művésztábor szakmai sikereiben, időtálló létezésében, a tábor és szeretett Sarródunk hazai és külföldi jó hírének megtartásában.

    Fejér Zoltán elhunyt 2023. szeptember 13-án.

    Forrás

    Salamon Nándor: Kisalföldi Művészeti Lexikon, Magyar Nyugat
    Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2012.
    Soproni Füzetek: 2019.
    Füzi Edit: A 80 éves Fejér Zoltán festőművész köszöntése, 2020.
    T. Horváth József: Interjú Fejér Zoltán festőművésszel. – Ecsettel írt történet: Underground kiadó Bp. 2012.

  • Dr. Kárpáti László (1948 – 2021) – Erdőmérnök, tanár

    Budapesten született, 1948. október 7-én. Szülei pedagógusok: édesapja Kárpáti László kémia-biológia szakos tanár, édesanyja Bíró Margit tanítónő, öccse Kárpáti Zoltán elektroműszerész. 1973-ban erdőmérnökként végzett a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen.

    1975-ben házasságot kötött Ugron Anikóval, aki okl. erdőmérnök, távérzékelési és környezetvédelmi szakmérnök, tanár. Máltai dáma. Három gyermekük van, Borbála, Dorottya és Béla.

    1978: erdészeti növényvédelmi szakmérnök.

    1982 József Attila Tudományegyetem: Egyetemi doktor (Summa cum laude), 1997: Soproni Egyetem, PhD tudományos fokozat. 2003: Debrecen Egyetem: Halászati szakmérnök, 2004: Nyugat-Magyarországi Egyetem: Címzetes egyetemi tanár.

    Felsőfokú német és társalgási szintű orosz nyelvvizsgája van. 2000-ben Közigazgatási szakvizsgát tett.

    Üzemtervező mérnök a Kaposvári Állami Erdőfelügyelőségnél 1973-1975-ig, majd az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdővédelemtani Tanszék adjunktusa 1975-1990 között. Ezt követően 1990-91-ig igazgatója a Nyugat-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóságnak, majd 1991-1994-ig a Fertő-tavi Nemzeti Park Igazgatóság vezetője. 1994-2010-ig a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatója, miközben 2002- és 2005 között Kormányzati főtisztviselő is egyben.

    Számtalan kitüntetést és szakmai elismerést kapott. Többek között:
    1994. Osztrák Köztársaságért Arany Érdemérem,
    2004. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje,
    2010. Apor Vilmos Bronz Érdemérem,
    1983. Pro Natura díj,
    1984. 1989. „Emberi környezetért” kitüntető jelvény,
    2018. Fertő-táj Világörökségért díj.

    Sarródhoz kötődő kapcsolata már 1968 őszén kezdődött. Madártani vizsgálat céljából érkezett a Mekszikópusztára vezető útra. Munkáját a sarródi Heiner Imre és Heiner József halászok is segítették. Több hazai és külföldi egyetemen oktatott vendégelőadóként, a szakdolgozókat, diplomaterv készítőket konzulensként segítette. Az 1980-as években közös természet- és környezetvédelmi akciókat szervezett osztrák és német kollégáival. A Fertő-Hanság Nemzeti Park alapító igazgatója. A megalakulástól, 1990-től 2010-ig vezette az Igazgatóságot. Szakmai életét az erdővédelemnek, a természetvédelemnek, a kapcsolódó tudományok művelésének / számtalan szakcikk, dolgozat írója/, a Fertő kutatásának, valamint az erdőmérnök hallgatók oktatásának szentelte.

    1989-ben elkészítette a „Fertői Nemzeti Park tervezete” c. tanulmánykötetet, mely a létesítmény kialakításának alapja. Az Igazgatóság helyszínéül a tó délkeleti partja mentén található Sarród községet választotta a hozzá tartozó egykori pusztákkal. Munkásságának eredményeképpen a Fertő-Hanság Nemzeti Park és osztrák partnere, a Nationalpark Neusiedlersee Seewinkel az egyik legismertebb, közös, határon átnyúló, védett terület lett Európában. Munkatársaival elkészítette a Fertő-táj Világörökségre történő felterjesztésének dokumentációját. Kiemelkedő érdeme, hogy a Fertő-táj az UNESCO-tól 2002-ben világörökségi rangot kapott.

    Felépíttette Sarródon a Kócsagvárat, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság népi építészeti elemeket őrző székházát és a tájvédelmi körzetek központjait, kutatóházakat, teljes felszereltséggel, istállókat, színeket a jószágtartáshoz. Azután kezdődött az élőhelyek rekonstruálása.

    Dr. Kárpáti Lászlónak köszönhetően újra kiadásra került Dr. Élő Dezső Sarród monográfiája c. munkája, mely alapmű Sarród és környéke történetét illetően. Az Igazgatóság megvásárolta a könyv és a borítókép szerzői jogát is.

    Az érintetlen táj, szépségének és építészeti értékeinek megörökítésére hivatott, az 1992-től Sarródon működő Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor tagjai alkotásaiból a Kócsagvárban rendezett kiállításokat Dr. Kárpáti László mindig segítőkészen támogatta. Munkásságával Sarródot nemzetközileg elismert természetvédelmi területté emelte, melynek nyomán erőteljes turizmus indult, valamint lehetőség a diákok természetvédelmi oktatására. Ezen érdemei elismeréseként 2019-ben Sarród Díszpolgára címet kapta.

    Dr. Kárpáti László elhunyt 2021. június 27-én.
    A sarródi temetőben alussza örök álmát.

  • Crouy-Chanel Adél (1917 – 2013) – Festőművész

    Crouy-Chanel Adél (1917 – 2013) – Festőművész

    Budapesten született 1917. január 21-én. A Képzőművészeti Akadémiát végezte, mestere Jaschik Álmos volt. Fiatal művészként közreműködött Óbuda római kori leleteinek feldolgozásában, valamint Jaschik Álmos mellett a Nemzeti Színház díszleteinek kivitelezésében is. Ösztöndíjasként külföldön tanulmányozta a 15–19. századi mesterműveket, majd a Budapest Műcsarnokban állított ki.

    1948-ban emigrált családjával. Először Argentínában, majd Spanyolországban élt. Argentínában a legnagyobb kiadó vállalat munkatársaként főleg gyermekkönyveket illusztrált, valamint iskolák, közintézmények, kórházak őrzik nagyméretű freskóit.

    Spanyolországban, Madridban több önálló kiállítása volt. Ismert restaurátorként, csendélet és portréfestőként dolgozott, de készített miniatúrákat, festett porcelánokat. Kiváló ikonfestő, a szép mívű vereteket is maga készíti.

    1994-ben hazaköltözött családjával egy kisalföldi, határ menti faluba, Nyárligetre. Kiállítása volt Bécsben, Fertődön az Esterházy-kastélyban, Sopronban a Plaza Galériában és a Pannonia Galériában, valamint Sarródon több kollektív tárlat résztvevője. 2010-ben Sarródon, a Ferenczi Művelődési Házban került megrendezésre életmű kiállítása.

    A nyárligeti templom főoltárképét, mely Mária életét ábrázolja, valamint a templom míves üvegdíszítését felajánlásból festette meg. A határon túli Alsópulya község Donatius-kápolnájában látható oltárkép, Krisztus mennybemenetele is gr. Crouy-Chanel Adél munkája.

    Ugyancsak felajánlásból szívesen tanított német nyelvet a falu lakóinak.

    Tagja volt a sarródi Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábornak. Madách Imre Az ember tragédiája c. drámáját fia, Pablo Grosschmid fordította spanyolra, a 2010-ben megjelent kötetet gr. Crouy-Chanel Adél illusztrálta kitűnően, magas színvonalú grafikai jelenetekkel.

    A Crouy-Chanel család történelmi kutatások alapján az Árpád-házi királyok leszármazottjai. A művésznő férje, a már korábban elhunyt Dr. Grosschmid István ügyvéd egyenes ági leszármazottja Madách Imre testvérének, Madách Pálnak, unokatestvére a világhírű írónak, Márai Sándornak és az ugyancsak világhírű filmrendezőnek, Radványi Gézának.

    A házaspárnak két gyermeke született, Mária szintén művészi hivatást választott operarendezőként, Pál pedig többnyelvű tolmácsként dolgozott.

    2010-ben elkötelezett és példaértékű emberi tartásáért, a településért önzetlenül végzett magas színvonalú művészi és szellemi tevékenységéért Nyárliget Díszpolgára címmel tüntették ki.

    Gr. Crouy-Chanel Adél festőművész Sopronban hunyt el 2013. március 31-én, húsvét vasárnapján, életének 96. évében.

    Lelki üdvéért kegyeleti emlékmisét mutattak be a nyárligeti templomban 2013. április 6-án, amelynek keretében a falu volt plébánosa, Szabó József kanonok szeretetteljes szavakkal emlékezett meg a művésznőről és búcsúzott a hívek nevében is.

    Gr. Crouy-Chanel Adél hamvait Csesztvére, a Madách kúria temetkezési helyére szállították, ahol szűk családi szertartás után végső nyughelyére helyezték elhunyt férje és fia mellé.

    Emlékét őrzi a 2012-ben kiadott Salamon Nándor művészeti író által szerkesztett Kisalföldi Művészeti Lexikon. Részletesebb életrajza a 2015 évben megjelent Soproni Füzetekben is olvasható.

  • Sarród Díszpolgárai

    Sarród pedagógus díszpolgárai

    Ferenczi József
    Ferenczi Józsefné sz. Honyák Katalin
    Sütő Károly – Sütő Károlyné

    Sarród további díszpolgárai:

    Crouy-Chanel Adél
    Dr. Élő Dezső
    Dr. Kárpáti László
    Fejér Zoltán Kálmán
    Fekete József
    Helmut Stein
    Karlheinz Willführ
    Rujavecné Ferenczi Katalin
    Szabó József
    Szalay Sándor
    Turi Lajos
    Závory Zoltán
    Z. Székely Emilia